Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-24 / 95. szám

LEVELEZŐINK JELENTIK Vasutas szocialista brigádok kitüntetése 300 méterre a tv-erősitőtől Második éve lakunk a sal­gótarjáni Rákóczi út 6. alatt, szemben a tv-erősítő állo­mással. Bosszantó ez a közel­ség! Mégpedig azért, mert újonnan vásárolt nagyképer­nyős televíziónk, amely az áruházi próbán remekül noz- ta a kettes adó és a szlovák televízió adását is. lakásunk­ban már teljesen élvezhetet­len képet ad. Noha központi antenna van a tetőn, csak ép­pen jó vételt nem biztosít. Ahogy kinézek az ablakon és látom a környező lakók er­kélyeit. melyek különféle an­tennákkal vannak teletűzdel­ve, elfog a szomorúság, örü­lünk az új tévének, de szóra­kozni is szeretnénk általa, anélkül, hogy újabb költsé­gekbe vernénk magunkat 3— 4 antenna vásárlásával. Jó volna, ha a központi anten­na végre jó vételt biztosíta­na! Szakái László S.-tarján, Rákóczi út. 6. Egy kis napsütés Március 22-én reggel vo­nattal utaztam Salgótarjánba, jó csípős reggel volt. Megér­kezett a vonat, elfoglaltuk helyünket a jó meleg kocsi­ban, ami már Pasztán meg­telt utasokkal. Jött a kalauz, s amikor befejezte a jegyke­zelést elköszönt és további kellemes utat kívánt. Mintha a nap lopakodott volna be meleg sugaraival, az utasok egymásra néztek, illetve néz­tünk, ezt a természetes szép cselekedetet jóleső érzéssel könyveltük el. A többi utas nevében is kívánom, hogy a fiatal kalauz maradjon meg ilyen embernek nyugdíjasko­ráig. azon túl is, hogy jó példát mutasson kollégáinak. A kalauz egy magas csinos fiatalember volt Míg én hat­vannál is több, tehát részre­hajlás kizárva. B. I..nc Pásztó Szeretném megtalálni... i Kénem a szerkesztőség se­gítségét abban, hogy megta­láljam Müller Pál pedagó­gust, vagy hozzátartozóit, akit 1940-ben az Erdély elle­ni mozgósításkor hívtak be katonai szolgálatra Salgótar­jánba. Abban az időben én is vele szolgáltam egy zászlóalj­nál, és úgy érzem, ennyi év távlatában is lenne fontos mondanivalónk egymásnak. Jó magam sokat kerestem, de nem tudok tartózkodási he­lyére találni, pedig feltehető­en Salgótarján környékén la­kik, vagy élnek még hozzá­tartozói. Kérem e sorok olva­sóit, hogy aki tud holléte fe­lől, írjon az alábbi címemre: Rigó István Nagylóc, Rákóczi út 140. Találkozó A hatvan—salgótarjáni pá­lyafenntartási főnökség szak- szervezeti bizottsága a kö­zelmúltban Pásztón nyugdí­jas-találkozót szervezett, mely­re az 1978—79-ben nyugdíjba vonult 25 nyugdíjasát hívta meg. Kotán Pál szb-titkár köszöntő szavai után Kerepe­si Pál pályafenntartási fő­nök ismertette az elmúlt két évben elért eredményekét és a szakszolgálat előtt álló fel­adatokat. Ezután a nyugdí­jasok feloldódva mondtak el több hasznos tapasztalatot a munkás évekről. A jól szerve­zett találkozón mindannyian jól érezték magukat, s kö­szönték meg a gondoskodást. Összeállította: Tóth Jolán A hó végén kerül sor a szo­cialista brigádok elmúlt évi munkájának értékelésére, a jutalmak, kitüntetések átadá­sára. így Somoskőújfalu állo­más az „Élenjáró szolgálati hely” c. kitüntetésben része­sült immár másodízben. Mint Mocsári Ferenc állomásfő- 'nök elmondotta, az állomás KISZ-szervezete szintén a KISZ-kb „Kiváló KlSZ-szer- vezet” zászló kitüntetést kap­ta. A „Hámán Kató” nevét vi­selő Bodor Imréné vezette tíz- fős szocialista brigád ezüst, a „Szécsényi ifjúsági” brigád bronz fokozatú kitüntetésben részesült. Két brigád pedig a címet tartotta meg. Hosszas várakozás után, igaz előbb, mint a visszaiga­zoláson volt, de április 3-án értesítést kaptam, hogy meg­érkezett a Trabant Speciálom, 1980. április 10-én a debrece­ni MERKUR-telepen átvehe­tő. Tele reményekkel — vonat­tal — indultunk el előző na­pon, hiszen reggel 8 órára kellett megjelennünk, s más­képp Salgótarjánból nem ér­tünk volna oda. Este szállás (3 fő), vonatköltség stb. szó­val nem olcsó dolog, de kit érdekelt volna, ha másnap boldog kocsitulajdonos lett volna! Ugyanis: semmifé­le színkikötésem nem volt, csak azt, hogy világoszöld ne Kedves Qlvasó! Városunk, falunk tisztasá­ga, környezetvédelme mind­annyiunk közös ügye. Oly so­kat írtunk, beszéltünk már erről, de a téma egészségügyi kihatása, fontossága szinte kö­veteli, hogy állandóan felszí­nen tartsuk. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a tisztaság, a rend, a jó levegő legelsősorban egészségügyi kultúránkat szolgálja; élet­vitelünket és végső soron munkánk végzését segíti elő. Ilyen értelemben társadalmi ügyünk, mert hisz a jól vég­zett és eredményesen ter­melő munkánk után élünk. Ha egészségben és egészséges kör­nyezetben jól dolgozunk, ter­melünk, több jut az ország asztalára, következésképpen több jut a mi asztalunkra is. Közel tíz esztendeje, 1971 óta ad keretet szocialista együttműködési szerződés a BM határőrség balassagyar­mati kerülete és a salgótar­jáni öblösüveggyár tevékeny kapcsolatának. A szerződés a kapcsolatok sokoldalú ki­bontakozásában valósult meg az elmúlt időszakban. Kölcsö­nösen segítették egymást a felmerülő gondok leküzdésé­ben, mind a gazdasági építő­munka, mind a határőrizeti feladatok maradéktalan meg­oldásában. A határőrség fel­készült előadói megismertet­ték a gyári fiatalokat a hon­védelmi törvénnyel. tevéke­nyen hozzájárultak politikai ismereteik fejlesztéséhez. Salgótarján állomáshoz öt szocialista brigád tartozik, melyből a „Landler”, a „No­vember 7.” és a „Zalka Máté” brigádok a bronz fokozatot érdemelték ki. Salgótarján 5. sz. építésve­zetőség „Kossuth” 16 fős bri­gádja, melynek vezetője Po- zsár István „ezüst” fokozat ki­tüntetést kapott az előző év­hez hasonlóan, már két ízben nyerte el a „MÁV kiváló bri­gádja” kitüntetést is. Kisterenye állomáson a „József Attila”, Kakukk Fe- rencné és az „Április 4.” Gö- röcs Imre vezette brigádok ré­szesültek bronzkoszorús jel­vényben. Kisterenye szertár legyen. Huszonkettedik vol­tam a sorban, de már a ti­zenhatodiknál elfogyott a fe­hér és a delfinszürke szín. „Választék” csak világoszöld­ben volt, épp abban, ami nem tetszett. Sajnáltam az útra (most már visszafelé is vo­nattal), szállásra elköltött pénzt, hiszen bármilyen más színű kocsit elvittem volna. Nem volt más választásom, feliratkoztam a színvárók so­rába. Az érdekesség, s a meg­lepetés csak az, hogy egy is­merősöm. aki 2 nappal azután ment ugyanoda, ugyanazért a típusú kocsiért, aznap ér­deklődött telefonon a színvá­laszték felől, s neki három­féle színt mondtak, hogy van Környezetünket, közelebbről lakásunkat, udvarunkat, la­kásunk előtt levő járdarészt, munkahelyünket igyekezzünk tisztán tartani. Ezen túlme­nően arra is ügyeljünk, hogy a cigarettavégek, papírszele­tek, gyulasdobozok, almacsut­kák, konzervdobozok stb. el­dobásával ne szennyezzük az utcát, környezetünket, de még a kirándulóhelyeket sem. Mi­lyen szép kitüntetés az, ha egy házra ki lehet tenni a táblát (esetleg jelképesen Is), hogy: „Tiszta udyar, rendes ház”. Ki legyen ennek az el­bírálója? Saját magunk, hisz’ rendelkezünk annyi önkriti­kával. Régebben a Hazafias Népfront keretében volt egy ilyen tisztasági mozgalom. Nem lenne kár felújítani! Egyik palócfaluban szület­tem és gyermekkoromat is’ott Nagy segítséget jelentett a gyárnak az a társadalmi mun­ka is, amelyet- a határőrök végeztek, segítve a beruházá­sok időben történő befejezé­sét. A határőrizeti feladatok segítésére gyári dolgozók lát­nak el önkéntes feladatokat a határ menti falvakban, oda­adó munkájukról az alegysé­gek parancsnokai elismerés­sel nyilatkoztak. A kapcsolattartás évről év­re visszatérő momentuma az egymás ünnepeiről történő megemlékezés, kölcsönös rész­vétel a rendezvényeken. A szerződés szerves részét ké­pezi a határőrkerület és az öblösüveggyár KlSZ-bizott­és Salgótarján szertárnál a „Kossuth”, illetve a „Vörös Október” brigádok ugyanezen kitüntetésben részesültek. Nagybátony állomás „Kan­dó Kálmán” 19 fős brigádja az előző évhez hasonlóan szintén csak a bronz fokoza­tot érte el, ugyancsak ezt a fokozatot érte el Pásztó állo­más „Vörös Csillag” forgalmi brigádja. Nógrádkövesd állomáson csak a brigádcím megtartá­sát érték el, mert mint is­meretes, az! elmúlt évben ezen az állomáson halálos kimenetelű baleset történt. — Szűcs Ferenc — azon a napon. Két nap múl­va pedig elhozhatta a kocsi­ját — delfinszürke színűt. Nem értem a MERKUR-t. A zöld színűeket akarta az­nap „elsózni”? Miért nem biz­tosítanak legalább 2-féle szín- választékot, mint ahogyan azt már Budapesten tapasztal­tam. A MERKUR-t nem kötelezi semmi? Egyszerűen el lehet azzal intézni, hogy „nagyon sajnáljuk; feleslegesen uta­zott”? Akkor miért kell az első befizetésnél a színt fel­tüntetni, ha választásra úgy­sincs lehetőség? Kiss Gyulámé, Salgótarján éltem át. Oly szép szokás volt, hogy szombat estefelé az ut­cai lakás elejét fellocsolták, majd felsöpörték. A szorgal­masabbak még a kocsiutat is. Így várták a vasárnapi pihe­nőnapot, amikor a kisszéke- ken kiültek a tiszta, virágos kiskapuba. Kedves olvasó! Most, ami­kor április hónapot „Tiszta­sági hónapnak” neveztük, néz­zünk szét házunk táján és ne azért, mert a hatóságok fal­ragaszokon kérik, hanem he­lyes szemléleti alapállásból, becsületből, jólneveltségböl és egészségügyi szempontból takarítsunk, tisztítsuk kör­nyezetünket —, mert az mind­annyiunk közös ügye! Ezért köszöntőm az olvasót és ma­radok tisztelője: Korsós Nándor ságai közötti együttműködés. Az egyeztetett munkatervek alapján végzett Összehangolt tevékenység az együtt meg­szervezett akciók jól szolgál­ták a dolgozó- és határőrfia­talok kapcsolatainak fejlesz­tését egymás megismerését. Rendszeres kapcsolattartás jellemzi a két fél szakszerve­zeti bizottságainak munká­ját, folyamatosan tájékoztat­ják egymást gondjaikról, eredményeikről. Évenként ér­tékelik a szerződés végrehaj­tását, ez a valóban sokrétű együttműködés egyben lehe­tőséget teremt a jó kapcsola­tok továbbfejlesztésére is. Mészáros György MERKÚR — avagy monopolhelyzet — kiszolgáltatottság ? Együtt a határőrséggel A címzett ismeretlen... Csesztvei óvodások Mókust lesnek a nagy parkban Ebéd után jólesik a délutáni pihenő... Szerencsések a csesztvei óvodások. Nemcsak azért, mert egy kívülről is nagyon szép és különleges, rendben, tartott műemlék házban van a második „otthonuk”, hanem azért is, mert ilyen tágas, nyugodt óvodát ritkán látni a megyében. Általában hozzá vagyunk szokva, hogy a kis alapterületű — vagy nagyobb — óvodákban zsúfolódnak a gyerekek. Az az általános, hogy a helykihasználás több­szöröse az „optimálisnak”. Egyetlen csoportszobában har­minc-harmincöt gyereket is gondoznak, tanítanak, etetnek, altatnak. Bahorecz Istvánná vezető óvónő végigmutat a húsz gye­rek birodalmán. — A Madách-kúria intézői lakása volt valamikor ez az épület. Nagyon szépen rend­be hozták, meghagyva eredeti stílusát, színét, hangulatát. Húsz esztendeje van itt az óvoda, mondhatnám azt is, hogy a falu legszebb helyén. Mögöttünk emelkedik a Ma­dách-kúria, a hatalmas, tágas parkkal.. A csesztvei óvodában két jókora foglalkoztatóterem várja a gyerekeket. A polco­kon, falak mentén milliónyi játék; babák, autók, építő­kockák, kifestőkönyvek, ceru­zák. Ami csak egy három­hatéves gyereknek szive-vá- gya lehet. Az egyik szobát foglalkoztatónak használják és itt tízóraiznak, ebédelnek, uzsonnáznak. Ha elérkezik a délutáni alvás ideje, „átvo­nulnak” a másik terembe. Hárman vigyáznak a gyere­kekre, akiknek minden ké­nyelmük megvan. Olaj- és cserépkályha melegít, a ta­nács a vizet is bevezettette. — Bőven elfér minden csesztvei óvodáskorú gyerek. Bakópusztáról öten járnak. Amikor jó idő van, ha csak tehetjük, megyünk a szabad­ba. Törzsvendégek vagyunk a Madách-kertben. A gyerekek­kel rendszeresen figyeljük, hogyan fejlődnek a fák, bok­rok, virágokat fedezünk fel. Ismerik a madarakat, sőt időnként még mókust is le­sünk a parkban. Bahoreczné naponta BaiasJ sagyanmatról jár Csesztvérej Ügy megszerette ezt a nagy­múltú palóc községet, hogy a világ minden kincséért se menne el, nincs az a legmo­dernebb óvoda, amely „el­csábíthatná”. — Nézze meg ezt a közsé­get, a sok-sok virágot, a zöl­det. Kevés ilyen szép fekvésű falu van Nógrád megyében. Legalábbis nekem ez a sze­mélyes véleményem. Meleg- szívűek, érdeklődőek az em­berek. A tanács ugyancsak sok gondot fordít az óvodára, a gyerekekre. Nem is tudnék hirtelenjében olyan kérésün­ket megemlíteni, amelyet ne teljesítettek volna. Egy bánata azért van. Úgy tűnik, idősödik a község. A fiatalok beköltöznek Balas­sagyarmatra, ott igyekeznek lakást szerezni maguknak, vagy építeni. Ez azt is jelen­ti, hogy egyre kevesebb lesz majd a gyerek. Kár, bizony nagy kár. Mert ritka az olyan óvoda, ahol ilyen csodálatos parkban mókust lehessen les­ni... — CSC — Mikor lesz pontos ?dő? Április hatodikától ez a kérdés foglalkoztatja Salgó­tarján utazóközönségének nagy részét. Ugyanis min­denki előtt köztudott tény, hogy ekkor állították előre az órát egy órával és ez az energiatakarékosság végett történt. Többször hallhattuk a rádióban, a televízióban, hogy az utasok átállása vé­gett a pályaudvarokon órá­kat szerelnek fel. Nos, ez megtörtént a Volán 2. sz. Vállalatának salgótarjáni au­tóbusz-pályaudvarán is, mert felszereltek két órát. Ez ed- rV ' rendben is van, csak az a baj, hogy már április felén is túl vagyunk, de az órákon még mindig 7,' illetve 7 óra 1 perc van. Pedig az utazó- közönség is hozzászokott már az időeltolódáshoz. Most tehát az a AV ' -s. hogy a felszerelt órái«... mun­kaerő-, vagy anyagi hiány akadályozza meg az üzembe helyezésükben ? Mindeneset­re osztozom az utazóközönség véleményével, miszerint ál­lítsák már be végre azokat az órákat! Balogh T. Somoskőújfalu NÓGRÁD — 1960. április 24., csütörtök 5 s i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents