Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-24 / 95. szám
Nincs rangon aluli munka Épület- és bútorasztalos-munkákat végeznek Salgótarjánban, a Karancsvölgye Építő- és Faipari Szövetkezet faipari részlegében. A lakossági szolgáltatásokon — garanciális bútorjavításokon, egyedi bútorok gyártásán — túl a közületi igények kielégítése a fő feladat. A faipari részlegben készülnek a felújításra kerülő Bányász Művelődési Ház nyílászárói és az itt dolgozó szakemberek végzik majd az épülő új munkásmozgalmi múzeum kiállítótermeinek falburkolását. A képen Sándor Károly és Them Gyula asztalosok a Nógrá* di Sándor Szocialista Brigád tagjai munka közben. Olcsóbb jól megépíteni Ha hogy a puding próbája az, megeszik, akkor az épületé az, hogy lakják. A szakácsot a tányéron hagyott étel mennyisége, az építőipari vállalatot a garanciális javítások nagysága minősíti. A jogban ismert az éves és a hároméves, úgynevezett szavatossági kötelezettség. A gyakorlatban ezeket ösz- szevontan és tömören csak garanciának hívják — így szerepel e cikkben is — bár ez jogilag mást jelent. Az egyéves időtartam alatt valamennyi hibát ki kell javítania a kivitelezőnek, ezen túl a harmadik év végéig csak az úgynevezett alkalmatlan szolgáltatásáért áll fenn a felelőssége. Ekkor már az ajtóról lepergett festék a lakó kára, de a vetemedett ajtólap kicserélését követelhetik a vállalattól. A vállalatok garanciális részlegei többnyire elkülönült szervezetben, az átlagosnál jobb szakmunkásokkal dolgoznak. Az elkülönülés azonban nagyon viszonylagos, két okból is. Egyrészt okulásképpen, a garancia tapasztalatait és költségeit valamiképpen vissza kell csatolni a termelőegységekhez, másrészt a munkacsúcsokban — leginkább november—december táján — maguk a garanciális munkások is új értéket termelőkké válnak. E két ok nagyon is összefügg. Egyévente másfél milliárd forintot termelő vállalatnál a garanciális költség nem több 10—15 millió forintnál, tehát nem lépi túl az egy százalékot. Az arány talán , érzékelteti, hogy a vállalatnál a másfél milliárd, tehát az új lakások építése lesz a szívügye mindenkinek — nem utolsósorban azért, mivel a zsebük telt- sége is ettől függ. Ezután csoda, ha sem a jellemző hibákat bemutató, fotókkal illusztrált előadások, sem a termelők-garanciálisok közös béra’apja nem változtat a helyzeten? Csodák nincsenek, így megesik, hogy decemberben az a festő mázolja a lakások ablakait, aki előre tudja, hogy a szent átadás nevében pocsékol anyagot, munkát, mert tavasszal — amikor jut idő a garanciális munkára is — ő fogja lekaparni a fagymarta festékréteget. A lakókat bosszantó, időben ki nem javított hibák és a „menteni, ami menthető” elven elnyújtott polgári perek alapja tehát az építés — vagy ahogyan a vállalatoknál hívják, a termelés — az összes fogyatékosságával ékesítve. Mi bosszantja a lakót? A gid- res-göárös aljzatra ragasztott, felváló padló, a hullámzó csempe, a máris pattog- zó mázolás, a beázó tető és az ablakokon besüvítő szél. A hibák zöme tehát a befejező munkák során keletkezik. Akkor, amikor hajrában készül minden. Ekkor termelődik újra a garanciális részleg feladata. A lakhatást gátló hibák kiküszöbölése címén ők fejezik be az épületeket, majd kijavítják, az amúgy egyáltalán nem törvényszerű hibákat. A saját mulasztásból, vagy éppen „túlzott igyekezetből” eredő hibákról ritkábban beszélnek az építők, mint ahányszor alvállalkozóikra, vagy szállítóikra hi. vatkoznak. A rosszul záródó ablak valóban az épületasztalos-ipar „dicsősége”, de ha a könnyebb, gyorsabb beépítés miatt legyalulják a vízvetőt és az eső a szobába csorog, akkor ezért erkölcsileg is a kivitelező felel. Országos gond: beáznak a lapos tetők. Ez látszólag vízszigetelési probléma, amit a jobb minőségű — és drágább, de tartóssága miatt valójában olcsóbb — anyagok alkalmazásával ki lehet küszöbölni. De csak részben, mivel a hőtechnika törvényei is súlyosbítják a helyzetet. A belső meleg és a külső hideg találkozásakor ugyanis pára keletkezik. Ha a párát nem szellőztetik ki a tetőből, akkor lecsapódik, az így keletkezett víz Pedig utat tör magának. Leggyakrabban ezt éppen a vízszigetelő réteg felé teszi és felpúposítja azt, ahonnan már csak egy lépés a lyuk, amelyen keresztül az eső a felső lakásokba szivárog. Ha a pára- kiszellőzés megoldatlan, akkor az újraszigetelés csak időleges látszatmegoldás. Bárhonnan is közelítünk a lakóépületek garanciális javításához, egy-két lépcső után az építésig, a termelésig jutunk. Az itteni ütemes, jó minőségű munka, ban való érdekeltség csökkentheti csak az utólagos javításokat. És a lakókat bosszantó, bíróságokat terhelő perek számát is. Növekvő életszínvonal A nemzeti jövedelem alakulása jól tükrözi a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság gazdasági gyarapodását, a lakosság életszínvonalának növekedését. 1974-ben a „70 napos csata” elnevezésű munkaverseny- mozgalom eredményeként az ország gazdasága úgy fejlődött, hogy az egy dolgozóra jutó nemzeti jövedelem meghaladta a hatodik ötéves tervre célul tűzött összeget, s csaknem tízezer von volt. Ötletek szíves szálláscsanálója Ha nincs pénz i>jra, a régit keil megóvni — ez tiszta sor. S ha igaz e logikai következtetés kisebb használati javainkra, hatványozottan érvényes a legértékesebbre, lakásunkra. Persze nem új a felismerés. A korábbi évek gyakorlatától legfeljebb az az eltérő, hogy most már országszerte, megyénkben is jelentős összegeket szavaznak meg a lakások felújítására, karbantartására, komí'ortbővítésére. Az építőipari jellegű alakulatok ez iránti készsége sokáig a mélyponton volt: a lakásfelújításhoz tartozó, sokszor jelentéktelen munkákat is magába foglaló teendők egyik szervezet kapacitásába sem fértek bele. A Nógrád megyei Szolgáltatóipari Vállalat tehát elmondhatja magáról, hogy konjunkturális helyzetbe került akkor, amikor tavaly bevezette a lakásszervizt. Kicsiségekből milliók — A hagyományos szolgáltatások már kialakult körén túl mekkora erőt tudnak áldozni a hatalmas igény kielégítésére? — kérdem Pong- rácz András igazgatót. — Már tavaly 3 millió 700 ezer forint értékben végeztünk lakásfelújítást, idén megduplázzuk az ebből befolyó árbevételt — válaszol. — A vállalat idei tervezett árbevétele megközelíti a 40 millió forintot, ennek jelentős hányadát kell hoznia tehát a lakásszerviznek. Eddig nagyrészt közvetett úton, általában az ingatlankezelő vállalat megrendelésére dolgoztunk. A lakosság közvetlen megkeresésére vállalt felújításokban az idei esztendő lesz a tanulóév. — Számtalan apró munkából tevődik össze a lakás- szerviz idei évre tervezett 7 és fél millió forintos árbevétele. Megéri a vállalatnak ezekÜjdonságban a vállalat hagyományos tevékenységi köre sem szűkölködik. Hamarosan megköti a márkaszerviz-szerződést a Hajdúsági Iparművekkel, miáltal igényesebb, gyorsabb szolgáltatásban lesz részük azoknak, akik a művek által gyártott gépek javítását kérik. Mindeddig a háztartási gépek alkatrészellátása állt a leggyengébb lábakon, a küszöbön levő szerződéskötés ebben hoz majd várhatóan javulást. Hasonló márkaszerviz-szer- ződése van már a vállalatnak a Lehel Hűtőgépgyárral. a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyárral és a Kereskedelmi Gépeket Gyártó Vállalattal. A Videoton márka- szerviznek pedig „szállásadója”, mely előbbiekhez hasonló előnyökkel jár. kel a „kicsiségekkel” foglalkozni? — Feltétlenül. Mozgékony, könnyen alkalmazkodni tudó a szervezetünk, több szakmából álló komplexbrigádok járják végig a lakásokat. N agybátony-bányavárosban már nevet szereztek maguknak ezek a brigádok. Idén 63 lakásban jelennek meg, hogy kényelmesebbé, korszerűbbé tegyék azokat. Mucs Gyula, a vevőszolgálati osztály helyettes vezetője fogja össze a munkát: — Fürdőszobát alakítunk ki a bányavárosi lakásokban a belső tér átrendezésével. Bevezetjük a melegvíz-szolgáltatást is. Hasonló a dolgunk a megyeszékhelyen. Száz vásártéri lakás konyháját meleg vízzel látjuk el, másik 150 lakásban pedig teljes felújítást, csatornázást, karbantartást végzünk. /- i , | , — Mi az az alsó értékha- GyOfSSlolgalat tár, melyet közvetlen lakossági megrendelésre még hajlandók elvállalni? — Nincs ilyen megkötés. Az első munkánk például egy 65 forintos villanyszerelés volt, azt sem tartottuk rangon aluli munkának. Kimegyünk akár egyetlen csillár felszereléséért is, vagy néhány szöget belőni —, ha éppen ezt kérik. A munka nem a vállalat méltóságához, hanem az igényhez igazodik. Jó tudni, hogy automata mosógépeinket, villanybojle- reinket beköti, az ezzel kapcsolatos vízvezeték-szerelési munkákat is elvégzi a vállalat. Fest. tapétáz, burkol, beépített szekrényt készít. — Milyen határidőket tudnak ígérni? felárért Azonnal elvégezzük — Szakmától függ — válaszol Kreicsi László főmérnök. — Az egyszerűbb bekötéseket azonnal elvégezzük, teljes festéshez, mázoláshoz már szükségünk van két-három hétre. Nemcsak a márkaszerviznek, hanem — talán éppen a szervezet rugalmas felépítéséből következően — mindenfajta új kezdeményezésnek is szíves szálláscsinálója a szolgáltatóipari vállalat. Legújabban például a salgótarjáni híradástechnikai és háztartási gépjavító szervizben bevezetik a gyorsszolgálatot. Ami annyit tesz, hogy meghatározott, igen szűk határidőn belül — felár ellenében vállal munkát a szerviz. Ugyanígy, pontosan a megadott időre vonulnak ki a szerelők lakásra is. Némi felár felszámításával tehát megszabadul a rendelő attól, hogy egész nap várnia kelljen otthon a szerelőt. A gyorsszolgálat természetesen kétoldalú szerződés. Ha a vállalat bármi ok miatt ennek nem tud eleget tenni, övé a „szerződésszegés” anyagi konzekvenciája is. Szendi Márta l§bilis fiúk... „Tavaly két srác jött hozzánk a felszabad ült szakmunkások közül. Tavalyelőtt három. Azóta mind az öt elment az acélgyárból” — mondta a csoportvezető. „Ilyen korban még nincs érzelmi kötődés az üzemhez — vélekedett a KISZ-titkár — A fiúknak sokszor irreális igényeik vannak a bérrel kapcsolatban.' És mobilisak, köny- nyen odébbállnak ...” Leendő forgácsolók, géplakatosok, villanyszerelők, csőszerelők, elektronikai műszerészek szereznek üzemi gyakorlatot a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. — A szakmunkásvizsga után különböző idő múlva jelentkeznek munkára a fiatalok — így Szalai Sándor oktatási osztályvezető. — Van, aki két nap után már bejön, akad, aki egy hónapot is otthon tölt. Mikor mind összegyűlnek, tájékoztatót tartunk nekik az üzemről. Ámbár sok újat nem mondhatunk, hisz egy éve járnak hozzánk. Az utóbbi esztendőkben ötven-hatvan gyerek tett vizsgát a nálunk tanultak közül, és ezekből harminc-negyven fő jelentkezik ide. — Nemrég összehívtuk a hozzánk beosztott harminc végzős gyereket — mondta, zom. Pintér György a villamos központ csoportvezetője. — Összesen ketten tudtak határozott választ adni arra, hogy maradnak nálunk, vagy mennek tőlünk. A többi megvonta a vállát, mondván: majd csak lesz valahogy. ☆ ☆ ☆ Hogy az SKÜ7ben munkát kezdő fiatalok közül pontosan mennyi marad a gyárban, nem sikerült megtudnunk. Azt mindenesetre — akarva-akaratlan — észre kellett vennünk, hogy ilyen fiatalokat keresve gyakran hallottuk: már leszámolt. — Szakmailag nem nézik le a kezdőket — hallottuk Vasas Szilárd villanyszerelőtől, aki két éve kapta meg a szakmunkás-bizonyítványát. — A munkatársakkal meg a főnökökkel sincsen semmi baj. A probléma a bérezés körül támad. Tizenegy-húsz az órabérem. — És mi evvel a baj? — A .takarítónő 12 forintot keres. — Úgy tudom, Svédországban kiemelten fizetik ezt a munkát. Mert kissé megalázó, s kevesen vállalják. — Nem is azt mondom én, hogy sok, hanem hogy az enyém kevés. Itt egy szakmunkás is takarít. Mindenki a saját munkája után rendbe hozza a műhelyt. A takarítónő csak „vonaltól vonalig” tisztogat. A sajátján túl egy centit se! — Többet keresnek-e a magával egyívásúak másutt? — Három-négy forinttal. A STÉSZ-nél, a bányagepgyár- ban, a BRG-ben. Magam is érdeklődtem, 14; 15; 16 forintot ígértek. Még gondolkomenjek-e. ☆ ☆ ★ — Én sem akartam maradni — közli Vonnák Tibor elektronikai műszerész. aki tavaly végzett —, de így alakultak a körülmények. Mert tó a kollektíva. És jó a munka, amit rám bíznak. A fiatalember a fizetését találja kevésnek. Az órabére 11 forint 30 fillér. 10.80 lenne, de mivel érettségizett, kap 50 fillér ráadást. Ám ez sem elég. — Ügy akarok élni, mint egy átlagember. Nem jobban. Az túlzás volna. Nagyapám és nagyanyám nemrég halt meg, anyámmal lakunk együtt, ö keveset keres. Nem tudom, mi is lenne, ha hirtelen meg kéne nősülnöm . . . A huszonegy éves fiatalember perspektívát sem fedez föl maga előtt: — Közölték velünk, hogy míg a katonaságtól le nem szerelünk, nemigen számíthatunk órabéremelésre. Én három-négy év múlva vonulok be . . . — El akar-e menni innen? — Szándékomban van. Két sógorom kisiparos. Hívtak. Kétszer ennyit kereshetnék. De akkor nem volnék műszerész. Pedig én ezt a szakmát tanultam, ez is akarok maradni . . , ☆ ☆ ☆ Fejes Józsefet a drótüzemben leljük. — Szerintem azért mennek el sokan fiatalok. mert itt keveset fizetnek, és nálunk eléggé piszkos a hely — mondja a tavaly fölszabadult villanyszerelő. — Miért maradt mégis? — Én megszoktam. Itt voltam tanuló. — Akik magával együtt szabadultak föl, másutt többet keresnek. — Igen. Az én órabérem 12 forint 50 fillér. A bizonyítványom alapján 10,50 járt volna, de ez az üzem nehéz körülmények között termel, ezért kiemelt az itteni fizetés. Két forint pluszt kap. aki idejön. Tanulótársaim közül sokan a NOTÉV-hoz mentek 14 forintért. — Nem is tervezi. hogy fölmond? — Az építőipar idegen volna. így is nehéz volt megszereznem a helyismeretet. Maradok. — Távlati elképzeléseihez elég ennyi pénz? — Kocsit szeretnék venni. Erre gyűjtök. A szüleimmel lakom, ők támogatnak. Az én fizetésem úgy. ahogy van, a takarékba kerül. ☆ ☆ ☆ — Az, hogy bevonulásig nem emelik a fiúk órabérét, téves információ — mondta Vágvölgyi József munkaerő- gazdálkodási csoportvezető. — Félreértésből származhat. De nézze, én 1950-ben szerszámkovácsként ezer-ezer- egyszáz forintot kerestem. Mégse panaszkodtam, be tudtam osztani. Ha a mostani fiatalok nem tudják, elsődlegesen nekik kell tenni azért, hogy többet keressenek. — Hiszen tesznek is: veszik a kalapjukat . . . — Az acélgyár nemcsak magának képez szakmunkásokat. Munkavállalásban mindenkinek szabad helyet választani. Ide nem köthetünk senkit. Egyéni véleményem: ha elmegy tőlünk három, öt, sőt húsz fiatal szakmunkás is; nem rendűi meg a vállalat. Természetesen sajnáljuk a becsületes, jó képességű embereket, őket meg is próbáljuk visszatartani, amennyire tőlünk telik. ☆ ☆ ☆ .„ A KISZ-irodán folytatva a vizsgálódást. Lakatos József KISZ-titkár beszédes dokumentumot mutatott a témával kapcsolatban. Egy nemrég készített jelentést a tagfelvételről: „Az elmúlt évtizedben Salgótarjánba települt ipari üzemek jelentős számú szakmunkást igényeltek. A magasabb jövedelmi lehetőségek nagymértékű fluktuációt váltottak ki a szakmunkások körében. Különösen a kisebb üzemek jelentettek nagy vonzerőt. mert kiemelt szakmunkásként foglalkoztatva, az országos bérkategória-táblázattól eltérőé* magasabb anyagi lehetőség^ két tudtak biztosítani”. A bikkfanyelvű szöveg utolsó tagmondata magyarán: mert több pénzt tudtak fizetni. Molnár Pál t
