Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
/ Szabó Károly Szabó Károly a Vas megyei Bő községben született 1926- ban. Kőszegen járt gimnáziumba. Egyetemi tanulmányait a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen fejezte be magyar-történelem szakon. Balassagyarmatra került 1951- ben, a Balassi Bálint Gimnáziumban tanított. Az országban leghosszabb ideig tevékenykedő szakfelügyelőként tartják számon. E munkát Nógrád megyében 1957-től 1974-ig végezte. Ezután docensként az Országos Pedagógia Intézetben dolgozott, ahol 1977- ig a világnézeti tárgyak csoportvezetője volt. Most a helyi dolgozók gimnáziumának igazgatója. Történelmi nevezetességű házban lakik, a Luther utca 1-ben. Ez a Jeszenszky-ház. Ebben ápolják 1849. júliusában Görgeyt, amikor Balassagyarmaton átvonult. E házban randevúzott Mikszáth Kálmán Mauks Ilonával. Egyébként, 1820-ban épült romantikus stílusban, és sajnos, kissé kopottas. Egyik belső szobájában beszélgetünk, ahol nemigen érződik a kinti, hirtelen jött meleg. Szabó Károly sok ágra bomlott munkásságát versekkel és műfordításokkal kezdte, még gimnazista korában. Legszívesebben latinból fordított, és a modem német lírát ültette át magyarra. Műfordításai a győri Kisalföld című negyedévenként megjelenő kiadványban, a Nagyvilágban, a Palócföldben, versei a Fény című egyetemi lapban, a Palócföldben és a Nógrádi antológiákban láttak napvilágot. Több könyve jelent meg, egymás mellett sorakoznak a polcokon, de verseskönyv nincsen közöttük. Érdeklődése 1963-tól inkább a tudomány irányába fordult. Az első volt az országban, aki a történelem- tanítás módszertanából doktorált. — Tanári mivoltommal ösz- szefüggő dolgok foglalkoztatnak inkább — jegyzi meg. Számtalan cikke jelent meg a történelemtanítás tárgyköréből a Történelemtanítás, a Magyartanítás című folyóiratokban, a Pedagógiai Szemlében stb. Négy könyve szintén e tárgykörhöz kapcsolódik: Gondolkodásfejlesztő történelemtanítás. A történelemtanítás időszerű kérdései című sorozatban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1971); A történelemtanítás korszerűsítése (Országos Pedagógiai Intézet, Budapest, 1977); Történelem, D—ÍV. osztály (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978); Az ismeretek alkalmazása a történelemtanításban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978). — A történelemtanítás megújításában egyrészt a matematikai gondolkodás alkalmazása, másrészt — ennek mintegy ellensúlyozásaként — az intuitív és a kreatív, vagy teremtő gondolkodás használhatósága érdekel — mondja. — Ojabb cikkeimben pedig a történelemtanításnak az utóbbi időben kissé elhanyagolt területével, a jellem- és akarati nevelés kérdéseivel foglalkozom. Ügy érzem, hogy csak a kezdő lépéseket tettük meg ez irányban. Maga a történelemtudomány e kérdéseket már sokkal fejlettebben prezentálja, mint ennek gyakorlati alkalmazása, a történelem- tanítás. Ez utóbbinak régi rangját visszaadni, régi hatásfokát megközelíteni csak e módszerek egyensúlyban levő alkalmazásával lehet. Itt említjük, hogy ő készítette a gimnáziumi történelem- tanítás új tanterveit, amelyeket a múlt tanévben vezettek be. Jelenleg e témakörben lektorálási munkálatokat végez, most éppen a dolgozók gimnáziuma új történelemtanköny- velnek lektorálását. — Legfőbb törekvésem az eseményesség visszahozása, a történés szerepének a történelemben való előtérbe helyezése a tanítás során. Mert a történelem azáltal szűkült el a tanításban hogy a történésről mondtunk le a fogalmak, kategóriák, törvényszerűségek kedvéért. Ezáltal a kelleténél jobban nehézkessé tettük, el- szürkítettük, s a történelem, mint tantárgy unalmassá vált. Helyesebb arányokra van tehát szükség. Szabó Károly helytörténeti munkássága ugyancsak figyelemre méltó. A helytörténet közel áll szívéhez. — Részben ez is csatlakozik azon elgondolásomhoz, amely a történelemtanítást érinti, hogy tudniillik a szű- kebb pátria felől közelítsük meg a köztörténetet. Cselekvő lokálpatriotizmust alakítsunk ki a fiatalságban, szeressék a szűkebb pátriát és tenni is akarjanak érte. Az országos középiskolai tanulmányi verseny keretében bizottsági tagként — később e bizottság vezetőjeként — a helytörténeti témák szorgalmazását tartottam legfőbb feladatomnak. E témakörben is könyvei és tanulmányi láttak napvilágot, ezúttal Balassagyarmaton, a városi tanács kiadásában: Nagy Iván verses naplója (1967); Balassagyarmat az irodalomban (1972). Részt vett a Balassagyarmat története című monográfia munkálataiban, amelybe Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc, valamint A mai Balassagyarmat című részeket ő írta. Helytörténeti munkásságának másik területe: részvétele a Mesélő Magyarország című rádiósorozatban a hetvenes évek elején. Műsort készített a rádiónak Palócföld, Szé- csény, Salgótarján, Balassagyarmat és Tihany címmel. Van még egy szerelme — hányadik is már? —, a nyelvművelés. — Igen, a nyelvművelés mindig szenvedélyesen érdekelt, elsősorban a tájnyelvek kérdései. A Magyar Nyelvőr 1968. áprilisi számában Ragadvány- és gúnynévadás egy Vas megyei kisközségben címmel írtam tanulmányt, szülőfalumról. A palóc nyelvjárásról a Magyartanításban írtam. A NÖGRÁD-ban pedig a hetvenes évek derekán folyamatosan megjelenő nyelvművelő sorozatomon belül megközelítően száz cikkem jelent meg. Tájak, emberek, nyelvjárások címmel készült forgatókönyvet most forgatják a palócság falvaiban. A film az OPI gondozásában készül a Veszprémi Tanszerkészítő Vállalat számára. — Min dolgozik jelenleg? — A történelmi szemléltetés korszerűsítése érdekében nemrég úgynevezett szemléltetési dobozterveket készítettem középiskolák számára. Egyébként, változatlanul Nógrád megye irodalmi vonatkozásai és a szlovenszkói magyar irodalom helyzete érdekel e pillanatban a legjobban. Mikszáth és a palócság vonatkozásait dolgozom fel. S éppen most a méltatlanul elfelejtett Madách Aladár pályáját próbálom megrajzolni, ő például a nemzetiségi politika nógrádi élharcosai közé tartozott. Figyelemmel kísérem a szlovákiai magyar irodalmat. Előadásokat tartok, például Szkla- bonyán, Sztregován, Balassagyarmaton e kérdésekről. Tóth Elemér Szabó Károly műfordításai Matthias Claudius: AZ EMBER Fogantaték, világra jön, — nincs nagyobb csoda, lát, hall, szívét kitárja, kudarcok bajnoka; sóvárog, űzi vágya; majd sírni van oka; gyűlöl és tisztel áldva, hol jó,-hol rossz sora; hisz, csügged, bolyg az árva, bölcs, máskor ostoba; épít és dönti sárba, nincs nyugta, nincs soha; iái, kél, telt, fogy soványra, sötét vagy ősz haja.' ,S mindennek tart futása: tán nyolcvan év — s oda. , Akkor a földre dől apái mellé s nem is tér vissza soha többé. ☆ René S'hwarchnfer versei HÖLDERLIN TÜBINCBEN Virágot, füvet tépdes Önnfeledten Űtféleken, skandál Az asztalos toronyszobájában Versre vers, — Az emberektől Távol, szelíd bölcsességgel Telve még. TAVASZ GOETHÉNÉL Fölötted két nap, Bennem kihunyt csillag — Előtted új kapuk nyílnak meg egyre; Én bolyongok számkivetve. PETŐFI SÁNDOR SÍRJÁRA Hurrádtól messze dőlt Arcodra rá a föld. Ö izzó láng Honodnak karja, te örökké őriz már Szabad néped szíve. LENIN FEJFÁJÁRA Tekintete * Belénk hallgat — A szívverése még Világunk rengeti. ☆ Werner Lindemann: DE JÓ, hogy nem kérdezed mindig, még úgy szeretlek-e, mint az első napon, hogy tetszik-e a frizurád vagy az új ruhád. De jó, hogy nem ilyenekről kérdezel, hanem arról, hogy mit csináltam , a nap folyamán. Hogyan is tudnám jobban megmutatni néked, hogy szeretlek, ha nem a munkámmal — a mi piros tavaszunkért. Színház személyes közelségben Kísérletek országszerte Évezredek óta keresik szakemberek és laikusok annak módját-lehetőségét, hogy a színház személyes közelségbe kerüljön a közönséggel. Az ókorban ez úgy valósult meg, hogy miközben a nagy tömegek ezreket befogadó amfiteátrumok épültek (s általában minden este megteltek), az uralkodók udvari társulatokat szerveztek a maguk és szűkebb környezetük szórakoztatására. Később is mindig megfért egymás mellett — ha különböző társadalmi töltéssel is — a nagy tömegek és a szűkebb körök számára játszó színház. A mai ember is igényli azt a színházfajtát, amelyben szinte személyesen meghívott vendégnek érezheti magát, sőt olykor — közreműködőnek. Valahol középen foglal ez helyet a több száz fős színház és a tévészínház között. A nagy színházban ő csaz egyike a sok nézőnek — a tévészínházat pedig otthon, családja körében nézheti, akár vacsorázás közben. Világszerte — a másik kettő mellett, s azokkal semmiképpen sem ellentétben — gombamódra szaporodnak a kis, akárcsak tíz-húsz fős közönséget befogadó színházak. De hogyan állunk ezzel itthon ? Budapesten egyre több a kis, önálló társulat nélküli színpad: a Játékszíntől az Astoria Szálló bárjáig széles a skála. Közönségben sehol sincs hiány, noha éppen az utóbbinál igen borsosak a helyárak. Vannak még az országnák olyan tájai, ahol egy lépéssel hátrább járnak — de már nem sokáig. Nyíregyházán 1981 augusztusától lesz önálló társulat, évente 220—230 előadással. Újszerűnek ígérkezik, hogy Szabolcs-Szatmár megye ösztöndíjat ajánlott fel a Színművészeti Főiskola egyik színészosztályának, ha a diploma elnyerése után valamennyien a Móricz Zsigmond Színházhoz szerződnek. Egyébként a tervek szerint itt lesz az ország legkisebb társulata. Kis színpad sikerei készítették elő az önálló színház megalapítását az ország ellenkező sarkában: Zalaegerszegen. Messze túl terjedt a megyehatárokon az Egervári Esték híre, s hogy ezeknek egyre nagyobb és értőbb közönsége volt, alapot adott annak feltételezésére, hogy a zalaiak el tudnak tartani önálló színházat is. Egy évvel a nyíregyházai után, 1982 nyarán kezdi meg működését a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, amely évente kilenc bemutatót, 300 előadást tart, részben a megyeszékhelyen, részben Zala és Vas megye városaiban, nagyközségeiben. Mi több: még a Murán túl, a szlovéniai magyar lakta községekben is fellépnek majd az egerszegi színészek. Az Agria Játékszín ad alapot a majdani egri társulatnak. Egerben a Gárdonyi Géza Színház csak 1986 táján kap önálló társulatot, most a miskolci színház jájszik itt, addig a helyi hatóságok és színházkedvelők megteremtik a lehetőségeket: színészház épül, tatarozzák a színházépületet stb. S ha az egri színház nyit. — majdnem teljessé' válik az ország ellátása állandó színházakkal. Nincs többé „fehér folt”. Kis színpadokkal, stúdiókkal és hasonló, egyszerre kevés nézőt szórakoztató létesítményekkel bizony még nem áll jól az ország. Biztató kísérletekkel más sokkal jobban. Miskolcon például a Nemzeti Színház épületében Játékszín néven működik stúdiószínpad. a diósgyőri Vasas Művelődési Központban pedig kamaraszínház. Debrecenben ugyancsak nyitottak stúdiót (talán a legszebbet az országban), ahol a színpadon egy vagy két színész ad e!ő rendszeresen monodrámát, illetve kétszemélyes darabokat — a nézőtéren pedig százan foglalnak helyet. Kamaraszínháza van a gvő- ri, a kecskeméti és a pécsi társulatnak, az utóbbinak — csakúgy mint a veszpréminek — külön stúdiószínpada is. Több városban irodalmi- művészeti presszókba hívnak meg neves színművészeket önálló estre — s ez mind egyfajta próbálkozás az előadók és a közönség közti bensőséges kapcsolat megteremtésére. Ismét más a Szolnokon már népszerű „szobaszínház” (amelynek egyelőre csak egy műhelyépület jutott). Székesfehérvárott az elmúlt nyáron utcaszínház vonzotta a nézőket. A közeljövő, hogy Fertőrákoson rendbe hozzák, bővítik és klímaberendezéssel szerelik fel a kőfejtőt, hogy ott az év két nyári hónanjában barlangszínház működjék. Színészek, rendezők és közönség közös kívánsága, hogy a társulatok minél többször és többféleképpen lépjenek ki az állandó színház falai közül. Kísérleteznek ezzel például Veszprémben, ahol évente negyven gyermekelőadást tartanak a • művelődési központban, nagyrészt a színház művészeivel. Dunaújvárosban budapesti rendezők szerveznek társulatot egy-egy darabra, s már a tizenkettedik bemutatóval arattak szép sikert. Ide tartozik az is, hogy nyáron a budai Városmajori Színpadon ezután három vidéki társulat adja elő sikerdarabjait — de a részvételt előre meg kell pályázni. S bár még csak tavaszodik — ideje a Balatonra is gondolni. A veszprémi parton Balatoni Játékszínt terveznek, amely különböző fővárosi és vidéki színházak művészeinek felléptével mutatja be a Magyar Elektrát és a Nagyidéi cigányokat — Bala- tonfüredtől Keszthelyig. „Benevez” a balatoni előadássorozatba a Bábszínház is. Ugyanakkor a somogyi parton a kaposvári színház társulata mutatja be az évad valamelyik sikerdarabját, s felléptet benne budapesti színészeket is. Siófokon rock- musical-bemutató színpadot terveznek. Mivel újabban Zala is balatoni megye lett — az Egervári Esték műsorát ii elviszik a tóparton üdülőknek. Mindez — még csak a kezdet. A színház és a közönség még közvetlenebb kapcsolatának kialakításában, a zseb-, mini • és hasonló színpadok tervezésében-kivitele- zésében a variációk száma és lehetősége — szinte végtelen. Várkonyi Endre Könyvről röviden Új zászlók „Űj zászlók” címmel elbeszéléskötetet jelentetett meg a moszkvai Gyermekkönyv Kiadó. A szerzők; Alekszandr Tverszkoj író és Máj Vol- kov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának munkatársa. A könyv elbeszéléseinél! cselekménye különböző korokban, különböző földrészek országaiban játszódik. Szereplői: uralkodók és királynők, elnökök és miniszterek, egyházfők és politikusok, föld- birtokosok és kereskedők, bankárok és gyárosok, kalózok és zsoldos vezérek, kémek és a mindenre kapható csőcselék, de az írók velük szemben fölsorakoztatják a gazdasági és politikai leigázás ellen harcoló elnyomott népeket. Az elbeszélésekben megelevenedik a gyarmatosítás mozgalmas és kegyetlen korszaka, a nemzeti felszabadító mozgalmak kialakulása, s napjainkban is folyó harca. Az ifjú olvasó a könyvben megismerkedhet a történelem különböző kiemelkedő személyiségeivel, a nagy felfedező Kolombusszal, az indiai szabadságharc vezérével, Gandhival, a latin-amerikai és afrikai felszabadító mozgalmak vezetőivel: Simon Bolivárral, Patrice Lumumbával, Agos- tinho Netóval. A kötet lényegében a harmadik világ lexikona — gyermekek számára. {
