Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-19 / 91. szám

A kőbányai vásárközpont terveiből Két nagy nemzetközi szak­kiállítással nyitja meg idei rendezvénysorozatát hétfőn a HUNGEXPO kőbányai vásár- központja: a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek, műsze­rek seregszemléjével, az AGROMASEXPO-val és a CONSTRUMA nemzetközi épí­tőipari kiállítással. A látniva­lókat és a szakmai programo­kat a vásárcentrumban tar­tott pénteki sajtótájékoztatón ismertette Kőrösvölgyi László, a HUNGEXPO vezérigazgató­helyettese és a két kiállítási szakbizottság elnöke, A BNV legnagyobb pavilonjában, az A jelű csarnokban és a sza­bad téren, együttvéve csak­nem 30 ezer négyzetméteres területen húsz ország és Nyu- gat-Berlin mintegy 250 kiállí­tója mutatja be kínálatát. A húszból tizenhárom ország ki­állítói mindkét nemzetközi se­regszemlén részt vesznek. A bemutatók sok lehetőséget kí­nálnak szakmai tárgyalásokra, üzletkötésekre, termelési koo­perációk lehetőségeinek feltá­rására. A kiállítások áttekin­tése a magyar szakemberek­nek, vállalati vezetőknek sok segítséget nyújthat a követ­kező tervidőszak műszaki fej­lesztési programjainak előké­szítéséhez. (MTI) Legfontosabb erőforrásunk az emberi tudás, a cselekvés Romány Pál nyilatkozata Világszerte növekszik az élelmiszerterme­lés jelentősége. Társadalmunk fejlődésében nagy szerepe van annak, hogy miképpen élünk hazánk természeti adottságaival és a szocialista nagyüzemi gazdálkodás lehetőségei­vel. Agrártermelésünk helyzetéről és aktuális feladatairól Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nyilatkozott az MTI munkatársának. Kevesebb, de szomorú százalék ülésezett az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács tanácskozó testületé A halálos kimenetelű bal­esetek száma tavaly a koráb­bi években tapasztalt emel­kedés után jelentősen csök­kent. A 20 465 balesetből 1605 volt halálos kimenetelű, 13,1 százalékkal kevesebb, mint 1978-ban. A súlyos sérüléses balesetek száma 8009 volt. 1,4 százalékkal kevesebb, mint az előző években. A 10 851 könnyú sérüléssel járó baleset viszont 8,7 százalékos növekedést mutat. A balese­tek következtében 1750 em­ber vesztette életét, 268-cal kevesebb, mint az azt meg­előző évben — állapították meg egyebek között az Or­szágos Közlekedésbiztonsági Tanács pénteki tanácskozá­sán. A Belügyminisztérium központi klubjában megren­dezett értekezleten beszámol­tak a közlekedésbiztonsági helyzet tavalyi alakulásáról, a közlekedésbiztonsági taná­csok tevékenységéről. (MTI) — A népgazdasági egyensúly javításában kiemelt szerepe van az agrártermelésnek. Képes-e az ágazat az árualapok továb­bi növelésére és ennek melyek a feltételei? — A hazai mezőgazdaság, élelmiszeripar és erdőgazdaság képes feljebb lépni, több árut adni mind a belföldnek, mind a külföldi vevőknek. Termé­szetesen a különféle termékek előállításához hosszabb-rövi- debb felkészülési időre és kel­lő feltételekre van szükség. Tisztában kell lennünk azzal, is, hogy az új helyzetben egy­részt mire képes az ágazat, másrészt mire van kereslet. Egyértelmű ma már, hogy az igényeket csakis a többi nép- gazdasági ágazattal együttesen tervszerű keretek között le­het kielégíteni. Ahogy az MSZMP XII. kongresszusa is megerősítette: elsődleges feladat a hazai la­kosság egyre jobb színvonalas ellátása. A közelmúlt ünnepi napjaiban is mindenki tapasz­talhatta, hogy az élelmiszer- ellátás megfelelő és a válasz­ték is min<^ teljesebb körű. A továbbiakban, a belföldi el­látás színvonalának fenntartá­sa mellett növelnünk kell az élelmiszerek exportját. Ehhez azonban javítani kell az ex­portra kerülő termékek minő­ségét és választékát, nagyobb gondot kell fordítani a külső megjelenési formára, a csoma­golás korszerűsítésére — a konzerviparban és máshol' — és termékeink jobb propagá­lására. Igényes kereskedelmi munkával is elő kell segíteni termékeink gazdaságosabb ér­tékesítését, a kedvezőbb ára­kat. Lehetőségeink és feladataink pontos megítélését segíti, ha összevetjük mai adottságain­kat a hetvenes évekével. Ak­kor a genetika, az új növény - és állatfajták, műszaki beren­dezések, kemikáliák beveze­tése ugrásszerűen növelte a mezőgazdasági termékek mennyiségét. A hetvenes évek második felében a feldolgozó- ipar fejlesztésére — azonos áron számolva — kereken két­szer annyit tudtunk költeni, mint 1971—’75. között, korsze­rű, új üzemek léptek a ter­melésbe az ország sok táján. Ezen a bázison, erre építve, joggal számolhatunk a minő­ségi, hatékonysági követel­mények kielégítésére és a ter­melés további növekedésére is. A legfontosabb erőforrásunk most az emberi tudás, az ér­téknövelő szakmunka. És ez­zel kell jobban „gazdálkod­nunk”. Az élelmiszerek a világpia­con mind élesebb versenyben vannak. Ebben a helyzetben csakis az a termelő érhet el megfelelő exportsikereket, aki nemcsak követi a kereslet rez­düléseit, hanem „elébe is megy” a várható változások­nak. Ennek egyik lényeges feltétele a termelők és a kül­kereskedelem kapcsolatának szorosabbra fűzése, érdekazo­nosságuk elmélyítése, külö­nösen akkor, ha a termékek fele, kétharmada exportra ke­rül, mint pl. a baromfiipar, ban vagy a tartósítóiparban. Ezért jobban be kell vonni a külkereskedelmet a termelés szervezésébe és javítani a ki­alakult információs és vállala­ti kapcsolatokat. — Jelentősen emelkedett az energiahordozók, a nyersanya­gok és a termelőberendezések ára. Mezőgazdaságunk egyre nagyobb arányban használja fel ezeket. Mindez nem okoz-e megtorpanást agrártermelésünk eddigi lendületes fejlődésében? — A mezőgazdaságban fel­használt ipari termékek árá­nak emelkedése tartós ten­dencia. A műtrágyák és a növényvédő szerek ára az utób­bi tíz évben több mint 50 százalékkal, az üzemanyagoké pedig mintegy kétszeresére emelkedett. Az üvegházak fűtésének költsége például az utóbbi évtizedben megsokszo­rozódott. A költségeket alapvetően az anyagi ráfordítások határozzák meg, korszerű ipar nélkül nincs korszerű mezőgazdaság. A munkabér is számít ter­mészetesén, de a még mindig viszonylag kézimunka-igényes állattenyésztésben is az ösz- szes költségnek alig 10 száza­lékát teszik ki a munkabérek és egyéb költségek. Az energiahordozóik és az ipari eredetű anyagok drágu­lását a kormányzat egyrészt a felvásárlási árak emelésével, másrészt különböző támoga­tásokkal ellensúlyozta. A het­venes években átlagosan 35 százalékkal emelkedtek a me­zőgazdasági felvásárlási árak. Az idén április 1-én hatály­ba lépett új üzemanyagárakat egyrészt szintén támogatás formájában ellensúlyozzuk ne­gyedéves elszámolásban — másrészt a gazdaságoknak, vállalatoknak kell „kigazdál­kodniuk” a hatékonyság javí­tásával. Megtorpanásról azért sem lehet szó, mert a termelőüze­mek a gazdálkodásban lépést tartanak a változó világgal. Mind több olyan tartalékot tárnak fel, amely lehetővé te­szi, hogy olcsóbban, magasabb értéket állítsanak elő. Ezt segítettük többek között az­zal is, hogy 68 olyan típuster­vet és számos indokolatlan költségtöbbletet okozó hatósá­gi előírást helyeztünk hatá­lyon kívül, amely akadályozta a jobb megoldások elterjedé­sét. Egy tehénférőhely építé­sének a költsége ma — az ár­emelkedések ellenére — -mint­egy 60 százaléka csak a né­hány év előttinek, mert egy­szerűbb, gazdaságosabb meg­oldásokat alkalmaznak. Az idén életbe léptetett szabályozó rendszer a mennyi­ségileg meghatározott felada­tok teljesítése mellett haté­konyabb gazdálkodásra, ész­szerű takarékosságra ösztönöz mindenkit. A következő idő­szak fontos feladata, hogy fi­gyelemmel kísérjük a szabá­lyozók „működését” és ameny- nyiben szükséges, módosítsuk majd azokat. Arra törekszünk, hogy gyor­sabban és fokozottabban elis­merjük a kezdeményező, ered­ményes munkát. A tavalyi többlet-kukoricatermésért pél­dául több millió forint terven felüli prémiumot lehetett ki­fizetni a munkában részt ve­vő dolgozóknak. Ez öröm, sok ilyen túlteljesítésre és terven felüli — megalapozott — ki­fizetésre van szükség. — Hogyan fogadták a me­zőgazdasági üzemek a gazdál­kodás feltételeinek szigorodá­sát? — Mint minden újat, kez­detben ezt is különbözőkép­pen ; voltak ellenvélemények és félreértések Is. Vass Ist­vánnal, a Dalmandi Állami Gazdaság állami díjas igaz­gatójával értek egyet, aki a gödöllői tanácskozásunkon egyebek között hangsúlyozta, hogy a megváltozott feltéte­lek „kikényszerítik a maga­sabb technológiai és pénzügyi fegyelmet, valamint mindazt, amivel a szükséges eredmé­nyek elérhetők.” Meggyőződésem, hogy üze­meinkben még sok helyi lehe­tőség van a mai gazdasági gondok eloszlatására, csökken­tésére. Ezek kulcsa, legfőbb forrása az emberekben van. Ezért fontos az is, hogy a szakember-ellátottságban ta­pasztalható aránytalanságok, a felkészültségbeli, indokolatlan különbségek mielőbb meg­szűnjenek. Az encsi járásban például mindössze 135 szak­ember dolgozik, a területhez képest feleannyi, mint Borsod megye átlagában. A járásból az idén mégiscsak hat pályá­zatot juttattak el egyeteme­inkhez, holott húsz álláshely betöltetlen. Ezeken a vidéke­ken pedig, kedvezőtlen adott­ság esetén, munkadíj-kiegé- szítést is adhat a megyei ta­nács. Az emberi tudás, az alkotó- és kezdeményezőkészség a jó üzemi légkör elengedhetet­len feltétele a tartalékok jobb hasznosításának. Ez adhat teret annak, hogy javítsuk a termés mennyiségét és minő­ségét befolyásoló komplex ag­rotechnikát, a viszonyokhoz ala­kítsuk az üzemszervezést, vagy a tápanyag-gazdálkodást. To­vább lehet és kell mérsékelni a takarmányozás költségeit. Egyebek között a veszteségek csökkentésével, az importfe­hérje racionálisabb felhasz­nálásával, új, korszerű ada­lékanyagok, biostimulátorok felhasználásával kell ezt szol­gálni. Gyorsabb ütemben el- terjeszthetők az energiataka­rékos tárolási módszerek, ha kellő ismeret és eszköz tár­sul a puszta követelmények­hez. A tenyésztési, tartási fel­tételek alakításában különö­sen fontos szerepe van a szak­tudásnak. — Hogyan készült fel az ága­zat az új gazdasági évre? — Az agrártermelés meg­alapozottan, tervszerűen in­dult. Országszerte értékelték a vállalatok, szövetkezetek és igazgatási szervek az elmúlt gazdasági év tapasztalatait és tanácskozások sorozatán ké­szültek fel az 1979/80-as gaz­dasági évre. A hazai és kül­földi szállítóvállalatok rend­re eleget tettek és — kevés kivétellel eleget tesznek — kötelezettségeiknek. Rendel­kezésre áll 1 millió 700 ezer tonna műtrágya, 14 ezer kom­bájn 57 ezer traktor és sók más nagyüzemi gép. A me­zőgazdasági igényeket — pon­tosabban: a fizetőképes keres­letet — a kínálat helyenként meg is haladja. Ebben az év­ben több gépet, szállítóesz­közt vásárolhatnák a háztáji és kisegítő gazdaságok is. A mezőgazdasági kistermelést szervező szervezetek sokat tet­tek azért, hogy az áruterme­lési szerződés új feltételei is­mertté váljanak. Nagyobb figyelmet érde­melnek azonban a kisterme­lők. Azért is, mert körük szé­les. és azért is, mert köny- nyen lábra kaphatnak körük­ben megalapozatlan híreszte­lések. Ezért nem tartom megfelelőnek több helyen az állatforgalmi és húsipari vál­lalatok szerződés-előkészítő, tájékoztató munkáját. A kis­termelők körülményeihez jobban, sok megértéssel kell igazodni. Éppen ezért utasí­tást adtam arra, hogy vizs­gálják felül és egyszerűsít­sék a szerződéses előírásokat Munkánknak vannak olyan feltételei is, amelyek tőlünk függetlenek. Az időjárás és más természeti tényezők ilyenek. Csekély a hatásunk azokra a tényezőkre is, ame­lyek más ágazatok sajátjai. Nyilvánvalóan nem mindegy pedig, hogy a vetés előtt megérkezik-e a külföldi vegy­szer, virágzáskor rendelke­zésre áll-e a szükséges per­metezőanyag. Figyelembe kell venni még azt is, hogy a meglevő eszközöket sem tud­ja — anyagi lehetőségek hiá­nyában —, valamennyi üzem megvásárolni. Nagyok a kü­lönbségek az üzemek között az anyagi forrásokban, a fel­készülésben. Hitelpolitikai eszközökkel segítünk, de a pénzügyi lehetőségek vége­sek. A gazdaságok építési és ültetvénytelepítési hozzájá­rulási igénye mintegy 40 szá­zalékkal nagyobb annál, amennyivel a népgazdasági terv számolt. A tavasz száraz volt, de mégis kedvezően alakul a helyzetünk. Az őszi kalászo­sok állapota lényegesen jobb a tavalyinál, kétszer annyi a kedvező minősítést kapott vetés, mint 1979-ben. A kései tavasz viszont torlódást oko­zott az időszerű munkákban. A mezőgazdaság dolgozói jól szervezett munkával, az ün­nepnapokat is kihasználva, pótolják a lemaradást. Az or­szág déli részén 8—10 napon belül végezni tudnak legna­gyobb területen termelt ga­bonánk, a kukorica vetésé­vel. A kukorica több mint 20 milliárd forintot „ér” az éves tervben, de az állattenyész­tés „üzemanyagaként” ennél is sokkal többet. Igazi értéke az állati termékek előállítá­sában. a 15 milliárd forint­nál nagyobb húsexportban mérhető. Erre fordítanak most nagy figyelmet minde­nütt a mezőgazdaságban: Meggyőződésem: mező­gazdaságunk dolgozói, az élelmiszeripar munkásai jól ' tudják, hogy milyen feladat vár rájuk. Megértették és munkájukkal támogatják azt az agrárpolitikát, amelyet az MSZMP XII. kongresszusa jóváhagyott, megjelölt. o Sarokba teheted, de szemed rajta legyen 1 Zuhan vélünk lefelé a kas. Indulásunk néhányadik másodperce után eltűnt felő­lünk a fiapfény, majd szürké­ből kemény feketére váltott át a sötét, szinte tapintható lett az egyre magasabb pára­tartalmú, lenti szagoktól sú­lyos levegő, s a vörösfenyő, gerenda oldalához való kas- dörzsölődés még keményebb kapaszkodórúd markolásra serkentette az ember tenye­rét. Tőzsér Gáspár is ujjai fe­héredéséig szorongatta a va­sat, s láttam: ugyanúgy mint én, tartja nyitva száját a fül­ben jelentkező légnyomás- különbség elviselésére. — Ennek így kell lennie, mindegy, hányszor száll alá az ember. A törvény — tör­vény mindenkinek. — Most csak — világítom meg arca szegletét lámpám­mal — úgy általánosságban beszél ? — Nem. Dehogy. írott és íratlan szabályok betartói és betarttatói vagyunk mindany- nyian. Próbálna csak most nem engedelmeskedni annak a törvényszerűségnek, amely a légnyomás-növekedésből adó­dik; lehet, a dobhártyája is beszakadna. — Eszerint életünk csupán annyi: engedelmeskedni a meghatározottaknak ? Válasz helyett csak felne­vet, s mintha legyintene. Hi­tzen mennyi, meg mennyi életet ismer már negyven­négy éves létére. Hiszen min­dig közöttük van: itt a ká- nyási aknánál is. meg otthon Kazáron is. Ahol húsz évig volt egyhuzamban párttit­kár. Szelídül a zuhanás és döc- cenve áll meg a kígyózó csil­lesorok előtt a kas. Botlado- zó-vigyázón lépkedünk a ti­zenkettes számú front felé. © Adalékok Tőzsér Gáspár életéhez — Sokszor volt már itt lent nálunk? — Sokszor. És maga itt lent? — Hetven július elsejétől dolgozom Kányáson, a sza­náláskor kerültem ide sokad- magammal. Elképzelheti, hányszor megjártam már a frontokhoz vezető utat. — Pedig magának nem is nagyon kéne. Ha jól tudom, biztonságtechnikai megbízott. — Éppen ezért kell! Vi­gyázni muszály, az emberek­re, az ők, meg a társadalom érdekében is. Hiszen további jó eredményeket elérni csak egészséges dolgozókkal lehet. — De ez a vigyázás. sok­szor „zsebbenyúlással” — büntetéssel végződik. Sok a haragosa ? — ...Én ezt a szót szeren­csére nem ismerem. Nem mondom, igaz: a fegyelemsér­tések, szabályok megszegései után „legombolt” kemény fo­rintok akkor esetleg dühbe hoznak valakiket. De aztán rájönnek, hogy csak miattuk van az egész. Elhiszi, hogy mindenkivel köszönő- és be­szélőviszonyban vagyok...! Sőt! Surrog mellettünk a gumi­szalag, fejlámpánk fényé­ben megcsillan rajta a szénfo­lyam. — Szép — mondom. — Az — bólint rá. — De, tudja, milyen szeneket jö- vesztettünk mi annak idején Pólyoson, György-aknán, meg Szurdokban... — Mióta bányász? — Tizenhét héves korom­ban végeztem el a vájárisko­lát Nagy bá tony ban. S, hogy hatvanöttől műszaki állomány­ba helyeztek, vallom magam azóta is annak. A három öcsémmel együtt. Bár igaz, közülük már csak egy van fronton: az egyik fúrómes­ter, a másik szállítási cso­portvezető. De az apám is bányász volt, világéletében. Éppen tizenegy esztendeje ment nyugdíjba Mizserfáról. — Négyen vannak testvé­rek? — Nem: hatan. Utánunk két lány is lett még. Elhallgatunk, a kompresz- szor dübörgését úgysem lehet­ne túlharsogni, majd a hang lecsendesedésével mondom: — Nehéz gyerekkoruk lehe­tett. Hatan egy fizetésből... — Az volt. S a minap egy történet még egy elhalvá­nyult emléket is felelevenített bennem... Alig ült el a háború zaja, húsvétra készülődtek volna éppen, de se pénz nem volt, se élelem. Anyjuk szoknyá­ját fogva szinte, ment át a másik sorra a család, hogy X nénitől — maradjon leírat- lan a neve! — a következő fizetésig némi túrót, tojást kérjenek kölcsönbe. Mert azt tartották akkor Kazáron: a nagy ünnep nem ünnep le­pény nélkül. — Tízéves sem voltam ak­kor én, a legidősebb, de ma is fülemben visszhangzanak azóta is X néni szavai: „Aki­nek nincs pénze, ne is egyék”. Nem is ettünk. — És a történet másik fe­le? 1 * — Huszadik esztendeje vol­tam már a kazáxiak párttit­kára. amikor ez az asszony bejött hozzánk, emigyen for­málva a szavaikat: Te Gazsi! Hallom, igazságos párttitkár vagy, hát segíts most raj­tam! Rögvest eszembe jutott a rég elfelejtett húsvét előtti megkönnyezés... — És — hű maradt önma­gához a párttitkár? Nekidőlünk, rövid szussza- násnyi időre az ácsolatnak, s Tőzsér Gáspár azt mondja: — Nézze! Én 1960-tól né­hány hónappal ezelőttig vol­tam párttitkár Kazáron. Ugyanettől még ma is, helyi tanácstag. 1973-tól vagyok tagja a megyei tanácsnak és a tanács végrehajtó bizottságá­nak. Mondtam már: ily mó­don rengeteg ember fordult hozzám jogos kéréssel, ö is egy volt azok közül... © Nincs messze már a tizen­kettes front, bandukolhatunk hát — beszéddel lassítva ha­ladásunkat. Ropognak a széh- rögök gumicsizmás lábaink alatt — próbáljuk egymáshoz igazítani lépteinket, hogy minden szó hallható legyen. Megint kísérőm az ebbéli kez­deményező. — Tudja, elég fiatalon kezd­tem meg a mozgalmi mun­kát. És azok az idősebbek, akik útra bocsátottak: Tő­zsér k. János, Máté János, Kovács p. István és Kovács p. Emil, mind azt hajtogat­ták: „Fiam! Ha egyszer már munkádhoz nem lesz szükség csákányra, akkor állítsd be a sarokba, de ne teljen el egyet­len nap sem, hogy pillantá­sodat rá ne vesd. Mindig em­lékezz arra, honnan, kik kö­zül indultál neki életutad- nak!” — S tartja magáit ehhez a sok atyai intelemhez? — Igen. Míg csak élek. S ez nagyban hozzásegített ah­hoz, hogy bízom az emberek­ben, és .érzem: viszontkapom a bizalmat. És ez csodálatos érzés. A világon az egyik leg­nagyszerűbb. o Tőzsér Gáspár életének adas lékához még hozzátartozik 5 két gyermek apja, szeret a családdal együtt kirándulni, színházba járni és kertészked­ni. S valamiképp nem szívle­li azokat az embereket, akik saját kerítéseiken belül pró­bálják építgetni a szocializ­must. „Ki kell nyitni a kert­kapukat mondja, —, hogy közös gondjainkat közösen oldjuk meg!” A forduló után már ide- hallatszik a tizenkettes front munkazaja... Karácsony György NÓGRÁD - 1980. április 19., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents