Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-17 / 89. szám

Ne bántsd a fát.. A kisterenyei Kossuth ut. ca ma sem örvend — épp­úgy mint régen — sem szép­ségének, sem a közlekedés biztonságának. Keskeny az úttest, a gyalogjárda, amit befolyásol az ide épített két házsor is. Mégis valaki annak idején arra gondolt, hogy ezt az utcát fásítani kellene! Be is fásították, úgy, ahogy le­hetett, azon mód, amint az utca görbéje megengedte, akácfacsemetékkel. Igen, de már ezek a kis fák kiöreged­tek, alig van belőlük. Látva a hiányosságot, úgy döntöttek, pótolni kellene valamely fa­fajtával. Hársfacsemetéket ültettek helyükre. Ennek min­denki örült, elképzelték talán még a kellemes hársfatea-il- latot is. A kis fák szépen fej­lődtek, nem sokáig, mert ava­tatlan kezek tönkretették. Ide­jük rövid volt, de ha mégis utánuk újak jönnének, azo­kat már ne bántsátok! K. K. Kigterenye C* r ni rr ozepulo városunk t védelmében... Salgótarján köztisztaságáról az utóbbi időben igen sokat olvashattunk, de azt hiszem, nem árt, ha néhány esetet új­ból megemlítek. Ugyanis ezek a tényezők nagymértékben rontják szépülő városunk tisz­taságát. Ilyen kirívó esetek a pályaudvarok, a mozik, üzemi vállalatok, intézmények és sportlétesítmények külső és belső környezete. Sokan ugya­nis a szemétgyűjtő láda mel­lé szórják a cigarettavéget, vagy az elhasznált papírhul­ladékot. A mozik, színházak, vagy sportműsorok idején pe­dig az ülések alá kerül a megtört szotyola héja, vagy éppen a csokoládé papírja. Azt hiszem, ezeknek elkerü­lésére az a feladat, hogy az illetékes felügyeleti szervek rendszeresen ellenőrzik a köz­területek rendezettségét. Per­sze az emberek nevelése sem elhanyagolható. A szemét el­dobása előtt mindenki gon­dolhatna arra, hogy a takarí­táshoz ember, munkaidő, sep­rő, lapát és vödör kell, a sze­meteléshez viszont elegendő csupán egy meggondolatlan pillanat. Véleményem szerint a rendszerető emberek köré­ben egy percre sem lehet vi­tás, hogy hová dobják a sze­metet ! Bízunk városunk lakosságá­nak összefogásában és megér­tésében, így az erre áthaladó több tízezer túrista, színészek és sportolók jó és szép em­lékezetében maradunk. Balogh Tibor Somoskőújfalu Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk Az érem második oldala... A NÖGRÁD 1980. április 10-1 számában „Válaszol az illeté­kes, a MÁV közli” cikkben foglaltakra indíttatva érezzük magunkat, hogy válaszoljunk. Szükségességét érezzük azért, mert a cikkben foglal­tak reánk nézve, akik itt, Sal­gótarján főtéri állomáson, mint személypén-ztárosok teljesí­tünk szolgálatot, helytelen kö­vetkeztetéseik levonására ad lehetőséget. Nem kívánunk sajtóvitát felettes szervünk el­len, de a tárgyilagosság és az 1980. január 14-én bevezetett munkaerő-átszervezés gya­korlati végrehajtásában ta­pasztaltak miatt nem tehetünk másképp. Nem tudjuk, kd informálta úgy az illetékest, de bővebb magyarázatét nem is kíván, hiszen az utazóközönség na­ponta tapasztalhatja, hogy a Salgótarján főtérről Hatvan— Budapest irányába induló vo­natoknál nem 15—50 fő között mozog a menetjegyet váltó utasok száma. Az utastájékoztatás való­ban 3 perc lehet vonatonként, de aki már dolgozott nagy for­galmú vasúti személypénztár­ban, tudja, hogy ha a pénztárost valami kizökkenti a gyors jegykiadás ritmusából, (egy telefon, a hangosbeszélő keze­lése, menetrendi felvilágosí­tás), ha a dolgozó koncentrá­lását megzavarja a nálunk most már elkerülhetetlen más irányú ténykedés, az nem 3 perc késedelmet jelent — jó­val többet —, ami a nagy for­galmú vonatoknál hátrány­ként jelentkezik a menetje­gyek kiszolgáltatásakor. A cikk nem említi, de ezen túlmenően az utazóközönség kér menetrendi felvilágosítá­sokat is, mivel a menetjegyét attól függően váltja meg. az utast nem állíthatjuk félre, ezek pedig nem három percig tartanak. A statisztikai adatok, az átlagszámítások mindeze­ket nem tükrözik, csak mi, az itt szolgáltatót végzők — és az utazóközönség — érzi, hogy sajnos, néhányszor in­gerülten, kapkodva vagyunk kénytelenek dolgozni, ugyan­akkor az anyagi felelősségünk, a nagy tömegű vonatoknál fo­kozottabb a baleseti veszély- helyzet, az idegfeszültségünk nyomasztó hatása miatt egész­ségileg is kezdünk mind job­ban kifáradni... Bizonyítják a mind sűrűbbé Vált betegállo­mányban töltött napok. Velünk kapcsolatban már nem egy újságcikk foglalko­zott, a párt, a szakszervezet fórumain többször foglalkoz­tak már a „főtéri-helyzettel”, vizsgálnak, felmérnek, — de minket, a végrehajtó dolgozó­kat — senki meg nem kér­dezett, meg nem hallgatott, ‘írásbeli beadványainkra újabb vizsgálatot helyeztek kilátás­ba. (Aminek eredménye felől az igazgatóság ismert állás­pontjából nincsenek kétsé­geink.) Nem tudjuk, hol az igazi illetékes, miért csak a forgal­mi osztály foglalkozik egy egé­szen más irányú — pénzügyi, pénztárszolgálati feladatkör­rel, hol miarad a személyszál­lítás minőségi színvonalának növelése, a menetjegykiiadás jobb megszervezése, ami a MÁV idei tervében a fonto­sabb célkitűzések között sze­repel, és nem tudjuk, hol ma­rad a dolgozók véleményéinek, észrevételeinek meghallgatása, a dolgozók bevonása az őket érintő kérdésekben ? Mi nem az átszervezés el­len általában, hanem annak ésszerűtlen, a munkánk vég­zését zavaró végrehajtását ki­fogásoljuk. Nem vagyunk meg­győződve, hogy a leterheltsé­günk csak 60—65 százalékos lenne, mert egy 200—280 ezer forintos havi forgalmat lebo­nyolító vasúti sziemélypénztár- ban igen sok, az ablak mögött nem látható feladat van. (Zár­latkészítés, menetjegyek be­vételezése, nemzetközi for­galmú menetjegyek kiállítása, expressziáru le-fel adás, stb.) ami mind időigényes. Bízunk a kedves utasaink megértésében, hogy helyze­tünket megismerve jobban megértenek minket, s bízunk abban, hogy egyszer a mi il­letékeseink is megértenek, mi­vel az egész probléma egyet­len fő munkaerő beállítása körül forog — a megszünte­tett néigy ellenében,, egy for­galmas megyeszékhelyen. — Sőt, hihetetlen, de így igaz, hogy az állomás társadalmi és gazdasági vezetése által 1979. március 5-én felterjesztett ja­vaslat egyetlen új munkaerő beállítását sem teszi szüksé­gessé! Nem vélekedhetünk másként, mint úgy, hogy az egész „főtéri ügy” a rosszaib- bik értelemben vett „mundér­becsület” elvtelen, torz szüle­ménye. A MÁV Salgótarján főtéri . dolgozói : Molnár Gyuláné, Széplaki Endréné, Bakos Pál és Lukács Istvánná Veszélyes játékok! ti magában főleg a legtöbb veszélyt, mert nem minden esetben fognak majd tudni idejében a fékre lépni a ko- csivezetők, holott az úttest az övéké. Nem is beszélve szin­tén az ott le-fel robogó kismo- toros gyerekekről, akik még tapasztalatlanabbak és járatla­nabbak. Ezek a dolgok nem­csak a leírt úton fordulnak elő, hanem az egész városra jellemző. Az illetékes szervek és felnőttek is figyelmeztes­sék azokat a gyerekeket, akik a játék határát veszélyesen át­lépik. Bízzunk benne, hogy a nyári vakáció után minden gyermek felfrissülve és egész­ségesen lépi át az iskola kü­szöbét, és ez öröm lesz mind­nyájunk számára, hogy ehhez mi is hozzájárultunk. Mező Sándor S.-tarján, Arany J. út mniiHiiHiiiimiiii HHNiiimniiiiiimiiiuiHiHiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiniiHiHiiiiiiHiiiiiiiiHimiiiiiiimiiiiHiiiiiHiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiimiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiHiiiminimHiiiiiiiiiiiii A balassagyarmati Dózsa György úti Általános Iskola 350 férőhelyén jelenleg 504 kisdiák osztozkodik, így érthető a’ várakozás az iskolabővítés iránt. A többlépcsős, közel 20 millió forintos beruházás kivitelezését a rétsági EPSZÖV végzi. A tervek szerint ez év végére várható az új, nyolc tantermes épületrész átadása. Lassan, de mégis megérke­zett a tavasz, majd a gyerme­kek részére közeleg a nyári vakáció. Egyre többen fogják közülük ellepni a játszótere­ket, járdákat és úttesteket kü­lönböző játékszerekkel. Saj­nos sok esetben nem veszély­telenül. A húsvéti szünet elég rövid volt az iskolákban, mé­gis sok veszélyt rejtett szá­mukra, amit sajnos nem fog­tak fel komolyan. Itt pl. a salgótarjáni Kistarjám és Arany’ János út kereszteződé­sében sok mindent megfigyel­tem. Van itt egy füves rész, ahol gyerekek futballozgatnak. Ez nem is lenne baj, viszont a veszély ott kezdődik, ami­kor a labda átgurul az úttes­ten és minden körültekintés nélkül szaladnak utána még tíz éven aluliak is. Itt elég nagy a személyautó-forgalom, és valóban csak a kocsik ve­zetőinek köszönhető, hogy ed­dig nem volt baleset, de saj­nos így is sokszor csikorog­nak a fékek. A másik hasonló veszélyes játék a jelenleg szinte tömeg­sportot képviselő görkorcso­lya. Ez nem is lenne baj, hi­szen edzi a gyerekek minden izmát. Viszont, ha az Arany János úton pl. megindulnak tömegesen lefelé, az már ve­szélyes. Sok esetben a „gya­logosok” inkább az ■ úttestet választják közlekedésre. No de ez sem veszélytelen az ő szá­mukra, mert itt meg a kis négykerekű görgőző gyerekek robognak. Kedves szülők. az önök feladata lenne elsősorban a gyerekek felvilágosítása a já­tékokban rejlő veszélyekre. Ugyanis, ha egy baleset is bekövetkezik, akkor már ké­ső lesz a bánat. Az úttest rej­Mondhatnánk, nagyon el­csépelt és szinte közhelynek számít a címsor, de annál fon­tosabb és mindig időszerű an­nak tartalmi mondanivalója. És hogy mennyire így van, azonnal tapasztalhatjuk, ha beletekintünk a balassagyar­mati Szántó Kovács Szakkö­zépiskola munkatervébe, ne­velési tervébe, ahol zömmel leánygyermekek tanulnak. Az iskola nevelő-oktató munkája célfeladatot lát el: az általá­nos műveltség munkálása mel­lett szakképzett óvónőket, ápolónőket nevel elsősorban szűkebb pátriánknak, Nóg- rádnak. A pályaválasztás nem köny- nyű feladat elé állítja a ta­nulóifjúságot. Mégis a gyer­mekszeretet, az ember tiszte­lete, a velünk született huma­nitás ráirányultságot ad a kö­zépiskola megválasztásánál. Ez jellemző a Szántó Kovács Szakközépiskolára is, ami azt jelenti, hogy a tanulók nagy része hivatásszéretetből irat­kozott ide és készül az óvó­női illetve ápolónői pályára. Az elméleti oktatás mellett többoldalú gyakorlati' képzést is kapnak, részben az óvodá­ban, részben a kórházi be­tegellátásban, illetve az egész­ségügyi gyakorló iskolában. Kovácspál Margit Érsek- vadkertről bejáró IV. osztá­lyos tanuló elmondja, hogy mindig sajnálkozva nézte a beteg, munkaképtelen embe­reket^ Akkor határozta el, hogy segítségükre lesz, meg­próbálja enyhíteni szenvedé­seiket, ápolni azokat, és oda­adó munkájával egy szép posztot, valóban segítő, em­beri hivatást tölt majd be. Elbeszélése megkapó, törek­vése tiszteletre és követésre méltó. Ez a tanuló emberség­ből máris jelesre érettségizett és remélhetjük, hogy példamu­tató ápolónő lesz. Gyakorla­tot az egészségügyi gyakorló- iskolában, majd a kórházban szereznek, ahol Csóry Lajosné vezető tanár a szakmai fel­készítés érdekében mindent elkövet. Ennek eredményessé­gét tükrözi, hogy Kovácspál Margit előzétes versenyeket megnyerve részt vehetett Bé­késcsabán az országos egész­ségügyi szakmai tanulmányi versenyen, ahol szépen meg­állta a helyét és példát mu­tatott tanulótársainak. Az iskola másik tagozata az óvónőképzés. Feladata meg­egyezik az ápolónőképzéssel, hisz’ mindkettő az emberek­kel (gyermekekkel való törő­dést, bánásmódot, nevelést tűzte célul. Ezeket a munka­köröket is csak hivatásszere- tétből és nagy felelősséggel le­het végezni. Ezt vallja Szabó Erzsébet IV. osztályos tanu­ló is, aki tiszteli az embert, szereti a kisgyermekeket és ezért választotta az óvónői pályát. Szívesen és lelkesen vesz részt osztálytársaival együtt az összefüggő foglal­kozásokon, a 2—3 hetes fo­lyamatos óvodai gyakorlato­kon, hogy elsajátítsák a szakma fogásait és módszere­it. Gyakorló foglalkozásokra a legkisebb faluba is eljutnak, ahol még kissé mostohább kö­rülmények között dolgoznak az óvónők. Különben az em­lített tanuló dr. Molnár Já­nos óvodai gyakorlatokat ve­zető tanár közlése szerint or­szágos versenyre készül Mis­kolcra, miután a helyi döntőt megnyerte. A közműveltség terjeszté­sére is felkészülnek a tanu­lók. Ízelítőt kapnak a kama­ra- és kóruséneklésből, a ze­nélésből, részt vesznek az Al­kotó ifjúság pályázaton, ki­állításra készülnek és saját készítésű eszközökből, játé­kokból, kézimunkákból, majd a „szántós, nap” alkalmából megnyitják a KISZ-klubot is. A KISZ-munka nagymérték­ben segíti az iskola törekvé­seit. A sokoldalú nevelés ér­dekében nem feledkeznek meg a fizikai munka megismerte­téséről és megszerettetéséről sem. Ezt igazolja, hogy az ősszel közhasznú társadalmi munkán vettek részt a tanu­lók a Magyarnándori Állami Gazdaságban, majd egy hé­tig a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban szüreteltek, ami­ről dicsérőleg emlékezett meg országos lapunk, a Népsza­badság. Ezek a „gyerekek” már kitekintettek az iskola abla­kából, már messzebbre látnak, keresik a kapcsolatot az élet­tel és tudják, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulnak! Korsós Nándor KISZ-taggyűiés Ipolytarnócon A KISZ ipolytarnóci Nóg­rádi Sándor alapszervezete április 13-án tartotta ülését, amelyen az 1980. évi akció­program-tervezetet tárgyalták meg. A márciusban újjáválasz­tott vezetőség titkára Hegedűs Ilona mondanivalóját három napirendben foglalta össze. Első napirendként az akció- program keretében a követke­zőket szeretnék megvalósítani: — Munkahelyeinken a mun­ka becsületes elvégzésével nö­velni kívánjuk a hatékonysá­got. Tanulmányozási mozgal­mat kezdeményezünk, — la­kóterületünkön a társadalmi munkából az egy tagra eső minimális 20 órát ledolgozzuk, melynek jelentős részét a sportpálya öltözőjének meg­Válaszol az illetékes építésén, valamint a felújítás­ra kerülő • művelődési ház munkálatainál kívánjuk eltöl­teni. — A kultúrház környé­kének állandó tisztán tartását stb. tervezzük. — A program élén áll, hogy szorosabb kapcsolatot tartunk a helyi társadalmi szervekkel, Hazafias Népfronttal, Vörös- kereszt helyi szervével. Ne­veljük az úttörőket és pajtá­sokat a szocialista életmód szellemében. Részt veszünk az öregek napjának megszerve­zésében. Az évben sorra kerü­lő tanácsi választásokon se­gítjük a Hazafias Népfront munkáját, pl. a jelölő gyűlé­sek előkészítésében, stb. Kocsis Ferenc, Ipoly tarnóc Határidő előtt elkészült Lapunk március 13-i számá­nak Olvasók fórumában ol­vasói levél nyomán közöltük, ' hogy a balassagyarmati Hét­vezér utcában a félbehagyott aszfaltozás során felszedett ak- nafedlapok balesethez is ve­zethetnek. Az írás nyomán az Egri Közúti Építő Vállalattól az alábbi információt kaptuk: — A Hétvezér utcában ösz- szesen 34 db aknafedlapot kellett felemelni, abből 24 darab még a múlt évben elké­szült, a még hátralevő . 10 darab aknafedlap felemelésé­nek határideje pedig ez év április 15-e volt. Vállalatunk a munkálatokat a határidő előtt elkészítette és azokat a megrendelő részére március 28-án átadta. Így kö­telezettségünknek a határidő előtt eleget tettünk — fejező­dik be a rövid, de a közleke­dők számára fontos tájékozta­tás. Köszönjük! (A szerk.) ÖsszeállítouaT' Tóth Jolán NÖGRÁD — 1980. április 17., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents