Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-17 / 89. szám
Nem mindegy, hogy mit mondanak rólunk — Heten vagyunk, de nem hiszem, hogy azzal kellene folytatni: — mint a gonoszok, — bár valójában nem nekem kellene ez ellen tiltakoznom, hanem azoknak ezt mondaniuk, akik régóta ismernek bennünket, — kezdi bevezetésképpen Kemecsei Sándorné, a nagvbátonyi harisnyagyár Kiváló brigád címet nyert kollektívájának vezetője, majd így folytatja: — Én kilencedik éve dolgozom itt. Hegymegi Istvánná, Kecskés Jánosné és Gaskc Imréné alapító tagok, Tari Józsefné, a mostani Salgótarjáni Ruhagyárból jött át az induláskor. ketten hat-hét éve tagjai a brigádnak, Benus Irénke pedig 14 éves volt, amikor közénk került. Így hát nem osoda, ha ismerjük egymás gondolatát, tudom, kire, mit lehet bízni, kitől, mit lehet kérni. Mint egy igazi, megértő család Akkor jó dolga van a brigád vezetőnek. — Lényegesen könnyebb, mint másoknak. Nálunk nincs olyan gond, miként értessük meg egymással a társadalmi munka szükségességét, a kongresszusi műszakon való részvételt. Ez utóbbihoz a felhívás után azonnal csatlakoztunk. '— szól ismét a brigádvezető. Kemecsei Sándomé, a kötődében dolgozik, 25 gép kiszolgálása, folyamatos munkája a feladata. Ha jó a fonal kevésbé. ha rossz, vagy nagyon száraz az idő, akkor nagyon elfáradva tér haza az otthonába. A többiek a konfekciórészlegben dolgoznak. Tavaly 122 százalékos átlagteljesítménnyel zárták az évet, a minőségi előírások betartása mellett. Arra is büszkék, hogy a minőségi bérezés bevezetése óta, á konfekcióban, egyiküktől se vontak le selejtbér címén. Ellenkezőleg: minden esetben a maximális prémiumot kapták, pedig ők sem kerülték el az átszervezéssel járó gondokat, problémákat. Erre az esztendőre a tavaly elért teljesítményszint megtartását vállalták a növekvő minőségi követelmények betartása mellett. — Ügy érezzük, hogy nekünk az előbb említett követelmény második részének téljesítése a legfontosabb. Az idén szigorú intézkedések születtek a minőség javítására. Gyakoribbá váltak az ellenőrzések. Ráadásul több új gyártmány előállítását is megkezdtük, aminek kifogástalan elvégzéséhez begyakorlás! idő is kell. ön is tudja, hogy az újat nem szívesen fogadja az ember. így vagyunk ezzel egy kicsit mi is. De be fogjuk bizonyítani, hogy az új feladatokat is becsülettel teljesítjük. Addigra eltelik néhány hónap, közben feloldódnak bennünk is a mostani feszültségek. A cél érdekében gyakrabban ellenőrizzük magunkat, nehogy hibás árut adjunk ki. Ez persze így volt eddig is. Ez nálunk lelkiismeret kérdése. De az sem mindegy, hogy mit mondanak rólunk munkástársaink. Mostanában úgy leszünk, mint annak idején a minőségi bérezés bevezetésénél: éjszaka is sokszor arra gondoltunk, hogy másnap lesz-e hibás termékünk. De ez is elmúlik, Ami pedig a mennyiséget illeti, úgy érezzük, hogy a maximumot adjuk. — És ezt tudják teljesíteni? — Sajnos, a varrók az első negyedévben 5—7 százalékkal elmaradtak a tavalyi szinttől. A tennivalókat brigádgyűlésen beszéltük meg. Ügy döntöttünk. hogy az új technológia mielőbbi elsajátítása vezet el bennünket a tavalyi mennyiségi szint eléréséhez, — állítja határozottan Keme- csedné. Nem lesz könnyű, de öt jó képességű szakember dolgozik a kollektívában, Tariné pedig 48 évesen vállalkozik a kötő- és hurkolószakma elsajátítására, a már magáénak vallott nőiszabó szakmunkás-bizonyítvány mellett. Ha már szóba került a neve, hadd folytassa 6. Mondja el, mi kovácsolja össze, mi tartja egybe a brigádot. — Brigádvezetőnk — mondja Tariné — ügyes, kedves, dolgos, rendes. Példát mutat a munkahelyén, a családban, a közéletben. Olyanok vagyunk, mint az igazi, megértő testvérek. — Valószínű, azért vélekedik így, mert elnézi a brigád hibáit. — Nincs mit elnéznie, mert tudjuk a kötelességünket. Szégyellnénk, és nagyon rosz- szul éreznénk magunkat, ha ennyi év után valamiért ránkszólnának. Nem vagyunk mi eldugva több száz dolgozótársunk elől. Tudják, mivel foglalkozunk, milyen eredményeket értünk el, mit teszünk a köz érdekében. Emiatt nekünk nem kell ■ szégyenkeznünk... — Remélem nem is fogunk a jövőben sem — kapcsolódik a beszélgetésbe Benus Irénke, aki az elmúlt esztendőben 134 százalékos átlagteljesítményével brigádelső lett. Ennek kapcsán az" mondja: Nincs különösebb titka. Keveset járok ki, kidolgozom a napi munkaidőt. A brigádvezetőm pedig a második anyukánk. Mindent meg tudok vele beszélni. Nem sokkal később Gaskó Imrénével váltogatjuk a szót. — Nagyon jó brigád a miénk. Megértjük és szeretjük egymást. Én már nem vagyok egészen fiatal, de kifogástalanul érzem magam köztük. Egy pár pillanatig vár, aztán hosszan sorolja azokat a közös, emlékezetes akciókat, — a magatehetetlen öregek segítésétől kezdve a véradásig, — melyek valóban azt mutatják, hogy a kollektíva tagjainak minden morális alapjuk megvan ahhoz, hogy nyugodtan mondják: úgy dolgoznak, élnek, mint egy igazi, megértő család. Talán azért is mert hatan a könnyűipar kiváló dolgozói, emellett mindegyiküknek megvan a Vállalat kiváló dolgozója kitüntetése is. (venesz) A ferméksxerkezet-váltás parancsa Famunkásokból üvegcsiszolók Tavaly, az év utolsó napjaiban jelent meg egy rövid cikk a Népszabadságban: „Üveggyárral gyarapodott Szabolcs-Szatmár legfiatalabb városa, Vásárosnamény. Ä Budapesti Üvegipari Művek megvásárolta az ÉRDÉRT korszerűtlenné vált, gazdaságtalan ládagyárát és megfelelő átalakítása után az ólomkristály és a közúti fényvisszaverő üveggyöngyök gyártására rendezi be...” A rövid írásban arról is szó esett, hogy a vásárosnaményi régi üzem dolgozóinak egy részét az ajkai és a salgótarjáni üveggyárban átkópzik. A vásárosnaményi lányok és asszonyok átképzése ez év elején elkezdődött Salgótarjánban. s a tervek szerint az üvegcsiszoló betanított munkássá nevelt dolgozók április végén visszatérhetnek Vásá- rosnaményba, ahol időközben megfelelő ütemben haladt az új üzem berendezése. A salgótarjáni öblösüveggyárban 23 vásárosnaményi lány és asszony immár több mint három hónapja tanulja az üvegcsiszolás fortélyait, Földi Jenő és Venczel Rudolf egykori mesterektől. Számosán közülük üveggyárat sem láttak, most meg már úgy viselkednek, mintha évek óta a csiszol ókorong mögött ülnériek. Vajon milyen gondolatokkal jöttek Salgótarjánba, hogyan emlékeznek a múltbeli foglalkozásukra és miként gondolnak a jövőjükre? Erről kérdeztünk közülük hármat. Elsőként Győri Jánosné — ahogyan ők szólítják, Erzsiké —, a bizalmijuk fogalmazta meg a véleményét: — Néhány hónappal ezelőtt még a forgácslapgyárban dolgoztam — mondta, — Hűtőládákat, Szabolcs ládát, fagyapotot készítettem, S amikor megtudtuk, hogy megszűnik a vállalat, nagyon megijedtünk, hogy mi lesz velünk. A több hónapos bizonytalanságban, az ellentmondó információk között csak egy volt biztos, hogy nem maradunk kenyér nélkül. S amikor megkérdezték, kinek lenne bátorsága üvegcsiszolónak tanulni, több mint százan belevágtunk. Mindezt olyan fesztelenül mondja el, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a nemrégen még ládát gyártó betanított munkás és segédmunkás asszonyok, lányok ezentúl egy egészen más kvalitású munkát -végeznek majd, egy sokkal érzékenyebb anyaggal bánnak. Tóth Nándor Ottóné, háromgyerekes családanyaként vállalta a családtól félór- szágnyi távolságban zajló betanulást. Vajon miért? — Lett volna nekem más elhelyezkedési lehetőségem is, de semmiképpen nem akartam elszakadni a megszokott kollektívától. Elvégre szocialista brigádban dolgozunk. Nagyon nehéz volt az új feladatra hangolódni szellemileg is, fizikailag is. Szerencsére a gyerekeim hetes iskolába járnak. A vásárosn aményi kis csoport egyik legfiatalabb tagja Nyistyák Zsuzsa. — Én varrodában, automata gépen dolgoztam. Anyagokat kellett ragasztanom, s ez nagyon unalmas, fárasztó munka volt — magyarázta. — Meghallottam, hogy van egy ilyen salgótarjáni lehetőség, így én is jelentkeztem a főnöknél, hogy vállalnám az új munkát. Nézze meg — mutatott — egy félig kész poharat —, ez olyan munka, ami betanítottjellege ellenére is alkotónak mondható. Meg kell vallanom, hogy nehezen állt rá a kezem, de úgy érzem, megtanultam, amire vállalkoztam. Földi Jenő, végighallgatta a véleményeket, s ő is a többiek előtt fogalmazta meg a véleményét: — Előre kell bocsátani, hogy a lányok és asszonyok nem üvegcsiszoló-szakmun- kásképzést kaptak, betanított csiszolók lesznek. S ahhoz képest, hogy kívülről sem láttak soha üveggyárat, rövid, néhány hónap alatt nagyon szép eredményt értek el. Szerencsésen sikerült a kiválogatásuk, mert többségében fogékonyak erre a nagy figyelmet követelő munkára. Nem hiányzott azonban a kitartásuk és a szorgalmuk sem. A vásárosnaményi huszonhármak rövidesen végleg hazatérnek, hogy a régi helyen, egy felszerelt új üzemben megkezdjék új munkáséletüket. Jó három hónap feszes munka áll mögöttük, amit mestereik — az öblösüveg- gyári szakemberek —, megtetéztek, rendszeresen oktatott elméleti ismeretekkel is. Ennek a munkának az idő- igényességét és szigorát bizonyítja, hogy eközben Salgótarjánt is alig csak, hogy megismerték. Megkinlódtak, megszenvedtek új tudásukért, s bőrükön érzik a termékszerkezet-váltás embert átalakító parancsának hatását. Most már azt mondják: megérte vállalni, szép munkára szegődtek el. Köszönik mestereiknek, oktatóiknak, hogy vesződtek velük, s az otthoniaknak, hogy tűrték a nehézségeket és bíztak bennük. Ámde nekik is köszönet jár a bátorságukért és a szorgalmukért. Megszerzett tudásuk, egy nagy múltú gyár formálta erkölcsi erejük, tartásuk jó biztosíték lesz a tőlük várt munkasikerekre. — p. a. — A z első igazi tavasza napsütés izzadtságcseppeket csal az ember homlokára. ráadásul lassan eloszló porfelhőket kavarnak a tehergépkocsik, autóbuszok, olyan a forgalom a községben, mint a fővárosban csúcsidőben. A romhányiak világhírű csempéje teszi-e, ami nem is annyira csempe már, mint kiváló minőségű burkolólap, vagy csupán egyidőben érkeznek a járművek? Az előbbi, ' hiszen az építési kerámia- gyár nagy múlttál, biztos jövővel rendelkezik, s ugyanaz mondható el magáról Rom- hányról is. Aki egy fél évig nem jár arra, utána kapkodhatja a fejét, az ismerősök mindig mutatnak valami újai Hol az öregek napközi otthonával, hói' egy új torna csar-- nok'kal, szép lakásokkal dicsekednek. — A gyár, úgy érzem, meghatározó a falu életében. Önzetlen mecénása a település- fejlesztésnek — mondja Vastag Ottilia, a kerámiagyár fiatal csoportvezetője. Kinéz az ablakon, bele a délelőtti napsütésbe, nyugtatja a látvány. Ilyenkor dolgozni szokott, intézkedni, sürögni munkatársai között. Magyarázat helyett íróasztalára mutat, kötetre való lap szétteregetve. — Tanulmányi szabadságon vagyok. A szakdolgozatom készítem mondja mosolyogva. — A Bánki Danát Gépipari és Műszaki Főiskola rendszerszervező szakára járok. Remélem, mór nem sokáig, az utolsó államvizsgák májusban kö vetkező ekIzgalmas a staakdoigozat témája. Az R—1 gyáregység rekonstrukciójával foglalkozik. Arra a véleményre jutott, hogy eiöbb-utóbb gazdaságosabb lesz 15x30-as méretű burkolólapok gyártása a régi falicsempék helyett — Egyelőre nem! Hiszen nagy a kereslet iránta — figyelmeztetett hogy messze Harminc ember dolgozik a keze alatt. Űk válogatják a gyár termékeit aztán csomagolják, hogy -a megrendelőkhöz kerüljön. A termelés utolsó mozzanata ez. Ha a sele.jt burkolólapot nem veszik észre, s belekerül a szállítmányba, csappanthaitják a , gyár jó hírnevét. — Szerencsére ilyen eset nálunk még nem fordult elő! a társaság, s ezért hiányaik a gyár, még a tanulmányi szabadság ideje alatt is... A férje — hol is lenne, mint a kerámiagyáirban — fejlesztő- mérnök. ö is tanul, s mellette olyan fontos feladatot kapott, mint az R—III-as üzem automatizálása. — Kevés a szabad időnk. A hét végét általában ismerőSzakdolgozatírás közben még a tanulmány a gyakorlati hasznosítástól. Amikor a gyár szóba kerül, a fiatalasszony szeme különös fényben csillog. Szereti. A régit, az újat, a most. készülőt, s persze a munkatársait is. Ifjú kora ellenére jó néhány dologgal próbálkozott. Helyben kezdte a gimnáziumot, majd amikor az megszűnt, Kétságon fejezte be. Építészmérnöknek jelentkezett, nem vették fel. Fél esztendeig műszaki rajzoló volt Budapesten, majd a Váci Híradástechnikai Anyagok Gyára romhányi telepén kooperátor, művezető. Űjabb kiruccanás, egészen más területre. Boltvezetői állást vállalt, s melléje kereskedelmi szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Aztán megállapodott a kerámiagyárban. — Rájöttem, hogy a közösség nélkül nem megy, vágyódom iránta, s ami egy boltból esetleg hiányzik, megvan a gyárban — teszi ho2aá. — jegyzi meg Vastag Ottilia. — Amit ránk bíznak, igyekszünk pontosan véghez vinni... A fiatalasszony szívesen vállal társadalmi megbízatásokat is. Hosszú éveken keresztül az ifjúsági mozgalomban tevékenykedett, a gyári KISZ-bi- zo-tteág tagjaként, korábban volt alapszervezeti titkár is. Most a Mikszáth Kálmán nevét viselő szocialista brigádot patronálja. Lelkesen meséli, milyen gazdag a programjuk. Legutóbb a fővárosban jártak, színházi előadást nézitek meg. Ha társadalmi munka kerül szóba, szinte kivétel nélkül megjelennek. Volt rá példa, hogy a válogatógép üzemzavar miatt egy hétig állt. A brigád tagjai társadalmi munkában hozták be a lemaradást. A nők négy órával a műszakkezdés előtt már megjelentek és dolgoztak, utána tisztességesen teljesítették az újabb m’olc órát is. — Nem kell győzködni sep- Lit, igazán összekovácsolod ott seinkkel együtt töltjük. Eleilátogatunk 'a Budapesti Műszaki Egyetem klubjába, st szeretünk kirándulni is — mondja Vastag Ottilia. G ondok is foglalkoztatják. Nem a sajátjai, az ő legnagyobb gondja most az államvizsga. A többieké. Mert mindig akad elintéznivaló. Egyszer segítségkerítés egy leszakadt tető javításéhoz, aztán ügyelni rá, hogy a kismamák munka- időrbeosztása kedvükre való legyen. Panaszkodik a közlekedésre. gyakran késnek- a buszok, az is előfordult, hogy a munkások meg sem érkeztek, mert a meghibásodott járat helyett nem küldtek másikat. Ilyenkor is elindítják a gépeket, gyors átcsoportosítással küszöbölik ki a zökkenőt, de a probléma ezzel nincs megoldva, s addig Vastag Ottilia sem lehet nyugodt. Csak akkor, ha segíthetett... M. Sz. Gy. A könnyűipari üzemek után egy gépipari gyárban Is meg. vetette lábát az úgynevezett 3 M-módszer. A ZIM salgótarjáni gyárának szereldeiében már az új, termelékenyebb eljárással állítják össze a tűzhelyeket. Képünkön Rajos Jánosné és Túrái Nándorné meósok az összeszerelésre kerülő alkatrészeket ellenőrzik. , kép: bál>—
