Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-13 / 61. szám

I

A TELEVÍZIÓBÓL JELENTJÜK

Tolsztoj fantasztikus regénye képernyőn

^Országos bemutató Palotáson

Alekszej Tolsztoj fantasztikus regénye hamarosan képernyőre kerül.

— Ismét újabb televíziósmesét forgatok — mondja az elektronikus tv-mesejátékok ismert szerzője, rendezője Rajnai András. — Mint minden alkalommal, ezúttal is azt az abszolút jellegű tv-témát kutattam fel, amelyet a saját műfajomnak megfelelően feldolgozhatok a televíziózás eszközeivel. Ebbe a meseműfajba nagyon jól beilleszkednek a legkülönbözőbb korszakok, világok, vagy stílusok. éppen így az Aelita is létjogosultságot nyerhet.

— Mennyiben fantasztikus történet ez?

— Tolsztoj 1922-ben írta meg az Aelitát, amelynek mindmáig érvényes a mondandója. Tudományos-fantasztikus regény ugyan, de a televíziós játékban csupán annyi fantasztikus elemet dolgozok fel, amennyire feltétlenül szükség van. Alek- szej Tolsztoj kezdetben nem értette az októberi forradalmat és külföldre' távozott. Csak ott jött rá, hogy ha a földünkön nem lennének új világot, új korszakokat teremtő, tisztít« hatású forradalmak. aklr or nem fejlődhetne tovább a világ, hanem elsorvadna, elpusztulna.

— Hol játszódik az Aelita és mi a témája?

— Nem sokkal a nagy változások. a forradalom után történik mindez a Szovjetunióban, ahol Lösz mérnök elkészít egy űrhajót. S miután tudomására jut, hogy rádiójeleket fogtak fel a Mars bolygóról, úgy véli, ott is embereknek kell élniük. Űrhajójával a Marsra indul, de nem egyedül, előbb hirdetés útján

útitársat keres és meg is találja Guszev vöröskatona személyében. Mindez a huszadik század romantikáját fogalmazza meg számunkra. Lösz mérnök (Szo- kolay Ottó) az álmodozó a huszadik század Don Quijo- teje, kísérője Guszev vöröskatona (Bencze Ferenc) méltán tekinthető a kor Sancho Panzájának. Olyan atomháború által sújtott bolygóra érkeznek, ahol a túlélők föld alatti csarnokokban lakva, vegetálnak. S bár

húszezer év kultúráját tudják maguk mögött, már nem menthetők meg a jövő számára, még a jövevények lelkesedése ellenére sem.

— Kicsoda Aelita? *

—' Marslakó asszony, majdan Lösz mérnök szerelme. Van még egy másik nőalakja is a regénynek. Iha, a jóval realisztikusabb gondolkodású asszony, vöröskatonánk párja. Mindkét női főszerepre eredetileg külföldi színésznőket kértünk fel, azonban a szovjet színésznőt, aki Aelitát játszotta volna, autóbaleset érte, így szerepét Moór Mariann vette át. A másik női szerepet pedig Ladik Katalin, újvidéki költőnő, aki egyúttal kitűnő színésznő is, játssza el.

— A rendező mennyire ragaszkodik az eredeti műhöz?

— Természetesen megtartom az eredeti történetet, de nem adaptációt készítek a könyvből. A jellemek, a figurák eredetifek és ahol az lehetséges az eredeti szöveget is felhasználom, de ez utóbbit nem érzem magamra nézve kötelezőnek. Nincs szándékomban ,.lefotózni” az Aelitát, lényegesnek a gondolati részt tartom.

sz. b.

Két vidám játék egy estén

'Esőköpeny" — házakra

Á kijevi építésmémökí egyetem kémiai tanszékének szakemberei szerves s2ilíciumvegyületből álló védőfolyadékot hoztak létre az utcai falak óvására. A folyadék megszáradva láthatatlan, Mindössze pár molekula vastagságú réteget képez, tökéletesen szigetel nedvesség ellen, a levegőt azonban átengedi.

Ukrajnában több mint 2 millió négyzetméternyi lakóház, adminisztratív és ipari építmény öltött ilyen „esőköpenyt”.

A szerves szilíciumvegyüle- teket a szakemberek felhasználják a fémek korróziója és eljegesedése ellen is.

Házi múzeum

A sziléziai Stanislaw Bo- cianowski értékes műkincsek sokaságát gyűjtötte össze hosszú évek alatt lakásában: régi bútorokat, sokféle iparműveszeti remeket. A legnagyobb szeretettel a Chopinereklyéket őrzi. A legértékesebbek közülük a nagy lengyel zeneszerző és zongora- művész 1836-os varsói koncertjének korabeli lapokban megjelent recenziói.

Szőnyi Erzsébet zeneszerzőt

társulat.

Igazi, kettős ünnep Palotáson. A nemzetközi nejnap előestéjén a Cserhát menti kisközségben országos bemutatót tartott a Népszínház opera- társulata. A kettős ünnepnek megfelelően ünneplőbe öltözött a falu és a környező község apraja-nagyja, s zsúfolásig megtöltötte a fiatal művelődési ház nézőterét. Sőt, olyan nagyfokú volt az érdeklődés, hogy számosán kívül- rekedtek a látványosságon, s ezt csak most, utólag sajnálhatják úgy istenigazából.

Mert, amit az utazó opera- társulat ezen az estén produkált, az — hosszú évek óta kísérjük figyelemmel ' az együttes munkáját — minden várakozásunkat felülmúlja, bizonyítva egyúttal azt az örök igazságot: egy-egy korábbi élméyyt sohasem értelmes abszolutizálni, messzemenő ijövetkeztetést levonni belőle. S ezen a ponton túl gondolatmenetünk tglán már tiszteletlennek is hatna a színház régi és új tagjaival szemben, ezért váltsunk, s térjünk rá a látottakra.

Az emlékezetes színházi estén két egyfelvonásos, vidám, zenés játékot láthattunk. Egymástól zenei feldolgozásban, témában, időben és térben távol eső darabokat, melyeket azonban szorosan ösz- szekapcsolt a gondolat, a művészi mondanivaló azonossága. A játékok színpadra állí- tója, Kertész László rendező úgy fogalmazza meg a közös vonást, hogy az: a nők és férfiak harca, s ebben az igazság mindkétszer jószerével a nők oldalán áll. S valóban erről van szó. Szőnyi Erzsébet vígoperájában, a Vidám

köszönti a tanácselnök és a

sirató egy bolyongó porszemért-ben az öt Fügedes ,lány lázadozik, lázad fel özvegy

apja maradisága, értelmetlen, az egyéni boldogság Vnegszer- zését vészesen akadályozó zsarnoksága ellen, míg a

klasszikus műben, Franz

Schubert Asszonyháborújában a családi otthon melegét a férfiak állandó háborúskodásától joggal féltő asszonyok tömörülnek egységfrontba. Az első játék a mát idézi, az alapmű, a komédia szerzőjének, Sütő. Andrásnak szülőfaluját, az erdélyi falu életvidám, vonzó és mulatságos világát. A második két évszázaddal ezelőtti korban játszódik, Habsburg-Ausztriában, de éppen annyira aktuális, mint amennyire akkor, valamint a mintájaként tekintett Sophokles korában, amikor Lysistra- ték hívták ki maguk ellen a bikaférfiak' elszántságát. Minden távolság, ami létezik a két mű között, csak — valóban — az összetartozásukat bizonyítja, azt a nem pesszimista, de nem éppen hízelgő

valóságot, hogy korok múltán is ugyanúgy probléma számunkra az asszonyi-embe- ri egyenlőség, mint volt évtizedekkel, évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt.

A rendezést különösen ezért illeti dicséret. Szót emel akkor is az emancipációért, amikor már úgy érezzük, hogy ez lejárt lemez, s lényegében csupán néhány fogyatékos műveltségű és gondolkodású embert érinthet. Holott, érint ez a téma mindenkit. Még « legokosabb tudósokat is, meg a legelszántabb bűnözőket... Mert a férfiemberben olyan nagy az igyekezet, hogy észre sem veszi azt másokban.

Kertész László az utóbbi évek legszínvonalasabban megrendezett előadását mutatta meg számunkra ezen az ünnepi estén. Művészétének minden eddigi erényével rendelkezik az előadás. Kitűnő a színészvezetés, csodálatos, a helyszíneket, a légkört remekül éreztető a színpadkép, a komédiához illően ironikus a hangvétel. S amit mondanak, énekelnek a színpadon, any- nyira hiteles, elfogadható, hogy nem tudjuk, láttunk-e valaha ilyen közérthető, sokakhoz szóló, remek opera- előadást. Vajda Dezső (Fügedes papa), Németh József (Prédikás) olyan vígkedvűén, szemnek-szívnek tetszőén mókázza végig az előadást, s a Fügedes lányok Palojtay Zsuzsa, Kárpáti Magdolna. Jász- ter Mari, Bagó Gizi és Bakonyi Ilona olyan elszántan hadakozik igazáért, hogy nem tudjuk visszatartani indulatainkat, akaratlanul is összecsattant juk a tenyerünket. Ugyanígy az Asszonyháború szereplői: Bordás Dezső, Zöld Ildikó, Kálny Zsuzsa, Szabó Zoltán, Palojtay Zsuzsa, Iván József és a többiek, mind remek énekes és színészi alakítást nyújtanak. Csak dicsérhetjük a táncosokat is, Bognár Évát és Nemes Lajost.

Rimanóczy Yvonne jelmezei és Csanádi Judit díszletei hangulat- és korteremtőek, a legteljesebben szolgálják az előadást. A tizenhat tagú zeAz Asszonyháború legpajko- sabbjai (Kálny Zsuzsa és Szabó Zoltán). ,

(Fotó: Herbst Rudolf)

nekart kitűnően szólaltatta meg László Endre karmester.

Ennyi jogos elismerés után akad néhány elmarasztaló ítéletünk is. Nem tetszett például, hogy a Szőnyi-operában imitálva merték a levest, míg a kolbászt igazából ették. Továbbá, hogy az Asszonyháborúban a legtöbb esetben funk- ciótlán a görgethető díszlet, nem beszélve arról, hogy a rajta megjelenő szereplők is a kívánatosnál óvatosabbak.

A kifogások ellenére a Népszínház az utóbbi egy-másfél esztendejének legkifogástala- nabb, legsokoldalúbban megkomponált és kivitelezett előadását láttuk. S ezért őszinte elismerés illet mindenkit, remélve közben, hogy mindenütt — telt házas — közönségre talál ez az egy estén bemutatott produkció.

A palotási nőnapi ajándék szíves adomány — máskor éa máshol is. Sulyok László

UH

Mari, Palojtay Zsuzsa BakoJ

i