Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-12 / 60. szám

A Színházcsaíogató gyermekeknek ál// | // • A bűvös erdő a Népszínházban Csongrádi Mária nem lett hűtlen a gyermekekhez, s is­merve emberi elszántságát, művészi céljait, bátran kije­lenthetjük: nem is lesz soha, mindig talál alkalmat arra, hogy színpadi látványossá­got, színházi szórakozást te­remtsen a legifjabbaknak. Legújabb rendezése, A bű­vös erdő mostanában járja megyei körútját, melynek so­rán eljutott már többi kö­zött Rútságra, a nagybátonyi Bányász Művelődési Házba. Nagvbátonvba —, mint az a kultúrházban mondottak alapján kitűnik —, KISSÉ KALANDOSAN, mert az előadás napjának reg­gelén telefonon és táviratban mondta le előadását a társu­lat, s csaknem két hét múlva jött el. Sajnos, a közönségfo­gadtatás ekkor már nem volt a legkedvezőbb: nagyon so­kan a korábbiak közül visz- szaváltották a jegyeiket. Így telt ház helyett félház előtt zajlott le az előadás. S, akik eljöttek, azok is túlnyomó többségben szó szerint a leg­ifjabbak, az óvoda nagycso­portosai és az első-második osztályosok soraiból kerültek ki, így pedig nem csoda, ha számukra „rejtve maradt” szá­mos összefüggés, utalás az előadásban. Egyebek mellett például képtelenek voltak a gyerkőcök megérteni: létez­het a mesében jó farkas is. Megszemélyesítőjének, K. Nagy Lászlónak rutinos igyekeze­tébe és megannyi kiszólásába került, hogy a forgatókönyv szerint játszhassa végig szere­pét. A bűvös erdő története nem Ismeretlen sem a gyerekek, sem a felnőttek előtt. Szamuil Marsak szovjet-orosz költő Tizenkét hónap című mesejá­tékát, melyből a kamaraszín­padi változat készült (Békés István munkája), december végén filmen a televízió is bemutatta. A játék alapja egy orosz népmese, mely szerint az igaz és jó emberek szil­veszter éjszakáján találkoz­hatnak az erdőben a tizenkét hónappal. Az ő segítségükkel szedhet gyöngyvirágot a tél kellős közepén az agyonhaj­szolt, kis mostohalány, s jut­hat hozzá a mese szokásos próbatételei, kitérői után a megérdemelt megbecsüléshez, boldogsághoz. S a tizenkét hónap deríti ki az igazságot is, juttatja csúfos végre a két ár- mánykodót. A DURVA MOSTOHÁT és az elkényeztetett édeslányt. Hogy teljes legyen a szere­pük: ők győzik meg a kacag- tatóan butuska, mini-zsarnok módra akarnok királyleányt, a természet örök rendjéről, hogy a hónapok törvény sze­rint követik egymást, s mind­egyiknek megvan a maga, mással fel nem cserélhető fel­adata. Marsak mesejátéka, e váz­latos tartalmi ismertetőből is kitűnik, méltán híres, szerfe­lett alkalmas arra, hogy a gyermeknézőket meghódítsa a színpadnak, a színháznak, hogy hatásosan, de mindenfé­le kiabáló didaktizmustól mentesen töltsön be pedagó­giai feladatot. Jól számította Népszínház remek rendezője, Csongrádi Mária, amikor színházcsalogatónak, afféle kedvszottyangatónak szánta ezt az előadást. A Nagybá- tonyban látott előadás azon­ban csak részleteiben igazol­ta a törekvését. A bűvös er­dő látvány szempontjából ki­fogástalan; gyönyörűek a díszletek (Wegenast Róbert), káprázatosak a jelmezek (Ri- manóczy Yvonne), varázsla­tos a zene, a mozgás koreog­ráfiája — a bűvös erdő meg- ejtően vonzó és sejtelmes. Ak­kor, mi hát a kifogásunk? Leginkább az, hogy nincs ér­deklődést felkorbácsoló, és folyamatosan fenntartó, meg­felelő ritmusa, nincs tovább­vivő lendülete. Nincs semmi­féle fokozás— ezért egyálta­lán nem véletlen. hogy a nézők egy idő után el­fáradnak, nem sokat törőd­nek azzal, ami a színen tör­ténik. Olykor mintha a sze­replő színészek, maguk is un­nák az egészet Pódiumszerű pedánssággal, élettelenül el­mondják szövegeiket, s egy pillanatig sem éreztetik, hogy örülnének annak, amit csinál­nak. Persze —, szerencsére — akad kivétel. Köti Kati ki­rálylányként igen elementá­ris, s hellyel-közzel élvezetet nyújt a mostoha-édes- és mos­tohalány trió is, Somfai Éva, Téren Gizi, Illyés Mari be­mutatásában. A királynő ud­vartartására általában a tisz­tes igyekezet és helytállás jel­lemző. Bajor Imre kancellár­jában csupán az zavar, hogy Feleki Kamill-után/.ntnak érezzük, s ugyanúgy, mint Bo­tár Endre hoppmestere, Ha­rangozó György és T. Nagy András hirdetője, nem a me­seszínpadra való: valameny- nyien a bécsi operett meg­szokott színpadi patronjait pufogtatják, több-kevesebb si­kerrel. Csongrádi Mária rendezé­se — megítélésem szerint — ezek miatt lesz felemás: ki­tűnő látványkereteket talál ki a játékra, de a színészi alakításra kevés figyelmet for­dít. így az igazi kedvcsinálás­hoz ez a színházcsalogató ke­vés. Sulyok László A Magyar Történelmi Tár-' sulat lapja, a História egyre növekvő olvasótábora a fo­lyóirat eddigi számai alapján is meggyőződhetett róla, hogy a történettudomány képes ér­dekesen szólni a múltról és a közelmúltról napjaink olva­sóihoz. A História most megjelent első idei számának gazdag tartalmából megemlítjük Ur- bán Aladár kandidátus,. egye­M egjelent a História térni docens tanulmányát amely a tv nagy sikerű „Gyö­kerek” című sorozatához kap­csolódik. Bizonyára nagy érdeklődést kelt Berehd T. Iván akadé­mikus elemzése az 1929-es nagy gazdasági világválság­ról. A történész szemével elem­zi a Karády-jelenséget Vörös Károly, a történettudományi intézet főmunkatársa. Maciej Kozminski, a varsói történettudományi intézet munkatársa a német—lengyel háború és a korabeli magyar politika kapcsolatát elemzi. gárdonyi Géza müvének képregénytAltozata Feldolgozta: MARKUSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÓRAD ERNŐ Márciusi Alföld Űj rovatot nyitott az Al­föld: Irodalom és iskola cím­mel. Az első közlemény “Si­mon Zoltán nevéhez fűződik. Szabó Lőrinc a Földvári mó­lón című verset elemzi tüze­tesen. A szépirodalmi rovat közli Balázs József a Körorvos cí­mű filmnoveüájának első ré­szét. Elbeszéléssel szerepel Köteles Pál, verssel Takács Zsuzsa, Marsáx Marsall Lász­ló, Vasadi Péter, Dobozi Esz­ter, Gyurkovics Tibor, Tan- dori Dezső. Aczél Géza és Páskándi Géza. Közli a lap Történelmi jelen idő címmel a felszabadulás utáni iroda­lomról folytatott kerekasztal- beszélgetést, 'illetve a vita ösz- szeállításának első részét. A márciusi Alföld egyik ki­emelkedő közleménye Barta János a Széchenyi-élmény cí- cű tanulmánya a „legna­gyobb magyar” naplójáról. Kányádi Sándor, a Zsögödi Nagy Imréről készült esszéjét engedte át a folyóiratnak, a márciusi szám képanyagát pedig Nagy Imrétől válogat­ták a szerkesztők. A kritikai rovat vezető írá­sa Illyés Gyula' Beatrice ap- ródjai című regényéről szól. Markus Béla írta. Ezenkívül Balogh Edgard, Illés Endre, Benjámin László könyveit.re- cenzálja Olasz Sándor, Kili­án István, Laczkó András és Simon Zoltán. Március 13., szerda: 20.50: Kolozsvári Grandpierre Emil: Szeplős Veronika (tévéjáték) Palócföld kincsei Beszélgetés dr. Zólyomi Józseffel Közismert, hogy a palóc­föld néphagyományokban igen gazdag terület és folklorisz­tikája országos viszonylatban is kiemelkedő. Nem kell gon­dolnunk csupán a népmese, monda, népdalok, táncok, daj­karímek, köszöntők, miszté­riumfélék, népi hímzések, fa­faragások, festészet, szobrá­szat, pásztorművészet alkotá­saira, máris hatalmas népraj­zos anyag, palócföldi kincs tárul elénk. Ebből ragadtuk most ki a pásztorművészeti anyagot, melyet e terület szakavatott ismerője, dr. Zó­lyomi József, a balassagyar­mati Palóc Múzeum igazgató­ja rendezett Egerben, a vár­múzeumban. — Milyen a palócföld és a pásztorélet, pásztormüvészet kapcsolata? — A palócföld Nógrád, Heves, Borsod, Pest és Szolnok me­gye egy részére terjed ki. Ezen megyék földrajzi hely­zete, a hegyes-dombos, lan- kás részek, domboldali, síksá­gi legelői szinte kínálták a pásztorkodásra alkalmas te­rületeket A Bükk, Mátra, Cserhát makkos erdői táplál­ták a kondanyájakat. Évszá­zadok óta folyik itt pásztor­kodás. Már a múlt század közepétől megfigyelhető, hogy a pásztoremberek — mun­kájuk megkönnyítésére, élet- körülményeik javítására — el­készítették munka- és hasz­nálati eszközeiket, amelyek az egyszerű fafaragásból mű­vészi alkotásokká fejlődtek. Ilyenek a botok, a kampós lábelkapó eszközök, a karikás ostorok, sótartók, díszes bo­rotvatartó fadobozok, faka­nalak. ivóbegrék, kostük, fali kanáltartók, pipaszárak stb. Mivel ezek elkészítése bizo­nyos ügyességet, készséget kí­vánt, így nem minden pász­torember tölthette ezekkel szabad idejét. — A tárgyak elkészítésénél csak fát használtak? — Többnyire igen. Mert e2 volt kéznél és a fa könnyen megmunkálható. De voltak akik csontot, illetve csontokat használtak fel díszítésre. Az állatok szarvából sótartót csi­náltak, abban nem ereszke-' dett meg a só, továbbá ka­szaién tartót. Ólommal és sárgaréz- dróttal is díszítették a tárgyakat, például ostor-, balta- és bicskanyeleket. — A faragópásztorok hon­nan merítették intenciójukat az alkotásokhoz? A munka­kedv serkentette őket. Rész-J ben magük igyekeztek kielé­gíteni szükséges munka- és kellékszükségleteiket, továbbá eltanulták az öregektől és érezték, hogy a faragni tudó pásztorra „fölnéznek” a töb­biek. — Milyen a gyűjtők, a mú­zeumok pásztói-művészeti ér­deklődése? — A múzeumok állandó feladatkörébe tartozik a pász­torművészeti alkotások össze­gyűjtése, majd közkinccsé té­tele, amihez minden lehető­ség rendelkezésünkre áll. A gyűjtők is nemes hobbinak tartják. — A kiállítás anyagát hon­nan gyűjtötték össze? — Egy-egy kiállítás alkal­mával összefognak a tájmú­zeumok és a témaanyagot rendelkezésre bocsátják. Eb­ben az esetben a ballassa- gyarmati Palóc Múzeum, az egri vármúzeum, a gyöngyöst Mátra Múzeum, a miskolci Herman Ottó Múzeum, to­vábbá a Néprajzi Múzeum anyagából válogathattunk — fejezte be az eszmecserét dr. Zólyomi József. k. n. A WADITERVET PONTOSAN KIDOLGOZTAK.GERGELY DERVIS , NEK, ÉVA CIGANYLÁNVNAK, JANCSI KERESKEDŐNEK^ í JtnncCSEY HALÁRUSNAK ÖLTÖZŐI r* MATYI: I 4Mb PEDIG PERECET ARUCT.' , tíSmkA PARTON orr ÁLLT EGY KATONA, AKI AMIKOp A VARNA6Y A PART- | HOZ ERTt MEGFORDULT, KARD Úja eloviuant, s e jela­MPíDASRA 50 KATONA fohant elől MOST MAR VISSZAKAPTA BORÉRT \\ t KÖLCSÖNZÖTT SÁRGA TURBÁNJÁT, NEM MENÜIT/ JOWEXf j INNEN NINCS SZA6ADt/iÁsfA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents