Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-12 / 60. szám
BeavatlfOíás! kísérlet az afgán belügyekbe Alaptalan híresztelések Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának hivatalos képviselője, mint hazug és megalapozatlan híresztelést, visz- szautasította, a UPI amerikai hírijgynökségnek azt az Űj- Delhiböl származó értesülését, amely szerint a Babrak Karmai, az Egységes Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, a forradalmi tanács elnöke, miniszterelnök, beleegyezett volna „egy olyan nemzetközi konferencia összehívásába, amelynek célja az afgán—pakisztáni határ őrzését ellátó rendőri erők felállítása lenne”. És hogy ezt az afgán vezető „a szovjet csapatok kivonása irányában tett lépésnek tartaná”. A külügyminisztérium képviselője — mint ezt a Bakhtar hírügynökség közli — hangsúlyozta, hogy csak az afgán nép és az afgán vezetés oldhatja meg a nemzeti érdekek, az áprilisi forradalom vívmányai, valamint az ország biztonsága megvédésével kapcsolatos problémákat. Afganisztán népe és törvényes kormánya senkinek sem enged beleszólást azokba a kérdésekbe, amelyeknek eldöntésében maga illetékes. — Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság élesen elítéli az afgán nép és a forradalom ellenségeinek uszító nyilatkozatait, amelyeket a belügyeibe való nyílt beavatkozásnak tekint — hangoztatta a külügyminisztérium képviselője. A Bakhtar hírügynökség kommentárja felhívja a figyelmet arra, hogy az amerikai imperializmus megkísérli aláásni a baráti kapcsolatokat Afganisztán és a testvéri muzulmán országok között. Afganisztán békeszerető, el nem kötelezett mohamedán ország volt és maradt — mutat rá a Bakhtar. — Az iszlám tanaival teljes összhangban harcol a haladó muzulmán országokkal együtt a gyarmatosítás, az imperializmus, a cionizmus és a reakció ellen, a békéért, a demokráciáért és a haladásért. (MTI) Halottak ezrei Libanonban Amerikai tempó Durvaság, erőszak Az amerikai hatóságok durva jogsértéséről számoltak be a kedd reggeli román lapok, az Agerpres hírügynökség közleményét ismertetve. A napokban a UPI hírügynökség ismertette Tom Reston amerikai külügyi szóvivő nyilatkozatát, miszerint Cristina Horodinca, egy román diplomata felesége politikai menedékjogot kért az Egyesült Államokban. Az Agerprest a bukaresti külügyminisztérium a következőképpen tájékoztatta: az áruló Nicolae Horodinca harmadtitkár, megszökve a nagy- követségről, erőszakkal magával vitte feleségét és hároméves gyerekét. Cristina Horo- dincát egy katonai támaszponton megpróbálták maradásra kényszeríteni, de az asszony fogságának harmadik napján megszökött őrzőitől. A washingtoni repülőtéren, a hazautazásra készülődve, többen durván rátámadtak, megpróbálták elragadni tőle gyermekét, s az összetűzésben az asszony elájult. Beszállították a nemzeti ortopédiai kórházba, ahol az FBI és a rendőrség emberei négy napon át megakadályozták a román nagykövetség képviselőit, hogy találkozzanak az asszonnyal. Az amerikai külügyminisztérium — amint az AP hír- ügynökség ismertette Reston szóvivő szavait — elismerte azonban: Cristina Horodinca közölte a hivatalos amerikai szervekkel, hogy haza akar térni. Mindezek ismeretében a washingtoni repülőtéren történteket csak szokásos rablásnak lehet minősíteni, az amerikai külügyminisztérium mesékkel fedezte az ügynökségek tevékenységét. Cristina Horodinca édesanyja Carter- hoz intézett levelében kérte az elnök személyes közbelépését lánya és unokája hazautazása érdekében. Bukott emberrablók Leo Tindemans volt belga miniszterelnök, a flamand keresztényszocialista párt elnöke hétfőn este beszédet mondott egy Hekelgem nevű község kultúrházában. A beszéd közben két férfit, aki a szónok felé közeledett, a csendőrség kivezetett a teremből. Később kiderült, hogy a két férfi, akinél fegyvert találtak, el akarta rabolni a politikust és 300 millió belga frank váltságdíjat akart követelni szabadon bocsátása fejében. A csendőrségnek azonban már tudomása volt a merénylet tervéről és kezdettől 'fogva figyelte az emberrablás kitervelőit, akik feltehetőleg abból indultak ki, hogy Tindemanst nem szokták személyi testőrök kísérni. A csendőrség egyelőre nem közölt részleteket az ügyről. * Hatvanezer libanoni életébe került és hatalmas anyagi kárt okozott az országnak a Libanonban kirobbant belső fegyveres viszály és az azt követő izraeli behatolás az ország déli részébe — állapítja meg az ENSZ-főtitkár jelentése. A Libanon talpra- állításához nyújtandó segítség módjairól szóló dokumentum rámutat, hogy a fenti események ma is igen kártékonyán befolyásolják az ország életét. Több mint egymillióan (a lakosság csaknem egyharma- da) földönfutóvá lett. Különösen tragikus a helyzet az izraeli agresszió nyomait viselő Dél-Libanonban. Romba- dőlt mintegy tizenötezer lakóépület, megsemmisültek az iskolák, a kórházak, az utak, a víz- és az elektromos energiát szolgáltató rendszerek, negyedmillió dél-libanoni lakos volt kénytelen elhagyni otthonát. A jelentés a továbbiakban megállapítja, hogy zűrzavar uralkodik az élet valamennyi területén. Az ENSZ-főtitkár jelentésében hangsúlyozza.: nemzetközi erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a libanoni kormány és a libanoni nép meg tudjon birkózni a háború okozta pusztításokkal, az ország talpraállításának feladatával. Iszlám hatalom (2 ) i A vita még nem ért véget A hat elismert „mardzsa-i takjid”: az iraki Abd al-Ga- sem Khoi (a legidősebb: 85 éves), a teherárii Mohamed Hosszéin Khonsari és a négy qumi: Mohamed Reza Golpa- jegani, Mohamed Husszein Kohsari, Sariat-Madari (a legfiatalabb: 76 éves) és Khomeini. A hívők maguk választják meg, hogy melyik „mardzsa-i taklid”-ot követik. S miután a siita vallás sokkal rugalmasabb az élet törvényeivel szemben, mint a szunnita, ez alkalmassá teszi a reformok és a demokratikus irányzatok befogadására. Az ajatollahok erejét nagyban növeli híveik adománya. Khomeini például állítólag 25 millió dollárt gyűjtött össze a sah elleni küzdelemre. Az egyház anyagi .bázisát, még a forradalom előtt a hívők évi 20—40 millió dolláros támogatása biztosította. Ez a gazdasági önállóság kezdettől fogva bizonyos szembenállást jelentett a mindenkori sah által képviselt világi hatalommal. Siita felfogás szerint minden vezető csupán átmeneti. funkciót tölt be, míg az „elrejtőzött imám” vissza nem tér. Khomeini szerint azonban addig is a papság — kizárólag a papság — minősül a próféta földi és szellemi örökösének. Iránban 20 ezer mecset van. A képen: Qum, a szent város egyik imaháza A papság szembenállását a sahhal erősítette szövetsége a bazárral: a két réteg érdeke megegyezett abban, hogy minél kevesebbet adózzék az uralkodónak. 1906-ban Irán alkotmányos monarchiává alakult: az egyház számára ez lehetővé tette, hogy a parlamentben képviseltesse magát, sőt arra is felhatalmazta, hogy a törvényeket vallási szempontból felülbírálja. A papságnak ezt a jogát azonNÓGRÁD — 1980. március 12., szerda ban a későbbi uralkodók nem tartották tiszteletben. Irán vallási vezetői arra törekedtek, hogy az iszlám korábbi befolyását visszaállítsák. A követendő út tekintetében azonban megoszlottak a vélemények. Néhány ajatol- lah megelégedett a szabad választások követelésével, mások az egyház ■ nagyobb befolyását biztosító 1906. évi alkotmány teljes végrehajtását követelték. Khomeini és követői radikális megoldásként a sah megdöntését és az iszlám köztársaság bevezetését tűzték ki célul. M. Szuszlov a nemzetközi helyzetről Lenin születésének 110. évfordulója alkalmából Mihail Szuszlovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának terjedelmes cikkét közli legutóbbi számában a Kommunyiszt, az SZKP KB elméleti folyóirata, Lenin történelmi szerepéről írva Mihail Szuszlov egyebek között megállapítja: „Ma minden elfogulatlan ember számára nyilvánvaló, hogy mindaz, amit Lenin a forradalmi gyakorlat terén tett, közvetlen kapcsolatban állt azzal, hogy kiemelkedő gondolkodó, zseniális tudós volt, aki új szakaszt nyitott a marxizmus továbbfejlesztésében, annak valamennyi alkotórészét — a filozófiát, a politikai gazdaságtant, a tudományos kommunizmust — elvi jelentőségű megállapításokkal és általánosításokkal gazdagította’’. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom jelenlegi helyzetét elemezve Szuszlov rámutat, hogy ma csupán a világ nem szocialista zónájában 77 kommunista és munkáspárt tevékenykedik aktívan, több mint négy és fél millió párttagot tömörítve soraiban. Sok ország politikai életében egyre nagyobb szerepet játszanak a kommunisták. Egészében véve a nemzetközi kommunista mozgalom korunk legbefolyásosabb politikai erejévé vált. A nemzetközi helyzetről Mihail Szuszlov egyebek között a következőket írja: V. I. Lenin óva intett attól az illúziótól, hogy a béke könnyen elérhető. Az imperializmus agresszív természete nem változott. Meggyőző bizonyítékai ennek a második világháború, az imperialista agresszorok által a föld különböző pontjain kirobbantott tucatnyi helyi háború, a nukleáris zsarolás, haditámaszpontok hálózatának létrehozása az egész földkerekségen, agresszív katonai tömbök összekovácsolása. a „hidegháború” évtizedei. Az imperializmus, mindenekelőtt az amerikai imperializmus jelenleg is akadályozza a közel-keleti helyzet igazságos rendezését, hadihajók egész armadájának felvonultatásával rendkívül veszélyes helyzetet teremtett a Perzsaöböl térségében, sok nép biztonságát veszélyeztető új haditámaszpontokat létesít. Most olyan különleges hadtestet hoznak létre, amely „az amerikai érdekek védelmének” ürügyén arra hivatott, hogy beavatkozzék más államok belügyeibe. Minden egyes alkalommal, amikor egy ország népe harcba száll valamely korhadt rezsim ellen, az imperialisták tömegméretű í propaganda- kampányt kezdenek „Moszkva intrikáiról” és ennek örve alatt megpróbálkoznak az ellenforradalom exportjával, így volt ez Angolában és Etiópiában, Kambodzsában és Afganisztánban. Az imperialista körök mind nyilvánvalóbban próbálják felhasználni a reális szocializmus, a népek felszabadító mozgalma elleni harcukban a pekingi vezetők szovjetelle- nességét. Elősegítik Kína korszerű fegyverekkel történő felszerelését, ösztönzik hege- monista, agresszív törekvéseit a szomszédos államok irányában. Hatalmas veszélyt jelent az emberiség számára a fegyverkezési hajsza. Már régóta olyan mennyiségű nukleáris eszközt halmoztak fel, hogy földünk egy lakójára több tonna robbanóanyag jut. Az amerikai kormányzat meghatározatlan időre elhalasztotta a SALT—II szerződés ratifikálását, amely utat nyitna további megállapodások kidolgozásához a fegyverzetek korlátozása terén. Mindez jól mutatja, hogy milyen nagyok a tartós békéhez vezető úton még meglevő akadályok, hogy milyen nehéz a monopoltőke politikai képviselőjével pozitív változásokat elérni a nemzetközi színtéren. Korunkban — jobban, mint valaha — összefonódik a békéért és a nemzetközi biztonságért, a nemzeti szabadságért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harc. Ma a béke védelmét, a fegyverkezési hajsza korlátozását célzó tömegmozgalmak nyíltan és közvetlenül összekapcsolódnak a monopoltőke hatalmának korlátozásáért, a demokráciáért, a nemzeti fel- szabadulásért, a társadalmi igazságosságért vívott küzdelemmel. A történelem meggyőzően bizonyítja, hogy a leninizmus- ban jutnak a legmélyebben kifejezésre ' a társadalmi haladás alapvető szükségletei, az egész emberiség érdekei. Ragyogóan beigazolódik a kommunisták egyik legfontosabb programtétele: a munkásosztály felszabadítva magát a tőke igája alól, megvalósítja a valódi és teljes társadalmi szabadságot, fokozatosan megteremti » feltételeket minden egyes ember szabad és sokoldalú fejlődéséhez. Hyikolaj Bajbakov látogatása az MMG Automatika Művekben Nyikolaj Bajbakov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az állami tervbizottság elnöke, a hazánkban tartózkodó szovjet gazdasági kormányküldöttség vezetője kedden délelőtt az MMG Automatika Művek Szépvölgyi úti központjába látogatott. A miniszterelnökhelyettest, akit Gábor András, kohó- és gépipari miniszter- helyettes kísért el, Fekete Rudolf, a vállalat vezérigazgatója fogadta, s kalauzolta. A gyár vezetői a vendégeknek elmondták: tavaly egy- milliárd forint értékű terméket szállítottak a Szovjetunióba, s az idén az export további 8—10 százalékkal bővül. Elsősorban az olaj- és gázipar részére szivattyúállomásokhoz szükséges automatikus berendezéseket, a vezetékekben, tartályokban levő nyersanyag mennyiségének mérésére szolgáló turbinás áramlásmérőket és gázvészjelző központokat szállítanak. Az autóipari együttműködés keretében ebben az évben 400 ezer Lada-műszerfalat és a gépkocsiabroncsokhoz 300 ezer tömiőfeszmérőt készítenek szovjet megrendelésre. Nyikolaj Bajbakov megtekintette a vállalat házi kiállítását, ahol a gyár legfontosabb termékei láthatók. Ezután a számítógépteremben a gyár ügyvitelgépesítésével, valamint a kompresszorállomások automatizálásához szükséges programok fejlesztési tevékenységével ismerkedett. (MTI) Az ötvenedik B—52-esek útja A guami támaszponton állomásozó amerikai „B—52”-es hadászati bombázó repülőgépek berepüléseket hajtanak végre az Indiai-óceán térségében — jelentette a Press Trust of India hírügynökség. Az elmúlt hónapban már négy alkalommal nyomultak be ezek az atomfegyver szállítására alkalmas, felderítőberendezésekkel ellátott harci repülőgépek az Indiai-óceán medencéjébe, fenyegetve a part menti államok biztonságát. % Khomeini száműzetése idején a kormányzat megkísérelte a mérsékelt Sariat-Ma- darit „Nagy ajatöllahnak” elfogadtatni. Ez azonban nem járt sikerrel. Különösen az „iszlám ellenállás”-ban vezető szerepet játszó, azóta meggyilkolt Taleghani ajatollah állt szemben Sariat-Madari elismertetésével. Khomeini radikális célkitűzései egyre több követőre találtak a széles néprétegek körében is. Tanítása, hogy a szociális és nemzeti elnyomorodásnak az iszlámtó] való eltávolodás az oka, a nép elismert politikai és vallási vezetőjévé emelte. A mai, a sah uralma alól felszabadult Iránban új probléma jelentkezik: az ajatollahok uralma véget vetett az egyházi és világi hatalom hagyományos kettősségének. Az egyház magára vállalta a teljes politikai felelősséget, s ezzel a korábbi vallási egyetértést politikai nézetkülönbségek veszélyeztetik. Sariat- Madari például bírálja Khomeini alkotmányát, amely korlátlan hatalmat biztosít a papságnak és ezen belül az egyház legfőbb vezetőjének (vagyis Khomeininek). Ez — szerinte — sérti a nép szuverenitását. Az ellenzéki ajatollah ezért újabb alkot- mányozó testület összehívását sürgeti. Amennyiben a népet kérdezték meg először népszavazás formájában arról, hogy akarja-e az iszlám köztársaságot — érvel Sariat- Madari —, akkor ebben a kérdésben is a népnek kell döntenie. A vita még nem ért véget. txáti István Addisz Abebában megnyílt az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsának ülése. A tanácskozás egyetlen napirendi pontja Zimbabwe népének győzelme. Olyan téma ez, amely méltán tölti el örömmel és elégedettséggel a szervezet most még negyvenkilenc tagállamát. Most még — mondjuk, mert nem nehéz kitalálni, hogy éppen a minapi Rhodesia, a láncaitól szabadult legújabb független afrikai ország lesz az AESZ ötvenedik tagállama. A kerek szám véletlen, de van valami jelképes abban, hogy az ötvenedik éppen a fekete kontinensen megmaradt két utolsó „fehér bástya” egyike lesz. Az Afrikai Egységszervezet szinte valamennyi tagja, történelmi mércével mérve, „tegnap” még gyarmat volt. fgy nem csoda, ha iszonyatos örökség súlyával küszködik. Maga az AESZ sem teljesen védett a kolonialista és neo- kolonialista intrikák hatásától, tevékenysége — természetesen — nem problémamentes. Ezekben á kétségtelenül ünnepi pillanatokban mégis jó arra gondolni, hogy a szervezet léte és munkássága — minden ellentmondás ellenére — bizonyos döntő kérdésekben hatékonyan tudta szolgálni a nemzeti felszabaditási mozgalom terebélyesedését. Zimbabwe népe a szomszédos „frontállamok”, az egész Afrika és a kontinensen kívüli barátok aktív segítsége nélkül aligha lett volna képes valóra váltani régi álmát és elindulni az igazi függetlenség útján. Mengisztu Hailé Mariam, a vendéglátó Etiópia kormányfője olyan időpontban nyugtázta köszönettel a szocialista országok Afrika népeinek nyújtott segítségét, amikor a világ hangos a szovjetellenes amerikai katonapolitikai tervektől — ezekben pedig közismerten nem kis szerép jut-; na Afrikának is... Zimbabwe, a leendő ötvenedik tagállam a győzelem után is óriási nehézségek előtt áll. Nenf múlt el sem a belső erőszakos kísérlet, sem a külső — dél-afrikai — támadás veszélye. Nemcsak az új ország vezetőinek kell résen Ienniök, hanem Zimbabwe barátainak is. ' Az AESZ-tanács- kozás barátnak és ellenségnek egyaránt tudtára adja, hogy Zimbabwét a szó minden értelmében védőn öleli magához a majd félszáz országot tömörítő szervezet. Harmat Endra
