Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

Baréüom tiífáraéff? Brommef Integet felém egy könyvecské­vel. A tér közepén találko­zunk, s máris nyújtja a zsák­mányt, amit a miskolci An­tikvárium salgótarjáni idősza­ki árusításán kaparintott meg. Kant-breváriumot tartok a kezemben, régi, Franklin-kia- dásfoan. Viszolygok az ilyen típusú kivonatoktól. Folyton tz a gyerekkori álmom jut az eszembe, amelyben csak nylon­zacskón keresztül szopogathat­tam a cukrot, s az édesség Sehogyan sem akart szétárad­ni a nyelvemen. Ennek elle­nére magam is őrzöm, időn­ként elő-elő is veszem a Goethe-breváriumoí, igaz. azt is, csak jobb híján mivel Goethe bizonyos művei egy­szerűen eltűntek még az an­tikváriumok legrejtettebb pol­cairól is. Mondanám is mindjárt a barátomnak mi a bajom a könyvével, de leint, s megelőz Kant magyarul is hozzáférhe­tő teljes műveinek felsorolá­sával, majd felvilágosít, hogy most nem erről van szó. — Tudod, itt maga a kötet ft fontos. Nem az, hogy egy mű egészét tanulmányozhas­sam. — Ez nem számít értékes ritkaságnak — forgatom a könyvet. Aztán előadom sej­tésemet : — Tehát valami em­lékről lehet szó? — Ügy van — vágja rá. — Tudod katonakoromban sokfé­le sráccal összeakadtam. Elő- íelvételisek voltunk, következő őszön már mindenki főisko­lára, egyetemre ment. Egyszó­val a többségben mozgott va­lami. Voltak, akik még a te­repgyakorlatra Is könyvet, fo­lyóiratot vittek ki magukkal, vagy a gázálarctáskában vagy b zubbony alatt, hogy a szü­netekben elővehessék, ha csak itíz percekre is. Az egyik ilyen — Tamás István: Mint hamvas almát mi nem élt át telet haraptuk habosra a tavaszt farkát csóvaként fáklyázva mikor zsenge fűben tarka borjú ugrált szája két oldalán csörgött le a meleg frissen fejt kacagás s égi dombról .dombra göndör kuvasz terelt fény vályúkhoz nyájba gyűlt nagy bárányfelleget s bajuszt pödrő tücskök húrozták estéink terád hangolt nádihegedüjét szSzáíSaismi ä EezerhBe ezt, amit annyi év után vég­re sikerült magamnak is meg­szereznem. Én a katonaságot megelőzően alig tudtam vala­mit az életről, magamról. Az őrségek hosszú egyedüllétei során bújtam ki abból a báb­létből amit az öntudatlanság jelent. Még azzal a tehetség­gel sem voltam tisztában, amivel játszi könnyedséggel ÉLETELVEK fölvettek az egyetemre. Majd egy tél eleji hideg, felhőtlen éjszakán, amikor valósággal szikráztak a csillagok, meg* hökkenve néztem a magasan álló Holdra: akkora volt az udvara, hogy a bűvös fénykor majdnem leért a fák csúcsá­ig. Megmagyarázhatatlan, mit éltem ót. Biztosan tapasztal­tad, vannak olyan pillanatok az életben, amikor valamilyen látvány hihetetlen erővel be­lénk' rögződik, ránk kénysze­ríti magát, anélkül, hogy meg-, értenénk miről is van szó tulajdonképpen. A megvilágo­sodás nekem is később jött el. Mint ügyeletes, a század őrségben levő tagjainak vit­tem ki teát, hátamon a kelle­mesen meleg ételhordóval, ke­zemben ezzel a könyvvel. Már inuwzu J&feni 9 TaSoíí Be- lyektől, az Alföld nagy, sza­bad ege alatt, amikor ezt ol­vastam: „A csillagos ég fö­löttem és az erkölcsi törvény bennem”. Attól a perctől kezdve a foszladoeó homály fokozatosan felszállt bennem, s az özönlő felismerések súlya alatt le kellett ülnöm, bele a hóba. Ezért valódi könyvrit­kaság a mai könyvszerzemény, s ezért kutatom az ilyen vi­lágos életelveket. — Életei vek? — Mit csodálkozol? Az em­bereknek ma leginkább eb­ből van hiányérzetük. Mit gondolsz, miért fogynák el egyik szélsőségként a legszín- vonaltalanabb életrajzi regé­nyek is, míg a másik oldalon egy Seneca, egy Boethius, egy Marcus Aurelius, egy Bacon, egy Pascal? Soroljam még? — És az irodalom? A jó irodalom? — Ugyan! Az irodalom tel­jesen elveszítette az ízét. Tolsztoj vagy Széchenyi nap­lója — és persze a filozófia! — többet mond minden kita- lációnál, mert itt fölszáll a köd, ami az irodalomban az életre ereszkedik. Vajon nem az életünkkel van-e valami baj, ha minden­nek csupán az eszenciáját akarjuk, s korántsem az iro­dalomban a hiba. Nem hin­ném, hogy hozzáférhetnék az élet ízeihez az Irodalom nél­kül, miként álmomban a cu­koréhoz sem. Tétován körbe­néztem a téren, mintha len­ne valaiki, akinek feltehetem a kérdést, hogy mikor olvas­suk végre a filozófiát filozó­fiaként, az irodalmat iroda­lomként, s legfőképpen mind­ezek után mikor éljük azéle­tet a magunk életeként LP. A néptánc, kifejezési lehetőség Beszélgetés Vitányi Ivánnal Az amatőr néptáncosok megtartották országos konfe­renciájukat. A mozgalom hely­zetéről Vitányi Ivánt, a Nép­művelési Intézet igazgatóját kérdeztük meg. — Az amatőr művészeti cso­portok közül kiemelkedik a néptáncosok mozgalma. Vajon mi a siker oka? — A néptánc nagyon közel áll az ifjúsághoz. A csopor­tok tagjainak többsége 18 éven aluli. De a korosztály­tól függetlenül is a legszéle­sebb tömegeket vonzza ez a mozgalom. Akik ugyanis nem eléggé képzettek, sok­oldalúak ahhoz, hogy mond­juk egy Irodalmi klubban te­vékenykedjenek, azok a nép­táncmozgalomban megtalál­ják kifejezési lehetőségeiket. A legjobb értelemben vett de­mokratikus művészet ez. Kü­lönösen megnő a jelentősége egyes történelmi időszakokban, így volt ez 1045 után is. A felszabadulás érzése minden­kit átsugárzott és ennek ki­fejezéséhez a legegyszerűbb eszközökre volt szükség. Ab­ban a pillanatban csak lírai művészet születhetett, csak az fejezhette ki az örömöt, hogy szabadok vagyunk, hogy el­múlt a háború és miénk a világ. Ilyen kifejezési lehető­ség volt a néptánc. — A politikai változások ezek szerint erősen befolyá­solják a néptáncmozgalom fej­lődését? — A néptánc története bi­zonyítja, hogy ezt a művésze­ti mozgalmat mindig a politi- kusság jellemezte. Már 45 előtt is a haladó politikai — elsősorban a népi — mozgal­makhoz kötődött és mindig nagy társadalmi felelősségtu­dattal járt. A néptánccsopor­tok tagjai a földreformmal is egyetértettek. 1945 után a néptáncmozgalom hirtelen át­fogta az egész társadalmat a már említett okok miatt. Ké­sőbb, az ötvenes években is szoros kapcsolat mutatható ki a politika és a gombamódra szaporodó csoportok között, bár ennek túlzottan nem örül­hetünk. A személyi kultusz esztétikai követelményeinek ugyanis megfelelt a néptánc­mozgalom kiterjesztése, de a színvonalnak a sok ezer együt­tes megalakulása nem kedve­zett. Ezzel magyarázható az 56 utáni visszaesés. Nagy együttesek kerültek válságba. és néhányan az egész amatőr művészeti mozgalom fölött megkongatták a harangot. De a hatvanas évek elején a tetsz­halott életre kelt, ismét össz­hangban egy politikai nyitott­sággal és frisseséggel. — Voltak tehát hullámhe­gyek és hullámvölgyek. Most hol tart a mozgalom? — Vagy egy hullámhegy te­tején, vagy a felfelé menő szakaszban. Biztosat nem ál­líthatunk. Nehéz előre látni: mi következik. A hatvanas években például azt hittük, hogy minden lehetőséget is­merünk, nem jöhet semmi új. És akkor megszülettek a táncházak. Sokféle tényező befolyásolja a mozgalom fej­lődését. A politikairól már szóltam. Rögtön utána meg­említhetem a manapság na­gyon aktuális gazdasági szem­pontokat. A néptánccsoportok működtetése sokba kerül. Né­hol - a csoportok megszünte­tésével takarékoskodnak a fenntartó intézmények, an­nak ellenére, hogy az irányí­tó szervek ezt igyekeznek megakadályozni. A mozgalom fejlődését befolyásolhatja, Pályaválasztás Ss pályaorientáció Új típusú iskolák • Minden esztendő elején rom sarokköve a felzárkózta- Ezt úgy érik el, hogy a kép­gondterhelt nyolcadikosokkal tás, a pályaorientáció és a zésben felé-félé arányban van tele az ország. Egy élet- szabad tantárgyválasztás a szerepelnek a szakmai elmé­re szóló döntés, vagy lega- (fakultáció;. Az előző kettő- leti és gyakorlati, valamint a lábbis az életük alakulását vei most nem foglalkoznék, közismereti tárgyak. A szak- döntően befolyásoló választás de így is felvetődik a kérdés, irányú továbbtanulást vá- előtt állnak: mi lesz belőlük, a fakultáció képes-e pótolni, lasztók felkészítését segíti a Ebben az életkorban erre helyettesíteni a szakosított negyedik osztályban két fa- még szinte lehetetlen végső tantervű osztályok eddigi kultativ óra is. A tovább nem feleletet adni. Nem véletlen munkáját; mi szól a fakultá- tanulók szakmájuknak meg- tehát, hogy a gyerekek eb- ció mellett? A fakultáció a felelő munkakörben helyez- ben a kérdésben minden legkisebb gimnáziumban is kedhetnek el, s kétéves másnál inkább szorulnak ta- lehetővé teszi egyes tantár- szakirányú gyakorlat után náraik és szüleik tanácsára, gyak magasabb óraszámban technikusi képesítést szerez­Mlvel általában nincs ki- való tanítását, ezzel nagy lé- hetnek. alakult elképzelésük, a csa- pást tesz az esélyegyenlőség A szakközépiskolai szak­iád és a szűkebb ismerősi kör megteremtésének útján. A fa- munkásképzést a tudományos- foglalkozási ágai közül vá- kultativ tantárgyak választó- technikai fejlődés hívta élet- lasztják ki maguknak — a sa a második év végén min- re, s ez az „iskolatípus” szóbeszéd hatására, vagy a denképpen megalapozottabban igyekszik is megfelelni fela- szülők nyomására — a lehe- történik, mint amikor az ál- datának. ősztől húsz kiemelt tő legdivatosabb szakmákat, talános iskola befejeztével a szakma képzése kizárólag Ami kétszeresen Is hátrányos tanuló szakosított tantervű szakközépiskolában folyhat, helyzetbe hozza legtöbbjüket: osztályba iratkozik be. Ma­vagy nincs arra a szakmára gyárán: a fakultáció a tanulók rátermettségük, vagy éppen többségének, a szakosított a szakma divatjellege miatti tantervű tanítás pedig a ki­túljelentkezésből adódóan el emelkedő képességű gyerekek- középfokon sem kezdhetik tanulmányai- nek hasznos. kát (esetleg mégis elvégezve Szintén nem eléggé tájé­azt, a számításaikat nem ta- 3oOCÍollS OSZtcilvok kozott a közvélemény az uj lálják meg.) Különösen oda ' típusú gépíró- és gyorsíróis­kell tehát figyelnünk a tizen- a különösen tehetséges gye- kólái képzésről. A korábbi négy éves korban behatárolt rektfk tehát a továbbiakban is tanfolyamjellegből középfo- pályaválasztás problematiká- beiratkozhatnak szakosított kű iskolatípussá alakult, és jára. Már csak azért is, mi- tantervű, újabb nevükön spe- hatvan iskolában folyó gép­vei a dönteni nem tudókel- Ciális matematikai, idegen és gyorsírás új képzési for- odázandó a kényszerű válasz- nyelvi, ének-zene és testneve- mája 1978/1979-ben lépett tást, gimnáziumba jelentkez- jésí osztályokba. Sőt, tavaly életbe. A heti hatnapos, köt­nek- S ez még akkor is ve- ősszel speciális természettudo- éves nappali képzés abban is szélyt hordoz magában, ha a mányos -ismereteket nyújtó különbözik a korábbi gyakor- gimnázium profilja időközb/en osztályok is indultak a buda- lattól, hogy a közismereti tár- meg is változott: ma már a pest( Apáczai Csere János gyak köre kibővült (tulajdon- gvakorlati életben való helyt- gyakorlógimnáziumban és a képpen a szakmunkásképző álláshoz is segítséget kell szegedi Radnóti Miklós Gim- iskolák közismereti tárgyal- nyújtania a tovább nem ta- náziumban országos beisktolá- val azonos), s ezzel kilépett a nulóknak, amellett, hogy el- zással és kollégiumi elhelye- korábban oly sokszor szemére sősorban továbbra is a fel- zéssel. Budapestre a speciális vetett zsákutcából. Az itt sőfokú tanulmányokra kell fizika és a komplex tenné- végzettek most már folytat- felkészftenie őket. szettudomúnyoe, Szegedre a hatják tanulmányaikat a speciális biológia és kémia szakmunkások szakközépis- Az érdekek iránt érdeklődők jelentkez- kólája hároméves esti-leve­betnek. A speciális osztályban lez° tagozatán, és annak el- tanulóknak nincsenek fakul- végzésével érettségizhetnek, tatív tárgyaik, s ez később bi- Ez a továbbtanulási forma Az eredményes pályaorlen- zonyos szempontból hátráltat- megkönnyíti számukra a tációs munkához a pedagógu- ja őket — szakjuk kivételé- színvonalas ismeretanyaghoz soknak, s a helyes pályává- vei — a felsőfokú intézmé- jutást, s ugyanakkor a lasztáshoz a szülőknek és a nyekbe való felvételi vizsgán, népgazdasági érdekek sem gyerekeknek megfelelő tájé- Ugyanakkor népgazdasági ér- szenvednek csorbát: majd koztatásra van szükségük. Is- dek fűződik a speciális ősz- mindegyikük a szakmában memiőlk kell(ene) egy adott tályokhoz: az Ide járók, kü- marad, s a korábbiaknál szín- iskolatípus nevelési, oktatási, lönösen a természettudomá- vonalasabban végzi munká- képzésí céljait, előnyeit és nyos szakokon tanulók alkot- A tehetségesek számára hátránya«, a népgazdaság iák a kutatói utánpótlást van még egy lehetőség: szakember-szükségletének Az 1978—79-es tanévben ta- különbözeti vizsgával tovább vártató SakuSsát/^a közép- dúlt meg a szakközépiskolai tanultainak a dolgozók kö- és bosszú távú szakemberke- szakmunkásképzés. Az új kép- népiskolájának második osz- resletet Ezt segítendő, a kö- zési cél lényege az, hogy a tályába lépve is. zépfokú oktatás három ke- jelenlegi középfokú szakem- " pályaválasztás és a pá- véssé ismert területéről szó- berképzést szakmunkásképzés lyaorientáció a nevelés egyik lók az alábbiakban. váltsa fel a mintegy másfél ■ legfontosabb és egyben ^ leg­Tavaly ősszel került beve- száz ipari és mezőgazdasági nehezebb területe. Szülőknek, zetésre az új gimnáziumi ne- szakközépiskolában megkez- pedagógusoknak és gyerekek- velés és oktatás terve. Ezzel dődött új típusú nevelő-ok- nek szorosan együtt kell mű- egyidejűleg a korábbi úgy- tató munka révén. Ezekben ködniük azért, hogy az utób- nevezett szakosított tanterv az iskolákban a tanulók az biak megtalálják a helyüket alapján működő osztályok — érettségi vizsgával együtt az életben, hogy munkájukat néhány kivételtől eltekintve szakmunkás-képesítést sze- magas színvonalon végző, s felmenő rendszerben fokoza- reznek, egyenrangúan készí- emiatt azt szerető felnőttek- tosan megszűnnek. A gimná- tik fel őket a szakirányú fel- k^ váljanak. / ziqm új munkarendjének há- sőoktatásra és a szakmára. Uácz-Székely Győző hogy sikerül-e az intézmé- sérlet arra, hogyan lehet nyes lehetőségeket kibővíte- visszavinni a mindennapi ni: az oktatási és a módszer- életbe a néptáncot. Olyan tani munkát megerősíteni. Az fiatalok közé például, akik is fontos lenne, hogy a külön- nem vállalják egy tánccso- böző irányzatok miatti okta- port fegyelmét, a háromszo- lan szócséplés, a felesleges el- ri próbát hetente, a fellépé- lenségeskedés helyett sor ke- seket stb. A táncház kötetle- rüljön a jelen helyzetet meg- nebb, oldottabb, számukra világító vitákra. A végére elfogadhatóbb. Ezzel az elő­hagytam a legfontosabbat, nyével együtt a mozgalom ami egy mozgalmat valóban még nem forrta ki magát — felemelhet: a társadalmi tá- nagyobb támogatásra van mogatást. Magyarországon szüksége. Nem lenne szabad, ebben nem állunk olyan jól. hogy előforduljon olyasmi, A néptáncmozgalom, szak- ami az egyik budapesti tánc­mai eredményeit tekintve házzal történt. A fenntartók jobb, mint a többi szocialista azért akarják megszüntetni, országban, de a társadalom mert a 02-es rovaton nincs figyelme másutt sokkal na- elég pénz, hogy kifizessék a gyobb. Ott egy fesztivál tár- szereplőket. Nincs pénz an- sadalmi ünnep, amelyen nem nak ellenére, hogy a bevétel a csupán nagyobb tömegek, de kifizetés háromszorosa, de az a politikai vezetők is részt a pénz tiszteletdíjra nem for- vesznek. Nálunk ugyanez: dítható. Ezen kellene példá- szakmai esemény. ul változtatni, hogy életben — Mi lehet ennek az oka? maradjon a táncház és a to­— Például az amatőrmoz- vábbfejlesztésén gondolkoz- galom helyzete az ötvenes hassunk. években és ennek későbbi el- — A legjobb koreográfusok lenhatásai, amint arról már az amatőr csoportoktól átke- beszéltem. Akkor elvesztet- rülnek a hivatásos együtte- tünk egy olyan fajta társadal- sekhez. Vajon nem fogja ez mi támogatást, amit azóta szakmailag visszavetni a moz* sem tudtunk visszanyerni. galmat? — Említette a táncházat. — Az egészséges dolog, Ez a mozgalom összhangban hogy a legjobb amatőr egytít- van a produkciókra — o szak- tesek vezetőiből hivatásosok mai sikerekre — törekvő lesznek. Ez az átáramlás azt csoportok munkájával? iá bizonyítja, hogy az ama­— A táncház és a produk­ció két összetartozó, de kü- T _ lönböző dolog. A táncház ki- I NOGRAD — 1980. március 9., vasárnap 7 tőr művészeti együttesek né­ha jobbak voltak a hivatáso­saknál. Nem azért, mert job­ban támogatták őket, hanem mert a vezetőik megtalálták az új, korszerű művészeti uta­kat. A cél az lenne, hogy ezek a vezetők, akik olyan hosszú időt töltöttek az amatőrök között, ne veszítsék el a kap­csolatukat a mozgalommal. Sőt, fűzzék szorosabbra ezt a viszonyt a hivatásosak és az amatőrök között néptánckul­túránk érdekében. — Végezetül egy hétközna­pi kérdés: mit javasolna ön, miért taníttassa a szülő gyer­mekét éppen néptáncra? — Főleg két ok miatt. Az egyik, hogy a néptánccal együtt a népművészethez, a népzenéhez is közelebb kerül a gyerek. A másik, ami talán ennél is fontosabb, hogy a néptánccsoportok a munka jellege miatt: közösségek. Az ezzel együtt járó élményeket a gyerek nem élheti át az is­kolában, ahol, ha nem is kényszer részt venni a külön­böző tevékenységekben, de mindenképpen szükségszerű­ség. Az amatőr néptáncos- mozgalom ezzel szemben a szabad választás birodalma, amelyben a gyerek maga vál­lalhatja a közösséget. És ez a nevelési forma pótolhatatlan. Nógrádi Gábor összehangolása Gép- és gyorsírás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents