Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-05 / 54. szám

tn Öregek Petákon A Dcjtári közsígi közös Tanács 1978. júniusában létesí­tette az öregek napközi otthonát Patakon, ahol 49 idős férfi­nak és nőnek biztosítanak elhelyezést. Gréczi Ferencné ott­honvezető elmondta, hegy az idős emberek nagyon szeret­nek az otthpnba járni. Napi háromszori étkezést biztosíta­nak számukra. Ezen túlmenően különböző programokat szer­veznek számukra, többek között filmvetítést, kirándulást. A nyárra tervezik, hogy ellátogatnak Egerbe vagy Eszter­gomba. Békésen, csöndben telnek-múlnak a napok a barát­ságos tncieg szobában, de a munkában megfáradt idős em­berek már nagyon várják a tavaszt.... Egy hűvös, február végi napon látogattunk cl az ott­honba, s az ott készített fényképekből adunk közre égy eso- korravalót. Az egyik legkellemesebb időtöltés a kártyázás. Talán a régi időket idézi.... ' . Sok szép kézimunka készül az öregek keze nyomán. Skriva- nek Istvánná a legújabbat mutatja Baila Istvánná gondozó­nőnek. A napilapok, folyóiratok hasábjairól rendszeresen tájékozód­nak a világ eseményeiről. A napilapok, folyóiratok hasábjairól rendszeresen tájékozód­nak a világ eseményeiről. Grézci Ferencné otthonvezető filmvetítéshez készülődik. Egy­egy vetítés nagy örömet „okoz” az idős embereknek. Délutánonként szívesen hallgatják a hangosan fölolvasott el­beszéléseket, novellákat. í A mindennapok hőse Illik a jólismert mondás — ,,A megfelelő embeit, a meg­felelő helyre!” — Stefan Har­mat villamosgép-szerelő mes­terre. a pozsonyi Elektrovod vállalat művezetőjére, aki 27 éve dolgozik a szakmájában. „Tudni, kinek dolgozom, ismerni törekvésem célját, ér­tékét, jelentőségét, minden egyes szerelés első percében már a kész munkára gondol­ni, bárhol, ahol brigádommal együtt dolgozom — ez az, ami engem ehhez a szakmához köt — mondja. — És ez tanít arra is, hogy a vándoréletet, a távoliétet az otthontól, csa­ládtól elviseljem...” Bizony vándorélet a Harmat­brigád sorsa. Az ő kezük mun­kája van olyan nagy energe­tikai berendezésekben, mint a kladnói bányaüzem, vagy a melniki erőmű —, de megis­merték ’és megtanulták be­csülni Stefan Harmat és tár­sai munkáját messzi országok­ban is. Az utóbbi években pedig a Nováky IV-erőmű lett a „második otthonuk”. Josef Harmat brigádja vál­tozó összetételű; módosul a- szerint, hogy az ország vagy a világ melyik táján kell mun­kához látniok. Harmat mes­ter szinte hatodik érzékkel tudja kiválogatni a megfelelő embereket, és össze is tudja tartani őket. Méltán érdemelte ki leg­utóbb a legjobbaknak kijáró állami elismerést: „A szocia­lista munka hőse” kitüntetést. Háromgyermekes családapa., A ritka ünnepnapokon, ami­kor családja körében lehel, boldogan látja viszont szeret­teit és időzik el maga ültette gyümölcsfái alatt. Aztán jön az újabb munka: legújabban a nagymaros—gabeikovói vízi erőműnél. Család­tervezés A Német Demokratikus Köz­társaság fiataljainak alig egy­két százaléka nyilatkozott úgy egy felmérés során, hogy nem kíván házasságot kötni. A há­zasodni akaró fiatalok általá­ban két gyermeket szeretné­nek. A megkérdezettek 79 százaléka egyenesen szeren­csétlenségnek tartja, ha a há­zasságból nem származik gyer­mek. A párválasztásnál már egyáltalán nem számítanak az egykori szempontok, a nő ma már nem alárendelt, függősé­gi viszonyban álló tagja a csa­ládnak, hanem egyenrangú társ. A két egyenrangú fél tartós kapcsolatát jelentő modern házasságban a családtervezés természetes. Az NDK-ban a 15—45 év közötti nők csak­nem fele él — a nemkívána­tos terhesség megelőzése cél­jából — fogamzásgátló sze­rekkel. A törvény biztosítja annak lehetőségét, hogy a ter­hességet a magzat fejlődésé­nek 12. hetéig magszakítsák. Kedves dorgálást kapott e rovat ápolója-gondozója, mégpedig az egyik ’egtehetsé- gesebb tudósítótól, a mátrave- rebélyi Mihalik Jutkától. Így szól az intelem: „ne csak di­csérje, hanem bírálja is a le­veleket!" Mielőtt röviden vá­laszolnék rá, hadd mondjam el, hogy Jutkától minden héten magvas, hat-nyolc olda­las beszámolókat kapunk, kri- tikusan-önkritikusan ír sző­kébb pátriája életéről, bará- tairó1, a Delfin őrsről, sőt a község múltjáról, jelenéről is, egyszóval írásai alapján nem tűnik „nagy álomnak”, hogy a nyári sajtótábor résztvevői kö­zött legyen. De, őszintén szólva rhi nem­csak Jutkához hasonló szor­galmú és tehetségű diákok je­lentkezését várjuk, hanem jó­val szerényebb ígéretű és szorgalmú gyerekek írásait is nagyon szívesen olvassuk és közöljük rovatunkban. Miért? Mert ha bárki visszalapoz a múlt év végén hirdetett fel­hívásunkhoz, abban is megta­lálja, hogy a közéletiség, a demokratizmus, az értő olva­sóvá nevelés jobbításának cél­kitűzése vezérelt bennünket az akció meghirdetésekor. Szá­munkra „plusz” öröm lesz az, ha levelezőink közül 25—30 gyerek alaposabban is megis­merkedhet az újságkészítéssel és -írással, s feltehetően a későbbiekben is rendszeres tu­dósítója lesz lapunknak, De sajnos, ez csak a legjobbak­nak adatik meg, éppen ezért nincs jogunk arra, hogy a tol­lat ragadók táborát bíráljuk: nekünk tulajdonképpen min­den információra szükségünk van! Ám, hogy az megjele­nik-e nyomtatásban vagy sem — ez már önmagában is „di­cséret”, avagy „bírálat”. Eny- nyit erről, és most kukkant­sunk be a postaládába! Vá­lasszuk ki a megyeszékhely Mártírok úti iskolájának leve­lét! „Felelősséget érzünk..." — Úttörőcsapatunk nagyon örült a NÖGRÁD felhívásá­nak, 11 rajunk választotta új barátjának az újságot — írja az úttörőcsapat megbízásából Kákái Mónika, Hajas Beáta és Szállás Márta —, rendszeres előfizetői és olvasói leszünk megyei lapunknak. A 7—8. osztályosok politikai vitakö­rön hasznosítják a sajtó hír­adásait, a kisebbek új rovatot nyitottak a csapathíradón: „Ez történt a nagyvilágban” cím­mel. Rajgyűléseken, osztályfő­nöki1 és több más órán is fel­használjuk az újság politikai, gazdasági, kulturális és' sport­híreit, s igyekszünk mi is mi­nél több tájékoztatást küldeni közösségeink életéről. Szíve­sen látnánk egyszer-egyszer vendégül az „Űttörősarok” ro­vatvezetőjét is. A személyes találkozás nagy Örömet jelen­tene csapatunknak. Nagyon tetszenek nekünk a rovat hír­adásai. Büszkék vagyunk, hogy a mi megyénkben a legkiseb­bek élete, a „Mi világunk” is fontos a mi újságunknak. Ez­ért felelősséget is érzünk érte. Nem szoktunk dicsérő sza­vakat általában közzétenni, de hogy most mégis kivétel törté­nik, annak az az oka, hogy ezek a gyerekek nemcsak örömmel veszik és teljesítik felhívá­sunkat, hanem, ahogy ők ír­ják, felelősséget is éreznek' e kezdeményezésért, a pontos és folyamatos tájékoztatásért. Köszönjük. Áll a farsangi bál! Számtalan levél számol be a különféle farsangi mulatsá­gokról. Szemelgessünk közü­lük néhányat: „Farsangi karnevált rende­zett iskolánk a felsősök ré­szére, s erre mi, nyolcadiko­sok is nagy szeretettel készül­tünk — tudósít Ludányhalá- sziból Végh Brigitta. Már he­tekkel előbb tervezgettük a farsangi maskarát, de még senki sem határozta el vég­legesen, minek is öltözzön fel?... végül is úgy döntöttünk, fel­öltözünk lakodalomba induló embereknek! Nagy nevetgélés közepette szerepet osztottunk, megválasztottuk a vőlegényt, az anyóst, az apóst, az óvo­dásokat. a vőfélyt és végül a menyasszonyt is... mi a 12-es sorszámot kaptuk, éneklés kö­zepette, vidáman vonultunk be a színpadra. A nézők a ne­vetéstől és a tapstól talán nem is hallották a szerepet, mely- lyel az első helyet szereztük meg." Vanó Tímea a zagyvarónai iskola farsangi báljáról írt, ahol a legtöbb gyermek beöl­tözött. Volt katicabogár, forgó­morgó, királykisasszony, ro­bot, pillangó és sok egyéb. De az első, akárcsak a mesében a tündérkisasszony lett. Hasonló élményekben volt része a Budapesti úti iskola gyermekhadának is, s mint Vajdahunyadi Emőke levelé­ből kiderül, remekül szóra­koztak, volt ott minden: virsli, torta, tombola, zsákbamacska, helikopter (no, nem igazi), és természetesen sok-sok jel­mez, mely ki tudja kiket rej­tett?! Társadalomkutatók versenye Az elmúlt napokban rendez­ték meg Pásztón a társada­lomkutató úttörők járási dön­tőjét. Erről tudósított Szőke József, a Dózsa György úti Általános Iskola tanulója, aki Bognár Péter és Képe András társaival részt vett e verse­nyen. — Előbb 45 perces írsbelt feladatot kaptunk — írja —, gazdaságföldrajz. művészet- történet, magyar Irodalom és történelem tárgyakból. Ezután jött a szóbeli, minden csoport kapott egy füzetet, melynek segítségével műsort kellett ké­szíteniük. Mi a „Magyaror­szág" címet adtuk produkci­ónknak. volt ebben népdal, költemény, festmény, melyeket valahogy be kellett mutat­nunk a zsűri előtt... Leírhatat­lan izgalommal vártuk az értékelést. A mi csapatunk lett az első helyezett, az el­múlt évhez hasonlóan. Gratulálunk a sikerhez. s eredményes versengést kívá­nunk a megyei döntőben is! Többeknek — többekről. Még néhány levél az elmúlt heti postából, csupán távirati stílusban. A mátraszőllősi Orion őrs az iskola szolidaritá­si bazárjáról tudósít, melynek bevételét a fejlődő országok­ba küldték el. Kotroczó Ró­bert Nádújfaluból arról ad számot, hogy a múlt héten kö­zölt pásztói úttörők felhívá­sát örömmel fogadták, s mint azt a szülői értekezleten ' is megbeszélték, „családostól” fognak társadalmi munkát vé­gezni a közeljövőben. Kacsári Eleonóra, a berceli Mikszáth Kálmán úttörőcsapat tu­dósítója a helyi Szabadság ak­ciót ismerteti, melynek során a gyerekek vállalták, hogy a Vörös Csillag Tsz múltját és jelenét feldolgozzák, megörökí­tik. A Ceredl Általános Iskola nyolcadikosai nevében Pál Ma- rica egy üzemlátogatás kelle­mes emlékeit irta meg, amely arra adott választ: hogyan ké­szül mindennapi kenyerünk? Vass Mariann és Válóczi Éva pedig a pásztói Maximka őrs. valamint a polgári védelmi szakasz legfrissebb eseményeit vetette papírra, s írtak szere­tett szakaszvezetöiükről Ceg­lédi Lajos bácsiról is. Tanka László Mindenki 1. .Maguk, újságírók, kí­váncsi emberek, minden rá­zós ’ témát kiszaglásznak, ezért jobb, ha tőlem, az in­tézmény vezetőjétől tudja meg a valóságot. Uraságod- nak egy lépést sem kell ten­nie, minek zaklatná idegesí­tő kérdéseivel az irodákban dolgozókat, még azt hinnék a szerencsétlenek, hogy már megint itt van nálunk a népi ellenőrzés. Kérem, mi megértettük az idők szavát. Hat hónapja egy pszichológus és egy munka- szervező tevékenykedik in­tézményünkben. Közvéle­mény-kutatással, a legújabb alkalmassági tesztek, vizsgá­lati módszerek, munkaszerve­zési koncepciók segítségével feltérképezték káderhelyze­tünket: milyen munkakörö­ket kell megszüntetni, ki al­kalmas ügykörének ellátásá- I ra, kiket kell áthelyezni, és hogy finoman fogalmazzak, kiktől célszerű megszabadul­ni. Munkájuk alaposságát bi­zonyítja, hogy akadt, akit tü­dőszűrésre, gyomorröntgen­re, vizeletvizsgálatra is el­küldték, sőt leállíttatták az a helyére! irodabővítést és az új író­asztalok vásárlását is. Sajnos, a közvélemény-ku­tatás nem hozta meg a várt eredményeket. Hetven meg­kérdezett dolgozó közül negy­venhetén azt javasolták, hogy engem azonnal nyugdíjazza­nak, mert csak azért vagyok itt, hogy sűrűbben legyünk. Ez képtelenség, uram. Állítom, a munkámmal a főhatóság elégedett. Közvetlen főnö­köm, Lancsalics kartárs. épp tegnap köszönte meg, hogy az unokáját sikerült soron kí­vül elhelyeznem az egyik óvodába, és megígérte, cseré­be majd egy külföldi utat kibuliz nekem. És itt van például Tabajdi kolléga, a tűzoltókészüléke- két elosztó és karbantartó osztály vezetője. Róla a pszichológus azt állapította meg, hogy az egyszerű por­oltót nem tudja megkülön­böztetni a szirénázó tűzoltó­autótól. Lehet, hogy ez igaz. ■De tudja, Tabajdi kartársat mi föntről kaptuk. A főható­ságnál kigolyózták, és azzal az utasítással varrták a nya­kunkba, hogy csináljunk be­lőle osztályvezetőt. Kétségte­len, sok- gondunk volt vele. A kezdeti időszakban a rossz poroltókat tévedésből a Pa­tyolatba küldte javításra. Amikor a huszadik botlása volt, arra gondoltunk, célsze­rűbb őt a képesítésének meg­felelő munkakörben foglal­koztatni, de kiderült, hogy az eredeti szakmája pék. Már megbocsásson, de egy önálló sütöde felépítését mi nem tudjuk a szűkre szabott költ­ségvetésünkből kigazdálkod­ni! Persze Tabajdi kartárs­nak érdemei is vannak. Rendszeres véradó és állí­tom, hogy a szemináriumo­kon, tanácskozásokon ő a legaktívab hozzászóló. Ren­geteg társadalmi munkát vé­gez. Ősszel például gyümölcs­szedő, kukoricatörő brigádot szervezett, vitte a fiatalo­kat a mezőgazdaságba. Ebből is láthatja, milyen sok szem­pontot kell figyelembe ven­nünk, ha Tabajdi kartárs át­helyezésének problémáját mérlegeljük. Persze, nemcsak vele va­gyunk így. A pszichológus meg a munkaszervező vizsgá­lata az egyik friss diplomás üzemmérnökről kiderítette, 1 NÖGRÁD - 1980. m hogy logaritmustáblának néz­te a közületi telefonkönyvet, mondván, abban is többjegyű számok vannak. Az irattár vezetője már tizenöt éve itt dolgozik és csak a tesztlapok kiértékelése során tudtuk meg róla, hogy még az álta­lános iskolát sem végezte el. Ezzel szemben az egyik éjje­liőrnek tanári diplomája van. Igaz, még a háború előtt sze­rezte, de hát istenem. Mivel a tanár úr nappal ráér, ő lett az osztályfőnöke annak az iskolás csoportnak, amely­nek a hallgatói most fejezik be a nyolcadik osztályt. A fenti példákból uraságod is látja, milyen körülte­kintően igyekszünk minden­kit a helyére tenni. Persze keményebb eszközökhöz is nyúltunk. Tizennégy embert mozgattunk meg intézményen belül, két embernek pedig útilaput kötöttünk a talpára. Nehezen ment, de végül is megszabadultunk tőlük... Mit kérdezett uraságod?... Hogy kiktől? Hát a pszicho­lógustól meg a munkaszerve­zőtől, akik ezt az egész fel­fordulást kitalálták!!! Kiss György Mihály :ius 5., szerda 5 (Bábel László felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents