Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-30 / 76. szám
Király László: Könyörgés a pénzfárosnőkérl\ te akihez imádkozni szoktam vedd észre e kialvatlan asszonyokat egyszer add hogy jó férfiak várjanak rájuk otthon úgy zötyögnek a zörgő autóbuszokon az álmot elveri szemükből a zakatolás repítsd fel őket hadd szálljanak jöjjön idő mikor a világot körüljárják és nem álmodnak ajtóesattogást s ha főlszállnak öleljék őket puhán hintázó zöld egek és vidd őket a kísértésbe egyszer ■ hogy legyen mire emlékezzenek lázár Tibor: Temetés Valaki a polgáriruhás halált emlegette, nyugdíjas dalt béreltek, az remegett felette, s a beszéd papírvirágain borízű gyász-lángok jártak örökbezöldült táncot a legjobb apának, férjnek, munkatársnak. *4 '/ 1----------,-------------------------------------------------------------„ Csata a hatodik osztályért" A Kubai Köztársaság Siego de Avila tartományában levő Florencia város országos viszonylatban elsőnek fejezte be a dolgozók műveltségi színvonalának emelésére indított kampányt, amelynek neve: „Csata a hatodik osztá" lyért”. Amikor ' Kuba 1961-ben kampányt szervezett az írás- tudatlanság felszámolására, ezzel az első olyan latin-amerikai ország lett, ahol egyetlen írástudatlan ember sem maradt. A népi hatalom éveiben az elemi iskolai hálózatban a tanulók száma majdnem háromszarosára növekedett, a középiskolásoké több mint hatszorosára, a felső fokú oktatásban résztvevőké pedig 5,5-szeresére. A párt és az állam minden intézkedést megtesz, hogy a felnőtt állampolgárok általános műveltségi színvonala is emelkedjék. A Kubai Kommunista Párt I. kongresszusának határozata előirányozta, hogy legalább hat osztály — a párttagok részére pedig nyolc osztály — elvégzését kötelezővé kell tenni. Jánoesy Ferenc: Kovácsmühely Onagy Zoltán Táviratok jönnek-mennek Salgótarján és Nagyoroszi között, egymást elkerülve. Egyszer csak, mintegy véletlenül, mégis összefutunk. Azt jelentbe ez, hogy a Börzsöny peremén —, vagy a nógrádi medence szélén — álló községben élő fiatal író mindig úton van? Kicsit úgy, mint a * szerencsétlen sorsú kanadai angol regényíró, Malcolm Lowry hősei, mondjuk, „A soha véget nem érő utazás”* ban? Úton, talán Eridanusba? Egyáltalán, hol van ez azEri- danus? Igen, ezt már kitalálták. Menjünk' sorjában. * Onagy Zoltán lakcíme most: Nagyoroszi, Kertész utca 9/a. Budapesten született 1952- ben. Nógrádba jött 1954-ben, Nagyorosziban hat éve él. — Apám dejtári, anyám, aki Dej táron volt tanár és jelenleg Balassagyarmaton él, alföldi — mondja. — 1 Bent laktunk a faluban, a templommal szemben, mindig szerettem a Lókosra járni. Járt a szécsényi mezőgazda- sági technikumba. Nyomdász volt Balassagyarmaton, Vácott és Rétságon. A nyom- dászságot 1979. február közepén hagyta abba, azóta a romhányi gázátadó állomáson dolgozik. Emellett ír. Első kisregénye nemrég látott napvilágot „Üt Eridanusba” címmel (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1980). A könyv — röviden — az 1950- as és 70-es évek fiatal nemzedéke egyik tagjának útkereső viszontagságairól szól. Hőse, vagy inkább alkoholos látomásokban, nemi csavargások útvesztőiben vergődő alanya végső soron az értelmes élet lehetőségét keresi, jó adag romantikával. A tematika egy része, s főként a hangvétel ismert új magyar kisregényekből, itt csak Hajnóczy Péter „Perzsiá”-jára utalok, többi között De még jobb, ha forrást kutatva, a már említett Malcolm Lowry-ra, aki neki is bevallottan példaképe. 1 — Ó az, akit a világon a Onagy Zoltán legjobban szeretek — jegyzi meg, — Van egy boldog települése a tengerparton, ahol egyik feleségével él. Erről á helyről készült a szerintem legszebb paradicsomi leírás, amit ismerek. — Eridanus tehát valahonnan e szellemi tájról került a könyvbe? — Igen. Nagy titokban azt a települést keresem, ahol Lowry megélhette néhány boldog évét. Tudom, ez any- nyiranaivitás is, mintamenynyire nem az. Sajnos, egyre kevesebb jut érzésekből, fontosságból a másiknak. Erida- nus pedig olyan terep, ahol csak a másik van, csak a munka, csak mi. Onagy Zoltánnak két újabb kisregénye van készen. Az egyiknek a címe „Kék, Histo- ri, kék!”. Arról szól, hogyan lesz farkassá egy ember, aki egyedül marad. A másik egy nyomdászregény, amelyből az idei könyvheti antológiában jelenik meg egy részlet „Isten tenyerén ülünk” címmel, — Az volna a dolga, hogy megpróbálja bemutatni, hogyan sikerült a „nyomdászarisztokráciát” annyira lerobbantani, ahogyan ma áll. Nekem fontos a nyomda, s szerintem hihetetlen a nyomdák morálja. Dolgoztam sufniban, középmezőnyben levő és nagy nyomdában is. Pocsékolás van az emberrel is, valahogy ni^cs értéke a dolgoknak, csak az az egy-két forint számít. Nagyobb becsületet kellene adni újra a szakmának, ez a magja a regénynek. Van egy harmadik kisre. gény is, címe „Halálom holnap hozza . . .” Ez még nincsen teljesen készen, pihen. További törekvések? — Nincs egy életre szóló arspoeticám. Sokat gondolkodtam két ember viszonyáról. Egészen eddig ez volt a legfontosabb. Ez az Eridanus könyv is. De, mert az ember nem léphet ki a társadalomból, amiben él, azt hiszem, egyre direktebben bele kell menni mai életünkbe. Ez a nyomdászregény álapja is, meg a most írandó novellák lényege. Látni, mi történik, ez fontos. A szerelmes kor elmúlik, most már szeretet van, és sokszor kilóg a lóláb. Biztosan találok lényegesebb pontokat Iß. Meg kell keresni. Tóth Elemér £♦ *Z+*Z**Z+*Z**** ****** *Z* ♦»* ♦♦♦ *»* ♦♦♦ ♦!* *!♦ ♦♦♦ *Z* *Z+*C?*Z* *!♦ *Z* Onagy Zoltán: Egy válás vakondtúrásai E lőször nem történt semmi, csak ingerültebb lett otthon, olyanokért )s morgott asszonyával, amiért addig szót se ejtett A rendszeres morgást veszekedés, a veszekedést kiáltozás, törés, zúzás követte. r. Csapkodás. Nem tudták még, mi következik ezután. De a férő latolgatni kezdte. mi lenne, ha újra kezdené az egészet Űj alapokról, új falakra, új ácsolatú tető. A gyors, meggondolatlan szavak szüntelen mozogtak fejükben, akár a hangyaboly. Üj és új alakzatokat formáltak. Harag még nem volt, csak az összetartozás szálainak tudatos szabdalása. Ennyi sértés közé nem fér harag. Szenvedély van helyette. — „Ne ugass má”! — „nekem ne mondd, hogy ugatok! . Disznó!” — „Fáradt vagyok, nem tudnál csendben maradni egy kicsit?” — „Nem hallgatok el! Nem hallgatok el!” Keseredő, visszafelé is átminősítendő évek. A régi, újra szúró tövisek. A boldogság évei kanális legmélyén. 2 Az impulzusok egy-egy megszerezhető, kedvesnek vélt test láttán ijesztő gyorsasággal követték egymást Szavak, elhatározások nélkül, maguktól, ahogy a lemez vágatai egymásba érnek, haladnak befelé, az automatikus kikapcsoló eléréséig. A férfi csak ült, hadd fo- rogjon a világ akár a lemez, csak várta a kikapcsolást Rajta ne múljék, csak forogjon, forogjon... Pálinkával cigarettsfhamut k nyelt egy asztalnál. Látta a tölcsérszerű pohár alján. Kirázta, megrázta, undorodott a pohártól, poharaktól. Kocsmás cimboráktól, tarhálásoktól. Három deci borért hatszor elmondták életük történetét Hatszor másként. Szebben és még szebben. Hajdani lehetőségeik széles skálája Is riasztotta. Az igazságot nem ismerte a férfi. Csalt a puszta, örök igazságot melynek a részigazságok megváltoztathatják végeredményét, megsemmisítő szentenciáját. 3, Bent, kollégái nem. láttak semmit, A távolság ezekben az irodákban nem mérhető hagyományos mértékegységgel. Ax kilométer rövidke, centiméter hosszú. Végrehajtandó utasítások, beszámolók, be-beszámolók, kiszámolók, reggeli viccme- sélések. Növekvő távolság. Viccek utáni viccek előtt. Az igazán magyaros, igazán keserű vicceket figyelemmel hallgatta. Igyekezett megjegyezni. De kipottyan fejéből minden, ami nem hivatalból megjegyzendő. Kollégái szóltak hozzá. Tisztelettel, tiszteletlenül. Beosztásuktól függően. Néha ünnepeltek valamit. Ez se maradt meg. Máskor meg ő ünnepelte születésnapját, házassági évfordulóját, névnapját. Hónapok teltek el a parázson. Lába térdig égett, az indulást nem próbálhatta. Valakinek oda kellett állnia, hogy leöntse a parázs dombját. 4, Nem talált képet, semmi sem volt rámérhető arra a nőre. Egyszer csak, mint a mesében, .ott állt a férfi előtt Mint az angyalok, akik titokban érkeznek, úgy távoznak. Háttérben nagy víz. Az éjszaka csillanó vize. A férfi megfejthetetlent látott, elfuserált rejtvényt. A szép falu szép főutcáját járta. Megfejteni sem akarta, sem megfej tétlenül elveszíteni. Holdfény. .Utcai lámpák fénye. Virágágyások margarétáinak fénye. Nagy szirmú margarétát tart szétnyitott ujjal közt. A fehér margaréták vékonyka szirmai eltakarták nagy tenyerét. A lány ott ült, ahol hagyta. A póz majdnem változatlan, csak felhúzta lábait törökülésbe teste alá ne fázzon ott, a várakozásban. A férfi távolról nézte. Itt, akkor kijátszhatta volna a következő legjobb lépést De mögötte a cserepes víz, a kép háttere a folyam halt csobogása, egy .dübörgő hajó, távolról érkező fények sugarai. — Ezt hoztam, Bianka... — mondta a férfi. —■ Ezt hoztam, neked. Virággal eltakart tenyerét I . tartja elé. Nagy fehér szirmok benne. 5, 1 Nem morgott otthon: Alig szólt Napokat számolva telt az idő. Szőnyegen hevert a lehajított kesztyű. Még durvább, még hihetetlenebb a szavak közt. A férfi nézegette, ízlelgette ezeket a szavakat, de már kiáltást nem váltott ki belőle. Befejeződött a kiáltozás, nem nőtt verekedéssé. Ült a fotelban, nézte a tévét, bármit mondtak benne. Nézte. Néha asszonyára pillantott, aki tudta, vagy érezte, itt most törött tányér nem segít. Nem segít a gyerek esti fü- rösztése, a gyerekek móká- zása öltöztetéskor. Ha a férj arcán szomorúságot látott, lágyabban szólt, — ezzel tán visszahozható, ami nem hozható vissza. Gondolta, szerette volna • az elmúlt éveket maguk mellett. Mindketten az elmúlt évek maradék pőréikéit lesték egymáson. Egy gesztust, egy villanást, ízesen elkészített va-1 csorát, természetes ölelést Néha sikerült találni belőle. 6. A férfi lejárt a vízhez. A lány feljárt a hegy lábához. A hegy alá, mely a férfi visz- szanyert szabadságát virágos, újranyert Ifjúságát jelentette. Szerelmet hajnalig. Délig. Üj, fiatal kastélyt, fiatal, megint kezdhető életet 7, A lány a kastélyka ágyén hevert A férfi az ablakban, néAe Erldanuat A távcső közelébe hozta. A város ismerős falaival ebből a távolságból Idegenné szürkült, a sarkok, beszögelések idegenekké váltak. A Ház látszott innen. A család háza. Látta, amint az asszony és a kisfiú piacra indultak. Az asszony fogta a kisfiú kezét. Elfordította a távcsövet A lány hevert az ágyon. Kielé- gülten, lágyan, szőkén. Minta macska, ha szobába engedik és elhever az ágy lábánál, puha szőnyegen. A birkanyájakat figyelte a férfi. Vonultak. A pulik bele- belerontottak a szürke foltba, kinyitották, elfelezték, átalakították. 8„ A ■ lány ott hevert a melegben. Mezítelenül, húsz éve szépségével. A férfi az ablakon át követte a nyájat. Arcok a szürke foltban. Fia arca a kiságy rácsai közül. Szép, okos kisfia. A szép asz- szony, az övé. — Apa, meddig dolgozol, apa meddig dolgozol még? — kérdezte a kölyök. „Nem a könnyek jelentenek Ilyenkor, fiam!” Gondolta, ha újra meg újra meglátI NÓGRÁD ta a színeik mögött. „Nem a könnyek jelentenék ilyenkor kicsi fiam.. 9, A lány megölelte a nyakát. Aztán a derekát. Megcsókolta. Itt a bíróság levele. A lány mellébújik... Nyakába túrja meleg arcát. — Legszebb vagy, legjobb vagy, más nem kell nekem..: — suttogta a férfi fülébe... 10, A férfi ott állt a bíróság komoly, barna asztala előtt, komoly tekintetek késében. „Semmit nem értenek. Hát semmit nem értenek! Az a szoba hat éven ét. Sehová el nem bújhatsz, sehol le nem ülhetsz, ifiagad, a világon semmi nem a tiéd! A kölyök sír, éjfélkor, egykor, háromkor, ötkor, teát adsz neki... Visz- szabújsz a melegbe”. „Végigfuthatsz mindazon,' amit nem találtál, amit nem értél el. Ilyenkor végigfuthatsz. De sietsz, mert holnap vár a munkád. Mert a munka vár.” Nézte asszonyát, a büszke, kemény arcot. Évekre gondolt,' ki nem mondta. Bámulta asszonya arcát. Látta mögötte az évekkel ezelőtti gyereklány arcát, aki orrához nyomja orrét, tenyerébe csókol, nyaka gödrébe nyomja hideg kis kezét. Olyan az orrod, mint ( a szikla, neveti... megborzong a férfi, Tekintetük összeért. Mondtak a pillanatok, de már nincs ki fordítaná. Messze, a sarokban, a nagymamánál ott a kisfiú, az okos, a szép, szép ruhában. Meg- érinthetetlenül. 1980. március 30., vasárnap 9
