Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-30 / 76. szám

Bannlifósok helyeH" cselekedni Útmutató tapasztalatok Alig négy éve, egy brigád­vezetői konferencián némi­képp bánatosan sorjázta az egyik résztvevő, hogy mióta ifjúsági brigádot alakítottak, egyre-másra éri őket a vád. Egyebek között a fejükre ol­vasták, hogy életkorukból adódó sajátosságaikat kihasz­nálva „törtetnek”, minden­áron a legmagasabb elisme­rést akarják „megkaparinta­ni”, ad absurdum: miért akarnak ők különbek lenni?! Akkor magam is kissé kiáb­rándultán hallgattam ezeket a szavakat, nem értettem, miért baj az, ha egy 'közösség az átlagosnál többet és jobbat szándékszik tenni, egyáltalán: kötelessége, vagy csupán le­hetősége az ifjúságnak bizo­nyos esetekben „élenjárni”? A cáfolatot, úgymond’ az élet hozta, nevezetesen az a felmérés, összegzés, amelyet nemrégiben készített a KISZ salgótarjáni járási bizottsága a területén dolgozó ifjúsági brigádok munkájáról, illetve a mozgalommal történő kap­csolatokról. Mindenekelőtt né­hány illusztratív számadat. Az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatás területén ma a salgótarjáni járásban több, mint 4800 munkahelyet töl­tenek be harminc éven aluli fiatalok, s jelenleg az ifjúsá­gi brigádok száma meghalad­ta a hatvanat. Mintegy hét és fél száz résztvevővel A járást valamennyire is is­merők számára nem tűnik meglepőnek, hogy a munka- verseny-mozgalom gerincét a Nógrádi Szénbányák kollektí­vái jelentik, például az ifjú­sági brigádok közül huszon­egy itt dolgozik. Nem is próbálkozom azzal, hogy ezek a brigádok hol, mit, mikor és hogyan vállal­tak, felajánlottak és elvégez­tek, hiszen egyébként sem sokat mondhatna az olvasó számára, mindemellett nem hiszem, hogy csupán számok­ban meg lehet rajzolni a mozgalom lényegét. Inkább kiragadva néhány jellemzőt, a tendenciát, a másoknak is segítségül szolgálható kezde­ményezésekről essen szó. Látszólag formai, de ezen belül igen kifejező az, hogy legtöbb üzemben, gyárban, ha az ifjúsági brigádok szó­ba kerülnek, szinte csak az elismerés hangján szólnak ró­luk. Az a sztori, amely a be­vezetőben szerepel, úgy tűnik, egyre inkább a múlté. Ma már más az aspektus és más a mérce. Voltaképpen a meg­nehezedett, szigorodott kör­nyezet egyáltalán nem teszi "lehetővé, hogy a „tettek” he­lyett, holmi banalitásokról, szemléleti torzókról folyjon a vita. Tehát a teendő: feladatok­kal megbízni, ösztönözni . a kollektívákat, serkenteni a jobb munkára. Mindebben nagy szerepet vállaltak a KlSZ-szervezetek is. A bányá­szoknál például külön ismer­tető, felhívás jelenik meg, amely részletesen közli a kol­lektívákkal, hogy milyen vál­lalások esnek egybe a gazda­sági követelményekkel, a hár­mas jelszó jegyében mit te­hetnek a különféle szintek el­éréséért. Magam is átbön­gésztem egy ilyen KISZ-es ki­adványt, s egyre nyilvánvaló­vá vált, hogy ez a jövő útja. Másik jelentős dolog: a ha­gyományok örökítése, ápolása, továbbfejlesztése. Az NSZV- nél, a Ganz-MÄVAG mátrai nováki gyáregységénél és a FÜTÖBER-nél különösen meg­határozó az, milyen tapaszta­latokat, és hogyan plántál át az idősebb, nemzedék követő­ikbe. A forma lehetősége itt végtelen, a közös munkaak­cióktól kezdődően a kirándu­lásokig, a vetélkedőkig a lé­nyeg ugyanaz: együtt lenni. Bár a járási KlSZ-bizott- ságon váltig hangsúlyozták, hogy a KISZ-taggá nevelés, a „megnyerés” az ifjúsági bri­gádmozgalomban csupán har­madrangú kérdés, mégsem le­het figyelmen kívül hagyni ezt sem. Hiszen, aki a bri­gádokon keresztül megismer­kedik az ifjúsági mozgalom­mal, az előbb-utóbb felvéte­lét kéri, feltéve, ha az illető KISZ-szervezet kellőképpen megnyeri tetszését. És erre sok példa akad, amit bizo­nyára hűen jelez az a szám­adat is, mely szerint a dol­gozó KISZ-tagok 98 százaléka (!) brigádtag. * Úgyszólván, nincsenek „nagy dolgok” az előbb em­lítettek mögött, ami tetten- érhetői a rendszeres, folyama­tos törődés az ifjúsági brigá­dokkal. Talán ennek köszön­hető, hogy számuk az utóbbi időben „megugrott” és a ter­vek szerint a közeljövőben még újabb 12 kollektíva ala­kul meg, s hozzáláttak a me­zőgazdasági üzemek ifjúsági brigádjainak létrehozásához is. Jóllehet, itt sokkal nehezeb­bek a feltételek, változóbbak a körülmények. De az üzemi területeken végzett munkák tapasztalatai már útmutatóul szolgálhatnak. T. L. Új otthonok, családok ezreinek Megháromszorozódik a la­kásépítés Ulánbátorban az új ■ házgyár üzembe állításával. A korszerű építési módok el­terjesztéséhez nagy segítséget nyújtanak mongol kollégáik­nak a szovjet szakemberek. Mint a „Hírek Mongóliá­ból” című folyóirat közli, Ulánbátor északnyugati ré­szén két új mikrokörzet ala­kul ki a következő években. Az új negyedekben házgyári elemekből szerelik össze a la­kásokat, amelyek e két új lakótelepen ötvenezer ember­nek teremtenek kényelmes, korszerű otthont. Népművészet és háziipar A „Dongda” Népművészeti és Háziipari Szövetkezetei 1962- ben alapította mindössze tíz népművész. Eleinte kizárólag háncs-, szalma- és nádszőnye- geket készítettek. Az elmúlt csaknem két évtized alatt azonban fokozatosan bővítet­ték a választékot és növelték a létszámot. Ma az országszerte ismert szövetkezetben 850 mester dolgozik, és a legkülönbözőbb fajtájú, színösszeállítású és mintázatú gyapjú- és jutasző­nyegek szövésére szakosod­tak. Termékeik egyre kere­settebbek külföldön is. A legutóbbi három évben a „Dongda” szövetkezet 135 ezer LLi négyzetméter különböző sző­nyeget készített exportra, A nemzetközi elismerést jelző trófeái közé tartozik a lipcsei vásáron elnyert aranyérem is. A vállalatot a munkában el­ért jó eredményeiért, termé­keinek kiváló minőségéért a Vietnami Szocialista Köztár­saság Munka Érdemrendjé­vel tüntették ki. Vietnamban jelenleg a párt felhívására intézkedéseket tesznek a háziipar különböző ágainak fejlesztésére. Az or­szág számos városában foglal­koznak lakkfestéssel, bam­busztárgyak, kerámiák, szö­gArdonyi Géza müvének képregényvaltozata Feldolgozta: MARKUSZ LÄSZLÖ Rajzolta: ZÖRAD ERNŐ Dárday István ás Szalaí Györgyi újabb közös, kétré­szes filmje, a Harcmodor —, mint minden eddigi vállalko­zásuk — a küzdésről, a szitu­ációk és törekvések megosz­totta emberi magatartások különbözőségéről szól. A já­rási főorvosasszony a magá­nyos falusi öregek segítségére egy szociális otthon létreho­zásán fáradozik. A film az otthon létrejöttének körülmé­nyeit, megvalósulási folyama­tát kíséri végig, egészen az átadásig. Az orvosnőnek sok akadállyal kell megküzdenie, míg ötletét minden szinten, minden fórumon elfogadják —, tehát győzött. Valami még­is megkeseríti a szája ízét; mindenki kap kitüntetést az átadáskor, csupán egyetlen ember, a falu tanácselnök-he­lyettese nem, aki pedig az építésnél még a lapátot sem volt rest megfogni. 'A film szerepeit — ha­sonlóan a Jutalomutazáshoz, Filmregényhez — amatőrök játsszák. Adott esetben azon­ban van különbség: Szalai Györgyi már nemcsak a for­gatókönyv írója, hanem a könyv egyik rendezője is. A lebilincselően érdekes filmet a Filmnapok falun sorozat keretében játsszák megyénk egyes filmszínházai. Salgótar­jánban és Balassagyarmaton április második felében lesz a premier. Képünkön: A já­rási főorvosnőt dr. Piri Ida alakítja. Továbbra is a mindennapok vonzásában Harcmodor Filmrendező mint publiciszta Beszélgetés Vitézy Lászlóval, a Békeidő rendezőiével Vité2y László gyakran meg­fordul mostanában Nógrád megyében. A hónap végéig tartó Filmnapok falun soro­zat ideje alatt Szécsényben, Nagyorosziban és Bercelen vállalt ankétot, beszélgetést a nézőkkel. Energikus, erőteljes egyéniség. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1969 és 1973 között végiezte el. — Elég későn és kalandos éleitsors után kerültem a fő­iskolára, 29 évesen — meséli Vitézy László, felidézve a ré­gi időket. — Rengeteg él­ményanyagra tettem szert, melyet aztán munkám során hasznosíthatok. Operatőr­ként végieztem. A Balázs Bé­la Stúdióban nagyon sok fil­met fotografáltam, a neveze­tesebbek közül például a Fel­lebbezést, vagy a Dózsa né­péit Három éve vagyok film­rendező. Kezdetben általában a magam operatőrje voltam, így készítettem nevezetesen a Rejtett hiba című filmet. Az országos bemutató előtt álló, egész estét betöltő dokumen­tum-játékfilmemet, a Béke­időt már Pap Ferenc fény­képezte. — A film főszereplője, a tsz-elnök — Czink Béla ala­kítja, aid a valóságban is egy közös gazdaság vezetője — különös egyéniség: lénye­gében tisztességből gyúrt, ál­tala meghatározott, eseten­ként mégis, mivel túlságosan rámenős, erőszakos, az ellen­kezésünket váltja ki. Mi a véleménye az ilyen emberek­ről? — Meggyőződésem, hogy csak ilyen típusú tsz-elnökkel lehet továbblépnünk, csak az ilyen emberek képesek ma­gukkal ragadni másokat, ki­ragadni a kátyúból az elakadt szekeret. Persze ha hiányoz­nak mellőle a partnerek, ak­kor erőfeszítései algha vezet­nek eredményre. Partnerek nélkül ő sem művelhet cso­dát. — A Békeidő címet félre­vezetőnek érezzük. A filmben ugyanis harc van, s nem is akármilyen. — Valóban. Mert hitem sze­rint nemcsak akkor van harc, amikor háború. A harc ter­mészetes része az életnek. De ismételten hangsúlyoznám, hogy sikeres megvívásához partnerekre van szükség. Nem egyetlen ember fogja helyre­tolni a kizökkent időt, hanem emberek csoportja, egy-egy közösség, melynek tagjai fel­ismerik helyzetüket, cselekvé­si lehetőségeiket, az adott szituációban szükséges tenni­valókat. — Mit tekint rendezői hit­vallásának? — Azt, hogy pontos infor­mációkat adjak drámai szer­kezetben. Gyakran vádoltak azzal, hogy én nem vagyok filmrendező, hanem publicis­ta. Egy alkalommal Huszár Tibor filozófus Bálint György­höz hasonlított. Ez roppant megtisztelő a számomra, s én vállalom is a publicista megnevezést. Kedvelem a fik­ció és a valóság összefüggé­seit, újfajta kaocsolatuk meg­teremtését. Első munkám, mint rendezőnek, a Tagfelvé­tel volt. Egy tizennyolc éves srácról szól, aki belép, akit felvesznek a pártba. Tulaj­donképpen már ebben a mun­kámban az foglalkoztatott, ami azóta is: az embereket mindig a döntő helyzetben kell látni és megmutatni. — Á dokumentalizmus, a fikció és a valóság mostaná­ban meglehetősen divatos a hazai filmgyártásban. Elég csak Dárday Istvánra és Sza­lai Györgyire, a Jutalomuta­zás, a Filmregény, a Harc­modor című filmjeikre gon­dolni. Szalái Györgyi egyéb­ként az ön Békeidő című mű­vének is társalkotója volt, forgatókönyvírói minőségben.' A filmtörténet, vagy a jelen­kor alkotói közül kiket tart a példaképének? — Talán fogalmazzunk úgy, kiket kedvelek. Mindenekelőtt a spanyol Bunuelt, az ame­rikai Cassavetes-t. Az Anto­nioni-, Bergman-, Jancsó-vcr nulat nem olyan közeli, köz­vetlen a számomra. Bár Berg- mant mégis szeretem... Mert „kitalálta” Liv Ullmannt. — Milyen közönséghatások­ra törekszik a filmjeiben? — Nem kívánok senkit „nagy” élményben részesíteni. Nekem elég, ha a néző jól ér­zi magát a vetítés alatt, együtt él a történéssel, együtt gon­dolkodik. Valahogyan úgy, mint a futballmeccsek nézői. A Békeidő című mai, falusi tárgyú történet ilyen film, természetes módon döbbent rá bizonyos társadalmi helyzet re. Sulyok László ERRE, ERRE! CSEMtíEAt GYERTEK H ^ ITT LÉPCSŐ s*. JÓK! ] MEGVALJOO -£ ^ 'V/MGAŰ/S, ROGY A VARAT AZ ELLENSÉG KÉZ ERE AKARTAD V Ji/TTAm? KÖTÖZZETEK HEG AZ ÁRULÓT! ER/GGY HEGEDŰS SZÉLES r ÓIDUL, ATTÁC II \ \ NYITOTTA FEL a,VÍZTARTÓ Jfi \ Ajtaját... Ä \ NÉHÁNY NAP HÓIVÁ ÉjFEUMRArt ES ELHANGZOTT AZ ITELET: HÁLÁL, A VÍZTARTÓNÁL fegyveresek fogadtak a TQRQKÖKpf, HEGEDŐST. p TÁRSAIT PÉPIG DOBO BIR0SA6 ELE ÁLLÍTOTTA. így kai jZö' meg m/nreai H ( ESKÜSZEGŐ, AKI /Is A VARAT A TÖRÖK (Jj KEZÉREAKARJA JUTTATNI! MEGVALLOM. CSAK KÖNYÖRÜLJENEK A HÁROM KQZLE6EHYHEK ' A FÖLÉT CSAPTÁK EL ALAK FA ALAK A VAR NÉPE LÁT HOGY DOBÓ NEM TREE/ *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents