Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-27 / 73. szám

jT A SUM JE BE KIDOBJÁTOK... NyM és csukódik a? aitó. Á tanácselnök fogadónapján Fogadónap a tanácselnök­nél. Már reggel 7 óra után érkeznek az első „fecskék”. Nyolc órára megtelnek a fo­lyosóra kirakott székek, pa­dok. Fekete Nándor, Salgó­tarján város tanácselnöke pe­dig megkezdi a fárasztó, ne­héz napot. Fogadja az állam­polgárokat. Mindenkit, aki személyesen kívánja elmon­dani a megyeszékhely tanács­elnökének gondját, baját, vá­laszt, segítséget kér. Őszinte, emberi szót. Mert sokszor ez is segít várakozni, feléleszti a bizalmat, reménykedést. Délelőtt fél tizenegykor már közel a huszadik várako­zót fogadja. Előtte az aszta­lon hatalmas füzet. Ebbe ke­rülnek az adatok. Feljegyzi a kérést, azt, hogy kivel kell megbeszélni a tennivalókat. Az elnököt felkereső állam­polgárok' döntő többsége la­kásügyben jár. Fekete Nándor csöpp só­hajjal mondja: — Szinte gombamódra nőt­tek és nőnek ki a házak Sal­gótarjánban, szép lakótelepe­ket építünk, boldog családok százai költözhetnek. Ennek ellenére háromezer-négyszáz lakásigénylőt tartunk szá­mon. Értem és tudom, hogy legtöbbjüknek jogos a kérése. Mégis, adni csak a megépí­tett lakásokból tudunk. A ta­nácsra is érvényes a régi köz­mondás, addig nyújtózkod­hatunk, ameddig a takarónk ér. Fiatalasszony kopogtat. Kis­gyerek édesanyja. Az ő gond­ja talán még nehezebben oldható meg. A férje alkotó- művész, műteremben laknak. Rossz körülmények között, családi gonddal tetézve. A fiatalasszony reménykedik. — Mikorra számíthatunk lakásra? — Asszonyom, azt vála­szolhatom, amit legutóbb. Tü­relmet kérünk. Lakást a szög­ről leakasztani nem tudunk, de mindent elkövetünk, hogy segíthessünk. A jó szándé­kunkban biztos lehet, még egyszer ismétlem, legyenek türelemmel néhány hónapig. Hamarosan jóváhagyja a ta­nács a lakáskiutalási névjegy­zéket. Akkor tudok végleges választ adni. — Fárasztó egy ilyen foga­dónap? — Nagyon. A lakás min­denkinek nehéz probléma. Van olyan ügyfelünk, aki tü­relmes, megértő, van, aki nem, esetleg kiabál, követe­lőzik. Azt hiszi, én, a tanács­elnök, személyesen nem aka­rok adni. A legnehezebb ta­lán többször is elmondani, méghozzá türelmes, csöndes hangon; azért vagyunk a he­lyünkön, hogy segítsünk. Ért­hető, hogy mindenki saját otthonra vágyik. — Vannak visszatérő ügy­felek? — Igen. Néhányan minden egyes fogadónapon megkeres­nek. — Előfordult már, hogy valakinek azonnal kiutaltak lakást? — Ha közvetlen életveszély fenyeget, rögvest. — A fogadónap befejezté­vel milyen érzésekkel csukja be a nagy füzetet? — Vegyes érzésekkel. Mint tanácselnök, felelős vezető és édesapa azt szeretném, ha mindenkinek kedvező választ adhatnánk. Ezt, sajnos, nem lehet. Üjra nyílik az elnöki szo­ba ajtaja. A fiatalasszony halk hangon beszél. — Négy éve adtuk be a lakáskérelmünket, ifjúsági takarékbetétünk van. Zagy­varónán lakunk. Én gyesen vagyok, a férjem a kohászati üzemekben dolgozik. Spórol­tunk, van megtakarított pén­zünk. — Azt tanácsolnám, for­duljanak a férje munkahe* lyéhez. Az üzem rendelkezik lakáskijelölési joggal. Esetleg a munkáslakás-épitési akció keretében is tudnak segíteni. Kérem, jöjjön vissza legköze­lebb, mondja el, mit taná­csoltak az üzemben. Középkorú férfi. Albérlet­ben laknak egy családi ház­ban. Közel tíz éve az öblös- üveggyárban dolgozik. A ké­relme évtizedes. — Miért nem jöttek eddig? — A mi gyerekünk sajnos meghalt és megértettük, hogy a tanács elsősorban a gyere­kes szülőknek ad lakást. Nem jártunk senkinek a nyakára. Nagy lakást nem is kérnénk, egy olyat, ami nekünk ket­ten a feleségemmel megfelel. — Intézkedem, hogy az igazgatási osztály külön fi­gyelemmel kísérje a maguk kérelmét. Bízom benne, hogy még az idén sikerül megol­dást találnunk. Síró kisgyerekét csitítgatja egy másik asszonyka. Heten élnek egy lakásban. A na­gyobbik gyerek három, a ki­sebb nyolchónapos. — Egyszerűen nem férünk, a gyerekek állandóan bete­gek. — Egy szobában heten él­ni, valóban nem lehet. A la­kásügyi társadalmi bizottság néhány napon belül ellátogat magukhoz. Az ő véleményü­ket is csatoljuk a kérelem­hez. Egyelőre — a helyszíni szemle alapján — szükségla­kást tudunk biztosítani. A fiatalasszony köszön, re­ményekkel telve megy el. Az ajtó pedig egyre nyílik és csukódik, mert délfelé jár ugyan az idő, de még lega­lább húszán várakoznak a folyosón A. , Pályázati felhívás Agrártermelésünk 2000-ben A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség központi bizottsága, a Magyar Agrártudományi Egyesület, a Magyar Élelme­zésipari Tudományos Egyesü­let, az Országos Erdészeti Egyesület és a Mezőgazdasá­gi Könyvkiadó Vállalat a mezőgazdasági, az élelmiszer- ipari és az erdészeti termelés 2000-ig várható fejlődési ten­denciáinak a feltárására és bemutatására, a jövő agrár- termelése arculatának a fel­vázolására „Agrártermelésünk 2000-ben” címmel pályázatot hirdet minden érdeklődő számára. A pályázaton egyének és kol­lektívák indulhatnak minden olyan munkával, amely tudo­mányos alapossággal — átfo- i góan, vagy egy-egy részterü- ’ let feldolgozásával — elemzi a hazai agrártermelés fejlő­désének törvényszerűségeit és képet ad a fejlődés Várható eredményeiről. A pályamunkák kiterjed­hetnek az egyes ágazatok, a műszaki-technikai eszközök várható fejlődésének bemuta­tására, a várható legkorsze­rűbb vállalatszervezeti mo­dellek, az integrációs folya­matok elemzésére, illetve az agrártermelés távlati fejlődé­sét befolyásoló más belső és külső tényezőre. A benyúj­tott pályázat lehet tematikai vázlat egy-egy részlet kidol­gozásával vagy átfogó kon­cepciót tartalmazó tézisgyűj­temény. A pályamunkák épít­senek a legkorszerűbb hazai és külföldi tudományos ered­— esc — ményekret A kitüntetéshalmozók és a kultúra Kitüntetéshalmozó a Vád Kötöttárugyár kazán gyáregy­ségének Tyereskova brigádja S ez nem vajmi hobbi ná­luk, hanem kiemelkedően jó munkájuk reális fokmérője. Kétszer nyerte el a nőiíközös- ség az aranykoszorús jelvényt. Kilencük Szakma kiváló dol­gozója, — ketten kétszeresen is —, négyük a Könnyűipar kiváló dolgozója, egyikük pe­dig megkapta a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát. — Az a hír járja csapatá­ról, hogy élenjáró a kulturá­lis munkában — fordulok Bo- zsik Lászlóné brigádvezetőhöz. — Hát, ami tőlünk telik..., — szerénykedik a brigadérós- asszony. — Színházbérletünk van, a salgótarjáni Novem­ber 7. filmszínházba járunk moziba. Bár, most már ná­lunk a faluban is lesz rend­szeres filmvetítés, meglehet, hogy hűtlenek leszünk a sal­gótarjánihoz. Szeretjük a TIT- előadásokat is, azokból min­dig sokat lehet tanulni. Leg­utóbb például a korszerű táp­lálkozásról hallottunk. Me­lyik asszonyt ne érdekelné? A bábjátékkal is van némi kapcsolatunk, amennyiben ru­hát varrunk az iskola napkö­ziotthon bábcsoportjának. Nem nyűg a kirándulás sem, miért is lenne? Minden év­ben megyünk valahová, ta­valy Budapest volt soron, idén talán Berekfürdő. gárdonyi géza müvének képregényvAltozata Feldolgozta: MÄRKUSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÓRAD ERNŐ Pedig a Tyereskova brigád asszonyai munka végeztével öt község felé veszik útjukat. Az ember azt gondolná, meg­oldhatatlan nehézséget jelent ez a brigádéletben. Pedig nem íigy van. — Bármi sürgős munka akad az üzemben, segíteni minket kémek fel először — így a brigádvezető. — Rend­jén is van, az ellen senki nem ágál. S, ha a társadalmi mun­ka miatt iekéssük a járatun­kat, beülhetünk a kis mikro­buszba, s fél óra alatt bárki otthon lehet. Ez is a segítség kölcsönösségéhez tartozik. Idén két új tagot vett fel a brigád. Ez azonban nem ok arra, hogy alább adják már megszokott szintjüket: a cél idén is az aranykoszorús jel­vény. Mert igaz ugyan, hogy a csapat javarészt középkorú asszonyokból áll, de sikervá­gyuk, bizonyítani akarásuk a húszévesét is lepipálja. — szm — A pályázat jeligés, s csak olyan mű vehet rajta részt, amely eddig a benyújtott for­mában nem került közzété­telre. A pályamunkákat 2 példányban, maximum 20 ol­dal terjedelemben 1980. au­gusztus 15-ig kell megkülde­ni a Mezőgazdasági Könyv­kiadó Vállalat címére (1054 Budapest. V. Báthori u. 10.) A pályázatokat neves szak­emberekből álló bizottság bí­rálja el és a felhívás eredmé­nye a 69. országos mezőgaz­dasági és élelmiszeripari ki­állításon a „tudomány nap­ja” keretében kerül ismerte­tésre. Az 1981. évi mezőgaz­dasági könyvhónap megnyi­tóján adják át a következő pályadíjakat: I. díj II. díj III. díj 10 000 Ft 8 000 Ft 5 000 Ft Meghirdető szervek külön­díjas A legjobb pályamunkák ki­adványban is közzétételre ke­rülnek, illetve a tudományos szaklapokban lehetőség nyílik azok publikálására. A publi­kálás jogát a Mezőgazdasági Könyvkiadó és a szaklapok külön honorárium ellenében fenntartják maguknak. A pá- lyámunkák tartalmától, nép- gazdasági felhasználhatósá­gától függően a pályadíjakon kívül különdíjak kiadására is sor kerül. A legjobb pálya­munkákat beküldő fiatalok (35 évig) a KISZ-kb külön- díját kapják. Nagyoroszi iskoláiban A nagyoroszi, úgynevezett központi iskolában találjuk Sátori Sándor igazgatót, aki a realitások talaján maradva beszél még létező gondjaikról is. Nagyorosziban a 242 álta­lános iskolai tanulót tizenöt nevelő tanítja — három he­lyen. — Nem is annyira a szét­szórtság a gond — jegyzi meg az igazgató. — Ennél súlyo­sabbnak tartom, hogy kilenc­ből három szükségtanterem. Egyébként, Nagyorosziban is jelentkezik a túlzsúfoltság, itt is viszonylag kevés a hely. A központi épület elavult, falai szigeteletlenek, bár a községi tanács lehetőségeihez mérten nagy erőfeszítéseket tesz a gyermekintézmények felújítására. Tulajdonképpen egy új iskolára, vagy jelentő­sebb bővítésre volna szükség. Az iskolavezetés is számol azonban a gazdálkodás szigo­rúbb követelményeivel, s in­kább arra törekszik, hogy a meglevő intézményekben ja­vítsa jelentősebben a feltéte­leket. Ebben jó partnere a községvezetés. A községben a bölcsődei el­látás jó. Az óvodába minden gyereket fel tudtak venni, bő­vült az óvodai-napközis kony­ha, és így tovább. Ezzel el is érkeztünk az alsó fokú okta­tás egyik nagy kérdéséhez, a tankötelezettségi törvény vég­rehajtásához, hiszen —, mint tudjuk — eredményeink a megyében itt még szerények, s bizony további erőfeszíté­sekre van szükség a jövőben. Mi a helyzet Nagyorosziban? — Az iskolaelőkészítést jól ellátja az óvoda — mondja Sátori Sándor. — Ami az is­kolát illeti, nálunk jelenleg egy felmentés van, s ez in­dokolt, s elenyésző a mulasz­tások száma. A helyi gondokhoz tarto­zik azonban az is, hogy a ve­szélyeztetett gyermekek szá­ma itt viszonylag magas, 39, közülük húsz cigánytanuló. — Mit tud tenni az iskola? — Természetesen, nyilván­tartjuk a veszélyeztetetteket... Ami pedig a megoldást illeti, társadalmi pártfogókat ren­deltünk ki, akik családlátoga­tások alkalmával, s más módszerekkel , igyekeznek konkrét segítséget nyújtani a rászorulóknak. A tanács is segít bennünket, például a ta­nulók egy részének napközis térítési díját magára vállal­ta, s egyéb módon is támo­gatja törekvéseinket. Ennek ellenére, félévben még jelen­tős volt a bukási arány, a tan­év végén valamivel kevesebb lesz. Arra törekszünk, hogy a hátrányos helyzetben levő­ket — különösen a veszélyez­tetetteket — minden tőlünk telhető módon segítsük. Fel­tételeink ehhez jók, hiszen például a szakosellátottság nálunk százszázalékos, s a tanács sokat tesz a pedagó­gusok élet- és munkakörül­ményeink magas szintű biz­tosításáért. A nagyoroszi általános is­kolát végzettek valamennyi­en továbbtanulnak a középis­kolákban és a szakmunkásta­nuló-intézetekben. Sátori Sán­dor szerint gond, hogy pél­dául a mezőgazdasági szak­mát egyetlen tanuló sem vá­lasztja. Ebben részben a me­zőgazdasági üzemeknek is többet kellene tenniük, pro­pagandában, ösztöndíjak fel­ajánlásában. .. Nagyorosziban is az új do­kumentumok szellemében fo­lyik a nevelő-oktató tevé­kenység, középpontban a ne­velési kérdésekkel. — Valóban több lehetősé­günk van a tanulói munkál­tatásra, az önálló ismeretszer­zésre. A dokumentumok elő­segítik a tanulás motivációját, jól koordinálják a nevelő­munkát — mondja az igazga­tó. — Arra törekszünk, hogy munkánkat mindenekelőtt a nevelési kérdésekre koncent­rálva végezzük, s még meg­levő gondjaink megoldásában fokozatosan előbbrelépjünk. T. E. DÉLFELE 300 JANICSÁRNAK SIKERÜLT FELJUTNIA AZ ÓKAPURA S KITŰZTEK A TORONYRA A TÖRÖK I.t /ÁSZLÖT. JUle A SZEGLETT0R0NYNAL BOLYKI TAMÁST HALÁLOS LÖVÉS ÉRTE. t .)}: mT l [ SZÁZ EMBERT A PALOTÁKHOZ. L '. ÖT VERET ’ \ '/Z . v ■ • MASNAP HAJNALBAN... -------------------­U SD, F/AM, / MUTHA TÜZES i _ _______ v MÉNKŐ VOLNÁL. EG YAKINDSf A TORONY­RA 15 KITŰZTE A LÓFAR­KAS ZÁSZLÓT...DE­Z ADJATOK \ JÍEG A ) KŐVÁRAT/ ,, IÍU tv-1*, TAMÁST ) TUDSZ-E SZÓLNI? , KÜZDJETEK. A HAZAÉRt- ÍJA VAR K0RUL ^alezerto . - *<TRÖK DIAOALÜVÖLTESE RESZKET TETTE ME6 A LEVEGŐT.. .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents