Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-27 / 73. szám

Tanácskozik az MSZMP XII. kongresszusa (Folytatás a 2. ódáiról.) tőmunkában a műszaki fej­lesztésre és az ezt megalapo­zó kutatásra, mint éppen most. Ezt műszaki értelmi­ségünk jelentős része felis­merte és ennek megfelelően azon tevékenykedett, hogy a műszaki fejlesztés és a tu­dományos kutatás terén el­ért ^hazai és külföldi eredmé­nyei* minél töőb hasznot hoz­zanak. Voltak ebben sikerek, de jóval többre lett volna és még többre lesz szükség. Néha- megengedhetetlenül lassúak és körülményeskedők vagyunk döntéseinkben, ra­gaszkodunk a régi formákhoz és idegenkedünk az újtól. Mindez fékezheti a műszaki értelmiség — nyugodtan mond­hatom, az egész értelmiség — legjobbjainak alkotókedvét. A továbbiakban arról szólt, hogy az energiafelhasználás­ban a gazdaságosságot első­sorban racionális árpolitiká­val lehet ugyan elősegíteni, de az is világos, hogy szük­ség van az energetika mű­szaki-tudományos tényezői­nek alapos újragondolására. Ügy hiszem, ahhoz nem fér­het kétség — folytatta —, hogy a magyar műszaki értelmi­ség döntő része érti, magáé­nak vallja és végrehajtja a szocialista gazdasági építő­munka kis és nagy, de nehéz feladatait. A valóságban azon­ban ennél többről van szó: a feladatokat maga is alkotó módon alakítja, továbbfej­leszti, új feladatokat, fogal­maz meg, hogy szellemi erő­forrásainkat minden terüle­ten jobban, gazdaságosabban, gyorsabban és szervezettebben hasznosíthassuk, Ezután PÚJA FRIGYES külügyminiszter, a Külügy­minisztérium küldötte szólalt fel. Szűcs Józsefnének. az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanárának elnökletével foly­tatódott a tanácskozás. A kö­vetkező felszólaló ANDRÁSFI GYULA nyug­díjas, Budapest küldötte vo; . A párt és a munkásmozga­lom régi harcosa személyes Visszaemlékezéssel kezdte fel­szólalását: első ízben 1932-ben vett részt magas szintű párt­fórumon : az illegális KMP bécsi plénumán. — A párt megbízásából sok­féle funkciót töltöttem be az előző évtizedekben — mon­dotta ez után. — Voltam fő­ispán is, nagykövet is, most pedig körzeti párttitkár va­gyok és örömmel végzem, ezt is, mert egyet nézek: azt, hogy hol és hogyan tudom szolgálni az ügyet. Felszólalása második felé­ben a fiatalokról beszélt. — Állítom, hogy őszinte, nyílt beszédre, bizalomra az ifjúság is bizalommal és nyílt közeledéssel válaszol. A mai ifjúság jóval műveltebb' kép­zettebb, mint az én ifjúságom volt Ehhez a képzettséghez, műveltséghez a magam gene­rációja legszívesebben a kommunista hitet adná át számukra, mert úgy érzem, ebből a hitből' nekünk van több. Ezután ROMANY PÁL me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Bács-Kiskun me­gye küldötte lépett az előadói emelvényre: Romany Pa! mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Púja Frigyes külügyminiszter felszólalása felszólalása Az elmúlt években a nem­zetközi helyzet úgy alakult, hogy a legerősebb tőkésor­szágban nagyobb befolyást kezdett gyakorolni a külpoli­tikára a monopolkapitalista csoportosulásoknak az a ré­sze, amely ellensége az eny­hülésnek, a biztonság meg­szilárdításának, a békés együttműködésnek. Ezek a kö­rök a hidegháború valami­lyen új változatát — egyesek talán a forró háborút — sze­retnék rászabadítani a világ­ra. A szélsőséges amerikai ve­zető köröket már régóta nyug­talanítja mindaz, ami a világ­ban 1969—70 óta történt; új stratégiájuk megnyilvánul a Szovjetunió és más szocialis­ta országok elleni nyugati hecckampányokban, _a gazda­sági embargós intézkedések­ben, a moszkvai olimpiai já­tékok bojkottálására irányu­ló akciókban és más hasonló jelenségekben is. A NATO-országok — a már jóval korábban elhatározott — agresszív lépéseiket most Af­ganisztánnal magyarázzák, azt állítván, hogy a nemzetkö­zi helyzetet a szovjet katonai kontingensek afganisztáni megjelenése élezte ki. Az im­perializmus nagy lármája e kérdés körül a valóságban ürügy arra, hogy a szélsősé­ges imperialista körök a hely­zetet élező mesterkedésekről eltereljék a figyelmet. ■ Az elmúlt öt évben a Ma­gyar Népköztársaság külpo­litikai fő irányvonala nem változott. Továbbra is alap­vető feladatunk, hogy össze­hívásra kerüljön a katonai enyhülés és a leszerelés ügyei­vel foglalkozó politikai szin­tű tanácskozás, amelynek a javaslatát a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága budapesti és berlini ülésén dolgozták ki. Itt meg lehetne vitatni minden részt vevő or­szág leszerelést célzó javasla­tait. Sajnáljuk, hogy a vezető NATO-államok részéről eny­hén szólva nem mutatnak lel­kesedést javaslatunk iránt. A másik, előttünk álló feladat a madridi találkozó eredmé­nyes megrendezése A fejlődő országokkal épí­tett kapcsolatokról szólva rá­mutatott: e munka fokozását már csak nagy számuk is indokolja, de az is, hogy egy részükre az imperialisták és mások minden eszközzel igye­keznek növelni befolyásukat, őszinte barátjuknak' tüntet­ve fel magukat, megpróbálják szembeállítani őket a szocia­lizmus, a haladás erőivel. Most már joggal mondhat­juk —, hangsúlyozta a továb­biakban —, hogy kapcsolata­ink minden fejlett tőkésor-' szaggal rendezettek, egyesek­kel pedig —, mint például Ausztriával — tovább fejlőd­tek. Továbbra is szélesíteni akarjuk hazánk és a fejlett tőkésországok kapcsolatait a békés egymás mellett élés el­ve alapján. S, hogy ez így legyen, természetesen nem csak rajtunk, hanem tőkés­partnereinken is múlik. A nemzetközi erőviszonyok változását a szocializmus, a haladás javára semmi sem tartóztathatja fel és fordít­hatja vissza, de hogy előre­haladást érjünk el a béke és a biztonság megszilárdításá­ban, az enyhülés elmélyítésé­ben, határozott küzdelmet kell folytatni, s továbbra is vissza kell utasítani a szélső­séges imperialista körök — és a kínai vezetők — zavart- keltő, békebontó kísérleteit Az elmúlt években orszá­gunk mezőgazdaságában szá­mos új termelési módszert, új technológiát terjesztettünk el, új fajtákat, szervezeti formákat honosítottunk meg. Szinte mindenből többet ter­meltünk, mint eddig bármi­kor — mondotta. — Mégis, ezekben az években láttuk meg igazán — jelenlegi haté­konyságunk, struktúránk mel­lett — a növekedés korlátáit. Különös gondot kell fordí­tani a munkában részt vevők személyes anyagi érdekeltsé­gére. A nagyon változatos me- zőgázdasági munkafeltételek között ez igen fontos követel­mény. A jobb gazdasági ered­mények elérésének útján ége­tően szükséges az új tudo­mányos eredmények gyorsabb gyakorlati alkalmazása is. Népgazdaságunkban a haté­konysági követelmény erőtel­jes érvényesülését gátolja még számos régi beidegződés, szemléleti akadály. Számba­vételi, értékelési rendszerünk sok tekintetben még a meny- nyiségi, a hagyományos mu­tatókhoz tapad. Legyen mér­ce az egy hektáron elért leg­jobb eredmény, az egy dolgo­zó által gazdaságosan elért legnagyobb jövedelem, s nem a létszám, vagy a terület nagysága. Végül megállapította Ro- mány Pál, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt mar­xista—leninista agrárpolitiká­ját alapvetően a szövetkezeti parasztság iránti bizalom jellemezte és jellemzi. BARINKAI OSZKÁRNÉ, a Pest megyei pártbizottság tit­kára, Pest megyei küldött a megye kulturális fejlődésé­ről beszélt. Ha röviden jellemezni kel­lene az elmúlt öt év kulturá­lis munkáját, azt mondanám: elkötelezettség, kezdeménye­zés és összefogás. Mindvégig élveztük megyénk lakosságá­nak bizalmát, segítő, cselek­vő részvételét A közösségért való tenniakarás a megyében a kultúra érdekében is tö­megméretűvé vált. A kommu­nista műszakok, a társadal­mi munkaakciók a bizonyíté­kai ennek. Nem szólhatnánk ilyen ered­ményekről, ha nem éreztük volna mindvégig azt a biz­tonságos bátorságot, amelyet a gazdasági egységek, az Ipa­ri és mezőgazdasági üzemek jelentettek kulturális, társa­dalmi céljaink megvalósítá­sában. Ma már egy-egy jól működő termelőszövetkezet is úgy alakítja, fejleszti a lakó­területet, az életmódot, a kul­túrát, mint korábban egy vi­dékre települt ipari üzem. Bízunk abban, hogy a XII. kongresszus határozataira építve a fejlődés nem áll meg. Ezt a bizakodást az elmúlt évek tapasztalatai, a sikerek­nek örülni, a gondokiban osz­tozni tudó emberek tenniaka- rása is élteti bennünk. , DR. SCHMIDT ERNŐ, a Nyugat-magyarországi Fagaz­dasági Kombinát állami dí­jas vezérigazgatója. Vas me­gyei küldött először arról be­szélt, bogy a mai gazdasági helyzetben különösen meg­nőtt a fa értéke és jelentősé­ge. Ma a világ és hazánk gaz­dasági életében nagyon sok az előre meg nem határozható tényező — folytatta a felszó­laló. — Egy azonban bizto­san állítható: a nyersanya­goknak és köztük a fának a szerepe és jelentősége növe­kedni fog. Célszerű volna te­hát fokozni az országban az erdőtelepítést és ezzel az or­szág fatermesztő képességét. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a termékszerkezet korszerűsítésében, a terme­lés hatékonyságának javítá­séban gyors előrehaladást csak akikor várhatunk, ha a válla­lóiatoknál és az irányító szer­vezeteknél egyaránt határo­zott lesz a törekvés az újra, a korszerűre. HORVÁTH ZOLTÁNNÉ, a Mosonmagyaróvári Kötött­árugyár körkötője, Győr- Sopron megye küldötte a fi- . zikai dolgozóknak a választott testületekben való részvételé­ről, ennek fontosságáról fej­tette ki véleményét. — Sokat beszélünk a női egyenjogúságról. Igaz, hogy a lehetőségeink a továbbtanu­lásra, a közéletben való rész­vételre sokkal inkább meg­vannak, mint bármikor ko­rábban, de mindezzel élni jó­val nagyobb terhet ró a nők­re, mint a férfiakra. Ám sze­retném azt is megerősíteni: kolléganőimmel együtt érez­zük, hegy a fizikai dolgozók­ra a társadalmi fórumok mun­kájában igen nagy szükség van. Saját tapasztalataim alapján állítom, hogy hozzá­szólásaimat, észrevételeimet a különböző testületi üléseken mindenkor meghallgatták és ha módjukban állt, azonnal cselekedtek a felvetett gon­dok, hibák kiküszöböléséért. SZATMÁRI LAJOS, a Vár­palotai Szénbányák Vállalat aknásza, Veszprém megye küldötte: — A szénbányászat fejlesz­tését szolgáló párthatároza­tok és kormányintézkedések alapján úgy érezzük — mon­dotta a többi között —, hogy a szénbányászat egyre job­ban visszakapja régi rangját, a gazdasági építőmunkában betöltött szerepének megfe­lelő megbecsülésben része­sül. Beszámolt róla, hogy ja­vultak az élet- és munkakö­rülmények. A bányászlakás­építési akcióval kapcsolatban megjegyezte, hogy szükség van bizonyos jogi problémák ren­dezésére, hogy valóban azok kapják a kedvezményes la­kásokat, akik megérdemlik, akik hosszú ideig hűek ma­radnák a bányászathoz. Kritikus és önkritikus han­gon szólt arról, hogy a szén- bányászatot érintő korábbi, azóta megváltoztatott dönté­sek kedvezőtlen hatása bi­zonyos mértékig ma is ér­ződik; elmaradtak egyes pót­lólagos beruházások, az el­vesztett létszám is nehezeb­ben pótolható. A gondok el­lenére bizakodó hangon fe­jezte be felszólalását: — Optimizmussal tölt el bennünket pártunk követke­zetes politikája az, hogy kri­tikusan és tárgyilagosan fel­mérte a szénbányászatban le­vő hiányosságokat és helye­sen jelölte meg a soron kö­vetkező tennivalókat. KUN ISTVÁN ezredes, a határőrség pártbizottságának első titkára, a határőrség kül­dötte is elöljáróban hangsú­lyozta : — Az állam- és közbizton­ság védelméről a határőrség­re háruló feladatok végre­hajtásakor abból indultunk ki, hogy az államhatár őrize­te, az ország biztonságával és a nemzetközi kapcsolatokkal szoros összhangban álló po­litikai kérdés. számunkra harci és politikai feladat. Ezután arról beszélt, mi­lyen dinamikusan nőtt az utóbbi fél évtizedben a határ­forgalom. Ötév alatt 187 millió ember lépte át a ma­gyar határokat, több mint 57 millió járművet kellett ellen­őrizni és 1,9 millió vízumot kiadni. — A követelmények növe­kedését jelzi —, folytatta —, hogy a szocialista építőmun­ka, az eredményeink iránt érdeklődő sok millió bará­tunk. vendégünk és külföld­re látogató honfitársaink kö­zül kellett kiszűrni a megté­vesztő módszereket, ravasz hamisításokat alkalmazó, tör­vényeinket megsértő, a tár­sadalomra veszélyes eleme­ket. A felszólaló részletesen ecsetelte, hogy a határőrfia­talok milyen nehéz körül­mények közepette végzik pél­dásan feladataikat, férfias bá­torságot. helytállást igénylő munkájukat. Elmondta azt is, hogy a határőrség hozzá­járult a népgazdasági munká­hoz; műszaki egységük öt év alatt több mint 1,6 mil­liárd forint termelési értéket hozott létre. Emellett önerő­ből végezték a belső karban­tartást, felújítást, ami továb­bi népgazdasági kapacitást szabadított fel. Szólt azokról a kapcsolatokról is, amelyek a határőrség egységei és a te­rületi párt- és állami szervek,' tömegszervezetek között ala­kult ki. Ezek között külön említést érdemel az úgyne­vezett „határőrközség” moz­galom; jelenleg 129 ilyen község és két határőrváros segíti a határvédelmi mun­kát Ezután úttörők és kisdobo­sok százai adták át az előt­tük járó idősebb nemzedék, a magyar kommunisták kép­viselőinek csapattársaik üd­vözletét. A kedves-vidám köszöntő után az elnöklő Szűcs Jó- zsefné mondott köszönetét a kongresszus nevében, sok si­kert, szép élményeket, jó ta­nulást, sok vidám percet kí­vánt hazánk minden kisdo­bosának, úttörőjének. Ezután szünet következett, s az úttö­rőzenekarok színes műsorral kedveskedtek a kongresszusi küldötteknek. Az elnöklő Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja ezután bejelentet­te, hogy további üdvözlő táv­iratok érkeztek a kongresz- szushoz az’ország minden ré­széből, majd maröthy Lászlónak; az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának, a KISZ köz­ponti bizottsága első titkárá­nak adott szót Maróthy László: Ifjúságunk a jobb holnapért tanul, dolgozik — Bizonyára sokan vannak, akik szívesen benéznének ide, a kongresszusi . ülésterembe, hogy lássák a politikai mű­helymunka körülményeit is — kezdte beszédét Maróthy László. — Ezért bizonyára so­kan irigylik úttorőpajtásain- kat, akik eljöhettek és szót kaptak. Kedves köszöntőjük, amiben komoly dolgok is han­got kaptak, számomra azt is mondta, hogy velük együtt valójában társadalmunk min­den korosztálya szóhoz jutott tanácskozásunkon. A fiatalok nagy érdeklődés­sel és várakozással figyelik kongresszusunk munkáját és eseményeit. Pártunk politi­kájára úgy tekintenek, mint, amely kifejezi érdekeiket és vágyaikat. Elismerik az el­múlt öt esztendő nagy ered­ményeit, számolnak a gon­dokkal és készek vállalni a további feladatokat. Ifjúságunk akarata is tük­röződik abban, hogy jobban támogassuk a hasapos kjezeto­ményezéseket a munkában és következetesebben szerezzünk éfvényt a teljesítmények sze­rinti elosztás elvének a bére­zésben. Egész társadalmunk javát szolgálják az életkörül­mények javításának céljai, de a fiatalok család­1 NÓGRAD - 1980, m alapítási gondjainak megol­dása, a lakáshelyzetük javítá­sa újak építésével és,jobb la­kásgazdálkodással, a gyer­meknevelés anyagi terheinek enyhítése külön is figyelmet kapott. Ugyanígy az oktatás fejlesztése, a pályakezdés se­gítése, Nem kell megerőltetni a figyelmünket, hogy Kádár János szavait hallgatva meg­állapíthassuk: pártunk, a fia­talok gondjait alaposan is­merve, messzemenően — le­hetőségeikhez mérten kiemel­ten foglalkozik helyzetük ja­vításával. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a határozatterve­zet kimondja: „Ifjúságunk többsége becsülettel helytáll a munkában, a tanulásban, a haza védelmében, aktívan részt vesz a közéletben”. Ez az értékelés az ifjúságról al­(Fólytatás a 4. oldalon)--------------------------- ---.....---­r ents 27„ csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents