Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-25 / 71. szám
'my IGENCSAKELTATJA WU A .'SZÁJÁT AZ A. M RUSNYA TÖRÖK, VA KÖZIBÜK HAJ/NŐÁLUNK EGY jajomra Porciót. VASKAPCSOT A BESZELGETEST AZ ŐRSÉG JELADÁSA ZAVARTA MEG... DOBO ÉJFÉLKOR FELHÍVTA TISZTJEIT A TEMPLOMBÁSTYÁRA. W , FIAIMf A GYŰRŰ, rÖSSZEBBHÚZODOTT A VAR KÖRÜL HOLNAP OSTROMOT KEZDENEK. HALJON MINDENKI. ^ IDEKÜNN. J - A Szemelvények Nógrád megye ifjúsági mozgalmának történetéből ^ A ROMLÁS NAPRÓL NAPRA TERJEDT A FALAKON. ÉJSZAKA... Egy kiadvány kapcsán GERGELY MEGL% PETÉSS fL IS SZOLGÁL A TÖRÖKNEK. AZ 0 BOMBÁI NEMCSAK SUSTOROGNAKi HANEM ROBBANNAK IS. A TOROK MAR A KIRALYSZEKET IS ELONZONLOTTE«©., A FALAKAT TÖRTE AZ ÁGYÓ, A, KUNBURADSIK DOBTÁK A BOMBÁT? A JANICSÁROK LŐTTEK A ? ^ TÜZES NYILAT. ■ y' CSAK UGYESE/V, ^ EMBEREK, HAMAROSAN. SZÜKSÉG LESI ] y EZEKRE A LAPJAKRA. Sorozatok napról napra A sorozatok — nem mai keletű és saját felfedezés — a televízió éltetői. Ez a gyakorta lenyűgöző „varázsdoboz” ugyanis mérhetetlen mohósággal, műsoridejének rendszeres bővülésével — gondoljunk csak az esetenkénti hétfői adásnapokra — falja a programokat. Szinte mindegy neki, mit eszik: egyszerű termelési riportot, természetfilmet, városkalauzt, művészportrét, magvas vagy „magtalan” film- és színházi előadást. Még az evés módja is egyremegy: egyformán lehet ízletes vagy ízetlen élőadásban meg „konzervben” is (azaz telerecordingon vagy celluloidon). Sorozatok nélkül tehát nem élhet a televízió. Életének olyan nélkülözhetetlen része, mint a felnőtt ember számára a csók. Csupán az a kérdéses, hogy illik-e annyira telhetetlennek, mértéktelennek lenni, mint az elmúlt héten. Mindössze egyetlen nap, csütörtökön nem sugárzott sorozatdarabot a televízió. Ez pedig, szerény megítélésem szerint, a szerkesztés problémája, 'melyet az előbbiekben igyekeztem, minősítve, ecsetelni. A szerkesztés meggondolatlanságaira nem hiszem, hogy mentségül lehetne felhozni bármit is, netán az éppen most folyó pártkongresszusunkat, melynek eseményei — egyébként teljesen jogosan és érthetően — uralják a hét első négy napját, befolyásolják a megszokott sorozatok adásának idejét. A hétfői rendkívüli adásnapon régi ismerőssel találkozhattunk újra: Angyallal. Igaz, nem az ismert színész, Roger Moore játssza, hanem a fiatal, s legalább olyan jóképű: lan Ogilvy. Színészi képességeiről, noha már egy korábbi angol tévéfilmben láthattuk, egyelőre nem sokat tudunk mondani. A sorozat későbbi darabjai majd hozzásegítenek. Ez a mostani — egyébként egy Sasdy nevű rendező készítette (talán külföldre szakadt hazánkfia?) — csupán annyit bizonyít, hogy szerfelett bárgyú filmmel indítottuk ezt a népszerű sorozatot. Pedig a humoros főcím láttán meglehetősen felcsigázódtam... később azonban inkább el, mert egyáltalán nem érdekelt az aranyrudak sorsa. Talán, majd legközelebb. A keddi és a vasárnapi Napóleon és a szerelem, vagyis az ötödik és a hatodik rész legalább olyan unalmas volt, mint a negyedik. Lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem sokkal jobban tetszettek az első részek, amelyekben a nőügyekben járatlan korzikai élete nagy, első szerelmével, az egészen finoman fogalmazva, csapodár Josephine-nel csatározik. Walewska grófnőtől — mármint a vasárnapi résztől — vártam volna hasonló örömöket, mert, ugye, ez az asszony sem számított jelentéktelennek a családpárti császárnak. Hát ha hasonló örömem nem is támadt, any- nyi vigaszom igen, hogy ez a Catherine Schell sokkal szebb és fiatalabb (bár az sem kutya!), mint Billie Whitelaw. A Hat év történelem című szovjet—amerikai dokumentumsorozat ebben a témában, ebben a műfajban egyik legnagyobb élményem. Elszorul a szív, ökölbe rándul a kéz, és az ember csodálkozik, dühöng és gyűlöl: hát ilyen is előfordulhatott — velünk, 35—40 éve? Miért lesz azzá, amivé a filmen látja magát, az ember? Miért csinálnak és akarnak még egyesek mindig hasonló szörnyűségeket? Tudom, merő moralizálás mindez, de érzelmi azonosulások és kategorikus elhatárolódások nélkül e filmeket képtelenség végignézni. Négy részt láthattunk eddig. A befejező, huszadik után 25 éves a Barátság hídja A Barátság hídját, akkoriban Európa egyik legnagyobb, legkorszerűbb objektumát, negyed századdal ezelőtt adták át rendeltetésének. A híd a bulgáriai Ruszét köti össze a romániai Giuri- giuval. Technológiáját a Szovjetunió, az építőgépek, felszerelések, anyagok nagy részét a többi szocialista ország szállította. A híd méltó nevéhez: Bulgária kapcsolatát biztosítja — vasúton és közúton — a Szovjetunióval és a többi szocialista országokkal. Egyedül az elmúlt esztendőben 550 ezer jármű és két és fél millió utas haladt át rajta. Ha jelenlegi forgalmát vesszük számba: naponta 7500 jármű, 70 ezer utas és soksok vonat a „terhelése”. a filmre még visszatérünk. A hét vége a magyar sorozatokról emlékezetes számomra. Szombat este Kállai István— Bánki Iván Egy ház a Körúton című kabarétörténeti munkájának első részét láthattuk. Felüdülést, kellemes időtöltést jelentett a számomra, s úgy olvastam le a színészek arcáról, nekik is. Századunk tízes-húszas éveit idézte a műsor, törekedve visszaadni a magyar kabaré akkori ízét, stílusát, miközben a két muzsikus révén — Qaras Dezsővel és Bárdi György- gyel — kapcsolatot épít a mával is. A napi gondok, bajok mellett nagyon kellenek az ilyen és hasonló műsorok, még akkor is, ha láthattunk már ennél „kabarésabb” kabarét. Összbenyomásom mindenképpen pozitív. A Sipsirica, Mikszáth Kálmán regényéből Katkics Ilona filmje. Nem érzem, hogy sorozatnak készült, csak két részben adják. Indokom: öt perccel előbb kellett volna az első részt befejezni, ha a film sorozatnak készült. Ugyanis, amikor Druzsba tanár bejelenti elutazási szándékát az áhított özvegynek, ott egy olyan dramaturgiai csomópont alakul ki, ami felkelti az érdeklődést, míg a pedellus meg a tanár kénytelen-kelletlen' gyalogos felkapaszkodása a hegyre, egyben kisétálása a filmből, nem kelt hasonló érzetet. A film mellesleg szórakoztató, ügyesen elkészített. A másik, nem sorozat vagy sorozattszerű magyar mű Rajnai Andrásé (Ollantay, az Andok vezére) és Kazimir Ká- rolyé (Űj vendég érkezett). Rajnai az elektronika megszállottja, engem azonban énének a kétségtelen művészi hatások elérésére is képes technikai trükknek még nem tudott megnyerni. Ollantay inka harcos szerelmi históriája fenségesen előadott volt. de tökéletesen hidegen hagyott Olyan lett a szívem, mint a kő. Okosabb sem lettem, mert az első negyedórában kiderült nincs min okoskodnom. Nagy Lajos egyfelvonásos miniatűrje 1919 májusában játszódik. Kazimir mesterien vitte a tévé elé a vége felé kicsit elszürkülő és didaktikussá erősödő történetet. A magyar dráma harminc éve sorozat — Sarka- di Szeptembere, Karinthy Ferenc Ezer éve után — ez a darabja is élményszámba ment. A színészek remekeltek. Sulyok László Szemelvények Nógrád megye ifjúsági mozgalmának történetéből címmel kiadványt jelentetett meg a KISZ Nógrád megyei bizottsága és a Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya. A kiadványt, amely a KISZ újjászervezésének évfordulója alkalmából március 21-re jelent meg, dr. Molnár Pál és Tóth Erzsébet írta, illetve állította össze. A hagyományok ápolásának szerves részét jelenti az ifjúságmozgalmi dokumentumok összegyűjtése, tudományos feldolgozása és közzététele is. Dicséretes tehát a KISZ-nek ez a kezdeményezése, annál is inkább, mert hiszen e téren még ugyancsak akadnak tudományos szempontból föltáratlan területek, feldolgozásra, megírásra vár a megye ifjúsági mozgalmának története. Tájékozódásunk szerint, az ifjúsági mozgalmunkkal foglalkozó legelső munka 1959- ben jelent meg Salgótarjánban, Gutter József összeállításában, a KISZ Nógrád megyei bizottsága kiadásában. E könyvecske a „Képek Nógrád megye ifjúságának forradalmi hagyományaiból” •címet viselte. Ez a mű tisztességes. törekvés volt arra, hogy az ifjúsági mozgalom történetét feldolgozza. Természetesen, azóta újabb kutatási eredmények jöttek felszínre, s az ifjúsági mozgalommal kapcsolatban sok anyagot közölt például a Nógrád megye története című négykötetes monográfia, a salgótarjáni és a balassagyarmati városmonográfia, és így tovább. A mostani kiadvány —, amint az az előszóban is áll — részben ezekből, helytörténeti monográfiákból, közgyűjeményi anyagokból stb. merít, megjelentetésének célja elsősorban a propagandamunka segítése, a hazafias-internacionalista nevelés elmélyítése volt. Tegyük hozzá, ennek a célnak megfelel, tehát hasznosnak ígérkezik az ifjúsági mozgalmi munkában. Legalábbis addig, amíg az újabb kutatási eredményeket is tartalmazó publikációk napvilágot látnak. Addig azonban még további és mélyebb kutatásokra lesz szükség. Tudomásunk szerint, ilyen irányú munka folyik is Salgótarjánban, a munkásmozgalmi múzeumban, s a kutatás még távolról sincs lezárva. Az intenzívebb kutatómunka itt 1978-ban kezdődött, már eddig is számos újabb eredményt hozott, de még vannak hézagok. Izgalmasnak ígérkezik az a publikáció, amelyet Vonsik Ilona muzeológus készít, s amely a múzeumi évkönyvben jelenik majd meg idén októberben „Űjabb adatok Nógrád megye ifjúsági mozgalmának történetéhez” címmel. Ez a KIMSZ létrejöttével foglalkozik. Ugyancsak Vonsik Ilona kutatja a KIMSZ újjászervezését és tevékenységét az ellenforradalmi korszakban, különösen a húszas években. Ezt motiválja — többi között — az is, hogy a megyében például mindeddig ismeretlen volt a KIMSZ-kb < illegális lapjának, az Ifjú Proletárnak Nógrád megyére vonatkozó értékelése. A felszabadulás utáni korszak ifjúsági mozgalmának történetét Kriskó Lajosné muzeológus dolgozza fel. A kutatások anyaga a későbbiekben jelenik majd meg. A jövőre vonatkozóan célszerűnek látszik, hogy a megyében levő ilyen irányú szellemi kapacitást ne forgácsoljuk szét, ekerüljük a párhuzamos kutatásokat, hiszen nem vagyunk olyan gazdagok, hogy a szellemi erők koordinálásáról, egyesítéséről e téren is lemondhatnánk. A történelmi évfordulóra megjelentetett kiadványba fektetett szellemi munka joggal tart igényt, elismerésre, s ezt minden bizonnyal meg is kapja. Remélhetőleg úgy is, hogy további részkutatások végzésére is módjuk nyílik a szerzőknek. A kiadvány eredménnyel szolgálhatja a fiatalok tájékoztatását — s amint írják — felkészítését a jövő feladataira. Haszonnal forgathatják elsősorban az ifjúsági mozgalom propagandistái, de az ifjúság szélesebb rétegei is. T. E. Ellensúlyozni a rossz adottságokai A balassagyarmati művelődési központ idei terveiből GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVÁLTOZATA Feldolgozta: MÄRKUSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÓRÁD ERNŐ* Számos érdekes, tartalmas művelődési programot ígér a •ba lassagy airmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ az idei esztendőre. S ami ezen kívül is figyelmet érdemel:az intézmény terve rendkívül alapos városi és járási —, minthogy hálózati kötelezettségekkel is rendelkezik a művelődési központ — helyzet- elemzésre épül. A népművelők felméréseket végezték, s pontosan feltérképezték a lakosságot a legkülönfélébb szempontok alapján. Megtudhatjuk például azt, hogy Balassagyarmat valamivel több mint 18 ezer lakosa közül 13 százalék szakmunkás, hogy a lakosság tartós fogyasztási • cikkekkel igen magas szinten ellátott, s részletes képet kaphatunk a korosztályok iskolai végzettségéről, a szellemi és fizikai dolgozók arányairól. A művelődési aktivitást jellemzi, hogy a lakosok 21 százaléka látogatja rendszeresen a kiállításokat, 22 százaléka a színházi előadásokat, különféle műsoros esteket, 15 százaléka a koncerteket, hangversenyeket. S elgondolkodtató adat: a népesség csaknem fele soha nem jár a művelődési házba. A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ meglevő adottságai között sokoldalú, jól szervezett programokkal szeretné a közművelődésben részt vevők számát gyarapítani növelni a lakosság aktivitását. Már az elmúlt esztendőben is sikeres kísérleteket tettek a rossz intézményi adottságok ellensúlyozására, s az idei évben, folytatva a megkezdett sort, sokrétű szabadtéri művészeti esemény- sorozatot igyekeznék megvalósítani. Azt szeretnék, ha a szabadtéri színpad rendezvényeit a járás községeiben lakók mind nagyobb számban látogatnák. Űj lehetőségeket kutatnak a bejáró dolgozók művelődésének hatékonyabb segítésére, fejlesztik a művészeti rendezvények ízlésfor- móló hatását, magatartást, gondolkodást formáló erejét, megteremtik az amatőr színház megindításának technikai és szakmai alapjait. A szocialista brigádok számára az idén is megszervezik a városi vetélkedőt, melynek hagyományos témakörei között helyet kaptak a legutóbbi balassagyarmati irodalmi színpadi napok legfontosabb ismeretei. A város gazdag hangverseny program j át megfelelően színesíti az intézmény kezdeményezésére megrendezett felnőttbérleti sorozat, melyben a világhírű orgona- művész, Lehotka Gábor is helyet kapott. A Horváth Endre Galériában a rendkívül hátrányos körülmények ellenére tovább folytatódnak a népszerű bemutatók. A közönség idén többek között a salgótarjáni Hibó Tamás grafikusművész és a balassagyarmati Farkas András festőművész régebbi és újabb munkáival ismerkedhet meg. A hálózati művelődési házak számára — a balassagyarmati járáshoz negyvenegy község tartozik — ötféle komplex programajánlatot dolgoztak ki. A rendezvények pontos, kellő színvonalú lebonyolítását- segíti elő, hogy a hálózatban és az üzemekben dolgozó népművelők részvételével hét tapasztalatcsere-jelle- gű foglalkozást tartanak. A balassagyarmati művelődési központ munkatársai — terveik, elképzeléseik ismeretében —, úgy látszik, megfelelően készülnek fel a társadalmi és a közönségigények fogadására, kielégítésére és rendelkeznek a hozzá szükséges anyagi, személyi, tárgyi feltételekkel.
