Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-25 / 71. szám
Tanácskozik az MSZMP XII. kongresszusa (Folytatás a 6. oldalról.) szeresnek még. nem sikerült teljesen gátat vetni, jóllehet számos rendelet, intézkedés korlátok közé szorította ezeket. Szemben áll az emberi tisztességgel a munkáért járó béren túli különjuttatás, a csúszópénz és a hálapénz igénye. Az egyén-közösség-társadalom érdekegységében a gyakorlatban olykor az egyén, vagy a szűkebb kollektíva érdekei javára billen a mérleg. Egyes esetekben a népgazdasági érdek helyett a csoport-, vagy az egyéni érdek kerül előtérbe. Tűrhetetlen például, hogy az egyik vállalat a másiknak, vagy éppen a vásárlóknak kárt okozzon. Ezután az anyagiasság, a nagyobb lehetőségekkel való visszaélés okozta károkról szólt, majd így folytatta: — A szerénytelenség, a nagylábon élés idegen a párttól. E téren erősödik az egészséges szemlélet és gyakorlat. De akadnak még olyanok, akik pazarolnak — főleg akkor, ha nem a saját zsebükről van szó. A Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója a továbbiakban hangsúlyozza: a párt élcsapatszerepéből fakad, hogy a kommunisták történelmi küldetése szocialista hazánk és népünk javát szolgálni. Ez önzetlenséget, ügyszeretetei, helytállást igényel a kommunistáktól. A nép odaadó szolgálata feltétele annak, hogy a nép is elkötelezetten támogassa a pártot. A párttagok azért élvezik a társadalom megbecsülését, mert erre nemcsak munkájukkal, hanem társadalmi tevékenységükkel, erkölcsi magatartásukkal is rászolgálnak. A kommunista példamutatásnak hatalmas vonzereje van, hiánya viszont árt ügyünknek. A pártfegyelmi büntetések csaknem egyötödében az erkölcstelen magánélet, italozás játszik szerepet. A magánélet akkor válik közüggyé, ha az nem példás, ha kárt okoz a családnak, a közösségnek, a társadalomnak. Aki így viselkedik, az megsérti a párt normáit. A továbbiakban a beszámoló az ellenőrzés fontosságáról' szólt, ami nemcsak a pártfegyelem erősítésének, hanem minden társadalmi tevékenységnek lényeges feltétele. — E téren van bizonyos fejlődés — állapította meg —, de ezzel nem lehetünk elégedettek. Nem mindenütt látják, hogy ez a tevékenység elsősorban segítő szándékú, a jó módszerek terjesztését, a hibák feltárását és kijavítását szolgálja. Az ellenőrzés gyengéi között szerepel, hogy olykor nem elég tervszerű, összehangolt, nem eléggé segíti a végrehajtást, a feladatok, a munka számonkérését. * Ezután a Központi Ellenőrző Bizottság jelentette, hogy a XI. kongresszustól kapott megbízatása alapján ellenőrizte a Központi Bizottság pénzgazdálkodását. Brutyó János hángsúlyozta, hogy a pártszervek a célszerűségi, a takarékossági előírásokat figyelembe véve gazdálkodtak, s ez a tevékenységük a pártnormáknak, az állami rendelkezéseknek is megfelelt. A párttagok fegyelmezetten teljesítették tagdíjfizetési kötelezettségüket. A Központi Ellenőrző Bizottság jelenti a kongresszusnak — mondotta —, hogy a Központi Bizottság pénzgazdálkodása jól szolgálta a párt céljait. A pénzügyi és az elszámolási fegyelem szilárd, a párt vagyonának védelme megfelelő. A Központi Ellenőrző Bizottság elnöke a következőkkel fejezte be a beszámolóját: — Kemény munkával eltelt időszak van mögöttünk, és tudjuk, hogy még további pe- héz küzdelmek várnak ránk. Ezért a Központi Ellenőrző Bizottság úgy látja, hogy a következő években még nagyobb szükség lesz a párttagok helytállására. Arra, hogy a kongresszus határozatainak megvalósításáért odaadással dolgozzanak, nyerjék meg hozzá a tömegeket, erkölcsi normáink szerint éljenek és dolgozzanak. Ezután — az elfogadott ügyrendnek megfelelően — megkezdődött az együttes vita a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója felett. Az első felszólaló Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára volt. Méhes Lajos felszólalása kintve, az egyik legnagyobb változás: a falu és a város közötti különbségek csökkenése, a munkásosztály és a parasztság közeledése, összefonódása. Társadalmunk két alapvető osztálya egyaránt a szocializmust tekinti jelenének és jövőjének. A budapesti dolgozók saját ellátásuk javulásán keresztül is meggyőződtek a párt agrár- politikájának helyességéről. A párt agrárpolitikájának egésze: a termelési érdekeltség, az állami és szövetkezeti szektor meghatározó szerepe, a nagyüzemekre épülő háztáji és kisegítő gazdaságok lehetőségeinek teljes kihasználása nemcsak vidéken, hanem a fővárosban is egyetértésre talált. Ez így van akkor is, ha kölcsönös árvitáink voltak és lesznek, ha zsörtölődés van olykor amiatt, hogy a tsz-melléküzemágakba elmegy á nagyiparból néhány szakember. Méhes Lajos a továbbiakban leszögezte: a vezetők többsége megfelel a rá váró feladatoknak. Mégis indokolt hangsúlyozni, hogy azoknak a kádereknek az előléptetését szorgalmazzuk, akik az átla- gosnáb többre vállalkoznak. S amikor vállalják a harcot, nem személyes hiúságuk, sa- jájt hasznuk, hanem a közösség érdekei vezérlik. Továbbra is harcra kell nevelnünk önmagunkat, a párttagságot, az ifjúságot. A párttagság általánosnak tekinthető igénye, hogy hatásosabban küzdjünk a szocialista társadalomtól ide"A főváros párttagsága a Központi Bizottság kongresz- szusi számadását az elmúlt öt esztendőben végzett munkáról és az előttünk álló feladatokról egyetértéssel fogadta. A vitában részt vettek pártönkívüliek is. Véleményük egyezik a párttagságéval. Ezért bátran mondhatjuk: a párt politikája a nép akaratának kifejezése! — kezdte felszólalását a budapesti párt- bizottság első titkára. — A párttagok és a párton- kívüliek elismeréssel szóltak róla: pártunk, miközben következetes munkát végez azért, hogy a változó feltételekhez igazítsa tevékenységét, ragaszkodik politikai fő vonalához, munkastílusának kipróbált, elvi jelentőségű vonásaihoz. Őrködik a néphatalom szilárdságán, érvényesíti a párt vezető szerepét, erősíti a szocializmus építésének platformján a dolgozó nép összefogását. Fejleszti a szocialista társadalom termelőerőit, egész tevékenysége azt szolgálja, hogy a dolgozó emberek élet- és munkakörülményei javuljanak, békében és biztonságban éljünk, gazdagodjék tartalmában és formájában a szocialista demokrácia, a tudomány és a kultúra eredményei minél szélesebb rétegekhez jussanak el. A főváros kommunistái — együtt a város egész lakosságával —, .helyeslik a párt és a kormány tevékenységét, amelyet a külpolitikában, a nemzetközi munkásmozgalomban folytat. Ez a politika a magyar nép elemi érdekeire épül, á béke megőrzését szolgálja, következetesen ragaszkodik a proletár internacionalizmushoz, hosszú távra szóló elvi politika. Tartópillérei: a magyar—szovjet barátság és együttműködés fejlesztése, a Varsói Szerződés Szervezetében és a KGST-ben tömörült szocialista országok kapcsolatainak erősítése. Ez a Politika biztosította népünknek a szocializmus építésének békés feltételeit eddig és ez foeja biztosítani a jövőben is. A budapesti kommunisták egyöntetű kívánsága, hogy a párt több mint két évtizede kipróbált politikájának útján haladjon tovább. Az elmúlt négy évben — folytatta — a budapesti ipar 70 ezres létszámcsökkenés mellett 16,6 százalékkal növelte termelését. — A gazdaságos termelési és termék- szerkezet alakításában —, ha Méhes Lajos, a budapesti párt- bizottság első titkára felszólal a kongresszuson ütemével elégedetlenek vagyunk is — az előrelépés a jellemző. Tudatában vagyunk a budapesti pártszervezetek felelősségének az országos gondok megoldásáért, hiszen a fővárosi székhelyű ipar adja az ország ipari exportjának a felét. A külkereskedelmi egyensúly javításában tehát meghatározó a budapesti dolgozók szerepe. Nagy öröm számunkra, hogy a világban és hazánkban jelentkező és oly sokszor hangoztatott gondok közepette ebben az ötéves tervben a főváros építésében még kiemelkedőbb eredményeket értünk el, mint az előző tervidőszakban. Soha nem volt olyan öt esztendő Budapest történetében, amikor több lakás, óvoda, iskolai tanterem épült, mint most. Sok mindennel gazdagodott a főváros. Természetesen jól tudjuk, sok a gond is. Ismerve és nem felejtve ezeket, különös örömmel tölt el bennünket, hogy a város pereme, amelyről József Attila oly megrázóan írt, már nem az,, ami volt. És szüntelen változásban élnek ma is legnagyobb munkáskerületeink: Angyalföld, Csepel, Üjpest, Kőbánya. Folytatódik Kispest, Pestlőrinc, Pesterzsébet, Óbuda korszerűsítése is. • Természetesen szeretnénk, ha a város dinamikus fejlődése folytatódna. Tudjuk, hogy Budapestnek vonzáskörzetével együtt, összehangoltan kell fejlődnie. Tudjuk azt is, hogy nekünk, budapestieknek az eddiginél többet kell letennünk a nemzet asztalára ahhoz, hogy városunk tovább gyarapodjon. Méhes Lajos ezután a nemzetközi politikai életben és a külgazdasági kapcsolatainkban bekövetkezett változásokat elemezte, majd rámutatott: A pártunk kongresszusát előkészítő vitában a párt politikájával való egyetértés mellett a leggyakrabban e politika következetes folytatását szorgalmazták. Ezért volt pártértekezletünk központ gondolata, hogy mit kell tennünk e politika következetesebb végrehajtásáért. Amikor a végrehajtás következetességét hangsúlyozzuk, nem arról van szó, hogy már nincs szükség tisztázó, építő vitára. Ügy vélem, éppen az egységes cselekvéshez kell világossá tenni, hogy meddig fogadhatunk el valamit, meddig mehetünk a tűrésben és hol kezdődik az, ami ellen már tiltakoznunk, harcolnunk kell. Most az elért gazdasági vívmányok, az elért életszínvonal megtartása és megszilárdítása a cél. A jövő megalapozása végett egyet kell érteni azzal és a pártszervezeteknek azt kell támogatniuk, hogy a nemzeti jövedelem elosztásánál az el- .ső helyet a termelőberuházások kapják. Egész politikánk következetesebb végrehajtásában elvi és gyakorlati jelentőségű, hogy az elosztás szocialista elve jobban érvényesüljön. Ehhez világos mércére van szükség, ■ ami nem lehet más, mint a valódi munkateljesítményt honoráló bér- és jövedelempolitika és az értékarányos árrendszer. Az éves bérfejlesztés többségének a hatékonyabb munkára ösztönzést kell szolgálnia. A minisztériumoktól, a főhatóságoktól azt kérjük, gyorsabban döntsenek a megérett kérdésekről. A budapesti kommunisták, a fővárosi munkások és értelmiségiek értik és helyeslik pártunknak a munkás-paraszt szövetség erősítését szolgáló politikáját. Hazánk 35 esztendős fejlődésére visszateAndrej Kedves elvtársak! Barátaim! Küldöttségünk az SZKP Központi Bizottsága nevében, kommunistáink és valámeny- nyi szovjet ember nevében forrón köszönti önöket, a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának küldötteit, s az önök személyében köszönt minden magyar kommunistát és minden magyar dolgozót. Örömmel adjuk át az MSZMP-nek, az egész magyar népnek Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a magyar nép nagy barátjának, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének szívélyes üdvözletét és legjobb kívánságait. Leonyid Iljics, aki már többször járt gyönyörű országukban, változatlan testvéri figyelemmel kíséri a magyar kommunisták munkáját és mindennapi gondjait. Nagy érdeklődéssel hallgattuk meg az MSZMP Központi Bizottságának beszámolóját, amelyet Kádár János elvtárs terjesztett elő, a magyar kommunisták tapasztalt vezetője, hazájának felvirágzásáért, a szocialista közösség országai egységének és együttműködésének, a kommunista világmozgalom összeforrott- sága megszilárdításáért tevékenyen küzdő barátunk és harcostársunk. Azt emelem ki belőle, ami a legfőbb — azt az optimizmust, amely áthatja kongresszusuk légkörét, a párt és az ország életét. Ennek az optimizmusnak biztos forrásai vannak. Ezek: az MSZMP marxista—leninista politikája, népük áldozatos munkája, a testvéri szocialista országok megbonthatatlan barátsága, kölcsönös támogatása és sokrétű együttműködése. A hetvenes években a szocialista Magyarország jelentős lépést tett a fejlődés útján. Az MSZMP programnyilatkozatában foglaltak megvalósulóban vannak. A mai Magyarországnak igen fejlett ipara és virágzó szövetkezeti mezőgazdasága van. Termékenyen fejlődik országukban a haladó kultúra és tudomány. A mai Magyarország olyan ország, ahol mindenki kibontakoztathatja tehetségét, gyümölcsözően dől- _gozhat és szabadon élhet. Éppen ez a létező szocializmus, amely maradéktalanul biztogen jelenségek ellen, hogy mértéktartó szerénység és ésszerű takarékosság érvényesüljön a munkában, a magatartásban, az élet minden területén. Arra sarkallnak bennünket, hogy következetesebben harcoljunk a munka nélküli jövedelemszerzés, a pazarlás, a bürokratizmus, a protekció, a hatalmaskodás ellen. — Elismeréssel beszélt párttagságunk arról, hogy menynyi szépet, emberit kaptak a művészetektől. De a pártmunkásokhoz hasonlóan az alkotóművészeknek is számolniuk kell azzal, hogy mind műveltebb, igényesebb és ennek következtében kritikusabb közönséghez szólnak. A ma embere •igényli a magas színvonalú művészeti alkotásokat. Azt is elvárja, hogy az alkotások róla, örömeiről, gondjairól, eredményeiről, tennivalóiról szóljanak. Gazdasági, társadalmi, polibkat céljainkat elérni csak műveltebb. felelősségüket ismerő és vállaló emberekkel tudjuk. Kedves elvtársak! A mai 50 évesek, az én nemzedékem volt a felszabadulás korszakának ifjúsága. A munkahelyeken főként ez a nemzedék köti össze az 1919-es és a két világháború közötti nemzedékeket a mai 40 évesnél fiatalabbakkal. Kötelességünk, hogy saját életutunk, munkánk és harcunk tapasztalataira építve, a nagy öregekhez fűződő személyes élményeinkkel a szívünkben, hittel és meggyőződéssel adjuk tovább a magyar munkásmozgalom hagyományait, győzzük meg a nyomunkba lépő nemzedékeket, hogy érdemes volt küzdeni, érdemes volt a szocializmust társadalmi eszménynek választani. És adjunk annyi bizalmat az ifjúságnak, mint amennyit mi kaptunk az idősebb nemzedéktől. A budapesti kommunisták nevében egyetértek a kongresszus elé terjesztett dokumentumokkal, Kádár János elvtárs előadói beszédével és Brutyó János elvtárs jelentésével. A kongresszust előkészítő viták bizonyították, hogy a főváros kommunistái nemcsak hozzászólni, hanem hozzátenni is akarnak a párt politikájához és annak végrehajtásához — mondotta befejezésül Méhes Lajos. Méhes Lajos után Veszprémi István, a szocialista munka hőse, a Tatabányai Szénbányák Vállalat brigádvezető vájára, Komárom megye küldötte emelkedett szólásra. Ezután dr. Grübl Lászlóné, marcali általános iskolai igazgató, Somogy megyei küldött felszólalása következett. A Somogy megyei küldött . után Takács Imre, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára, Fejér megye küldötte szólalt fel. Ezután Gyenes András elnökletével folytatta munkáját a kongresszus. A résztvevők nagy tapsa közepette lépett az emelvényre Andrej Kirilenko, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. ECiriSenko beszéde sítja a dolgozóknak az emberi jogokat és a szabadságot. Teljesen törvényszerű, hogy az önök párt ja,.a. nép, általánosan elismert és nagy tekintélyű vezetője. A marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus eszméi, a forradalmár nemzedékek dicső hagyományai tovább élnek és fejlődnek a szocialista Magyarország kommunistáinak és valamennyi dolgozójának nagyszerű tetteiben. Nem titok — és erről az önök kongresszusán is szó esik —, hogy fejlődésük során a szocialista országok bonyolult problémákkal kerülnek szembe. Gazdasági területen különböző tényezők éreztetik hatásukat, nem utolsósorban a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok. Bizonyos nehézségek jelentek meg az egyes nyersanyagfajtákból, különösen az energiahordozókból jelentkező, egyre növekvő szükségletek kielégítésében is, A Szovjetunió megnövekedett nehézségei ellenére — amelyek azzal függnek össze, hogy a kőolaj és a földgáz kitermelése mindinkább az ország távoli, keleti körzeteibe tevődik át — gondot fordított és fordít a testvéri szocialista országok energiaszükségletének kielégítésére. Továbbra is magas szinten tartjuk a kőolaj, kőolajtermékek, és földgáz szállítását ezekbe az országokba, köztük a Magyar Népköztársaságba. A világpiaci árakhoz viszonyítva továbbra is kedvezményes e fontos termékek ára. A gazdasági problémák megoldásában a szocialista tervgazdálkodás előnyeire támaszkodunk, ami lehetővé teszi a gyártásszakosítás és . a kooperáció fejlesztését hatalmas közösségünk egészében. Kipróbált úton haladunk, amelyet követve a szocialista országok újabb magaslatokat hódítanak meg, biztosíthatják sokoldalú fejlődésüket. Ez az út a szocialista gazdasági integráció. Hatható^ eszközünk is van az összes testvéri ország és az egész közösség érdekeit szolgáló kollektív együttműködéshez: a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság éppen a napokban írta alá a hosszú távú gyártásszakosítási és kooperációs programot az 1990-ig terjedő időszakra. Nagyszabású terv ez, amelynek megvalósításával országaink kétségtelenül nagy eredményekkel gazdagodnak. Miközben . toyá.hbfejlesztjük és elmélyítjük a szocialista gazdasági integrációt, természetesen nincs szándékunkban lemondani a tőkésállamokkal fennálló üzleti kapcsolatokról. A szocialista országok a különböző társadalmi rendszerű államok egyenjogú gazdasági és műszaki, tudományos együttműködésének hívei. Az európai KGST-tagálla- mok közös erőfeszítésével megépült a Szövetség gázvezeték. Közös erővel létesült, a Vinnyica—Albertirsa villamos távvezeték. A Szovjetunió közreműködésével énül Magyarországon a nagy teljesítményű. paksi atomerőmű. Az érdekelt KGST-országok hamarosan megkezdik a hatalmas hmelnyickiji atomerőmű építését Ukrajnában. Mind nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a villamos energia atomerőművi előállításának, melynek szerepe a továbbiakban egyre nagyobb lesz. Az atomenergetika fejlesztését célzó átfogó program reális bázisának megteremtése érdekében, mint önök is tudják, Volgodonszk városában egy gyáróriás épül. az „Atommas”, amely a testvéri szocialista országokba is szállít majd atomerőművi berendezéseket. Fölöttébb időszerű a testvéri országok együttműködésének elmélyítése az ipar területén, különösen a géo- gvártásban, mert mindenekelőtt ebben öltenek testet a tudományos-műszaki haladás vívmányai. A korszerű szerszámgépgyártás és az egész gépipar előtt álló új feladatok annyira bonyolultak, hogy hatékony megoldásuk megköveteli a tudomány os-mű- szaki és a termelési erőfeszítések kooperációját és minden egyes testvéri ország legkiemelkedőbb, legtervszerűbb eredményeinek alkalmaz j--át. Csakis ezen az úton javíthatjuk meg számottevően a szerszámgépek, gépek, berendezések. műszerek és szerszámok műszaki színvonalát. Közös érdekünk, hogy magasabb követelményeket tá. rr>a«sztmk az egymásnak szít- b'tort ipari termékek minőségével szemben. (Folytatás a 8. oldalon.)
