Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

► Tanácskozik esz MSZMP XII. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról.) szocialista, munka verseny ben, a nemes, kö­zösségi célú, önzetlen társadalmi munkában megnyilvánuló, növekvő számú felajánlás és ezek teljesítése. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy tapasztalunk közvéleményünkben a gazdasá­gi problémákkal kapcsolatban, s az utóbbi időben a nemzetközi feszültség növekedése következtében bizonyos aggodalmat, valamint a társadalmunkban ^fellelhető negatív jelensé­gek miatt kritikai észrevételeket is. A párt, a Központi Bizottság, kormányza­tunk a bizalom alapján a valóságos helyze­tet tárja közvéleményünk elé, nyíltan szól a problémákról, á nehézségekről is, és figye­lembe veszi a megalapozott, jogos bírálatot. Ettől az sem tart bennünket vissza, hógy tár­sadalmunkban törpe kisebbségben ugyan, de akadnak olyanok is, akik szocialista rendsze­rünkkel, politikánkkal ilyen vagy olyan oknál fogva nem értenek egyet; sőt egyesek kriti­kátlanul átveszik az imperialista propaganda szólamait, lebecsülik népünk eredményeit, ké­telyeket igyekeznek támasztani. A kongresszusi, felkészülés hónapjai, az Irányelvek országos vitája megmutatták, hogy a párt és a nép egységes, eltökélt és bizakodó. Közös törekvésünk, hogy a helyes határoza­tokat következetesen hajtsuk végre, határo­zottabban lépjünk fel a szocialista építőmun­kát hátráltató, a közösség érdekeit sértő je­lenségekkel szemben. A párttagság, népünk kész politikánk következetes megvalósítására, azoknak a terveknek, intézkedéseknek támo­gatására, amelyektől várható vívmányaink megszilárdítása, az ország gondjainak meg­oldása, a további fejlődést és fölemelkedést akadályozó kedvezőtlen jelenségek leküzdése. Kádár János ezek után rámutatott, hogy a társadalom osztálytagozódása a legutóbbi öt évben nem változott. A társadalom osztályai és rétegei, a pártta­gok és a pártonkívüliek,'a materialisták és a hívők ma nemzeti egységbe tömörülve, egyet­értésben dolgoznak 'a közös1 szocialista célo­kért. Fejlődésünket a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség alapvető érdekeinek azonossága, a szocializmus építésének fő kér­déseiben megnyilvánuló egysége, alkotó együttműködése,, egymáshoz való közeledése jellemzi. A jelenlegi kedvező helyzet kiala­kulásában meghatározó szerepe van a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt következetes szö­vetségi politikájának, amelynek megerősítése és határozott- folytatása pártunknak, népünk­nek egyaránt érdeke. A munkásosztály az egész nép érdekében eredményesen tölti be vezető szerepét. Poli­tikai súlya, állásfoglalása, aktivitása és,kez­deményezőkészsége, szemlélete és magatartá­sa jó irányban befolyásolja az, egész társa­dalom szemléletét és magatartását. A Központi Bizottság a XI. kongresszus út­mutatásait követve rendszeresen foglalkozott a munkásosztály élenjáró szerepének erősíté­sével, a munkások, különösen a derékhadat alkotó nagyüzemi munkások helyzetével. A szocializmus építésének elengedhetetlen fel­tétele, népünk érdeke, hogy a munkásosztály vezető szerepe tovább erősödjék. Gondoskod­ni kell arról, hogy a párt-, a társadalmi és az állami szarvéit vezető tisztségeiben, a válasz­tott testületekben a jelenleginél nagyobb arányban legyenek ott azok a tehetséges mun­kások, fizikai dolgozók, akik a társadalmi te­vékenységben is aktívak, a termelésben is élen járnak. A szövetkezeti parasztság szocialista fejlő­dése meggyorsult, a munkásosztálynak szilárd szövetségese, becsülettel helytáll az építő­munkában. A mezőgazdasági termelés iparo­sodása, a munka és az elosztás jellegében be­következett változások is közelítik a paraszt­ságot a munkásosztályhoz. A jövőben is elő kell segíteni a parasztság politikai öntudatá­nak, közéleti aktivitásának növekedését, élet- és munkakörülményeirfek javulását. Népi ál- * lamunk legfőbb politikai alapja a munkás­paraszt szövetség, amelynek további megőr­zése és még szorosabbra fűzése egész népünk alapvető érdeke. Az értelmiség tevékeny részese a szocializ­mus építésének, szorosan kötődik a munkás- osztályhoz, a szövetkezeti parasztsághoz. Pár­tunk, egész népünk nagyra értékeli az értel- ' miségiek munkáját. Szerepük társadalmunk általános fejlődésével, a tudományos-techni­kai haladással, a kultúra jelentőségének nö­vekedésével szoros összefüggésben fokozódik. Az előttünk álló feladatok megoldása szüksé*. gessé teszi, hogy szellemi erőforrásainkat, a szaktudást, a felkészültséget minden terü­leten jobban, gazdaságosabban és szervezet­tebben hasznosítsuk, s fokozottan igényeljük és biztosítsuk az értelmis*ég részvételét a szo­cializmus építésében és a közéletben. Politikánk változatlan célja, hogy az osztá­lyok és a rétegek (tovább közeledjenek egy­máshoz, sajátos érdekeik a társadalmi érdek elsődlegessége alapján érvényesüljenek, to­vább csökkenjen a város és a falu, a szelle­mi és a fizikai munka közötti különbség. ■ Pártunk a beszámolási időszakban is meg­felelően foglalkozott a nők helyzetével. Az idei népszámlálási adatokból kitűnik, hogy a nők aránya hazánkban 51,5 százalék, közülük a munkavállalási korban levők 79 százaléka munkaviszonyban van, az aktív ke­resőknek pedig 45 százaléka nő. A nők a munkában, a családban, a közéletben növekvő hozzáértéssel, tisztelet­re méltó szorgalommal és becsülettel teljesí­tik a rájuk háruló . kötelezettségeket. Társa­dalmi egyenjogúságuk egyre jobban kiteljese­dik. Mégsem lehetünk elégedettek, változatla­nul nagy figyelmei kell fordítani a nők hely­zetére: tovább kell javítani egyenlő esélyeik­nek,, valamint a kereső foglalkozás és az ! anyaság együttes vállalásának gazdasági, kul­turális és tudati feltételeit. Ezt elő kell se­gíteni szakképzettségük emelésével, szociális intézkedésekkel, a szolgáltatások bővítésével, ■a nők társadalmi szerepét lebecsülő maradi nézetek leküzdésével. Fontos, hogy a nők ará­nya — a társadalomban elfoglalt szerepüknek megfelelően — növekedjék a vezető beosztá­sokban és a választott tisztségekben. Pártunk megítélése szerint a magyar ifjú­ság döntő többsége híve a szocializmusnak, benne biztosítva látja a jövőjét. Helyzetében, magatartásában a társadalom általános álla­pota is tükröződik. Felkészültségével és tettei­vel bizonyítja, hogy lehet rá számítani, helyt­áll a tanulásban, a munkában, becsülettel tel­jesíti honvédelmi kötelezettségét, tevékeny a közéletben. A fiatalok < lendületének, kezde­ményezőkészségének, új iránti fogékonyságá­nak tehetsége kibontakozásának tág teret nyújt szocialista rendszerünk. Az ifjúságnak ezeket a tulajdonságait az eddiginél is job­ban kell fejleszteni. Úgy neveljük a fiatalo­kat, hogy a szocializmus rendíthetetlen hívei és lelkes építői legyenek. Az is helyénvaló, hogy a fiatalok — élet­kori sajátosságaiknak megfelelően — szeret­nek szórakozni, fontos azonban, hogy szabad idejüket is értelmesen és tartalmasán töltsék el; ehhez minden lehetséges támogatást meg kell adni. Ugyanakkor nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a fiatalok körében is tapasztal­hatunk olyan negatív jelenségeket, mint a közömbösség, egyeseknél a cinizmus, a köny- nyelmű életre való hajlam. Ezek megváltoz­tatható tulajdonságok. Nem szabad lemonda­nunk egyetlen fiatalról sem, azoknak is se­gítő .kezet kell nyújtani, akik rossz befolyás , alá kerültek, a társadalom peremére szorul­tak. Az új nemzedékről történő gondoskodás, az ifjúság nevelésé az egész társadalom ügye. Fontos szerepe van ebben az iskolának, a munkáhelymek, a társadalmi szerveknek, és sokat tehet maga az ifjúság, az ifjúsági szö­vetség is. A fő felelősség azonban változat­lanul a családé, amely társadalmunknak a legkisebb, de a jövő szempontjából is döntő jelentőségű közössége. Pártunk, szocialista államunk védi és támogatja a család intéz­ményét. Arra kell törekedni, hogy növeked­jék a család szerepe a személyiség kiala­kításában és a szocialista életforma általános­sá tételében. Pártunk ismeri a fiatalok valÓ6 gondjait Azért tevékenykedik, és arra ösztönzi az ál­lami és a társadalmi szerveket is, hogy a fia­talok kapjanak egyenlőbb esélyt a tanulásban, a pályaválasztásban, a képzettségüknek meg­felelő elhelyezkedésben, hogy javítsák a csa­ládalapítás, a lakáshoz jutás, az otthonterem­tés feltételeit. Társadalmunk ki egyensúlyooott helyzetét tükrözi az állam és az egyházak közötti ren­dezett viszony is, amely sok figyelmet igé­nyelt és igényei mind az átötamtoS, mind az egyházaktól. Az állam az alkotmány szelle­mében biztosítja a lelkiismereti szabadságot és az egyházak autonóm működésének fel­tételeit. A vallásos emberek egyenrangú ál­lampolgárként vesznek részt a szocializmus építésében, a közéletben. Az egyházak tisz­teletben tartják államunk törvényeit, támo­gatják az onszágépítő munkát. Az egyházak vezetői éppen a közelmúltban állapították meg, hogy az állam és az egyházak kapcso­lata az utóbbi években tovább fejlődött, és ma már nem egyszerűen rendezett viszony­ról van szó, hanem a nép javára végzett kö­zös munkáról. Az állam és az egyházak mai rendezett viszonya a közíösen kialakított meg­állapodások korrekt megtartásának alapján jött létre, és így fejlődhet tovább a jövőben is. A magunk részéről, elvi alapokon, ezen az úton kívánunk tovább járni. A szocialista alapokon nyugvó társadalmi összefogásnak fontos része, hogy az 1tt élő nemzetiségiek hazánk egyenjogú állampolgá­raként vesznek részt az építőmunkában, a po­litikai életben. Anyanyelvűket szabadon hasz­nálják, nemzeti kultúrájuk ápolásához és fej­lesztéséhez megfelelő segítséget kapnak. A nemzetiségek otthonra leltek, jól érzik magu­kat hazájukban, a szocialista Magyarorszá­gon. Pártunk a lenini nemzetiségi politika következetes érvényesítését fontos elvi kér­désnek tekinti. Mindent megtesz, hogy a nem­zetiségiek továbbra is aktív részesei legye­nek társadalmi, politikai életünknek, megőriz­zék és gazdagítsák nemzeti hagyományaikat, kultúrájukat. Arra törekszünk, hogy a ha­zánkban élő német, szlovák, délszláv, román nemzetiségiek. és a szomszédos szocialista or­szágokban élő magyar nemzetiségiek hozzá­járuljanak népeink barátságának és intema-’ cionalista együttműködésének elmélyítéséhez. / Népünk történelme úgy alakult, hogy a ma­gyarságnak mintegy hai-mada az ország hatá­rain kívül él; a földkerekségnek szinte min­den táján élnek magyarok. Rájuk gondolva jó tudni, hogy legtöbbjük lehetőségeihez mérten őrzi, ápolja anyanyelvét, nemzeti kultúráját, hagyományait, becsüli a szocialista Magyaror­szágot. Tőlük azt várjuk, hogy nemzeti kul­túrájukat ápolva, országuk tisztességes ál­lampolgárai legyenek, s a társadalmi hala­dást, a népek barátságát segítsék elő. Szocialista hazánk demokratikus politikai rendszerében jelentős szerepük, van a társa­dalom sok millió tagját átfogó és tömörítő tö­megszervezeteknek és -mozgalmaknak. Pár­tunk nagyra értékeli, hogy a Hazafias Nép­front, a szakszervezetek, a kommunista ifjú­sági szövetség, a nőmozgaloom és más társa­dalmi és tömegszervezetek tevékenységükkel segítik a fejlett szocialista társadalom építését. > Növekedett aktivitásuk és társadalmi felelős­ségük, erősödtek munkájuk szocialista voná­sai. Alkotó módon hozzájárulnak társadal­munk szocialista fejlődéséhez, a népi hatalom politikai, gazdasági és kulturális alapjainak erősítéséhez, a szocialista demokrácia kibon­takoztatásához. A párt a szocialista nemzeti egység erősí­tése érdekében folytatja bevált szövetségi po­litikáját. Ez elengedhetetlen feltétele az előt­tünk álló bonyolult és nehéz feladatok meg­oldásának. A nemzeti összefogás társadalmi céljainknak, az e célokhoz vezető utaknak, a fejlődés során felvetődő új* kérdéseknek eszmei tisztázásával, a közös munkában való­sul meg és erősödik. Törekvésünk, hogy jó szóval, vitával, meggyőzéssel mindenkit megnyerjünk a közös gondolkodásra, az együt­tes cselekvésre. A szocializmus a párt és a nép közötti kölcsönös bizalom alapján az egész nép közreműködésével, az egész nép javára épül. A gyakorlatban igazolódott szilárd elvi ál­láspontunk, hogy a szocialista fejlődés egész korszakában nélkülözhetetlen az állam intéz­ményeinek jó működése, a • gazdasági, a kulturális építést elősegítő szervező munkája és védelmi funkciója. A beszámolási időszak­ban a XI. kongresszus határozatainak szelle­mében tovább erősödött az állam irányító szerepe a gazdasági és a kulturális feladatok megoldásában, a honvédelem szervezésében; Államszervezetünk intézményei rendelteté­süknek megfelelően működnék, népi államunk betölti hivatását. A Magyar Népköztársaság­ban tovább szilárdult á jogrend, érvényesül a szocialista törvényesség. Kádár János a tevábíftakteni as országgyű­lés, a Minisztertanács, valamint a tanácsok munkájával foglalkozott és méltatta hazánk fegyveres erőinek és testületéinek helytállá­sát. Az állami munkában is kulcskérdés a szo­cialista vonások érősítése, az egész nép érde­keinek becsületes szolgálata. Minden állami intézményben emelni kell a munka színvo­nalát, következetesebben kell érvényesíteni a társadalmi érdekel Kívánatos, hogy a kor­mány még jobban összpontosítsa figyelmét Régen feltárt igazság, hogy a társadalom fejlődését döntően két tényező határozza' meg, a politikai hatalom és a gazdasági alap. Eb­ből következik, hogy jelenleg, a mi viszo­nyaink között, amikor a munkásosztálynak és szövetségeseinek a politikai hatalma szilárd, minden társadalmi kérdés megoldása, az élet- színvonal emelése, a kultúra fejlesztése, hon­védő képességünk, s általában a fejlett szo­cialista társadalom sikeres építése a gazdasági munka eredményeitől függ. A gazdasági fela­datok megoldása viszont csak az egész társa­dalom céltudatos erőfeszítéseinek eredménye lehet. Ebben fontos szerepe van a gazdaság­ban dolgozókon kívül a tudományos, a mű­a fő folyamatok irányítására, a végrehajtás­ra, a személyes felelősség érvényesítésére, az ágazati irányító munka és az állami fegyelem javítására. A központi és a helyi állami szer­vek éljenek jobban hatáskörükkel, jobban hangolják össze tevékeriységüket. Az állami munka fejlesztésének alapvető feladatai kö­zött kell számon tartani a még jócskán fel­lelhető bürokrácia további visszaszorítását. Állami életünk fejlesztésének nélkülözhe­tetlen feltétele a törvényes rend szilárdítása, a törvények megtartása és megtartatása, az állampolgári fegyelem növelése. Közös ér­dekünk, hogy őrködjünk a közélet tisztasá­gán, és leplezzünk le, szorítsunk vissza min­den társadalomellenes magatartást. Társadalmi rendszerünknek lényegi vonása a kapitalista elnyomástól megszabadult nép politikai aktivitását és fejlődését, alkotó ere­jének kibontakoztatását serkentő szocialista demokrácia. Pártunk a legutóbbi években is nagy figyelmet fordított a fejlesztésére. Öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy a lakosság vé­leményének . nyilvánításával, javaslataival, kritikai észrevételeivel fokozódó mértékben vesz részt a közéletben. A XI. kongresszus határozatának megfelelően létrehozott szakszer­vezeti bizalmi- és főbizalmi-testületek jól be­töltik szerepüket. Erősödött a szövetkezeti de­mokrácia, formái t fokozatosan igazodnak a megnövekedett üzemi méretekhez. A lakóhe­lyi fórumok is gazdagítják a közéletet. A szocialista demokrácia érvényesülésének' eddigi eredményeivel még nem lehetünk meg­elégedve. Gondoskodni kell róla, hogy a szp- cialista demokrácia fórumai rendeltetésük­nek megfelelően, tartalmasán ijiűködjenek.’ Minden munkahelyen, minden közigazgatási egységben növekedjék a dolgozók részvétele az ügyek intézésében, és ez egyaránt terjed­jen ki a véleményezésre, a javaslattételre, az ellenőrzésre, valamint — mindazokban az ese­tekben, ahol lehetséges és szükséges •*— a dön-- tésekre is. A szocialista demokrácia nem gyengítheti az egyszemélyi felelősséget. Nem helyes az a gyakorlat, hogy sokszor a kollektív felelősség­re hivatkozva halogatják a szükséges dönté­seket, vagy megfoghatatlanná válik a felelős-' ség, a rossz döntésekért. A szocialista. demok-J rácia nem lehet a kötelességmulasztók vagy a fegyelmezetlenek mentsvára. Egyidejűleg jelent rendet és fegyelmet, összhangot a köte­lességekben és a jogokban, megfontolt bele­szólást a közügyekbe, tevékeny részvételt á munkában, személyes felelősségérzetet és fe-; lelősségvállalást a köz javára. Foglalkozni kell azzal is, hogy az egyszej mélyi felelősség fokozott érvényesülése mel-J lett hogyan lehetne a kinevezett vezetők te­vékenységét érdemibb társadalmi ellenőrzés alá vonni. Ennek érdekében pontosabban kell meghatározni, hogy a vezetők milyen beJ számolást kötelezettséggel tartoznak a demok-J ratikus fórumoknak és azt is, hogy hogyan érvényesülhet jobban a dolgozó közösségek véleményé a vezetők kinevezésekor. Társadalmi rendszerünk hatalmas erőfor-! rásának, a szocialista demokráciának elmé­lyítése, formális vonásainak megszüntetése megköveteli a pártirányítás és a pártdemok­rácia erősítését, a társadalmi és képviseleti szervek szerepének növekedését, a társadalmi ellenőrzés fokozását velődési, az egészségügyi, az igazgatási és minden más területen tevékenykedők közös munkájának. A Központi Bizottság a beszá­molási időszakban ennek megfelelően foglal­kozott a gazdasági feladatokkal. - A XI. kong­resszus által jóváhagyott gazdaságpolitikát követtük, az V. ötéves terv valóra váltásáért dolgoztunk a feltételezettnél lényegesen ne­hezebb és bonyolultabb körülmények között. Jelenthetjük a kongresszusnak, hogy a be­számolási időszakban a párt és a nép közös erőfeszítései nyomán a gazdasági építőmun­kában is számottevő eredmények születtek. Fejlődtek a termelőerők, erősödött szocia­lista társadalmunk anyagi-műszaki bázisa. Gyarapodott a nemzeti vagyon, javultak az életkörülmények. Ha az idei népgazdasági terv előirányzatai teljesülnek, a nemzeti jö­vedelem öt év alatt 21—22, az ipari termelés 24—25, az építőipari termelés 13—14 százalék­kal nő, a mezőgazdasági termékek termelése 15—16 százalékkal lesz nagyobb mint a meg­előző öt évben. A munka termelékenysége a termelésnél gyorsabban emelkedik. Kezdeti eredmények vannak a gazdaságtalan termelés gazdasá­gossá tételében, illetve megszüntetésében. Az elmúlt öt esztendőben mintegy 80 olyan — egyenként a félmilliárd forintot meghaladó — beruházás valósult meg, amely lehetővé tette a termelés bővítését, és segítette a termelési szerkezet átalakítását is. Fejlődött a közleke­dés és a szállítás. Fokozódott részvételünk a nemzetközi munkamegosztásban. Mindemellett azt is jelentenünk kell, hogy a megtett erőfeszítések ellenére, döntően a számítottnál is kedvezőtlenebbül alakult fel­tételek miatt, gazdasági fejlődésünk várható eredményei elmaradnak az V. ötéves terv előirányzataitól: a nemzeti jövedelem és en­nek következtében az életszínvonal emelke­désének üteme is lassúbb a tervezettnél. A helyzet ma bonyolultabb, a gazdasági mun­ka az eddiginél nagyobb erőfeszítést, szerve­zettséget követel. A nemzetközi gazdasági életben 1973—74 óta végbemenő gyökeres és tartós változások, a világpiaci árarányok ben­nünket hátrányosan érintő módosulása, egyes (Folytaim a 4. oldalon) Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kádár János és Németh Károly A gazdasági épitámunka feladatai

Next

/
Thumbnails
Contents