Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-23 / 70. szám

Vasárnapi beszélgetés

A kéz, az ész és a szív

Villanófényben

Chrudinák Alajos

A monte-carlói nagydíj: Arany Nimfa

A XII. pártkongresszus előestéjén Tőzsér K. János, aki 1928 óta tagja a pártnak, milyen gondolatokat forgat a fejében?

— Gyakran felidézem a múlt meg nem fakuló képeit. Mi is volt akkor nálunk? A mérhetetlen nyomor és nél-, külözés, félelem az életért. És volt a hit a boldogabb jövő iránt, volt a remény és a támasz: a Kommunisták Magyarországi Pártja. Lopva for- gattuk a Kommunistát, az Űj Márciust, a 100 %-ot, a Társadalmi Szemlét, rongyosra olvasott füzeteket, könyveket dugdostunk, mohón szippantottuk magunkba a marxizmus—leninizmus tanításait.

— A tapasztalt kommunista szemével hogyan látja a mai kővetőket?

— Örülök, amikor látom, milyen felkészültek, talpraesettek a fiatal kommunisták. Sokkal többet tudnak, mint mi akkoriban. Az illegalitás éveiben nagyon megválogatták, kik kerülhetnek a párt soraiba. A locsogok, a szabályokat be nem tartók nemcsak a maguk, társaik életét, a sejtek létét is veszélybe sodorhatták. A követelmények a párt tagjaival szemben megnövekedtek manapság, de felelősségük legalább olyan, mint a felszabadulás előtti mozgalomban volt.

— Milyen tulajdonságokkal kell tehát rendelkezniük azoknak, akik ma a munkásosztály élcsapatához tartoznak?

— A párttagsági könyv jelkép. Szimbolizálja a szerénységet, a kötelességtudást, a példamutatást, a közösségi életet, a felkészültséget, érettséget, elhivatottságot, önzetlenséget . . . Aligha van olyan ember, aki csak jó tulajdonságokkal rendelkezik, de a tiszta szándék árnyat vethet a gyarlóságokra. Sok jó. fiatal, elvtársat ismerek. Ma akarnám, sem tudnám kritikával illetni őket. Néhány éve meghalt egy régi elvtársam. Ö sokáig mindenkit gyűlölt, akit úrnak szólítottak, aki vasalt nadrágban járt. Aztán, amikor jobbra fordult a világ, megértette: a szép ruha, fehér ing, nyakkendő, vasalt nadrág nem jelent feltétlenül rossz gondolkodást. A jólétünk velejárói, a meghövekedett és kielégíthető igények jelzői is lehetnek ezek a ruhadarabok... Akiket a pártban ismerek, mind derék emberek. S • a

Elévülhetetlen „patent”: gomba módra nőnek ki a házak. Salgótarjánban is; például a Gorkij- vagy a Besz- terce-lakótelepen. Csali éppen a tervezők és az építtetők azt felejtik el, hogy ezeken a telepeken nemcsak lakni akarnak az emberek, hanem élni is. Nevezetesen társasági, közösségi életet.

Amit elfelejtettek a tervezéskor, azt pótolják később. A közművelődési intézmények, Salgótarjánban a József Attila megyei Művelődési Központ.

„Tisztelt lakótárs”... Szól az értesítés, melyet nem csupán, az Arany János utca 19. számú ház lakói kaptak meg, hanem a környékbeliek is. A levélben többek között az áll, hogy szerdán megnyílik az említett számú ház földszinti közös helyiségében a klub, amely lehetőséget, nyújt a pihenésre, szórakozásra, művelődésre, gyerekek, felnőttek számára egyaránt.

Szerdán, a nyitás napján, a déli órákban a Bolyai Gimnázium harmadikos, népművelés szakos hallgatói töltik meg a két, termet, hoznak életet a tiszta ragyogású falak közé.

— Felajánlották a segítségüket is — meséli Bodnár Mihály, a megyei művelődési központ munkatársa, a lakóklub, vagy információs iroda módszertani vezetője. — Nagyon örülünk neki, hiszen — bár egyáltalán nem új, amit

KISZ-esek is, ahol nevelődik az utánpótlás. Még akkor is, ha az eredmény nem azonnal jelentkezik.

— Az első helyen a szerénységet említette. Mi okból?

— Nem rangsort állítottam fel, a véletlen hozta így, de nagyon fontosnak tartom. Azért, mert mérhetetlen a fejlődés, hr csak az elmúlt öt esztendőt és Nógrád megyét vesszük alapul, akkor is. Emelkedett a jólét, s ma olyan szükségletek is jogosak, amilyenekről mi álmodni sem mertünk hajdanán. S, ha emögött munka áll. akkor nincs baj. De vannak olyanok, akik az anyagiakat túlzottan előtérbe helyezik, pökhendin viselkednek, elfelejtik, hogy ahová jutottak, amivel rendelkeznek, a népnek köszönhetik. S viszonzásul a közösség érdekeinek alázatos szolgálata kell, ez kötelesség. Mint ahogy" kötelesség, hogy a párt tagja éreztesse mindennap környezetében, hogy többet vállal a feladatokból, a felelősségből is nagyobb rész jut rá, s joggal* Várják el tőle, hogy bátran mondja él véleményét minden kérdésben, főként, ha melléje felkészült is.

— Tőzsér K. János het- ▼enötödik évében jár, de még mindig szereplője a helyi, megyei közéletnek. Miből ez az energia?

— Aki egyszer nagy dolgokra vállalkozott, azt hiszem, amíg ereje engedi, részese szeretne lenni. Ha a keze nem bírja, az eszével, ha gondolkodása lelassul, a szívével. Amikor a párt illegális kiadványait olvastuk, gyakran okozott gondot, hogy csak olvastuk, sok mindent másként értettünk. Ma örömmel tölt el, amikor megjelenik egy-egy központi, megyei határozat, a saját környezetemben, az alapszervezetben is érzem: a többség egyformán értelmezi, s máris arra kerül a beszélgetés, nos, akkor kinek milyen feladat is jut a megvalósításból. Ha mindenki másként értené, nehéz lenne egy irányban cselekedni . . . Tetszik nekem ez a tenni- akarás, s az egészséges türelmetlenség is. De türelmetlennek lenni nem szabad!

— Az alapszervezeti rendezvények látogatása alól, tekintettel korára, felmentést kapott. Mégis eljár ... '

— A faluban, Kazáron, tizenhármán kaptunk felmencsinálunk —, egyelőre ismeretlen a pontos működésünk, s nincsenek máshonnan előbányászható tapasztalataink sem.

— Tudtommal, ezen a helyen működött már klub.

— Valóban működött. A Volán meg a városi KlSZ-bi- zottság fenntartásában. Intézményünk 1977 végén kapta meg a helyiséget, s akkor egy kicsit fogtuk is a fejünket, mi szakadt ránk. Aztán gondolkodtunk, próbáltunk partnereket keresni. Az Országos Közművelődési Tanács és a Népművelési Intézet elképzelésébe beleillett a miénk, anyagi támogatást kaptunk az OKT-től, s íme — mutat szét maga körül—, ez lett belőle.

A közösségi ház — tulajdonképpen a ház szót idézőjelbe kellene tenni —, felkészülten várja látogatóit. Kedd kivételével, a hét minden napján nyitva tart, a délutáni órákban, amikor általában nem dolgoznak már az emberek, s húsz óráig, amikor megkezdődik a televízió esti főműsora. Persze, mindez még nem végleges, itt teljes a demokratizmus. A nyitvatartás idejéről maguk a kubtagok döntenek majd (aki — hangsúlyoznunk

tést. Azt mondtuk: ne mentsenek fel minket, mert, ha érdemben néha nem is tudunk véleményt mondani, akkor is elmegyünk. Megnézni, kik jöttek el, milyen az aktivitás, mi áll a hozzászólások középpontjában ? Arra ösztönözzük a fiatalabbakat, hogy ne féljenek szólni, még akkor sem, ha tudjuk, senki sem tévedhetetlen. Azért van a taggyűlés, hogy kifejtsek véleményüket a kommunisták, okos gondolatokkal segítsék a jó határozatok születését.

—. Említette, hogy a ma kommunistái felkészültebbek. Csak ezt a különbséget látja?

— Nekünk az elméleti hiányosságokat a szenvedéllyel kellett pótolnunk, az elvszeretettel. Rajongtunk, éreztük az egybeforrottságot. Ezek az érzések: a szenvedély, a lelkesedés másként jelentkezik. Kissé elmoeódottabb formában, mintha az emberek érzéseiket szeretnék titokban tartani. Időnként a szenvedélyt hiányolom, amikor a beszéd jobban ragad a hallgatóra. Persze, nem ez a döntő. Az, hogy mindenki teljesítse a rábízott feladatokat, ott álljon helyt, ahová került. Ebben pedig nincs hiba! r

— Mit vár a XII. pártkongresszustól?

— Nagyon sok a feladat! Ügy érzem, van elég erő a megvalósításhoz, s ebben főszerephez jutnak, mint korábban is, a kommunisták . . . El-elmerültem az irányelvekben. Nem zeng himnuszt erédményeinkről, nem ostorozza túl a hibákat, reális. Az kell, hogy a kongresszus dokumentumait ki-ki sűrűn vegye majd elő, s ne maradjon el az ellenőrzés. Ha az irányelvekben foglaltak megvalósulnak, igazán elégedett lehet mindenki.

— Tőzsér K. János önmagáról kevés szót ejt . . .

— Tavaly ugyanezt mondták a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán egy találkozón . . . Mit mondjak magamról? Az Illegalitás éveiben a.pártban levők közül mindenki tett valamit. Ha nem is egyformán, de mindenki. Ezért én sosem próbálkoztam azzal, hogy magam hová soroljam. Annak örülök, nem volt hiábavaló, hogy amire feltettük mindenünket, ma valóság . . .

kell, — bárki lehet, ha betartja a fegyelmet),

A lakóklubban számos szórakozási, művelődési lehetőség között válogathat az érdeklődő. Legalább hatvanféle újság jár, a fonotékában két- két magnetofon, lemezjátszó és egy rádió található. S, akinek kedve van, dia- és egyéb filmeket nézhet.

— Itt lesz a közhasznú információk gyűjteménye — mutatja Bodnár Mihály, aki Jánoska László kollégájával a salgótarjáni információs iroda egyik szellemi atyja volt. — Itt a menetrendtől kezdve a tanácsi fogadóórákig sok mindent megtudhat az ember. Olyan dolgokat, amilyeneket sehol másutt, vagy legföljebb hosszas utánjárással. Például látogatóinkat tájékoztathatjuk arról is, hogy a környéken melyik boltban vásárolhat olyan árut, amilyet a megyeszékhelyen az adott időben nem talál.

— Lényegében itt visszájára fordul a dolog — mondja Kicsiny Miklós, a József Attila megyei Művelődési Központ igazgatója — Míg a hagyományos közművelődési intézményekben rendszerint a népművelő kezdeményez, ajánl valamit, addig ebben a klubban maga a közönség választ, határozza meg tevékenységét.

Chrudinák Alajos

A riportert, a Magyar Televízió külpolitikai osztályának vezetőjét természetesen nem kívánjuk bemutatni. Köztudomású: egyike azoknak, akikre érdemes a képernyőre figyelnünk. Nem csupán honi elfogultságunk mondatja ezt, a friss nemzetközi elismerés is bizonyítja: Háború a Szaharában című munkája a monte- carlói tévéfesztivál riport-do- kumentumfilm kategóriájában nagydíjat kapott. Nem akármilyen elismerés ez, hiszen a televíziós világversenyek sorában az első helyen jegyzik a riviérait

— A zsűri külpolitikai szerkesztőségünk módszerét ismerte el. Azt a gyakorlatunkat, hogy egy adott nemzetközi, vagy helyi konfliktusban minden érdekelt felet megszólaltatunk. Jó néhány éve vallom: ha szembesítjük a kétvagy többféle érvelést, tisztességesebben, pontosabban, tárgyilagosabban, meggyőzőbben körüljárhatunk egy-egy témát, mintha a nekünk nem tetsző helyett csak összefoglaló narrátorszöveget adunk. így készült például a Hadüzenet nélküli háború Afrika szarván, a Harcok, a „Magányos cédrus” országában, vagy az Invázió című filmünk. S ugyanígy ez a legutóbi, a Háborúi a Szaharában. A néző ebben nemcsak eseményeket látott, elmondták véleményüket a nyugat-szaharaiak, s elmondták a marokkóiak is. A nézetek szinte úgy ütközhet— Voltaképpen ez magyarázza á legkifejezőbben a

klub létjogosultságát- — fejtegeti Bodnár Mihály. — Az emberek a művelődési házakba ugyanis mindig valamilyen célirányos rendezvényre mehetnek be, csak úgy, kedvtelésből, szinte egyáltalán nem. Ez a „nyitott ház” kísérletünk szakít a megszokottal, s szabad kezet biztosít a művelődésre, szórakozásra vágyóknak. A cselekvési alternatívák eddig nem tapasztalt sokaságát kínálja. _

A lakóklub Salgótarján legfrissebb közművelődési intézménye. Életkora napokban mérhető. De reméljük, hogy évtizedeket fog majd megérni, s olyan intézménnyé válik, amilyennek létrehozói megálmodták. Egyéni elfoglaltságot biztosít, s lehetővé teszi a közösségi szellem, a közös gondolkodás kialakulását.

Az Arany János utca 19- ben a közösségi ház mintatípusa található. Minta azért, mert folytatását tervezik, s a megyei művelődési központ hasonló lehetőségeket igyekszik nyújtani a Beszterce-, a Gorkij-, a Kemerovo-lakóte- lepen. Mindenütt, ahol megfelelő helyiséget talál, ahová igénylik.

A „nyitott ház” nyitott embereket kíván — s egyre több akad belőlük. Akik örömüket, jókedvüket is meg akarják másokkal osztani.

Például a lakóklubban.

(ok)

tek, mint a harcmezőn: szikrázva, drámain. A közönség

pedig a látottak, hallottak

alapján eldönthette, kinek ad igazat.

— Elfogulatlanul közelit tehát mindkét félhez? Hogyan jut akkor kifejezésre szemlélete, meggyőződése, elkötelezettsége egy-egy kérdésben?

— Ki állíthatná, hogy nincsenek fenntartásaim, előítéleteim? Természetesen, én sem lehetek igazán objektív. Nem vagyok ítész, csak kérdező, szembesítő, s ha kell: oknyomozó riporter. Ám ehhez nem kell ködbe borult tekintettel elítélnem, megbélyegeznem azt, amivel-akivel esetleg nem értek egyet. De azonosulnom sem kell •— még azokkal sem, akikkel részben, vagy egészében egy véleményen vagyok. Bizonyos távlatból és magyar szemmel látom tehát azt, ami történik, s így próbálom érzékelni és értékelni az érveket- ellenérveket. A kérdéseimben, ellenvetéseimben vagy éppen egyetértő hallgatásomban is megfogalmazódhat, hogy erről vagy arról, hogyan vélekedem. Azt pedig természetesen a néző is észreveszi, ha a kérdezett csűri-csavarja a szót, vagy netán valótlanságot állít. Sza- hara-filmünkben például a marokkói parlament elnöke ellenérvek helyett azt tanácsolta, foglalkozzam antropológiával, hogy eldönthessem, ki dél-, közép-, vagy északafrikai. Azt viszont egyszerűen letagadta, hogy Mahbesz városa elesett, sőt, még annak város voltát is kétségbe vonta. S amikor tényekkel megcáfoltam, mert csak indulatos vádaskodásokkal próbálta helyettesíteni a bizonyító érveket. Ügy gondolom, a maga rovására volt indulatos.

— Ha élet-halál kérdésében nem hangzanék majdnem cinikusan, azt mondanám: nagy- feszültségű térségekben, háborús összeütközésekben kedveli a kiélezett drámai szituációkat, a konfliktushelyzeteket. Csakugyan „színház az egész világ?"

— Ügy hangzik ez, mintha

az én kedvem szerint „feszülne”, vagy enyhülne a világ. Ez persze képtelenség, és megvallom: cseppet sem

nyugtalanít a nyugalom. A világban azonban, sajnos, számos feszültséggóc található. A tisztulásban, a gyógyulásban az is, segíthet valamicskét, ha mi, külpolitikai riporterek idejében, s lehetőleg minél pontosabb diagnózist adunk. Ha elmondjuk, hogyan tud fizikailag, lelkileg létezni, m'ondjuk a nyugat-sza- harai, vagy akár a marokkói ember a sivatagi háborúban. A nézők úgy érzékelik igazán a válsághelyzetet, a világpolitikát, ha nemcsak információt kapnak, de meg is . ismerik azokat, akikkel beszélgetünk. Viselkedésüket, gondolkodásukat, reményeiket. Nem a „téma” a fontos tehát, hanem az ember, aki a világ veszélyes és veszélyeztető térségeiben él. S éppolyan, mint mi vagyunk. A Polisario Front katonái sem mind hősök tehát, van köztük határozott és nyílt természetű harcos, és van bizalmatlan is, aki gya;

nakodva méregeti a magam- forma, messziről jött embert. S a „szerencsétlen foglyok” sem mindig egyértelműen szerencsétlenek. Egy mondatuk többet elárulhat előéletükről, mintha pusztán elítélném azt, amit tettek.

— S miképpen juthat át a feszültség „drótakadályain’' az alkalmankénti bizalmatlanságon, a tényleges határokon a riporter?

— Ha csupán farkasszemet néz a hivatallal, a papírok-í kai, vagy várja a jószerencsét, nem sokra jut. Sokat segíte-i nek az újságíró-kollégák, da talán még ennél is többet számít, hogy a harcban, vagy harcközeiben állók mindegyike igényli a sajtót, a tömeg-; tájékoztatást; szeretné, ha ál-' láspontját a közvélemény megismerné. így volt ez péí-i dául Marokkóban is. Frontországban, polgárháborúban aa is megeshet, hogy — hiába minden hivatalos engedély ; az ember bajba jut. Iránban; Ahwaz városa előtt csaknem meglincseltek, pedig teherárri Khomeini-bizottságtól volt papírunk. A megszállt nyugat- szaharai Al-Aiunban tehetett lenül és hiába vártunk a ra- bati jóváhagyásra; nem tudtuk elintézni, hogy a katonai vezetők fogadjanak. Máskor meg a legváratlanabb módon mellénk szegődött a szerencse. Szomáliába nem kaptunk vízumot, de a véletlen úgy hozta, hogy két órával a miénk előtt szállt le Moga- dishuban az a bizonyos eltérített Lufthansa-gép. Gyorsan beütötték útlevelünkbe a pecsétet, s már tuszkoltak is mindenkit kifelé a repülőtérről, „tisztuljon a terep”. Az is előfordult, hogy egy-egy országba vízum nélkül „szöktem” be. Nem tartottam magam a fair play szabályaihoz? Szerintem inkább a diszkrimináció tisztességtelen. Nem vagyok felforgató, sem fene- gverek, csupán egy újságíró, aki tájékoztatni szeretné hazája közvéleményét.

— Most éppen mit készít, hova készül? És a televízió külpolitikai osztályának milyen tervei vannak?

— Szerkesztőségünk ismert műsortípusaihoz — Nemzetközi stúdió. Panoráma, Kockázat, Külpolitikai fórum, Monitor, Parabola, Tájak, városok, emberek — Szemtől szembe címmel egy újabb csatlakozik. Sajtókonferencia-szerű kis-j fórum ez: egy-egy neves személyiség válaszol 4—5 újságíró kérdéseire. Nagy műsort készítünk az iszlámról, filmet tervezünk az olajtermelő országokról. a haladó arab államok közti nézetkülönbségekről. a Perzsa-öböl térségéről, Egyiptom belső életét is ideje lenne alaposabban megismernünk. Szerkesztőségünk természetesen továbbra is készít külpolitikai riportokat A Hét műsorába. Végezzük tehát a mindennapi televíziós munkát, s ha kell. útnak indulunk. Azután hazatérünk néhány filmtekerccsel, abban a reményben, hogy sikerül minden ellentmondásával együtt rögzíteni: a nyolcvanas években merre forog a fölűt.

Nádor Tamás

8 NÓGRÁD - 1980. március 23., vasárnap

M. Szabó Gyula

Közös ház, közös öröm

Információs iroda nyílt Salgótarjánban