Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-23 / 70. szám
4 lé munkát, küldött elvtársak! Ma utaznak a XII. pártkongresszusra a nógrádi küldöttek Brill yó János Géczi János Devcsics Miklós Doffer István Herold László István Ervinné Kiss Sándor Kuris Gáborné Maczkó Jenőné Megyeri Tiborné Nyerges János Ozsvárt Jóesef " Ä március elején megtartott megyei pártértekezlet megválasztotta a tizenhét küldöttet, akik az MSZMP XII. kongresszusán képviselik megyénket: Brutyó Jánost, a Központi Ellenőrző Bizottság elnökét, Géczi Jánost, a Nógrád megyei pártbizottság első titkárát, Devcsics Miklóst, a Nógrád megyei pártbizottság^ titkárát, Hoffer Istvánt, a Nógrád megyei Tanács elnökét, Herold Lászlót, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium igazgatóját, István Ervinnét, a salgótarjáni öblösüveggyár üvegcsiszolóját, Kiss Sándort, a FIM Romhányi Építési Kerámiagyár termelésirányítóját, Kuris Gábornét, a BRG salgótarjáni gyáregységének műszerészét, Maczkó Je- nőnét, a pásztói Béke Termelőszövetkezet agronómusát, Megyeri Tibomét, a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár ,kárpitosát, Nyerges Jánost, a Ganz-SlÁVAG mátranováki gyáregységének lakatosát, Ozsvárt Józsefet, a salgótarjáni városi pártbizottság első titkárát, Sajgó Ferencet, az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet párttitkárát, Sánta Ottónét, a Páva Fehémeműgyár jánosaknai telepének főművezetőjét, Szabó Ferencet, a FÜTÖBER nagy- bátonyi gyárának főmérnökét, Szabó Istvánt, a salgótarjáni járási pártbizottság első titkárát és Urmössy Lászlót, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezérigazgatóját. A Nógrádi Szénbányák Vállalat kommunistáit Szabó István, a kányási aknaüzem aknásza képviseli a pártkongresszuson. Dr. Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese és Pothornik József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja ugyancsak részt vesznek a megyei kongresszusi küldöttcsoport munkájában. _ N ógrád megye küldöttei ma, a kora délutáni órákban utaznák Budapestre a Holnap kezdődő XTT. pártkongreszszusra. A küldöttekkel együtt utazik a meghívott vendégek egy csoportja, Skoda Ferenc, a Nógrád megyei pártbizottság titkára, Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Szalai László, az SZMT titkára, Godó Györgyné, a Nógrád megyei pártbizottság osztályvezetője és Gotyár Gyula, a NÖGRÁD főszerkesztője. A vendégek másik csoportja dr. Gordos János, a Nógrád megyei pártbizottság titkára, Szabó Gyuláné, a LAMPART ZIM salgótarjáni gyárának szocialista brigád vezetője és Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák Vállalat igazgatója később utazik a kongresszusra. Jó munkát, eredményes tanácskozást, küldött elvtársak! ****** A*»**» A ********************** ********** AA********A*******A*A********************* ************ *** A *★*★•**★★★★★* ***************** M ennyit fanyalognak némelyek mostanában, bizonygatva, hogy napjainkra kihaltak a magával ragadó, példaképnek tekinthető tanáregyéniségek. Pedig vannak, és sokkal többen ilyen megszállott tanáremberek, mint gondoljuk — mondogatja Herold László, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium igazgatója. S talán nem veszi rossz néven, ha őt magát is közéjük sorolom. Régen hallottam már ugyanis annyi szívvel és tűzzel beszélni pedagógust a.ta- nári hivatásról, munkáról, mint amennyivel ő beszélt. Tágas igazgatói szobáját barátságos meleg tölti be, s hatalmas ablakain zuha- tagként ömlik át a délelőtti fénysugár. — Harminc éve pedagógus. .. — Igen. 1950-ben végeztem a budapesti tudomány- egyetem magyar—történelem szakán. A budai Petőfi Gimnáziumban remek inEgyensűlytalan egyensúly sei, hogy igazából csak most sajnálom, nem írhatom le mindazt, amit elmondott. Nincs rá hely ebben a cikkben. díttatást kaptam, s kora ifjúkoromtól fogva rendkívül érdekelt az irodalom és az ismeretek átadása. — Ezt a munkát Salgótarjánban kezdte, és ennek is éppen harminc esztendeje. — Véletlen folytán kerültem a városba, azelőtt sohasem jártam itt. Igen aktív, nagyot akaró fiatalsággal találkoztam itt össze. Éjszakákba nyúltak a beszélgetéseink, s azt tapasztaltam, hogy akikkel vagyok, gondolkodó emberek. Kezdetben nem volt túlságosan könnyű helyzetem, hiszem még a beszéd megértése is gondot okozott. De aztán ahogyan kezdett az ember beépülni ebbe a közegbe, úgy sikerült jobban megérteni, megérezni az ittenieket. Az akkoriak közül a legtöbben ott vannak a társadalom élvonalában, ha nem is vezetők, de nyitott emberek lettek... Tudja, mi most az izgalmas? Hogy a generációváltozással azoknak a gyerekeit tanítom, akik hajdan olyan nagy, hatást tettek rám. Mert tényleg nemcsak ők tanultak a beszélgetésekből, hanem tanultam én is, a kezdő, fiatal tanár. — Tíz év után kineveztek a Madách igazgatójának. Mire törekedett? • — Örültem, hogy iskolám megbízik bennem, ténylegesen teljesen új szituáció állt elő az életemben. Korábban osztályméretekben gondolkodtam, attól kezdve iskolai, sőt városi szinten, hiszen iskolánk a város egyetlen gimnáziuma volt. Modem iskolát képzeltem el. Vagyis olyat, amilyet elvár tőlünk a társadalom, amelyre mindig törekednünk kell. Eredmények, kudarcok sűrűn váltogatták egymást, de többségben az előbbiek vannak. — 1969 újabb határvonal az életében: az 1966-ban nyílt Bolyai János Gimnázium, vagyis mai iskolájának igazgatója lett. Ez a változás mit jelentett az életében? —' Személy szerint nagyon sokat — mosolyodik el kérdésemen. — A Bolyai tiszta profilú iskola, s ez nekem újabb lehetőségeket, ambíciót adott. Jó nevelő- testületet találtam itt, s magam is igyekeztem. A tanítási órákon kívül számos nevelési alkalmat találtunk ki és valósítottunk meg, azzal a céllal, hogy a gyerekekben levő képességeket, tehetséget kifejlesszük, erősítsük a közösséggel összefűző kötőerőket. Az eltelt több mint egy évtizedben, úgy gondolom, nagyon sok hagyományteremtő eseményt szerveztünk meg. Gondolok például a Bolyai, a KISZ- meg a sportnapokra. Egy- egy ember életében sokat jelent az efféle esemény. Kötőerő. S ahová kötődik az ember, ott jól érzi magát; ott bizonyítani igyekszik a tehetségét. S a gimnáziumnak egyik legfontosabb feladata éppen ez: kinyitni, szélesre tárni diákjai előtt a világot. Mi nem készítünk fel senkit valamilyen pályára, mi általános indíttatást adunk, de azt, hogy ki, merre indul, ki, hogyan tudja megtalálni önmagát, a feladatunknak tartjuk... Herold László úgy beszél, olyan hittel, meggyőződésNÓGRAD - 1980. A z iskolaigazgató határozott, szelíd kézszorítással bocsát útnak. Nem hagyja ki a jókívánságokat sem. Mint ahogyan én sem mellőzhetem: kívánok 'jó munkát neki a pártkongresszuson, ahová a megyei pártértekezleten küldöttnek választották. De a végső bú-< csú előtt még van néhány szava: . — Elárulom magának, egyensúlytalan egyensúlyban élek. Ne gondoljon megfejt- hetetlenre. E kifejezésben csupán az rejlik, hogy min-» dig elégedetlen vagyok' önmagámmal. Érzem a munka örömét, de mindig többet, jobbat, szebbet akarok. Sulyok László ' 23., vasárnop 3 !