Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-22 / 69. szám
Pusztuló földek védelmében (IV.) Ahogy a szakemberek látják Társadalmi munka a közösségért Eredményes esztendő Balassagyarmaton A sorozat végén két, a. témában jártas szakembert kérdeztünk meg, mi a véleményük a megyében folytatott meliorációs tevékenységről. Friss Oszkár, a Nógrád megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás meliorációs főfelügyelője tömören így foglalja ösz- sze: — Meliorálni nem kötelező. De — hangsúlyozza nyomatékosan — termőföldünk sorsán minden „gazdának” el kell gondolkodnia és tenni is kell érte. — Miben látja az okát annak. hogy több gazdaság húzódik az Ilyen irányú munkáktól? — Bár szép számmal akadnak a meliorációval intenzíven foglalkozó termelőszövetkezetek, de vannak ahol anyagi nehézségekkel küzdenek és olyanok is, ahol még a szükségesség felismeréséig sem jutottak el. Ez már hibás szemlélet! További ok. hogy a nem komplexen végrehajtott, rendszertelen korábbi tevékenység nem hozta meg a várt eredményt. nehézségek vannak a fenntartásban, és ez elvette néhány üzem kedvét a folytatástól. — Mit tehet a növényvédelmi és agrokémiai állomás a helyzet megváltoztatásáért? — Bővült a tevékenységi körünk, speciális szakembereket vontunk be a munkába. Fő feladatunk a szakmai, hatósági ellenőrzés és felügyelet, azaz a iórészt állami támogatással lé+esülő nagy értékű beruházások hatékonyságának növelése. Célunk a termőföld védelme, racionális kihasználása, a minél magasabb terméshozamok biztosítása. Ezek a tervek megértésre kell, hogy találjanak a mezőgazdasági üzemek körében is. Az előbbiekhez kapcsolódik Urbán Imrével, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának főmunkatársával folytatott beszélgetés. — A melioráció a termelésfejlesztés egyik fontos eszköze. Kihasználják ezt a megye mezőgazdasági üzemei? — Termőhelyi adottságainkat figyelembe véve, azt kell mondani, hogy nem. A jelenleginél sokkal több lehetőség rejlik benne. Mindenekelőtt a komplexitás szemléletének szükségességére gondolok. Nem lehet ma már egy-egy területet kisüzemi módszerekkel „rendezgetni”, nagy, átfogó. összehangolt munkákra van szükség. — Ehhez akkor előregondolt tervezés is szükséges? — Igen. Az üzemek vezetőinek már most dönteniük kell a hatodik ötéves tervre előirányzott beruházásokról, a tervek meerendeléséről, a megfelelő előkészítésről. — Kik kaphatnak meliorációs célra 70 százalékos állami támogatást? — Csak a folyamatos, komplex meliorációt végrehajtó mezőgazdasági üzemek. — Mi a helyzet a már elkészített létesítmények karbantartásával. Ügy tapasztaltuk. egyes helyeken nem fordítanak rá megfelelő gondot. Néhol meg sem találják a korábban létrehozott csatornákat, vízlevezetőket. — Súlyos hiba. A fenntartási munkák elmaradása ugyanis veszélyezteti a nagy értékű beruházások funkcionálását. El nem végzésük esetén kezdeményezni lehet az állami támogatás megvonását, illetve a kérelmek elutasítását. — Tudomásom szerint erre a célra külön fenntartási alappal rendelkeznek a gazdaságok. Mi tartja őket vissza a felhasználásától ? — A nem kellő előrelátás. Ez az összeg ugyanis másra, mint a meliorációs létesítmények karbantartására, nem fordítható. Az állam nem azért biztosít támogatást erre a célra, hogy látszateredmények legyenek, hanem azért, hogy a tartósan kedvező körülmények alakuljanak ki a- mező- gazdasági termelés további fejlődése érdekében. Akad tehát tennivalójuk bőven ezen a téren a megye mezőgazdasági üzemeinek. Az ipari létesítmények, az utak építése évről évre jelentős területtel csökkenti a mező- gazdasági termelésre alkalmas földeket. A gazdálkodóknak kell a jelenleginél sokkal nagyobb gondot fordítani arra, hogv megakadályozzák a további kieséseket. Ez nemcsak üzemi, de mezőgazdasági érdek is. A pusztuló földek látványa nem lehet kísérője a huszadik század mezőgazdaságának. Túl nagy ellentéte a virágzásnak. Zilahy Tamás Balassagyarmat polgárai mindig híresek voltak város- szeretetükről, a közösségért végzett társadalmi munkáróL Mindez kifejezésre jut azokban az eredményekben, amelyekkel Balassagyarmat dicsekedhet a városépítésben. Erre utalt dr. Vass Miklós, Balassagyarmat város tanácselnöke, amikor értékelte az elmúlt év eredményeit, illetve szólott az idei esztendő tennivalóiról. Balassagyarmaton a tanács által jóváhagyott terv megvalósult, palócország „fővárosa” gazdagodott, előbbre lépett. Fejlesztésre ötvenegy millió forintot, fenntartásra több mint kétszázmilliót költöttek. Folytatódott a kórház rekonstrukciója, ötvennel több kisgyereket tudtak felvenni az óvodákba, folytatódott a Balassi Bálint Gimnázium nyolc új tantermének és a Dózsa György úti Általános Iskola építése. A tanács erőfeszítéseket tett a folyamatos lakásépítés területi előkészítésé érdekében. Ennek eredményeként az idén közel kétszáz lakás énítését készítették elő. A jelentős eseményekhez tartozik, hogy folytatódott a művelődési központ felújítása, rendbe hoztak több utcát, csapadékvíz-csatornát építettek. Vannak természetesen gondok is. Nem sikerült átadni húsz OTP-lakást, a Rákóczi úti Patyolatot, és még mindig nem 'üzemel a kórház mosodája. Az idei esztendő korántsem jelent kevesebb feladatot Balassagyarmaton, mint az elmúlt év. A legfontosabb továbbra is a lakásépítés, százötven lakást terveznek átadni. Beruházásra több mint ötvenegymillió forintot költenek. Folytatják a gimnázium és a szakmunkásképző kollégiumának építését, mindenképp szeretnék végre átadni a Patyolat-szalont és nem utolsósorban a városi kórház rekonstrukciós munkálatait folytatni. A városi tanács rendelkezésére álló pénzt immár hagyományosan évről évre „megtoldja” a társadalmi munka, A város polgárai közel tízmillió forint értékű munkát végeztek 1979-ben. A jók között is a legjobbaknak ítélték azokat a .kollektívákat, melyek különösen sokat serénykedtek a város érdekében. A kórház dolgozói például hétszázezer forintot „termeltek” ily módon. A fémipari vállalat dolgozói háromszázhetvenezret teljesítettek. A kábelgyár dolgozói közel nyolcszázezret, a költségvetési üzem dolgozói több mint háromszázezret. A társadalmi munka értéke az óvodák bővítésénél kétszázezer forint volt, a játszóterek, parkok építésére, karbantartására társadalmi munkában háromszáztizenöt ezer forintot fordítottak. Építettek teniszpályát, KRESZ-parkot, sőt a diákok is segítettek iskolájuk felújításában. Balassagyarmaton mintegy hétezer ember vett részt a közös tennivalókban. Ebből háromszáz szocialista brigád vállalt és kért feladatot. Mindent ősz- szevetve közel tízmillió forint 'értékben végeztek társadalmi munkát a balassagyarmatiak. A közös munkát értékelő tanácskozáson ott voltak a város üzemeinek vezetői, a szocialista brigádok képviselői, az élen járó társadalmi munkások. Kiváló társadalmi munkáért plakettet kapott a fémipari vállalat kollektívája. Emellett tíz kiváló társadalmi munkás, és harminc; érdemes társadalmi munkás * jelvényt osztottak szét. A szocialista brigádok közül tízen kaptak elismerő oklevelet. Mire költötték a pénzt Salgótarjánban ? Levonások követelésekre A bírósági végrehajtás szabályai 1980. január 1-től megváltoztak. (Magyar Közlöny 1979. szeptember 5-i 62. szám). Az új szabályozás bővítette az olyan követelések körét, amelyeknek fejében a levonás munkabérből 33 százalék helyett 50 százalékig terjedhet. Ezek a következők: a) tartásdíj, állami gondozási díj és intézeti elhelyezés költségeihez való hozzájárulás, b) az adóssal szemben fennálló munkabér-követelés, ej társadalmi tulajdonban okozott kár és leltárhiány megtérítése, . dj jogalap nélkül felvett munkabér és társadalombiztosítási ellátás, ej természetbeni juttatás térítési díja, fj lakbér és a vele egy tekintetbe vehető követelés, valamint a lakáshasználati díj. A felsorolt jogcímeknél egynél több letiltás esetén levonás a munkabér 50 százaléka. A levonás alapja — eltérő rendelkezés hiányában,— az adó- és nyugdíjjárulék levonása után fennmaradó minden olyan juttatás, amelyet a bérköltség. illetőleg a béralap ter- ' hére kell kifizetni, továbbá az átlagkeresetbe beszámítható egyéb juttatás. Az adós táppénzéből csak tartásdíjat és a táppénz címén jogalap nélkül felvett összeget-lehet levonni; a levonások együttes összege a táppénz 33 százalékáig terjedhet. A családi pótlék címén jogalap nélkül felvett összeget, továbbá a családi pótlékra igényt adó gyermek után megállapított állami gondozási díjat és e gyermeknek hatósági határozattal gyermekintézményben történt elhelyezés esetén a térítési díjat lehet levonni. A levonás a családi pótlék 50 százalékáig terjedhet. Nyugdíjból, baleseti járadékból stb. az aj, bj bekezdésben ’ megállapított kivétellel — legfeljebb 33 százalékot lehet levonni. aj A levonás a nyugellátás 50 százalékáig terjedhet a gyermektartásdíj és szüléssel kapcsolatos költség, valamint a jogalap nélkül felvett nyugellátás fejében, bj Ha a nyugellátás havi összege a külön jogszabályban megállapított értékhatárt meghaladja, több letiltás esetén a levonás a nyugellátás 50 százalékáig terjedhet, ej Az árvaellátás csak az árvaellátás címén jogalap nélkül felvett összeg 23 százalékát lehet levonni. Gy. Gy. nak támogatására, az ifjúsági zenei napok finanszírozására, színházlátogatásokra, csereüdültetésekre, úttörők táborozási költségeire. A tavaly befizetett fejlesztési összegeket szemlélve leszűrhető, hogy néhány nagyüzem alaposan kivágta a rezet. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek például 415, az öblösüveggyár 163, a síküveggyár 197, a Volán 2. sz. Vállalat 109 ezer forintot tett a „közös kalapba”. A 'kisebb gazdasági égységek 30—70 ezer forint közötti összeggel járultak hozzá a fejlesztésekhez. A legközelebbi kommunista műszak — egyúttal kongresz- szusi műszak is — ma lesz Salgótarjánban. CéK*>. nem változott: a gyerme) intézmények fejlesztését szogálja! Fél évtizede, hogy — a párt kezdeményezésére — Salgótarjánban évente két kommunista műszakot tartanak a várospolitikai tervben megfogalmazott célok túlteljesítéséért. A bevételek 40 százalékát (már eddig is) a gyermekintézmények fejlesztésére, 40 százalékát az ifjúság- politikai alapra, 20 százalékát a KISZ-alapszervezetek működési feltételeinek javítására fordították. A város termelő kollektívái, az értékteremtő munkát végző intézményi dolgozók 1975—79 között közel 7 millió forintot fizettek be a városi tanács fejlesztési alapjára. Az ifjúságpolitikai alap bővítésére 2,3 millió forint jutott. Mire költötték a pénzt? Ruhagyár volt épületének átvétele, átalakítása 2 millió forintba került. Jelentős összeget emésztett fel az Arany János úti óvoda és bölcsőde építése, a BRG-klub kialakítása, az ifjúsági sportcentrum, a Gorkij-telepi két új iskolai tanterem, valamint a besz- terce-lakótelepi óvoda létesítése, valamint a kemerovo- lakótelepi 8 tantermes iskola megnyitása. E létesítmények a városi terven felül valósultak meg. Az ifjúságpolitikai alapra befolyt összegből főleg az úttörő ifjúsági és váltótábor bővítését végezték el. Üj fahá- zakait vásároltak, csatornáztak, telefonvezetéket létesítettek. Az idén a tábor építése a melegítőkonyha és étkező kialakításával várhatólag befejeződik. Számottevő összeget költöttek a fiatalok belföldi és külföldi utaztatásáTervfeijesités Tiribesen Élenjáró bányászok A kongresszusi — jubileumi munkaversenyben a Nógrádi 'Szénbányáknál íiribes áll az élen. A közel félezer dolgozót foglalkoztató kollektíva első negyedévi szén termelési és vágathajtási tervét csütörtökön teljesítette. Az év elejétől tegnapig 37 ezer 400 tonna szenet adtak a népgazdaságnak. A vágathajtási teendők megvalósítása elsősorban a szénbányászat jövőjét meghatározó tényező. Ennek jelentőségét átérezve az aknaüzem dolgozói a célokra jelentős figyelmet fordítottak. Mindezek eredményeként vágathajtásban a negyedévi és kongresszusi hónapra tett felajánlásukat sikerült túlszárnyalni. Ennek révén a vállalt 528 méter helyett 532 métert teljesítettek. Tiribes dolgozói elhatározták, hogy a hétfőn kezdődő XII. pártkongresszust vállalásuk jelentős túlteliesítésével köszöntik: Az első negyedévben vállalt 3000 tonnával szemben a tervüket 4nr>o tonnával kívánják ielüln&lni. Igazán nem voltak könnyű helyzetben az elmúlt év őszén a szécsényi nagyközség vezetői, de az óvónők sem. Megszaporodtak a gyerekek, az édesanyák egymás után jelentették be, hogy szeretnének visszamenni a munkahelyükre, ezért óvodai elhelyezést kérnek. Igen ám, csakhogy hely korántsem volt annyi, mint szükséges lett volna. Amikor felmérték az igényeket és számot vetettek a lehetőségekkel, úgy tűnt, hogy legkevesebb ötven-hat- van gyerekkel nem tudnak mit kezdeni. A szécsényi „nagy” óvoda vezetője, Borbás Lászlóné, sokat tud mesélni az elmúlt nehéz hónapokról. Ez az óvoda kilenc esztendővel ezelőtt épült, akkor még három csoportra tervezték. Rövidesen kiderült, hogy kevés a hely. Építkeztek, új épületszárny- nyal toldották meg a régit. Most százhuszonöt gyerek helyett száznyolcvanhármat gondoznak, nevelnek. Tíz óvónő foglalkozik az öt csoporttal, saját konyhájuk van. A régebbi óvodában még több gonddal küszködnek, mert az ráadásul még szűkös és elavult is. Oda száz gyerek jár. — Valamilyen megoldást keresnünk kellett — mondja Borbásné. összeültünk a nagyközség vezetőivel, mindenkivel, aki valamiben is segíteni tudott. Az üzemeknek, intézményeknek szükségük volt dolgozóikra, csaláSzívesen látják őket Reggel, este busszal mennek... Borbásné; „Törtük a fejünket, mit is tehetnénk”. re. Törtük a fejünket, aztán megszületett a „nagy” ötlet — mondja Borbásné. Ez a következőből áll. Felvetődött, hogy Ludányhalá- szi aránylag közel van és kihasználatlan az óvodája. Megkeresték az 'Ottani vezetőket. Aztán sikerült megegyezni, hogy tizenöt gyereket elvállalnak „albérletbe”. Jött a szervezés még nagyobbnak tűnő munkája. Először a szülőket kellett meggyőzni arról, hogy ez az egyetlen elfogadható és jó megoldás. Ha ezt elutasítják, dejknak az édesanya fizetésé- akkor nem lehet mit tenni. Szabó Lászlóné: „Sajnos Andreát nem vették fel”. A szécsényi óvodában is fel? vettek annyi gyereket, amennyit csak lehetett. A tanács az építőszövetkezet segítségét kérte, ők adnak naponta autóbuszt, amivel viszik és hozzák a gyerekekét. — A gyakorlatban mindez úgy bonyolódik le, hogy ide, a mi óvadánkba hozzák a szülők reggel a kicsiket. Félnyolckor érkezik azrautóbusz. Délután háromnegyed négykor indulnak újfent értük és negyed öt tájban érkeznek vissza Szécsénybe. Egy da- duska kíséri a gyerekeket és természetesen megy is értük. —, A szülők? — Megszokták, megszerették. A gyerekek meg valóSzabó Arpádné: „Alig várják, hogy reggelente induljanak”. (Bábel felvételei) Sággal élvezik a buszozást. Nagyon jó helyen vannak Ludányhaiásziban, kitűnő az ellátásuk. Átmeneti megoldásként jónak tartom. Szeptemberben, ha az új átalakított százszemélyes óvodánkat átadják, megoldja az összes gondunkat, bajunkat és nem kényszerülünk ilyen lépésre. Megkerestünk két édesanyát is. Az egyiknek két gyereke jár Ludányhalásziba, a másik fiatalasszonyét sajnos, még így sem tudták elhelyezni. Szabó Lászlónk, az EDZETT szécsényi gyárának szereldé- jében dolgozik. A nyolcéves nagyobb gyereke iskolás, vele különösebb gondja nincsen. Viszont ott a kicsi, a négyéves. — Áprilisban jöttem dolgozni, tavaly. Akkor még úgy volt, hogy szeptemberben bekerül az óvodába. Aztán nem sikerült. Igaz betegeskedett is abban az időben, amikor ezt a ludányhalászi autóbuszos megoldást rendezték. — Most hol van a gyerek? — A nagymama vigyáz rá. Sajnos, idős is, beteges is, de nem tudunk mást tenni. Reméljük, szeptemberben Andrea is bekerül az óvodába. Szabó Árpádnét a szécsényi költségvetési üzemben találjuk. Gyerekei három- és négyévesek. Négy esztendeig otthon volt gyermekgondozási segélyen, aztán a munkahelyéről szóltak, menjen visz- sza dolgozni. Mindez sok gonddal járt, mert elsőként az ő gyerekeit sem tudták felvenni. Aztán bekerültek a Ludányhalásziba járó csoportba. — Visszagondolva azokra az időkre, először nem örültem túlságosan. Egy hétig mindennap én is mentem a gyerekekkel. Láttam, hogy szép és jó az óvoda, szeretettel fogadták a kicsiket. Most már alig várják, hogy reggelente mehessenek. Ügy látom, jó megoldásnak bizonyult. .. — cse — N0GRÄD — 1980. március 22., szombat
