Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-15 / 63. szám

Ezüstfiúk

^ %

Az elmúlt tanévben a salgótarjáni Stromfeld megye kollégiumainak versenyében. Kcpri- Aurél fiúkollégium ezüst oklevelet kapott a portunk az ö életükbe pillant be.

FIATALOK

RÓL

ÍNAK

A totószakkör tagjai munka közben. Lehoezkl Gábor, az Intézmény stúdiósa tájékoztatja a kollégium lakóit az időszerű

tennivalókról.

A szabad idő hasznos eltöltéséhez segítséget nyújt a könyvtár.

(Rigó Tibor felvételei)

P

uha, kellemes viseletű ing, sötétkék kordfarmer. Nyoma sincs semmiféle hivalkodásnak sem kívül, sem belül. Az emlékeknél kezdjük, a régi, szép rockidőknél, a hatvanas évek elején.

— Akkoriban amatőrök voltunk mindannyian, a szó legszorosabb értelmében — mondja Zorán Sztevanovity —, hiszen még az erősítőinket is magunk fabrikáltuk. Valamit értettem hozzá, érdekelt az elektronika, ezért is jelentkeztem a műszaki egyetemre. Két év után kiszálltam a kettős szorításból és maradt a Metró. Hogy ak- kór a zene mellett döntöttem, azt azóta sem bántam meg. A műfaj hazai születésénél segédkezhettem, részem volt sok sikerben, ami mindig újabb erőt adott, hogy tovább verekedjük a mi kis harcunkat a sok ellenzővel szemben. El kellett ismertetnünk itthon is a beat hangzásvilágát és ez csöppet sem ment könnyen. A Metró együttes ma már a múlté, de húsz éve, amikor egy kis klubban megalakultunk, igazán jó barátok voltunk és nagyon hittünk abban, amit csináltunk.

— De a barátságok sem tartanak örökké . . .

— Barátsága válogatja. A ' Metró válságba került. Nem tudtunk kilábalni belőle, a banda végül feloszlott. Mindenkinek voltak elképzelései és valahogy nem sikerült kö. zös nevezőre jutnunk. így persze, nem mehetett sokáig a dolog. Egy ideig még volt cérnám összefogni a társaságot, de végül az is elfogyott. Dusán a televízióhoz került, Freinreisz Karcsi a Locomo- tiv után összehozta a Skorpiót, Schock Ottó zeneszerzőként dolgozott tovább.

— Sokat és sokfélét beszéltek akkoriban a Metró felbomlásának okairól.

— Nagyobb volt a hűhó, mint amennyi kellett volna. Szétválásunk nem volt felhőtlen, de nem is volt túl komplikált. Én viszont egyedül maradtam. El kellett döntenem, hogy mi legyen. Őszintén szólva, ez sem okozott túl nagy gondot: folytattam szólistaként.

— Ennek a próbálkozásnak már voltak előzményei, mégpedig elég vegyesek.

— Igen. Áz első táncdal' fesztiválon a „Mi fáj” című számmal volt mérsékelt - sikerem, majd a „Fehér Sziklák” már jobb fogadtatásban részesült.

— A „Ml fáj” idején sokan gúnyolták a Zorán-féle furcsa orrhangú éneklést.

— Joggal. Rosszul képeztem a hangokat, ezen csak a tanulás segített. Közben persze a hazai beatélet sokat fejlő- dött. tjj tehetséges és technikás zenészek kapcsolódtak be a magyar popvilág alakításába, így aztán, aki versenyben akart maradni, annak képeznie kellett magát. Egyszóval, már kevés volt a hit. Én gitározni ugyan elfogadható szinten tudtam, de azért- sokat jelentett, hogy a klasszikus gitár rejtelmeivel is megismerkedtem. Emellett énekórákra jártam.

— Hosszú hallgatás után végre megint megpezsdült az élet a szólista Zorán körül.

— Eddig három nagylemez bizonyltja.

—■ Három sikeres nagylemez . . .

— Igen, azt hiszem, jól megcsináltuk mindegyiket. Persze, jók a nóták, a zene és a szöveg kiegészítik egymást és talán -én is adok

hozzá valamit . . .

— A kísérő zenészek között nemcsak más együttesek neves tagjai, hanem kitűnő dzsesszzenészek is találhatók.

— Ma már nincs akkora ellentét a beat és a dzsessz között, mint néhány évvel ezelőtt. Mindkét táborban vannak jó és rossz muzsikusok. Tudja mindenki, hogy a

fő cél: jó zenét Kell csinálni és azt mindkét műfajban lehet. Ka a dzsessz és a pop képviselői együtt játszanak, akkor azon csak a közönség nyerhet, mert a zenészek egymás tudását gyarapítják. A dzsesszrock bizonyítja. Nem? A külföldi jó példák sokat lendítettek az itthoni próbálkozásokon.

— Presser Gábor, Szörényi Levente, Demjén Ferenc is írtak dalokat a megjelent nagylemezekre.

— A beat világában sem ismeretlen a könyöklés, a tör- tetés. Ilyen van, de ez a kevesebb. Sokkal gyakoribb a segítőszándék. Én ebben a közegben élek, nekem ők a munkatársaim, ismerőseim, barátaim. Ez az egyik ok, amiért dalokat írnak nekem. A másik, hogy velem és bennem a líraibb alkatukat mutathatják meg, mert hozzám ez áll közel, ezt szeretem. A harmadik ok meg az lehet, hogy, ha én éneklem a dalukat, attól Ők még nem lesznek kevesebbek. Sőt!

— Kiknek szólnak a dalok?

— Mindenkinek, akinek mond valamit és mindenkinek, akit érdekel.

orcán

Mit tehetnénk ?

Program a fiataloknak

Mit tehetnénk? A fiatalok többségét foglalkoztatja ma ez a kérdés, ök is érzékelik, hogy gazdasági helyzetünk nehezebbé vált, érthető, ha szeremének tenni valamit azért, hogy minél hamarabb jobbra forduljanak a dolgok. Többet, Jobban, hatékonyabban kell dolgozniuk a fiataloknak is — ez a „minimális program”. Sok fiatal azonban ennél Jóval többet tesz. Az üzemben egységesen lépnek föl t- s ez hatalmas erőt Jelent. Ezen az úton kell tovább haladni. Hogyan?

A KISZ 1980—81-es akcióprogramja konkrétan eligazít ebben a kérdésben is. Az akcióprogram elsősorban a KISZ-tagok számára készült, de számít a mozgalmon kívüli fiatalokra is. Hogy mi mindenben? Nemcsak „elvi síkon” esik szó a dokumentumban a munka hatékonyabbá tételének kívánalmáról, jó néhány mozgalmi forma szolgálja a célt. A „Vedd észre, tedd szóvá, oldd meg!”, a „Munkád mellé add a neved!”, az Alkotó Ifjúság pályázat, a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa és mindenekelőtt a szocialista brigádmozgalom nyit teret a fiatalok Javító szándékú törekvéseinek.

A dolog lényege azonban az, hogy Igazán jól ezek a törekvések csak a közösség demokratizmusa révén valósulhatnak meg. Kevés az, ha egy-eg' Jószándékú fiatal észrevesz néhány problémát, s azt szóvá teszi. Az egész közösségnek ügyelnie kell arra, miként tudnánk energiájukat jobban kamatoztatni. Ezen a ponton kapnak politikai töltést a gazdasági munkát segítő törekvések.

Kulcsfontosságúnak tartja az akcióprogram a politizálóbb, demokratikusabb légkör megteremtését. Természetesen, ha egy vállalati KISZ-bizottság határozottabban kíván élni a jogaival, először a mozgalmi munkát kell fegyelmezettebbé és demokratikussá tennie. Ha egy KlSZ-titkár azt akarja, hogy a gazdasági vezetés partnernek fogadja el, ahhoz elengedhetetlen, hogy testületi véleményt képviseljen, méghozzá megalapozott és előrevivő véleményt.

Más kérdés — cs erre a dokumentum is kitér —, hogy ha a KISZ-bizottság már kialakította a véleményét, akkor érvényesítse Is az akaratát. A fiataloknak, kötelességük teljesítése után, bátrabban kell élni jógáikkal. El kell érni például, bogy a fiataloknak adható munkáslakások elosztásában a KlSZ-nek legyen döntő szava. A KISZ határozottan és egyértelműen fogalmazza meg a véleményét akkor Is, ha olyan vezetőt kívánnak kinevezni, aki sok fiatalt irányít.

Mert nemcsak arra kell ilyenkor ügyelni, hogy az illető mcgfelel-e a szakmai, erkölcsi, politikai követelményeknek, hanem előzetesen azt is mérlegelni kell; várhatóan hogyan kezeli majd az új vezető a fiatalok speciális problémáit? Észre- veszi-e például, hogy sokan közülük kisgyerekes anyák, akik lakás híján albérletben szoronganak? Vagy érzl-e, hogy a fiatalok újat akarása nem valamiféle felforgató erő, hanem az értelmes rend velejárója? 4 tudja-e beosztottait úgy irányítani, hogy a fiatalok alkotóképessége valóban ki is bontakozhassék?

Szükséges, hogy a bérek differenciálásának ügyében is — a szakszervezet, s a pártvezetőség álláspontjával egyeztetve véleményét — hallassa szavát az ifjúsági mozgalom. Mert nagyon sok helyen jól dolgoznak a fiatalok, és szívesen dolgoznának még Jobban, ha erre a jobb szervezés módot adna. A KISZ-bziottságok kötelessége, hogy erre a gondra fölhívják a gazdasági vezetés figyelmét. s Jól teszik, ha mindjárt javaslattal is előállnak, mit kellene megváltoztatni ahhoz, hogv a termelés az üzemben racionálisabbá, tehát mlndannyiunk számára jövedelmezőbbé váljék.

Mit tehetnénk? A fiataloknak a jelenleginél önállóbban, a helyi sajátosságokból kiindulva keli megtanulniuk az általános kérdésre a konkrét választ.

Sz. Sz.

DISCO PARTY

Lemezvállalatoknak nem is egy úgynevezett cover version albuma, kazettája van forgalomban már sok-sok éve. Cover version megmagyaráz, va annyit jelent, hogy világsikereket vesznek, vagy vetetnek fel névtelen, ismeretlen együttesekkel, szólistákkal, de a teljesítménynek — eddigi tapasztalatom szerint — azt hiszem, nem szabad egyéni felfogásnak, feldolgozásnak lenni, az előadók tehetségüktől és egyéb lehetőségüktől, adottságaiktól függően, a lehető legtökéletesebb mását kell, hogy adják az eredeti felvételnek. Cserébe nem kapnak semmit, illetve felvétele— Azok, akik a magyar poppal együtt nőttek fel, ma mér erősen középkorúak, ök elfogadják a mai Zorán-stílust?

— Azt hiszem, elsősorban ők. Nekik nem kell megmagyaráznom semmit, hiszen

együtt éltük végig ezt az időt, értik a jeleket, jelzéseket is. A tizenévesekkel már nem ilyen könnyű a dolog.

— Mit adott a műfajban eltöltött két évtized?

— Ezen így még sosem gondolkoztam, örömet, bánatot, sikert és sikertelenséget bőven. Ebben és ezt éltem, a zene volt a munkám, a szórakozásom egyaránt. Mindenkiben, így bennem is ott volt, meg van is az önkifejezés vágya. Ez a legmegfelelőbb forma. Ha festeni tudnék, akkor biztosan azt csinálnám.

— Pénz, egzisztencia?

— A pénz? Nem tudok bánni vele. Használom, mert arra való. Egzisztencia? Hiszek ebben a zenében, ami egzisztenciát teremtettem, annyi van és ez nekem elég. Már formálódik a negyedik nagylemez anyaga. Most ez a fontos.

— Lakás?

— A szüleimmel élek. Jól megvagyunk.

— Meddig maradhat valaki beatzenész?

— Amíg nem kezd el félni a színpadon. Ha már úgy indul el a függönyök mögül, hogy nem hisz magában és abban, amit csinál, akkor vége. Ez rám is vonatkozik. Én nefn félek.

E

lnyomja a cigarettáját, kezet fogunk, aztán eltűnik az öltözők irányában. Néhány perc múlva kordfarmerében, fehér ingben, gitárral a kezében megjelenik a színpadon. Rátelepszik a hosszú lábú székre és mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, énekelni kezd. Nyoma sincs rajta a félelemnek. Hortobágyi Zoltán

ik megjelennek — nyilván jól meg is fizetik őket —, de sem a borítókon, sem a lemez címkéjén, sem a kazettákon a nevük nincs (nem lehet?) feltüntetve. Ott csak a számok elme és a szerzők neve olvasható.

A többé-kevésbé jól sikerült kopírozások olcsón kerülnek a piacra. Ez a népszerűsítés egyik formája. Semmiféle bootleg, semmiféle kalózkodás nincs benne; szaklapok ezeket a lemezeket is szokták értékelni, bírálni. Biztos korlátozottak ismereteim, de nem tudok róla, hogy cover version lemez listára került volna. Különösebb értelme nincsen: azt az eredetiek uralják, s ez így van jól. (Román, lengyel és bolgár behozatalunkban gyakori az „előadó nélküli” lemez. Ezeknek a licencük is olcsóbb — gondolom. Így ésszerű.)

A Pepita „Disco Party” (Diszkó buli) című vállalkozása cover vexsion. Külföldi rendelésre készült! . . .) A számokat a megrendelő válogatta össze, és ml elvállaltuk' — olvashatjuk az albumhoz mellékelt szines tájékoztató kartonon. A szöveg alatt az előadók neve. Hogy ki melyik számban működik közre, azt nem közük. A lemez címkéjén csak a dalok címe és a szerzők neve. Amit a lemezen hallunk, az — szerintem — jó. Jobb, mint, amire készültem, (Ö, én rosszmájú!)

Azért még tanulni kell! Főként, hogy ne legyenek merevek, elemjstásak, hogy a másolás ellenére legyen markáns egyéniségük, az' iramos számok iramosalc legyenek, a dinamikát is próbálják lekopí- rozni, ha másként nem megy. Vigyen magával a szám, húzzon, legyen érdekes, legyen értelme, hogy felvették, érezze a hallgató, hogy az előadó maga is benne van a számban, nem pedig kívülről nézi, hogy vajon mi történik nélküle. A magyar tánczene máig pusztító rákfenéje — legyen bármilyen korszakról, vagy előadóról, stílusról sző —, hogy csak mondva léteznek, a lényeget tekintve azonban tulajdonképpen nincsenek egyéniségei. Ennek egyik biztos jele, hogy az előadók tényleg csak előadnak, tolmácsolnak. Szenvtelenek. Nem élik, amit csinálnak. Színpadon még csak- csak, de lemezen, a stúdióiban — ott egyáltalán nem.

Az itt szereplő szólisták, együttesek saját felvételein ugyanaz a baj, mint eme másolatok felénél. Az üresség, a határozatlanság nem a felvételkészítők szakmai ügyetlenségéből fakad.

És mégis: jó lemez a „Disco Party”. A „Hajlíts, alakíts”, a „McArthur Park”, a „Szeress, kedvesem” és a „Jegy csak oda (a szomorúságba)” a lemez igazán jól sikerült pillanatai.

Vass Imre

Rózsaszínű ifjúság?

Idősebbektől gyakran hallani: „Ugyan, fiam, te még fiatal vagy,' hogy lehetsz te fáradt?” Vagy: „Mi az, hogy ideges vagy? En ilyen idős koromban azt sem tudtam, ml az Idegesség ” Nos, én az Ilyen mondatoktól mindjárt Ideges leszek. Valahogy nehezen tudom elképzelni. hogy a fáradtság, az idegesség életkorhoz legyen kötve.

Tizenéveseinknek — úgy gondolom — majdnem annyi okuk van erre, mint az idősebbeknek. Gondoljunk csak bele: Délelőtt 6—7 óra az iskolában. Azután edzés, szakkör, KISZ-gyűlés, ilyen-olvan vetélkedő, vagy ezer más, amin részt kell venni, amit meg kell csinálni.

Ezzel persze még nincs vége! A legalapvetőbb kötelesség csak ezután jön: tanulni kell másnapra. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy két óra alatt fel lehet készülni a másnapi 5—6 órára. Ha utánaszámolunk, a szó szoros értelmében vett tanulás is több időt vesz igénybe, mint nyolc óra. Napjainkban azonban már nem elég, ha egy érettségire készülő fiatal megtanulja mindazt, amit a tankönyvekből meglehet.. Tájékozottnak kell lennie, a napi politikai eseményekben. nem árt, ha újságot is olvasgat. . s ha valami mélyebben is1 érdekli, azzal is szeretne egy kicsit többet foglalkozni.

Ezekben az években válik a gyermekből felnőtt,. Egy seregnyi dolgot most már másképp lát, mint azelőtt. Ez gyakorta konfliktusokkal, lelki válságokkal jár. Amiket meg kell oldani, ki kell heverni. Ha az Ifjúság még oly’ gondtalan lenne !s, ez épp elég feszültséget okozna. Számos fiatalnak azonban még sok más Is akad. Ismerek olyan 17 éves lányt, akivel közölték a szülei, hogy elegük van belőle, már a születését sem akarták, de 17 évig elviselték, most már pucoljon a háztól. Egy másik csitri, klslánykora óta azon fáradozik, hogy elvált szüleit Összehozza, megtnagyáVázza nekik: mindnyájuknak jobb, ha együtt a család. Ezek a fiatalok tele vannak tüskével, rájuk jobban oda kell figyelni, türelemre, segítségre van szükségük. Megértő pedagógusok foglalkoznak velük, de fáradozásuk hasznát csökkentheti egy-egy kificamodott megjegyzés.

Félreértés ne essék: nem azért írtam le mindezt, hogy a fiatalokat mártírként tüntessem fel. A fiatalság kibírja a terheket. De, ha panaszra nyitják szájukat, mégse csodálkozzunk rájuk értetlenül.

NÖGRÁD - 1980. március 15., szombat §