Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-15 / 63. szám

Ezüstfiúk ^ % Az elmúlt tanévben a salgótarjáni Stromfeld megye kollégiumainak versenyében. Kcpri- Aurél fiúkollégium ezüst oklevelet kapott a portunk az ö életükbe pillant be. FIATALOK RÓL ÍNAK A totószakkör tagjai munka közben. Lehoezkl Gábor, az Intézmény stúdiósa tá­jékoztatja a kollégium lakóit az időszerű tennivalókról. A szabad idő hasznos eltöltéséhez segítséget nyújt a könyvtár. (Rigó Tibor felvételei) P uha, kellemes viseletű ing, sötétkék kordfar­mer. Nyoma sincs sem­miféle hivalkodásnak sem kívül, sem belül. Az emlé­keknél kezdjük, a régi, szép rockidőknél, a hatvanas évek elején. — Akkoriban amatőrök voltunk mindannyian, a szó legszorosabb értelmében — mondja Zorán Sztevanovity —, hiszen még az erősítőin­ket is magunk fabrikáltuk. Valamit értettem hozzá, ér­dekelt az elektronika, ezért is jelentkeztem a műszaki egyetemre. Két év után ki­szálltam a kettős szorításból és maradt a Metró. Hogy ak- kór a zene mellett döntöt­tem, azt azóta sem bántam meg. A műfaj hazai születé­sénél segédkezhettem, részem volt sok sikerben, ami min­dig újabb erőt adott, hogy tovább verekedjük a mi kis harcunkat a sok ellenzővel szemben. El kellett ismertet­nünk itthon is a beat hang­zásvilágát és ez csöppet sem ment könnyen. A Metró együttes ma már a múlté, de húsz éve, amikor egy kis klubban megalakultunk, iga­zán jó barátok voltunk és na­gyon hittünk abban, amit csináltunk. — De a barátságok sem tartanak örökké . . . — Barátsága válogatja. A ' Metró válságba került. Nem tudtunk kilábalni belőle, a banda végül feloszlott. Min­denkinek voltak elképzelései és valahogy nem sikerült kö. zös nevezőre jutnunk. így persze, nem mehetett sokáig a dolog. Egy ideig még volt cérnám összefogni a társasá­got, de végül az is elfogyott. Dusán a televízióhoz került, Freinreisz Karcsi a Locomo- tiv után összehozta a Skor­piót, Schock Ottó zeneszerző­ként dolgozott tovább. — Sokat és sokfélét beszél­tek akkoriban a Metró fel­bomlásának okairól. — Nagyobb volt a hűhó, mint amennyi kellett volna. Szétválásunk nem volt fel­hőtlen, de nem is volt túl komplikált. Én viszont egye­dül maradtam. El kellett dön­tenem, hogy mi legyen. Őszin­tén szólva, ez sem okozott túl nagy gondot: folytattam szólistaként. — Ennek a próbálkozásnak már voltak előzményei, még­pedig elég vegyesek. — Igen. Áz első táncdal' fesztiválon a „Mi fáj” című számmal volt mérsékelt - si­kerem, majd a „Fehér Szik­lák” már jobb fogadtatásban részesült. — A „Ml fáj” idején so­kan gúnyolták a Zorán-féle furcsa orrhangú éneklést. — Joggal. Rosszul képeztem a hangokat, ezen csak a ta­nulás segített. Közben persze a hazai beatélet sokat fejlő- dött. tjj tehetséges és techni­kás zenészek kapcsolódtak be a magyar popvilág alakításá­ba, így aztán, aki versenyben akart maradni, annak képez­nie kellett magát. Egyszóval, már kevés volt a hit. Én gi­tározni ugyan elfogadható szinten tudtam, de azért- so­kat jelentett, hogy a klasszi­kus gitár rejtelmeivel is megismerkedtem. Emellett énekórákra jártam. — Hosszú hallgatás után végre megint megpezsdült az élet a szólista Zorán körül. — Eddig három nagylemez bizonyltja. —■ Három sikeres nagyle­mez . . . — Igen, azt hiszem, jól megcsináltuk mindegyiket. Persze, jók a nóták, a zene és a szöveg kiegészítik egy­mást és talán -én is adok hozzá valamit . . . — A kísérő zenészek kö­zött nemcsak más együttesek neves tagjai, hanem kitűnő dzsesszzenészek is találha­tók. — Ma már nincs akkora ellentét a beat és a dzsessz között, mint néhány évvel ezelőtt. Mindkét táborban vannak jó és rossz muzsiku­sok. Tudja mindenki, hogy a fő cél: jó zenét Kell csinálni és azt mindkét műfajban le­het. Ka a dzsessz és a pop képviselői együtt játszanak, akkor azon csak a közönség nyerhet, mert a zenészek egymás tudását gyarapítják. A dzsesszrock bizonyítja. Nem? A külföldi jó példák sokat lendítettek az itthoni próbálkozásokon. — Presser Gábor, Szörényi Levente, Demjén Ferenc is írtak dalokat a megjelent nagylemezekre. — A beat világában sem ismeretlen a könyöklés, a tör- tetés. Ilyen van, de ez a ke­vesebb. Sokkal gyakoribb a segítőszándék. Én ebben a közegben élek, nekem ők a munkatársaim, ismerőseim, barátaim. Ez az egyik ok, amiért dalokat írnak nekem. A másik, hogy velem és ben­nem a líraibb alkatukat mu­tathatják meg, mert hozzám ez áll közel, ezt szeretem. A harmadik ok meg az lehet, hogy, ha én éneklem a dalu­kat, attól Ők még nem lesz­nek kevesebbek. Sőt! — Kiknek szólnak a da­lok? — Mindenkinek, akinek mond valamit és mindenki­nek, akit érdekel. orcán Mit tehetnénk ? Program a fiataloknak Mit tehetnénk? A fiatalok többségét foglalkoz­tatja ma ez a kérdés, ök is érzékelik, hogy gaz­dasági helyzetünk nehezebbé vált, érthető, ha sze­remének tenni valamit azért, hogy minél hama­rabb jobbra forduljanak a dolgok. Többet, Job­ban, hatékonyabban kell dolgozniuk a fiataloknak is — ez a „minimális program”. Sok fiatal azon­ban ennél Jóval többet tesz. Az üzemben egysé­gesen lépnek föl t- s ez hatalmas erőt Jelent. Ezen az úton kell tovább haladni. Hogyan? A KISZ 1980—81-es akcióprogramja konkrétan eligazít ebben a kérdésben is. Az akcióprogram elsősorban a KISZ-tagok számára készült, de szá­mít a mozgalmon kívüli fiatalokra is. Hogy mi mindenben? Nemcsak „elvi síkon” esik szó a do­kumentumban a munka hatékonyabbá tételének kívánalmáról, jó néhány mozgalmi forma szolgálja a célt. A „Vedd észre, tedd szóvá, oldd meg!”, a „Munkád mellé add a neved!”, az Alkotó Ifjúság pályázat, a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Ta­nácsa és mindenekelőtt a szocialista brigádmoz­galom nyit teret a fiatalok Javító szándékú tö­rekvéseinek. A dolog lényege azonban az, hogy Igazán jól ezek a törekvések csak a közösség demokratizmu­sa révén valósulhatnak meg. Kevés az, ha egy-eg' Jószándékú fiatal észrevesz néhány problémát, s azt szóvá teszi. Az egész közösségnek ügyelnie kell arra, miként tudnánk energiájukat jobban kama­toztatni. Ezen a ponton kapnak politikai töltést a gazdasági munkát segítő törekvések. Kulcsfontosságúnak tartja az akcióprogram a politizálóbb, demokratikusabb légkör megteremté­sét. Természetesen, ha egy vállalati KISZ-bizottság határozottabban kíván élni a jogaival, először a mozgalmi munkát kell fegyelmezettebbé és de­mokratikussá tennie. Ha egy KlSZ-titkár azt akarja, hogy a gazdasági vezetés partnernek fo­gadja el, ahhoz elengedhetetlen, hogy testületi véleményt képviseljen, méghozzá megalapozott és előrevivő véleményt. Más kérdés — cs erre a dokumentum is kitér —, hogy ha a KISZ-bizottság már kialakította a véleményét, akkor érvényesítse Is az akaratát. A fiataloknak, kötelességük teljesítése után, bátrab­ban kell élni jógáikkal. El kell érni például, bogy a fiataloknak adható munkáslakások elosztásá­ban a KlSZ-nek legyen döntő szava. A KISZ ha­tározottan és egyértelműen fogalmazza meg a vé­leményét akkor Is, ha olyan vezetőt kívánnak ki­nevezni, aki sok fiatalt irányít. Mert nemcsak arra kell ilyenkor ügyelni, hogy az illető mcgfelel-e a szakmai, erkölcsi, politikai követelményeknek, hanem előzetesen azt is mér­legelni kell; várhatóan hogyan kezeli majd az új vezető a fiatalok speciális problémáit? Észre- veszi-e például, hogy sokan közülük kisgyerekes anyák, akik lakás híján albérletben szoronganak? Vagy érzl-e, hogy a fiatalok újat akarása nem va­lamiféle felforgató erő, hanem az értelmes rend velejárója? 4 tudja-e beosztottait úgy irányítani, hogy a fiatalok alkotóképessége valóban ki is bontakozhassék? Szükséges, hogy a bérek differenciálásának ügyében is — a szakszervezet, s a pártvezetőség álláspontjával egyeztetve véleményét — hallassa szavát az ifjúsági mozgalom. Mert nagyon sok he­lyen jól dolgoznak a fiatalok, és szívesen dolgoz­nának még Jobban, ha erre a jobb szervezés mó­dot adna. A KISZ-bziottságok kötelessége, hogy erre a gondra fölhívják a gazdasági vezetés fi­gyelmét. s Jól teszik, ha mindjárt javaslattal is előállnak, mit kellene megváltoztatni ahhoz, hogv a termelés az üzemben racionálisabbá, tehát mlndannyiunk számára jövedelmezőbbé váljék. Mit tehetnénk? A fiataloknak a jelenleginél ön­állóbban, a helyi sajátosságokból kiindulva keli megtanulniuk az általános kérdésre a konkrét vá­laszt. Sz. Sz. DISCO PARTY Lemezvállalatoknak nem is egy úgynevezett cover ver­sion albuma, kazettája van forgalomban már sok-sok éve. Cover version megmagyaráz, va annyit jelent, hogy világ­sikereket vesznek, vagy vetet­nek fel névtelen, ismeretlen együttesekkel, szólistákkal, de a teljesítménynek — eddigi tapasztalatom szerint — azt hiszem, nem szabad egyéni felfogásnak, feldolgozásnak lenni, az előadók tehetségük­től és egyéb lehetőségüktől, adottságaiktól függően, a le­hető legtökéletesebb mását kell, hogy adják az eredeti felvételnek. Cserébe nem kap­nak semmit, illetve felvétele­— Azok, akik a magyar poppal együtt nőttek fel, ma mér erősen középkorúak, ök elfogadják a mai Zorán-stí­lust? — Azt hiszem, elsősorban ők. Nekik nem kell megma­gyaráznom semmit, hiszen együtt éltük végig ezt az időt, értik a jeleket, jelzéseket is. A tizenévesekkel már nem ilyen könnyű a dolog. — Mit adott a műfajban eltöltött két évtized? — Ezen így még sosem gondolkoztam, örömet, bána­tot, sikert és sikertelenséget bőven. Ebben és ezt éltem, a zene volt a munkám, a szó­rakozásom egyaránt. Minden­kiben, így bennem is ott volt, meg van is az önkifejezés vágya. Ez a legmegfelelőbb forma. Ha festeni tudnék, akkor biztosan azt csinál­nám. — Pénz, egzisztencia? — A pénz? Nem tudok bánni vele. Használom, mert arra való. Egzisztencia? Hi­szek ebben a zenében, ami egzisztenciát teremtettem, annyi van és ez nekem elég. Már formálódik a negyedik nagylemez anyaga. Most ez a fontos. — Lakás? — A szüleimmel élek. Jól megvagyunk. — Meddig maradhat valaki beatzenész? — Amíg nem kezd el félni a színpadon. Ha már úgy in­dul el a függönyök mögül, hogy nem hisz magában és abban, amit csinál, akkor vé­ge. Ez rám is vonatkozik. Én nefn félek. E lnyomja a cigarettáját, kezet fogunk, aztán el­tűnik az öltözők irá­nyában. Néhány perc múlva kordfarmerében, fehér ing­ben, gitárral a kezében meg­jelenik a színpadon. Rátelep­szik a hosszú lábú székre és mintha a világ legtermészete­sebb dolga volna, énekelni kezd. Nyoma sincs rajta a félelemnek. Hortobágyi Zoltán ik megjelennek — nyilván jól meg is fizetik őket —, de sem a borítókon, sem a le­mez címkéjén, sem a kazet­tákon a nevük nincs (nem lehet?) feltüntetve. Ott csak a számok elme és a szerzők neve olvasható. A többé-kevésbé jól sike­rült kopírozások olcsón ke­rülnek a piacra. Ez a nép­szerűsítés egyik formája. Sem­miféle bootleg, semmiféle ka­lózkodás nincs benne; szak­lapok ezeket a lemezeket is szokták értékelni, bírálni. Biz­tos korlátozottak ismereteim, de nem tudok róla, hogy co­ver version lemez listára ke­rült volna. Különösebb értel­me nincsen: azt az eredetiek uralják, s ez így van jól. (Ro­mán, lengyel és bolgár beho­zatalunkban gyakori az „elő­adó nélküli” lemez. Ezeknek a licencük is olcsóbb — gondo­lom. Így ésszerű.) A Pepita „Disco Party” (Diszkó buli) című vállalko­zása cover vexsion. Külföldi rendelésre készült! . . .) A számokat a megrendelő válo­gatta össze, és ml elvállal­tuk' — olvashatjuk az al­bumhoz mellékelt szines tájé­koztató kartonon. A szöveg alatt az előadók neve. Hogy ki melyik számban működik közre, azt nem közük. A le­mez címkéjén csak a dalok címe és a szerzők neve. Amit a lemezen hallunk, az — szerintem — jó. Jobb, mint, amire készültem, (Ö, én rosszmájú!) Azért még tanulni kell! Fő­ként, hogy ne legyenek mere­vek, elemjstásak, hogy a má­solás ellenére legyen markáns egyéniségük, az' iramos szá­mok iramosalc legyenek, a di­namikát is próbálják lekopí- rozni, ha másként nem megy. Vigyen magával a szám, húz­zon, legyen érdekes, le­gyen értelme, hogy fel­vették, érezze a hallgató, hogy az előadó maga is ben­ne van a számban, nem pedig kívülről nézi, hogy vajon mi történik nélküle. A magyar tánczene máig pusztító rák­fenéje — legyen bármilyen korszakról, vagy előadóról, stílusról sző —, hogy csak mondva léteznek, a lényeget tekintve azonban tulajdon­képpen nincsenek egyéniségei. Ennek egyik biztos jele, hogy az előadók tényleg csak elő­adnak, tolmácsolnak. Szenvte­lenek. Nem élik, amit csinál­nak. Színpadon még csak- csak, de lemezen, a stúdiói­ban — ott egyáltalán nem. Az itt szereplő szólisták, együttesek saját felvételein ugyanaz a baj, mint eme má­solatok felénél. Az üresség, a határozatlanság nem a felvé­telkészítők szakmai ügyetlen­ségéből fakad. És mégis: jó lemez a „Disco Party”. A „Hajlíts, alakíts”, a „McArthur Park”, a „Szeress, kedvesem” és a „Jegy csak oda (a szomorú­ságba)” a lemez igazán jól sikerült pillanatai. Vass Imre Rózsaszínű ifjúság? Idősebbektől gyakran hallani: „Ugyan, fiam, te még fiatal vagy,' hogy lehetsz te fáradt?” Vagy: „Mi az, hogy ideges vagy? En ilyen idős koromban azt sem tudtam, ml az Idegesség ” Nos, én az Ilyen mondatoktól mindjárt Ideges leszek. Valahogy nehezen tudom el­képzelni. hogy a fáradtság, az idegesség életkorhoz legyen kötve. Tizenéveseinknek — úgy gondolom — majdnem annyi okuk van erre, mint az idősebbeknek. Gondoljunk csak bele: Délelőtt 6—7 óra az iskolában. Azután edzés, szakkör, KISZ-gyűlés, ilyen-olvan vetélkedő, vagy ezer más, amin részt kell venni, amit meg kell csi­nálni. Ezzel persze még nincs vége! A legalapvetőbb kötelesség csak ezután jön: tanulni kell másnapra. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy két óra alatt fel lehet készülni a másnapi 5—6 órára. Ha utána­számolunk, a szó szoros értelmében vett tanulás is több időt vesz igénybe, mint nyolc óra. Napjainkban azonban már nem elég, ha egy érettségire készülő fiatal megtanulja mindazt, amit a tanköny­vekből meglehet.. Tájékozottnak kell lennie, a napi politikai ese­ményekben. nem árt, ha újságot is olvasgat. . s ha valami mélyeb­ben is1 érdekli, azzal is szeretne egy kicsit többet foglalkozni. Ezekben az években válik a gyermekből felnőtt,. Egy seregnyi dolgot most már másképp lát, mint azelőtt. Ez gyakorta konfliktu­sokkal, lelki válságokkal jár. Amiket meg kell oldani, ki kell he­verni. Ha az Ifjúság még oly’ gondtalan lenne !s, ez épp elég fe­szültséget okozna. Számos fiatalnak azonban még sok más Is akad. Ismerek olyan 17 éves lányt, akivel közölték a szülei, hogy ele­gük van belőle, már a születését sem akarták, de 17 évig elviselték, most már pucoljon a háztól. Egy másik csitri, klslánykora óta azon fáradozik, hogy elvált szüleit Összehozza, megtnagyáVázza ne­kik: mindnyájuknak jobb, ha együtt a család. Ezek a fiatalok te­le vannak tüskével, rájuk jobban oda kell figyelni, türelemre, se­gítségre van szükségük. Megértő pedagógusok foglalkoznak velük, de fáradozásuk hasznát csökkentheti egy-egy kificamodott megjegyzés. Félreértés ne essék: nem azért írtam le mindezt, hogy a fiatalo­kat mártírként tüntessem fel. A fiatalság kibírja a terheket. De, ha panaszra nyitják szájukat, mégse csodálkozzunk rájuk értetlenül. NÖGRÁD - 1980. március 15., szombat §

Next

/
Thumbnails
Contents