Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-12 / 35. szám

\ Nincs rá gyógyszer! Szocialista egészségügyünk múlhatatlan érdemeket szer­zett a közegészség minőségi változásában, a tbc leküzdésé­ben, az anya- és csecsemővé­delemben, a csecsemőhalandó­ságban, de változatlanul harcban áll egy igen makacs kórokozóval. Ez a kórokozó az ugyancsak népbetegség­számba menő helytelen élet­mód ! Hogy mi tartozik e gyűjtő- fogalomba? Sok minden: az étkezési szokásoktól az ivá- szatig, a mozgásszegénységtől a túlhajszoltságig, és a nvakló nélküli feketézőstül az altatószedésig egész sereg rossz beidegződés. Az elhízás a legújabb nép­betegség. A rák mellett ez a legsúlyosabb egészségügyi problémánk. Hiszen a kövér­ség a halálokok listáján má­sodik helyen álló keringési­érrendszeri betegségek kiala­kulásában is alaposan gyanú­sítható. De kiveszi ez utóbbi­ból a részét az alkohol, a nikotin és a túlfeszített élet­mód is. Az életmód oktalansága el­len — azonban nincs általá­nos érvényű gyógyszer. Nincs védőoltás, amely immunissá tenne az effajta élvezetek haj­szolásával szemben. Nincs olyan vakcina sem, amelynek ellenanyagai kialakítanák pél­dául a csábító, ínycsiklandó illatokkal dacoló feltételes reflexeket. Valahogy úgy vagyunk ez­zel, mint a közegészség- és járványügy eredményeivel. Lassanként leküzdöttnek te­kinthetjük a fertőző betegsé­gek többségét. Azokat tudni­illik, amelyekre van védőol­tás. De vajmi nehezen tudunk megbirkózni a vérhassal, a fertőző májgyulladással, amelynek kórokozójára nincs ellenszer. Amelynek egyetlen igazi orvossága az ésszerű életmód. Még egyszerűbben: a kézmosás. Vagy: korunk talán legin­kább elterjedt népbetegségét, a fogszuvasodást is egyszerű lenne visszaszorítani. Rágni kellene megtanítani — leg­alább a gyerekeket. És ide tartozik, hogy míg az egy fő­re jutó szeszfogyasztásban Eu­rópa „élvonalában” járunk, nem dicsekedhetünk hasonló babérokkal a fogkefe- és fog- krémfogyasztában. Se a fővárosban se Nógrádban, ahol sok helyütt még a fürdő­szobát is inkább a jólét jel­képének tekintik, ahelyett, hogy rendeltetésszerűen hasz­nálnák. Ünnepnapokon egymást le­körözve igyekeznek a jó há­ziasszonyok : kinek telik jobb, gazdagabb terülj asztalkám­ra. A nyakló nélküli evészet" ivászat ünnepnapjai nemrég múltak el — szinte hihetet­len, hogy mennyi hús, virsli, beigli, bor, sör, pezsgő csú­szott le a torkukon — most pedig a farsangi eszem-iszom heteit éljük. Csak sajnos, nem mindig módjával. Az efféle intelmek persze aligha hatnak újdonság­ként. Sokszor és sokfélekép­pen hangoztatott igazságok. A hiba alighanem ott van, hogy 3 megelőzésre alapozó és fi­gyelmeztető nevelés még nem vált szerves részévé az egész­ségügyi tevékenységnek, az orvos mindennapi munkájá­nak. Pedig itt kezdődik az igazán korszerű orvoslás. 1. m. Autófosztogatók Ha lassan is, de foganatja van már az évek óta ezerszer leírt intelemnek: senki ne tartson parkoló gépkocsijában értéket. A négy keréken gu­ruló „trezor” oly’ sokszor volt már áldozata gépkocsifeltörés- hek, kifosztásnak; ahogy ti­zenegy vádlottunk esete bi­zonyítja, az autótulajdonosok úgy látszik végre okultak az újra és újra felidézett törté­netekből. Az ügy, amely most bírósá­gi ítélettel ért véget, ezúttal is csavargó, munkájukat csak hébe-hóba végző, iskolákat félúton abbahagyó fiatalembe­rek közé vezet el. K. László, András és Miklós testvérek. A bűncselekmény-sorozat meg­történtekor még kiskorúak voltak. A szülők budapesti Gellért téri lakását töltötte be a társaság, a barátaikból, is­merőseikből szövődő banda központi találkahelyét. Itt be­szélték meg a kocsikifosztá­sok terveit nemegyszer itt tárolták a „talált” tárgyakat. Csaknem száz gépkocsi fel­törését ismerték be, de a gép­kocsi-tulajdonosok már emlí­tett éberségét bizonyítja: alig néhány esetben jutottak csak valamirevaló értékhez. S ezek a tárgyak is, kivétel nél­kül, az autókba beépített rá­diók, magnetofonok voltak. De legalább félszáz esetben a gépkocsikat átkutató kezek egész egyszerűen semmit sem találtak. Vagy, ha igen, akkor például: húszforintos hőmé­rőt, néhány kártyanaptárt, Budapest-térképet, autókefét, rúdelemes lámpát, pár izzót, fél doboz cigarettát, sebesség- váltó-dísZgombot, az egyik ga­rázsban 15 kiló jonatán al­mát. ,. De még ezeket sem tudták értékesíteni. A nyomozók megtalálták lakásukon az el­lopott tárgyak nagy részét, „Ne haragudjanak, hogy levelemmel zavarni merésze­lem Önöket. De legyenek kedvesek küldeni 1980-as kártya- naptárt. Még egyszer elnézést kérek.” E rövidke levélkét Péter Katalin küldte Csesztvéről, s természetesen semmi aka. dálya nincs, hogy részére kártyanaptárt küldjünk, csupán egy feltétele van: cserébe tudósítania kell úttörőcsapatá­nak eseményeiről! Ez a „Barátunk az újság” akció játék- szabálya. Amelyet szép számmal betartanak a pajtások és sor- ra-rendre küldik írásaikat, melyekből lássan-lassan kikere­kedik az úttörőélet teljes keresztmetszete, a gyermekvilág felülmúlhatatlan szépsége. No, de félre a „költészettel”, néz­zük az e heti postát, annak néhány levelét! Meghívó a „cirkuszba a Ismét levelet kaptunk a múltkori, „cím nélküli” Vaj­da Szilárdtól, aki ezt írta: — Nagyon örültem, hogy megjelent a cikkem. Az egyik újságíró bácsi kérdezte tőlem, hogy milyen az a macskacir­kusz? Hát elmondom! A macs­kacirkusznak kilenc tagja van: Kiss Ágnes, Andó Gert­rud, Kiss Zsolt, Zsuffa Péter, Mátrai Zoltán, Gyöngyös Gá­bor, Piláth A'ndrea és Szakáll Gyöngyvér. Andó Gertrud Baglyasalján lakik, s majd­nem minden szombaton el­megyünk hozzá. A macskacir­kusznak van külön pecsétje, egy parafadugóból. Bűvész­kedni is fogunk a macskáik­kal. Lehet, hogy a nyáron már fellépünk és akkor meghívjuk az újságíró bácsit is. • Semmi kifogás ellene Szi­lárd, de addig várjuk más témákban is a tudósításaidat! Oké Ortonok! Házicipők Nagyorosziból még a kártyanaptárakat is.. Annak a néhány magneto1 fonnak, rádiónak is ez lett a sorsa: előkerültek, a gépko­csik tulajdonosai megkapták ezeket a tárgyakat. Mint minden ilyen eset ben; a fiatalok a lopás mel­lett autózni is szerettek vol na. Ám ez a társulat valószí­nűleg kezdőbb az átlagnál — legtöbbjük most először ke­rült szembe a törvényekkel — egyetlen egyszer tudták csak beindítani a kinyitott autót. Persze ez nem jelenti azt, hogy a csavarhúzóval dolgozó tolvajkezek nem okoztak volna károkat. A be­tört vagy kifeszített ablakok, a megrongált gyújtáskapcso­lók, a kitépett vezetékek jó néhány száz forint kárt és bosszúságot okoztak a gépko­csik tulajdonosainak. A tavaly télen szinte né­hány nap alatt lezajló „szá­zas széria” hamar véget ért A fiatalok szinte kizárólag Budapesten, a XI. kerületben (dolgoztak”. De mint annyi társuk ők sem kerülhették el sorsukat. A bíróság a három testvér legfiatalabbját más­fél évi, a középsőt egy év, kéthónapi, a legidősebbet pe­dig tízhónapi szabadságvesz­tésre ítélte. Az utóbbi bün­tetést kétévi próbaidőre fel­függesztette. A többi fiatal­ember ugyancsak fogházbün­tetést, felfüggesztett szabad­ságvesztést,. a kisebb súlyú bűncselekmények elkövetői pedig nevelő intézkedést kap­tak. Szűcs Gábor Naponta két és fél ezer pár házicipőt gyártanak a Favorit szövetkezet telepén, Nagyorosziban, melynek zöme exportra kerül. A későbbiekben nem term -keik számát kívánják nö­velni, hanem minőségileg értékesebb lábbeliket gyártanak. Mátraszőllősről az Orion őrs számolt be egy téli kiruc­canásukról, a csisz-csuszká- lásokról, a hócsatákról és miegyebekről. Levelükben be­mutatnak egy kiváló kisdo­bost is, akit Kecskés Ildikó­nak hívnak. „A rajban, az őrsben un­szolás nélkül, jó kedvvel dol­gozik, sokat segít az időseb­beknek és a kicsiknek... Tud­juk, hogy nem azér( tanul, mert muszáj, hanem hogy megismerje környezetét és az abban élő embereket... Mint minden embernek, neki is van hibája: egy kicsit türel­metlen. De ez nem nagy do­log. Mi, a raj, Ildikót példa­képünknek tartjuk. Sokat te­szünk azért, hogy hasonlít­sunk rá.” Tarról Jankó Tamás hete­dik osztályos őrsvezető arról ír, hogyan zajlik náluk a tu­dományos-technikai szemle, milyen szakkörök működnek és legutóbb hogy sikerült a pályaválasztási ankét. És ^.na­gyon várjuk a szombatot, ugyanis akkor lesz a farsan­gi bál...” Várjuk más pajtások tudó­sításait is az e napokban ren­dezendő farsangi mulatságok­ról. „Mi is így tanultuk.. Ezt a címet adta írásának Végül Brigitta ludányhalászá pajtás, majd így folytatta: — Iskolánkban már hagyo­mány, hogy a felsős tanulók segítik: az alsós kisdobosokat Mi, nyolcadikosok vállaltuk a legkisebbek, az elsősök se­gítését, iskolába szoktaitásu- kat... Persze, éhhez a példa­mutatás is szükséges. Órák után, mikor az elsős pajtások hazamentek, bementünk az osztályukba, rendbe raktuk, kdtaikarítottuk termüket... utána a cipŐ6zetarény követ­kezett. A takarítás után vidá­man néztük a sorba rakott ki. csíny papucsokat. Később aztán, mimt írja Brigitta két-két nyolcadikos segített az elsősöknek, végül már önállóan is végezték. — Munkájukat ahnyira megszerették — folytatja —, hogy a mi feladatunk már nem a takarítás, hanem az ellenőrzés. Nyomkeresők, játékmesterek figyelem I A korábban meghirdetett já­tékos pályázat határideje e héten jár le, tehát néhány nap áll rendelkezésetekre, hogy a sajtón keresztül lebonyolít­ható játék ötleteit beküldjé. tek! És hogy a nVornkeresők, valamint a többi játszani vá­gyó pajtások se unatkozzanak már most feladunk egy rejt, vényt, melynek megfejtői között könyveket sorsolunk ki. A feladvány: a február 10-i NÓGRÁD melyik cikkében olvasható ez a mondat: „A legelső dolgunk, hogy a hoz­zánk kerülő gyermekeket megnyugtassuk, igyekezzünk szeretete t adni, hogy tőlük is szeretetet kapjünk.” A fel­advány második része: meg kell írni azt is, mit tesz és tehet az úttörőcsapat a hátra, nyos helyzetű gyerekek sor. sának jobbításáért? T. L. Wy-ből Nádújfalu Kotroczó Róbert szülőfalu, jának történetéről ír, érdeke­sen és részletesen, olvassunk hát bele: — A mi kicsi falunknak története Is van, egy bácsi könyvet vezet róla... Az első falu Wy volt, a régi szénosz­tályozó közelében. Ez leégettr és a lakosság a régi sportpfu lya környékén épített új há­zakat. Ennek a településnek Faluhely volt a neve... A második falut is lerombolták és felégették. Az emberek a mai italbolttal szemben levő nádasba menekültek. A ve­szély elmúltával a Barta-hegy vonulatába építették új há­zukat. A nádasról Nádújfalu­nak nevezték el. Az elmondottakat Róbert rajzokkal is illusztrálta: templom, iskola és sok-sok gyerek szerepéi a képeken. Egyéb levelekből A legszorgalmasabb tudó. silóink közé sorolandó a Va- nó testvérpár, akik legutóbbi leveleikben az őrei hótafa, a szakács, az őrsvezetőd helyet­tes és az egészségek munkájá­ról adnak számot, mindezek tevékenységét ök is színes raj­zokkal teszik élmenyszeírűbbé. — Nagy örömmel olvastuk a kiemelkedő bábcsoportok című cikket — írják a rom* hányi Csibike bábcsoport tag­jai —, de még nagyobb lett volna az örömünk, ha a mi nevünk is szerepelt volna... pedig a tévé minket is meg. hívott. Kedves Csibike bábcsoport! Ha írtok magatokról, akkor még a tévészereplés előtt megismerhet benneteket a megye úttörő- és felnőttla­kossága és együtt szurkol a sikeres szereplésért. Címünk: „Barátunk az újság”, NÓG- RÁD-szerkesztőség, 3100 Sál* gótarjám, Palócz Imre tér 4. Tftr TÖT -A* Köszönjük a többi leveleket is, melyeknek bemutatására nincs módunk, de a rendsze­resen tudósítók írásainak köz­zétételére —, ha némileg rö* vidített formában is —, de sor kerül. Itt jegyezzük meg, hogy a napokban ellátogat­tunk a pásztói Dózsa György iskolába és az ott készített fo„ tokhoz az úttörőtudósítók ír­tak szöveget, melyet a közel­jövőben mutatunk be. Rend a lelke... Nincs aki vitatná, hogy az ember hangulatát befolyásolja a környezete. A tisztaságban, a rendben jobb a hangulat, a közérzet. Az ilyen munkahelyen eredményesebben lehet dol­gozni, de a szabad időt is ott lehet kellemesen eltölteni, ahol a környezet szépet, jót nyújt a pihenőnek. A közelmúltban nyugdíjasok mondták el, hogy a tél végét szenvedő lakóte­rületek depressziós hangulatot keltenek bennük. így van ez a fiatalabb korosztállyal is, mindenkivel. Mert az ember természetével járó, hogy szereti a szépet, a jót, a kelleme­set. És itt jön létre a nagy ellentmondás: mégis az ember az, aki a környezetét tönkre( is teheti. Panaszt, panasz követi, hogy például Salgótarjánban a Lovász József úton hónapok óta az ablak alatt hever a pad­lásról ledobált szemét, törmelék és nincs aki eltakarítsa. De bántja a járókelőket az is, amikor olyan mezőgazdasági gép­telepeket látnak, ahol rendetlen, összevisszaságban bedo­bálták a gépeket, kitéve a rozsdának. Hát még az ország­utak állapota, különösen ilyenkor, tél végén. Rendkívül le­hangoló látvány. Hozzá kell látnunk, rendet teremteni a környezetünkben, mert ha az ember tönkreteheti a környe­zetét, rendbe is hozhatja. A kormány, a társadalmi és tömegszervezetek kezdemé­nyezték, hogy a rendért, a tisztaságért, a szép iránti igé­nyért kezdődjön a legszélesebb réteg körében olyan akció- sorozat, amelyből mindenki kiveszi a részét. Néhány hét múlva zajlik az egész ország érdeklődésének középpontjá­ban álló pártkongresszus. Ezt követik a szép tavaszi ünnep­ségek, hazánk felszabadulásának 35. évfordulója jegyében. Milyen kedves vonása lenne az emberi megnyilvánulásnak odafenni a kongresszus asztalára, a felszabadulási évforduló nagy ünnepére, hogy rendet és tisztaságot teremtettünk a vállalaton Belül, a szövetkezetekben, az intézményekben, a lakóhelyeinken, környezetünk esztétikusabbá tétele érdeké­ben. A rend, a tisztaság szorosan beletartozik az életünkbe. Gondoljuk meg: ha tiszta, jó állapotban vannak a gépek, a berendezések, s a szerszámok, mennyivel biztonságosabban, jobban, nagyobb kedvvel lehet dolgozni. Ide tartozik, hogy felesleges anyagot ne mozgassanak, mert végül is a szemét­re kerül, amely kárt, meg szennyet okoz. Mennyivel köny- nyebben dolgozhatunk, ha történetesen a munkahelyen ke­letkezett hulladékot gondosan összegyűjtjük, elszállítjuk, és ahol lehet, hasznosítjuk. A környezet rendben tartásának ezernyi formája van. A la­kóterületeken a télen összegyűlt szemét eltakarítása közös érdek, hiszen éppen az idősebbek panaszaiból is kitűnt, hogy a rendetlenség befolyásolja a kedélyállapotokat. Nagyon keserű marad az ember szájíze, lehangoló a han­gulata betérve olyan községbe, ahol a falu elején gusztus­talan szemétdomb fogadja az utast. Sokan mondják, hogy soha máskor nem .volt szemét a községek környékén. Most más a helyzet. Kevésbé lehet eltüzelni a fölösleges lomot, mert az olajkályhák erre nem alkalmasak. Kulturáltabb lett az élet a faluban is, és nem a házak közvetlen környékén gyűjtik a szemetet, hanem viszik, ki hová tudja. Szolgálha­tunk nem éppen helyes magatartással, olyannal, hogy a za" bariak a felgyülemlett szemetet Szügy határában szórták le, amikor valamelyik autó járatuk arra járt. Ez nem kollektív környezetvédelem! Pedig most arra van szükség, hogy min­denki erejéhez mérten rendbentartója, felvigyázója, szor­galmas munkása legyen a környezetének. Biztos, sokan megmozdulnak a cél érdekében. De még ennél is többre van szükség, úgyszólván mindenkire, hogy rend legyen szép megyénkben, lakó- és munkahelyeinken. Nyílik az idő, közeleg a tavasz. Ragyogjon a környezetünk is, hiszen mindez az embert szolgálja! — B — NOCRÄD - 1980. február 12.. kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents