Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-12 / 35. szám
Képernyő előtt Vitray, a nagy drámaíró A „Csak ülök és mesélek...” szállóigévé vált. Érdekes módon (s egyben jellemző módon is) mindig olyan helyzetben kerül szóba valamilyen aktuális ,,ferdítéssel”, amikor a látszat ellenében szeretnénk hangsúlyozná valamit. Mert akkor is erről volt szó! Vitray korántsem „csak ült és mesélt”. Ezt mondta nekünk, szerényen, az előtérbe húzódva, de mindannyian tudtuk: a megrendítő, elgondolkodtató történetek, az emberi sorsok, az ember nagyszerűsége, megbocsátható kisszerűsége, önmagát égető, másokat felgyújtó .szenvedélyessége, áldozatai, felemelkedései és bukásai soha nem kerültek volna elénk — Vitray nélkül. A néző és a televízió egyenjogúsításának korszaka volt az a sorozat, agyxm-magyará- zás, szájbarggás nélkül jöttek a történetek, az emberek, s mindenki maga dönthetett arról, hogy milyennek ítéli — nem a műsort és Vitrayt — magát az embert. Akivel megismerkedett. Csak a beavatottak ismerhetik az okát, miért szakadt meg ez a korszakos sorozat. Talán az alkotók untak bele, talán a televízió vezetése sokallta meg a történeteket, talán csak az alapigazság érvényesült szuverén módon:; egy sorozatot akkor érdemes berekeszteni, amikor a „legjobban megy”... Eégi jó fogás. Nem is ez a fontos, bár nem volt mentes a berekesztés az enyhén könnyes búcsútól. A nézó megszeretheti a televízió sorozatait (volt rá példa éppen elég), de unhatja is őket. Egyik is, másik is előbb-utóbb véget ér. Hogy átadja a helyet és az időt az újabbaknak. Vitray vállalkozói kedve szeréncsére töretlen. Egy salgótarjáni főiskolás véleménye napjainkból: — Ez a Vit. ray percről percre jobb... Már krokitéma. Valahol azt olvastam, hogy „mindenben benne van”, s a nyelvbotlás csak annyira túlzó, amennyire az igazság kimondása megköveteli a tömörítést: „Vitray televízió”. A párhuzamok elkerülhetetlenek. Régi színházi igazság, hogy a közönség bizónyos színészek kedvéért „megy be a darabhoz”. A televíziós néző is így van ezzel. Vitraynak kinyitja a készüléket, függetlenül attól, hogy vasárnap délelőtt, vagy vala- .melyik hétköznap késő este jelenik meg a képernyőn éppen soros sorozatával: a Vasárnap délelőtt, vagy a Kapcsoltam című műsorával, s nagyszámú segítőtársával, alkotód gárdájával, akik alighanem szívesen dolgoznak vele. Ki ne dolgozna szívesen egy örökké megújulni képes „sikeremberrel”? Legújabb sorozata a Siker most van kialakulóban. Szemünk előtt, velünk együtt dolgozza ki a formát, a tartalom „hozott anyagból” tevődik össze, Vitray hozza, megint a legjobbkor, most, amikor már-már elhittük, hogy semmit .sóm csinálunk jól, amikor csupa fiaskó vesz körül bennünket — látszólag. A „Csak ülök és mesélek...” meglehet sok extrém vonást is tartalmazott, mégis mindenképpen elévülhetetlen érdemeket szerzett általa a televízió, amikor felmutatta rend- re-sorra: íme, ilyen az ember! A Vasárnap délelőtt exkluzív vonásaival ragadja meg azokat, akik szivesen töltik a képernyő előtt ezeket az órákat, ugyanakkor felvállal olyan közérdekű témákat is, amelyek bemutatása szó szerint megrázza az ország közvéleményét. Szembesíti önmagával és másokkal a szereplőket, hitvallásra kényszeríti a főszereplőt, aki — csakúgy, mint a drámában — az adás után már nem élhet pontosan ugyanúgy, mint annak előtte. Ilyén volt a legutóbbi Vasárnap délelőtt adás is. amely a pótolhatatlanul nagy értékű egyik hazai cseppkőbarlang és környezete pusztításáról szólt. Drámai helyzetek, drámába illő dialógusokkal. Mit vár az ember a tele-,'íziótól? A szórakoztatáson t. . hiteles felmutatását annak, ami körülöttünk, s velünk történik. És a hitelességet —, milyen az élet! — egyes-egyedül az ember adhatja meg. Ezt sem/milyen íróasztal mellett kiötölt műsorszerkezet, helyszíni jelentés, gondosan megszerkesztett, de végeredményben nagyon is művi úton előállított riport nem pótolhatja, s nem is pótolja. Az ember persze ezt is végignézi, bólogat is a sok igazságra, fontos összefüggésre, szempontra, amely- lyel egyetért (vagy nem ért egyet). De más-abb, jobb aligha lesz általa. Erre az itt vázolt értelemben drámai műsorok bírhatják rá. Érzik, tudják ezt mások is: valóságos „Vitray-jelenséggel” számolhatunk. Kínálkoznak a riporterek, riportalanyok keres, tetnek, arra ösztönzik a 'nézőt. hallgatót, hogy például az esti órákban egy bizonyos szá. mon hívja fel a rádiós riportert és nyugodtan „olvasson be neki”. Vagy mondjon el egy fejezetei az életéből. Jó jelenség ez. A Siker is lehet ragadós. (T. Pataki) Cirill és Metód a Zala partján A Bailaton árka a tó délnyugati végén a kisbalatoni nádasok; védett madárországán túí Lapos völgyben folytatódik, :s a kirándulók nem kis részének érdektelen e táj. Pedig van ott is szépség és emlék, amit felkeresni, látni jó! A sok közül egyet látogassunk rrveg ezúttal. Balaton- szentgyörgy és Keszthely között, a Zala folyócska hídja közelében kanyarodjunk nyugatnak, a Zalaegerszeg felé vezető útra.* De aztán azt is hagyjuk el óit, ahol Sármellékre visz az út, s ez utóbbin- keresztül menjünk el Zala- várra, sőt egy kicsi-t azon is túl! A RÉCÉSKŰTI BAZILIKA Zalavár községből a Zalán át nyugatra vezető út mentén találjuk azokat az emlékeket, amelyeket keresünk- Különben a falu területén is előkerültek tanújelei a történelmi idők embereinek, egyebek között őskori kemence, római korai urnasírok, Árpád-kori temetőmaradványok, s középkori templom is állt ott. Túl a falun a műúttól nem mesz- sze, jobb kéz felől hajdani, Tészben középkori gerendaút és híd faanyagára bukkantak. Távolabb pedig, nem messze az utat keresztező csatornától, észak felől szépen megőrizve láthatjuk a récéskúti kőbazilika maradványait. Ott a hajdan mocsaras tájék szigetszerű kiemelkedésén 1946—1947- ben tárták fel a régészek a háromhajós, félköríves szentélyrészekben végződő templomnak az alapjait. Akkor úgy vélték, hogy a nyolcszázas évek második feléből való a templom, és vagy ’ a Szent Adorján-, vagy a Szent : Jáhos-templommal azonos, amelyeket egy középkori krónikás úgy emlit, hogy Pribi- na városában, Mosaburgban álltak. De ki is volt ez a Pribina, hol lehetett a-z 6 Mosaburgja, azaz — lefordítva — mocsárvára, és bizonyosan ő építtette-e a récéskúti bazilikát? MIKOR ÉPÜLT? Az a bizonyos krónika, amelyet 871-ben Salzburgban írtak, a Conversio Bagvario- rum et Carantanorum, leírja a frank birodalom keretében a salzburgi érsekség működési területén folyó hittérítést, amelyet —, mint megtudjuk belőle — a Dél-Dunántúlon az oda menekült morva—szláv törzsfő, Pribina támogatott a szóban forgó évszázad negyvenes éveitől. Pribinának frank kapcsolatai miatt kellett elmenekülnie a nyitrai fejedelemség területéről, és a frank biradalom kapott hű* bérbirtokot a Zala és a Balaton vidékén- Területének központja volt az említett Mosa- burg, ahoi a salzburgi érsek templomot szentelt föl, ezenkívül a legjelentősebb — a Szent Adorjám-templom — építéséhez kőműveseket, festőket, ácsokat is küldött. Mosaburgban azután a görögkeleti egyház két nagyja, Cirill és Metód is járt, amikor a bizánci császár a nyugati szlávokhoz küldte őket, sőt Metód később Pannónia püspöke lett. Mindez már Pribina halála után történt, fia, Kocel uralma idejénVajon a récéskúti bazilikában hirdették-e az igét? A hatvanas években folytatott ásatások e templom alapfalai alatt korábbi faszerkezetű szláv templomépületek maradványait mutatták ki. Közülük az első a VIII—IX. század fordulóján égett le. Valószínűnek tartottak, hogy a legutolsó fatemplom épülhetett Pribina idején, így' talán abban járt a két szentéletű férfiúMOCSÁRVÁR De végül is hol volt Pribina vára? Hiszen Mosaburg neve várra utal, s az említett krónika is megjegyzi, hogy Pribina vára a Zala folyó melletti mocsárban és erdőben volt. Ezt a várat az úttól balra, a Vársziget nevű részen kutatták föl a régészek. Tábla jelzi az utat, oda, , emlékmű is áll mellette. A zalavári vár sokáig állt--— formáját Giulio Turco XVI. századi felmérése szépen megörökítette. A kutatóknak sok évszázad emlékanyagát kellett megkülönböztetniük. Ezek között vannak Pribina korából, a IX- századból származó maradványok is. Az ő környezetének emlékei lehetnek azok a szláv temetkezésekre jellemző nagy fakoporsós sírok, amelyekben keresztény szertartás szerint helyezték nyugalomra a halottakat egyik-másik mellé frank díszkardot, vagy sarkantyút is rakva. Egy korabeli lakótelep is kibontakozott, szorosan a földbe mélyített házakkal. A sziget szélén húzódó régi várfal facölöpökkel erősített földtöltésből állt. A cölöpök töredékei, tűzhelyek edénytöredékei és állati — főleg sertés és szarvasmarha — csontmaradványai, vas ékepapucs és ötvösszerszám regéltek az egykori lakók életéről. N. FGÁRDONYI GÉZA MŰVÉNEK KÉPREGÉNYVALTOZATA Feldolgozta: MARKUSZ LASZL-O Rajzolta: ZÖRÄD ERNŐ A kultúra és a művészet iskolája Manapság Vietnamban sok helyütt tevékenykednek a kultúra és művészet iskolájának végzett növendékei, hivatásos színházakban játszanak, műkedvelő együtteseket irányítanak. Az iskolát 40 évvel ezelőtt alapították, s tulajdonképpen folklórközpont volt, ahol népi táncot és népzenét tanítottak. Ma már két tagozaton képezik a jövendő művészeket “s kulturális dolgozókat. A Hanoitól 70 kilométerre fekvő iskolából kerülnek ki a fiatal színészek, rendezők, együttesvezetők. Jelenleg 33 tanár oktat koreográfiát, rajzot, mozgásművészetet és hangszeres zenét Van zongora, harmonika, népi hangszer és hegedű tanszak. A kultúra és művészet iskolájának négy évfolyamán az idei tanévbén 200 hallgató folytatja tanulmányait. XII. MAGYAR ]ATÉKFILMSZEMLE NÓGRAD MEGYÉBEN 1980. II. 11—16. Vasárnapi szülők Színes magyar film, készült 1979-ben az Objektív Filmstúdióban. írta: Fényképezte: KARDOS ISTVÁN RAGÁLYI ELEMÉR Rendezte: RÓZSA JANOS Főszereplők: Nyakő Julianna, Blizik Andrea, Pásztor Erzsi, Szakács Melinda BEMUTATÓ: II. 12. SALGÓTARJÁN, KOHÁSZ FILMSZÍNHÁZ / ADÓBÓÉK-A -ászA BA BITÓIT tfAGMRÓKRA VélZlAK A 'FÉLSZEMU. SORSAT. ,,.ESA PAP '.MAGA MARADTTKTÖRÖKKEL. jumurdsák pénz: kin'alt jelétéért, de EGY PAP is volta fogoly, magyarok* kq ZÖnifSt&Q'GY! GABOR; MOST 0 SZÓLOTT r MOST AM A h RAJTAD A SOR! J (I A PÉNZÉT) NEM KELL! ■ AZT-AZ AMULETTET KÍVÁNOM. TŐLED. NYÚLJ A , J ME,U£SEMjÁXA4A fi NYAKAMON' iuL io e. láttátok,"- - '•Wap aval látott ENGEM?! HELYITEKNEK TÖBB'A JOGA ARRA,' ’ .EtOGV fiZZEL A KÖTELET NEKL/r VADÁLLATTAL ELBÁNJON? MENJETEK* ES AKT! "* A VITÉZEKKEL
