Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-06 / 30. szám
Falvak számvetése Tartalmasabbá vált az ú|ítóés feitaSálétevékenység Az Országos Találmányi Hivatal elnökének nyilatkozata Lendületesebbé vált az íjítómozigalom, . a 'feltaláló- tevékenység, s a tervezés, kutatásfejlesztés munkája is megélénkült a vállalatoknál a szigorúbb szabályozók életbelépése nyomán, amelyek a termelés irányítóit a szellemi kapacitások jobb kihasználására ösztönzik. Mind több gazdálkodó egységben ismerik fel, hogy a minőség javításához, a termékszerkezetváltáshoz, a piacképes termékek gyártásához a „gondolkodó ember” ötletei, javaslatai óriási feltáratlan tartalékot hordoznak magukban. Az értékes műszaki, szellemi alkotások gyakorlati megvalósítását, az egyéni és a kollektív újítók, feltalálók munkáját az Országos Találmányi Hivatal irányító, szervező, tanácsadó tevékenységgel segíti. Erről számolt be Pusztai Gyula, a hivatal elnöke az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. Az elmúlt néhány hónap tapasztalatai azt igazolják, hogy az újító- és feltalálótevékenység tartalmasabbá vált. Míg korábban a vezetők sok helyen adminisztratív teherként értékelték az éves újítási tervek elkészítését és végrehajtásuk gyakran formai volt, addig most az újítók és feltalálók munkája mindinkább felnő eredeti funkciójához, tartalmasabb, ténylegesen a helyi feladatok teljesítését, a termelési tervek megvalósítását, a nyereségképzést szolgálja. A szocialista brigádok, mint a termelés alapsejtjei, újításaik^ kai, találmányaikkal különösen fontos szerepet töltenek be a technológiák ésszerű módosításában, a gazdaságos gyártási folyamatok kialakításában és a konstrukciók létrehozásában. A szocialista újítókollektívák hasznosságának felismerésében élen járnak a gyógyszeripar, az élelmiszer-gazdaság és az elektrotechnikai ipar üzemei. Más országokkal összehasonlítva, nálunk a kutatás- fejlesztés és az újdonság ipari gyártásba vétele között aránytalanul lassú az úgynevezett innovációs folyamat, ami nemcsak drágítja a költségeket, de egyben gátja a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodásnak. Ezért az innováció meggyorsítására, kormányhatározat nyomán a Magyar Nemzeti Bank 600 millió forintos keretet hozott létre, amiből azok a vállalatok kaphatnak visszatérítendő támogatást, amelyek a világpiacon keresett, jól értékesíthető, új termékeket fejlesztenek ki. Ezeknek a műszaki alkotásoknak a. kiválasztásához a tanulmányi hivatal is segítséget nyújt. Elsősorban azt tárja fel, hogy nincs-e párhuzamosság a műszaki fejlesztésekben. akár hazai vagy más országbeli vállalatokkal. A párhuzamos fejlesztések elkerülését egyébként főleg az iparjogvédelmi kultúra emelésével, s a technika jelenlegi állásának földerítésével érhetik el a vállalatok. Ilyen megelőző, tájékoztató munka a kohó- és gépiparban már kötelező az üzemek számára, s most van közreadás előtt az. országos iparjogvédelmi szabvány, amelyet a hivatal a Magyar Szabványügyi Hivatallal közösen dolgozott kiA hivatal szabadalmi témafigyelést végez az iparvállalatok, intézmények számára, a témafigyelésből a tizenkét legfejlettebb ipari ország műszaki fejlesztési irányairól kaphatnak tájékoztatást, támpontot saját fejlesztésükhöz. Sok vállalat él már ezzel a lehetőséggel, sok közülük konkrétan egy-egy gyártmányára kér információt, hogy pillanatnyilag hogy áll a nemzetközi élvonal. Néhány vállalat maga végzi a tájékozódást a külföldi azonos profilú cégek fejlesztési irányairól, így az Egyesült Izzó, a Kőbányai Gyógy- szerárugyár, valamint az Észak-magyarországi Vegyiművek. Természetesen ehhez fejlett apparátus, > jól szervezett szabadalmi osztály szükséges. Tegyük a szívünkre a kezünket, s őszintén valljuk be: a maga módján mindenki lokál patrióta. Ki túlzottan, ki a ma realitásához mérten, de kevésbé hordozza magában lakóhelye, közvetlen környezete, szőkébb hazája szeretekét. Tagadhatatlan tény hogy szándékosan, vagy akaratlanul nap mint nap odafigyelünk a község a település életére. Mert' például: bosszankodunk, ha a nyári hónapokban akadozik a vízellátás, ha késik a kenyér-, vagy a tüzelőolaj-szállító autó. Más alkalommal viszont örömmel nyugtázzuk egy új ABC-áruház alapjainak lerakását, illetve azt, ha az apróságok zsongó hangzavara tölti be az újonnan avatott óvodát. Hogy ezekről a dolgokról évről évre mennyi szó esik, azt csak azt tudja igazán, aki becsülettel végigült már néhány falugyűlést, aki részt vett már a lakosság és a helyi tanács közös számvetésén. Ismét sor kerül megyénkben is a szokásos év eleji falugyűlésekre, amelyeken az esetek többségében képviselteti magát a község apraja- nagyja. Nemegyszer megtörtént már, hogy éjszakába nyúlt a kora este kezdett közös számvetés, mert a tanácselnök alig győzött válaszolni a helybeliek kérdéseire, felvetéseire. Mert amikor a lakosság képviselői elégedetten nyugtázzák a fejlődést, a gyarapodást — vagyis: jogos igényeik megvalósulását —, egyben hangot adnak a jövőt formáló véleményüknek is. Szükségtelen magyarázni, ez a falugyűlések lényege, legfőbb értéke. Olyan mérce ez, amellyel egyformán méri a szűkebb pátriával kapcsolatos dolgokat, terveket a lakosság és a tanács. Ennek a közös számvetésnek köszönhető, hogy ma már ritkán hangzanak el olyan állampolgári, lakossági igények, amelyek elrugaszkodnak mindennapi életünktől, s amelyek nem gyökereznek a közös lehetőségek talajában. „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér” — tartja e közmondás s tartják ma már megyénk ki- sebb-nagyobb településeinek lakód és vezetői egyaránt. S. hogy mennyi minden fér el a közös „takaró” alatt, az a lakosságon is múlik. A helybeliek szorgalmával, segítő- készségével, a kör-léget gva- rapító ötleteivel nagyot lehet előbbre lépni. A falugyűlésnek rendkívül fontos szerepe van egy település életében. Főként akkor, ha a helybeliek érzik, látják, a mindennapi életükben tapasztalják, hogy az ott elmondottak nem röpültek üres szavakként a levegőbe. Ezek után: miért ne lenne valaki jó értelemben vett lokálpatrióta? • Sz. I. Felfedező lettem... őszintén bevallom, ilyen gondban mint jmost, még nem voltam. Igaz, nem mindennapi dolog történt velem. Képzeljék, megoldottam egy rejtélyt. Nem akármilyen rejtélyről yan ám szó; olyanról, amivel híres és egyszerű emberek egyaránt sokat foglalkoznak, és nincs tudomásom arról, hogy töprengésük sikerre vezetett volna. Mondjam el? Na jól van, de csak egymás között. Megoldottam azt a nagy titkot, hogy miéit késnek a vonatok. Miért? Ezt is elmondjam? Jól van, kimondom: azért mert késve indulnak... Nem volt egyszerű erre rájönni. A múltkoriban száznál is többen utaztunk a reggeli gyorssal, de senki nem jött rá, miért értünk egy óra késéssel a fővárosba. Ezt a rejtélyt kizárólag én oldottam meg. És nem is volt olyan könnyű megoldani. Állunk a peronon, ki dideregve, ki idegesen, már jóval túlha- hadva az indulási időt, amire abból következtettem, hogy a hegy mögött lassan virradni kezdett, és nagy zajt csapva a varjak is jöttek a, szálláshelyükről. Az óránál is pontosabb időjelzők. A vonat pedig sehol. A so- mosi szerelvény már felment, a gyors még nem jött. De egyszerre betolatott. Bevallom, gyanús volt a nagy tülekedés. Törték magukat az emberek, hogy mielőbb feljussanak a kocsikba. Mi lehet ennek az oka? Mert a szerelvény nem sokat várat magára, indul is. Na. ez nem gyanús? De nem indulhatott, mert nem volt, aki indítson. A málházó szaladt megnyomni a dallamkürtöt, mert a pénztárosokat az idegösszeroppanás kerülgette az utazók rohama miatt. Ekkor már- már derengett gondolataimban: valami rendkívüli dolog történik velem. Megindulunk szép óvatosan a külső pályaudvar felé, ott megállunk és állunk. Ez megzavart, mert csak az álldogál, aki ráér és nincs késésben. De akkor megérkezett a so- mosl szerelvény, amelyről két vasutas ugrott át a gyorsra. Nem is sejthették, micsoda segítséget adtak. Azt sajnálom, azóta sem lelem őket sehol, pedig köszönettel tartozom neki. Azt mondja az egyik a másiknak. — Azt gondoltam, már meg sem vár. i; Jön a jegykezelő és kérdem tőle: miért gondolta a kolléga, hogy meg sem várja őket. a vonat? Mert késésben vagyunk. Nézem az órát, de biztos nagyon sápadt lehettem, mert utastársaim feltekintettek búskomorságukból. Hát még amikor akaratom ellenére felkiáltottam: megvan!!! És képzeljél?:, felugrottam. Ugyanis egy fénysugár gyűlt az agyamban, a testem forró lett: késve indultunk, tehát késünk! Attól kezdve aztán a fővárosig a legnagyobb feszültségben figyeltem a vonat haladását és az idő múlását. Bekövetkezett teháfy amit megsejtettem: egy óra késéssel értünk a Keletibe. Most mit tegyek, azóta is hordom a nagy titkomat. Mert nem akármilyen dolog megfejteni egy ilyen, embereket foglalkoztató dolgot. Ez nem akármilyen dolog? Megfejtésére tudomásom szerint még nem volt példa. Mit tegyek, kihez forduljak nagy felfedezésemmel? Majd rájövök talán. Hanem addig is egy kérésem lenne. Ne szóljanak senkinek róla, mert — csak súgva mondom, — még van amit nem oldottam meg. Azt, hogy miért olyan piszkosak az utasfülkék. Ha ezt is megoldom, akkor lesz teljes a felfedezésem. Értik ugye titoktartásom okát... Bobál Gyula Arcok a tanácsból Százforintonként csdfák Miiyen az ideális tanácstag? Munkaszerető, aktív, politikailag képzett, tájékozott? Közkedvelt és köztiszteletben álló? Olyan tulajdonság ezek mindegyike, hogy egyetlen tanácstag sem nélkülözheti őket. Hanem munka- szeretet ide, közkedveltség o. a, nem sokat ér az tanácstag aki gyengén áll a legfontosabb tulajdonsággal, a szervezni tudással. Mert valljuk csak be, milyen sokszor várunk a buzdító szóra, agitálásra s, hogy nem nyúlunk ásó, kapa után, nem áldozunk egy zacskónyi fűmagra utcánk széps’ége érdekében. — igen gyakran csak a hívó szó hiánya miatt történik így. Talán a tanácstag egyik fő feladata — hívni. Legfőbb erénye pedig: a hívni tudás. Az ilyen hívni tudó tanácstagok közé tartozik Balassagyarmaton, Aradi Istvánné is. Őszintén megmondja, hogy nem szívesen beszél magáról. Pedig a tanácson a város egyik legaktívabb tanácstagjaként tartják számon őt. Mint a kórház nemrég nyugalomba vonult beruházási főelőadója, sőt. mint a városi szociális otthon volt vezetője számos érdekességgel tudna szolgálni az egészségügy világából is, most azonban tanácstagi minőségében faggatjuk munkájáról, elképzeléseiről. — Be kell vallanom, hogy tanácstagként is elsősorban egészségügyi dolgozó, az egészségügy szószólója maradtam — mosolyog. — A kórház gondjait pedig mondanom sem kell, hogy szívügyemnek érzem. Tanácstagi munkámat talán ezzel lehetne a legjobban meghatározni. Egyébként a számvizsgáló bizottság elnöke is vagyok és már tízvalahány éve tanácstag az Arany János utcában... Legtöbb említenivalója azonban — különös módon — nem az Arany János utcával kapcsolatos. Ez az utca ugyanis most olyan „lehetetlen” állapotban leledzik az elejét bontják’ a többi bontása is tervbe van véve, így aztán elég nagy a dilemma, mihez kezdjenek addig is vele. Tavaly úgy határozott a közösség, hogy az Arany János utcának esedékes tízezer forintot tegyék hozzá a Bérezi Károly utca tízezer forintjához és építsék meg belőle ott a járdát. Kaptak hozzá támogatást a tanácstól is, ami pedig még így is hiányzott az összegből, százforintonként adták össze az utca lakói. Igaz, nem mindenki állt az ügyhöz pozitívan, de ez csak töredéke volt az elszánt és tettrekész utcabelielmek. Elkészült a járda, azok előtt is, akik pénzt sem adtak, segíteni sem jöttek. Lehet; hogy okulást jelent ez nekik a jövőre nézve? Bíznak benne. A járda építése óla a kisgyerekes szülök már egy szánkódombot is „összema- szekoltak” gyermekeiknek az utca végében, hogy azok ne a forgalmas részen csúszkáljanak. A további tervek pedig már készen állnak: parkosítani fognak, és megoldják a csapadék elvezetését. — Szeretem ezt a várost :— mondja a törékeny, finom asszony. — Hangulatos, kedves kis heljí. A táj is gyönyörű, főleg arra, Tarján felé. Sajnos, későn kezdtünk el fejlődni, és ez a későn kezdett fejlődés is megtorpannni látszik most a megcsappant anyagiakról megítélve. Ezért kell összefogni a lakosságot, hiszen nagyon nagy. szerepe lesz a társadalmi munkának, ha tovább akarunk lépni. Ahol a lakosság szereti a várost, ott meg is látszik az. Említhetném Pécset, Sopront, mint példát. Mi is meg tudnánk tenni ugyanezt. — Összefogás, közösség? Valahogy elkényelmesedtünk. És ez nagy baj. önzőek vagyunk egy kicsit, úgy érzem, csak a magunk előnyeivel törődünk. Beszélhetnék itt Balassagyarmat vízhelyzetéről, mint a helyi önzés egyik kiváló példájáról. Mert hiszen mindenki tudja, hogy nincs vizünk. Bánjanak is úgy a vízzel! Ne eresszenek le kádnyi vizet, mikor már újra folyik a csapból, ne folyassanak el tíz-húsz litert csak azért, hogy egy pohárral igyanak, mikor más a kisgyerekét sem tudja megfürdetni... W. Sz. E. Cereden sem cerberusok \ Hatvan kisgyermek korszerű elhelyezését biztosítják a cercdl óvodában, ahol a község valamennyi igénylőjének kérését kielégítik. Tajti Lászlóné vezető óvónő irányítása mellett még három képesített pedagógus, Tajti Csabáné, Ludvig Zoltán- né és Nagylaki Andrásné foglalkozik a kisdedekkel. A fenntartási költségeket üzemek szocialista brigádjainak társadalmi munkája egészíti ki, a játékok vásárlásán túl az intézmény körüli parkot szerelték fel hintákkal, padokkal, mászókákkal. Simon Tiborné az óvoda megnyitása, 10 év óta főzi a gyerekek számára az ízletes ebédeket. A jól felszerelt konyhában Tajti Vilmosné a segítsége. Télen sem csak a szobákban töltik idejüket a kislányok, kisfiúk. A gyerekek számára kedvezett ez a tél, az udvaron hóembert építenek, hógolyóznak, csúszkálnak. A nyáron szintén társadalmi munkával létrehozott KRESZ-parkban —, amelynek kivitelezésében főleg az ötvözetgyáriak jeleskedtek —, most délelőttönként nagy hócsata folyik. Bizony, jól fel kell öltözködniük az ovisoknak, amihez a nagyobbak már röstellnék az óvó nénik, dadák segítségét. Kulcsár József képriportja NÓGRÁD — 1980. február 6., szerda 5
