Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-03 / 28. szám
Szauna — télen Világszerte tért hódít a szauna, amelynek lényege a forró gőzfürdő és a hidegvizes lehűtés. A köztud atba'n a szauna fogalma összefonódott Finnországgal. Ez igaz is, de már a finnek előtt ismerték az ókori népek is a szaunát, sőt az asztékok, az amerikai indiánok és még az eszkimók is használták. A középkori Görögországban és Rómában is maradt fenn egy-egy változata, de a vikingektől kezdve egészen a régi szlávokig kedvelték ezt a fürdőzést. A modem szaunázás vitára legtöbb okot adó része, a befejező szakasz, a lehűtés. Sok helyen a gőzből kifutnak a hóba hemperegni, hógolyózni, vagy a jég között úszkálni. A finnek leggyakrabban például egy közeli tóba ugranak, esetleg úgy, hogy előbb léket vágnak. Sokan felteszik a kérdést: nem káros-e ez a szervezetre? A sportorvosok szerint hem, : megfelelő edzéssel minden ártalom nélkül szaunázha- tunk. Felesleges az aggodalom, a szaunától nem kell félni. A félelem legfőbb oka, hogy a közhiedelem szerint a szaunázónak félhevülten kell a hideg vízbe ugrania, vagy a hóban hemperegnie. Valójában pedig nem felhevült, hanem megizzadt a szaú'názó, és ez merőben különböző dolog. Orvosilag bizonyított, hogy a szauna kiváló gyógyszere a reumának, jó hatású a neurózisok valamennyi válfajára, a magas vérnyomásra, az érbetegségekre és használható álmatlanság ellen. És természetesen véd mindeif meghűléses betegséggel szemben, de csak kellő edzés után. A szauna világméretű elterjedésében a sport játszotta a fő szerepet. A stockholmi olimpián a finnek már használták a szaunát. A későbbi olimpiákon már mások is kipróbálták a finn fürdőt. A világ egyik legnagyobb futó- tehetsége és rendszeres szau- názója. Nurmi mondta: „A kimerítő küzdelem után fájdalmasan megkeményedett izmaimat a szaunázás azonnal rendbe hozta és feloldotta az esetleges depressziót. Csodálatos újjászületés megy végbe a forró deszkákon”. Képünkön: sportolók — szaú- na után. Növekvő dömperek A bányászati termékek fajlagos (egy tonnára eső) értéke általában csekély, és csak a feldolgozás során nő meg jelentősen. Egy tonna bauxit ára például mindössze századrésze egy tonna alumínium árának. A kavics,- a homok még kisebb értéket képvisel. A késztermék önköltségének jelentős hányada lehet a szállítási költség a bányától, vagy külfejtéstől a feldolgozó üzemig. Fontos gazdasági szempont tehát a szállítási költségek csökkentése. Ennek érdekében általában célszerű az egy tételben szállított mennyiséget mind nagyobbra venni. A 30-as évekig a bányatermékek szállításának a keskeny- és normálnyomtávú vasút volt a majdnem kizárólagos eszköze. Ennek hátránya azonban a nagy kezdeti beruházási költség, valamint az, hdgy külfejféses termelésmód mellett a vasúti feladóállomást a fejtés haladásával fokozatosan tovább kell telepíteni, vagy a külfejtés és a vasút közé más szállítási eszközt kell iktatni. Speciális terepjáró gépkocsit akkor még ném kínált az ipar, ezért szabványos kivitelű, 2—5 tonna teherbírású, benzinmotoros, fúvott gumiabroncsokon futó tehergépkocsikat alkalmaztak. Ezeknek azonban költséges utak kellettek. Az első nagy terepjáró gépkocsik 13 tonna önsúllyal szállítottak 12 tonna körüli terhet. A fokozatos fejlődés során az ötvenes évek elejére már általánosan elterjedtek a 30 tonnás egységek. A kocsikat két motorral szerelték fel: mindegyik motor külön egy-egy féltengelyt hajtott meg, ezzel elmaradt a differenciálmű. A hatalmas járműveket már nem lehetett közvetlen emberi erővel irányítani: a kormány, a tengelykapcsoló és a sebesség- váltó működtetésére hidraulikus szervoberendezéseket alkalmaztak. A hatvanas évek valóságos forradalmat hoztak, amely a gépkocsik csaknem minden fő részére hatott- A teherhordóputtonyt kezdetben négyzetcentiméterenként 2000—2500 kg szilárdságú acélból készítették, de legújabban tért hódítanak az alumíniumból készült puttonyok is, amelyek jelentős súlymegtakarítással járnak. Elektromos áram a hektériumok ellen Sokféle élelmiszert és gyógyszert csomagolnak fémdobozba, amelynek belső falát műanyag fóliával vonják be. A l’óiia megbízható védelmet nyújt arra, hogy a- becsomagolt anyag ne érintkezzék a fémmel. Ahhoz azonban, hogy a baktériumfertőzést megakadályozzák, a fólia felületét sterilizálni kell. Itt azonban nehézségekkel kell számolni. A gőzzel és forró vízzel végzett hagyományos sterilizálási eljárások a műanyag fóliáknál nem al- » kalmazhatók, a kémiai módszerek megtámadják a fóliát, vagy sok antiszeptikus . szer felhasználását igénylik. A nagyfrekvenciás árammal- végzett sterilizálás szinten felhevíti a fóliát. A fólia csírátlanításához magas térerősségű és alacsony frekvenciájú elektromos felület létrehozása bizonyult a legalkalmasabb módszernek. A Szovjetunióban végzett kísérletek eredményeként megállapították, hogy nagyobb frekvenciájú elektromos rezgés a rothadást okozó baktériumokat és gombákat elpusztítja, ha a felületet 12—15 000 volt feszültség alatt tartják. Az ezzel az eljárással végzett sterilizálás a fólia kémiai és mechanikai tulajdonságait nem károsítja. ■v A zongora fejlődése Érd AZ IDŐJÁRÁS ÉS A SZÍV Gorkijban különleges. szívás érbetegség-megelőző központot létesítettek, amelynek szakemberei nyilvántartásba vették mindazokat, akik érzékenyen reagálnak a légköri változásokra, a hőmérséklet ingadozására, a páratartalomra. Számukra kidolgozták a táplálkozási, gyógyszerfogyasztási előírásokat, és a munkarendet. A szolgálat egyik helyisége meteorológiai állomás. Amint a műszerek alapján időjárás-változásra lehet számítani, az orvosok azonnal értesítik pácienseiket. ŰJ RENDSZERŰ FÚRÓTORNYOK A kőolaj- és földgázmezők feltáróinak munkáját jelentősen megkönnyíti az az új fúróberendezés, amelynek alkalmazásával a kutak egyekessé harmad idő alatt kiépíthetők és a munkaigényes műveletek elhagyhatók. A fúróberendezések bonyolultabb szerkezeti részegységeit műhelyben szerelik össze. A 300 tonnás óriásokat trélerekkel, a járhatatlan mocsarakban pedig helikopterekkel blokként szállítják a munkahelyre. A vol- gográdi Barikád gépgyárban készült új fúrótornyok már megjelentek a tyúmenl olajmezőkön. PÉZSMACICKÁNYOK Pompás, puha bundájú, ritkaságszámba menő pézsmacickányokat küldött a vol- gográdi erdő- és vadgazdaság a kirovi területre. Ezek a pézsmák egyedül a Szovjetunióban tenyésznek, a Dnyeper, a Don és a Volga medencéjében. Ez az állatfajta nemrégen még a kipusztulás határán állt: már bekerült a gek „Vörös könyvbe”. Most any- nyira megszaporodott, hogy a tenyésztők új helyet keresnek telepítésükre. A világpiacon nagy a kereslet a pézsmacickányok bundája iránt. MOZI VAKOKNAK Az egyik első, vakok számára előállított szovjet film a vakok össz-szövetségi társaságának különleges stúdiójában készült. A film „megtekintéséhez” egy közönséges magnetofonra van szükség. A magnószalagon a film hanganyagát a filmre vonatkozó részletes magyarázattal együtt rögzítik. A magyarázatokat a párbeszédek közötti szünetekben adják meg, így a hanganyag és a film vetítési ideje egybeesik. A hangfilmet oktatási eszközként is felhasználhatják az iskolákban és a vakok rehabilitációs intézeteiben. A zongora szó a nyelvújí* tás korában keletkezett, azelőtt ezt a billéntyűs-húros hangszert klavírnak nevezték, így találjuk számbs régebbi szépirodalmi műben is. A zongora indirekt hangszer; megszólaltatására töb- bé-kevésbé bonyolult mechanika szolgál, amely billentyűk közvetítésével hozható működésbe. A billentyű leütése után a hang nem árnyalható, ezért a hangképzés végső finomsága tekintetében hátrányban van a vonós, vagy pengetős hangszerekkel szemben. A zongora elvileg azonos folyamat révén jött létre, mint amilyen korábban az orgona keletkezésekor lejátszódott. A mai ún. kalapácszongora keletkezési idejére az 1709-es évet adják meg. A húrok: megszólaltatási módja: ütés kalapácsszerkezet segítségével. Két, eltérő kalapácsszerkezet alakult ki. Az egyiknél a kalapácssor a billentyűktől függetlenül helyezkedik el, ez elvben azonos a mai, ún. angol mechanikával. A másiknál minden egyes kalapács egy-egy billentyűkarra van felszerelve, és azzal egységet alkot; ez, mint bécsi mechaHívó jel a kabátzsebből Üzemek, kórházak, szállodák, irodaházak, áruházak zavartalan működése nehezen képzelhető el úgy, hogy fontos személyek ne legyenek bármikor elérhetők. E célra többféle személyhívó rendszert fejlesztettek ki, amelyek készülékei egy zárt területen belül a szabadon mozgó embereknél vannak, s a központ hívására jelzést adnak a keresett személynek. I A személyhívó készülékek legtöbbje csupán a hívás tényét közli akusztikus jel, vagy beszéd formájában. Ilyenkor a keresett személy elhagyja a tartózkodási helyét és a legközelebbi telefonon felhívja a központot, hogy átvehesse az üzenetet. Az ilyen rendszerek felépítése egyszerű, a személyi jelzőkészülék kis méretű és olcsó, szolgáltatásaiban azonban nem kielégítő, és a hatósugaruk sem megfelelő. A fejlesztőknek mindenekelőtt a vasbetonszerkezetes épületek árnyékoló hatásának leküzdését kellett megoldaniuk, amit nagyfrekvenciás jelek alkalmazásával sikerült elérniük. Ma már nem csupán szőkébb körzetekre, hanem egész városokra kiterjedő hatósugarú telefonhívó-szolgála- tokat is létesítenek. Ilyen például az a rendszer, amelyhez Nagy-London területére kiterjedően 20—100 ezer előfizető csatlakozhat. Ennek nyolc közvetítőállomását egy központi számítógép vezérli. Egy központba futnak be a hívások, és az továbbítja azokat a nyolc közvetítőállomásnak. A hívást követően néhány másodperc múlva a keresett készülék tulajdonosa (utazzon autóban, vagy vonaton, tartózkodjék szobában, vagy szabadban) bip-bip . . . hangot hall. Ez figyelmezteti, hogy a legközelebbi telefon- állomásról hívja fel lakását, irodáját, rendelőjét, stb. Képünkön: Az angliai tele- fonhívó-szolgálat zsebben is elférő kis hívókészüléke. Másfél voltos telepe közel 1000 órán át működteti a tranzisz- torizált készüléket, amelyet egy parányi beépített óra — elemkímélés céljából — 0,2 cs 1,2 másodpercenként be-, illetve kikapcsol. nika ismeretes. . A klaviatúra a kezdeti 5 oktávtól kiindulva a ina szokásos 7 oktáv terjedelemig bővült az idők során. A mai pedálok helyett kezdetben regisztergombokat, majd térdnyomókat alkalmaztak. A mai zongora méreteinek, mechanikájának és hangerejének kialakulására Liszt Ferenc és iskolája volt döntő hatással. Ez a szerkezeti fejlődés a XIX. század közepén zárult le. Az eredetileg világos, csengő hangszínt söté- tebb, tompább, íelhangszegé- nyebb váltotta fel, de hangerőben a zongora most már felvehette a versenyt a modern zenekar teljes együttesével. Mozart, Beethoven, Schubert, Weber, vagy Chopin fennmaradt zongorái a maiakhoz képest lényeges eltérést mutatnak hangszínben cs hangerőben. Légpárnás kutatóhajó A légpárnás hajóik mind fontosabb szerephez jutnak a vízi közlekedésben. Maguk alá fújt légpárnákon siklanak a vízfelszínen, a tolóerőt pedig gázturbinák hajtotta légcsavarok szolgáltatják számukra. A légpárna óriási előnye, hogy a hajó nemcsak 3—5 méteres hullámokat, „simít maga alá”, hanem a szárazföldön is akadálytalanul halad mocsaras, ingoványos, homokos,« vagy bozótos vidékeken is. S mindehhez csupán 0,03—0,05 atmoszférás nyomástöbbletet kell teremteniük a hajó légsűrítődnek. A hajó alatt egyfajta „gumiszoknya” fogja össze a levegőt, ami azért közben állandóan szivárog, Ahhoz, hogy a befektetett energia ne nagy százalékban vesszen el, a tervezők a Szivárgás csökkentésére törekednek (például „gumiszoknya” helyett a vízbe merülő szilárd oldalfalak alkalmazásával). Tulajdonképpen a hajó körformája lenne az ideális, de ezzel még csak kísérletek folynak. A légpárna nagyságának és a hajó befogadóképességének összefüggéséből adódik, hogy a nagyobb járművek jóval gazdaságosabbak, mint a kicsik. A szakemberek már 15 ezer tonna összsúlyú légpárnás járművek építését is tervezik, amelynél 1 tonnát 30 lóerővel szállítanának (szemben a jelenlegi 80 lóerővel). Teherszállításra még így sem lesz gazdaságos a légpárnás jármű, hiszen a legnagyobb konténerszállító hajók csupán 2,5 lóerő teljesítménnyel továbbítanak 1 tonna terhet. A nagyobb sebesség, az egyébként megközelíthetetlen helyekre való eljutás viszont kétségtelenül a légpárnás járművek mellett szól. Képünkön: Angol gyártmányú SR N6 típusú légpárnás hajó, amely nem személy-, vagy teherszállításra készült, hanem kutatóhajóként használják az oceanográfiai, geológiai vizsgálatokhoz, főként a sekély vizeken, a tundrás part menti területeken. Üstökösvadászat ionmotorral Az űrkutatásban használt valamennyi motor csupán „négyökrös szekér” a jövő ionmotorjaihoz képest. Magának a motornak az elve már két évtizede ismert: a hajtóerő ionsugárzás, az üzemanyag súlya minimális, az elérhető sebesség 75 ezer km/h, azonban minden képzeletet felülmúl. Az amerikai űrkutatási hivatalt (NASA), már hosszú ideje foglalkoztatja a kérdés, nemrég szakértőinek sikerült előállítani a motor egy prototípusát. A motor a következő elven működik: a napelemek segítségével előállított elektromos energiával pozitív töltésű higanyelektronokat fognak be egy negatív töltésű rács közbeiktatásával, így keletkezik az a hatalmas energia, mely elegendő ahhoz, hogy az űrben előrehajtsa a szerkezetet-.. Ugyanakkor az ionmotor Aem tud landolni a Földön és a klasszikus módon kell felbocsátani, de abban a pillanatban, ahogy az űrbe kerül, szokatlanul fürgévé, könnyen irányíthatóvá válik. A NASA januárban 345 millió dollárt szeretne kicsikarni az amerikai kongresz- szustól egy ionmotorprog" ram beindítására. A végső cél pedig, egy cőyan jármű kikísérletezése, mely képes „1985-ben üldözőbe venni” a Halley-üstököst, 1988-ban pedig a Tempel—2 üstököst, mikor azok bolygónk közelében haladnak el. Ami a második üstököst illeti, a NASA mérnökeinek elképzelése, hogy a különleges égitest nyomába szegődnek, legalább is egy időre, vizsgálatokat végeznek elsősorban összetételének megállapítáNÚGRÁD — 1980. február 3* vasárnap l /
