Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-03 / 28. szám
Testre szabott vállalások Tervezés ideién a síküveggyárban Gyermeklég ijá rátok igaz, már egy hónap télt el az új esztendőből, a mindennapok munkájának serény időszakát éljük, még mindig vannak területek, ahol jelenleg a tervezés, az elképzelések és a lehetőségek egyeztetése, a tennivalók helyes kijelölése a legfontosabb. Ilyen terület a munkaverseny-mozgalom. A munka- és szocialista bri. gádok a tevékenységüket tűk. röző naplókat mindenütt január végéig — természetesen önértékelésükkel együtt — adták le a munkaverseny irodákon. A munkaverseny-féle* lősök kollektív értékelés után juttatják vissza a dokumentumokat. Nem a jegy számít A munkát — mint ahogyan • családét, úgy a brigádét is — tervezni kell. A szocialista munkaverseny-mozgalom hármas jelszavának megfelelően. Külön vállalási tervet kell készíteni a termelési, az élet. módbeli és a kulturális feladatokra. De hogyan? Kik segítik, és miként, hogy a vállalások megfeleljenek az egyén és a társadalom követelményeinek? Hogy a kulturális vállalások he kényszerűségek, hanem örömmel, becsülettel teljesíthető' feladatok legyenek? A salgótarjáni síküveggyár munkaverseny-irodájának simogató melegében jólesik az embernek megmártózni a kinti hideg után. Tisztességesen tart. ja magát a tél — mondja mindenki, lábáról leveregetve a havat. Hát, ami igaz, az igaz: a huzamos cádrizéstől elszoktatok bennünket az időjárás, A gyár versenyirodájában azonba'n nem sok időt vesztegetünk e problémákra, gyorsan témát változtatunk. Ami annál is könnyebb, mert itt nem az időjárás a napi téma, ha- nem egészen más... — A brigádok kulturális vállalása miként fejlődött az utóbbi időben? Vendel Lajos propagandistát nem érj váratlanul a kérdés: — Frissek a tapasztalataim — mondja —, éppen most lapozgatom a brigádnaplókat. Azt tapasztalom, hogy a formaságok mind kisebb területre szorulnak vissza, s mind többen érdeklődnek komolyan a kulturális rendezvények iránt. Ezt a fejlődési tendenciát világosan tükrözik a bejegyzések, különösen az elmúlt év második felében. Ma már például alig látni — szerencsére — olyan könyvet, amelyik belépőjegyekkel lenne teleragasztva. Mindenki tudja, miféle „visszaélések” voltak velük korábban. Például, elment a család moziba, a papa pedig hozta a jegyet a naplóba és beírta a társai nevét. Ma már prospektusok vagy bejegyzések bizonyítanak, nem a jegy számít. Javasol az iroda Egyértelműen egészséges, kívánatos irányú a fejlődés. Az emberek általában azokat a művelődési, szórakoztató programokat nézik meg, amelyek érdeklik őket. Ezért sem kell a jegyekkel manipulálni. Persze az értékelési rendszer sem „kényszerít” erre. Nem a jegyeket pontozzák, hanem az ismeretekben, a tudásban megmutatkozó tényleges részvételt. — Gyakran előfordul — mondja a propagandista —, hogy lent, az üzemben nem találják a kultúrházak műsorfüzetét, s feltelefonálnak ide, mondjuk meg. Pár évvel ezelőtt szinte ez elképzelhetetlen volt. — Ha időpontot kívánnak meghatározni — jegyzi meg Miskolczi István munkaver- seny-felelős —, akkor a szocialista brigádok ötödik országos tanácskozásának idejét jelölném meg olyan vonalnak, amelytől erőteljesebb a fejlődés a brigádok vállalásában. A formalizmust azóta még jobban üldözzük. S lényegében azóta — nyilván számos más hatásra is — szorgalmazzuk a vállalások személyes jellegének erősítését. Testre szabott vállalások kellenek. Ezek szolgálják az egyén és a közösség érdekét, ezek mérhetők becsületesen. Általános gyakorlat szerint a brigádok közösen teszik meg ezeket a vállalásokat is; ismerve egymás igényeit, képességeit. Néhány közösségben — például a samottműhely Auróra Szocialista Brigádjában — külön reszortfelelős tartja kézben a kulturális tennivalókat. Ügy tűnik, használható gyakorlat lehetne ez más kollektívában is. A vállalások megtételében egyébként egyetlen brigád sincs magára hagyva. Segít az iroda, segítenek a szocialista munkaverseny idei irányelvei. Ezekben a legfontosabb és a gyári kollektívái előtt álló feladatok megoldását befolyásoló kulturális ajánlások olvashatók; hangsúlyozva a brigádvezetők felelősségét. Mit vállaljunk? Az irányelvek a közművelődési intézmények, az április elején kezdődő munkás kulturális hetek rendezvényeinek látogatására hívják fel a figyelmet. Ezt egészíti ki szóban Üjlaki Ágnes közművelődési előadó, aki a különféle kiállításokról és az itteni brigádpat- ronálási rendszerről szól; Vendel la jós, aki valósággal a teljességet mondja. A verseny- iroda által javasolt programok — egyeztetve az egyéni és közösségi érdekeket általános- és középiskolai tanulást, a több szakma megszerzését, az újítások és az olvasási kultúra fejlesztését, író-olvasó találkozók szervezését, az öntevékeny művészeti csoportokban való részvételt tartalmazzák. Tehát valóban a legfontosabbakat; egyben azokat, amelyekben örömöt találhatnak az emberek. it. Tudjuk, tucatnyi, síküveggyárhoz hasonló üzem 1 található megyénkben; ahol a gazdasági és politikai, társadalmi szervek által egyeztetett, a fő tennivalókra összpontosító a tervezés. De talán számukra sem érdektelen megismerni: hogyan csinálják másutt. Sufjflk László KATONA JUDITj Asszonyok POINTER ZOLTAMc Tüzesember Hajaaft rfrwgták. nyárba hajiók, raasaeres lábú kedvesek. éjjel riadók, fekáháK síró kicsiktől hajló vállak. \ Szemük alatt mélyülő árok. Odatorlódik ránc, mosoly, szatyrok súlya, lépcsők, virágok. Alvókat nézve még vasalnak, férfiingeket, gyűrött vágyat s álmukban puha csöndet varrnak. ... .&'<&. L áu MW -- — a _ v—— J W _a W WJB jö&SBQ mmtijárt maprmlrartnvk svábodul jitnk a botárból, aép&toRyta, tüzesember néz a saroglyábái: verje meg az Isten a pokolfajzatját, verje meg az ocsmányt gyötrő nyavalyával, tapossa az Isten lova vérvető patával, elátkozott lelkét dögvész, fene rágja! Majdcsak hazajutunk hajnaltájra. Rajzverseny a repülőgépen. A vflág egyeÖen légitársasága sem biztosit olyan kedvezményt a gyerekeknek, mint az Aeroflot ötéves korukig ingyen, tizenkét éves korukig pedig fél áron utazhatnak. A diákok — életkoruktól függetlenül — október 15-től április 15-ig kedvezményes áron vehetik igénybe a belföldi járatokat. Az Aeroflot, az utazási irodákkal közösen, számos légi utazást szervezett a Szovjetunió kfHSnhBBS átfti keire. Igen népszerűén ezek a nyári útvonalak a (Mik körében. Nyaranta, jlWnitői augusztusig légi úton viszik a gyermekeket a tengerparti üdülőhelyekre, úttörőtáborokba. Különösen sok „gyermek- légijárat” indul Szibériából, a Sarkkörön túlra és a Távol-Keletről. járták a házat, megnéztek mindent. — Ádám, magának arany keze van — mondogatta —, maga egy paradicsomot varázsolt ebbe a dzsungelben. — Vénségemre megdögölhetek a munkában — felelte rá az öregember. — Megtámaszkodott a körtefában, s azt kérdezte a vendégtől. — Mit gondol, mennyi vagyok én már? — Hatvan? — Annyi ám — rezegtettea hangját. — Betöltöttem a hetvenet. Vénember voltam már akkor is, amikor nekivágtam a világnak. Otthon azt mondták, maga megbolondult, Ádám bácsi. Hatvannyolcévesen hogyan mer elindulni? Nem fél, hogy örökre elalszik a repülőgépen? Mit csinál, mihez kezd majd Amerikában? Ne higgye, Grébén úr, hogy nekem mindegy volt. Remegett minden porcikám, a gyomrom háborgása nem akart elmúlni attól a naptól, hogy megegyeztünk a feleségemmel. A fiunk kedvéért jöttünk, Grében úr. — Maguk itt nem jártak rosszul — vigasztalta az ómagyar. — Egy egész birtokot kaptak, csak úgy. A Karel fizetett mindent. — Maga miért szabadult meg tőle? — Nekem van másik. — Nekem is volt — merengett az öreg Ádám. — Csaknem az egész életemet éltem le békességben. Jó volt nekem otthon. Két évvel azután, hogy idejöttek, Grében úr meghalt. A tanya fölött egy öreg cserfa alatt alussza örök álmát. A fiuk itt járt, fölajánlotta, megveszi nekik Grében úr másik tanyáját is. — Ez is itt van — mutatta Éva asszony a szétbontott levélpapírt. Ujjai görcséből az asztal lapjára hullt a meggyűrt papír. Az öregember érte nyúlt, olvasni kezdte. — ... mégiscsak az lenne jó, ha eljönnétek. Inettével mi már annyiszor megbeszéltük ezt. Mi lesz veletek otthon, ha el lehetet lened tek? Van nekem itt egy ismerősöm, eladná a farmját. Ott csend van, ott békesség van. Olyan gyönyörűen élhetnétek ott, mint a galambok ...” A levelet még otthon kapták. Amikor még csak álom volt az egész, hogy kivándorolnak Amerikába. Tűz érte a szivüket. Mardosó kín szaggatta mindkettőjük gyomrát. Álmatlan éjszakáik egymásra torlódtak, se éjjelük, se nappaluk nem volt akkoriban. És mégis éljött az a nap. Repülőre szálltak, átívelték a tengert, a fél világot. — Mint a kerge galambok — motyogta az öregember és az asztalra ejtette a levelet — Jól van, ne morogjon már megint — intette meg a felesége. Félt, hogy az öregember tovább süllyed az emlékezés mocsarában, hogy fájdalmas nyögésekkel kiönti magából ennek a galambvilágnak minden keserűségét. Mert szép csak addig volt, míg fel nern ébredtek itt a dzsungel közepén, az ígéretek földjén, a csöndes békesség édenében. Hónapok múltak el, hogy embert se láttak, vagy ha erre tévedt is valaki, rabló volt, vagy eltévedt vándor, de szót egyikkel sem válthattak soha. Karelék is egyre ritkábban jöttek, Inette unta a távolságot, már a disznóperzselésben sem látott örömet. — Csak legalább fiatalok volnánk — szakadt ki hosszú hallgatás után az öregemberből. — Mit tenne, na, mit tenne akkor? — kérdezte az asz- szonya. — Elmenne megint a Piavéhoz. Mert maga csak ott játft egész életében. A Piavén, meg most itt, ebben a pokolban. — Te meg bejártad a világot — pattant föl az öregember, és karjával lesöpörte az asztalról a képeslapokat. Mon- te-Carlo, Róma, Velence hangtalanul hullott az asztal alá. A nap már átrepülte a szemközti hegyeket, hosszúra nyúltak az árnyak. Kofferjaik alvó fekete kutyákként elnyúltak a küszöbön. A két kövér galamb elaludt a dorongokon, mély hallgatásba burkolózott a ház, a környék. Lenn a völgy mélyén már sötétedni kezdett s mindketten tudták, hogy percek múltával beáll a hűvös este. — Ha mégse jönne? — nézett Éva asszony férjére, az öreg Ádámra. — Akkor elindulunk gyalog. — Ezt vártam magától — hahotázott az öregasszony. — Maga egész életében gyalogos volt. Gyalog jött meg a Piavétói, gyalogoljon haza Amerikából is. — De csak veled! Ha már egyszer nem váltottál jegyet a Lufthánsára— Mibő] válthattam volna? Az utolsó birkát iá fölfalatta velem. — Adtad volna el a farmot. — Kinek? Olyan bolond csak egyszer akadt ezen a földön, aki pénzt ad azért, hogy eljöhessen a világ végére. Begubóztak szomorúságukba. Az öreg Ádám mozdult. Fölnyalábolta a képeslapokat, a sötétben szinte világító levélpapírokat, a kalyiba elé botorkált, ahonnét kora délután vizslatta a völgyet, ösz- szekaparászta a faforgácsot, a száraz fűcsomókat, gazokat, s tüzet gyújtott. Ropogva, zsírosán égett a száraz törmelék, a képeslapok megpöndörödve adták át magukat a tűzhalál- nak. — Nem melegednél? —kérdezte asszonyától megbocsátó szeretettel. Az asszony nem mozdult, összekuporodva ült a lugasban, mint akiben már élet sincs' talán. Az öregember meg csak rakta a tüzet, hordta rá, ami a kezeügyébe akadt. Ösz- szekötözött rozsét, paradicsomkarót, utóbb a házból a törött székeket, kimustrált bútordarabokat. A tűz lángjai megnőttek, elhajolva lengtek, suhogtak, megnyaldosták a kalyiba oldalát, mintha csak fölfalni akarnák. A kalyiba égését már ösz- szeborulva nézték. Meg sem kísérelték, hogy eloltsák a tüzet. Ha valami csoda folytán lángra kap a kőház, talán még azzal sem törődtek volna. Égő sziporkák lövődtek az ég felé, morajlött, zúgott a szép nagy tűz, s körös-körül, a furcsa világításban olyanok voltak a fák, a bokrok, mint egy óriás színpad díszletei. A motor búgását egyikük sem hallotta. Karel lihegve, csapzottan szaladt föl a kerten. — Anyuska, apuska, merre vagytok? Szótlan mosollyal korolta egymást a két öreg, a tűz fénye furcsa ábrákat rajzolt az arcukra. A fiú lihegve szorította magához őket. — Jaj, hogy siettem, menynyire siettem. Meglebegtette a repülőjegyeket : — Hajnalban indul a gép. Gondolafok Az adóbevallásokban a leg- nagyobb saját kiadásokat azok mutatják ki, akik a más költségén élnek. ☆ A sikerek hiányáért az ellenségek hiányával kell fizetnünk. „ ☆ Azok akarják megelőzni korukat, akik nem tudnak azzal kibékülni. ☆ Légy udvarias, hallgasd végig beosztottad érveit, aki azt akarja neked bebizonyítani, hogy igazad van. ☆ És mit sikerült szembeállí-" tani az ö megingathatatlan hitével? Tényeket, adatokat, érveket, vagyis röviden szólva — semmit. ☆ Azzal, hogy megtagadta nézeteit, megkönnyítette másoknak azok elfogadását. NÖGRÁD - 1980. február 3., vasárnap 9 í
