Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-26 / 47. szám

V Tanítani és tanulni „Furcsa népség vagyunk mi, pedagógusok. Időnként ma­gasra csap bennünk az alko­tásvágy, fel-feldob egy jó vi­ta, hajt előre, hogy a gyere­kekbe minél erősebb tudás­szomjot tudjunk »betáplálni«, Ezekben a periódusokban pusztítjuk a betűt, figyelme­sen nézzük a szakirodalmat, tervezzük, hogy indulunk pá­lyázatokon, folytatjuk a főis­kolán, egyetemen elkezdett kísérleteket, kutatásokat. Az­tán — kinek ezért, kinek azért — jön egy hullámvölgy, kis csömör — a mindennapi munkát azért tisztességgel el­látjuk, de „leállunk” belül. Tudjuk persze, ennek az okát: a pedagógus legfőbb mun­kaeszköze a személyisége — ezt pedig nem lehet »elzárni« a külső hatások elől. Szeren­csre sokszor segít a kollek­tíva, felrázza újra meg újra az embert a többiek érdeklő­dése, valaki bedob egy izgal­mas pedagógiai témát, jön egy újabb komoly feladat a gyerekek között. A mi tantes­tületünkre jellemző ez a faj­ta nyitottság, megújulni tu­dás.” A salgótarjáni Rákóczi úti 'Általános Iskola igazgatónő­jével, Czégény Sándornéval beszélgetünk a pedagógusok önképzéséről, továbbképzésé­ről. Nem csak azért lehet '„illetékes” mivel iskolavezető —, nevére a pedagóguspá­lyázatok eredményhirdetései­ről is emlékezhetünk, több évből és a városban a keve­sek közé tartozik, aki koráb­bi oklevele mellé a pedagógia szakos egyetemi diplomát is megszerezte. — Egy ideje nem pályázok. Hogy miért? Részben — ki­mondom őszintén — egy kis sértődöttség van mögötte a legutolsó alkalom óta, de nyomosabb ok volt a családi és munkahelyi leterheltség. Á pedagógiai szakirodalomra azért változatlanul figyelek. Ügy érzem, ez íratlanul is ott van a pedagóguskollektí­vákat vezető kötelességei kö­zött... Nem lehet azt kívánni, hogy piindenki mindent elol­vasson — igyekszem mindig átnézni a postával érkező szaklapokat, folyóiratokat, gondolva arra, a tantestület­ből kinek mit kellene ajánla­ni, ha még nem került a ke­zébe. Ma délután munkaérte­kezletet tartunk — az ilyen alkalmakat is fel szoktam használni, hogy a témához kapcsolódó írásokat megem­lítsem — így könnyebb fel­dolgozni. És mostanában van munka, új feladat bőven. Nem elég csak a szakmai tudást „fris­sen tartani”, igazából csak az a pedagógus tud az új do­kumentumok szellemére rá­érezni, ezen az alapon taní­tani, aki maga is művelődik. Czégény Sándorné az 1983-ig érvényes ötéves továbbkép­zési tervben mutatja: a tan­testület egyik fele már el- végezte a komplex tanfolya­mot, 10 ebben a periódusban tervezi; van, aki kiegészítő szakra jár, mások politikai végzettséget szereznek. És szervezett kereteivel sokat nyújt az . iskolai munkakö­zösség is. Bár arról sok vita volt, hogy ez a helyben szer­vezett forma a jobb, vagy a szélesebb körű összejövetel —, mindkettő mellett szól­nak érvek, Az iskola adott­ságaiból, sajátosságaiból fa­kadó közös dolgok minden­esetre most jobban megold­hatók. A kilenc munkaközös­ség között van egy kevés he­lyen ismert: természeti is­meretek néven több tárgy­ból együtt dolgoznak. Ügy vélik, bevált ez a megoldás, Ezek a kis közösségek az évi négy hivatalos alkalmon kí­vül is pssze-összejönnek, ha van valami aktuális, érdekes dolog — egyáltalán nem me­rev a működésük. Hogy mi­lyen feltételeket találnak a£ iskolában? Az 5500 kötetes könyvtárnak Mráz József sze­mélyében képzett vezetője van —, bár az állomány fris­sítésére a 10 ezer forintos évi keret mellett más megoldáso­kat is keresni kell, sok min­den hiányzik még. Nemrég a vásártéri papírbolt dolgozói ajánlottak fel ezer forint ér­tékű papírhulladékot a gyűj­tési akció során — ebből ter­mészettudományi könyvek lesznek... És jár minden olyan szaklap, folyóirat, amit használni tudnak a minden­napi munkában, az önkép­zésben. Ezen nem lehet ta­karékoskodni — vallják. A beszélgetésben sokszor felvetődött: a nevelői felada­tok tisztességes ellátásához szükséglet a rendszeres mű­velődés. Ez valóban hajtóerő. De nem hiányozhat a többet nyújtók erkölcsi és anyagi el­ismerése sem —, ahogy más területen, az iskolában is an­nak kell többet kapnia, aki többet ad... — Gyakorlattá vált, hogy mindenkinek, aki komplex tanfolyamot végez, vagy va­lamilyen más iskolát befejez, egy százassal emelkedik a fizetése; ha kiugróan teljesí­tett, akkor többel is. A bér­rendezések során szem előtt tartjuk a munkaközösségi te­vékenységet is. Tudom, a pe­dagógus munkája nehezen mérhető — a szakmai fejlő­dés ezen belül még nehezeb­íeze fá. ben. De törekedni kell Jó pap holtig tanul — tart­ják —, hát akkor a pedagó­gus! Persze, biztosan előfor­dul, hogy a megvásárolt könyvnek egy ideig sorsára kell várni — helyettesítések ugranak be, beteg a gyerek, összegyűlik a papírmunka, vagy egyszerűen csak átme­netileg szellemi fáradtságot érez a nevelő. Hogy ez az utóbbi ne váljék tartóssá, ah­hoz elengedhetetlen: a tan­testületben legyen becsülete a többet tudásnak, akarás­nak. Ha ez az ösztönző hi­ányzik, csak a felszínen jó az iskola — a felszín „megka- parása” után ürességet, rossz sémákat lelünk. És ez visz- szahúzóbb a munkában, mint a legkomolyabb hátrány, ne­hézség ! G. Kiss Magdolna Kiállítás nyílt Salgótarjánban a Kohász Művelődési Központban, ahol Hajagos Imre és Somogyi Győző graíikusművé szék alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállí­tás február 29-ig várja a látogatókat. I CSILLAGOK GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVALTOZATA Feldolgozta: MÁRKUSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÓRÁD ERNŐ /v. "hí* T * ina jy i ZS -1—M- m •iFJkliiii6lOtti r t Szivesincs írástudó? Tulajdonképpen üdvözölni kellene a televízió újabb erő­feszítését arra, hogy bennün­ket, felnőtteket is mesével szórakoztat, s mindezt a le­hető legnagyobb igénnyel, sőt, új televíziós technika „bedo­básával” teszi. Éz az új te­levíziós eszköz, vügy eszköz­tár — már amennyi ennek megértésére ránk tartozik — valamiféle keveréke a meg­szokottnak és az elektroniká­nak, amely sok egyéb lele­ménnyel egyetemben valóban egészen újszerűvé varázsol­ja a képernyőt. A Televíziós mesék felnőtteknek első da­rabja Gulliver története volt az óriások birodalmában, és köztes hibái, itt-ott kilóg a „lóláb” megoldásai után meg­lehetősen bombasztikus vé­get ért: szembe kellett néz­nünk egy stílpisztollyal, hosszasan, hogy tudjuk, hő­sünk visszatért közénk. Mind­ezt persze nem is érdemes szóvá tenni, sokkal érdeke­sebb, hogy valóban újszerű formát ölt ebben a várhatóan igen hosszúra tervezett soro­zatban mindaz, amit felnőtt­mese gyanánt televíziós bará­taink elibünk tárnak. Nemrégiben nemzetközi ta­lálkozót rendeztek e tárgykör­ben, ahol többen is szóltak arról — a televíziószerűség egyik továbbfejleszthető irá­nya éppen a különféle elekt­ronikus eszközök, újszerű trükkök, a rajzfilmek tág kereteit is túllépő módszer (módszerek) alkalmazásában jelölhető meg. Gulliver így került az asztalra —, mint tudjuk. A televíziós alkotá­sok szakmai-technikai kere­teinek ilyen nagyléptékű ki- terjesztése, és a módszerrend­szer alkalmazásával foglal­kozó, azt állandóan tovább­fejleszteni akaró szakemberek törekvésében benne munkái az az elmarasztaló, önkriti­kus vélemény, hogy ezek nél­kül a tévé indokolatlanul unalmas. Szürke, a színes képernyő ^ellenére, és hogy fantáziátlan is. Nyilván igaz ez egy sor esetben, s nyilván ezekre az esetekre gondoltak mindazok, akik televíziósként — a televíziót kritizálták. Más szóval, nem kell attól tartani, hogy a televíziós hír­adó készül majd ilyen stílus­ban, ilyen korszerű eszközök alkalmazásával. Bár, bizo­nyos, képbeadásokban, hát­térmegjelenítésekben mindez jó régen nyomaiban fellelhe­tő. Pontosabban az, hogy ha mese, akkor legyen mese­szerűen, fantáziadúsan, a le­hetetlent nem ismerő techni­kával feldolgozva. Ámuljon az a néző! Ilyen — halandó tévénéző számára rejtélyes — megol­dást alkalmaztak a legutóbbi felnőttmese közvetítői! (A Fejenincs írástudó —, avagy a titokzatos haláleset) az el­múlt héten, pénteken, fő mű­soridőben, kizárólag tizenhat éven felüliek számára. A kor­határ-megjelölést komolyan kell venni. Ezt teszik az alko­tók is, amikor szó szerint, „dirrektben” gondolkodva fel­nőtteknek szóló mesét alkot­nak új technikával, régies szexjelenetek kitalálása és rögzítése mellett. Ettől lesz felnőtt ugyanis a mese — gondolom. Enélkül nincs (fel­nőtt) mese. Ezt beláthatjuk. Nemcsak belátjuk, látjuk is többé-kevésbé kigúvadt szemmel, s tudjuk: a televí­ziós alkotók tisztában van­nak a legfontosabbal, hogy tudniillik, ami a gyerekeknek a mesében a Piroska és a farkas, az a felnőtteknek a meztelenség. Vagy valami ha­sonló. Gulliver az óriás nők mellén szánkózott, a Feje­nincs felesége megközelítőleg ruhátlanul játszotta végig ezt az egyébként érdekes mesét. 'Enélkül nem megy! A siker­hez — általános és feltétele­zett, de kellően megalapozott igény szerint — ez feltétle­nül hozzátartozik (fittyfenét a technika felkeltette fantá­zia). Az őskrimi — Nádor Tamás költői műve alapján televízióra Rajnai András al­kalmazta, rendezte — egy titokzatos halálesetet tárt elénk. A főhivatalnok szívében kés, miközben az ajtók belül­ről zártak. A krimi megoldó­dik: a lefejezett írástudó (Szokolay Ottó) egy mesébe illő találmány, egy varázstü­kör segítségével a. fasiszta hajlamú főhivatalnokot (Bo- zóky István) léprecsalja és rábeszéli, hogy önmagával végezzen, aki ezt meg is te­szi, de a Fejenincs írástudó gyönyör^, meztelen feleségét (Bordán‘‘Irén) őszintén saj­nálja itthagyni. Egyet kell érteni ezen túl azzal a véle­ménnyel, amely a Gulliver (első számú felnőttmese) kapcsán alakulhatott ki: a televízió valóban csak ak- kor szolgálja a fantáziát, ha sok új eszköze nem gyengíti, ellenkezőleg — erősíti az adott mű előadásának művé­szi hitelét! A Fejenincs mese színészi játékát gyakran (?) feszélyé- zettnek (ha lehet ilyet mon­dani) érezhette a néző. Mint­ha a játék, mégiscsak leg­főbb „eleme”, a színész nem hitt volna abban, amit csinál. A szívenincs játék oka sok mindenben kereshető. Nyil­ván, e szép törekvés mesélői meg is találják azokat az okokat, amelyek a játék tem­póját visszatartják, a színész átélését csökkentik. Mert mégiscsak ez a legfontosabb: fantáziával dúsított hiteles játék a képernyőn is. (T. Pataki) A bolgár tudományos akadémia nemzetközi kapcsolatai poziumokon és konferenciákon. 1978-ban például több mint 600 kutató képviselte Bulgáriát nem­zetközi rendezvényeken. Tekintettel arra, hogy Bulgária korlátozott anyagi lehetőségek­kel rendelkezik, a bolgár tudo­mányos akadémia igyekszik hasznosítani a nemzetközi tudo­mányos együttműködés adta le­hetőségeket. A know-how- es licencvásárlásokon kívül egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a közös kutatások körének bővíté­sére. Rendkívül széles tudomá­nyos együttműködést alakítottak ki a szocialista országok part­nerintézeteivel. Pl.: a szovjet, cseh és német tudósokkal kar­öltve tanulmányozzák a riboso- ma-biogenezis genetikus sza­bályozó mechanizmusát, s az erythrocyták viselkedését vérzé­sek alatt. A bolgár—lengyel tu­dományos együttműködés ered­ményeként született az a mód­szer, amely lehetővé teszi a ce­Századunkban a rohamos mű­szaki-tudományos fejlődés kö­vetkeztében eltűnőben van a ma­gányos tudós képe, aki egymaga képes zseniális felfedezésekre. Helyét a tudósok kollektív mun­kája váltotta fel. De sok esetben ez sem bizonyul elegendőnek, hi­szen némely nagyobb tudományos feladat megoldásához olyan jelen­tős anyagi és szellemi kapacitás szükséges, amely nem mindig biztosítható egy ország kereté­ben. Így született az a világmé­retű tudományos együttműködés, amely mindinkább jellemzi nap­jaink tudományos életét. Ez a fajta kapcsolatteremtés jellemzi a majdnem hét évtizedes múltra visszatekintő bolgár tu­dományos akadémiát is, amely szoros és gyümölcsöző kapcsola­tokat alakított ki számos ország tudományos intézményével. A. szakembercserén kívül a bol­gár tudósok gyakran vesznek részt különböző nemzetközi szin­ment helyettesítését a hőerőmű­vekben képződő hamuval. E módszer segítségével betonton­nánként 30—50 kg cement taka­rítható meg. Ugyancsak lengyel tudósokkal együtt állították ösz- sze a földkéreg bulgáriai függőle­ges mozgását tükrözi* térképet. Ez a térkép nagy segítséget nyújt szeizmológiai és tektonikus kutatásokhoz. Sokat fejlődött a nemzetközi együttműködés a társadalomtudományok terén. A BTA jelentős kapcsolatokat ala­kított ki francia és angol tudo­mányos intézményekkel is. Jelen­leg a bolgár tudományos aka­démia 41 nem kormányszintű tu­dományos szervezet tagja. Ezen­kívül aktív szerepet vállal az UNESCO 6 szakosított szervezete munkájában, valamint 5 nem­zetközi program megvalósításá­ban. A BTA volt a nemrég meg­alakult, szláv kultúrákkal foglal­kozó nemzetközi szövetség egyik alapító tagja. j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents