Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-24 / 46. szám

Afganisztáni kormánynyilatkozat CIA-ügynököket tartóztattak le Pénteken délután az Afga- rosban késő este közzétették Mint a kormánynyilatko­nisztáni Demokratikus Köz­társaság biztonsági szerveinek a lakosság közreműködésével sikerült ártalmatlanná tenni­ük ellenforradalmárok egy csoportját. Letartóztatták az Amerikai Központi Hírszerző Hivatal (CIA) több ügynökét, így az amerikai Robert Leet, vala­mint tizenhat pakisztáni ügy­nököt. A kémeknél nagy mennyiségű fegyvert, irat­anyagot és nyugati valutát találtak. Robert Lee elismer­te, hogy a pakisztáni Pes- hawarban tartózkodó ameri­kai állampolgárok részt vesz­nek azoknak az ellenforra­dalmi erőknek a kiképzésé­ben, amelyeket azután Afga­nisztán területére dobnak át. Az említett eseményekkel kapcsolatban az afgán fővá­az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozatát. A nyilatkozat arra hívja fel a figyelmet, hogy az af­gán fővárosba fegyveres zsol­dosbandák szivárognak be, amelyek diverzánsakciókat szerveznek, gyilkolják a bé­kés lakosokat. A nyilatkozat közli, hogy az említett letar­tóztatott ellenforradalmáro- kat forradalmi bíróság elé állítják. Az afgán néphez, valamint a világ valamennyi népéhez és kormányához intézett nyi­latkozat leleplezi az agresszív amerikai imperializmust, amely — Nagy-Britanniával, Kínával, Pakisztánnal és Iz­raellel szövetségben — had­üzenet nélküli háborút foly­tat Afganisztán ellen. zat megállapítja, az afgán nép, az ország kormánya . és biztonsági erői az Afganisz­táni Egyesült Népi Demokra­tikus Párt vezetésével — szé­les nemzeti frontba tömörül­ve •—, folytatják harcukat az ország belügyeibe való min­den beavatkozás ellen, meg­védik az ország függetlensé­gét, szuverenitását és terüle­ti egységét. Afganisztán kormánya ha­tározottan leszögezi, hogy visszaver minden olyan tá­madást, amely az ország szu­verenitása ellen irányul. „A forradalmi Afganisztán ebben a harcában nincs egyedül, számíthat a világ minden haladó erejének támogatásá­ra”. (MTI) Február 26-iál: Magyar-olasz fórum az enyhülés jegyében Gyovai Gyula nyilatkozata Az enyhülés elleni, ismétlő­dő támadások közepette külö­nösen figyelemre méltó talál­kozónak, magyar—olasz fó­rumnak ad otthont február 26 —29. között Budapest. A két eltérő társadalmi berendezke­szülünk — mondotta. — A mai nemzetközi helyzetben különösen hangsúlyos az a tény, hogy a rendszeres esz­mecserét biztosító találkozóso­rozatot az Európában az 1960- as évek második felében ki­désű ország képviselői évente bontakozott enyhülési folyamat megrendezett eszmecseréjének a mostani megbeszélésnek a jelentőségéről Gyovai Gyula, a Külügyi Intézet igazgatója, az Európai Biztonság és Együtt­működés Magyar Nemzeti Bi­zottságának elnökségi tagja, a fórumon részt vevő magyar küldöttség vezetője adott nyi­latkozatot Mélykúti Attilának, a Magyar Távirati Iroda mun­katársának. — A magyar—olasz fórum­nak — amelynek felváltva Budapest és az itáliai nagyvá­rosok adnak otthont — most a nyolcadik találkozójára ké­hívta életre. Ennek megfelelő­en az eddig lezajlott fórumok­nak is alapvető feladatuk volt, hogy munkájukkal hozzájárul­janak a biztonság, az együtt­működés erősítéséhez, a kap­csolatok szélesítéséhez. — Mostani találkozónknak sajnos, külön aktualitást ad, hogy új évtizedünk kezdetén a nemzetközi enyhülést komoly veszélyek fenyegetik. Ezért is kívánjuk megvitatni, hogy honnan, s milyen természetű veszélyekkel lehet számolni. Ezen ismeretek birtokában külön-külön és együttesen mit tehetünk az eddigi eredmé­nyek megőrzéséért, átmentésé­ért, azért, hogy a nemzetközi politikai kapcsolatoknak az 1980-as évtizedben is az eny­hülés legyen az egyik fő ten­denciája. A vitában az olasz küldöttséggel természetesen elsősorban az európai kérdé­seket fogjuk megvizsgálni. — A mostani 'árumhoz elöl­járóban még leszögezhetjük: a magyar—olasz kapcsolatok e szerves részét jelentő találko­zók nem vesztették el eredeti szerepüket. Ennék megfelelően, az itáliai kereszténydemokrata, kommunista és szocialista po­litikusokból álló küldöttség előzetes beleegyezésével, a budapesti eszmecsere napi­rendjén első helyen szerepel az európai enyhülés és együtt­Tollhegyen A jóságos amerikai nagybácsi szerepében szeret tetsze­legni az Egyesült Államok. Kevés híján 9 milliárd dollárt irányoz elő külföldre szánt segélyprogramjaiban! Nagy pénz ez. Csakhogy... A legnagyobb segítséget katonai téren nyútja „a rá­szorulóknak” az USA. Akit mindig is támogatott, Izrael a mostani listán 785 millió dollárral szerepelt, majdnem utol­érte Egyiptom, amely 750 millió dollárt kapott. És így to­vább. .. Mindenki kap újra katonai segélyt az Egyesült Ál­lamoktól, aki közreműködik a kommunizmus Washington által vágyott visszaszorításában. Az USA siet stabilizálni „barátai” helyzetét, mégha ez nem is mindig sikerül, lásd az iráni sah, vagy a nicaraguai Somoza példáját. Végül azt sem' rejtik véka alá az Egyesült Államokban, hogy a segély- programok végrehajtása tulajdonképpen az amerikai fegy­verexport fellendítését célozza. Tehát végső fokon a hadi­ipari monopóliumok profitéhségének kielégítésére szolgál. Mellékesen megjegyezve: az amerikai adófizető dollárjaiból. Egyébként is az export fokozását segítik elő a különböző segélyösszegek, hiszen 75 százalékuk „kötött segély”: a pénzt csak az USA-ban, gyakran pedig előre kijelölt szállítóknál lehet elkölteniök a megajándékozottaknak. 1973-ban a kongresszus megszabta a külföldi segélye­zés irányelveit, a szépen hangzó szavak szerint főként élel­mezésre, egészségvédelemre és oktatásra kell támogatást nyújtani a világ legszegényebb országainak. A nemes szán­dékokat megtoldotta Carter, a négy évvel ezelőtti elnökje­lölt azzal az ígérettel, hogy ha ő elnök lesz, alaposan csök­kenti a harmadik világba irányuló fegyverszállítmányokat. S amikor elnök lett, kezdetben még azzal is rálicitált, hogy nem nyújt támogatást az USA azoknak az országoknak, ahol az emberi jogokat megsértik. Ma aztán Salvadortól Pakisztánig mindennek az ellen­kezőjét lehet tapasztalni. Visszatért a hidegháború idején dívott washingtoni jelszó a „kölcsönös biztonságról”. Ennek nevében diktátorokat is lehet, sőt kell támogat­ni. Hogy mi lesz az emberi jogokkal? Ez most — úgy tűnik — Washington számára ismét nem fontos: Carter „mással” van ’ elfoglalva... (P.) beszélhetünk már arról, hogy működés tartalékainak, pers­pektívájának megvitatása, kü­lönös tekintettel a leszerelési összefüggésekre. Áttekintjük a gazdasági együttműködési kérdéseket, valamint a kelet- nyugati gazdasági kapcsolatok kilátásait, s szó lesz a magyar —olasz fórum időszerű kér­déseiről, a kidolgozandó prog­ramokról is. A jelenlegi nem­zetközi helyzet sajátosságait tekintve nem tartom kizárt­nak, hogy a fórumon felmerül a gondolat: kezdeményezzünk esetleg egy újabb, sokoldalú találkozót, az elmúlt hónapok, ban az európai enyhülés ügyé­ben jelentős aktivitást tanúsí­tott országok társadalmi kép­viselőinek részvételével — mondotta befejezésül Gyovai Gyula. Nem engednek a vasasok Pénteken hétórás vita után tározta meg egy leendő eredménytelenül zárult a 8 szerződéssel kapcsolatos hete sztrájkoló angliai acél- nimális követeléseit. Az ipari munkások képviselői és taluk követelt átlagosan a „British Steel Corporation” (BSC) vezetői közötti egyez­tető tárgyalás. A . strájkoló munkások érdekeit képviselő két szakszervezet először ha­bér- mi- ál­20— 30 százalékos béremelést a BSC elfogadhatatlannak ne­vezte és csupán 14,4 százalé­kos emelést ajánlott fel. NÓGRÁD — 1980 február 24., vasárnap A hét három kérdése 1, Hogyan lehet összefog­lalni a Szovjetunió külpo­litikai törekvéseit a szov­jet vezetők választási be­szédeinek tükrében? nemcsak az afgán forradal­mat, hanem a Szovjetunió dé­li határait is veszélyezteti. Természetes, hogy ezt a Szov­jetunió nem tűrhette, s nem tűrheti. Rendkívüli nemzetközi ér­deklődés kísérte a héten a szovjet vezetők sorozatos meg­nyilatkozásait, amelyekre ab­ból az alkalomból került sor, hogy vasárnap az urnákhoz járulnak a szovjet választó- polgárok. A választási beszé­dekben Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Andrej Gromiko és Mihail Szuszlov, valamint más vezető szovjet személyiségek sorra-rendre kifejtették a Szovjetunió ál­láspontját a jelenlegi feszült helyzet okairól, az imperialis­ta nyomással szembeni teen­dőkről. Leonyid Brezsnyev és a többi szovjet vezető nyoma- tékkal hitet tett amellett, hogy a Szovjetunió folytatja az utóbbi pártkongresszuso­kon megfogalmazott békepo­litikát, kitart az enyhülés mellett. De tudatában van annak, amint ezt Brezsnyev megfogalmazta, hogv a békét és az enyhülést csak kemény politikai harcban lehet bizto-^ sítani. Az amerikai vezetők most Ázsiát és a Közel-Kele­tet vették célba, miután Nyu- gat-Európában már sikerült keresztülhajszolniok rakéta­fegyverkezési terveiket, s pél­dául Afganisztán ürügyén minden eddiginél élesebb lé­pésekre ragadtatták magukat A szovjetellenes hisztéria nem csupán amerikai választási fo­gás, Washington támaszpon­tokhoz akar jutni Afrikában, a Közép- és Közel-Keleten. Ebben a helyzetben a leg­fontosabb a szocialista orszá­gok egységének, összefogásá­nak megerősítése, hogy vis­szaverhessék az imperializmus kísérleteit, amelyekkel az rá akarja erőszakolni akaratát a szocialista közösség államaira. Ami Afganisztánt illeti, a moszkvai felelős megnyilatko­zások értésre adták, hogy a Szovjetunió kész megkezdeni csapatai kivonását Afganisz­tánból, amint teljesen meg­szűnik a külső beavatkozás minden formája, s ha ezt ga­rantálja mind az Egyesült Államok, mind pedig Afga­nisztán minden szomszédja. — Ez a külső beavatkozás — szögezte le Leonyid Brezs­nyev. A külső beavatkozás 2. Felsorakoznak-c az USA mellé nyugat-európai szö­vetségesei? ez mind nyilvánvalóbbá vá­lik — a választási kampány­ban arra lenne szüksége, hogy bizonygatni tudja, íme, mö­götte sorakozik fel a „szabad világ”. 3. Milyenek a nyugati ál­lamok gazdasági kilátásai 1980-ra? Nem mi mondjuk, hanem az amerikai sajtó: Vance kül­ügyminiszternek nem sikerült ráerőszakolnia az Egyesült Ál­lamok véleményét a nyugat­európai kormányokra. Vil- lámkörútja során nem tudta elérni, hogy a nyugatnémet, vagy a francia álláspont alap­vetően megváltozzék. Termé­szetesen szép szavakban nem volt hiány most sem. Az Amerikával való szolidaritás­ról például Genscher nyugat­német külügyminiszter szinte megindítóan tud szónokolni... De már Schmidt kancellár nem fukarkodott a bíráló sza­vakkal sem, mondván példá­ul, hogy az nem, járja, ha szinte csak az újságokból ér­tesül arról, miket tervez Car­ter. Épp a Vance-látogatás másnapján írtak alá nyugat­német cégek nagyszabású gaz­dasági megállapodást a Szov­jetunióval, csövek szállítására. Párizsba csak egy rövid munkaebéd idejére látogatott el Vance, aki nyilván hangot is adott Carter rosszallásának: a francia ellenállás miatt nem jött létre az eredetileg Bonn- ba tervezett, ötös külügymi­niszteri találkozó. Másként hatott volna, ha egy ilyen konferencián bármilyen meg­fogalmazásban sikerült volna valamilyen egységes nyilatko­zatot kiadni az USA, Nagy­\hogyan benne járunk 1980-ban, a nyugati gazdasági szakértők egyre-másra módo­sítják korábbi előrejelzései­ket. OECED, a fejlett tőkés­országokat tömörítő gazdasá­gi együttműködési és fejlesz­tési szervezet (székhelye Pá­rizsban van), most azt jósol­ja, hogy az idén „zéró növe­kedéssel” 65 milliárd dollá­ros fizetési mérleghiánnyal, 10 százalékot meghaladó inflá­cióval és 20 millió embert súj­tó munkanélküliséggel szá­molhatnak! A „zéró növeke­dés” azt jelenti, hogy nem lesz gazdasági növekedés Londontól Rómáig. Az inflá­ció súlyosbodása csak három országban lesz viszonylag el­viselhető: az NSZK-ban, Ja­pánban és Kanadában. A fize­tési mérlegben amiatt jelent­kezik majd mindenütt hiány, hogy az olajárak emelkednek. Az előző jóslatokban meg arra számítottak, hogy 1980- ban összesen 30 százalékkal lesz drágább az olaj, mint ta­valy volt, De a nemzetközi szervezet szakértői ma már másképp látják: 1980-ban olajárak mintegy 50 százalék­kal drágulnak... Franciaország olajszámlája a két évvel ez­előtti 50 milliárd frankról az idén már 110 milliárd frank­ra szökik. A tavalyi „eredmények” a Britannia, az NSZK, Francia- nyugati országokban sokhelyütt és Olaszország nevében az af- ganisztási problémától az olimpia bojkottjáig. Afganisztán dolgában új­donság, hogy a közös picai külügyminiszterek Rómában felvetették — angol javaslat­ra, s nyilván amerikai sugal­latra — Afganisztán „semlege­sítésének” gondolatát. Vance most mindenütt igyekezett kifejezni egyetértését ezzel a tervvel. Rómában és főleg London­ban több megértésre talált Vance, mint Bonnban és Pá­rizsban, de ez elég sovány vi­gasz gazdája számára is, hiszen Carter elnöknek — s A lengyel társadalom programja Februárban öt napon át ta­nácskozott Varsóban a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusa. Sokoldalú és beható vita után a küldöttek határozatot hoztak az ország 1981—85-re előirányzott gaz­dasági fejlődéséről, megvá­lasztották a párt vezető tiszt­ségviselőit. Bár a gazdasági tervek a 80-as évek első felére vonat­koznak, végrehajtásuk kihat majd az egész évtizedre. Sőt, egyesek, mint például a Visz- tula-szabályozás programja, érvényesül majd az elkövet­kezendő második, sőt harma­dik évtizedben is. A kongresszus határozatait össznépi vita előzte meg, amelyben lengyel párttagok és pártonkívüliek milliói vettek részt. A kongresszuson 750 küldött kért szót és 954 jut­tatta el az elnökséghez írásban észrevételeit és javaslatait. Edward Gierek záróbeszédé­ben hangoztatta, hogy vala­mennyi javaslatot alaposan megvizsgál majd a Központi Bizottság és a Politikai Bizott­ság, és azok alapján alakítja ki Lengyelország nagy társa­dalmi, gazdasági építőprog- rarnját. Az össznépi vita és a pártkongresszus egyértelműen tükrözte, hogy a párt egésze és a lengyel társadalom túl­nyomó többsége egyetértett a kongresszus értékelésével és a 80-as évekre előirányzott fel­adatokkal. A pártkongresszus megerő­sítette az 1971-ben elfogadott gazdaságfejlesztési elveket és úgy határozott, hogy az akkor meghatározott úton kell to­vább haladni. A fejlesztési el­vek központjában az ember áll, a maga szükségleteivel. A 80-as évek fejlesztési céljainak előfeltételeként szabta meg a hatékonyság növelését. Ez teszi lehetővé a gazdasági problémák megoldását, a fej­lett szocialista társadalom fel­építésére irányuló program céljainak megvalósítását. A határozat megállapítja, hogy ipari tekintetben Len­gyelország rendelkezik azokkal a technikai feltételekkel, ame­lyek lehetővé teszik a magas szintű fejlesztést. A széles körű nyersanyagbázis és a jól képzett szakembergárda a biztosíték arra, hogy a prog­ram megvalósuljon. Foglalko­zott a kongresszus a mezőgaz­daság problémáival is. A ha­tározat célul tűzte ki a me­zőgazdaság fokozott ellátását korszerű eszközökkel. Ez hoz­zájárul majd a lakosság jobb ellátásához. A párt a dolgozók kezdeményezésére, a társadal­mi ellenőrzésre számít, mint a szocia'ista demokrácia ki- szélesítésének alapjára. Külpolitikai tekintetben Lengyelország a többi szocia­lista országgal együtt követke­zetesen törekszik az enyhülés­re és a békére. Edward Gierek a kongresszuson megismételte a Varsói Szerződés javaslatát összeurópai leszerelési konfe­rencia összehívására és a kon­ferencia színhelyéül Varsót javasolta. A párt fontos feladata a nép erkölcsi-politikai egységé­nek erősítése és elmélyítése. A kongresszus igazolta a párt határozottságát és aktivitását. A párt, amelynek jelenleg több mint hárommilliós tagja és tagjelpltje van, felkészült az új feladatok végrehajtásá­ra, az akadályok és nehézsé­gek leküzdésére. Szilárd elha­tározásuk, hogy az össznépi érdeket képviselő stratégiát, megvalósítják, s ez hozzájárul majd a szocialista Lengyelor­szág világpolitikai súlyának megerősítéséhez a békéért folytatott harcban. okoltak súlyos gondokat. Olaszországban például ta­valy 21,4 százalékos volt az infláció, a líra vásárló­ereje tehát az egyötödé­nél nagyobb mértékben csökkent. Franciaországban a január végi hivatalos adatok szerint 1 468 900 ember kere­sett munkát, közöttük 152 100 volt olyan, aki éppen most vesztette el állását. Nagy-Brr tanniában a konzervatív kor­mány gazdaságpolitixája egy­re nagyobb ellenállásba ütkö­zik. A munkáspárti ellenzék a parlamentben bizalmatlansági indítványt terjesztett be. A népi tiltakozás leglátványo­sabb megnyilvánulása a nagy acélsztrájk, amely az év el­ső munkanapján robbant ki, de az is beszédes válságjel, hogy az egyik legjelentősebb autógyár, a British Leyland a csőd szélén áll és 40 000 dol­gozóját a munkanélküliség ve­szélye fenyegeti. A tőkésvilág válsága vetíti fel napjaink nemzetközi hely­zetének hátterét, a gazdasági gondok elől menekülni akar­ván, azonban ellentmondó cé­lokat követnek a tőkéskormá­nyok. Nem egy közülük pél­dául a fegyverkezést, a hadi­ipar igényeinek kielégítését tartja „jótékony” hatásúnak... Pálfy József Dél-afrikai támadások A dél-afrikai fajüldöző • rendszer katonai egységei ja­nuárban 44 légi- és szárazföl­di támadást hajtottak végre Angola ellen — jelentette pénteken az angolai nemzet- védelmi minisztérium. A mi­nisztérium közleménye sze­rint a támadások következté­ben 11 személy — többségük polgári — életét vesztette és sokan megsebesültek. A tá­madások elsősorban gazdasági célpontok, valamint szállítási- összeköttetési vonalak ellen irányultak. I i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents