Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-17 / 40. szám

Kuris Judit Czuder Tamás Sportolni, amíg lehet A balassagyarmati atlétikai életben az utánpótlásé a dön" tő szerep. A Bgy. SE jobbnál • jobb edzőkkel rendelkezik és elsősorban az ifjúsági és ser­dülő korosztályban vannak fi­gyelemre méltó eredményei a versenyzőiknek. Ennek elisme­réseként és egyéni sportsike­rei figyelembevételével került a megye tavalyi legjobb spor­tolói közé Kuris Judit sprin­ter, kit első helyre értékeltek a rangsorban. — Mikor és miért kezdtél atletizálni ? — Öt évvel ezelőtt, általá­nos iskolás koromban adtam a fejem a versenyszerű spor­tolásra. Mindjárt futással kezdtem, bár megpróbálkoz­tam a távolugrással is. Mint­hogy ez utóbbiban 567 centi­méter a legjobb eredményem, nem erőltettem tovább, amúgy se bírta a lábam. A 60 méteres síkfutás viszont na­gyon tetszett, később 100-on 11,8, 200-on 24,5 másodpercet értem el. Így döntöttem a sprintszámok mellett. — Miből áll ma egy edzé­sed? — Általában most alapo­zunk, bár van egy kis sérülé­sem, fáj a derekam, így keve­set gyakorolok. Tavaly sok­kal keményebben alapoztam. Az év első felében ez meg is hozta az eredményeket. Leg­többször erősen bemelegítek, gyakorlom a rajtot és rövid tévőnként több ezer métert futok. Az alapozás időszaká­ban természetesen inkább az izomerősítő gyakorlatok van­nak műsoron. — Mit érzel, amikor egy versenyen a rajthoz állsz? — Soha nem izgulok, nin­csen lámpalázam. Egyszerűen nem foglalkozom a többiek­Kuris Judit átveszi a vándor serleget Szúnyog Tibortól, a megyei TSH elnökétől kel, hogy vajon mit tudnak azon a távon. Igyekszem min­dig a legjobb tudásom szerint futni, a helyezés aztán már sok mindenen múlik. Benkő Péter edző elég sokat követel, de tudom, hogy ha a sport­csarnokban, vagy a Palóc-li­getben megfelelően felkészül­tem a versenyekre, nagy meg­lepetés nem érhet. — Hacsak közbe nem jön egy sérülés... — Igen, tavaly is megvolt már az útlevelem az Ifjúsági Barátság Versenyre, de a vá­logatott^ utolsó edzésén a vál­tóban egyszercsak úgy érez­tem, nem tudok tovább futni. Nagyon megfájdult a lábam, képtelen voltam a botot átad­ni váltótársamnak. — Mit csinálsz a szabad idődben? — Nincs túl sok, de azt sem tudom elég változatosan kihasználni, ami van. Nem elég, hogy a szüleim edzésre és versenyekre iS'alig enged­nek el, még moziba is csak a délelőtti matinékra mehetek, ha a csoporttársaim is jönnek. Szeretem a zenét, de például táncolni sem engednek el otthonról. — Hogyan képzeled ver­senyzési jövődet? — A legközelebbi célom először is teljesen rendbe jön­ni egészségileg, aztán kijutni az idei IBV-re. Szeretnék a felnőtt I. osztályban is helyt­állni később. Még nem dön­töttem, hol tanulok tovább középiskola után. De a spor­tot mindenképpen szeretném folytatni, amíg lehet. Várkonyi Ferenc Nyitány után... — Bocsáss meg: Antal, Ist­ván,' vagy Tamás az utóne­ved? — Most, mivel sportolói té­máról van szó, Czüder Tamás legyen a nevem, ugyanis ver­senyeken e név alatt indulok, míg a személyi igazolványom­ba bejegyzett adataim a Czu­der Antal István címszó alatt futnak, így könyveltek el az iskolában is. — Gondolom a győzelmeid után gyakran azt kérdezik: örülsz-e a sikernek? Hadd kérdezzem az ellenkezőjét: most, miután átvetted aNóg- rád megye legeredményesebb ifjúsági sportolójának kijáró címet és ajándékot: mi az, aminek nem örülsz? — Azt hiszem, hirtelenjé­ben nem is tudok erre a kérdésre válaszolni . . . elé­gedett vagyok, hiszen elértem sok szép eredményt, alig 18 évesen. Valóban, Czúder Tamás eredménylistája irigylésre méltó. Több sportágban ma­gyar serdülőbajnokságot nyert, így például magasug­rásban, súlylökésben, távolug­rásban, gerelyhajításban, míg hármasugrásban az ifjúsági kategóriában lett a legjobb. Ezek után az olvasó logikus­nak tartaná, hogy Tamás va­lamelyik sportágban „specia­lizálta” magát. Azonban nem ez történt. Jelenleg tízféle sporttevékenységet űz, ame­lyet gyűjtőfogalomként úgy neveznek: tízpróba. És a tíz sportág: 100 méteres síkfutás, Oláh Krisztina: Czüder Tamás távolugrás, súlylökés, magas­ugrás, 400 méteres futás, 110 méteres gátfutás, diszkoszve­tés, rúdugrás, gerelyhajítás és 1500 méteres futás. — Két napig tartanak a versenyek! Az eddigi legsike­resebb szereplésem az Ifjúsá­gi Barátság Versenyen volt, ahol az erős nemzetközi me­zőnyben a hetedik lettem . . . Persze, mégis csak a mai nap a legszebb számomra, amikor ezt az elismerést átvehettem. — Most végzed a Madách Imre Gimnázium és Szakkö­zépiskola negyedik osztályát. Mik az elképzeléseid, vágya­— A Tesnevelési Főiskolá­ra adom be a jelentkezési la­pomat. Remélem, hogy a né­gyes átlag és a sportolói te­vékenységem elegendő lesz. Ha nem, hát dolgozni fogok valahol, és majd újra próbál­kozom az edzői szakon. — És a tízpróba? — Azt nem hagyom abba! Amíg erővel és eredmények­kel bírom. Aztán, azt hiszem a diszkoszvetésnél maradok. — Mint az STC sportolója? — Természetesen. Ha itt a lehetőségek és a feltételek adottak, hogy kihozzam ma­gamból, amire képes vagyok, akkor miért mennék el más egyesülethez?! Czuder Tamás nagy ígérete a nógrádi atlétikának. Ez nemcsak az elért eredmények­re alapozva állítható, hanem magatartásából, jelleméből ítélve is. Szereti ezt a vidé­ket, sok emlék, barát, isme­rős fűzi hozzá. Különösen nagy szeretettel beszél An­gyal János edzőről. — Nélküle sohasem lett volna belőlem atléta — mond­ja. Ö tanított meg az alapok­ra, a sport szeretetére, a verseny, a küzdelem értelmé­re. Győzelmeim, eredménye­im, mind-mind tisztelgések munkája előtt. És persze megyénk atléta­rajongói előtt is. De ezt már csak magamban fűzöm hozzá, miközben többen gratulálunk Czuder Tamás eddigi ered­ményeihez, remélve, hogy mindez csak a „nyitány”. (ta) id? Siker és felelősség Botos András: Nem elég erős? Ezen a hét végén szabadna­pos az ökölvívó Bányász vá­logatott. Jól megérdemelt pi­henőidejüket töltik az STC öklözői is. Már a múlt szom­baton megnyerték az új rend- • szerű csapatbajnokságot, az addig veretlen Néphadsereg válogatott legyőzésével. A bajnokcsapat tagja Botos András is, aki viszont kelle­metlen emlékekkel tért haza Gyöngyösről: — Állítom, hogy az idén még nem ment olyan jól egyik CSB-mérkőzésem se né­kem, mint éppen legutóbb. Jó erőben éreztem magam, könnyedén tudtam volna nyerni. A Bányász válogatott­ban is biztos pontszerzőnek számítok. Sajnos az első me­net közepén felrepedt az or­romon a bőr, és alatta a csont is. Ellenfelem kissé belefejelt, valószínűleg véletlenül; bo­csánatot is kért, de a sérülés miatt a mérkőzésvezető le­léptetett a szorítóorvos taná­csára. Nyertem viszont előző­leg a Dózsa, majd a Vasutas válogatott elleni találkozómon. A Vasas ellen sajnos nem sze­repelhettem régebbi gerinc­sérülésem kiújulása miatt. A fő, hogy a csapatnak megvan a bajnoki címe, és ehhez én is hozzájárultam. Botos András Sanyi is sok örömet szerez­het még a sportág itteni ba­rátainak. A nemzetközi ver­senyekhez talán még kissé éretlenek a fiatalok, ezért le­het szükség a hozzám ha­sonló „öreg rókákra” is. Bár nem vagyok tagja az olim­piai keretnek, de mielőtt ők hivatalos esküt tettek volna, én is megfogadtam: nem mon­dok le a moszkvai játékokon való részvételről! Papp László szerint nem vagyok elég erős, pedig jobbnak érzem magam a súlycsoportomból jelölt ke­rettagnál. Most mindent erre az egy lapra tettem fel. Botos Andrásnak két gyer­meke van. Hatéves András fia máris ökölvívónak ké­szül. Rendszeresen elkíséri édesapját a versenyekre, s ha győz — tehát legtöbbször — együtt örül vele. Ha pedig kikap, megsérül, a könnyei is potyognak. — Nem ragaszkodom hoz­zá, hogy a fiam folytassa majd az apja „mesterségét”, csak ha nagyon tehetséges. Egyelőre én szeretném jól befejezni ezt az évet, és ha sikerül, még egy esztendőt „rátenni”. .Edzői tanfolyamra járok, szeretném tapasztalata­imat átadni a fiatalabbaknak, ha végleg szögre akasztom a nehéz kesztyűket. Nagyon so­kat köszönhetek a megyének, Salgótarjánnak a szénbányák­nak, az egyesületnek és a szurkolóknak. Szeretnék még többet visszaadni nekik, mint amennyit kaptam tőlük. Botos Andrást egyhangúlag szavazták meg a tavalyi év legjobb Nógrád megyei fel­nőtt férfisportolójának. V. F. Oláh Krisztina nevével ides­tova több mint másfél évti­zede találkozhatnak a vívó­sport kedvelői a kisebb-na- gyobb versenyeken és a saj­tóban. így hát nem volt meglepő a sportrajongók szá­mára, hogy az év legeredmé­nyesebb női sportolójának választották Nógrád megyé­ben. — Nem nyomasztó ez a fö­lény? — kérdeztük kissé provokatívan, mintegy pró­bára téve a kitűnő vívónő ál­lítólag remek idegeit. — Adódik ez megyénk sportjának jellegéből is — jegyezte meg Oláh Krisztina. Ez alatt azt értem, hogy in­kább a csapatsportágak domi­nálnak, egyéniben jószerint csak az atlétika és a vívás lehetőségei kedvezőek.. Nem a nőpártiság szól belőlem, amikor azt mondom: az úttö­rő-olimpia versengései után a tehetséges és akaraterős lá­nyok nem nagyon dúskálhat­nak a módozatokban. — Oláh Krisztinának vi­szont sikerült, és ez a kivétel bizonyára erősíti a „szabályt”. E szép pályafutás „delelőjé- ről” visszatekintve, hogyan értékeli az eltelt éveket? — Nem vagyok elégedetlen, bármennyire is múló a siker. Hiszen egy-egy verseny győz­tes pillanatai, vagy a most megkapott „legeredményesebb női sportoló” cím mögött sok­sok kemény óra, fárasztó ed­zés, több ezer kilométernyi utazás, lemondás, az újrakez­dés öröme és bánata áll. De azt hiszem, ez a „rapszódia” Olimpiai rejtvénypályázat Botos András az utóbbi tíz évben sikert sikerre halmo­zott. Tavaly nyerte kilence­dik egyéni bajnokságát. Több­ször volt dobogós ez Európa- bajnokságon, és az 1972-es olimpia ezüstérme is tarso­lyában van. Jó néhány kül­földi versenyről tért haza győzelemmel a válogatott tag­jaként, az egyik legtechniká­sabb magyar öklözőnek tart­ják. Versenyzőként bejárta a fél világot, sok dicsőséget sze­rezve Salgótarján, Nógrád megye és az egész ország sportjának. — Tárj ónban minden felté­tel adott az ökölvívósport ma­gas színvonalú „futtatására”. A fiatal tehetségek közül Bo­tos Tibor nagy jövő előtt áll, Farkas Sándor máris tagja az olimpiai keretnek és Hranek I. forduló A Nógrád megyei Testne­velési és Sporthivatal agitáci- ós és propagandabizottságá­nak és a NÖGRÁD szerkesz­tőségének közös, ötfordulós pályázata. Kérdések: 1. Mikor és hol határozták el végleg a modern olimpiai játékok életre keltését? 2. Ki volt a modern olim­piák első 1-es rajtszámú ver­senyzője? 3. Melyik francia tudós ja­vaslatára vették fel az olim­piai programba a maratoni futást? 4. Az athéni olimpia egyik versenyszámára egy nőspor­toló is benevezett, de a ver­senybíróság nem engedte in­dulni. Ki volt ez a hölgy és melyik versenyszámban állt volna rajthoz? 5. Az első olimpián részt vett 13 ország közül, melyik háromnak a versenyzői tér­tek haza érmek*'hélkül? A válaszokat február 21-ig kell beküldeni a NÓGRÁD- szerkesztőség címére. Salgó­tarján, 3100 Palócz Imre tér 4. A megfejtésekhez mellékel­ni kell zárt borítékban, vagy postai levelezőlapra ragaszt­va az OLIMPIAI EMBLÉ­MÁT. A borítékra, vagy a le­velezőlapra kérjük ráírni: OLIMPIAI REJTVÉNYPÁ- LYÁZAT! A helyes megfejtést bekül­dők között hetente 250 forint értékű könyvutalványt és egy STC-pályabelépőt sorso­lunk ki. Az V. forduló után 2000 forint értékű sportfelsze­relési utalványt nyerhetnek a végig helyes megfejtést be­küldők. Közülük a legjobb három képviseli a NÖGRÁD szerkesztőségét az áprilisi OLIMPIAI VETÉLKEDŐN a salgótarjáni sportcsarnokban, ahol- a járások és városok vá­logatottjai lesznek az ellenfe­lek. Szakirodalom: Kachlich— Papp—Subert: Olimpiai já­tékok, Lukács—Szepesi: 100+1, Barcs: Modern olimpiák re­génye; Keresztúri: Az olim­piák története. Jó vetélkedést! 6 NÓGRÁD - 1980. február 17., vasárnap | nemcsak önmagát készíti fel a versenyekre, hanem segíti- gyámolítja a vívás alapjaival még csak most ismerkedő ser­dülőket, gyerekeket is, koráb­ban edzőként, most technikai vezetőként. — Tekintsünk most el , a szokásbs „mit vár a jövőtől” kérdéstől, helyette arra vála­szoljon: hogyan látja az STC vívóutánpótlását? Van-e re­mény arra, hogy néhány éven belül a megyeszékhelyen első osztályú csapat legyen a pás­ton? — Nagy hangsúlyt és ener­giát fektettünk a legfiatalabb korosztályra, a jövő ígéretei­re. Nem kicsik a követelmé­nyek velük szemben. Ahhoz, hogy ma valaki első osztályú versenyző legyen, teljesen föl kell „áldoznia” magát a sportnak. Szerencsére vannak ilyen gyerekek, akik tehetsé­gükkel már most sejtetik, hogy reménykedhetünk ben­nük. Azonban a feltételek, az edzési körülmények koránt­sem kielégítőek: egy jól fel­szerelt vívóteremre elenged­hetetlenül szükség van az első osztályú eredményekhez és a gárdához. Beszélgetésünk közben egy­re inkább erősödik bennem a kép: a megye legjobbnak tar­tott női sportolója, azt hi­szem abban is az elsők kö­zött van, hogy az öröm per­ceiben felelősségteljes gon­dok, a jövőbeni teendők fog­lalkoztatják. T. L. Labdarúgó megyei bajnokság Szép tavaszt várnak Nagybáfonyban Sűrű hőesés fogadta a hét kö- ke Lajos' (13.20). Jó a tavaszi sor­zepén Nagybátonyba látogató solásunk, három riválisunkkal is hatvani labdarúgócsapatot. Az itthon játsszunk. Szeretnénk edzőmérkőzés nem a legjobb kö- megnyerni az idei megyei bajnok-, rülmények között folyt le, akár- Ságot és feljuftii a másodoszt. . - csak másnap, amikor az STC II. ba. Húsztagú keretünkből s? >- csapatát fogadta az NBSE. A ta- ra György kapus munkahelyi - vaszi szezonra való felkészülés foglaltsága miatt abbahagyta a során lejátszott előkészületi mér- játékot, helyére az ifjúsági vá’ kőzéseken csak az NB I-és STC- tott Reviczky pályázik a leg tői kaptak ki (6—2). További eséllyel. Számíthatunk az L < eredményeik: Hatvani Kinizsi Vasasból idekerült és felgyóg (Hatvanban) 2—1, Mátraderecske Fodor Bélára is. Reméljük a ellen 5—1 és 3—2 (idegenben), Síküveggyár elleni húsvéti r: STC Il.-vel szemben 7—0. Ma a adóig már lesz annyi előny::, tavaszi nyitányon a 2-es számú hogy ne ezen dőljön el a ba Volán ellen lépnek pályára a ki cím sorsa. Védelmünk er ;. bátonyiak. csatáraink kilencven gólt rúg zk — Január 7-e óta mindennap eddig. Ha a középpályás sor i - tartott edzést a csapat vagy mér- jesítményén is sikerül Javítriii. kőzése volt — mondta Veres elérhetjük a feljebbjutást. Ehhez László, az egyesület elnöke. — a helyi bázisüzemek és a tanács Vagy a pályán, vagy az általános minden támogatást megad, szűr- iskola tornatermében gyakoroltak kólóink pedig buzdításukkal segí- a fiúk. A héten megrendeztük a tik a csapatot. Szeretnénk már 4000 méteres felmérő futást is. A az első tavaszi találkozón folytat- legjóbbak sorrendje: Kiss Gyula ni az ősszel megkezdett jó soro- (13 perc), Orosz László (13.05), Sző- zatot. v. f. Oláh Krisztina jelenti egyben az emberi erő­feszítés tartalmát, a sikerek, a győzelmek pedig munkánk célját és értelmét adják. Jól­lehet közhelyszerűen hangza­nak ezek a szavak, de a ben­nük levő „lényeg” mindenki számára ugyanaz. Oláh Krisztina munkahe­lye a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, mint oktatási elő­adó dolgozik. Akárcsak a sportban, a köznapibb érte­lemben használt munkában •is (mert hisz a sport is munka!) becsülettel helytáll, amit talán illusztrál az az. egyetlen momentum, hogy 'a rendelkezésre álló munkaidő­kedvezményt sem használja föl. És, ha vége a műszaknak, irány az edzőterem! Ahol

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents