Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-16 / 39. szám

Az eredmények köteleznek A feladat tervszerű, takarékos gazdálkodás Salgótarján legnagyobb „há­zigazdája” az ingatlankezelő vállalat. Felelősek a tanácsi lakások rendbentartásáért, felújításáért, karbantartásá­ért. Az ingatlan kezelésében levő lakásállomány értéke, ha forintban számoljuk, megha­ladja a másfél milliárdot. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy ötszázhatvan épületben hatezer-ötszáz „bérleményt” kezelnek. Ebből hatezer-két- százharminc a lakás és ket­tőszázhetvenet közületek bé­relnek. A korszerű fűtéssel — földgáz, távfűtés — ellátott lakások száma Salgótarján­ban megközelíti az ötezret. Ez a lakások nyolcvan száza­léka. TÖBB A KÉNYELMES LAKÁS A megyeszékhelyen örven­detesen növekszik a kényel­mesebb, jobb lakásoknak a száma. Ebben az esztendőben is a kiemelt feladatok között szerepel a lakások külső és belső felújítása. A tervekben a Csizmadia-telepen, Somiyó- bányán, Salgóbányán szerepel lakásfelújítás. A teljes tata­rozás hetvennégy lakást érint, kicserélik a tetőszerkezetet, az ajtókat, ablakokat, par­kettáznak és külsőleg is rendbe hozzák a lakásokat. A lakóházak felújítását a váro­si tanáccsal közös megegye­zéssel végzik. 1979-ben első ízben sikerült a vállalatnak elérnie azt, hogy nem maradt úgynevezett „áthúzódó” mun­ka. Pedig 1979-ben nyolcvan- négy lakás teljes felújítását végezték el, emellett száz­harmincegy lakás tervszerű karbantartási munkáit. 1980- ban a bányatelepeken foly­tatják az arrg érdemes laká­sok felújítását. Az idén minderre tízmillió forintot költenek. Emellett külső munkákon dolgoznak az ingatlanosok a Hősök útján, a Hársfa, a Ma- linovszkij és a Vöröshadse­reg úton. Tetőt és csatornát javítanak, szennyvízcsatornát újítanak fel. Mindez három­millió forintot igényel. Sokat segítettek az egészségügynek azzal, hogy — tanácsi határo­sat alapján — soron kívül elvégezték a Zöldfa úti és a somlyó-bányatelepi orvosi rendelő felújítását. NEGYVENMILLIÓVAL GAZDÁLKODNAK Az idei évben mintegy negyvenmillió forintot költ az ingatlan a felújításokra, javításokra, korszerűsítések­re. Ebből az összegből a la­kóházak fenntartása húsz­millióba kerül. A gyorsabb, jobb munkát segítő korsze­rűbb gépekért hét és fél mil­liót fizetnek. Az idén befeje­ződik a városban a tervezett gázbevezetés is. Komfort nél­küli lakásokat komfortossá alakítanak azzal, hogy ké­nyelmes gázfűtést „adnak” a lakóknak. Erre hárommilliót költenek. Az ingatlant gyakran kere­sik meg telefonon, levélben és személyes bejelentésekkel is. Az ingatlankezelő vállalat gyorsjavító szolgálatot alakí­tott, amely a bejelentett hi­bák azonnali elvégzését hiva­tott megoldani. Ezzel elér­ték, hogy a sürgős javítások ideje másfél napra csökkent. A társvállalatokkal együttmű­ködési szerződést kötöttek, így jobban tudnak együtt dolgozni, hamarabb tud az ingatlan alkatrészeket kapni. Salgótarjánban öt körzeti házkezelési irodát alakítottak ki, így a város különféle pontjairól nem kell a köz­ponti irodába bemenni, ha­nem a sokkal közelebb eső körzeti házkezelőségen je­lenthetik be a lakók kérései­ket, kívánságaikat. És, hogy milyenek vagyunk mi lakók? Erre bizonyíték, hogy Salgó­tarjánban a lakbérhátralék meghaladja a százötvenezer forintot. TÁVFŰTÉS SZÁZNEGYVENMILLIÓÉRT Amikor az idei terveket a vállalat vezetői összeállítot­ták, kiderült, hogy távfűtési terve száznegyvenmillió. Ha szidjuk ft néha a távfűtést és akadnak is hibák, ez évről évre kevesebb. Ez a rendsze- ■res nyári felújításoknak, al­katrészcseréknek köszönhető. Egy-egy ilyen felújítás ötszáz­ezer forintot visz el. A szük­séges „szerkentyűkön” pedig nem spórol az ingatlan. Olyan osztrák gyártmányú gömb­csapokat vásároltak például, amelyért a cég ötvenéves működést garantál. Minderre azért van szükség, mert a gömbcsapok segítségével sza­kaszokra osztották a város távfűtését. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy, ha vala­hol lyukadás van, nem, kell az egész távfűtési rendszert leállítani, csak azt a részt, ahol a hiba történt. Ez az energiatakarékosságot szolgál­ja, ugyanakkor a lakók ké­nyelmét is. Az ingatlankezelő vállalat­hoz a távfűtési díjak árából kilencvenegymillió forint „fut” be. Mindehhez az álla­mi támogatás huszonegymil­lió. Légköbméterenként ti­zennyolc forintot fizetünk, ehhez az állam ugyancsak légköbméterenként még har­mincat tesz hozzá. Már hoz­zákezdtek — az alul-, illetve a túlfűtések ellenőrzése érde­kében — az épületek hőtér­képeinek megvalósításához, és ennek alapján a szakembe­rek „beszabályozzák” a lakó­házakat. Még szorosan a táv­fűtéshez tartozik, hogy a vál­lalat szakemberei állandó korrózióvédelmet végeznek a távfűtési rendszerben az oda nem való anyagokat szűrik ki. KÉTHARMADA TÖRZSGÁRDATAG A tavaly harmincéves fennállását ünneplő ingatlan- kezelő vállalat ötszáznegyven dolgozóval oldja meg felada­tait. A különféle szakembe­rek kétharmad része törzs- gárdatag, részt vesznek a szo­cialista brigádmozgalomban. Jelenleg huszonnyolc brigád versenyez a munkában. Sok társadalmi munkát végeznek, ennek értéke meghaladja a hetvenezret. Ezt ismerte el a városi tanács, amikor negy­venöt ingatlanos dolgozó kapott emléklapot, .„illetve plakettet társadalmi munká­jáért. Annál is inkább;-mert az idei év terveinek teljesí­tése a dolgozók alapos, rend­szeres, pontos munkáját kö­veteli meg. — cse — Hit olvasnak a lengyelek? Az átlag lengyel 6—7 éves korában kezd el rendszeresen olvasni. Igen nagy figyelmet szentelnek az irodalom vilá­gába belépni készülő korosz­tály esetében a szülők, vala­mint a tanítók, könyvtárosok közötti kapcsolatteremtésnek, s a tömegkommunikációs esz­közök nyújtotta segítség igénybevételének. A lengyel televízió havonta egyszer a gyermekkiadók újdonságairól tájékoztatja az ifjú olvasókat. A különböző pályázatok, az író-olvasó találkozók is az ol­vasást népszerűsítik. Az ol- vasómozgalcm terjesztésében a legkomolyabb szerep a közkönyvtáraknak jut (9200 van belőlük). Az ezekben fel­halmozott 86 millió könyvet több mint 7 millió olvasó ve­szi igénybe. A könyvtárak lá­togatóinak egyharmada a ti­zennégy évesig terjedő kor­osztályból kerül ki. Az ő íz­lésük azonos más országok hasonló korú gyermekeinek ízlésével: a legjobban a me­sék, kalandregények érdek­lik őket. A népszerűségi lis­tát évtizedek óta Andersen, Verne Gyula és May, Károly művei vezetik. A legaktívabb olvasók a középiskolások, egyetemisták és a dolgozó fiatalok, ök köl­csönzik ki a könyvtári köny­vek 50 százalékát és ők jelen­tik a felnőtt lengyel társada­lomnak azt a 12 százalékát, amelynek több mint 100 könyvből álló saját könyv­tára van. A kérdőíveken, a „kedvenc író” rovatban Mar­quez, Kusnievicz, Sartre, Iwaszkiewicz neve olvasha­tó. Míg a húszéveseknek még közel 30 százaléka évente 25 könyvet is elolvas, a 35—44 év közötti olvasóknak már csak 10,8 százalékát érdekli ilyen intenzíven az irodalom. A varsói nemzeti könyvtár könyvtani és olvasóköri in­tézete 1955 óta folytat kuta­tásokat arról, hoyp mit ol­vasnak a lengyelek. Infor­mációjuk szerint az olvasók 35 éven felüli csoportja ke­vésbé avantgarde jellegű író­kat jelölt meg kedvencként a kérdőíveken. Az első három helyen a XIX. és a XX. szá­zad lengyel regényírói — Sienkiewicz, Zeromski, Prus — kaptak helyet, hatodik he­lyen Hemingway, a kilence­diken Dosztojevszkij, majd Tolsztoj, Dumas állnak és csak őutánuk következnek a korábbi és a mai világ- és lengyel irodalom képviselői. Nem könnyű tehát arra a kérdésre válaszolni, mit ol­vasnak a Visztula partján élő emberek. Hiszen egyformán gyakran emlegetett kedven­cük az idősebb Dumas, a Marquez-féle intellektuális próza, a hagyományos regény­típusok és a sci-fi. De nem is az írók sorrendje a fontos. A fontos az —, állítják maguk az olvasók —, hogy az em­ber tudja, milyen kérdések­re keres választ a könyvek­ben. Ezeknek a kérdéseknek a listáját meg is jelölték. A fontossági sorrend évek óta nem változott. A kérdések így hangzanak: — Hogyan kell méltóan és erkölcsösen élni? — Milyen a környező vi­lág? — Milyen volt a világ év­századokkal ezelőtt? Adattároló bank 40 üzem több mint 2000 forgácsológépének adatait szá­mítógép tárolja az NDK-beli I Halléban. Ily módon gyak- j ran ellenőrizhető a szabad I kapacitás és javul az állóesz- j köz-kihasználás. A tároló- _■ bank bizonyos készülékeinek ' alkotói közé tartoznak a ; hallei Martin Luthjr egye- j tem diákjai is. Az ország más egyetemei és intézményei is bekapcsolód­tak a termelés gazdaságo­sabb szervezésére irányuló tudományos munkába. így a Carl Schorlemmer műszaki főiskola (Halle) kutatóinak többsége ipari feladatok meg­oldására készült fel. Partne­reik a Leuna és Buna mű­vek. Munkáik — az energia­takarékosság megtervezése, a vízvezeték-rendszerek javítá­sa, nagyhatású katalizáto­rok kifejlesztése az olajfel­dolgozáshoz — már több millió márkát jövedelmeztek az államnak. A magdeburgi műszaki fő­iskolán a diákok hat konst­rukciós és racionalizáló iro­dában. összesen 80 tudomá­nyos szakkörben folytatnak kutató-fejlesztő tevékenysé­get. Ök az „Ernst Thälmann” nehézgépgyárban készítenek mérőberendezést gyűrűs fu­ratok gyártásához. A Barátunk az újság elnevezésű megyei akció egyik legeredményesebb tudósítói gár­dája a pásztói Lenin úttörőcsapat, a Dózsa György körzeti Általános Iskola kollektívája. Rendhagyó módon ezúttal az úttörőcsapat A társadalomkutató szakkör nemrégiben a Bermuda-három- szög rejtélyét vitatta meg. Csapatunknál 17 szakkör működik. A legkedveltebbek: az élővilág, a rajz, az orosz, a „Mi világunkért”, a kézi­munka, a lakatos, az eszter­gályos. a lövész, a modelle­ző, a tánc és a gépjárműba­rát. Rendezvényeinket az is­kolában, a Lovász József Mű­velődési Központban, a szer- szám- és készülékgyárban és az MHSZ-ben tartjuk. Már két éve működik a tár­sadalomkutató szakkör, amely felöleli a földrajz, a történe­lem, az irodalom, a zene és a rajz tantárgyakat. Nemrégi­ben egyik foglalkozásunk té­mája a Bermuda-háromszög rejtélye volt, minden szakkö­ri tag hozott valami érdeke­set, különlegeset erről a té­máról. Egyébként a fogalma­zásokból, tablókból kiállítást is rendezünk az iskola Paj­tás klubjában, míg év végén minden szakköri tag készít egy mestermunkát. Az utóbbi években igen sikeresen szere­pelt csapatunk a járási és megyei versenyeken. Megalakult a sajtófigyelő­szolgálat is, amelyben vala­mennyi raj képviselteti ma­gát. Elhatároztuk, hogy a stú­dión keresztül is rendszeresen felhívjuk minden tanuló fi­gyelmét a legérdekesebb gaz­dasági, politikai eseményekre és az Űttörősarokban megje­lenő tudósításokra. A napokban fölkerestük az öregek napközi otthonát és szerződést kötöttünk... na­gyobb ünnepeken műsorral, alkalomadtán saját készítésű ajándékkal kedveskedünk a munkában megfáradt idős em­bereknek. Betegseg esetén ha­zavisszük az ebédet, s a szer­ződésben foglaltakat csapa­tunk egyik legfontosabb fela­datának tekinti, teljesítését pedig becsületbeli ügynek. (A rendészek Béren.) Ki­lenc órakor mindenki a rend­krónikásai mutatják be önmagukat, az isko­la életét, a pajtások munkáját. Teendőnk csupán annyi volt, hegy a beküldött írások­ból egy kis csokorra valót összeállítsunk. őrség előtt volt és indultunk Bérre. Az úton énekeltünk és vicceket meséltünk, mikor megérkeztünk a ZIL-cross- verseny helyszínére, már több száz kocsi és sok ezer ember ott volt. A verseny hat fu­tamból állt és két pályasza­kaszból, az egyik a gyorsasá­gi, a másik a terep. Mint vár­ható volt, a hatból négyet szovjet versenyző nyert meg ... izgalmas és felejthe­tetlen élményem volt. ... A Maximka őrs vala“, mennyi tagjának jó ének­hangja van, ezt több ízben is bizonyítottuk. Részt vettünk a Salgótarjánban rendezett énekversenyen, ahol oklevelet nyertünk és a rádió is felvé­telt készített. A polgárvédel­mi munkát tekintjük jelenleg a legfontosabbnak. Vezetőnk­től, Ceglédi Lajostól alapos kiképzést kapunk, ez a ver­senyeredményeken is tükrö­ződik. Vasárnap reggel indultunk busszal Fallóskútra, a Mátra egyik szép üdülőhelyére. Meg­szemléltük a gyönyörű tájat és kerestünk egy helyet, ahol szánkózhattunk. Először csak lassan-lassan csúszott a szán, de később már Suhant. Nem is tudjuk, meddig folyt ez a vidám szórakozás, de az biz­tos, hogy egy idő után min­denki csupa, de csupa hó volt... * E néhány levélrészlet szán­déka nem Volt más. mint föl­villantani egy szorgos úttörő- csapat mindennapos munká­jának egy-két pillanatát. És akik vállalkoztak erre: Alapi Ákos, Becsó Zsolt, Bodá László, Gubola Tímea, Kádár- kuti Enikő, Siraky Zoltán; Szabó Tamás, Szőke József, Vass Mariann, Válóczi Éva, Veres Hajnalka, Vigh Ildikó és a sajtófigyelő-szolgálat tagjai. Az iskola folyosójának falain látványos dekorációval talál­hatók az időszerű eseményekről szóló tudósítások. A sajtófigyelő-szolgálat egyik legtehetségesebbje: Kádárkuti Enikő. Területi statisztikai évkönyv, 1979 Az évkönyv a szokásos igen bő adattartalommal mu­tatja be az ország megyéinek, városainak, kiemelt nagy­községeinek és egész telepü­léshálózatának demográfiai helyzetét, gazdasági életét, a népesség életkörülményeinek alakulását. A megyék adatait tartalma­zó terjedelmes fejezet komp­lex keresztmetszetet ad a fő­város és a megyék népesedési kérdéseiről, a gazdaság egyes ágazatainak működéséről és a lakosság ellátásának min­den területéről. A településhálózatról szóló rész bőséges összefoglaló át­tekintéssel szolgál az ország valamennyi településének éle­téről a jellegzetes település- csoportok szerint és tételesen számol be a városok, a jelen­tősebb nagyközségek adatai­ról. Az évkönyv szöveges elem­ző tanulmányt közöl az V. ötéves tervidőszak első 3 évé­ben elért terület- és telepü­léshálózat-fejlesztési eredmé­nyekről; a színes ábrák (gra­fikonok, kartogramok) és térképmellékletek a kiadvány adatait tömör formában szem­léltetik. Kedvenc szabadidö-töItés: a legújabb slágerlemezek hall| fása.

Next

/
Thumbnails
Contents