Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-17 / 13. szám
Folyfatta munkáját a KGST Végrehajtó Bizottsága Afganisztáni ielentés Lázadók ezrei tették le Moszkvában szerdán foly- József miniszterelnök-helyet- együttműködési célprogra- tatódott a Kölcsönös Gazda- tes. mok megvalósításával fogsági Segítség Tanácsa Vég- A végrehajtó bizottság ülé- lalkozik. Áttekintik a KGST rehajtó Bizottságának 93. ülé- se a gazdasági együttműködés nemzetközi kapcsolatait is, se. Az ülésén a tagállamok időszerű kérdéseivel, a ta- !^utóbb MoSzkvában folytáéi landó képviselői vesznek nács határozatainak végre- tott megbeszélés tapasztala- részt, magyar • részről Marjai hajtásával, a hosszú távú tait. (MTI) Washingtoni Meddő kísérlet kardcsörtetés ' Ezekben a napokban a washingtoni Fehér Ház, a külügyminisztérium és a hadügyminisztérium valóságos felbolygatott méhkashoz hasonlít. Elsősorban erről a három helyről irányítják a nyugat-európai országokat a gátlástalan amerikai kampány mögé. Pedig sokasodnak annak jelei, hogy Nyu- gat-Európában egyedül a hidegháborút kezdettől . fogva önkéntes lelkesedéssel támogató konzervatív angol kabinet helyesli fenntartás Nélkül a Washington által tervezett intézkedéseket. Ezt jelzi Carrington brit külügyminiszter közel- és közép-keleti tárgyalássorozata is. Amit Christopher Nyugat- Európában próbál, azzal kísérletezik az amerikai kormány egy másik különmegbí- zottja, Philip Habib Japánban — ugyancsak enyhén szólva vegyes eredménnyel. Ami a Washington által szorgalmazott gabonaembargót illeti, a világ egyik nagy gabonaexportőr országa, Argentína máris bejelentette, hogy a maga részéről nem szakítja meg kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval. Lord Kil- lanin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke pedig — természetesen — síkraszállt a moszkvai olimpia védelmében. Washingtonnak lépten- nyomon tapasztalnia kell, hogy harcias intézkedései még szövetségesei között is aggodalmat keltenek. Ez vonatkozik egyébként az Iránnal szemben tervezett katonai intézkedésekre is, amelyek között olyan veszélyes lépések szerepelnének, mint a Hormu- zi-szoros lezárása és a Perzsa-öböl fontos részeinek el- aknásítása. Ilyen körülmények között senkit nem lepett meg Gro- miko szovjet külügyminiszter keddi beszédének az a mondata, amely szerint „számos olyan fejlemény következett be a nemzetközi politikában, amely az imperialista agresz- szív irányvonal megjelenési formája”. Harmat Endre Vlagyimir Goncsarov, a TASZSZ politikai hírmagyarázója írja: A napokban a nyugati reakciós sajtó nyilvánvaló su- galmazósra és a NATO pro- pagamdaszerveivel összehangoltan újabb rosszindulatú kampányt indított, amelynek célja, hogy árnyat vessen a Szovjetunió és. Jugoszlávia kapcsolataira. Mint az elmúlt években már többször előfordult, az efféle, valóban fantasztikus koholmányok szerzői valamiféle jugo- szlávellenes szándékot próbálnak a Szovjetuniónak tulajdonítani. A The Daily Telegraph című angol lap szerdai szerkesztőségi cikkében például olyan provokatív megállapítást enged rrieg magának, hogy „a NATO dolgozzon ki akciótervet arra az esetre, ha a Szovjetunió Jugoszlávia függetlenségét fenyegetné”. Az ilyen kijelentésekből kiderül a NATO titkos, de mindazonáltal nyilvánvaló törekvése, hogy beavatkozzék Jugoszlávia ügyeibe, s hogy ez az imperialista katonai tömb nyilván csak ürügyre vár a beavatkozáshoz. Minden olyan állítás — hangzik a kommentár —, hogy a Szovjetunió „Jugoszlávia függetlenségét fenyegeti” durva provokáció és otromba hazugság. Már régen köztudott, hogy vannak olyan erők, a világon, amelyeknek nem tetszik a Szovjetunió és Jugoszlávia barátsága. Szembe kell néznünk az imperialista körök arra irányuló kísérleteivel, hogy megzavarják együttműködésünket. szembe kell néznünk a múltra történő rosszindulatú utalásokkal és a jövőre vonatkozó ostoba találgatásokkal. Különösen ezekben a napokban találhatjuk szemben magunkat ilyen mesterkedésekkel. Mindazonáltal kétségtelen, hogy az országaink közötti együttműködés bomlasztására irányuló jelenlegi NATO-kísérle- tek épp olyan meddőnek bizonyulnak, mint a korábbiak. Jelentés a segélyről i A Kambodzsába érkező nemzetközi segélyek szétosztásáról adtak ki összefoglalót szerdán Phnom Penhben. Eszerint december és január elején az ország különböző tartományaiban 300 tonna cukrot, 300 tonna tejport, s több mint 200 tonna más élelmiszert osztottak szét. A legtöbbet a főváros, Phnom Penh kapta, amelyet a listán Battambang, Stung Treng, Koh Kong és Preah Vinearh tartományok követnek. Ausztráliában tárgyal a japán kormányfő. A képen Ohira Viasza,jusi Malcolm Fraser ausztrál miniszterelnök társaságában. Teher a vállon Európa meglehetősen nagy teherrel, új rakétatervekkel a válán lépett át az új esztendőbe. Jobban szerettük volna, ha másképp történik, ha még októberben, vagy novemberben asztalhoz ülnek a tőkés- és a szocialista országok képviselői. De ez a lehetőség nem vált valóra. A rakéták, amelyeket az Egyesült Államokban most gyártani kezdenek és esetleg Nyugat- Európában fölállítanak, földrészünk helyzetének barométerei: a politikai előrejelzések azt sejtetik, hogy ez az esztendő, s talán a következő néhány, hűvösebb lesz, mint az elmúlt évtized volt. A szovjet vezetők figyelmeztettek, hogy a NATO- terv elfogadása megrendíti az olyan tárgyalások alapjait, amilyenekre múlt ősszel még mód lett volna. A józan érvelés azonban hiábavaló volt. A NATO döntött, és döntése következtében ma mindenekelőtt a kölcsönös gyanakvás jellemzi a nemzetközi helyzetet,. A jelek arra vallanak, hogy az idén fokozódik a fegyverkezési verseny, az enyhülés ígéretes folyamata lelassul, sőt törést is szenved. Kellemetlen, az enyhülés szempontjából káros eseményeknek vagyunk tanúi, s az eddiginél több erőfeszítést követel ezentúl a kapcsolatok fenntartása. Feszültséget teremtett az amerikai—iráni ellentét; a legkülönfélébb vádakkal illetik Nyugaton a Szovjetuniót az Afganisztánnak nyújtott segítség miatt; Washingtonban elhúzódik a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról kötött szovjet— amerikai szerződés ratifikálása — márpedig a SALT—II a nemzetközi enyhülés továbbvitelének kulcsa. Hosszú évek óta nyilvánvaló, hogy a világ sorsa nagymértékben függ a két nagyhatalom viszonyától: jótékony hatással volt e kapcsolat a hetvenes évek első felének fejleményeire. Napjainkban viszont a lehűlés fő oka az, hogy az Egyesült Államok vissza szeretné szerezni fölényét a nemzetközi erőviszonyok mérlegében. Egyebek között ezért akarják fölállítani a középhatótávolságú rakétákat Nyu- gat-Európában, ezért tiltakoznak, ha valamely afrikai, vagy ázsiai államnak segítséget nyújt egy szocialista állam, ezért szerelt föl Washington olyan százezer fős, különleges hadsereget, amelyet a világ bármely pontján bevethet, ha érdekeit súlyosan sértve látja. De, ha így van, milyen sors vgr az enyhülésre? Hat-e még a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolataiban a békés egymás mellett élés elve? Igen, mert érvényesülését" történelmi folyamatok diktálják. Az enyhülést a hetvenes évek elején két tényező teremtette meg: az emberiség létérdeke, egy atomháború elkerülése és az erőviszonyok alakulása. Ma is nyilvánvaló, hogy a nukleáris, vagy más tömegpusztító fegyverek bevetése tíz- és százmilliók, egész országok pusztulásával járna — társadalmi rendszerüktől függetlenül. Az elriasztó erő, amelyet egy esetleges atomháború testesít meg, ugyanúgy hat, mint eddig. Amikor Carter elnök aláírta Leonyid Brezsnyevvel a stratégiai fegyverset korlátozásáról pzóló okmányt, ennek tudatában cselekedett. A helyzet bonyolultságát mindenesetre mutatja, hogy ugyanaz az elnök, aki így vélekedik, és ugyanazok a nyugat-európai politikusok, akik vele egyetértenek, föl akar2 'NÓGRÁD - 1980. január 17., csütörtök a fegyvert Patak Károly, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: ■— Lázadók ezrei tették le a fegyvert az eltelt napokban. Ezrek vonultak a párt- és a kormány kijelölte központokba, hogy átadják tűzfegyvereiket — jelentette ki kedden Babrak Karmai mi- niszerelnök. Karmai, aki Afganisztán forradalmi tanácsának elnöke és az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt főtitkára is, a szocialista és az el nem kötelezett országok Kabulban tartózkodó különtu- dósítóinak nyilatkozott a miniszterelnökségen berendezett irodájában. Elmondotta, hogy a fegyvereiket beszolgáltató elemek üdvözölték Hafizullah Amin bukását és elfogadják azokat a változásokat, amelyeket a forradalom december 27-i fordulata, az új szakasz hozott. — Az új • kormányt — mondotta — muzulmánok százezrei támogatják Afganisztán határain innen és túl. Ennek a helyzetnek a megváltoztatására azonban jelentős erőket mozgatnak meg. Naponta szállítanak amerikai gépek hadianyagokat a szomszédos Pakisztánba. Ezzel az egész térség kerül veszélybe — jelentette ki. A riporterek Karmai elnök véleményét tudakolták azokról a kísérletekről, amelyeket az imperializmus a különböző fórumokon, így a világszervezet fórumán is tesz a demokratikus rendszer aláaknázására. Ezeket a lépéseket a vereséget szenvedett erők provokációinak, megtorló intézkedéseinek nevezte. Mindennek a világ annak ellenére tanúja, hogy az új afganisztáni vezetőség —, mint mondotta — rendkívül jelentős új lépéseket tett az ország belső békéjének helyreállítására, beleértve politikai foglyok ezreinek szabadon bocsátását. „Haladó emberek, hazafiak. demokrata nacionalisták, értelmiségiek közölték az új hatalommal, hogy készek együttműködni a születendő nemzeti fronttal, amelynek célja a forradalom szociális vívmányainak meg- oltalmazása. A nemzeti demokratikus erők és az imperializmussal szemben álló erőtényezők együttműködése korunk parancsa” — hangoztatta Babrak Karmai. Afganisztán vezetője teljes derűlátásának adott hangot, amikor megkérdezték tőle. hogvan vélekedik Afganisztán. Banglades. India és Pakisztán népei a reakció erőivel való jövendő közös szembeszállásáról. — Afganisztán — mondotta Karmai végezetül — szilárdan védelmezi forradalmának igazságos ügyét. * „New Yorkban tett látogatásom célja az volt, hogy teljes és igaz képet adiak a világközösség számára Afganisztán jelenlegi valódi helyzetéről” — jelentette ki Sah Mohammed Doszt afganisztáni külügyminiszter New Yorkból való elutazása előtt adott nyilatkozatában. Mint ismeretes, az afganisztáni külügyminiszter részt vett és felszólalt az ENSZ-közgyűlés VI. rendkívüli ülésszakán, amelyet az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak nyomására hívtak össze az úgynevezett „afgán kérdés” megvitatására. Az ENSZ-közgyűlésnek a mesterségesen felfújt afgán kérdésről tartott vitája beavatkozás egy szuverén tagállam belügyeibe. Az Afga. nisztánban e közelmúltban végbement események kizárólag országunk belső ügye — hangsúlyozta Sah Mohammed Doszt. „Egyetlen országnak, vagy országcsoportnak sincsen joga ahhoz, hogy beavatkozzék az ENSZ egyik tagállamának belügyeibe — hangsúlyozta Doszt. A korlátozott számú szovjet csapatkonlin- gens országunk kormányának kérésére, ideiglenesen tartózkodik Afganisztán területén. Nagyon hálásak vagyunk a Szovjetuniónak a külső veszély elhárításához nyújtott baráti és idejében érkezett segítségért. Újból hangsúlyozzuk: milyent megszűnik a kívülről fenve- gető veszély, e csapatokat haladéktalanul kivonják Afganisztánból” — mutatott rá végezetül Sah Mohammed Doszt. Argentína szállít gabonát Salvadori gerillák követelése A salvadori Farabundó Marti népi felszabadítási erők kérték a dél-afrikai kormányt, tegyenek eleget követeléseiknek az elrabolt dél- afrikai nagykövet életének megmentése érdekében. Archibald Dunn Gardnert, a Délafrikai Köztársaság salvadori nagykövetét a múlt év november 28-án rabolták el. A gerillák képviselői tudatták a dél-afrikai kormánnyal, hogy kivégzik a nagykövetet, ha nem adják ki a világ 102 országában, 65 nyelven politikai követeléseiket. A gerillák sürgetik, hogy Salvador szüntesse meg diplomáciai kapcsolatait a chilei juntával és ismerje el a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet. A dél-afrikai kormány eddig semmilyen lépést nem tett a követ megmentésére. (MTI) ják állítani Nyugat-Európában a közép-hatótávolságú atomrakétákát. A nyolcvanas évek küszöbén tehát nem olyan kedvező a kép, mint a hetvenesek elején volt. De éppen, mert az alapvető tényezők nem változtak, nincs okuk végleg eltemetni az enyhülést. Kérdéses, miként alakul az idén, vagy jövőre a rakéták ügye, mikor válnak újra lehetővé a tárgyalások. Reméljük, hogy Nyugaton ismét megerősödik az a felismerés, amely a hetvenes évek elején a szovjet— amerikai stratégiai fegyverrendszerekről szóló tárgyalásokat létrehozta: nincs értelme a fegyverkezési versenynek, abban senki nem lehet győztes. Hogy mikor következik ez be, nem tudni. Mint, ahogy azt sem, hogy miként alakulnak a Nyugat két fontos országában, az Egyesült Államokban és az NSZK-ban az 1980-as választások, s hogy mennyire hátráltatják a politikai kibontakozást ezek a tőkésállamok. Bizonytalansági tényező tehát bőven akad, de egy biztos: a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése nem lehet időleges, átmeneti jelenség . . . Argentína nem kötött sem^ mi olyan megállapodást az Egyesült Államokkal, amely a Szovjetunióba irányuló gabonaexport korlátozására kötelezné országát — jelentette ki nyomatékosan Jorge Sorro- guieta földművelési és állattenyésztésügyi államtitkár Buenos Aires-i sajtóértekezletén. Sorroguieta nyilatkozatát megelőzően Dale Hathaway amerikai mezőgazdasági mH niszterhelyettes azt állította, hogy Argentína — bár nem csatlakozik a Szovjetunió elleni bojkotthoz — kötelezettséget vállalt arra, hogv a korábbi szerződéseken túlmenően nem szállít gabonát a Szovjetuniónak. Sorroguieta megerősítette; hogy hazája nem vesz részt a szovjetellenes szankciókban. (MTI) Támadás a kiváltságok ellen Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: A kínai sajtócikkekben, kommentárokban és olvasói levelekben ostorozza azokat az előjogokat és kiváltságokat, amelyeket a különböző szintű vezetők élveznek. Érdekes és figyelemre méltó jelenség, hogy az elsősorban a kínai párt veterán kádereit érintő támadás kezdeményezője és ösztönzője az ugyancsak veterán Teng Hsziao-ping pártelnök és miniszterelnök-helyettes. Sajtóforrások szerint Teng Hsziao- ping a közelmúltban, magas rangú párt- és állami káderek előtt mondott beszédében kijelentette, hogy ha nem számolják fel időben a kiváltságokat és nem oldják meg az utódlás égető problémáját, fennáll az a veszély, hogy összeomlik a párt és a rendszer. Ez késztette a kínai pártvezetést arra, hogy tizenkét pontos határozatban foglalkozzék a vezetők előjogainak és kiváltságainak korlátozásával. Teng Hsziao-ping, aki egyszersmind a kínai hadsereg vezérkari főnöke is, rámutaAngol segély Lord Carrington brit külügyminiszter kedden Islama- badban befejezte tárgyalásait Agha Sahival, a pakisztáni elnök külügyi tanácsadójával. A hivatalos megbeszélésen elsősorban az afganisztáni eseményeket tekintették át. Jólértesült források szerint a tárgyalásokon megegyeztek abban, hogy Nagy-Britannia tott beszédében, hogy a polgári életben tevékenykedő vezetőknél is lényegesen nagyobb előnyöket élveznek a hadsereg káderei. Idézte azt a sajtóban megjelent verset, amely megbírálta a hadsereg egy tábornokát, ki lebontatott egy óvodát, hogy helyére magánvillát építtessen. Hangoztatta, elérkezett az ideje, hogy egyformán kezeljék a katonai és a polgári kádereket. Teng Hsziao-ping rendkívül sürgősnek minősítette aa utódlás problémájának megoldását olyan hallgatóság előtt, amelynek nagy többsége elmúlt hatvanéves. „Tíz év múlva — fordult hallgatóságához — önök több mint hetvenévesek lesznek, s energiájuk nem lesz arányban a vezetési követelményekkel. Három éven belül meg kell oldani az utódok kiválasztásának kérdését, mert ha nem oldják meg. lehetséges, hogy öt év múlva senki sem hallgat majd önökre. Most még van egy kis időnk, de ha ezt nem használiuk ki, húsz év múlva újabb káosz keletkezhet Kínában.” Pakisztánnak öszessen 9,4 millió font sterling értékben három teher- hajót ad el Pakisztánnak, és az 1979. évi 16 millió . font sterlinggel szemben 1980-ban 20,9 millió font sterling gazdasági segélyt nyújt a délkeletázsiai országnak. Hírek szerint fegyvereladásról nem volt szó a megbeszélésekéi* (MTI) Tatár Imre