Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-15 / 11. szám
Falusi lakásviszonyok (I.) y áíyeg ház és összkomfort Ha lakásgondjainkról esik szó. lóbbnyire mindenki a lakónegyedek. új városrészek — általában a városépítés — problémáival hozakodik elő, holott a településhálózat arányos fejlődését nem lehet a községek kirekesztésével, mellőzésével nézni. Annál is inkább nem, mivel az ország 10,7 millió lakosából 4,9 millió, vagyis csaknem a fele falun él. Kétségtelen, a községi népesség aránya, ha lassan is, de egyre csökken, viszont az áramlási folyamatot erősen fékezi a letelepedéssel együttjáró lakásigény is. Tehát a vidéki datal házasoknak vagy a szülőktől külön költözőknek eddigi lakóhelyükön — még ha a munkahelyüktől távol is esik — kell otthont teremteniük. Vidéken könnyebb lakáshoz jutni — mondja a városi ember. — Nem kell hozzá más, mint egy százvendéges lakodalom, a menyasszonytónc minden perdülésnél hoz 500— 1000 forintot, már megvan az induló összeg a házépítéshez, a többit meg összeadják a szülők. A városban élők pedig évekig, évtizedekig várhatnak sorukra, míg a tanácstól megkapják a kiutalást. Ezek. csak részigazságok. Tény, az ország 3 millió 699 ezres lakásállományából 1 millió 830 ezer a községekben van, s míg falun 100 lakásra 274 lakó jut, addig Budapesten 282, a többi városban pedig 300. A statisztikai adatok azonban nem árulnak el mindent, ezért tekintsünk kissé a számok mögé: EGYÜTT ELŐ CSALÁDOK Az utóbbi harminc évben megváltozott a községek társadalmi szerkezete, s ez kihatott az életmódra, melynek egyik függvénye a lakáshelyzet. Ez idő alatt a falusi felnőtt lakosságnak csaknem egynegyede a városokba költözött. Jelenleg a községi népesség összetétele meglehetősen heterogén: a mezőgazdaságban dolgozóknál többen vannak az ipari, építőipari és szállítómunkások, akik a magyar ipari munkásságnak csaknem a felét alkotják. Vagyis: a munkásosztály jelentős része falun él. A család tagjai többnyire — vegyesen — iparban és mezőgazdaságban dolgozó fizikai foglalkozásúak. A fiatal házasok (munkások) 22—30 százalékának van önálló lakása, a többiek évekig a szülőkkel, nagyszülőkkel élnek együtt, vagy végig együttmaradnak. Tehát még most is — akár a múltban — létezik a két-három generációs csaláclforma, csak éppen mások az együttélés jellemzői: régen a család kis- árutermelő közösség volt, s az egy fedél alatti léttel megakadályozták a földtulajdon szétaprózódását, most pedig az önálló lakás hiánya készteti a szülőket és a fiatalokat a közös hajlékban élésre. Általában csak átmenetileg, meri közös erővel teremtik meg a különélés, az önállóság feltételeit. A falusi értelmiség la- .káshelyzete jóval kedvezőbb, több mint ötven százalékának már házasságkötésükkor van lakása, persze nagyrészben szolgálati. SOK MÉG AZ ÖREG HÁZ Félreérthető az a tény is, hogy több lakás van falun, mint városon. Igaz, de mégis téves lenne azt hinni, hogy a falusi lakosság ma már teljesen korszerű körülmények között él: még 1970-ben is a községek lakóházainak több mint egyötöde alapozás nélElkezdték a Salgó Cipőipari Szövetkezet legújabb modelljeinek próbagyártását Salgóta rjánban, a szövetkezet központi telepén. A sportos kivi telü, kényelmi lábbelikből az első fél évben mintegy 28 ezer párat készítenek, melyek március közepén már az üzle tekben is kaphatók lesznek. *5 képen Kovács Ferenc, aki a modelleket tervezte. bábel-felv. küli vert föld és vályogfalú épület volt, a lakosságnak mintegy fele 1945 előtt épült lakásokban élt, s a házaknak csak egyharmada volt korszerűnek mondható. Az első 15 éves lakásépítési program alatt (1961—1975) 467 ezer 735 új lakás épült a községekben, ugyanakkor településrendezés, avulás, elemi csapás (árvíz) miatt 152 ezer 926 lakás szűnt meg. Az utóbbi négy esztendőben évente átlagosan 90 ezerrel gyarapodott az ország lakásállománya, ebből 32—35 ezer lakás a községekben épült fel. A családi házak 50 százaléka kétszobás, az átlagos alapterület 72 négyzetméter, s lényegesen több épült fürdőszobával mint egy évtizeddel ezelőtt. A községek villamosítása nagyban hozzájárult a kulturáltabb életmódhoz. Ugyancsak könnyített a falusi háztartásokon a gázellátás (vezetékes, palackos) elterjedése. A vízvezeték — vízöblítéses WC — különösen a szennyvízelvezető csatornahálózat kiépítése azonban lemaradt, a lakások felszereltségi foka ezen a téren még messze áll a városi szinttől. A település- fejlődésben még így is jelentős előrehaladás történj, javultak a községi lakásviszonyok, melyek még jobbak lehetnének, ha a felszabadulás utáni 15—20 évben nem építkezett volna igénytelenül a lakosság. KIVÁLTSÁGOS HELYZET? A városiak előnynek tekintik, hogy a falusi pépesség csaknem 84 százaléka saját tulajdonú házban lakik, pedig ez inkább hátrány. A fenntartási költségek jóval nagyobbak, mint egy tanácsi bérlakás havi díja, de még a szövetkezeti. vagy OTP-öröklakás :örlesztési összegét is meghaladja. Átlagosan az egy főre jutó lakásfenntartás, építés stb. kiadások éves viszonylatban 4500—5000 forintot tesznek ki. A magánerőből épült, épülő lakások nagyobb része falun van, az építkezők általában igénybe veszik a 200 ezer forint állami kölcsönt. Tehát, akik kiváltságosnak tartják a községi lakosság helyzetét, azok érvelése megdől abban a tekintetben is, hogy a városon-faiun élők jövedelmi színvonala között lényeges különbség van. Ugyanis a termelőszövetkezeti paraszt és a munkás jövedelmét figyelembe véve, már nincs akkora eltérés, mint korábban. Horváth Anita S O S.! Megbukott Posztén a Volán Ha a népszámlálást végző számlálóbiztosok az elmúlt napokban azt is tudakolták volna a Cserhátban, hogy mi foglalkoztatja leginkább az embereket, a legtöbben habozás nélkül felelik: a Volán! Elsősorban nem is azért, mert megszaporodtak manapság a 2. számú Volánnal kapcsolatos híradások, és örömmel olvashatjuk a — főként az áru- fuvarozásban — elért eredményeket. E biztató szervezési sikerek ismeretében ugyanis egyre erősebb az érzés: mintha a pásztói üzem nem is tartozna a 2. számú Volán Vállalathoz. Itt ugyanis a szó szoros értelmében megbukott, befuccsolt, csődöt jelenthet a közlekedés — igaz, a személyszállításban. De beszéljenek önmagukért a konkrétumok. Hadd írjak le mindjárt egy közjátékot. „Most, hogy a fenébe tölt- sem ki a menetlevelet?” — E meditáló kérdés január 7-én, valahol Csécse és Ecseg között röppent fel a gépkocsivezető ajkáról, mintha az egymás lábán és nyakán kapaszkodó, a csomagtartóba csimpaszkodó, laskává lapított utasoktól várt volna feleletet. A kérdés, persze jogos. Hiszen ez az egy autóbusz tulajdonképpen nem egy .busz volt, hanem „kettő”; s a kocsihiány miatti „kombinált járatnak” nagyon is prózai következményei voltak. Először: a Pásztóról Keresztvölgybe utazók kénytelenek voltak a csécsei kerülő után Ecsegről gyalog menni a lakhelyükre. Másodszor: az Alsótoldra, Fel- sőtoldra, Garábra utazókat elvitte a Volán egy kis külön kirándulásra, Csécsére. Harmadszor: az Ecsegről Csécsére utazni kívánó, hóesésben várakozó 10—15 ember megrökönyödve tapasztalhatta, hogy a járat Csécséről jön és a pilóta kiszól az ablakon: „Egy óra múlva jövök visszafelé”. Nem világos? Nem is csodálom. Elég kusza ez a fejetlenség, ez a járatgabalyítás, hogy a helyismerettel nem rendelkező ne tudjon rajta eligazodni. De ezt nem is lehet elkívánni, ha még maga a gépkocsivezető sem tudja eldönteni; hogyan is könyvelje a menetlevélen ezt az egy járatot, ami ugye, tulajdonképpen kettő. Ámbár, nem számítva a bizonytalanságban tartott, ázó- fázó utasokat, szót sem érdemelne az egész, ha . . . Ha ugyanezen a napon nem halmozza a Volán a járatkimaradást olyan sikerrel, hogy az ecsegi vonalról nem közlekedett reggel: a fél hatos; a háromnegyed hetes; a fél nyolcas autóbusz. Azaz: a legkorábbi kivételével egyetlen járat sem. Tökéletesen megakadályozva ezzel a munkába menetelt. Nem is beszélve — hétfői nap lévén — a távolabbra vonattal utazókról. De még mindig szót sem érdemelne (?) az egész. ha... Ha csupán erről az egyetlen napról kellene beszélni. Csakhogy az tűnne fel, ha valamelyik nap minden rendben menne, a Volán saját gépkocsivezetőinek „statisztikái” szerint is legalább öt járat, marad ki mindennap. Egyikőjük szerint: „Már eddig is, a néhány nap alatt messze túlteljesítettük az egész éves engedélyezett járatkimaradási százalékot!” S a következmény? Ki kell állni egy hajnalban valamelyik faluban a reménytelenül várakozó uta* sok közé , . . izgalmasabb, mint egy krimi ... S, ha az érdeklődő azt hallja, hogy a Volán pásztói üzeme a legelemibb rendeltetésének, a munkába utazók szállításának sem tud eleget tenni, akkor még egy indulat nélküli véleményt könyvelhet el. Az okok? A NÓGRÁD augusztus 22-i számában már jeleztük, hogy a Volán pásztói üzeme a kocsik rossz műszaki állapota miatt képtelen a menetrendet betartani. Napjainkra pedig — a közhangulatot jelentősen befolyásolva — tetőzött a csőd, némi túlzással azt is mondhatjuk, hogy a Volán idegbeteg utasokat „termel”. Nem csoda, mert az utas nem tudja előre, hogy eljut-e a munkába, s ha igen, akkor mikor, milyen időtartamú ázás-fázás után térhet haza. Az utasok oknyomozó természetűek, s a Volán és az ékszíj most együtt forog közszájon. Példaként. Az a helyzet ugyanis, hogy egy tönkrement ékszíjat vagy egy silány csavart nem lehet a lerobbant autóbuszban helyben kicserélni, Pásztóról ezért Nagy- bátonyba kell menni. S mi van addig? Járatkimaradás, magas vérnyomás. Esetleg lehet reklamálni, de sajnálatos — idézve — „legalább a minisztériumba” menni. Lehet ebben valami, mert magam is tanúsíthatom — kismamákkal együtt —, hogy a Volán pásztói üzemének vezetőjénél nem hiányzik a vállvonogatás és a ílegma- ság. Ellentétben az ékszíjjal és az elemi javításhoz szükséges alkatrésszel. Kelemen Gábor I» Kis akadémia" Jakutföldül! A Szovjetunió legészakibb részén, Jakutszkban, a jakut állami egyetem mellett működik egy különleges fizika- matematika iskola, amelyet mindenütt így emlegetnek: „kis akadémia’’. A hat éve alapított oktatási intézményben halászok, rénszarvastenyésztők, vadászok gyerekei tanulnak. Fennállása óta 307- en végezték el az iskolát, 80 százalékuk — jakutok, évének, jukagirok — Észak kis népeinek képviselői. Valamennyién egyetemen tanultak tovább. Hogyan lehet felvételt nyerni az iskolába? — Minden jelentkezőt felveszünk — mondja Iszmail Alijev, a „kis akadémia” igazgatója. Egyetlen „apró” feltételt szabunk — a jelentkező matematikai tehetség legyen. Az ilyen gyerekek felkutatására a jakut művelődésügyi minisztériummal közösen évente fizika—matematika versenyeket re'ndezünk, amelyeken több száz tanuló vesz részt. A jakut állami egyeFenyőfák útszélen Lehangoló látvány a díszei- még nagyobbra nőve, szol- hívta fel rá a figyelmem. tői megfosztott, nemritkán tű„Nézd” — mondta. „Társadalgálhattak volna nyersanyaglevele vesztett karácsonyfa a ként is. Aztán eszembe jutott, mi munkában fákat ültettet- szemétgyűjtő edény mellé dob- hogy annak idején nem dob- tek velünk. A házmester mura. Titkos nassolások emlékét tűk ki a fát. Ha dísznek már tatta hova ássuk a gödröket. nem volt jó, tüzelőnek még Még büszke is volt, hogy hány megtette, egy estére gyanta- kis fenyőcsemeté'nk van. A illattal borítva a szobát. Per- nép meg dolgozott, ki nem az sze, ma már a gáz és közpon- szeret szép környezetben lakma ti fűtés korában nincs erre ni? De figyeld csak jobban! Ki- mód. De sokan fűtenek még Egy-két méterre egymástól a dobták, s még jó ha nem az hagyományosan, s ha valaki fenyők. Ha megerednek, s ablakon. Sőt akadt olyan is, e napokban egy kiskocsival nem tünedeznek el éjszakának! már gyertyagyújtás esté- végigjárja a lakótelepeket, ként karácsonyfának, tíz év jén a kukához vitt egy fát. összeszedheti az alágyújtóst múlva egybeér az aljuk. Mit Bizonyára sikerült szebbet tavaszig. Igaz, hogy kár a fe- gondolsz, mit érez majd, aki i-----a„ nyőfát tűzre vetni, de így még ültette ~ í-í'—‘ —='— U‘Jő rzik a fehér cémaszálon pör gő kifordított szaloncukros, papírok. A fácska, ami néhány nappal ezelőtt még öröm központjában állt, már senkinek sem kell. kapnia. Az eszébe sem jutott, hány év munkáját dobja ki. mindig hasznosabb, mintha a hogy Egy erdészismerősömtől hal lottam, hogy egy tízéves fe a fákat, mikor látja, szükséges ritkításként kivágszeméttelepre kerül. S a lakó- — minden másodikat telepi rőzsegyűjtő még mel- ják. nyő akkora, mint egy tízéves lékjövedelemre is szert tehet, Tulajdonképpen csak anygyermek. Ezek szerint a fák hiszen egyre több helyen dob- nyi kellett volna, hogy azoknagy része ennél idősebb — ják ki a karácsonyfát — tál- nak, akik átvették elültetésre nem pástól. Pedig nem olcsó do- a fákat, adjanak némi útmu log az alumínium, vagy a vas tatást volt. Még idősebb már lesz. Valóban szép látvány a mennyezetig érő fenyőfa, de talán kisebb is okozhat felejthetetlen élményt, ha valóban láttam a kukák mellett hevekarácsonyi rül. _ az ültetést illetően. —- utóbbiból két, vagy három Vagy legalább annyit, hogy házi készítésű lábazatot is ha valaki még idejekorán rájön, szóljon a munka szerlégkör vesZi kö- ró fácskák tövén. Valószínű- vezőinek, hogy ritkábban ás- leg fusiban készültek, s úgy sák a gödröket. Egyszóval nézegettem az út- látszik, nem került sokba — Rólunk mesélnek a kidoszéli fákat, a kidobott fenyőket és arra gondoltam, milyen szépen díszítenék, ha élve maradtak vol'na betonkoa tulajdonosnak. Legfeljebb bott, s az útszéli élő fenyők, az üzemnek. Vagyis mindany- nyiúnknak. Vannak élő fenyők is az — S. — tem tanárai még a legtávolabbi körzetekbe is elutaznak és előversenyeket rendeznek, hogy ily módon kiválogathassák a legrátermettebb gyerekeket. Így került be az iskolába például Mihail Szlepcov, aki az egyik északi körzetben, Verhojanszkban tanult. Apja vadászattal foglalkozik, édesanyja a helyi szovhozban dolgozik. Nyolc gyerekük van. Misa kiváló matematikusnak bizonyult. A verseny egyik győzteseként Jakutszkba került és a fizika —matematikai iskola versenyeit is sorra megnyerte. Hasonló utat tett meg több even és jukagir gyerek is, akikre az egyetem tanárai figyeltek fel. A „kis akadémián” tanult az iskola igazgatójának, Alijevnek a lánya — Nov- raszta is. 14 évesen a jakut állami egyetem legfiatalabb hallgatója lett. Ragyogó matematikai tehetség — mondják róla tanárai. Most 19 éves — a matematikai kar ötödéves hallgatója. — Legfőbb célunk — mondja Iszmail Alijev —, hogy megtanítsuk tanítványainkat az önálló gondolkodásra, munkára. A 9. és 10. osztályt végzik nálunk, a foglalkozásokat a főiskolai rendszer szerint tartjuk: előadások, szemináriumok, beszámolók, vizsgák követik egymást. A matematika természetesen bonyolultabb. mint a hagyományos iskolákban. Külön tantárgyként vezettük be a „számítógép és programozás”-t, itt a ta'nulók számítógépeken oldják meg a feladatokat. Nataiija Kim pár településeinket. Vagy utak mellett. Egy ismerősöm NÓGRÁD — 1980. január 15., kedd J
