Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

I . A vwft Almássy-kúria tornác nyílásának szép látványa sem feledteti: itt, és még három helyen, működik az iskola. Verebélyi András ÄTRAV Egy régi épületben húzódnak meg a verebélyi repiilőmod ellezők, akik tavasszal maguk is szárnyra kapnak — „sárkányként”. Róka László és Tösmagi Szilárd a fiatalabbakat, Oláh Tibor és Bottyán Gábor a „menőket” képviseli. E világi híresség nem is egy akad Vere- bélyen. Egyik-másik akár a csodával is vetekedhet, ilyenformán legalábbis: csoda­szép ! Például, ahogy a helybeli mesterek, régvoltak és maiak, a barna követ meg a mésztufát megművelik! „Ott a kő a hegyben, a község végében!” — mondják a helybeliek, akikről azt tartják: vályogból épített házat talán soha nem emeltek. Kapós a verebélyi kőműves-kőfaragó mesterember a mai napig. Kapós volt régen is, amikor kitanulta, a ká- nyási akna megnyitásával, a kőműves-vájár szakmát, amelyben aztán olyan hírnévre tett szert, hogy lepipálta tál áh a pécsi tanítómes­tereket is. Verebélyi Andrásnál jobb ismerője ennek a sokarcú községnek, nagy múltú nógrádi helységnek nemigen van. Még a neve is ve­rebélyi, hogyne lenne az a szíve?! Negyven­egy esztendőt töltött el — nem hiába — a katedrán, volt egy időben igazgató ta’nító is, felkeltője, ébrentartója a tudás iránti érdek­lődésnek, képletesen szólva: katedratársa a nagy műveltségű, polihisztor alkatú, embersze­rető, irodalmat kutató Csitkly Lászlónak, egy­kori helybeli értelmiséginek, aki elszármazott a Dunán túlra megyei művelődési irányító­nak, szakfelügyelőnek, de aki Tatabányán él­ve is Verébéiyre gondol. Mi hir felőle? — Éppen most kaptam levelet tőle. Azt írja, készül mór a verebélyi emlékezése Írás­ban. Egy másik tanulmányát pedig Babits Mi­hály esztergomi éveinek szenteli. Elküldtem neki a múlt század óta helyben tanítók álta­lam összeállított tablóját, talán hasznát ve­szi. — Volt közöttük híres ember? — Becsületes, jól dolgozó, korának ideálja­it a pedagógiában meghaladó, az újért cse­lekvő több is — mondja Verebélyi András, aki jelenleg ideiglenes jelleggel, a tanácsvá­lasztásokig, megbízatásos alapon a tanácsel­nöki tisztet is betölti. Időnk szűkre szabott, méh. rövidesen kezdődik a régi iskolában a felnőtt tanulók nyolcadik osztályos vizsgája. Ott is érdekelt, oda is várják. S hol még? „Büszkék vagyunk, mi, verebélyi idősebbek — mondja vidáman — a községi nyugdíjas­klubunkra! Nem sok ilyet talál errefelé. Több mint negyven tagja van a klubnak, csupa nyugdíjas, tervszerű munkát végzünk, évente tíz-tizenöt előadást hallgatunk meg, tagdíjat fizetünk. Együtt vagyünk jóban-rosszban”. ők voltak a „harkály-brigád”, amikor a közeli múltban az 1890-ben épült iskola belső falainak műanyag lemezzel történő beborítását elvégezték. Kopácsoltak reggeltől estig. Kopá­csol, fúr-farag-ragaszt és a levegőbe vágyik itt a fiatalabb ja is! Mátraverebély és az MHSZ -modellezés úgy tartozik együvé, mint a kabát meg a gomb. Országos bajnokságo­kon, kupaversenyen állnak rajthoz a ve­rebélyi repülőmodellezők, akik a szabadon repülő kategóriában híresek. Évente tíz-tizen­öt alkalommal reptetik kupaversenyen a Nógrád „felségjelű” maguk készítette model­leket. Róluk érdemes lesz külön krónikát ír­ni. Különösen, ha miként tervezik, tavasszal, a nemrég megalakult sárkányrepülő-csoport elrugaszkodik a Rózsadombról! A nyáron erre járt Rockenbauer Pál és csoportja, akik a kék túra útvonaláról készí­tenek ismeretterjesztő filmet. Vereb kútját is megnézték, a keresztény hitvilág máig jeles pontját, amelyről a krónikák feljegyezték, hogy 1331-ben az odaözönlő búcsúsok olyan kárt tettek a szénában, hogy átmenetileg ve­szélybe került az állattartás. S ha már a tör­ténelmi régmúlt szóba került, 1398-ban Zsig­mondiéi kapott búcsújárással együttes vásár­tartó jogot (felírt a mezővárosi ranggal) Mát­raverebély, amely akkor még Vereb volt. Az embernél azonban semmi nem csodálat tosabb. Az egykori kőművesek, ácsok falu­ja minden korban képes volt a megújulásra, a cselekvő alkalmazkodásra. így lehettek egy időben nagy számban kőműves-vájárok a verebélyiek, akik között a szocialista munka hŐ6e Nagy Károly, ö Recsken dolgozik, és amióta a függőleges aknában a betonidomokat alkalmazzák aknamélyítő vájár, csapatveze­tő. Róla olyan szépen mondta Verebélyi And­rás: — ősi erő, jó ösztön, munkásgondolko­dás, ez jellemzi, ezért hallgatnak rá. ,si erő, jó ösztön mutatkozik meg Mát-’ raverebély valamennyi legújabbkori vállalkozásában. Abban, hogy eszét tovább­pallérozza a verebélyi fiatalság, s abban is, ahogy új szakmákat tanul az idősebbje. Mert hiszen jó régen nem csak a kőművesek, ácsok becsült faluja Verebély, hanem a vasas, üveges, szerelő, építő szakmunkás verebé- lyieké is. Az őslakos Benusok, Jakubovicsok, Zagyiak, Verebélyiek, Kormosok története is kiegészül azzal a megszámlálhatatlanul sok névvel, amelynek viselői a mai Mátravere­bély történetét írják. T. Pataki László Kép: Kulcsár József Régi parasztházak megvásárlásával, a tanács segítségével, jobb körülmények között él a cigány lakosság is. Mindössze ketten morzsolódtak le a felnőttoktatásban résztvevők közül, akik a nyolcadik általános iskolai osztály­ban, a záróvizsgán, a vizsgabizottság előtt adnak számot tudásukról. Üjabb nyolc felnőtt léphet feljebb.

Next

/
Thumbnails
Contents