Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-08 / 5. szám

Képernyő előtt ígéretes évkezdet Véget ért az új esztendő el­ső műsorhete, s örömmel ál­lapíthatjuk meg, hogy ezút­tal elmaradt a szilvesztert ál­talában követő ernyedtség. Színes, változatos, helyenként igényes programokat kap. tunk; jó tévéjátékokat, fil­meket, érdekesnek ígérkező sorozatindítókat. Mindjárt az év első napja több színvonalas eseményt tartogatott számunkra. Barát­ság címmel, a nagy költő születésnapjára való emléke­zésként irodalmi összeállítást hallhattunk Petőfi Sándor és Arany János levelei és versei alapján, majd zenés dráma formájában képernyőre ke­rült Garai Gábor feldolgozá­sában, Victor Máté zenéjé­vel Petőfi: Bolond Istók cí­mű elbeszélő költeménye, s ezzel a vállalkozásával a Ze­nés TV Színház egyúttal új • utat nyitott önmagának az el­következőkre. A zenés drá­mában Tahi József, Csáká­nyi László, Gobbi Hilda, Pe- remartoni Krisztina, Hollaí Kálmán, Pécsi Ildikó, és Ba- silides Zoltán nyújtott igen élvezeteset. Az esti eseményt az 1-es műsorban Eötvös József Éljen az egyenlőség című színmü­vének tévéváltazata jelen­tette. A 135 esztendős vígjá­tékot bizony alaposan belep­te az idő pora, úgy, hogy az átdolgozó Gyárfás Miklósnak és a rendező Vámos László­nak derekas munkájába tell­hetett az időszerű gondolatok kifényesítése, élvezetes köz­vetítése. Ebben a törekvésben jó segítőkre leltek Nagy At­tilában Szabó Gyulában, Sze­mes Mariban, Kalocsa y Mik­lósban, Bánfalvi Ágnesben, Körmendi Jánosban, de a szereplőegyüttes minden tag­jában. Egyidejűleg ezen az esten a második műsorban Stanislaw Grochowiak drá­máját, az örült Grétát sugá­rozta a tv a József Attila Színházból. Szerdán A repülés történe­te címmel hétrészes francia filmsorozat első részét is­merhettük meg, mely a leve­gő meghódításának kezdeti fantasztikumaitól kalauzolt végig bennünket az első vi­lágszenzációig. Blériot vál­lalkozásáig, a La Manche csatorna átrepüléséig. Ezt kö­vetően érdemes volt a máso­dik csatornára váltanunk, ahol a Kisfiam, én készültem című csehszlovák filmvígjá­ték nyújtott kellemes más­fél órát. A csütörtöki adásnap meg­határozója a Legenda a lóról című zenés játék közvetítése volt a szolnoki Szigligeti Színházból. Lev Tolsztoj el­beszélésének színpadi változa­ta különleges feladat elé ál­lította a rendezőt és a színé­szeket egyaránt. Az író egy ló sorsában, az emberekhez és társaihoz való viszonyában a társadalmat, az elnyomot­tak, üldözöttek helyzetét vizs­gálja, — összegezte a mű esz­mei mondandóit az előadás bevezető jegyzetében Elbert János, a kitűnő színháztör­ténész. Kerényi Imre rende­ző Pákozdy János, Szabó Il­dikó, Jutkovics Krisztina, Körtvélyessy Zsolt, Halmágyi Sándor, Polgár Géza, Űjlaky Dénes, Hollósi Frigyes köz­reműködésével sajátos at- moszférájú, kitűnő előadást produkált. A vénasszonyok nyara cím­mel péntek este került kép­ernyőre Máróti Lajos új tévé­játéka. Három magányos nő, az unoka, az anya és nagy­mama egymásra utalt, egy­másnak kiszolgáltatott éjeié­nek metszete ez a történet, rendkívül finom írói megfi­gyelések vetületében, Léner Péter rendezésében, Bulla Elma, Temessy Hédi, Gyön- gyössy Katalin, Sztankay István és Csákányi László színészi remeklésében. A té­véjátékot megelőzően a má­sodik műsor Stendhal világ­hírű regénye, a Vörös és fe­kete ötrészes szovjet film- változatának első részét su­gározta. A vasárnap is tartogatott egy induló sorozatot szá­munkra. A kora délutáni mű­sorban láthattuk a Tenger­re! című kilencrészes NDK- produkció, első, A próbatétel című epizódját. (b. f.) Ötven év a katedrán Nem sok biztatót találha­tott gondolatai között a 20 esztendős Král József az 1921- es esztendő végén: bár ßzük­Salgótarjáni, Pécskő úti la- szege: 1965-ben 1817 forinttal kásában beszélgetünk, meg- „kezdett”, tavaly január ele- hitt hangulatú, szép öreg bú- jén 2410 volt, nyáron ehhez torok között, sok könyv társa- hozzájött 360 forint. Májusig ség volt a munkájára a bajai ságában. Mégiscsak visszaka- azért is folyamatosan vállalt tanítóképző gyakorlóiskolája- nyarodott Salgótarjánba az tanítványokat a lakásán (ezért ban, véglegesíteni nem tudták, élete. is — meg hiányzott a pedagó­— Aki előttünk itt lakott, a gustevékenység!) — ma már soproni faipari egyetemhez nem csinálja. Gyengült a lá- kapott meghívást — második tasa, fáradékonyabb. Azt feleségem révén rokonok voh mondja, most lett igazából tunk, így vásárolhattuk meg nyugdíjas. bizonytalan jövő, bizonytalan kenyér várta az új évben is. Egy mentsvár azért marad — morfondírozott magában biz­tosan — a korrepetálás, a magántanítás, amit 13 éves kora óta csinál, ennek köszön­heti tanítói oklevelét is... Ak­kor jön egy fiatal kolléga, ke­zében egy újsághirdetéssel: a bányatröszt kitűnő vagy jeles a lakást. Akkor még nem let­tem igazán nyugdíjas: négy évig tanítottam a gépipari szakközépiskolában, pár hóna­pot a Bolyai Gimnáziumban, egy másik évben pedig a — A pedagógus pályán le­vők is meghökkennek, ha hall­ják: ötven évet töltött kated­rán. Melyik időszak, korszak végzettségű tanítót keres. Nem kisterenyei gimnáziumban he- volt a legemlékezetesebb? kerül pénzbe megpályázni: 1922. januárjában jön az érte­sítés, hogy jöjjön Salgótarján­ba, bemutató tanítást kell tar­tania az állás elnyerése érde­kében. A harmincnyolc (!) je­lentkezőből hármat jelölnek ki a bemutató órára és a közé­jük kerülő fiatalember, Král (magyarosítás után Kömyei) József nyeri el a nem fényes, de biztos megélhetést jelentő álláshelyet. lyettesítettem. Utoljára a gép­ipariba tértem még vissza a katedrára, 1978-ban két hó­napra. Miközben beszélgetünk, sor­ra kerülnek elő a dokumentu­mok az egykori bajai tanító­képzői értesítő, évkönyv, a gyémántdiploma, amely iga­zolja, hogy hatvan -£-vel ez­előtt, 1919 — Leginkább a tanítóképző­ben töltött öt év alatt érez­tem, hogy rám szabott feladat­tal találkoztam. Három évti­zed tapasztalatát adhattam át a növendékeknek. A másik kedves korszak a rónabányai volt — 1928. és 38. között a kultúrházban sok szép műked- velőelőadást csináltunk. Igény volt erre, szerette az, aki csi­Körnvei Józsefméa^sok nálta’ kedvelték a település Kornyei József — és még sok ]akói js Sok száz tanítványom volt — — Furcsa érzés volt — ter­mészetesen örültem, de jó adag üröm vegyült bele, ha arra gondoltam, 37 társam ki­lincselhet tovább... A mátra- nováki bányai iskolába kerül­tem először (ott ismerkedtem meg első feleségemmel is, ő a felszabadulást már nem élte "vezette meg) — aztán jött Inászóte- lep, ami ma már nem is léte­zik, kihalt, majd Rónabánya­telep és végül Vízválasztó. Ezek mind bányai iskolák vol­tak, osztatlan rendszerben ta­nítottunk. Nem volt könnyű időszak ez a negyedszázadnyi idő, de igen sok tapasztalatot, emberismeretet összegyűjtöt­tem. A felszabadulás után, az iskolafejlesztések idején folytattam a tanulást: 49-ben általános iskolai szaktanítói. 1952-ben matematika—kémia szakos általános iskolai tanári, 1952-ben matematikus közép­iskolai tanári diplomát szerez­tem, Hogv mi mindent produ­kál a változó világ: a fiam tanársegéd volt az ELTE ma­tematika tanszékén, én a pad- ban ültem... 1951—54 között a megyei művelődési osztályon matematika szakfelügyelő vol­tam. Aztán jöttek a balassa­gyarmati évek: a tanítóképző­be kerültem igazgatóhelyettes­ként, Én „temettem” az intéz­ményt — 1959-ben megszűnt, h eh'ébe a Szántó Kovács Gim­názium lépett. Onnan mentem nyugdíjba 65-ben. emlék. Megtudom, hogy 53- ban az Oktatásügy kiváló dol­gozója kitüntetést is elnyerte. A felsorolt álláshelyeken túl 1958—65-ig mellékfoglalkozás­ként a balassagyarmati keres­kedelmi tanulóiskolát is irá­nyította, 1960—65. között a ke­reskedelmi tagozatú közgazda­szamosan vannak, akikre ma is szívesen gondo­lok vissza. Nem csak azért, mert 'sikeresek, befutottak! Hogy mennyire figyelem a pedagógiai változásokat? Első­sorban természetesen a mate­matika érdekel. Ügy látom, az a törekvés, hogy a gondolko­dásra neveljenek -™egy zatat vezette. Azt gondolhat sokat tapasztalt öreg tanár na az ember: bizonyara szép hozzáteheti; jobban \eliene nyugdíjjal elvezi a megerde- törekedni a szilárd alarxfk ma» TWUc* mi- =7 L°ieK.eaiu sznaia aiapoK le­rakasara, hogy ez sikerüljön! G. Kiss Magdolna melt pihenést. Pedig csak az utóbbi két évben normalizáló­dott úgy-ahogy a nyugdíj ösz­A magyar tudomány arcképcsarnokából: Bemutatjuk: Falusné dr. Szikra Katalin akadémikust Furcsa életútja volt: regé­nyes kez'det, szürkébb foly­tatás, kemény munka — és az azt koronázó siker. Cím­szavakban ennyi. Részletei­ben érdekesebb: 1924-ben, Moszkvában szü­letett. A dátumból, és a hely­ből következik, hogy szülei­nek valamilyen kapcsolatban kellett lenniük a nemzetközi munkásmozgalommal. Való­ban: édesapja, Szikra Gyula, a Magyar Tanácsköztársaság idején a budapesti Vörös Őrség helyettes parancsnoka volt. És mint ilyen, automati­kusan került az ellenforrada­lom börtöneibe. A huszas évek elején, az emlékezetes fogolycsere Idején szabadí­totta ki a fiatal szovjet ál­lam, igy került Moszkvába, ahol a jogászvégzettségű kommunista a szovjet köz­ponti statisztikai hivatal életszínvonal-osztályán dol­gozott. Moszkvában szüle­tett leányának tehát „volt ki­től örökölnie” közgazdaság iránti vonzalmát. Szülei ké­sőbb elváltak, édesanyja, a gyermekkel 1930-ban vissza­tért Magyarországra, így Szik­ra Katalin iskoláit már Bu­dapesten végezte. Legalább­is az érettségiig, mert tovább tanulnia akkor nem volt mód­jában. Női szabósegéd lett, erre nevetve emlékszik: „Két diplomám van — mondja közgazdász és női szabó.. 1943 óta vett részt a mun­kásmozgalomban 1945 óta tag­ja a kommunista pártnak. A felszabadulás után a pénzin­tézeti központba került, és hogy továbbképezze magát, esti tagozaton elvégezte a közgazdasági egyetemet. Az egyetem elvégzése után di­lemmába került: ekkor már az ellenőrzési központ mun­katársa volt. Ottani vezetői úgy vélték: a pártnak munka­helyén van rá szüksége. Ok­tatói az egyetemen mást mondtak: a pártnak az egye­temen van rá szüksége. Ek­kor döntött úgy, hogy saját magára hallgat elsősorban — és az egyetem mellett ha­tározott. 1951-től tanársegé­de, 1960-tól adjunktusa, 1962- itől docense, majd 1971-től egyetemi tanára, a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetemnek. És nem is akár­milyen tanára. Ha van a nép­szerűségnek fokmérője, akkor annak számít, hogy a tanszé­ki adminisztrátortól a men­za pénztárosnőjéig minden­ki csak „Katika”-ként emle­geti, mindenki szereti. Nem véletlenül, ez oktatási elvei­ből is következik, amiről ezt mondja: — A hallgató egyenrangú ember, akitől még tanulni sem szégyen, ha véletlenül így alakul. Az oktatás bizo­nyos fokig kollektív alkotás. Azt hiszem, a hallgatók ér­zik: nálam sok mindent el­mondhatnak. Nem feltétle­nül szükséges, hogy velem, vagy az általam tanítottakkal mindenben egyetértsenek. Legyen saját véleményük — de ismerjék a „hivatalos” vé­leményt is! Az önálló gondol­kodásra nevelés különösen fontos a közgazdasági pályán, és különösen a politikai gaz­daságtan területén, amellyel foglalkozom. Cirill, a mesterek mestere A római Szent Kelemen Ba­zilika mozaikképe testvérével, az egykori pannóniai püspök­kel, Metóddal együtt ábrá­zolja Cirillt, a filozófust, kora nagy egyéniségét, a Tesszalo- nikiben született, bolgár szár­mazású szerzetest, akit a há­lás utókor a „szláv apostol” címmel tisztelt meg. A mo­zaikképen a két testvért gló­riával a feje körül jelenítette meg a művész. Cirill kezében könyv, Metódéban irattekercs van. A közöttük levő állvá­nyon könyvek, a háttérben a falon pedig különféle cirill írásjegyek, jelezve ezzel, hogy ők a szláv és a bolgár írás­beliség megalapítói. Cirill — eredeti nevén Konstantin — (827—869), a „mesterek mestere”, az „út­törő”, a „nagy filozófus” mel­lékneveket egyaránt kiérde­melte. Kora ifjúságától kezd­ve' nagy tudományos és iro­dalmi érdeklődésről tett ta­núbizonyságot, kereste „azt az áldást, ami sosem megy ve­szendőbe”, mint egyik mű­vében, az Evangéliumhoz írott előszavában olvashatjuk. Konstantinápolyban filozófiát tanult. Nyelvtehetség volt; anyanyelvén kívül görögül, latinul, arabul, héberül egya­ránt tudott. Műveit kezdet­elnevezett szláv írásmódot. A cirillábécé megalkotásával kezdődött meg a szláv írás­beliség. Ezén a napon kelt életre a szláv irodalmak leg­régebbike: a protobulgár. Ci­rill, az irodalom alapos is­merője, számos görög és la­tin irodalmi remeket, vala­mint az Evangéliumot és több egyházi művet fordított le szláv nyelvre. A „szláv apostol” és testvé­re a szláv nyelvű keresztény­ség terjesztői voltak. Pannó­niában is folytattak hittérítő ben görögül írta, s kedvelte a tevékenységet. Mivel a! litur­NÓGRÁD - 1980. január 8., kedd verses kifejezésmódot. A Fe­kete-tenger mellékén felfedez­te a római Szent Kelemen re­likviáit és ez három irodalmi mű — közöttük egy himnusz — megírására ihlette. Elévül­hetetlen érdeme, hogy bátyjá­val együtt megalkotta a róla giában a szláv nyelvet hasz­nálták, Rómába idézték őket, de a pápa végül is jóváhagy­ta a nemzeti nyelv használa­tát. Cirill, a filozófus, az író, a hittérítő 1111 évvel ezelőtt Rómában halt meg. Tudományos pályafutása során egy meghatározott vo­nal követhető nyomon: évti­zedek óta foglalkozik azok­kal a közgazdasági témákkal, amelyek ma a legfontosab­bak. Egyetemi doktori cí­mét 1958-ban szerezte, 1960- ban lett kandidátus. Érteke­zése könyv alakjában is nap­világot látott, „A technikai fejlődés és az ipari munka” címmel. A tudományok dok­tora fokozatot 1970-ben véd­te meg, doktori értekezésében is felhasználta egyik könyvé­nek anyagát, amelynek címe „Létszám, termelés, gazdasági növekedés” volt. 1976-ban vá­lasztotta levelező tagjává a Magyar Tudományos, Akadé­mia. Székfoglalójában a munka szerinti elosztás értel­mezésének néhány kérdését vizsgálta. Megannyi ma is élő, fontos téma. És, hogy mennyire jól látott előre bi­zonyos dolgokat Falusné dr. Szikra Katalin, arra a ripor­ter is tanú, aki tíz-egynéhány éve a „közgázon” szemináriu­mi hallgatója volt — és em­lékszik a professzornő már akkor felhívta hallgatói fi­gyelmét az akkor valóban új gazdasági mechanizmus né­hány olyan problémájára, amelyet a hatvanas évek vé­gén, az általános „mindent megold a mechanizmus” su­gárzó-optimista légkörében sokan nem vettek észre, és amelyeket azóta valóban kor­rigálni kellett!... Oktatói munkája mellett széles körű tudományos-köz­életi tevékenységet végez. Számos bizottságnak tagja, a fontosabbak: ,a Tudományos Minősítő Bizottság közgaz­dásztagja, az Országos Béke­tanács Tudományos Bizott­ságának és a Közgazdasági Szemle szerkesztő bizottságá­nak is tagja. Az említetteken kívül még két könyvet írt: A termelékenység és hajtó­erői című műve 1975-ben je­lent meg, és e hónapokban lát napvilágot negyedik kötete, a Bér, ösztönzés, elosztás. Jelenlegi kutatási témája a bér és az ösztönzés kér. désköre köré csoportosul. Hal­latlanul izgalmas témákat vizsgál: meddig ösztönző a magas jövedelem, mire lehet elkölteni a szocialista elvek megsértése nélkül, hogyan le­hetne a termelésbe „vissza- irányitani”, azaz, olyan be­fektetésre rávenni a magas jövedelműeket, ami az or­szágnak is hasznos, és nem valutáért behozott drága fo­gyasztási cikkeket kíván? A ■biztosítási tevékenységnek nincs-e olyan formája, amely vonzó lehetne a magas jöve­delműek előtt? (A bankbetét az inflálódás miatt nem túl vonzó e rétegek számára...) És egy figyelemre méltó meg­állapítás: nem túl sok a ve­zető beosztás és az ezzel járó magas jövedelem egy ilyen kis területű és lakossá­gú országban? Ha tudósaink közül valakire, rá bizton mondható: napjaink kérdé­seivel foglalkozik! És a magánember? Falusné dr. Szikra Katalin úgy érzi: nyugodt családi élete az ered­ményes kutatómunka egyik biztosítéka. Ehhez sokat se­gít férje, aki a rádió külföldi adásainál főszerkesztő-he­lyettes, és nem kárhoztatja őt a „hagyományos háziasszony­szerepre”, sőt, ő inspirálj'a al- > kötő munkára, örül sikerei­nek. Fia 29 éves, gépész üzem­mérnök, két unokája is van, egy kisfiú és egy kislány. Mi­lyen lehet egy akadémikusnő „nagymamaszerepben”? Hét- végente nagyon élvezi, hogy foglalkozhat unokáival. Ked­venc időtöltése a séta, a ki­rándulás, az úszás, — nyáron, télen pedig a színház, a hang­verseny. Legjobban Örkény darabjait szereti. Ügy érzi, mindez regenerálja szerveze­tét, munkaképességét. Azt mondja magáról: ha három hétfő lenne egy hétéit, sokkal többet tudna alkotni... Per­sze, így sem kell „szégyen­keznie”. .. Szatmári Jenő István Magyar könyvkiállítás Ulánbátorban Az ulánbátori központi kiállítási csarnok érdekes lát­nivalót kínál a mongol fő­város lakóinak: itt nyílt meg nemrégiben a magyar köny­vek kiállítása. A mongol—magyar kulturá­lis egyezmény alapján meg­rendezett kiállítás a magyar könyvkiadás fejlődését tükrö­zi, 1500 kiadvány bemutatásá­val. Politikai, ismeretterjesztő, szépirodalmi és ifjúsági mű­vek egyaránt szerepelnek. Középkori kőkeresztek A Német Demokratikus Köztársaságban műemlékvé­delem alá helyezték az ország területén sok helyütt fellel­hető, a középkorból származó kőkereszteket. Ezek javaré­sze a Drezda-környéki Szász- Svájc útjai mentén és Türin- giában található. A XIII—XVI. században emelt keresztek egykor dűlő­határokat jeleztek, vagy elkö­vetett bűnök emlékét, eset­leg valami szerencsétlenség színhelyét jelölték. A közép­kori erkölcs és jog néma ta­núi ezek a kőkeresztek, úgy­hogy nemcsak régészeti, de jogi emlékeknek is tekint­hetők. Számuk 1200-ra tehe­tő. Készítőik — akik gyakran írástudatlanok voltak — kü­lönféle jelekkel látták el eze­ket a kőemlékeket. Így pél­dául néhol olyan eszközöket ábrázolnak, amelyeket azon a helyen gyilkosság elköveté­sére használtak. 1980. j'anuár 8., kedd: 20.00; Gyökerek. Magyarul beszélő amerikai tévéfilmsorozat. XII 7. rési.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents