Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-06 / 4. szám

Lánc az autóban A gépkocsimotor vezérlő- művének az a feladata, hogy a hengereknek azokat a nyí­lásait — a szelepnyílásokat —, amelyeken át a friss ke­verék beáramlik, illetve égéstermék a szabadba áramlik, a megfelelő időpon­tokban nyissa és zárja. A sze­lepeket a vezértengely a raj­ta kiképzett bütykök által mozgatja. Tudvalevő, hogy a csendesíteni” ugyan a vezér- műláncot, de csak bizonyos kopáshatárig. A kelletmetlen zaj oka nem­csak a láncfeszítő szerkezet az fellazulása lehet, hanem a ve- ki- zérműlánc megnyúlása is, amely 10 ezer kilométeren­ként 1,5 mm szokott lenni. Ez annyit jelent, hogy a Lada gépkocsikon legalább 40 ezer kilométerenként cserélni kell bütykök elhelyezése szabja a vezérműláncot, a megenged- meg a többhengeres motorok- hető legnagyobb nyúlás nál a működési soAendet. Mi­vel egy-egy munkafolyamat (4 ütem) alatt mindegyik szele­pet csak egyszer kell nyitni és zárni, ezért a dugattyúkkal kapcsolatban 1 áíló főtengely két körülforgása alatt a ve­zértengelynek csak egyet kell fordulnia, tehát a kettő kö­zött az áttétel 1:2. A főtengely és a vezértengely között fp­ugyanis nem lehet több 6 mit liméternél. Mivel ilyenkor — az együttkopás érdekében — a lánckerekeket is ajánlatos kicserélni, ez nem is olyan ol­csó szórakozás, különösen tud­va azt, hogy görgős vagy fo­gaskerekes láncfeszítők esetén a lánc élettartama jóval 100 ezer kilométer fölött van! A megnyúlt vezérműláncú gaskerékpár vagy lánchajtás motorral köziekedni nemcsak révén valósítják meg a kap­csolatot. A hazánkban oly nagy számban forgalomban levő Lada (Zsiguli) gépkocsikban — konstrukciós okokból — az utóbbi megoldást, a lánchaj­tást alkalmazták. A lánchaj­tás mindaddig zajtalan, amíg a kopások folytán meg nem nyúlik. A megnyúlást a lánc­feszítővel lehet ellensúlyozni, ami a Lada gépkocsiknál nem tartozik az autó legsikerültebb alkatrészei közé. A láncfeszí­tést ugyanis a kostruktőrök — egyszerűbb megoldásra töre­kedvén — nem fogaskerekes vagy görgős, hanem csúszópo­fás szerkezettel valósították meg, amellyel meglehetősen sok gond adódik. Már maga az is kellemetlen, hogy a csú­szóláncfeszítő szerkezet köny- nyen fellazulhat, s ilyenkora motor csörgő-daráló hanggal jár. A meglehetősen nehezen hozzáférhető láncfeszítő csa­var fellazítása, majd újbóli meghúzása révén „le lehet a zaj miatt kellemetlen, ha­nem azért is, mert a lánc megnyúlása a motor teljesít­ményére is kihat. A vezérlés parányi változása az elveszett egy-két lóerőn kívül a ben­zinfogyasztás növekedésében is szerepet játszik. A vezérműlánc cseréjét nem ajánlatos házilagosan elvégez­ni. Ha mégis magunk hajta­nánk végre a cserét, ügyel­jünk arra, hogy a láncot csak a megfelelően beállított hely­zetben szabad ráhelyeznünk a főtengely, illetve a vezérmű- tengely végén levő 'lánckere­kekre, valamint az olajszi­vattyút és a gyújtásmegszakí­tást hajtó lánckerékre. Elő­fordulhat, hogy nem a lánc megnyúlása, hanem a láncfe­szítő csúszósarujának az eltű­rése okozza a csattogó vagy zümmögő zajt. Sajnos, ennek kiszereléséhez és cseréjéhez is meg kell bontani az egész elülső motorburkolatot. B. I. Mini mikroszkópok 1 A sok mikroszkóp tudományág­ban és a műszaki élet számos terü­letén nélkülözhe­tetlen segédesz­köz. A modem mikroszkópokkal meg lehet közelí­teni a fizikai tör­vények . szerinti maximális fel­bontóképességet. A nagy felbontó- képességű mik­roszkópok azon­ban meglehetősen nagyok és súlyo­sak, így — bár kiválóan alkal­mazhatók labora­tóriumokban — nehezen szállítha­tók. Emiatt csak korlátozott mér­tékben használha­tók laboratóriu­mokon kívül, hol­ott igen sokszor (például a növényvédelemben, a növényvilág tanulmányozása és a barlangi élővilág során) célszerű lenne a mikroszkópos vizsgálatokat a helyszínen el­végezni. Ezt tudva egy angol cég olyan mikroszkópokat hoz for­galomba, amelyeknek a súlya kisebb 25 dekagrammnál, és nagyságuk hasonló egy zsebrá­dióhoz. A méretek nagyfokú csökkentéséhez a lencsék új­szerű elrendezése adta meg a lehetőséget. A mini mikrosz­kópokat elemmel működő lám­pával is ellátják, így azok - külső világítástól függetlenül használhatók, és 200—400-szo- ros nagyításra képesek. A képen látható angol pro­fesszor még ennél is tovább ment, amikor a kezében tar­tott különleges mini mikrosz­kópot elkészítette. Ez az emlí­tettnél jóval nagyobb, mintegy ezerszeres nagyítást ad. A ha­sáb alakú műszer 127x76x25 mm méretű, tehát a zsebben nyugodtan elfér. Benne tük­rök segítségével derékszögben két H el yen törik meg a fény­sugár irányát. A kis mikrosz­kóp fókuszáiása majdnem tel­Á radar a meteorológia szolgálatában Áz Interkozmosz távlatai Tíz éve bocsátották fel az Interkozmosz- programban részt vevő országok a közös erővel kifejlesztett, első Inter­kozmosz típusú mű­holdjukat. A program keretében megvalósult négy nemzetközi pilótás Űrrepülés, pályára állí­tottak 19 Interkozmosz- műholdat, felbocsátot­tak nyolc Vertikal geo­fizikai rakétát, végre hajtottak egy sor más földi kísérletet. — Az Interkozmosz- program húrom sza­kaszra tagozódik. Az el­sőben egyes kísérlete­ket hajtottak végre, kölcsönösen megismer­ték á résztvevők tudo­mányos érdeklődését, műszaki lehetőségeit a kutatóberendezések megalkotásában. A má­sodik szakaszban hosz- szú távú részletes tudo­mányos program kidol­gozása, szputnyikok ki- fejlesztése és pályára állítása állt a középpontban. Kezdet­ben az Interkozmosz-sorozat műholdjai viszonylag egysze­rű berendezések voltak, de 1976-tól kezdve már automa­ta, univerzális űrállomásokat is pályára állítottak. Ezeken három-négyszer több tudomá­nyos berendezést helyeztek el — mintegy háromszor hosz- szabb aktív működési idővel —, mint az első generációhoz tartozó szputnyikokon. Végül az Interkozmosr- program harmadik szakasza nemzetközi személyzettel vég­rehajtott űrrepülések előké­szítése és lebonyolítása, A szovjet űrrepülőkkel cseh­szlovák, lengyel, NDK-beli, bolgár kutatók jártak a világ­űrben. A Csillagvárosban ki­képzésen vesznek részt ma­gyar, vietnami, kubai, mon­gol, román űrhajósjelöltek. Űrrepülésükre a tervek sze­rint 1983-ig kerül sor. Mi szerepel az Interkoz­mosz kutatási programjában? A kozmikus fizikai, meteoro­lógia, hírközlés, biológia és orvostudomány, majd kozmi­kus természettudomány leg­időszerűbb kérdései. Kezdetben az volt a cél, bogy minél több információt szerezzünk be, ezért az első szputnyikokon • a jelenségek széles körének kutatására szolgáló műszereket helyez­tek el. A továbbiakban kide­rült, hogy szakosítóit labora­tóriumokra van szükség a fel­ső légkör, a Nap, a természeti kincsek alaposabb vizsgálata céljából. Az Interkozmosz-program keltében gazdag eredménye­ket hozott például a Föld su­gárzási övezeteinek részletes vizsgálata. Az Interkozmosz-program keretében öt mesterséges hol­dat állítottak pályára a Nap tanulmányozása céljából. Se­gítségükkel megtanultuk a ra­diációs helyzet előrejelzését. A program résztvevői bekap­csolódnak a Nap-aktivitás nemzetközi évének kutatási programjába. Az Interkozmosz-program orvosi-biológiai kutatásai­nak fő tárgya a radiáció és a súlytalanság. Eddig már há­rom szputnyikot bocsátottak fel ezek vizsgálatára. A szo­cialista országok, valamint az Egyesült Államok és Fran­ciaország szakemberei vettek részt e programban. Az ember űrrepülése hatal­mas lökést adott a termé­szettudomány és a kozmikus technológia fejlődésének. — A nemzetközi űrrepülé­sek során végzett technológiai kísérletek megmutatták, hogy az egyes anyagok tulajdonsá­gai a súlytalanság állapotá­ban javíthatók. Az űrállomá­son előállított kristályok tö­kéletesebbek a földi ellenőrző mintáknál, sőt egyes esetek­ben sikerült csaknem tökéle­tes kristályokat előállítani. A súlytalanság fizikájában még nagyon sok tisztázatlan kér­dés van, ezért a jövőben fo­kozzák ezeket a kutatásokat. * Az Interkozmosz-program keretében végrehajtott nem­zetközi űrrepülések sikere fel­keltette egy sor más ország, köztük Franciaország érdek­lődését. A szovjet javaslat -nyomán —, hogy francia űr­hajós vegyeh részt az egyik űrrepülésben — a két ország szakemberei hozzáláttak e re­pülés programjának megtár­gyalásához. Mihail Csorpisov Áramtelep a gerincvelőben jesen önműködő, a kép egye­nes állású, és az objektív so­hasem érintheti a tárgyle­mezt. Mivel a mikroszkóp bur­kolata műanyagból készült, sú­lya még a beépített kis fény­forrással együtt sem haladja meg a 20 dekát. A jövőkuta­tók szerint a miniatürizálás további előrehaladásával rö­videsen még ennél jóval ki­sebb méretű, de nagyobb tel­jesítményű mikroszkópok gyártására is lehetőség nyílik. A gerincoszlop belsejében van a gerincvelő, ez a nem egészen fél méter hosszú, kö­rülbelül egy centiméter vas­tagságú fehér zsinór. Ez az egész szervezet generátora. A belőle kiinduló impulzusok késztetnek bennünket arra, hogy járjunk, vagy leüljünk, vagyis vezérli minden test­mozdulatunkat. Elég egy autóbaleset, egy félresikerült vízbeugrás, vagy egyszerűen egy esés, s a gene­rátor felmondja a szolgálatot. Sok szerencsétlenül járt sze­mélyt sikerül megmenteni a haláltól, de egész életükre rokkantakká válnak. Élnek, de egészen tehetetlenek. Sőt mi több, még a részleges gerinc­velőszakadás esetén is mindig zavarok keletkeznek az emész­tőrendszerben, elfekvések képződnek, az izmok túlfe- szítettekké válnak (a kezek, vagy lábak görcsösen össze­húzódnak, a beteg nem,tudja őket kinyújtani). S mindezek tetejébe állandó rettenetes fájdalom . . . Élő „drágakövek" Szovjet tudósok és állatte­nyésztők egy csoportját 1979- ben állami díjra javasolták újfajta karakül juhok kite­nyésztéséért. A Szovjetunióban tenyész­tett korszerű karakül juhfaj- ták igen népszerűek szerte a világon. A színek és árnyala­tok gazdag választéka jellem­nyos-, orgonalila-, bronzos, bo­rostyán-, szénfekete, acélszür­ke, barackvirág-, mécsesláng- színű — juhot tenyésztenek. Maguknak a szürke gereznák­nak is számos változatuk van: galamb-, ezüst-, ősz-, igaz­gyöngy-, ólom- és gyöngyház­színük van. A karakül terme­zi őket. Az ország 260 kara- lésében és világpiaci értékesí­kültenyésztő kolhozából 116 helyen színes szőrű — ara­tésében a Szovjetunió egyedül áll az élen. Az orvosok régóta foglal­koznak az elektromos stimu- lálás kérdéseivel. A. A. Vis- nyevszkij professzor, a szov­jet orvostudományi akadémia tagja és A. V. Livsic, az or­vostudományok doktora 1966- ban elsőként épített be elekt­ronikus stimulátort gerincve­lő-sérült betegekbe. A jó ötlet újakat szül. A tudósok megkonstruálták az első szovjet rádiófrekvenciális elektrostimulátort. 1973-ban aztán a gerincvelőbe is be­építettek ilyen stimulátort. A sebészek munkáját gyak­ran az ékszerészekhez ha­sonlítják. Azokat a műtéte­ket, amelyeket A. V. Livsic mostanában végez, bármelyik ékszerész megirigyelhetné. A műtőben szembetűnik egy ha­talmas mikroszkóp, amelynek ellenőrzése alatt folyik a mű­tét. Hiszen itt tizedmillimé- tereket sem lehet tévedni: az idegközpontok sűrűsége a ge­rincvelőben jóval nagyobb, mint az agyvelőben. ...A gerincvelőt már sza­baddá tették. Folyik a sérült központok vesződséges, oly­kor huzamos ideig tartó fel­kutatása. Ezután mindössze néhány mikronnyi átmérőjű platinaelektródokat vezetnek beléjük. A bőr alá (rendsze­rint a hason) pedig bevarr­nak egy rádiófrekvenciás ve­vőkészüléket, amely huzalok­kal van összekötve a gerinc­velőbe beépített elektródok­kal. A műtét után sokáig kell feküdni, de nem mozdu­latlanul, mint, ahogy ez korábban történt, hanem na­ponta edzéseket végezve, re­generálva a megsérült szer­vezetet. A műtött beteget na­ponta többször is felkeresi az orvos impulzusokat kisugárzó elektrongenerátorral. Az im­pulzusok a vevőkészüléken keresztül a gerincvelőbe jut­nak. Ily módon a gerincvelő állandó edzés állapotában van, s fokozatosan a megadott rit­musban kezd működni. A be­teg állapota javul, s lassacs­kán önállóan kezdi vezérelni izmait. , De ez még nem minden. Az elektrostimulátorokat beépít­ve, a sebészek a megbénult belső szerveket is munkára fogják. Az elfekvések gyógyulása és a megsértett funkciók helyre- állítása sokkalta gyorsabban megy végbe, mint általában. Ezt az optimális eredményt a gerincvelőbe, vagy az egyéb sérült szervekbe juttatott elektromos áram biztosítja. Ugyanis az ember minden szervének meghatározott elektromos aktivitása van. Stimuláíás esetén éppen ezt állítja be a generátor. A• sé­rült szerv saját hullámhosz- szán kezd működni. Ez1 a módszer nemcsak a Szovjetunióban vívott ki elis­merést. Felhasználása révén Lengyelországból, Jugo­szláviából, Csehszlovákiából, az NDK-ból, Venezuelából, Bolíviából, Afganisztánból és más országokból érkezett be­tegeket gyógyítottak meg. Itt jegyezzük meg, hogy ez a módszer a teoretikusokat is elgondolkoztatta: lehet, hogy nemcsak az agy, hanem a ge­rincvelő szintjén is képződ­nek feltéeles reflexek? M. Zsurov, orvos Az 1960-as évtized nagy átalakulást hozott a meteoro­lógiai tudomány módszerei­ben. A világszervezet irányí­tása mellett felvinradt az az időszak, amelyet a meteoro­lógia elektronikus korszaká­nak szokás nevezni. Ez a ki­fejezés azt jelenti, hogy a meteorológusok ez időtől kezd­ve teljes mértékben kiaknáz­ni igyekeznek azokat a tech­nikai eszközöket, amelyeket az elektronika kínál a tudo­mány számára. Ilyen min­denekelőtt az elektronikus hírközlés: rádiószondákat bo­csátanak fel minden nap a földkerekség sok száz pont­ján a légkör felső rétegeiben fennálló hőmérsékletnek, lég­nyomásnak és légnedvesség­nek a megmérésére. Az elek­tronika azt is lehetővé teszi, hogy az időjárási jelenségek térbeli elhelyezkedését fel­tüntető kész térképeket lehes­sen naponta többször is továb­bítani" egyik országból a má­sikba. Az elektronika egy másik fontos alkalmazása a radar. A radarkészülék segítséget nyújt ahhoz, hogy száz-kétszáz kilométeres körzeten belül észleljék az esőket és zivata­rokat. Sok száz megfigyelőál­lomást helyettesíthet egy központi radarállomás, amely késedelem nélkül megmutatja az ország területén bekövet­kező összes változásokat: az esőzési zónák megjelenését, továbbfejlődését, haladási irá­nyát és feloszlását. Ugyan­csak a radar teszi lehetővé, hogy biztosan meg lehessen különböztetni a nagy jégsze­meket tartalmazó lelhőket (amelyek jégesővel fenyeget­nek), azoktól a felhőktől, ame­lyek nem hoznak ilyen vesze­delmet. Ennek az eljárásnak a'apvető jelentősége van a jégeső elleni mesterséges be­avatkozások — rakétakilövé­sek — alkalmazásában. Az elektronika további jó­tétemény^ a meteorológiai szá­mítógép, vannak olyan egyen­letek, amelyeknek a segítsé­gével az időjárás jövőbeni ala­kulását számítás útján meg lehet állapítani. Ezek a szá­mítások olyan hosszadalmasak és terjedelmesek, hogy em­beri erővel való elvégzésükre sokáig nem lehetett számí­tani. Az elektronikus számí­tógépek viszont ma már köny- nyedén megbirkóznak ezzel a feladattal. Képünkön: A Ja­pánban legújabban épült me­teorológiai radarállomás. l SZÁMÍTÓGÉP MEGÉRTI AZ EMBERI BESZÉDET Leningrádi kibernetikusok mes- terséges „fület” készítettek, amely a hangokat elektromos jelekké ál­lítja át. Ezeket megfelelő kulcs­csal a számítógépbe programoz­zák. Ennek megfelelően meglehe­tősen sok szót és bonyolult ki­fejezést képes felismerni. Ezek után a kutatók újabb lépésre ha­tározták el magukat, k&zítenek egy olyan gépet, amely képes szabadon társalogni az emberrel. 1 NÚGRÁD - 1980. január 6., vasárnap 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents