Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-31 / 25. szám

Egy a sok közül Család az ELZETT-ben Nem ritkaság az ELZETT A műhely dolgozói zömében szécsényi gyáregységében, hogy egy családból többen is itt dolgoznak. Ezek közé tar­tozik a Márton család is. A szerszámműhely irodájában beszélgetünk az egyik család, taggal, akinek itt van a mun­kahelye. Erzsiké jó kedélyű. Vidám, mindig mosolyog, az ember azt hinné, talán kissé öntelt. De nem így van. Be­szélgetésünk során így vall magáról: — 1979-ben érettségiztem. Mindig vonzott .a közösség és a gyár hangulata. Szüleim itt dolgoznak már régóta. Apu. kám 1961-től van itt. akkor itt még gépállomás működött. Anyukám 1969 óta, vagyis az ELZETT alapító tagjai közé sorolható. Mi sem volt ter­mészetesebb ezek után, hogy én is ide jöjjek. Számomra ez azért is. kedvező, mert egy munkahelyen vagyunk a szerszámműhelyben. Apukám alig pár lépésnyire, a tmk- ban csoportvezető. Az öcsém, aki szakközépiskolába jár, a nyári gyakorlati időt tölti itt. Tisztelt szerkesztőség! „Prémes" Január 26-án délután 14 Órakor a salgótarjáni Pécskő utcai 222. számú húsboltban tepertőt' vásároltam. Mire a pénztártól visszamentem, az árut már becsomagolva kap­tam meg. Odahaza kibontot­tam s akkor láttuk, hogy kö­rülbelül féltenyérnyi (inkább prémnek nevezhető, mint te­pertőnek) szőrös bőrdarabot találtunk. Azonnal visszavit­tük, hogy a boltvezetőnek megmutassuk, de már nem Volt ott. A vásárlók könyvét háromszori kérésre sem ad­ták ide, hogy a panaszt beír­juk, attól tartva, hogy a ki- ezolgálót vonják felelősségre. Tegyük a helyére... Manapság a bevásárlás megkönnyítésére egyre több önkiszolgáló bolt áll rendelke­zésünkre. Szabadon, gyorsan juthatunk hozzá a kiválasz­tott árukhoz. Megfigyelésem szerint az önkiszolgáló boltok­ban vásárlók nagyobb része megfeledkezik arról, hogy va-- sárlása végeztével a kosarat visszategye a helyére, ahon­nan elvette. Sokszor emiatt a kosarak a boltokban szana­szét hevernek, még a földön Is. Láttam olyan vásárlót is, »kl megbotlott már a kosár­ban, de mégsem tette helyé­re. A kosarak visszarakásával segítsünk a boltok dolgozói­nak, s ha netán kérik is, hogy a kosarat szíveskedjék a he­lyére tenni, akkor ne sértőd­jünk meg. Ne várjuk el, hogy helyettünk a pulttól vagy a pénztárból álljon fel a dolgo­zó a kosarakat összeszedni, hogy az újonnan érkező vá­sárló is hozzájuthasson. Bí­zom benne, hogy e kis figyel­meztetés, kérés megértésre ta­lál azoknál, akiknek eddig el­kerülte figyelmét. Takács Lajosné S.-tarján, Schuyer F. út fiatalok, jól kijövök velük, s úgy érzem, hogy meg is be­csülnek. Mivel foglalkozik szabad­idejében? A tőle megszokott mosollyal kezdte: — Szeretek olvasni, moziba járni, tévét nézni és termé­szetesen sokat segítek oda­haza. A munka után együtt megy haza a család és a há. zi feladatokat megosztjuk egymás között. Szép házban laknak Márto- rjék Szécsényben, akad hát tennivaló is benne. A család­fő a vállalati szb munkavé­delmi felelőse is. Munkáját becsülettel látja el, en'nek bi­zonyítékai a kitüntetések, amelyekben eddig részesült. Az édesanya kiváló dolgozó, összetartó család az övék és remélik, hogy ha Imre gye­rek végez, ő is az ELZETT dolgozója lesz. Szabó János Szécsény tepertő... A kiszolgáló hivatkozott ar­ra, hogy Balassagyarmatról kapják az árut és sajnos te­le van szőrökkel, amiről ők nem tehetnek. Szerintem nagyfokú felelőt­lenség ilyen árut előállítani és kiadni, de hibások az ellen­őrző szervek is, ha ilyet meg­engednek. A szóban forgó sző­rös tepertődarabot melléke­lem, és az illetékesek a szer­kesztőségben megtekinthetik. Tisztelettel: Juhász Andrásné S.-tarján, Palócz I. tér 16. emelet 1. Tanulok Sl-ül... Elvégeztem az óvodát, az elemi iskolát, a gimnáziumot, a főiskolát, a marxista isko­lát (a zeneiskolát, a táncisko­lát, az életiskolát) és íme. ké­rem, ismét iskolába kell jár­nom, tanulnom kell SI-ül?! Ha nem iratkozom tie ebbe az újabb iskolába, még az unokám is eihagy. No, meg a tévé információközlését sem értem meg. Azt mondja a minap, hogy a jövőben a tel­jesítményt lóerő helyett watt­ban fejezzük ki. Egy lóerő 735,498,75 wattal egyenlő. Mindjárt beszoroztam a Tra­bantom lóerejét és a 20 ló­erő helyett a jövőben 19122967,50 wattal repít ben­nünket a kis Trabcsi. Most már csak azt nevetem, hogy a szegény Volga-tulajdonosok- nak milyen csillagászati szám jön ki a lóerő és a watt át­számításánál?! Azután az erő egysége a newton, az ener­giáé a joule, a nyomásé a pascal lesz, az időjárásnál millibartról hallunk? Ugye, hogy még ezt az iskolát is ki kell járnom??? — sós. — Válaszol az illetékes A MÁV közli A NÖGRÁD január 10-1 számában Szűcs Ferenc alá­írással megjelent „Késve és hidegen indulnak a vonatok” című olvasói levélben megje­lent hiányosságokat kivizs­gáltuk. Megállapítottuk, hogy időn­ként valóban előfordultak Hatvan állomáson a vonatok fűtésével kapcsolatos nehéz- mények. Ezek részben embe­ri mulasztásból, részben a rendelkezésre álló technikai berendezések hiányosságaiból adódnak. Utasítottuk az illetékes szol­gálati vezetőket, hogy a leg- messzebbmenően igyekezze­nek a jogos utasigényeket teljes mértékben kielégíteni. Levelezőjük szíves észrevé­telét köszönjük. Magyar Államvasutak Igazgatósága III. forgalmi osztálya Regős Ferenc sk. oszt.vez.h. Tapasztalati megfigyelése­im alapján közérdekből „ki­jelentem”, hogy több kultúr- objektumnál (művelődési ház, klubszoba, iskola, ide sorolha­tó a szociális otthon is stb.) nem becsülik meg eléggé az állami költségvetésből be­szerzett közvagyont. Konkré­tan a 20—40 ezer forintot kép­viselő pianínókról és zongo­rákról va!n szó! Hogyan kell óvni, vigyázni az említett hangszereket? Tartsuk a te­tőt lezárva, nemkülönben a klaviatúra (játékasztal) kis tetejét is. Legyen letakarva nehéz, posztószerű textíliával. Ne nyissunk rá hidegben (ősszel, télen) ablakot, ajtót. A hőmérsékleti különbségek megviselik —, lehangolódik a zongora. Illetéktelenek ne ütpgessék (püföljék) a billen, tyűket. Bár esztétikai szem­pontból kifogásolható, de praktikus, — ha szükséges — zárat, lakatot szereljünk rá. Ha nyitva felejtjük a tetejét, az egér is belefészkelhet. (Volt már rá példa.) A hangszerek belsejében levő posztót —, a molyosodás ellen — időnként be kell védőszerrel hinteni. A kottatartó és a pedál a két instrument szaros tartozéka. Helytelen, ha a zongorát kö- rülállva, 8—10 ember ráhe­lyezi a testsúlyát. Előzzük meg a bajokat. A zongora mozga­tását, szállítását — a lehető­ségekhez képest — kerüljük, mert igen körülményes és komplikációkat okozhat. Ne engedjük, hogy a beragadt billentyűket (laikusok) bics­kával vagy egyéb eszközökkel próbálják megjavítani. Ezek a hibák szakmunkát igényel­nek, különösen a hangolás. És mivel a szakmunkás fehér holló, annál Is inkább iga­zunk van, hogy körültekintőb-' ben kell vigyáznunk az elég gyakran használatos — zon­gorára. A közelmúltban lát­tuk a tévében, micsoda han­gulat, vidámság vonult be az egyik budapesti szociális ott­honba, ahol megjavították a zongorát. Az otthon egyik hoz­záértő lakója élőmuzsikával szórakoztatta társait. Gyak­ran kapunk meghívást ilyen helyekre —, zenei művelődést szolgáltatni — és mennyivel szívesebben játszunk egy jó hangszeren. Most jöttem rá, hogy ta­nácsadóval ellátott széljegy­zetem „közérdekű bejelen­tés” (kérelem) lett az illeté­kesek felé, a közvagyon vé­delme érdekében. Korsós Nándor ének tanár Postai szolgáltatások Telefonálni szeretnék. Hely­be, ide a városba. Hol is le­hetne erre alkalmasabb he­lyet találni, mint a postahi­vatalt, különösen, ha éppen arra visz utam. Nosza, mi sem természetesebb, belépek a lengőajtón és forintos után kutatok zsebeimben. Sajnos, csak ötforintosom van. de se­baj, majd fölváltom. És mo^f jön az első meglepetés: — úgy tűnik, nincs öt forintért apró a postán — a pénzfelve­vő hölgy tétovázva, majd fa­nyalogva számolja le a há­rom darab egyforintost és négv darab ötvenfillérest. Hiába, a szolgáltatást nem adják ingyen! Most már némi lelkiisme- ret-furdalássai, feszélyezetten nézek körül — vajon hol ta­lálok telefonkönyvet?! Félénk érdeklődésemre a hírlapárus a 8-as ablakhoz irányít. Besorolok és türel­mesen várom, hogy az ablak­hoz kerüljek. — Egy telefonkönyvet ké­rek — mondom bizonytalanul, — Vásárolni akar?! — Nem, csak egy számot szeretnék megnézni, mivel az új számok... És most jön a második meglepetés: — Nincs! — kapom a ha­tározott választ. — Nincs, mert széttépték a telefoná­lók fes újat nem kapok — és le is zárja társalgásunkat az­zal, hogy a tudakozó bemond­ja a keresett számot. Sze­rénységem dühbe csap át és elhatározom, ha addig élek is, szerzek egy telefonkönyvet, itt a postán! Élek! Mert tele­fonkönyvet nem sikerült kap. nőm és amíg személyesen gya­logolok el a hívni kívánt szám tulajdonosához, eltűnő­döm: milyen jó, hogy végre van crossbarunk, most már csak egy mindenki számára hozzáférhető telefonkönyv kell a, postán! Ivitz Zoltán Kapcsolatápolás Ez úton szeretnénk megkö­szönni a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnak, hogy egy budapesti színházlátoga­táshoz a kollégisták rendelke­zésére bocsátották a vállalat autóbuszát. Ezzel is tovább erősítették a vállalat és a kol­légium között kialakult jó kapcsolatot! A balassagyarmati Gcisler Eta Leánykollégium diákjai. Összeállította: Tóth Jolán Kedvelt kir.índsilóhelyeink közé tartozik a megyénkből könnyen elérhető Kékestető, ahol hétvégenként turisták lepik el a fenyveseket. Többen többre Falugyűlés Diósjenőn A cipők, csizmák talpa alatt igencsak sirt a hó ezen a hétfő estén Diósjenőn, ahogy a falubeliek a művelő­dési ház felé sorjáztak. Kö­zös dolgaikat gyűltek össze megbeszélni az emberek. Már akik eljöttek persze, mert amikor Garai Lajos tanácsel­nök szólásra emelkedett, hogy ítz elmúlt évben végzett munkáról számot adjon a fa­lugyűlésnek — bizony még sokak számára maradt ülő­hely a színházteremben. — Feladatunk volt tavaly, hogy kialakítsuk a faluköz­pontot — kezdte sorolni. Ga­rai Lajos. — Mindenki lát­hatja, meddig jutottunk. Az új központ helyén levő háza­kat megvásároltuk, most már le kell azokat bontani és par­kot építünk oda. Terveztük a tópart védművének kialakítá­sát, a tófenék kikotrását, ám a Dunakanyar Intézőbizott­ságtól nem kaptuk meg az ígért pénzt, így ott sem tehet­tünk semmit. Jócskán költöt­tünk a művelődési ház tető­zetének kijavítására is, de kevés haszonnal, mert a hóié most is becsurog. Hiába je­löltük ki a szemétlerakó he­lyeket is, valami „derék em­ber” még a táblákat sem néz­te jó szemmel, mert elvitte. Kár volna persze azt hin­ni, hogy itt, ebben a hegyre- kúszó, szép községben semmi sem valósult meg abból, amit elterveztek. A nyár derekán adták át az ízléssel és korsze­rűen megépített egészségügyi centrumot, ahol orvosi és fogorvosi rendelő, valamint gyógyszertár várja az arra szorulókat. S hogy a szak­emberek nagyobb kedvvel maradjanak: a rendelők fölé tágas lakások kerültek. A strand repedezett medencéit 180 ezer forintért igazították helyre. Háromnegyed millió került a lakók talpa alá és ezt szó szerint kell érteni, hi­szen a gyorsan romló utcák, utak emésztették föl a sok pénzt. Sokat költöttek az egészségügyi ellátásra, három­millió forintot pedig a bölcső­dére, az óvodára és az isko­lára. — Bár nagyon kellene, nem épülhet meg a négytanter­mes iskola. Talán majd a ha­todik ötéves terv vége felé. A vezetékes víztellátásról sem mondhatok sok jót egyelőre — szomorította meg kicsit a gyűlésezőket az elnök. —Lét­re kell hoznunk a vízműtár­sulást, akkor előbbre léphe­tünk. Attól sem vidultak fel job­ban a község lakói, hogy az idén átadandó, jól felszerelt kempingnek viszont két ku­tat is megfúrtak, mert az el­ső fúrás nyomán ihatatlan víz fakadt. Igaz, nyárra ott sem a szennyvízzel, sem az ivóvízzel nem lesz gond. A diósjenőiek azonban nem a kempingben fognak lakni. A tanácselnök beszámolója után elsőként Vasas Mihály, az erdészet dolgozója emelke­dett szólásra és az állandó áramszünetekről panaszko­dott. Nem ő volt az egyetlen, aki ezt a régi és orvosolat- lan „betegséget” emlegette. Választ első kézből nem kap­hattak azok sem, akik az áramingadozás miatt kikap­csolt tévékről beszéltek, mert bár meghívták a falugyűlés­be az ÉMÁSZ képviselőjét is — a vállalatot senki sem kép­viselte. Helemba István, aki a Jog utcában lakik, sokkal kevesebb alkoholt, annál több húsárut, sajtot, bővebb vá­lasztékot kért az élelmiszer­boltokba. Wlsinger János, a Hazafias Népfront községi bizottságá­nak elnöke zárószavában nem feledkezett meg azokról sem, akiknek önkéntes munkája nyomán hamarosan bővül az iskola egy tanteremmel, meg egy kis műhellyel, ahol a gyerekek gyakorlati foglalko­zásait tarthatják. Ugyanígy bővítették a falubeliek önerő­ből az óvodát is. Ezért kapott oklevelet az erdéstót, - a VILLTESZ, a termelőszövet­kezet és a szociális foglalkoz­tató intézet kollektívája. Tö­vis László, az érdemes társa­dalmi munkás, Altsách Ká­roly pedig a kiváló társadal­mi munkás jelvényt kapta kiemelkedő teljesítményéért. A hatófelé ballagók fejében a kendők, kucsmák, kalapok alatt talán elhatározások fo­galmazódtak: többet kell ten­ni közösen a községért, hisz’ akkor előbbre juthatnak. Bi­zonyára értik, hogy mindany- nyiukért teszik. H. Z. NÓGRÁD — 1980. január 31., csütörtök 5

Next

/
Thumbnails
Contents