Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-29 / 23. szám
Képernyő előtt T urgenyev televíziója BIZONY érdemes az utókornak újra és újra felfedezni a drámaíró Turgenyevet. Különösen a belső történésekre oly érzékeny televíziónak lehet ebben az újrafelfedezésben szerepe. Turgenyev jelentős helyet tölt be a múlt században keletkezett úgynevezett nemzedékregény megalkotásában (Apák és fiúk), a nemzedéki ellentétek, az ellentétes világnézetek drámai ábrázolásában, de jeleset alkotott színpadi műveivel például a csehovi dramaturgia egyik legfontosabb előzményeként is. Drámáinak erejét ő maga így fogalmazta meg: „.. .nemcsak felfogni kell az élet minden megnyilvánulását, hanem belé is kell hatolni, meg kell ismerni a törvényeket, amelyek mozgatják, ha kifelé nem is mindig láthatók.. A televízió vasárnap este mutatta be az Egy hónap falun című drámájának tévésváltozatát, amely külső meg- jelenésébén és belső tartalmában egyaránt minden tekintetben megfelel a turge-. nyevi dramaturgia önmaga számára előírt törvényének. A múlt századi polgári, földbirtokosi élet korlátái közé szorított történetben úgyszólván — nem történik semmi! Semmi látványos, semmi feltűnő, forgatagos esemény. Nemzedéki elléntétek, világnézeti harcok sem borzolják az Idegeket. A rezzenéstelen felszín alatt azonban nagy drámák zajlanak. Egy földbirj tokos házaspár környezetébe került férfiak és nők szerelmi sokszögén Turgenyev megmutatja azokat a belső törvényeket, amelyek mindenek mozgatói: a ház asszonyába szerelmes házi barát (Mensáros László) és az asszonyt bátorítást felvevő moszkvai diák (Hegedűs D. Géza) a feleségébe szerelmes földbirtokos (Kol- tai János) „természetesen” nem csapnak össze. A két férfi elutazik. A szerelmes asszony (Rutkai Éva) magára marad, nevelt lánya (Leviczki Klára) is elhagyja, az orvos (Hau- mann Péter) elveszi a társalkodónőt, (Gyöngyössy Katalin) a szolgálólány talán , férjhez megy a háziszolgához, a nevelt lány kérőjét elutasítják — mindez fojtott csendben, szinte eseménytelenül történik Turgenyev drámájában, amelyet Elbert János fordított. A televíziós feldolgozás dramaturgjának munkáját Szántó Erika végezte el, a tévésváltozatot Szirtes Tamás rendezte. EGY SZÍNPADI mű televíziós feldolgozásának többféle célja is lehet: például a nagyobb nézőszám előtti bemutatás, az értékek, művészi alkotások minél szélesebb körben történő közvetítése. És, ha csupáncsak ilyen „egyszerű” cél vezérli is az alkotókat — máris elismerés illeti őket. De lehet —, miként ezúttal is történt — egészen másfajta célja is az átdolgozásnak. Más kérdés, hogy a célt elérni sikerül-e? A televízió képes arra, amire a- színpad nem — a hagyományos nézőtéri látószögből kimozdítani a nézőt. Közel kerülni az emberi archoz, beljebb lépni, nem csupán a történet kereteibe, hanem elsősorban az ábrázolás lehetőségeinek kitágításába. Itt ez történt. A televíziósjáték eltüntette a stúdió kereteit: a rendezés következetessége, a színészi játék egészen magas fokú megjelenése és ami éppen a „más” létrehozása érdekében meghatározó — az operatőri munka kimagasló teljesítménye igazi televíziós alkotást eredményezett. Nagy szeretje volt ebben Langmár András díszleteinek, Wieber Marianne jelmezeinek és a már említett operatőri munka egyik legfőbb megvalósítójának: Szabados Tamásnak. De hát, így van ez minden igazán sikeres színházi előadás esetében is: a közreműködők teljesíteni tudják nagy hozzáértéssel azt, amire közösen vállalkoztak. AZ EGY HÓNAP falun televíziós változat kisebb szerepeit alakítok esetében ez éppúgy igaz, mint a történés- nélküli dráma kulcspontjain álló színészek vonatkozásában: a „turgényevi televízió” újat eredményezett. Képes volt feledtetni velünk azt, milyen ez a dráma színházi előadás keretében, sőt, kis túlzással szólva — talán annak helyébe lépve ilyenféle meggyőződésre sarkallt, hogy „egyszerűen elképzelhetetlen másként”, mint televízióban az Egy hónap falun. A belső világ öntörvényeit, az emberi tetteket meghatározó belső meggyőződések indítórugóit kutató Turgenyev és az emberi arc mögé is „belátó” televízió találkozása ezért volt több mint szerencsés. (T. Pataki) NegaKv „csúcsok" árnyékában Franciaország embertávlatból Fémtábla a kapu alatt 88, Avenaae Kiéber. Kiéber sugárút 88. Párizs szíve és egyik legforgalmasabb körútja. A kapu falán fémtábla: CITH- Centre <T Information sur les Techniques Hongrai- ses. A magyar műszaki ismeretek tájékoztatási központja Párizsban. Annak idején kiküldtek 800 meghívót, eljött 15 ember, kimentette magát — tehát tudott az „ügyről” — még harminc. Nem éppen vidító adatok ezek. — Hangyaszorgalom és hangyakitartás. Erre van szükség ebben a munkában — nyugtatja kétkedésem Paul* André Leremboure, a központ igazgatója, aki körbevezet a mindössze néhány helyiségből, közte egy előadóteremből és egy könyvtárból álló bázison, amelyen megvetette lábát, hogy megismertesse és megmutassa magát, a magyar ipari technikaArmelle Alleaume, a dokumentációs részleg csinos vezetőnője, aki önszorgalomból tanult meg magyarul és nem is rosszul, miközben a kiadványokat mutatja — magyarokat, franciákat, az utóbbi sajnos a kevesebb — hozzáfűzi még: — . . .de csak ez év áprilisában nyitottuk meg ezt a központot . . ■ A nyári hónapok Párizsban elveszett hónapokat jelentenek, már ami a propagandát illeti. Így hát voltaképpen alig több mint három hónap áll csak mögöttünk . . • És már azért ismernek bennünket . . . Mindig és mindig többen • . . — A helyzet ugyanis az — veszi át a szót Paul-André Leremboure, immáron a legkorszerűbben felszerelt, hatalmas vetítővászonnal is ellátott előadóteremben —, hogy a magyar bort, meg a szalámit itt is ismeri mindenki ... De nekünk alumínium kell, mangán kell, gépek kellenek, magyar és korszerű technika kell, mind, amelynek itt Párizsban nincs meg a hagyománya még- Hogy legyen, hát ez a, mi dolgunk . . . Kávé, s egy pohár magyar bor mellett folyik tovább a beszélgetés, ott ül körülöttem az egész „személyzet”, mind a négyen és a kérdésekre precízen és lelkesen érkeznek a válaszok. Franciák, akik a magyar ipar és technika itteni propagálói, akik bíznak benne, hogy nem is oly sok idő múltán a kevesebb meghívó szétküldése is lényegesen több érdeklődőt vonz egy-egy magyarországi iparágról szóló tudományos előadás. A központ ugyanis nemcsak egyszerűen információkat ad az érdeklődőknek, hanem érdeklődést is akar felkelteni a rendszeres, számos esetben magyarországi előadók segítségével. — A baj az — veszi át a szót egy jóízűt hörpölve a magyarosan főzött kávéból Armelle Alleaume kisasszony —, hogy kevés a francia nyelvű kiadvány. Itt Párizsban viszonylag csak kevesen akadnak, akik magyar szakszöveget fordítanának franciára, önöknél pedig Magyarországon úgy látszik, kevesen beszélnek franciául, s nyilván ezért is oly csekély a francia nyelvű könyv, folyóirat, bu- letin, vagy egyszerűen csak szaknyomtatvány . • . És hát — tette hozzá udvariasan, de lemondóan széttárva karjait — Franciaországban ugyebár még kevesebben beszélnek, olvasnak magyarul ... A nyelvi gondokon kellene valamiképpen segíteni • . . — Ha már a gondokról van szó, hát folytassuk — a seó ismét az igazgatóé ... —, folytassuk azzal, hogy nem tudunk mivel folytatni . • . Világosabban fogalmazva, ha mi itt megjelenünk valamivel a francia piacon, az a valami még nem termel, az még csak ötlet, prototípus, /amelyből majd lesz termék. Márpedig a , francia gyáros, kereskedő munka közben óhajtja látni a gépet, működni a technikát, hogy rendeljen is belőle. Az ötlet szép dolog, de csak, ha megvalósítják, akkor jó dolog is . • . Kevesebb ötlet és több megvalósult gép, technológia ... A találmány halála, ha egy helyben marad- A magyaroknak is érdeke, hogy az ötletekből, találmányokból mielőbb gyártott és gyártható eszköz legyen . . . Udvariasan, de határozottan hozzáteszi még, hogy a kereskedelmi kapcsolatok nem kielégítő voltának csak egy része vezethető vissza financiális okokra:' — . • .egyszerűen arról van szó, hogy a magyar termékek egy része nem veszi fel a versenyt a hasonló franciával . . . Ée akkor miért venne a francia kereskedő, vagy gyáros magyar terméket? Valóban: miért? Nos, nem volt túlságosan szívderítő mindaz, amit hallottam a Kiéber sugárúti központban. A vigasztaló, sőt talán az örvendetes mégis az, hogy mind világosabbak, megfoghatóbbak a kereskedelem gondjai immár, mind szélesebbre nyílnak e központ kapui a francia piacokra, s, hogy rövid negyedév múltán, ha meghívót küldenek szét egy-egy itteni előadásra, ha zsúfolásig nem is, de már megtelik a CITH előadóterme. Gyurkó Géza Oroszóra a hatodik A-ban, Molnár Zsuzsanna tanárnő a magnóra vett mese alapján kérdez. Elvük: minden gyerek kincs „Ha Demeterek jönnek, akkor 310 a tanulólétszám, ha mennek, 304...” — dr. Horváth Sándomé igazgatónőtől hallottuk ezt a kissé furcsa adatközlést Diósjenőn. Ez a már-már anekdotikus csengésű mondat sokat elárul az iskola helyzetéről is. A Diósjenői Általános Iskola az első a járásban a veszélyeztetettek számában és arányában : 43 veszélyeztetett nebuló közül 15 súlyosan veszélyeztetett (előfordult rendőrségi ügy, volt nemrégiben két szülő kislány); a járásban második az intézmény a cigányszármazású tanulók számarányában. (Bár ehhez örömmel fűzte hozzá az igazgatónő: felerészt már beilleszkedett, a fejlettebb életkörülmények megteremtésén fáradó emberek a szülők.) Van, aki csak annyit lát a tankötelezettségi törvény kifejezés mögött: az iskolába be kell íratni a gyerekeket, mert amúgy jön a büntetés; a tanárokat arra szorítják, hogy 14—16 éves korig mindenkivel végeztessék el a nyolc általánost. Bár a fenti megfogalmazásoknak van igazságtartalmuk, a teljes igazság több, mélyebb ennél. Hiszen nem szabad elfelejteni a beiratkozás és a végzés közötti időszak alatti „aprómunkát”, a mindennapos kis feladatokat a felzárkóztatásban, egy-egy elsodródó, kallódás felé tartó gyermek megmentését, a gyengékkel való plusz törődést. Legkönnyebb persze a gyógypedagógiai intézménybe, vagy a kisegítő osztályokba utalni a legnehezebb eseteket (feltéve, ha van hely, és van a közelben kisegítő iskolai tagozat). Amikor az igazgatói irodába bekopogtunk, az asztal előtt két diák ült. Hogy nem „ra- porton” vannak, azt abból lát- munka mellett befejezhetik az tesznek a tanórákon és mit hattok: könyv és füzet van utolsó két osztályt, előttük. Végefelé járt a ma“SÄlv arról a mozgásról, ami még “ ^lrek!Lr± ma sem szűnt meg teljesen: Felmerjek alapjait három nem küldtük .őket máshova egyes csa]ádok átmenetileg csoportba kerülnek. A svédszekrény mellett Vass József testnevelő segíti a nyolcadikosok gyakorlatát. (Bábel László fotói) A bevezetőben már szóvolt órán kívül? — A tanítási órán a tervezett differenciálás a jellemző. az iskolából Nem mindig szel- ^rtÓ2kodnak mas-maa községben, feladatokat kapnak — így jobb hely után néznek, majd lobban tudnak haladni a lemaradást — van környezeti ártalom (az egyik gyerek visszajönnek. Nem lehet könnyű a beiskolázás, az is évekig állami gondozott volt, £££“ vegemmel ki most hazakerült - küldjük XoIaDa jaras tlgyelemmel K1 őt gyógypedagógiai intézetbe, amikor már nyolcadikos lehetne?). Együtt járnak a nyolcadikosokkal — a kész— Nem rekeszti ez meg a diákot egy fokon?... — Nemegyszer mérünk fel, évente 7—8 alkalommal, és , ,, , ,,, mindig változnak a csoporLegfontosabbak a család- tok i. ._i i i — Eddig szinte csak a leggyengébbekről volt szó. A látogatások, az iskoláskor előtti gyerekek felderítése, az ségtárgyakban nincs is szint- óvodává] tartott kapcsolat. jegj0bbak számára ott vannak különbség, a kislány a legjob- Volt olyan, hogy csaknem ki- a szakkörök — iskolában és bak közé tartozik gyakorlati- maradt két gyerek — a ma művelődési házban egyaránt ból — a közismereti tárgyak- elegendő eszkozok is ke- megtalálhatóak, a középisko- bó] tartunk számukra külön v®snek bizonyulnak. Az ísko- korrepetálást, ..fakultatív la-előkészitésben két évvel lába szándékozóknak négy csoportban előkészítő van. Mi órát” hetente hatot. Végzés előre kell járnunk már most segíti a középmezőnyt, az egyután ők a kisegítő nyolcadi- kot fejezik be (képekkel, rajzokkal gazdag könyvekből tatudni, kik lesznek ősztől öt év körüliek, nem közvetlenül előtte szervezni az előkészínulnak), ami hatosztályos leivégzettséget jelent. Ezzel már — A tanulmányi lemaradás munkába állhatnak és majd csökkentése érdekében mit Emlékezés Csehovro Beszélgetés egy rendezővel Csak Anton Pavlovics Csehov szü- remtett alakjainak, jobb sors- nincs vissza, és kiút! letésének 120. évfordulója al- ra vágyakozó és érdemes, de letargia van. kalmából a magyar néphad- cselekedni erőtlen figurái. A medve és a Leánykérés sereg Vörös Csillag érdem- nak minden rezdülését érti, egy-egy helyzetet mutat meg renddel kitüntetett művész, követheti a mai néző is. Cse* — többféleképpen. Az előb- együttese három vidám egy- hov, bár orvos is volt, igazi bibén Popova és Szmimov, felvonásossai emlékezett meg és pontos látleletet végül is meg az inas, Luka „csak” él- az íróról. A napokban meg- nem egy-egy betegről, hanem nek, mint a pók, elzárva a tartott előadást a jobbágyi né- egy gyógyulást kereső, pana- napfénytől. Életüknek nincs zők nagy tetszéssel fogadták, szókkal, bajokkal, válságok- különösebb értelme. És a fiakai küzdő társadalomról és tál — az urát „már” hét hókorról adott. napja gyászoló — özvegy ké— Ezt a világképet tárja pes pár perc alatt visszaadni elénk a most bemutatott há- a kölcsönt megboldogult fér. rom egyfelvonásos is? jének: megcsalja őt. Igaz, — Alapvetően igen. A do- ebben az ezerkétszáz rubeles hányzás ártal ittasságáról tar örökölt tartozás is közrejáttott „előadás”, A medve és a szik. Leánykérés igazolják Csehov A Leánykérésben — Lemov, nagyszerű színpadi érzékét, Csubakov és lánya, Natalja — bemutatják a XIX. század hosszú lánykéréses „akciója” második felének félfeudális hol pozitív, hol pedig ellen- Csehov írói pályáját humo- orosz viszonyait, az elnyoma- kező előjelű fordulatokban, vi- ros, rövid írásokkal kezdte, tást, a kilátástalanságot; egy- tákban, egyetértésben és csóNovelláit, elbeszéléseit pon- általán: a „népek börtönének”- kokban nyer megoldást és jut tosság, egyszerűség és csöndes, belső társadalmi, anyagi, to. el a happy-e’nd-ig. Mindhá- ségében robbanásig sűrűsödő dati és fejlődésbeli gondjait, rom darabban —, ahogy ez drámaiság jellemzi. Drámáit A dohányzás ártalmairól szó- Csehovnál szokásos — vegyül a világ valamennyi számotte- ló monológ alakot, életet „vizs. a humor és tragikum, de a vő színházi kultúrával rendel- gál”, világít át — úgymond Leánykérés tanúsága szerint kező országában játszották és „szabad előadásban”. Ebben nevettetni is tud. játszák. Fő művei — az Iva. aztán mindenről van szó — a — A Csehov-évforduló je- nov, a Sirály, a Ványa bácsi, feleségről és panziócskájáról. gyében hány ízben léptek fel? a Három nővér, a Cseresz- az öt Kutya utca 13. számú — A mai előadás volt a nyéskert — megújították a ház lakóinak szürke, unalmas, hetvenedik. És még hátravan dráma több évtizedes műfa- pénztelen és hétköznapi éle- harminc. Szinte az egész Ólját. Újszerű eszközökkel, pá- tárói, akik vágynak újra fia- szágot bejárjuk a darabbal... ratlán léleklátással megte- talok és boldogok lenni. De Tóth István A fellépést követően beszélgettünk Besztercei Pál Já- szai-díjas rendezővel. — Nemcsak rendeztem a darabokat, két részben magam is játszottam, s remélem, a közönség tapsa az elismerést jelentette. Elismerést a színészeknek, elismerést, mi több emlékezést a szerzőre, a nagy orosz íróra és orvosra. két tárgyból lemaradókat? — A művelődési ház a fi* zikai dolgozók gyengébb képességű gyermekei felzárkóz* tatását három csoportban finanszírozza. Természetesen a napköziben rendszeresek a korrepetálások, emellett elsősöknek ciklusonként hat óra, az automatikusan továbbhaladó másodikosoknak négy óra. 12 órában tanít nálunk a szátoki gyógypedagógiai intézet egyik pedagógusa — a kisegítősök mellett a beszédhibásokkal és a leendő iskolásokkal is foglalkozik — ez egyben megelőzés is! — Ügy hallottam, a község lakói, a szülők nem közömbösek az iskola problémáival szemben ... — Szükségmegoldásként új tantermet, illetve gyakorlati helyiséget, úttörőszobát alakítanak ki társadalmi muftká- ban a volt orvosi rendelőből,' lakásból. Rettenetesen szűkösen vagyunk — 15 évig tudtunk egy műszakban tanítani, most nem, pedig ha ég-föld leszakad, ezt meg kellene oldani!... Ebben segítenek a szülők. Amíg mód nem nyílik új iskola építésére, addig négy helyen is tanítunk, csak újra egy műszakosak legyünk végre. Persze, nem csak ebben kapunk segítséget a szülői munkaközösségtől — a tankötelezettségi törvény végrehajtásában általában is. A veszélyeztetett gyermekek szüleit külön Is összehívjuk a problémák megbeszélésére — a gyermekük jó tulajdonságait, értékeit épp úgy elmondjuk, mint a • gondokat. így tudjuk együtt nevelni is a tanulókat, nem csak oktatni. Minden gyerek kincs — közösen tehetünk értük többet! G. Kiss Magdolna
