Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

Négy ötlet Beüvegezett képeinket sohase tisztítsuk vízzel. A víz, minden óvatosság ellenére könnyen befolyhat az üveg alá. Még néhány csepp is tönkreteheti az alatta levő képet, le­gyen az olajfestmény, akvarell, grafika, vagy akár csak fénykép. Az üveg tisztításához használjunk Tükör ablak- tisztítót, vagy puha flanellruhára felvitt kevés Sidolt, amely­től pillanatok alatt tiszta és csillogó lesz. A fiatalok szeretik saját kezűleg dekorálni szobájukat. Az egyszerű Jükör is mutatósabb, ha színes motívumokat festünk a négy sarkára. A motívumot átlátszó pauszpapír­ra rajzoljuk, majd aiája indigót téve, a tükör sarkára he­lyezzük és átmásoljuk. Ezután periig vékóny ecsettel, a szobában előforduló színekkel harmonizálva kifestjük. Bizony megesik, hogy szorít az öv, de nincs már több lyuk rajta. Ne bökdössük, szurkáljuk össze-vissza, hanem vegyünk a lyukak nagyságának megfelelő vastag , szöget elő, helyezzük a kívánt helyre, tegyük az övét egy deszka­lapra és kalapáccsal üssünk rá a szögre. Ugyanolyan kerek lyuk keletkezik, mint az előzőek. Nemegyszer tapasztalja a háziasszony, hogy a vasaló alja érdes, tapad, ragad — valószínű műszálas anyag éghe­tett meg alatta. Fi'nom dörzspapírral húzzuk át könnyedén, majd egy gyertya végére tegyünk kis vászohdarabot, s «zon át a gyertyát házzuj? többször végig a vasaló talpán. Igény a szeretedre Az emberek többségében nem fogalmazódik meg tu­datosan az érzelmi biztonság iránti igény — és mégsem élhetünk nélküle.* Hiánya súlyos lelki problémákhoz ve­zethet. Az érzelmi biztonságot párhuzamba vonva az anya­gi biztonsággal, a gyakorlat­ban lényeges különbség je­lentkezik. Az anyagi bizton­ság kérdéseivel mindenki foglalkozik és igyekszik éle­tében kialakítani az anya­gi biztonságot jelentő ked­vező körülményeket. Az ér­zelmi biztonság iránti igé­nye ugyanígy mindenkinek megvan, — de mégsem ke­zeljük ezt a kérdést olyan súllyal, mint az anyagiakat. Pedig érzelmi biztonság nél­kül olyan az élet, mint a sótr lan étel. Nincs íze, aromája. Az érzelmi biztonság az élet „sója”. Rendkívül fontos ez az ér­zés már gyermekkorban, ami­kor a szülő szeretete jelen­ti a gyermeknek azt a bizton­ságot, hogy nincs egyedül, van, aki szereti, gondozza. Ebből eredően jól érzi magát otthon, sőt ez a tudat elkí­séri mindenhová, önbizalmat ad, kiegyensúlyozott élet­szemléletet. Ha ez a bizton­ság valamilyen okból csök­ken vagy megszűnik, a gyer­mek félénk, gátlásos lesz, elveszti biztonságérzetét és súlyosabb lelki következmé­nyei is lehetnek. Nem sza­bad tehát a szülőnek a gyer­mek biztonságérzetét meg­zavarni azzal, hogy nem nyújt elég szeretetet (itt nem az anyagi ellátottságra gon­dolok, hanem a bensőséges beszélgetésekre), vagy példá­ul válás esetén a gyermeket nevelő szülőnek megrendíte­ni a másik szülő Iránti hi­tét, bizalmát (pedig de sokan elkövetik ezt a súlyos hi­bát!). Az érzelmi biztonság hiá­nya különösen égető idősebb korban, amikor már érett, kiforrott, érzelmek válnak „üresjárattá”, ha nincs, aho­vá az ember szeretettével kapcsolódhatna és ezáltal ér“ zelmi biztonságban erezhetné magát. A szeretetkapcsolat az idősebb és az idős ember éle­tét is megszépítheti és egész élete során benne megérett, kifinomult lelki értékeinek gazdagságát is felszínre hoz­hatja. De ha nincs az idősebb embernek ilyen szeretetet adó és szeretet kapó érzel­mi kötődése, akkor hiába van meg anyagilag mindene, mégis sivárnak érzi az éle­tét, hiszen boldogság nélkül élni nehéz. Nem kisebb az igény más életszakaszban sem az érzel­mi biztonság életörömet, élet­igenlést jelentő jó érzésére, — csak a dolgozni járó em­bernek kevesebb ideje van ezzel a lelkiigénnyel eleget törődni. A kiáltó érzésekre hangfogót tesz a rohanó élet eseményözöne. De azért sú­lyos teherként lesz az útitár­sa a hiányérzet. mindaddig, amíg fel nem oldódik egy biztonságot jelentő kapcsolat­ban. Sokan tévesen azt hi­szik, hogy csak a nőknek van szükségük érzelmi biztonság­ra. Ez nem így van. A férfi­aknak is éppen olyan szük­ségük van erre, mint a nők­nek. Hiszen az érzelmi kap­csolatban bontakozhat ki férfi mivoltának minden szépsége, értéke. Ezért ne elégedjenek meg szexuális együttlétre degradált kapcso­lattal. hanem keressék az értékesebb életformára uta­ló. tartalmasabb kapcsolatot. Vannak az ember életében rövidebb-hosszabb szakaszok, amikor érzelmileg egyedül van, vagy ha van is társa, már nem kötődik hozzá (pl. elhidegült házastársak.) Ilyenkor elemi erővel tör fel a .szeretetkapcsolat utáni vágy, amely szinte éget... Ki ne ismerné az érzést: sok ember között magányosan. Pedig sokszor tőlünk is függ, hogy felszámoljuk az egye­düllét érzését és valakihez kötődjünk. Ez a kötődés nem csak szerelmi kapcsolat ese­tén jöhet létre, hanem érzel­mi biztonságot nyújthat a jó rokoni, szomszédi, mun­kahelyi, baráti, sporttársi és egyéb hasonló kapcsolat is. Életörömet jelentő érzés, ha abban a tudatban élhe­tünk: valaki törődik velem, örül ha lát, szívesen tölti ve­lem az idejét, ha segítségre van szükségem, nem vagyok egyedül. Talán egy mon­datban így is fogalmazhat­nám: a tartalmasabb emberi kapcsolatok kialakítása vol­na ideális célkitűzés. Ne ro­hanjunk el egymás mellett, hanem vegyük észre a sze- retetre, érzelmi biztonságra vágyó EMBERT és nyújt­sunk egymásnak baráti ke­zet. .. Sokkal értékesebb lesz az életünk... Pást Katalin HUMOR — Hova mennek jövőre hya- ralni, szomszéd? .. — A Tátrába. — Na, az fog egy kis pénzt jelenteni! — Már megbocsásson, én oda pihenni megyek, nem pe­dig keresni! ☆ ☆ Házastársak beszélgetnek: — Ez borzasztó, hogy te mennyit költesz cigarettára! — Akkor ezentúl te vedd nekem a cigarettát drágám! Az edző szemrehányást tesz tanítványának: — Hányszor mondtam már heked, hogy ez hármasugrás! Ezt a 16 métert háromszorra és nem egyszerre kell átug­ranod! ☆ ☆ ☆ — Nem akarom magát pénz­zel megsérteni — mondja a vendég a pincérnek fizetés közben —, azért hagytam itt magának a tányéron egy kis krumplit mártással... Autósok figyelmébe A szem és a sebesség A látásnak a közlekedés­ben elsőrendű szerepe van: a gépjárművezető döntései­nek, cselekedeteinek mintegy 90 százalékát az határozza meg, amit lát. Kísérletek ta­núsága szerint az átlagos gépkocsivezetők a nagyobb távolságot csak jelentős hi­baszázalékkal tudják megbe­csülni. Kisebb távolság ese­tén — mintegy 50 méterig —, viszont a becslés majd­nem megegyezik a tényleges távolsággal. Például a 100 méteres távolságot 110—120- nak, a 200 méteres távolsá­got csaknem 300-nak vélte a kísérleti vizsgálatokban rész­vevők nem kis hányada­A sebességbecslés vonatko­zásában sem jobb a helyzet. A saját és a szemben közle­kedő jármű sebességének megítélésében egyaránt álta­lános jelenség az alábecslés. Ezt persze a környezet is befolyásolja: szűk utcában haladva a járművezető túl­becsüli a sebességet, széles, sík terepen viszont a való­ságosnál kisebbnek véli (ez utóbbi érvényes rossz látási viszonyok esetére is). Egy kísérletsorozat alatt nem volt ritkaság, hogy a 130 km/óra sebességgel szemközt haladó jármű tempóját 80—90 km/ óra értékűnek vélték az au­tóvezetők. A problémát tovább bonyo­lítja, hogy a sebesség növe­kedésével csökken az a látó­mezőzóna, amelyre a figye­lem összpontosul. Belátható tehát, hogy az előzéses bal­esetek gyakorisága annak kö­szönhető, hogy az emberi szem sem csalhatatlan. Aki tehát előzésbe kezd, gondoljon a defenzív vezetés alapszabá­lyára: ha valami miatt ké­telye támad, előzzön-e, vagy sem, akkor cselekszik helye­sen, ha a hem mellett dönt! A helyes távolság- és sebes, ségbecslés persze nemcsak az előzésnél lenne fontos, hanem a közlekedés sok más mozza­natánál is, így például a kfV vetésnél. Az úgynevezett „rá-' futásos” balesetek a világon* mindenütt sok gondot okoz­nak. Egy svájci felmérés sze-' rint az autópályákon az ösz- szes balesetek több mint 20 százaléka a követési távolság helytelén megválasztásából adódik. Ebben az esetben az emberi látás egy másik gyen­géje is szerepet játszik, az,’ hogy az előttünk menő, vagy mögöttünk érkező autó hala­dását nem eléggé „térhatású* an” látjuk. Erre már meglel hetősen régen rájöttek, s ép-i pen ezért találták ki, tették kötelezővé a féklámpát. így azután már egy újabb ténye­ző is felhozható a baleseted magyarázatául, a rossz reá ki ciókészség, amiben a szem­nek már csak másodlagos szerep jut. A helyes követési távolság megválasztása és „beállítása” — az egyes sebességi értékek­hez tartozó,, fékutak: ismere­tében — jó szemet kivan (és sok-sok tapasztalatot). Talán nem lesz haszontalan felele­veníteni, hogy a lakott terü­leteken megengedett 60 krrvf óra sebességgel haladó jármű féktávolsága száraz úton 18j csúszós úton pedig 36 méter (a csúszósság foka, a gumik) állapota és több más tényező persze még erősen módosít­hatja ezeket az értékeket.) Akiknek rossz a távolság-: és sebességbecslő képessé­gük, azok számára a követési távolság időegységben • való „felmérését” javasolják a szakemberek. Ez a gyakorlat­ban azt jelenti, hogy legalább annyinak kell lennie a köve-11 tési távolságnak, mint ameny- nyit ad autónak — az adott sebességgel — 2 másodperc alatt kell megtennie. A mi­nimális követési távolságot tehát 2 másodperc körül kell megválasztani, ami némi gya­korlással könnyen elsajátít­ható. B I. Mesesarok Turcsiorrú tervei Bár már beköszöntött a tél, s hideg északi szél fújt, a föld keménnyé fagyott, a ba­romfiudvaron változatlanul zajlott az élet. A tyúkok a szemétdomb körül kapirgál- tak, a hízásra nem fogott li­bák és kacsák gágogva, illet­ve hápogva le-föl sétálgattak. Bodri kutya éber őrként fi­gyelte őket, s néha fázósan összerázkódott. Ott futkározott és túrkálás- ra alkalmas helyet keresett három süldő malac is. A gaz­daasszony kiengedte őket az udvarra, hadd mozogjanak. A nyáron születtek, már meg­erősödtek a hideg nem ártha­tott meg nekik. A három sül­dő közül a legkisebbet a ba­romfiudvar állatai egymás kö­zött csak Turcsiorrúként em­legették. Azért,, mert olyan pisze orra volt* hogy az még egy malacnál is ritkaság. Nos, Turcsiorrú viszont nem volt olyan szeré'ny, hogy azt kicsisége láttán az ember gon­dolná. Nem beszélt róla ugyan, de nagy terveket forgatott a fejében. Egyébként éppen azért hallgatta el ezeket, ne­hogy valaki megakadályoz­hassa megvalósításukat. Változtatni akart a világ — akarom mondani a baromfi- udvar — régóta kialakult rendjén. Mert miért van — gondolta — a kacsáknak úsz- tatójuk,- s nincs a malacok­nak hempergésre alkalmas po­csolyájuk? Nem igazság, hogy a kacsáknak ennyire a ked­vükben járnak. Vagy például Bodri kutya akkor megy be a házába, s jön ki onnét? ami­kor akar, s őket, a süldőket viszont legfeljebb kiengedik,' aztán meg bezárják. Először arra gondolt, hogy a kacsákat világgá zavarja, s aztán kijelenti, hogy a ka­csaúsztató most már az övé. Nagy lendületet véve a ne­hézkesen totyogó kacsák közé rohant, és sikerült is szétug- rasztania őket. De a kacsák ánnyira nem ijedtek meg, hogy elhagyják a baromfiud­vart. Ezután Bodri kutyára pró­bált ráijeszléni. A közelébe sündörgött, majd az öreg disznókat utánozva, hangos röxögéssel rámordult. Bodri azonban nem ijedt meg a sa­ját árnyékától, s foga fehér­jét kimutatva olyan hangos ugatással válaszolt, hogy Tur­csiorrú néhány percre min­denféle világmegváltoztató tervéről elfeledkezett. Ahogy elmúlt a félelme, még több mindennel próbál­kozott, de sorra kudarcot val­lott. Végül is azt érte el. hogy még testvérei is elfordultak tőle. Hiába mént közéjük, s próbált hozzájuk dörgölőzni, azok megvetően félrefordítot­ták a fejüket és távolabbra ballagtak. Turcsiorrú ezután már nem támadott senkire sem, hanem magyarázkodni kezdett. El­sős''.'ban a két süldőtéstvéré­nek szánta a szónoklatot. El­mondta, hogy szerinte rosszul van berendezve a baromfiud­var, mert mindenki nagyobb szabadságot élvez, mint ők. Mindenkinek van saját he­lye, csak nekik nincs. A két süldőtestvér közül az idősebb — látva Turcsiorrú kínlódását — válaszra méltat­ta. Mondta többek között, hogy nekik éhhez semmi kö­zük, hiszen ők tulajdonképpen nem is a baromfiudvar lakói. Ne is akarjon az itt kialakult renden változtatni, mert egy­részt semmi köze hozzá, más­részt úgysem tud... Turcsior­rú azonban ezt nem értette meg. Azt gondolta, hogy a bátyja megalkuvó. Ezután azonban senki sem állt szóba ve'.e. Nem is tö- •rődtek ve'-e. ígv aztán nem volt jobb választása, mint­hogy fülét, farkát behúzva — egyedül maradva — a diszn >- ól mellett a iéghideg. fe<»i"et földre lefeküdt, s várta v- - \y a gazdaasszony bee""’- . Sz. I*. NOCSáD — 19Ö0. január 27., vaichnap í I

Next

/
Thumbnails
Contents