Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-23 / 18. szám

Bástí István pályafutásáról Egy játékos befejezte Mottó: „Kérem én még nem játszot­tam, Nem játszottam, Nem játszottam, Játszani szeretnék mostan.’* (Szép Ernő: Gyermekjáték) | , A játékos január 3-án még Ott volt az évnyitón, meg­hallgatta a beszédeket, majd á végén maga .s szólásra emelkedett. Enyhén reszke­tett a hangja. halkan, de mégis érthetően azt mond­ta; „Szeretném bejelenteni, hogy befejeztem aktív labda­rúgó-pályafutásomat.” Aztán leült, talán kicsit megköny- nvebbülten. hogy sikerült ki­mondania azt, amivel már hónapok óta viaskodott. Né­hány másodperces csend je­lezte a társak együttérzését, de ők természetesnek tartot­ták a 36 éves labdarúgó visz- szavonulását. Hamar napi­rendre tértek afelett, hogy Básti István nem fut velük ki többet a Stécé színeiben brinoki oontokérl küzdeni. A szőke , középpályással beielentése után 2 héttel ta­lálkoztunk. s addigra már lát- hatólas sikerült lecsillapítania önmagábap a nagy elhatáro­zás utórezgéseit. — Ez az élet rendje — kezdte beszélgetésünket. — Nem a bejelentés volt szá­momra nehéz, hanem az el­határozást érlelő álmatlan éjszakák sora. Borzasztó volt, de be kellett látnom, hogy az ember szervezete elhasz­nálódik, a végtagok egyre las­sabban engedelmeskednek a fej parancsainak. Meg a de' rekam sem bírta már a ter­helést. Egy rossz mozdulat elég volt ahhoz, hogy hóna­pokra-szinte teljesen mozgás- képtelenné váljak. így az­után önmagából adódott a feladat, hogy változtassak a hosszú évek megszokott rend­jén. Mikor a pályakezdés em­lékeire terelem beszélgeté­sünk fonalát, házigazdám három vaskos fényképalbu­mot helyez elém, s lelkesen lát hozzá a lapozáshoz. Az első oldal grundfocistáiról rögtön elbeszélésbe kezd: — Az acélgyár környékén nőttem fel, s már első esz- mélésem idején ott kísértett a labda varázsa. Az ötvenes évek elején ez nem volt csoda, hisz az egész ország a futball bűvöletében élt, száz és száz ifjú Bozsik, Ko­csis és Puskás kergette a „oőrt” városunk grundjain. Iskola és futball jelentette so­káig az életemet, meg télen a kiegészítő sportok. A Mali- novszkij úti iskolába jártam, s itt kóstoltam meg először a siker ízét; 1958-ban ezüstér­met nyertünk Csillebércen az országos iskolai bajnokság döntőiében. . — Mikor került egyesület­hez? — 1959-ben igazolt le az SBTC ifjúsági csapata — vá­laszol, s mutatja az első csa­patképet. — Az akkori társak neve már nem sokat mond, hiszen közülük egyedül én lettem ismert játékos. Az albumom további része vi­szont kicsit Stécétörténelem is, mert mindvégig ennél a klubnál sportoltam. Végig­jártam az egyesületi „rang­létrát”, az ifjúsági II-ből ju­tottam el 4 év alatt, a fel­nőttek öltözőjéig. Első ed­zőm, Menich István a bal- összekötő posztjára állított, s érdekes módon — jobblá­bas létemre — végleg a pá­lya bal oldalán ragadtam. Milyen volt akkor a játékom? Viszonylag gyors, s meglehe­tősen sok gólt lőttem. Így az­után a következő évet már az NB I-es ifjúsági bajnok­ságban játszottam, sőt tag­ja lehettem annak a megyei ifjúsági válogatottnak is, amely 1962-ben országos baj­nokságot nyert Tatán. Egy év múlva a felnőttek között ta­láltam magam, s Grosics Gyula edző a csatársor min­den posztján szerepeltetett. Szinte minden NB I/B-s mérkőzésen kezdőcsapatban voltam, olyan társak között, mint Szojka, Taliga, Toldi, Ferencz, Oláh, hogy csak né- hányukat említsem. Közü­lük nem egy lett később az edzőm, vagy a vezetőm. — És az első NB I-es mér­kőzés? — Nos. az is eljött lassan. Hazai pályán mutatkoztam be 1965-ben az első osz­tályban a Vasas ellen, s 1—1 lett a végeredmény. A bal- szélső posztján. léptem pályá­ra és nem okoztam csalódást. Még ebben az évben meghív­tak az utánpótlás-válogatott­ba, s játszottam is Anglia és Ausztria csapatai ellen. Ez a kép akkor készült — mu­tatja —, először voltam címe­res; mezben. — • A következő, esztendő már nehezebb volt számomra, hiszen Jeck Ferivel váltottuk egymást a balszélen. Ekkor ’ három olyan játékos Is volt a csapatban, aki később A* válogatott lett: Kocsis, Bán­kúti és Szalai. 1967-ről is ér­dekes felvételt tudok mutatni. Olyat, amely az MNK-dö' itőn készült Igaz, 1—0 arányban kikaptunk a Győri ETO-tól, viszont ezen a mérkőzésen állt össze először a később híressé vált, Szalai, Répás, Básti középpályás sor. Nagy­szerű partnerek voltak, jól bántak a labdával, sokat fu­tottak, láttak a pályán, ne­kem szinte csak „reprezentál­nom” kellett mellettük, el­osztani az általuk kiharcolt labdákat. Talán ekkor érez­tem először igazán stabil játékosnak magam. Aztán következett Mexikó, az olimpia. Szerencsém volt, be­válogattak az olimpiai csa­patba, három alkalommal pá­lyára léptem, s nekem is nyakamba akasztották az ara­nyat. Életem egyik nagy pillanata volt a győzelmün­ket hirdető magyar Him­nusz hallgatása, a magasra kúszó nemzetiszínű zászló lobogása. — Mint érdekességet, hadd említsem meg, hogy albu­momban először ebben az évben jelenik meg arc a je­lenlegi STC-bői, mégpedig a Kajdi Tibié. — Nem tette önelégültté a mexikói siker? — Ezt mások jobban meg tudják ítélni, de kétségtelen, ekkor váltam ismert, talán kicsit irigyelt emberré. Jó volt a népszerűség fényében sütkérezni, s ez klubcsapa­tomnak is hasznára vált. Egészséges önbizalommal lép­tünk pályára, s hamarosan a vidék legjobbjai lettünk, sőt 1971-ben a nemzetközi po­rondra is kiléptünk. Az UEFA Kupában indultunk, de már az első fordulóban alul­maradtunk a görög AEK At­hén csapatával szemben. — 1972 a müncheni olim­pia esztendeje. Tudjuk, hogy kijutott a játékokra, ám mégsem szerepelt. Miért? — Illovszky Rudolf szerint nemzetközi mércével mérve nem volt korszerű a játékom, nem voltam elég erőszakos, rámenős. Ezért meg kellett elégednem a tartalékok há­látlan szerepével. Bár az olim­pia varázsa, az élmények so­kasága némileg kárpótolt, mégis fáj az ezüstérem elma­radása. Viszont a hazai baj­nokság gyógyírt jelentett, hiszen ekkor érte el csapa­tom fennállásának eddigi legnagyobb sikerét, a bronz­érmet. Ez az 1972—73-as har­madik hely volt a csúcs, et­től kezdve fokozatosan csúsz­tunk egyre lejjebb. Még Ko­vács Imre edzősködése alatt tartottuk magunkat, de Dávid Róbertnél már mutatkoztak a bomlás jelei Meglazult a csapat egysége, klikkek ala- 1 kultak, s ez aztán kiesésünk­höz vezetett. Ezért nem szíve­sen emlékszem erre az idő­szakra. — Az NB II-ben kevés al­kalommal játszott! Mi volt az oka? — Ekkor, 33 éves korom­ban ért életem első komoly sérülése, mégpedig a második fordulóban, Egerben. A sport­kórházi porcműtétet hosszú lábadozás követte, ezért csak az utolsó öt találkozón lép­tem pályára. Aztán 1979-ben újabb súlyos sérülés, szalag- szakadás következett, ám ennek ellenére 15 találkozó­val szaporítottam NB I-es mérkőzéseim számát. Ebben nagy segítségemre volt Lakat Karcsi bácsi és a lelkes tar­jám közönség is. — ősszel már csak 20 NB I-es percem volt, a DMVSC ellen, a gerincbántalrftaim új­ra és újra jelentkeztek. El­jött a számvetés ideje, fel­tettem magamnak a kérdést, hogyan tovább? Rengeteg él­ményem volt, eljutottam 15 országba, olimpiai ^bajnok let­tem, 327 első osztályú talál-, kozón .vettem részt, talán sok, talán kevés amit elértem, de be kellett látnom; nincs to­vább! Az élet más köteles­ségeit, más örömeit kell elő­térbe állítanom. Jó szakmám van, fogtechnikus, s a 25-ös Fogtechnikai Vállalatnál se­gítőkezek nyúlnak felém, pó­tolnom kell esztendők szak­mai mulasztását. A családom­mal is többet tudok foglal­kozni, s igyekszem a fiamból sportembert nevelni., — A játékkal végleg sza­kít? — Csak a labdarúgással, bár nem fogom kerülni a kispályás mérkőzéseket. Ed­zői ambícióim nincsenek, ve­zető sem akarok lenni, mert ez is, meg a szakmám is egész embert kíván. Majd ki­járok a mérkőzésekre, hét­közben meg teniszezem. — Szóval a sport, a játék szeretete mindvégig megma­rad bennem, míg élek. addig játszom, hiszen most is úgy érzem, hogy: „Kérem én még nem ját­szottam”. .. Kiss László Miklós Teremfoci sol< szép góllal Vastaps a sportcsarnokban A hét végén a hatos döntő mérkőzéseivel folytatódtak a salgótarjáni sportcsarnokban rendezett labdarúgó-teremtor­na küzdelmei. A nagyszámú nézősereg izgalmakban bővel­kedő mérkőzéseket láthatott és sok szép gólnak tapsolhatott. A lejátszott mérkőzések kö­zül ki kell emelni a vasárnap délelőtti Szénbányák—Főisko­la rangadót, melynek végén zúgott a vastaps. A volt NB I-es játékosokból álló csapat rutinja kevésnek bizonyult a fiatal főiskolások lelkesedésé­vel szemben. A férfiak mel­lett a nők is bekapcsolódtak a küzdelmekbe és két mérkő­zést játszottak az ötödik és a hetedik helyért. Női mérkőzések: a 7- he­lyért öblösüveggyár—Építők 6—0 (3—0), v.: Gordos. Az 5. helyért Élelmiszer-kisker.— BRG 3—0 (2—0), V.: Pepsinsz* ki. Férfimérkőzések: SKÜ— SZÜV 2—2 (1—1), v.: Komló- si. SKÜ: Vári—Lisztóczki, Gáspár—Smelkő, Pálmai, An­tal. Csere. Berta, Putnok, Sze- berényi. Sebők. SZÜV: Fe­rencz—Bakos, Hoffer—Komfca, Fekete, Tábori- Cs.: Erdei. Hí­ves, Nagy, Lengyel. Hétméte­resekkel az SKÜ győzött. Gól­lövők: Smelkő (2), ill.: Kom­ka, Tábori. Jó: Vári, Smelkő, Antal, ill.: Fekete, Tábori, Fe­rencz, Hoffer. Főiskola—ZIM 6—3 (3—1), v.: Pepsinszki, Szívós—Vas, Szabó—Radvá- nyi, Hegyi, Németh. Cs.: Ga- ran, Kis, Zay, Révai. ZIM: Séber—Tóth, Három—Botos, Üjházi, Bandúr, Cs-: Egner, Nádor. Góllövők: Németh' (2), Révai (2), Radványi, Hegyi, ill.: Újházi (2), Három. Jó: Szívós, Szabó, Németh, ill.: Újházi, Bandúr. Szénbányák— Öblösüveggyár 3—1 (1—1), v.: Molnár. Szénbányák: Szőke— Gecse, Taliga—Szojka, Szalai, Jeck. Csere: Geszti, Angyal, Toldi, Boskó, Kökény, Veres. Öblösüveggyár: Simó—Král, Pindroch—Horváth F„ Hor­váth Gy„ Takács- Cs.: Győri, Csala. Góllövők: Jeck, Kö­kény, Boskó, ill.: Horváth F. Jó: Jeck, ill.: Pindroch, Hor­váth F. SZÜV—ZIM 12—0 (9—0), v.: Molnár. SZÜV: Fe­rencz—Bakos, Hoffer—Komka, Fekete. Tábori. Cs.: Lengyel, Nagy, Erdei. ZIM: Séber—Bo­tos, Három—Bandúr, Újházi, Egner. Cs.: Nádor, Tóth. Gól­lövők: Fekete (4), Nagy (3), Tábori (2), Komka (2), Erdei. Jó: Fekete. Tábori, Erdei, ill.: Üjházi. Öblösüveggyár—SKÜ 5—3 (3—2), v.: Gordos. Öblös- üveggyár: Simó—Horváth Gy., Pindroch—Král, Takács. Hőre váth F. Cs.: Csala. Szántó,' Győri. SKÜ: Vári—Gáspár, Sebők—Smelkő, Antal, Pál­mai. Cs.: Szeberényi, Berta; Putnok. Góllövő: Horváth F. (2), Král, Takács, Horváth Gy., ill.: Putnok, Berta, An­tal. Jó: Simó, Horváth F.,’ Horváth G.y„ ill.: Antal. Szén­bányák—Főiskola 2—2 (2—1); v.: Komlósi. Szénbányák: Sző­ke—Gecse, Kmetty—Szojka; Szalai. Jeck, Cs.: Geszti, An­gyal, Veres, Boskó. Toldi. Kö­kény. Főiskola: Szívós—Vas,’ Szabó—Hegyi, Radványi, Né­meth- Cs.: Révai, Kiss, Ga- ran, Zay. Góllövő: Jeck, Ve­res, ill.: Radványi (2). Jó: Ge^ cse, Szalai, Boskó, ill.: Szívós; Szabó, Hegyi, Radványi. A góllövőlista, 10 gólosa Jeck (Szénbányák), Révai (Fő­iskola, 9 gólos: Tábori (SZÜV), Fekete (SZÜV). 8 gó­los: Horváth F. (Öblös), TaJ kács (Öblös). A torna állása 1. Szénbányák S 2 1 - 14— 8 8 2. SZÜV 3 2 1 - 18— 2 T 3. Főiskola 3 2 1 - 13— 7 7 4. Öblösüveggyár 3 1-2 7—11 S 5. SKÜ 3-12 7—12 8 6. ZIM 3 - - 3 8—27 4 Béres János Hatodik alkalommal DIB kézilabda Palóc Kupa Balassagyarmaton Immár hatodik alkalommal indul Nógrád megye kézilab­dasportja a balassagyarmati nemzetközi kézilabdatorná­val. 1980-ban csak férfiak küzdenek a rangos versenyen és készülnek a nagyon fontos­nak és nehéznek ígérkező baj­noki küzdelmekre. Megyénk csapatai számára remélhetően megfelelő számú felkészülési mérkőzést jelen­tenek, hiszen az STC NB I/B-be jutott csapatának ki kell harcolni a bennmaradást, a BSE pedig az NB II-be va­ló visszajutást tűzte célul. Ki­lenc csapat nevezését fogadta el a versenybíróság, melynek már hagyományosan a szom­szédos Detva (Csehszlovákia) adja a nemzetközi rangot. A küzdelem 1980. január 2C-án rajtolt és március 16-án feje­ződik be. A versenykiírás alapján az egyszeri körmér­kőzés után az első öt helye­zett csapat az „A” csoportban tovább folytatja a küzdelme­ket a* 1—5. helyért, míg a „B” csoportban a 6—9. helyért mérkőznek. Résztvevő csapatok: Detva (csehszlovák II- liga), STC (NB I/B.), Váci Fonó, Váci Híradás, Nagymaros (mindhá­rom Pest megyei I. o.), Érsek- vadkert, Tereske, STC II., Bgy. SE (mind a négy Nógrád me­gyei I. o.) Reméljük a kupa minden csapatnak hasznos tapasztala­tokat, megfelelő felkészülést jelent, ami a bajnoki eredmé­nyekben realizálódik. Eredmények: 1. Váci Hír­adás—Érsekvadkert 21—5 (13—8), v.: Komoróczy, Zor- ván. Legjobb góldobók: Nyol­cas, Rozmán (5—5), ill-: Cseh Z. (5), 2. Váci Fonó—Detva 19—17 (10—8), v.: Komoróczy, Zorván. Hatalmas küzdelem, helyenként kemény csatában a váci csapat jobb kapustel­jesítménye döntőnek bizonyult. Szondái bravúr Példa fiataloknak és idősebbeknek Egy kis község sportéleté­ről van szó. Szandán 1947 óta semmi­lyen sporttevékenység nem folyt. 1978-ban a fiatalok el­határozták, hogy labdarúgó­szakosztályt alapítanak. Az idősebb korosztályból senki sem merte vállalni' a vezető szerepet. Ennék ellenére az 1978—79-es bajnoki szezon­ban már a csapat indult. Ugyanis három fiatalember vállalta a vezetéssel járó feladatokat, gondokat. A sportkör elnöke Koplányi Árpád lett, helyettese Fábián János, a pénztáros Majoros László. Ezután a csapat kisebb- nagyobb buktatókkal, a várt­nál gyengébben szerepelt. A második év elejére viszont kiváló csapatot sikerült ko­vácsolni a három „fiúnak”. Az első hat mérkőzés után a csapat a járási B. osztály­ban az első helyet foglalta el. Ezután a csapat megtar­totta vezető pozícióját és a bajnokság őszi befejezésekor is az első helyen állt, veret­lenül. 1. Szanda 10 7 3 — 32—12 17 Koplányi Árpád, SE-elnök után a stafétabotot dr. Be- recz Ferenc vette át. A csa­pat kitűnő szereplése láttán az idősebb generáció is vál­lalt szerepet a vezetésben, a szervezésben. Így az időseb­bek megkönnyítették a lab­darúgók helyzetét, mivel a volt vezetőség tagjai aktív labdarúgók és ma is szíve­sen állnak bármikor a csapat rendelkezésére. A következtetést levonva: az idősebb korosztály ne csak akkor kezdjen el tény­kedni, amikor már egy ki­formált csapat áll rendelke­zésre, hanem kezdeményez­zen, s ne féljen a kezdeti kudarcoktól. Ebben az eset­ben a fiatalok mutatták meg az idősebbeknek, hogy szer­vezésből, állóképességből ki­tűnően vizsgáztak. Koplányi ■Árpád, Majoros László és Fábián János akaratereje iga­zolja, hogy remek kis kö­zösség, egy kitűnően szerve­zett és remekül játszó labda­rúgócsapat állt össze. Szan­da és a környékbeli labdarú­gás-rajongók örömére. (P-K) Ld.: Molnár (fi), Csabuda (4); ill.: Murin (5), Cservenka (4); 3. Nagymaros—STC I. 21—26 (13—13), v.: Kukucska, Klein. Ld-: Hornyák (8), ill.: Jancsó (11), Szabó (5), 4. Tereske— STC II. 15—30 (5—12), v.: Ku­kucska, Klein. Ld.: Sági (7),' ill.: Ivanics (7), Németh (5), 5. Detva—Nagymaros 23—10 (8—5), v.: Csillag, Kukucska. Ld.: Michalik (5), ill.: Je­szenszki (5). 6- Érsekvadkert— Váci Fonó 19—25 (8—10), vi: Csillag, Klein. Ld.: Fülöp (6), ill.: Molnár (9), Pápa (4), 7. STC. II.—Váci Híradás 15—8 (8—2), v.: Komoróczy, Zorván. Ld.: Ivanics, Bodor (4—4), ill.: Petre (4), 8- Balassagyarmati SE—Tereske 34—18 (20—11), v.: Komoróczy, Zorván. Ld.: Kürtössy (9), Kovács, Fábri (6—6), ill.: Franka (7). Állás az I. forduló után 1. STC n. 2 2 - 2 45—23 4 (+22) 2. Váci F. 2 2 - - 44—36 4 (+ 8) 3. Bgy. SE 1 1 - - 34—18 2 (+16) 4. Detva 2 1 - 1 40—29 2 (+11) ä. STC I. 1 1 - - 26—21 2 (+ 5) 6. Váci H. 2 1 - 1 29—30 2 (— 1) 7. É.-vadk, 2 - - 2 34—46 - (— 8) 8. N.-maros 2 - - 2 31—49 - (—18) 9. Tereske 2 - J 2 33—64 - (—31) L. I. Skarabi hír A svédországi Skaraban a har­madik fordulót játszották a férfi sakkválogatottak Európa- bajnoki sorozatán. A magyar együttes a bolgárokkal ült asz­talhoz és némi meglepetésre mi. nimális előnyre tett csak szert, 4:3 arányban vezetnek Portisch Lajosék, és egy játszma még füg­gőben maradt. A nyolc találkozó igy alakult: Portisch—Ermenkpv 1:0, Bibli—Tringov 0:1, Adorján—Radulov döntetlen, Sax—Georgijev 1:0, Faragó—Inykov döntetlen, Pintér—Popov döntetlen, Lukács—Szpaszov döntetlen, Hazai—Szpiridonov függő. NÓGRÁD - 1980. január 23., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents