Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-23 / 18. szám

A gabonafo»,ga,mi vállalat életéből Eredményes év után, új feladatok előtt Az idei gabonabetakarítás­ra való felkészülést jelenti, hogy a Nógrád megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat megkezdte a szer­ződéskötéseket az állami gazdaságokkal és a termelő- szövetkezetekkel. A fontos munka a tervezettnek megfe­lelő ütemben folyik. Ezzel egyidöben az év eleje is mozgalmas a vállalatnál. Termelési tanácskozásokat .tartanak, ahol igen alapos részletességgel értékelik az elmúlt év munkáját. EJnnek ismeretében készülnek az 1980. évi betakarítási sze­zonra is. A LAKOSSÁG szolgálatában A vállalat munkáját' az el­múlt évi kedvezőtlen idő­járás természetesen befolyá­solta. Kevesebb termést vá­sároltak fel a tervezettnél. Ehhez a helyzethez igazítot­ták munkájukat. Nagy fi­gyelmet fordítottak arra, hogy a lakossági igényt a lehető legjobban kielégítsék. Megnövekedett a háztáji gaz­daságok részéről a különbö­ző tápok, keverékek iránti kereslet. Ez összefügg a ház­táji gazdaságok fellendülésé­vel, ezért — népgazdasági érdekből is —, erre a szo­kottnál • nagyobb figyelmet fordítottak. Sikerült is a ter­melési tervet 3 százalékkal túlteljesíteni. Összesen mint­egy 34 ezer tonna keveréket értékesítettek, többségében a megyében. A vállalat szocialista bri­gádjai a háztáji gazdaságok zavartalan ellátása érdeké­ben kommunista műszako­kat is szerveztek. Minden negyedévben termelési ta­nácskozás keretében értékel­ték az elvégzett munka ha­tékonyságát. Ezzel a jó szer­vezettséggel biztosították, hogy nem volt hiány tápok­ból, keverékekből sem a kö­zös, sem az egyéni gazdasá­gokban. A vállalat életében fontos szerepet tölt be a sütőüze­mek lisztellátása. Az elmúlt esztendőben 30 ezer tonna lisztet értékesítettek. A vég­zett vizsgálat eredményei azt igazolják, hogy kisebb mértéktől eltekintve, sikerült jp minőségű lisztet készíteni. A megyei sütőipari vállalat elenyészően kevés kifogást emelt a liszt minősége ellen. A magánsütödéktől egyálta­lán nem érkezett a vállalat­hoz minőségi kifogás. De azt igazolja a kenyér minősége is, hogy megfelelő megmun­kálás után az elmúlt évben készített lisztből jó kenyeret állíthattak elő. A KORSZERŰSÍTÉS ÉRDEKÉBEN Az idén folytatja a válla­lat a munka javítása érde­kében a beruházásokat. Az elmúlt évben ezen a terüle­ten is szép eredményeket könyvelhettek el. Kiemelke­dő munkaként említhetjük még, hogy elkészült a szé- csényi keverőüzem és meg­kezdte a próbaüzemelést. Err re a létesítményre 34,5 mil­lió forintot költöttek, ami­hez még 12 millió forint for­góalapot biztosítottak a mun­ka megindításához, amelyre előreláthatólag február vé­gén, március elején kerül sor. A keverőüzem beállítá­sával az Ipoly völgyén, a Ménkes-patak folyásán egé­szen Szécsény nagykörzeté­ben biztosított a termelőszö­vetkezetek és háztáji gazda­ságok különböző takarmány- keverékekkel való ellátása. Befejeződött az érsekvad­kerti malom fejlesztése, ez­zel az eddig emberi erővel végzett zsákolást teljesen gé­pesítették. Pásztón az 5000 tonnás vasúti raktár készült el. Idén folytatják a balassa­gyarmati 5000 tonnás csar­nokraktár építését. Ennek be­fejezésére az esztendőben ke­rül sor. A MUNKA JAVITÄSA A vállalat, idei munkája szervezése során nagy fi­gyelmet fordít a takarékos­ságra, a munkafegyelem to­vábbi javítására, valamint a hatékonyabb tevékenységre. Mindennek a termelőüzemek eredményességére kell jobb kihatással lennie. Koncentrált útkorszerűsítés A közúthálózat idei fejlesztési tervéből Az úthálózat korlátozottabb fej- Hatvan—Gyöngyös közötti szakasz tálával ogyüU kerül sor. a 37-es lesztési lehetőségeinek koncenl- építését s tovább haladnak az s/.amu főút rekonstrukciójára. Bu- rálásával törekednek az ötödik M—1-es autópályán, ahol Bicske d 1—M—17-es beve­ötéves tervben előírt legfontosabb és Tatabánya kozott mintegy 20 dapesten az M 1 M , cs beve feladatok teljesítésére, arra, hogy kilométer hosszban egyszerre zeto szakaszat hozzak rendbe, s a növekvő forgalom számára ki- épül a kétszer kétsávos út. A az Osztapenko-szobor és Nagy- elégítő szinten biztosíthassák a Budapest Szeged közötti szőllősi út között is kétszer néev­szükséges feltételeket — hangsú- autópálya útépítése egyelőre szu- S£Vosra bővítik az útpályát A lyozzaga KPM közúti főosztályi netel, csak a :k?vül gondot __«_ :j~: i..—a.. nro^ofí 1 orv mAiiff mpffkmdett nidepiteseket . ... . .. — . , f ordítanak a főutak jó állapotá­ra!, .arra, hogy a növekvő nak idei terve. Az eredeti terv métig megkezdett az autópálya építésénél, s a híd- folytatják, korszerűsítéseknél csak részben „ , . . .... esrvrc ..nehezedő” forgalom kö­valósítható meg. A hídépítéseknél Az i^oregertlsftesekre forditha- vetelményeinek megfelelhessenek, és az útkorszerüsíteseknel a tér- to., elsősorban Ennek érdekében az idén mint­vekke! egyezően teljesül. "‘^yamftban'fevö városf°átkel‘é- 'mlT“íí, iák Az eredetihez Képest^ idén ^ e. aszfaUsző'nyeggci. * autópálya-hálózat építése. A köz- sári"“üjhkorsze7űsítéTeketfelUnem taf6dlkr"knbeek,ej^ úti forgalom számára igen fon- kcfdenek.A_ teryek^szerln^^ az “k Autókra szerelhető, megkülönböztető jelzést biztosító villogólámpák fémalkatrészeit pré* seli Kiss Andrásné. Diósjenői lámpák Gépjárművek világítóberende­zéseit, azok alkatrészeit készí­tik és szerelik össze Diósje- nőn, a VILLTESZ Ipari szö­vetkezet telepén, ahol a ha­tékony, jó minőségben vég­zett munka az üzemben dol­gozó asszonyoknak köszönhe­tő. Képeinken közülük kívá­nunk néhányat bemutatni. Kapcsolóbúrák kialakítását végzi Lendvay Istvánné nagy tel* jesítményű berendezéssel. tOS M—3-as autópálya — az ere- „„„ KeresziezebeK uizuisuasa. a itt«* deti ütemnek megfelelően -ősz- EIké,-(ii többek között a 3-as úti költségvetésből 22 ütkereszte- re „eljut” Hatvanig, annál is s2álnj főút miskolci bevezető, a zodést latnak el korszerű feny- Inkább, mert az újabb szakasz mint- városközpontot elkerülő szakasza; s“r“"'póva1' A „ ílfű'Tí* eev 15 kilométeres részén mar ... , ____ nehezen bíró keskeny, vagy ki­e lkészült az érdesített homok- Sátoraljaújhelyen a keskeny sebb teherbírású hidak közül U- •szfalt burkolat Is. Folytatják a nyomvonalú vasúti pálya elbon- et korszerűsítenek. idén összesen 32 kilométernyi út keresztezések biztosítása. A köz­Csernik Endréné világítótestek vetítőtükrét darabolja fémlemezekből. — kulcsár-fotók — niniuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiinimiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiuiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiHMHiauHiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiinBHiiiiiimiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiioiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiuiiiiiHiiiiiiiiiiii. liiiiuiiiiiiiiiiiiiimiii „A párt változatlanul fon­tos feladatnak tekinti a nyug. díjasok, s általában az idős­korúak helyzetének javítását. Államunk, társadalmunk sok­oldalúan gondoskodik róluk. A velük való törődésben nagy szerepük és felelősségjik van a családoknak.” (XII. pártkongresszus irányel­vei). — Csak árva lányt veszek feleségül, hogy anyós- és apósmentes legyen az éle­tem — halljuk nemegyszer a nőtlen férfiak vaskos tréfálkozását, akik szívesen hangoztatják előítéletüket az együttélésről. A fiatal háza­sok és szülök közül is sokan « „jobb távolról szeretni...” elvet vallják, s ha csak tehe­tik — ha lakáshelyzetük en­gedi — úgy rendezik az éle­tüket, hogy ne egy fedél alatt, ne közös háztartásban kell­jen élniük. Valóban, a családon belül meglazultak volna • a generá­ciós kapcsolatok, gyengülnek az érzelmi kötelékek? X Kétségtelen, az utóbbi év- f zedekben társadalmunkkal együtt változott, átalakult a család, de ez nem idézhetett elő alapvető feszültségeket. Sőt, megszűntek bizonyos függési viszonyok, például háttérbe szorult a vagyon sze­repe. Ugyanis régen az volt az öregek családi presztízsé­nek alapja: akinek a nevén van a vagyon, az dirigál. Szociológusok is állítják, hogy társadalmunkban sem­Idoskorúak a családban Együttélés — ellentmondásokkal mi jel se figyelmeztet arra, hogy elszakadnának a rokoni szálak, csak éppen más for­mában jelentkeznek, de ezek már nein gazdasági kötele­zettségek. Hanem: a kölcsö­nös segítség, támogatás jel­lemzi a családtagok együtt­élését. A Központi Statisztikai •Hivatal öregek helyzetéről ké­szített legutóbbi felmérése is azt bizonyltja, hogy Magyar- országon ma is erős az öre­gek és felnőtt gyermekeik kö­zötti kapcsolat. A nyugdíjasok háromne­gyed része él családi környe­zetben, 19—22 százalékuk az unokák nevelését is ellátja. Nagyanyám mindig sajnál­kozott a gyermektelen házas­párok sorsán: — Nem lesz aki eltartsa őket — mondta ilyenkor. Neki négy fia és két lánya jelentette aggkori megélhetésének forrását4 Jól számítottak az öregek: a csa­ládtagok közül mindig akadt egy háztartásbeli, aki otthon, reggeltől estig gondjukat vi­selhette. De mi van ma? Más lett az időskorúak családi státu­sa- a közös háztartásban élőknek csak kis részét tart­ják el — teljes ellátással — a fiatalok, mert saját vagy özvegyi nyugdíjukból futja a megélhetésre. Az se rit­ka, hogy az idősek támogatják a fiatalokat. Anyagi érdek­ről tehát szó sem lehet. Nyug­állományba vonulásuk után inkább az érzelmi-lelki kap­csolat, egyensúly után vágy­nak, miután a munkahelyi emberi kapcsolatokat elveszí­tik. Vpnnak, akik a megszo­kott pozíciójuknál fogva, otthon is úgy gondolják, hogy beavatkozhatnak a családi életbe, s ilyenkor jönnek elő az együttélés konfliktusai: a fiatalok legtöbbször nem haj­landók elfogadni őket, mint irányítókat. Az idős emberek még ha a segítő szándék is vezérli őket, gyakran esnek abba a hibába, hogy állan­dó fontoskodásukkal, leckéz­tető tanácsaikkal időnként megbontják a család harmo­nikus légkörét. Erről Rosz- kowska lengyel pszichológus­nő meglátásai nagyon talá- lóak: „Éld a magad , életét, foglalkozzál a saját dolgaid­dal és csak akkor segíts., ha látod. hogy ezt valóban igénylik” — tanácsolja az öregeknek könyvében. Per­sze a másik végletre is jócs­kán akad példa, amikor ház­tartási robotgépnek, gyermek. gondozónak nézik a „drága nagymamit”, s amikor már munkaképtelen lesz, bete­szik a szociális otthonba. A családnak, mint az em­beri közösség alapsejtjének stabilitása rendkívül fontos, a többgenerációs családok­ban jelentkező ellentmondá­sok kihatnak az egész társa­dalomra. Az elmúlt 10 év­ben, s majd a nyolcvanas években mindinkább meg- változott-megváltozilc az idős­korúak életfelfogása: a népes­ségnek az a része amelyik a felszabadulás utáni évek­ben kezdett dolgozni, s nap­jainkban lesz nyugdíjassá, ilyen hosszú munkában ál­lás után nehezen válik htb-vé, mert egyrészt képzettebb an­nál, hogy kielégítse a főzőka- nál forgatása, másrészt megszokta, hogy évtizedeken át kereső volt a családban. Ezért inkább vállal hivatali, vagy más elfoglaltságot, minthogy otthon maradjon a család szolgálására. Nem vi­tatott, hogy a társadalom szí­vesen venné ha a nagyszülők átvállalnák a bölcsőde, az óvoda szerepét. Csakhogy azt — szubjektív és objektív okok miatt — nem teszik. A ház­tartási munka és gyermekne­velés sok időt, áldozatot kö­vetel, ezért legfeljebb csak alkalmanként adja be a dere­kát a nagyszülő. A másik ok: megfiatalodtak a nagyanyák és nagyapák, nem ritka, hogy a 40—43 éves nő, férfi már unokával dicsekedhet. Ebben a korban pedig még messze a -nyugdíjkorhatár, így a fiatal házasok nem is számíthatnak állandó segítségre. Az együttélés ellentmondá­sai később más formában je­lentkeznek, a magatehetetlen, megrokkan öreg nagy teher a családnak, hisz általában mindenki dolgozik. Nincs ki felügyeljen rá. S emellett a mai időskorúak nem is szere­tik, ha elesettként ápolják őket, mondván: dolgoztak ők egész életükben, megkíván­hatják.a társadalomtól, hogy ilyen esetekben melléjük áll­jon, Egyedül nem maradhat­nak otthon a lakásban, így kerülnek a kórházba, ahol a belgyógyászati ágyak mintegy 35—40 százalékát lefoglalják. Nem kívánom bővebben ki­fejteni, hogy a kórházig fek­vőbeteg-ellátást ez mennyire nehezíti. Több utókezelő-osz­tályra, szanatóriumi helyre lenne szükség: ez az egész­ségügyben bizonyos mértékig átszervezéssel is megoldható, A családi együttélés ellent­mondásai csak erősödnek, ha az intézmények nem képesek megoldani feladataikat, s a családra hárítják. Törődjön a család az időskorúakkal, de erejéhez mérten. Nem vi­tatott, hogy az elmúlt évtize­dekben számos olyan szociál­politikai intézkedés született, amely kedvezően alakította az időskorúak életét. S az is igaz, hogy a jövőben még jobban figyelembe kell ven­nünk a népgazdaság teherbí­ró képességét és csak az ész­szerűig elvén javasolhatunk indokolt fejlesztést az öregek ellátásában. Az intézményeket illetően nem biztos, hogy mindenütt csak a szociális támogatás lenne az egyetlen megoldás, hiszen adódnak problémák, az erők szétfor- gácsoltságából a szervezetlen­ségből is. Az időskorúak hely­zetében tényleges javulást az hozna, ha sikerülne összhan­got teremteni a család és az intézmények között, figyelem­be véve mindehekelőtt azt,' hogy a mai öregek életfelfo­gása, életvitele más, mint elődjeiké: ne akarjuk rájuk erőltetni a tőlük már idegen életmódot, amit magunk sem vállalnánk. Horváth Anita NÓGRÁD — 1980. január 23., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents