Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-12 / 290. szám
Nemzetközi tanácskozás További zavargások bánban Tihanyban Kedden nemzetközi tanácskozás kezdődött Tihanyban Ausztria Kommunista Pártja, a Belga Kommunista Párt, a Bolgár Kommunista Párt, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Dán Kommunista Párt, a Finn Kommunista Párt, a Francia Kommunista Párt, a Görög Kommunista Párt, a Holland Kommunista Párt, Írország Kommunista Pártja, a Kubai Kommunista Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Luxemburgi Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt. Nagy-Bri- tannia Kommunista Pártja, a Német Kommunista Párt, a Német Szocialista Egységpárt, a Norvég Kommunista Párt, a Nyugatberlini Szocialista Egységpárt, az Olasz Kommunista Párt, a Portugál Kommunista Párt, a Román Kommunista Párt, a San-marinol Kommunista Párt, a Spanyol Kommunista Párt, a Svájci Munkapárt, a Svéd Baloldali Párt-kommunisták, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Török Kommunista Párt képviselőinek részvételével. A háromnapos találkozón véleménycserére kerül sor a kommunisták és a szociáldemokraták viszonyának, lehetséges nemzetközi együttműködésének időszerű kérdéseiről. A tanácskozást Gyencs András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára nyitotta meg. Bevezetőjében rámutatott arra, hogy 1976 nyarán Berlinben az európai kommunista és munkáspártok behatóan elemezték a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseit és közös dokumentumban rögzítették a kommunista mozgalom tennivalóinak fő irányait. Az azóta elmúlt több mint három esztendő eseményei igazolták a berlini dokumentum megállapításainak és útmutatásainak helyességét. Az enyhülést fenyegető veszélyek felerősödése, a nemzetközi burzsoázia szélsőséges köreinek fokozódó aktivitása ma még Inkább arra kell késztessen bennünket, hogy ne elégedjünk meg az eddigi eredményekkel, hanem újabb erőfeszítéseket tegyünk az emberiség békés jövőjének biztosításában érdekelt különböző politikai és társadalmi erők közös fellépésének előmozdítására. Úgy gondoljuk — hú2ta alá —. hogy különösen fontos kérdés a kommunisták és a szociáldemokraták közötti együttműködés lehetőségeinek feltárása, mivel a két mozgalom viszonya nagy hatást gyakorol a nemzetközi helyzetre és a nemzeti keretek között folytatott osztályharc feltételeire. Pártunkat ezek a megfontolások vezették, amikor kezdeményezte e tanácskozás megtartását. Gyenes András hangsúlyozta, hogy a nemzetközi életben egyidejűleg érvényesült két ellentétes tendencia. A fő jellemző az, hogy folytatódik a szocializmus, a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség erőinek gyarapodása. A haladó, békeszerető erők együttes fellépésének eredményeként a nemzetközi életben továbbra is érvényesül a békés egymás mellett élés politikája, s ennek nyomán az enyhülési folyamat. Az elmúlt években ugyanakkor fokozódott a haladó erők térhódításával szemben fellépő imperialista körök agresszivitása. Legfőbb törekvésük, hogy a maguk javára változtassák meg a nemzetközi erőviszonyokat, visszaszerezzék elvesztett pozícióikat a világ különböző térségeiben. Az imperialista törekvések nehezítik az enyhülés eredményeinek megszilárdítását, s a békét, a biztonságot fenyegető feszültségeket idéznek elő a világban. Pártunk úgy ítéli meg, hogy az ember'ség számára ma a legsúlyosabb gondot és a legnagyobb veszélyt a tömegpusztító eszközök gyorsuló ütemű mennyiségi növekedése és minőségi fejlődése jelenti. Különösen komoly veszély fenyegeti napjainkban Európa népeinek' békéjét, biztonságát. Az úgynevezett eu- rostratégiai rakéták gyártására és telepítésére vonatkozó NATO-tervek megvalósítása felboríthatja a kialakult európai és ezen keresztül a globális stratégiai egyensúlyt, azzal a következménnyel járhat, hogy tovább bővül a nukleáris fegyverkezésben részes államok köre, s világméretekben növekszik a katonai feszültség. A nemzetközi burzsoázia kommunistaellenes hadjárata ma egyidejűleg két irányban folyik. Hevesen támadja a létező szocializmust; a nemzetközi közvéleményben bizalmatlanságot igyekszik kelteni a Szovjetunió, a szocialista közösség béketörekvéseinek őszintesége iránt; felnagyítja és a rendszer lényegéből 2 NOGRAD - 1979. adódó, megoldhatatlan ellentmondásnak tünteti fel a szocialista építésnek jórészt a fejlődéssel együttjáró átmeneti nehézségeit. A szocialista országok elleni propaganda- kampányt ugyanakkor összekapcsolják a tőkésvilág kommunista pártjaival, valameny- nyi forradalmi erővel szembeni fellépéssel. A politikai nyomás, a gazdasági zsarolás, sőt a burkolt katonai fenyegetés eszközeivel igyekeznek visszaszorítani a kommunisták társadalmi befolyását, megakadályozni közéleti pozícióik további erősödését. Meggyőződésünk, hogy meg. vannak a lehetőségeink és az erőnk az imperializmus szándékainak meghiúsítására, a világ békéjének megőrzésére, biztonságának megszilárdítására, a szocializmus további térhódításának előmozdítására. Az emberiség békés sza. bad fejlődésének biztosításában különleges felelőssége, meghatározó szerepe van a nemzetközi kommunista moz. galomnak. Fellépésünk hatékonyságának az az alapvető követelménye, hogy a külön, böző feltételek között tevékenykedő kommunista pártok valamennyien eredményesen oldják meg feladataikat, folyamatosan növeljék tömegbefolyásukat, erősítsék a társa, dalom életében betöltött szerepüket. Pártjaink között le. hetnek — és vannak is — nézetkülönbségek, ezpkkel összefüggésben gyakran élénk ideológiai-politikai vitákat is folytatunk. Álláspontunk szerint az elvtársi módön, alkotó szel. lemben, egymás álláspontját tiszteletben tartva és annak megértésére törekedve folytatott vita jól szolgálja á marxizmus—leninizmus tudományos elméletének fejlődését, az új kérdések megválaszolását. Nemzetközi harcunk sikeréhez elengedhetetlen, hogy pártjaink időről időre együttesen elemezzék a helyzetet, és ennek megfelelően vegyék számba a legfontosabb és legaktuálisabb közös tennivalókat. Pártunk ezért tulajdonít kiemelkedő fontosságot a kommunisták nemzetközi politikai és ideológiai tanácskozásainak. a rendszeres, alkotó véleménycserének. Az elmúlt több mint három esztendő tapasztalatai megerősítették az európai kommu. nista és munkáspártok berlini értekezletén kialakított közös állásfoglalások helyességét. A földrész kommunista pártjainak kapcsolatai a berlini dokumentumban megfogalmazott elvek szellemében fejlődtek. Számottevő lépéseket tettünk az együttesen elhatározott akcióprogram megvalósításáért. így pártjaink határozott közös fellépése is hozzájárult a neutronbomba nyugat-európai elhelyezését célzó veszélyes törekvések visszaszorításához. Ügy ítéljük meg azonban, hogy még sokat kell tennünk a Berlinben elfogadott elvek érvényesítése, az ott kitűzött célok elérése érdekében. Az MSZMP Központi Bizottságának titkára aláhúzta. hogy a kommunista pártok számára mindig alapvető fontosságú kérdés viszonyuk meghatározása más politikaitársadalmi erőkhöz, a helyes szövetségi politika kialakítása és érvényesítése. A kommunisták a munkás- mozgalom kettészakadása óta nagy figyelmet fordítanak a december 12., szerda szociáldemokráciára, a kommunista és a szociáldemokrata pártok viszonyára. Az elmúlt mintegy hét évtized során bőségesen szereztünk kedvező és kedvezőtlen tapasztalatokat. Voltak időszakok, amikor a kommunista és a szociáldemokrata pártok egymást tekintették fő politikai ellenségnek, s a kölcsönös előítéletek még a közelmúltban is nehezítették bármiféle együttműködésüket. A munkásmozgalom forradalmi és reformista irányzatának ideológiai szembenállása természetszerű, ebben nincs és nem is lehet változás. Nyilvánvaló ugyanakkor az is, hogy a kibékíthetetlen ideológiai ellentét nem hiúsíthatja meg a kommunisták és a szociáldemokraták közös fellépését bizonyos objektíve egybeeső politikai érdekeik érvényesítéséért. Az együttműködés kölcsönösen fontos, annak megakadályozása csak a burzsoáziának kedvez. Európa, s a világ jelene és1 jövője szempontjából rendkívül lényeges kérdés; hogyan viszonyul a szociáldemokrácia a békés egymás mellett élés, az enyhülés, a leszerelés kérdéseihez. Megítélésünk szerint az európai biztonság megszilárdításában. a földrész politi. kai realitásainak nemzetközi elismertetésében, a kelet—nyugati kapcsolatok normalizálásában, a szocialista és a tőkésországok kölcsönösen előnyös együttműködésének fejlesztésében, elismerésre méltó szerepet töltöttek be a nyugat-európai szociáldemokrácia reálpolitikusai. Konstruktív magatartásuk és hozzájárulásuk most is elengedhetetlen ahhoz, hogy elejét vehessük a fegyverkezési verseny újabb veszélyes fordulójának, s biztosítsuk a békés egymás mellett élés, az enyhülés további kibontakozását. Ezért jelentősnek értékeljük a Szocialista Intemacio- nálé leszerelési munkacsoportjának létrehozását és eddigi tevékenységét, valamint az egyes szocialista, szociáldemokrata pártoknak a leszerelés előmozdítására tett erőfeszítéseit. Ügy gondoljuk, hogy az európai kommunista és munkáspártok 1976-os berlini értekezletének dokumentuma jó alapot ad a kommunisták és szociáldemokraták közös érdekeinek meghatározásához, a konkrét együttes cselekvés formáinak kialakításához. Ennek megvalósítására már történtek bizonyos lépések. A Magyar Szocialista Munkáspárt többször kifejezésre juttatta, hogy a béke. a biztonság és a társadalmi haladás ügyének előmozdítása érdekében jó viszonyra, konstruktív kapcsolatokra törekszik valamennyi szocialista, szó-, ciáldemokrata párttal. A szociáldemokrata pártokkal foly. tatott rendszeres érintkezés tapasztalatai megerősítenek bennünket abban, hogy több nagy fontosságú nemzetközi kérdésről érdemben szót tudunk váltani, szükséges a kapcsolatok építése. Meggyőződésünk, hogy a szociáldemokrata mozgalom is alapvetően érdekelt a militarizmus és a fasizmus veszélyének elhárításában, valamint a békés, stabil nemzetközi viszonyok megszilárdításában. Ez alapot ad arra. hogy kommunisták és szociáldemokraták részvételével a jövőben hatékonyabb fellépésre is ' sor kerüljön a munkásosztály, végső soron az egész emberiség javára. (MTI) Washington politikai-gazdasági zsarolásra ösztönöz A tabrizi zavargások az iráni Azerbajdzsán nyugati részére is átterjedtek. Nyugat- Azerbajdzsán tartomány fővárosában, Orumiehben a Khomeini és Sariat-Madari hívei között hétfőn kirobbant összetűzések két halálos áldozatot követeltek, s a harcokban nyolcán sebesültek meg — közölte kedden Dzsamsid Hakgu, a tartomány kormányzója. Az összecsapások akkor kezdődtek, amikor Khomeini követői megtámadták, majd megszállták az iráni nép iszlám köztársasági pártjának helyi székházát. A városban kedden is feszült maradt a légkör. Az áldozatok temetésén Sariat-Madarinak. Azerbajdzsán vallási vezetőjének hívei nagyszabású tüntetést rendeztek. Tabrizban — ahol a két vezető iráni ajatollah emberei közti ellentét a hét végén kirobbant — keddre normalizálódott a helyzet. A Ba- niszadr gazdasági és pénzügy- miniszter vezette kormányküldöttség folytatta tárgyalásait a helyi hatóságok vezetőivel a rendezés feltételeiről. Ghotbzadeh . külügyminiszter keddi sajtóértekezletén felszólította a fejlett tőkésországokat: ne hagyják magukat bevonni az Irán elleni gazdasági bojkottra irányuló amerikai tervekbe. Közölte, hogy kormánya erőfeszítéseket tesz egy nemzetközi esküdtszék összehívására, amelynek feladata az Egyesült Államokká! szembeni iráni sérelmek, és a sah ellen felhozott vádak kivizsgálása lesz. A külügyminiszter megismételte. hogy ..nemzetközi megfigyelők számára már a közeli napokban lehetővé teszik a teheráni amerikai nagykövetségen levő túszok meglátogatását”. * Kedden átszállították Párizsba, az Iráni sah unokaöccse meggyilkolásának színhelyére azt az iráni diákot, akit hétfőn Londonban tartóztattak le a merénylet gyanúsítottjaként. A francia nyomozó hatóságok az első kihallgatások után úgy vélik, hogy a diáknak nem volt köze a gyilkossághoz # Cyrus Vance amerikai külügyminiszter kedden Pertini olasz államfővel és Cossiga miniszterelnökkel tárgyalt Rómában az iráni fejleményekről és a közép-keleti helyzet alakulásáról. A Quirinale és a Chigi palota hivatalos közleménye kiemeli a Teheránban fogva tartott amerikai túszok szabadon bocsátásának szükségességét és a kérdés békés rendezésének fontosságát. Olasz részről kiemelték azt a jó szolgálatot, amellyel az olasz diplomácia igyekezett rábírni a teheráni hatóságokat az amerikai túszok szabadon bocsátására. Pertini felolvasta Vancének a teheráni olasz nagykövet legfrissebb jelentését, amelyben beszámolt arról, hogy találkozott Linkkel, az USA teheráni ideiglenes ügyvivőjével, akit épségben és egészségesnek talált. Vance Cossigával folytatott megbeszélése után újságíróknak kijelentette: az Egyesült Államok a túszok szabadon bocsátását tartja a legfontosabbnak és azt, hogy hazaengedjék őket. A túszdráma emberi és nemzetközi jogi vonatkozásain kívül fontosabb nemzetközi politikai kérdések is szóba kerültek. Római értesülések szerint Washington arra próbálja rábírni szövetségeit, hogy fokozott gazdasági és politikai nyomással élezzék ki Irán belső ellentéteit és azoknak: a kezére játsszanak, ak!k Iránban nyugatbarát-poli tikára hajlanak. Az eszközök közül nem hiányzik a katonai nyomás sem. Olasz részről minden politikai és erkölcsi támogatást megígértek a túszügy rendezéséhez. (MTI) A NATO veszélye A szovjet sajtót élénkén foglalkoztatja a NATO most megkezdődött brüsszeli tanácskozássorozata. A keddi lapokban számos cikk, jelentés foglalkozik a napirenden levő legfontosabb témával: az úgynevezett eurostratégial rakéták kérdésével. A cikkek általában azt húzzák alá, hogy Európa közvéleményének mind jelentősebb körei foglalnak állást az új, közepes hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták európai telepítésével szemben, követelik, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok javaslatai alapján haladéktalanul kezdjenek tár. gyalásokat a rakéták számának csökkentéséről, a katonai enyhülés más kérdéseiről. A Pravda ezzel kapcsolatban a nyugat-európai szocialista pártok állásfoglalását elemzi, kiemelve, hogy a szociáldemokrácia a hetve’nes években nem kis mértékben járujt hozzá a nemzetközi enyhüléshez. A Szocialista Inter- nacionálé irodája legutóbbi ülésén közvetve elismerte, hogy a NATO új tervei ellentétesek az enyhülés folyamatával, amikor felhívta az ér. dekelt kormányokat, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat a fegyverrendszerek ellenőrzött csökkentéséről, kerüljék el azokat a lépéseket, amelyek megnövelhetnék a feszültséget és megnehezíthetnék az elkövetkező tárgyalásokat. Az iroda azonban nem foglal közvetlenül állást sem a NATO terveivel, sem pedig a szovjet javaslatokkal kapcsolatban. A szocialista-szoliálde- mokrata pártok többsége általában pozitívan fogadta a szovjet javaslatokat, a rakétakérdésben azonban közel sem egységes álláspontjuk. Zömmel amellett foglalnak állást, hogy előbb fogadják el a NATO döntését a rakétarendszerről, s csak azután kezdjenek tárgyalásokat. A cikk ezzel kapcsolatban elemzi az NSZK, Hollandia, Belgium, Dánia. Norvégia, Törökország, Görögország és Olaszország szocialista és szociáldemokrata pártjainak állásfoglalását. A (Folytatás az 1. oldalról). ca—Albertirsa közötti 750 kilovoltos távvezeték megépítése. Kidolgozták és egyeztették az olefin-együttműködes továbbfejlesztésének feltételeit is — ez az együttműködés a szocialista integrációnak a vegyipar területén első jelentős, kiemelkedő példája volt, s most hosszú távon meghosz- szabbítjuk. Ugyancsak előttünk áll a szovjet—magyar timföld* és alumínium-együttműködés bővítése , amelynek már nagy hagyományai vannak. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a gyártásszakosíNyugatnémet Szociáldemokra- ta Párt állásfoglalásáról írva a lap megállapítja: nem a rakétaprogram támogatását jelentő döntés motívumai fontosak, hanem maga a tény: a nyugat-berlini kongresszus határozata ellentmond annak a kötelezettségnek, hogy támogatni kívánják az enyhülést. Bőségese'n foglalkozik a brüsszeli tanácskozással több más lap is. A Szovjetszkaja Rosszija például azt hangsúlyozza, hogy a NATO a „korszerűsítés” ürügyén igen veszélyes játékot kezdett, s a NATO tervei most válaszút elé állítják Európát. (MTI) tás és -kooperáció hosszá távú együttműködési programja kidolgozásának. Ez távlatot ad a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének, s az együttműködés időszakát az eddigi ötéves időszakról tíz évre terjesztik ki — hangoztatta. Kedden délelőtt a bizottság plenáris ülést tartott. Délután a magyar küldöttség vezetője látogatást tett a szovjet főváros egyik legkorszerűbb üzemében, a szhiestelevíziós képcsöveket készítő Chkromat- ron-gyárban. Az együttműködési bizottság ülésszaka szerdán folytatódik. Á kormányközi bizottság ülésszaka A Linowitz-misszsó A szemlélő számára szinte a Kissinger-féíe emlékezetes maratoni ingázást idézi — bár persze jóval alacsonyabb szinten — Carter elnök közel- keleti különmegbízottjának mostani utazgatása. Sol Lino- witz először az egyiptomi fővárosban tárgyalt, majd Jeruzsálemben Joszef Burg izraeli belügyminiszterrel folytatott megbeszéléseket, akivel együtt ma ismét Kairóban ül tárgyalóasztalhoz. Az izraeli tárgyalópartner személye, pontosabban, funkciója első pillantásra némi meglepetéssel szolgál: meglehetősen ritka jelenség a nemzetközi diplomáciában, hogy egy vendégdiplomata a fogadó ország belügyminiszterével folytasson megbeszélést. A sajátos párosításnak sajátos oka van. Az a téma, amely most mind Kairót, mind Jeruzsálemet, s végül, de távolról sem utolsósorban Washingtont fog- j lalkoztatja, izraeli nézőpontból valóban „belügyi” termé- Iszetű. Ez a téma ugyanis a sokat emlegetett „palesztin autonómia” ügye. Aligha túlzás az az állítás, hogy éppen ennek a kérdésnek az izraeli és egyiptomi megközelítése a legfőbb eleme annak a még Szaúd-Arábiára is kiterjedő összarab ellenzésnek, amely az arabközi elszigeteltség növekvő veszélyével fenyegeti Kairót. A dolog lényege az, hogy — bár Kairó, enyhén szólva nem túlságosan nagy meggyőző erővel, igyekezett: tagadni ezt — a Camp David-i megállapodások a bonyolult és nemzetközi természetű palesztin kérdést izraeli területi-állami keretek között, ilyen értelemben izraeli „belpolitikai” kérdésként próbálják tálalni. Camp Davidben megállapodtak arról, hogy 1980. február 26-ig „el kell jutni az egyiptomi—izraeli diplomáciai kapcsolatok felvételéig”. Ez any- nyit jelent, hogy az idő mind a két érdekelt felet, mind az egész megállapodást ihlető Washingtont sürgeti. Addig viszont nehéz elképzelni a hivatalos kapcsolatfelvételt, amíg a „palesztin autonómia” darázsfészkében nem teremtik meg legalábbis valamiféle rendezés illúzióját. Ez viszont több okból is nehéz, sőt, majdnem lehetetlen. Izrael az amerikai támogatással a háta mögött — különös tekintettel az USA választási évére! — „birtokon beiül” van, az egyiptomi vezetés pedig úgy érzi hogy legalább valami Iátszateredményt el kellene érnie a megszállt területek ^palesztinjai számára ahhoz, hogy az arab világ ellenségessége ne növekedjék tovább. Izrael nyilván nem véletlenül időzítette a nabluszi polgármester „rehabilitálását” Li- nowitz érkezéséhez: olyan „gesztusnak” szánták ezt, amire _ komolyabb lépések helyett — hivatkozni lehet... Harmat Ende«
