Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-11 / 289. szám

I

Úi boltok — több kistermelő

Szerződés huszonegy vállalattal

Az Ipolyvidéki Egyesült ÁFÉSZ vezetése gondos, elemző munka alapján felmérte az V. ötéves tervben meghatározott feladatok végrehajtásának helyzetét és az 1979. évi üzletpolitikai tervben fcglalt célkitűzések időarányos teljesítését.'

Az ÁFÉSZ vezetése a feszített tervek teljesítése és a zavartalan áruellátás érdekében a tervkészítés időszakában él vállalattal keretszerződést kötött. A sokirányú kereskedelmi munka szervezésének és irányításának eredményeként már most biztosítottnak látszik az előirányzott áruforgalmi tervek teljesítése, melyre pozitívan hatott a keieskedelmi hálózat állandó korszerűsítése és fejlesztésé is. Az utóbbi három évben 3.2 millió forintos beruházással új élelmi- szer-húsbolt létesült Ipolyvecén és Drégelypalánkon. A lakosság áruellátásának színvonalát tovább növeli az ér~ sekvadkerti ABC-áruház,

melynek költsége 10,3 millió forint.

A kiskereskedelem és a vendéglátóipari üzemág mellett a tervidőszakban a felvásárlási forgalom jelentősen fejlődött. A dinamikus fejlődés eredményeként 1975-höz képest tavaly közel 11 millió forinttal nőtt a felvásárlás. A felvásárlási tervek teljesítése érdekében különböző vállalatokkal és termelőkkel kötöttek szerződést.

A termelők arányának folyamatos növekedése során az elmúlt évben már 654, 1973- ben 764 termelővel — a garantált árak biztosítása mellett 140 vager, termésre, ösz- szesen 14 milliós értékben kötöttek termelési szerződést.

Mindezek ellenére még sok a tennivaló a felvásárlási terv teljesítése érdekében, mert az időjárás kedvezőtlenül befolyásolta a szerződött áruk felvásárlását is A vizsgálódás során, azok a problémák, is felszínre kerültek, melyek a szövetkezet gazdálkodására negatív tényezőként hatottak. Ezért újabb feladatok meghatározása vált szükségessé, melyek végrehajtásával a kongresszusi és felszabadulási versenymozgalom keretében tett vállalások teljesítésével biztosítják az érsekvadkerti ÁFÉSZ működési területéhez tartozó hat község lakosságának áruellátását, a kereskedelmi szolgáltatás fejlesztését, a szövetkezeti dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javítását, az V. ötéves tervben célul tűzött feladatok eredményes teljesítését.

V

Üvegfúvók unokája

Kemencétől a kultúrházba

SZINTE LATOM magam előtt a kilencéves kisgyermeket, ahogy rövid lábacskáival megszokott útját rójja a gyárudvaron. Most is, mint minden délben édesapjának visz ebédet. Mezítláb, fél lábszárig érő nadrágban, kinőtt kiskabátban dacol az őszi idővel, gondosan kerülgetve a lovas kocsik nyomában keletkezett pocsolyákat. Hideg már

ilyenkor a víz. Jól fel kell

húznia a vállát, ha nem akarja, hogy fonott szatyorkája leérjen a földre.

— Tanítás után mindennap megtettem ezt az utat. Azért is, mert nem volt más, aki apámnak ebédet vigyen, no meg azért is, mert örömmel és büszkeséggel töltött el, ha apámat dolgozni láttam.

Ügy elevenednek meg a történtek Vratni József szavai nyomán, mintha egy film bevezető kockái peregnének előttem. Régen játszódnak az események, némely részletnél maga a mesélő is elbizonytalanodik. Főleg az évszámokkal van bajban, de nékem az is elég, ha ennyit mond, mindez a felszabadulás előtt történt.

— Mint akkor a legtöbb kisfiút engem is nagyapám, apám hivatása vonzott a legjobban és élt még a szokás is, hogy fiú az apjától örökli mesterségét. Szívesen elnéztem, ahogy a kemence körül sürög- nek a vörös emberek, legtöbbje trikóban, vagy félmeztelenül. Csodáltam ügyességüket, ahogy egymás feje fölött emelgették a vöröslő, csöppenni kész üveget, vagy fújják a csővel sebesen forgatva, alakítva a formában, vagy valamelyik formázószerszámmal. Apám többször tanítgatott;

— Látod fiam, itt nem a legjobb, hanem a legrosszabb dolgozó diktálja az ütemet. Ha valaki lemarad, lassul az egész sor, annyira egymásra vagyunk utalva. Nemcsak jól, gyorsan is kell dolgoznunk. Azon se csodálkozz, hogy nem félünk félmeztelenre vetkőzni. Bár egymás feje fölött emelgetjük a nyúlós üveget, mégis itt van a legkevesebb baleset. Aki kemencén dolgozik, annak minden lépését, mozdulatát ki kell számítania, jól igazítva a többi munkáshoz. Akkor a teljesítmény is

jó lesz és baj sem érhet senkit.

— én csak Álltam és

csodálattal hallgattam szavait S ha leült enni, odalopóztam a kemencéhez, megmártottam a cső végét és fújni kezdtem. Gyenge volt még a tüdőm, ügyetlenek a kezek, a szám is alig takarta a cső furatát. Ormótlan darabok ala- Ijiltak a cső végén, és min- cren esetben meg kellett állapítanom: nekem ez nem fog menni, legyen bár nagyapám a legjobb üvegfúvó Tarján- ban. Az elemi után mégis el kellett kezdenem. Nem én voltam az egyedüli gyerek az „öblösben”, akit alacsony bérért kocsitologatónak alkalmaztak. Csak később kerültem kemence mellé. Itt a pénzem is több volt, és apám mellett dolgozhattam. Rövid idő alatt elsajátítottam a mesterséget, amit ebédhordó kisfiú koromban gondolni sem mertem volna.

— Ugorjunk egy kicsit! Ha nem is a jelenbe, de negyed évszázadot vissza a mából, hiszen ennyi ideje vezetője a salgótarjáni öblösüveggyár mellett működő művelődési háznak. Hogy kezdte annak idején ezt, a hivatást? Milyen élményekkel, gondokkal megrakodva telt el ez a huszonöt esztendő?

— Jelenlegi hivatásom kezdete nagyon nehéz volt. Megfelelő anyagi eszközök hiányában az ütött-kopott asztalok lapját csomagolópapírral kellett befednem — már nem is emlékszem honnan tettem szert a papírra. Egy-egy rendezvényt ez a borítás is kibírt. Ha pedig díszítenem kellett : a használt papírokból készítettem különféle díszeket, hogy a bált, vagy teadélutánt hangulatosabbá tegyem. Akkor a ház egyetlen teremből állt, a jelenlegi színpadteremből. Ez volt az iroda, a színház, táncterem és olykor mozi. A személyzet pedig én voltam: igazgató, rendező, előadó, fűtő és takarító egysze- mélyben. Ma 14 használható termünk van, és három főállású munkatárssal dolgozom. Munkánkhoz tartozik a köz- művelődés minden területe, négy éve pedig bekapcsolódtunk a szocialista brigádok értékelésébe. Természetesen

nemcsak értékeljük, de segítjük is a brigádok munkáját. Minden év elején módszertani útmutatót készítünk, lehetőséget adva a vállalások közötti válogatásra. Az útmutatóban szerepel a gyári mun- kaverseny-szabályzat és a kultúrotthon éves rendezvényterve, melyben főként a termelést, a szocialista együttélést és kultúrálódást segítő programokat részesítettük előnyben, Bevezettük az egyéni vállalásokat, és igyekeztünk megszüntetni a szép külsejű, de „üres” brigádnaplókat. Most már elmondhatom, ez sikerült is. Szakkörökön, klubokon, csoportokon keresztül biztosítunk lehetőséget gyárunk dolgozóinak a szórakozásra, művelődésre, tanulásra. Emellett a József Attila megyei Művelődési Központ segítségét is igénybe vesszük, jelenleg négy sorozatrendszeren belül. A nyolc általánost nem végzett dolgozóinknak helyben biztosítunk lehetőséget az iskola elvégzésére, továbbá helybe hoztuk a szak- szervezeti oktatást, és a munkásszemináriumot.

— Ha most megjelenne ön előtt a mesebeli tündér, aki teljesítené egy kívánságát, mit kérne tőle?

— MIT KÉRHETNÉK szebbet és jobbat, mint azt, hogy amíg erőm bírja továbbra is helytáiíhassak a munkában. És aki majd átveszi tőlem a stafétát, ne olyan nehezen induljon, mint én, s 25 év munkával a háta mögött, kellemesebb élményeket mesélhessen.

V. E.

Hazai tájakon

Régen város volt ez helyen

Hazánk északkeleti szögletében, közel a csehszlovák határhoz, még közelebb az erdők, kis patakok és friss füvű erdei rétek csendjéhez, távol a városok zajától és a forgal. más utak tülekedésétől áll egy réges-régi település: Telkibánya. Ügy közelíthetjük meg, ha Miskolcról elindulunk Kassa felé, aztán átkelünk a Hernád keleti jpartjára: Göncöd vagy Zsujtán át kanyarodik be az út a Csenkő-patak völgyén a Zempléni-hegységbe. (Igaz, szép kerülővel szemből, keletről jövet is odajuthatunk, ha Sátoraljaújhelyről Széphalmon, Mikóházán, Pál- házán át balra térünk a füzért, hollóházi útról.)

FESTŐI TÁJ

Akárhonnan érkezünk,

mindenképpen érdemes a másik irányban is szétnéznünk, s azon kívül a faluba nyíló többi völgybe is. A legjobb, persze, ha le is táborozunk Telkibányán, ahol a turistaház mindig népes. Hangú, latos, három völgy mentén három irányban terjeszkedő fa. lu. A legkedvesebb része talán a Hét-forrás felé, az Ösva- patak völgyébe húzódó utca. sor. Ahogy egyre beljebb megyünk, s szűkül a völgy, úgy veszi át a teret az embertől a természet. Két ház között hatalmas sziklabérc emelkedik — mintegy előre jelezve a völgy folytatásában található szép sziklákat és szirtes szurdokot, a Kutyaszorítót. Sokan járművel mennek be a hegyek közé itt, pedig kétszeresén is kár. Egyrészt előbb, utóbb úgyis vissza kell fordulniuk, másrészt sokkal szebb az út gyalog, úgy élvezni igazán látnivalóit, s úgy a hegység legbensején át a kőkapui völgy végébe juthatunk.

TELÉREK ÉS AKNÁK

Telkibányán kis helytörténeti múzeum is van — bemutatja a településnek a nevében is kifejeződő múltját, a régi bányászatot, az egykori kiváltságleveleket, pecséteket, fölvillantja a hajdani életmódot, és sok szép edényen, főleg tányéron az egykor híres helybeli kőedénymanufaktúra munkásságát.

Telkibánya is bányaváros volt a középkorban. Virágkorát a középkor utolsó századaiban élte, s e virágzásnak is az újkori aranyinflációt meghozó gyarmatosítófölfedezések vetettek véget. A munkátlan, „csak” vér árán szerezhető arany sokkal olcsóbb lett, mint az itt is „verejték” árán szerzett, bányászott arany, s ennél jóval naAz ipartörténeti gyűjtemény

Pihenő az országút mellett

gyobb mennyiségben lehetett könnyen hozzáférni.

A régi bányászat emlékébe egyébként lépten-nyomon beleütközhetünk. A falutól északkeletre a Kánya-hegy — igen szép kirándulással közelíthető meg a Veres-víz völgyén. Ezt elérhetjük a Tel- kibá'nyáról keletre folytatódó országút egyik kanyarulatában, északi beszögellésében kiépített pihenőhelyről. A patak jobb partján, szemben a folyásnak szép erdei úton jutunk föl a Kánya-hegyre, ahol a patak nem hazudtolja meg a nevét. Rozsdavörösen csordogál, mint hamarosan látjuk, egyik ágon egy hajdani táró lehet a forrása. A hely körül régi épületek terméskő romjai, halmai állnak, odébb a talaj hepehupái a hajdani érckutatások emlékei.

ZSIGMOND KIRÁLY KORÁBÖL

S nem ez az egyetlen és nem a legutóbbi bányahely a község határában, ahol egyébként kaolinbánya is működött; az ötvenes és a hatvanas években nagyarányú kutatás folyt, ekkor épült a Ferdinánd-altái'ó, amely több td* lométer hosszan hajtva meU szette az ércesedéseket. Kitűnt, olyan mennyiségű és minőségű és dús ércesedések nincsenek már, amelyek visz- szafizetnék a bánya létesíté. sét és a bányászok munkáját.

A régi idők emlékezetét árasztja a régi falurész a község közepét alkotó, templom koronázta hegyen. Sajnos, mivel nincs fönt víz, egyre elJ hagyatottabb ez az ősi település. A romló régi házak udvarán cseréptöredékek. Egy-egy tyúkitatóbán ráismerünk a hajj dani manufaktúra edényeire. Az öreg református templom körül a temetőben régi fej fák, kopjafák, s a templomban történelmi atmoszférái ú képes felirat 1624 augusztus 20- áról Szepsy János helybeli lelkipásztortól. Így szól: „A nagy régi templomoknak kő. falai elromlának. Rakás kőnek mint nézőknek, itt mutatják ő szemeknek régen város volt ez helyen Sigmond király idejében. Két templomok nagy töltések, aranybányák és sok érczek...” Igv őrizte meg a múltat a régiek emlékezete.

Németh Ferenc

Hallegelők

A halipar Kuba gazdaságának egyik leggyorsabban fejlődő ágazata. Az iparág 1978-ban több mint 200 ezer tonna terméket adott, tízszer annyit mint a forradalom előtti időben.

Jelenleg különös figyelmet fordítanak az édesvizi halte- nvésztésre. Kuba mesterséges víztárolókban gazdag. Az utóbbi években ezeknek a szárma jelentősen növekedett. A mesterséges víztárolók minden évszakban melegek, moszatban gazdagok — s így valóságos hallegelők. Tavaly 1,6 ezer tonna halat fogtak ki ezekből, 1985-re pedig a hosz- szú távú vízgazdaság-fejlesz- tési terv már 20 ezer tonnás zsákmányt irányoz elő. Szakosított osztrigatelepek létesítését, po'ntyok, tőpontyok „betelepítését” tervezik. A tarkasügér fajta meghonosítását is tervbe vették: ez a kicsiny, fürge hal ízre és tápértékre nézve nem marad el a ponty mögött, s könnyen „megszokja” az új környezetet.

Hiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiin'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiitiiiiiiitMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiif

Próbatétel előtt

Félig-meddig tréfából kérdeztem meg a ZIM salgótarjáni gyárának főmérnökétől, Plachy Györgytől:

— Kihívják-e a tévét a próbaüzem nagy szertartására?

A főmérnök úgy mosolyo- dott el a kérdésre, mint akinek kisebb gondja is nagyobb most ettől.

— Nem. Szépen, csendben akarjuk megejteni.

— Tartanak talán valami galibától?

— Szó sincs róla. Külön- külön valamennyi berendezés jól működik- Nincs okunk feltételezni, hogy együtt az egész öntöde csalódást okozna.

Már csak napok kérdése, hogy az új öntöde, a ZIM 121 millió forintos beruházása próbára tétessék. December 12-én beindítják a rendszert, melyet a gyáriak előszeretettel csak Disa Matic- nak neveznek, holott ez csak egy a berendezések közül.

A dicséretes gyorsasággal megvalósult beruházás a

ZIM-esek régi, a korszerűtlen öntödéből fakadó gond- ját-baját oldja meg végre. Az öntés teljes mérvű gépesítettségét adja ez, emberi kéz az öntvényhez csupán a folyamat végén, a köszörüléskor ér. A gyáriak tájékozódása szerint, az a veszély sem fenyegeti őket, hogy mire az új öntöde munkához lát, akkorra már más, korszerűbb technológiák állnak mellé versenytársul.

— Ez a beruházás a jövőnek készült — mondja Plachy György. — Legjobb tudomásunk szerint még évtizedekig ez lesz az öntési technológia csúcsa.

Ügy vélné az ember ezek után, hogy sínre került a ZIM salgótarjáni gyárának öntödéje. Ez azonban csak részben igaz. Mert való ugyan, hogy egy nagy gond lemegy vele a gyár válláról, másfelől viszont adódik egy új. Nem másról van itt szó, mint arról, hogy a beruházással megduplázódó öntödei kapacitás kínálati helyzetbe hozta a gyárai.

— A korábbi évek gyakorlata szerint, nem győztük visszautasítani az öntvényt rendelni kívánókat, hiszen egyszerűen nem győztük a munkát — fest képet a helyzet alakulásáról a főmérnök- — Most, évi 10 e^er 700 ton- náía nőtt az öntödei kapacitásunk, s ezzel fordult a kocka: helyet, méghozzá jó helyet kell találni a piacon termékeinknek.

Márpedig, figyelembe véve a népgazdaságunk jelenlegi helyzetéből adódó egész sor problémát, a piaci elhelyezés nem is olyan könnyű. A nehézséget fokozza, hogy a piaci igények szinte naponta változnak: ami tegnap még jó üzletnek ígérkezett, az mára már füstbe mehet, és holnap esetleg újra érdemes fontolóra venni.

Kétségtelen, hogy rendelések közt válogatni kellemesebb gond, mint szüntelen figyelemmel kísérni a piaci igények hullámzását, s ezekre frissen és mégis átgondoltan reagálni. Ám, a jövő útja mindenképpen ez, s ehhez kell alkalmazkodni a

megváltozó gazdálkodói, értékesítői magatartással.

Az új öntödének "máris híre szaladt nemcsak belföldön, hanem külföldön is. Mostanában egymás kezébe adják a kilincset az érdeklődők.

— A napokban, amikor kerestem, éppen egy osztrák üzletemberrel tárgyalt. Szintén öntödeügyben?

— Ügy van. Az osztrák Jumbo cég képviselője kereste fel a gyárat, kályhatűzhely alkatrészeket rendelne tőlünk- Érdeklődést' tanúsít a nyugatnémet Wamsler és az ugyancsak osztrák Ti- rolina cég is. Ezekről korábban nem is igen volt tudomásunk, egyikkel sem álltunk kapcsolatban.

Érdeklődéstől az üzlet persze még távol álló fogalom. Hogy valóban az lehessen belőle, ahhoz előbb egy egész sor kérdésben kell közös nevezőre jutni, különös tekintettel az árbeli megegyezésre, ami már ugyancsak fontos eleme a piaci munkának.

— szendi —

NÓGRÁD — 1979. december 11., kedd