Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-08 / 287. szám

% * BALÁSSÁ&YÁRMATI KRÓNIKA A 'JOGRA!) halas* »varmati tjiellpklelt ''IpsicIpoiI* kéthavonta 1979. december 8. Új korszak kezdődött A szovjet hadsereg 1944. de­cember 5-én lépett Nógrád me­gye területére és észak felé nyomulva, viszonylag rövid időn belől Balassagyarmat térségé­ig jutott el. A szovjet hadsereg harckocsidandárainak előreve­tett osztagai Balassagyarmat déli részének előterében 1944. december 8-án 22 órakor kezd­ték meg a harcot. December 9-én 03 órakor rö­vid, de hatalmas tűzcsapás után a IV. gárda gépesített dandárai, o IV. gárda lovashadtesttel egyetemben rohamra indultak és 6 árára teljesen felszabadí­tották a várost. A felszabadító harc során Vaszilij Mitrofano- vics Ljubimov alezredes, mint Plijev tábornok lovas-gépesített hadtestének felderítő osztag- vezetője katonáival együtt dél­kelet felől elsőként hatolt be Balassagyarmatra. A város már felszabadult, de még mindig hihetetlennek tűnt, hogy a németeket végérvénye­sen elűzték és hogy azon a téli hajnalon a dicsőséges Vörös Hadsereg az oly’ nagyon várt békét hozta el városunk lakos­ságának. Akkor még kevesen gondoltak arra, hogy BaJas- sagyarmat történetének 1944. december 9-e olyan dátuma, amelyre emlékezni fog paláévá, fosunk minden polgára. Ezekben a napokban ünne­peljük városunk felszabadulá­sának 35. évfordulóját. Ebből az alkalomból hálás szívvel gon. dőlünk azokra a szovjet hősök­re, akik hazájuktól' távol áldoz­ták életüket a magyar nép, így o mi kis városunk felszabadítá­sáért. Tisztelettel köszöntjük az élőket, a szovjet nép hős fiait. Szóljon a köszönet a magyar forradalmároknak is, akik kö­zül sokan már nem érhették meg városunk felszabadulásá­nak 35. évfordulóját. Balassagyarmat felszabadu­lásának jelentőségét, az ese­mény súlyát bizonyítja a város fejlődése, állampolgáraink nyugodt, békés élete, egyre emelkedő színvonala. Fejlődé­sünk reális megítéléséhez vi. szont tudnunk kell, fel kell idéznünk a felszabadulást kö­vető körülményeket, a néhéz, hő­sies erőfeszítéseket igénylő munkát. Balassagyarmaton is, mint a többi magyar városban, jelentős háborús károk kelet­keztek. Romba dőlt házak, haj­léktalanná vált emberek, az el­hurcolt1 kórházi ágyak, az el­hunytak, az elhurcoltak, az el­tűntek, a német fasizmus ke­gyetlenségeinek bizonyítékai. Az anyagi károk mellett az új­jáépítés kibontakoztatását nehe­zítette a szervezett munkásság, . illetve élcsapatának, a kommu­nista párt helyi szerveinek a hiánya. Amikor 1945 júniusában Balassagyarmaton is megala­kult a Magyar Kommunista Párt járási és városi bizottsága, új lendületet vett az újjáépítés. A város párttagjai fáradságot nem ismerve hirdették és meg­valósították a párt, hazánk de­mokratikus építésének program­ját, és ha olykor gondokkal is, de lelkesen küzdöttek a népha­talom kivívásáért. Az 1Sf45"ös választás alkalmából a város­ban a Magyar Kommunista Párt négyszer annyi szavazatot ka­pott, mint amennyi a taglétszá­ma volt. Mindez lehetővé tette, hogy a párt - a haladó, a de­mokratikus erők mozgósítása útján - felvegye a harcot a jobboldali támadással. A hatalmi kérdés eldőlt. Az MDP, a kommunisták vezető szerepe egyértelművé vált. Vi­szont súlyos gondok jelentkez­tek a gazdasági élet beindítá­sában és fejlesztésében. A vá­ros vezető testületéi nem nyu­godtak bele helyzetükbe. Ál­landóan napirenden tartották a város fejlesztését, iparosítá­sát. Ma, amikor Balassagyarmat felszabadítására emlékezünk és visszaidézzük a sokszor hő­sies erőfeszítést igénylő mun­kát, kijelentjük: jól gazdálkod­tunk és éltünk a biztosított sza­badságunkkal. Az évek során nap mint nap valamennyiünk szeme láttára öltött és ölt új köntöst városunk. Sorban tűn­nek el az elavult, korszerűtlen lakások, új, modern városré­szek, lakótelepek, , iparnegye­dek épülnek. Az elmúlt években nemcsak a város külső arculata változott meg, átformálódott a lakosság szociális, kulturális igénye és ellátottsága is. Ma városunk társadalmi szerkezetében a meghatározó erő a munkásság. Az egykori hivatalnoki város dinamikusan növekvő, középfo­kú központtá fejlődött. Városunk története számos ki­emelkedő eseményt tart szá­mon. De nem akad közöttük egy sem, amely a város sorsá­ra, társadalmi fejlődésére gya­korolt hatását tekintve összeha­sonlítható lenne 1944. december 9-ével. Új korszak kezdődött vá­rosunk életében. A felszabadu­lás tette lehetővé a város fel­virágzását, a néphatalom meg­teremtését, társadalmi életünk szocialista alapokra való át­szervezését, o város állampol­gárainak anyagi, szociális, kulturális életének gyökeres megváltoztatását. Az ünnepi megemlékezés al­kalmából - eredményeink és sikereink birtokában - tisztelet­tel és hálával gondolunk azokra a szovjet hősökre, akik kihar­colták számunkra a szabadsá­got, azokra, akik életüket ál­dozták a mi jelenünkért és jö­vőnkért. Ezt az alkalmat is meg­ragadva, köszönetét mondunk a felszabadító hős, szovjet ba­rátainknak. Köszönetét mon­dunk a szocializmus építésében derekasan helytálló és minden városunkat szerető balassa­gyarmati állampolgárnak, akik kitartó szorgalommal építették és építik egy még szebb, gaz­dagabb, kulturáltabb Balas­sagyarmatot. Dr. Vass Miklós, a városi tanács elnöke ■ ■ Ünnepi tanácsülés Balassagyarmat felszabadu­lásának 35. évfordulója alkal­mából csütörtökön a járási- városi pártbizottság székhazá­ban ünnepi tanácsülésre ke­rült sor. A tanácsülésen részt vett Hoffer István, a megyei tanács elnöke. Az ülést dr. Vass Miklós ta­nácselnök nyitotta. meg, majd Horváth József általános el­nökhelyettes előterjesztésében megvitatták és elfogadták a lakossági szolgáltatások álta­lános helyzetéről, s a színvo­nal javítására tett intézkedé­sek hatékonyságáról szóló je­lentést. Beszámoló hangzott el a végrehajtó bizottság két­éves munkájáról. Az ünnepi tanácsülésen ün­nepi megemlékezés zajlott le a város felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából. Dr. Vass Miklós ünnepi megemlé­kezésében történelmi vissza­pillantást tett a város felsza­badulásáról, Balassagyarmat fejlődéséről, a jövő feladatai­ról. Beszámolt az ötödik öt­éves terv sikereiről, amelyet a XI. pártkongresszus határo­zatai szellemében hajtottak végre. Ennek köszönhető, hogy minden valószínűség sze­rint teljesítik az ötödik öt­éves lakásépítési tervet. Át­adásra került a 141 ágyas szü léfezeti-nőgyógyászati pavilon. Megkezdődött a Dózsa György úti iskola és a Balassi Bálint Gimnázium 8—8 tanteremmel való bővítése. Folyamatban van a kétszáz személyes szak­munkás-kollégium és a 75 munkahelyes tanműhely kivi telezése. Tovább bővültek az óvodai helyek. Az ünnepi tanácsülésen sze mélyi ügyekben is döntöttek. A tanácsülés egyhangú szava zattal Balassagyarmat díszpol­gárává avatta a város szülöt­tét, dr. Ligeti Lajos profesz- szort. Bővül a gimnázium A művelődési ágazat két jelentősebb beruházása a Ba­lassi- Bálint gimnáziumi 8 tan­terem és a 200 férőhelyes szni:munkás-kollégium lanmű- halyépítése. A Balassi Gim­názium építése jó ütemben halad. Kiemelkedő a gimnázi­um tantestületének és a tanu­lóknak a sokirányú társadalmi munkája. A diákotthon és tanműhely építése viszont a tervezettnél lassabban halad. A kollégiumnak 1981. június 30-ra, a tanműhelynek 1982. június 30-ra kell elkészülnie. Kiemelt beruházás Az ötödik ötéves terv re­konstrukciós feladatai közül kiemelt' .jelentőségű Balassa­gyarmaton a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ korszerű sítése. A beruházás mintegy húszmillió' forintba kerül. Az idén kilencmillió forint felújí­tási alap állt rendelkezésre, melyből 3,5 millió forintot fel­használtak. 1944 1979 Á nyolcadik sírhely Bár még fiatalember, alig harminchat éves a Volonyin megyéből Balassagyarmatra látogatott Vitalij Nyikolaje- vics Dricsik, aki egy tudomá­nyos kutatóintézet osztályve­zetője. Most Balassagyarma­ton, a városi pártbizottság székházában ülünk egymás­sal szemben. Arca el-elkomo- rodik, amikor a város felsza­badításáról esik szó, amikor visszaemlékezünk a szópjet hősök síremlékének koszorú­zására, egy eltelt három és fél évtizedre. — Sajnos, nem ismertem édesapámat. Alig voltam más­fél éves, amikor a szerető férj, a nagyszerű családapa fegyvert fogott a szovjet ha­za védelmében, Magyaror­szág felszabadításáért. igen, nagyszerű ember volt az apám. Anyám mindig így emlékszik róla és csak ked­ves szavakat mond. A hábo­rúra is csak az anyám elbe­szélései alapján tudok visz- szagondolni és ott állnak a mementók, a háború borzal­mai, maradványai, a romok. Csend következik a beszél­Balassagyarmat felszabadu­lásának 35. évfordulója alkal­mából kitüntetések átadására is sor került. A Tanács kivá­ló dolgozója kitüntetésben ré­szesült Bacsúr Sándor, a vá­rosi tanács osztályvezetője. Kitüntetések Kiváló társadalmi munkáért elismerésben részesült Ledecz- ki János tanácstag, aki hosz­szú éveken keresztül szervezi választókörzetében a társadal­mi munkát. Ugyanezt a ki­tüntetést kapta Paule László, aki a fémipari vállalatnál fej­ti ki társadalmi munkát segí­tő tevékenységét. Bacsúr Sándor Ledeczki János Paule László getésben, A kutatómérnökben látszik, hogy elevenen élnek a 35 évvel ezelőtti események. — Amikor a szovjet hadki­egészítő parancsnokságtól megkaptuk az értesítést, hogy édesapám Balassagyarmaton alussza örök álmát, édes. anyámmal elhatároztuk, hogy ha egyszer alkalom adódik rá,, eljövünk erre a helyre. Er­re tavaly november 7-én ke­rült sor. Ügy érzem, tartozást róttüm le anyám helyett is, amikor a virágot elhelyeztem a nyolcadik sírhelyen, apám fejfájánál. Emlékét a balas­sagyarmatiakkal együtt mi is örökké őrizzük... Akkor vidul fel az arca, amikor már a jelenről vál­tunk szót. Vitalij Nyikolaje- vics Dricsik már számos ba­rátot szerzett a városban. — A kábelgyár pártvezető­sége titkárának, Imre István­nak van egy tízéves kislánya. Az én fiam, Nyikolaj ugyan- rsak tízéves, ők már régi ba­rátok, hosszan tartó levele­zés köti össze őket. Ez a le­velezés is tovább bővítette a kapcsolatunkat. Ügy érzem, mindig bará­tok között vagyok, ha itt va­gyok a városban. Meglátoga­tom Imre Istvánékat, ahol tudom, a gyerekek által lét­rehozott sok emléket eleve­nítünk fel. De máskülönben is gazdag a program. Most a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság kábelgyári tagcsoport­jának vagyok a vendége. — Most, hogy másodszor vagyok itt, látom ennek a gyö­nyörű városnak a dinamikus fejlődését. Az új gyárak, a lakótelepek, a gimnázium mind-mind nagyon szép. Meggyőződéssel vallom, hogy itt nincsenek nagy szavak, a tettek emberei élnek ebben a városban, ebien az ország­ban. Van távlata a városnak. S már csak egy marad hátra, az, hogy teljesüljön édes­anyám vágya is, s mielőbb láthassa azt. a sírt, ahol édes­apám fekszik, amelyet oly nagy-nagy szeretettel ápol­nak Balassagyarmat dolgozói, iskolásai... S. L.

Next

/
Thumbnails
Contents