Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-06 / 285. szám

Tornász-vb Hői csapatunk a hetedik A XX. tornász-világbajnok­ság második versenynapján a női csapatok vették át a sta­fétabotot, Az előírt verseny a várakozást is felülmúló éles küzdelmet hozott a címet vé­dő Szovjetunió és a „trón­fosztásról” álmodozó román válogatott között. Ismeretes, hogy a tavaly egyéni világ- bajnokságot nyert Jelena Mu­hina nem sokkal a texasi rajt előtt megsérült. így a szov­jet válogatott legerősebb ver­senyzője nélkül volt kénytelen kiállni. Alighanem ezzel is magyarázható, hogy az első nap után a Szovjetunió mind­össze 0.675 ponttal vezet a nagy vetélytárs előtt, amely­nek legjobbja, a montreali olimpiai bajnok és háromszo. ros EB-győztes Nadia Co­maneci, az egyéniben kétti­zed pontos előnyt harcolt ki a szovjet Kimmel szemben. A csapatversenyben a Szovjetunió és Románia mö­gött az NDK a jelenlegi har­madik, aztán a házigazda Egyesült Államok követke­zik. Alig marad el Csehszlo­vákia, majd az élmezőnyt a Kínai NK tornásznői zárják. A Fort Worthban megsérült Csányi Erika nélkül kiálló magyar női hatosfogat, ame­lyet Óvári Éva, Kalmár Zsu­zsa, Fla'nder Erika Ujszigeti Katalin. Almási Lenke és Hanti Erzsébet alkot. nem vallott szégyent a kötelező versenyben, de így sem tu­dott a legjobb hat közé ke­rülni. Ez pedig azt jelenti, hogy a folytatásban talán még a hetedik hely megtar­tása is gondot okozhat. Bejek Gézáné csapatában a legjobb teljesítményt Óvári Éva nyújtotta, akinek a leg­alacsonyabb pontszáma is 9.40 volt, a legmagasabb vi­szont a gerendán kiharcolt 9,80. amellyel nagy lépést tett a döntő felé vezető úton. Óvá­ri mögött az újonc Almási és Hanti is kiválóan szerepelt, előbbi a gerendán 9.60 pontig jutott, utóbbi az ugrásban és a felemás korláton is 9,50-et érdemelt ki. Kettőjük mögött Flander 37,45, Kalmár 37,25, a sérüléséből felépült Ujszige- ti pedig 37,05 ponttal zárta első napi szereplését. A csapatverseny állása: 1. Szovjetunió 194,925 2. Románia 194,25 3. NDK 193,875 4. Egyesült Államok 192,575 5. Csehszlovákia 192,30 6. Kínai NK 191,40 7. Magyarország 188,80 Az egyéni verseny állása: 1. Comaneci (román) 39,50 2. Kim (szovjet) 39,30 3. Saposnyikova (szovjet) 1,20 4. Gnauck (NDK) 39,10 5. Cérna (csehszlovák) 39,05. A talaj kivételével minden eren Comaneci a rangelső. Asztalitenisz Balassagyarmatiak az HB III. küszöbén Lassan-lassan már csak a sportág szerelmesei emlékez­nek arra, hogy a balassagyar­mati asztaliteniszezők vala­mikor az NB II-ben, illetve NB Ill-ban ütötték a labdát. Csépán Gusztáv, Thurzó La­jos, Szilágyi István és a töb­biek, mikor érezték, hogy a fiataloknak át kéne adni az ütőt, nem volt, ki átvegye. Az akkori vezetés nem gondolt a fiatalításra, az utánpótlás ne­velésére. Így természetszerű­en a csapat kiesett az NB-s vonalból, ^ Pár éVe*‘öj „felvonás"’ke*»' dődött a város asztalitenisz sportéletében. Csépán Gusztáv, az egykori NB-s játékos a Testnevelési Főiskolán meg­szerezte az edzői minősítést. Három éve hozzáfogott az új csapat kialakításához. Függet­lenül a hátralevő mérkőzés eredményétől, a csapat meg­nyerte a megyei bajnokságot, s megszerezte a jogot az osz­tály ozón való részvételre. — A vezetőség éppúgy, mint a játékosok, nagyon szeretnék, hogy az asztaliteniszben is­mét NB-s csapata legyen a városnak. Ennek megfelelően készülünk az osztályozom — vélekedett Csépán Gusztáv edző. — Kik azok a játékosok, akik megnyerték a bajnoksá­got és jaz osztályozóra készül­nék? — Tóth Sándor, Pölhös Pé­ter, Havai István, Daróczi Pé­ter. Ha a szükség úgy hozta én is a csapat rendelkezésére álltam. — Hogyan készülnek az osztály ozóra? — Az a tapasztalatunk, hogy a megyei bajnokságon elég alacsony a színvonal. Hogy a játékosok megfelelő rutinra tegyenek szerint, NB-s csapa­tokkal játszunk edzőmérkő­zést. — Évekkel ezelőtt a sport­ág azért feneklett meg, mert a vezetés kellő időben nem gondolt az utánpótlás neve­lésére. Mi a helyzet jelenleg? — Kétszer egymás után ugyanazt a hibát nem szabad elkövetni. Sok tehetséges fi­atal játékosunk van. Tóth Sándor megnyerte a megyei egyéni ifjúsági bajnokságot; a tízek versenyét. Daróczi Pé­ter ugyanezen a versenyen harmadik lett. Tehetségkutató versenyeket tartunk, s akiben fantáziát látunk, az a kolyök- csapatba kerül. így jött kö­zénk a tízéves Vajzer Attila, a Havai testvérek, vagy az igen tehetséges Ivanics kis­lány. Jelenleg a szakosztály­nak 25 játékosa van. Serdülő ökölvívó OB Kitűnően szerepeltek az STC fiataljai Nagy érdeklődés kísérte Budapesten, a jégszínházban az országos egyéni serdülő- bajnokság küzdelmeit. Az 54 egyesület 197 versenyzője kö­zött ott voltak az STC ser­dülő ökölvívói is, akik a vá­rakozást felülmúlva kitűnően szerepeltek és öregbítették a tarjáni ökölvívás jó hírnevét. A mezőnyt két korcsoportra osztották. Külön küzdöttek az 1963—64-ben és az 1965-ben születettek. A négynapos küz­delemsorozaton 5 tarjáni fiú lépett kötelek közé, s közülük hárman dobogóra kerültek- Nézzük. mi történt tarjám szempontból a Jégcsamokban! Az 1965-ös korosztály har­matsúlyú mezőnyében heten léptek szörítóba, köztük Oláh Kálmán, aki mindjárt az el­ső fordulóban a súlycsoport egyik esélyesét, Kocska Szi- lárdot, a PVSK versenyzőjét kapta ellenfeléül. Szoros mér­kőzésen 3—2-re nyert Kocska — a későbbi bajnok, s így Oláh kiesett. Hasonló arány­ban szenvedett vereséget Ber­ki Dezső is, az 1963—64-ben születettek könnyűsúlyú me­zőnyében. Ellenfelét, a Kecs­keméti SE versenyzőjét, Ko­vácsot egyszer meg is intette a mérkőzésvezető. Hajszálon múlt, hogy az egyébként 11 fős mezőnyben nem Berki ju­tott tovább. Ezután győzelmek következ­tek — valamennyi az idősebb korosztályú mezőnyben. Kis- papírsúlyban Horváth József már az első percben, ahogy a kötelek közé lépett, megnyerte a közönség tetszését A hat­vani Tóth nemcsak egy fej­jel volt magasabb Jóskánál, hanem Debrecenben a Kelet- Magyarország bajnokságán meg is verte alacsony terme­tű ellenfelét. Az STC öklöző- je nagyon ügyesen, s főleg okosan bokszolt. Rendre elha­jolt Tóth ütései elől és nagy taps középette, 5—0 arányban Pásztó—Moszkva egyhangú pontozással nyert. Ez már a bronzérmet jelen­tette Horváthnak. aki az STC serdülőinek egyik leglelke­sebb versenyzője. (Gyulaak­náról, ahol lakik, hetente há­romszor, amikor edzésre jár, gyalog teszi meg az utat Kis- terenyére és vissza). Az elő­döntőben a PVSK versenyző­jétől, Kákáitól 4—1 arányban kikapott, de egyáltalán nem volt elkeseredve- Teljesítmé­nye így is szép siker. Kispapírsúlyban (5 induló) bajnok: Árvái (ZTE), 2. Ká­kái (PVSK), 3. Nagy I. (Bak- talórántháza) és Horváth J. (STC). Bronzérmes lett a váltó- súlyban Szabó Sándor is. Ö is. mint Horváth, törlesztéssel kezdett, visszavágott a DVSC-s Dörmánnak, a debre­ceni előcsatározásokon elszen­vedett vereségéért. A tarjáni fiú 4—1-re nyert, s aztán az elődöntőben következett a SZIM-Vasas versenyzője, Cser. Kemény mérkőzésen Cser jobbnak bizonyult: 4—1-re nyerte a mérkőzést. Váltósúlyban (10 induló), bajnok: Szili (PVSK), 2. Cser (SZIM-Vasas), 3. Várnai (Cse­pel) és Szabó S- (STC). A Hranek nevet Budapes­ten már jól ismerik ökölvívó- berkekben. Természetesen Hranek Sándor a favorit, aki ifjúsági bajnok, és nemigen talál legyőzőre. Legutóbb az Énekes-emlékversenyen nagy­váltósúlyban verte meg kor­osztálya legjobbjait. A serdü­lők között indult unokaöccse, Hranek Gábor, aki talán az egész mezőny legkellemesebb meglepetését okozta. Meghí­vottként jött — bajnokként távozott. De tartsunk sorren­det! A selejtezőben a kecskemé­ti Hajdú és Hranek vívta a nagyközépsúly első találkozó­ját. A nyúlánk, hosszú karú tarjáni fiút Hajdú egyszerűen nem tudta megütni. Csak ka* szált, fejelt, s ennek az lett a vége, hogy sorozatos szabály­talanságok miatt leléptették. Következett az elődöntő, s jött a hír: Hranek ellenfele, a tatabányai Babacsi István megsérült, nem tud kiállni, feladja a találkozót. Döntőbe jutott tehát Hranek Gábor, Mégis ott izgult a nézőtéren, s vele együtt a kis tarjáni tá­bor: Szerémi Andor vezető edző, Simkó László, Szabó Béla és a fiúk. Nem volt ugyanis mindegy, hogy ki lesz Gábor döntőbeli ellenfele. Ga- ál. a keménykötésű, súly­csoportesélyes debreceni ök­löző már korábban legyőzte Hraneket. Joggal tartott tőle a Stécé öklözóje, ám ezúttal Gaál a komlói Nyitrai szemé­lyében emberére akadt. Nyit* rai ügyesen támadott, aztán mindig, miután bevitte az üté­seket, eltáncolt. Gaál hiába volt erősebb, keményebb, nem tudta harcmodorát ellenfelére erőltetni. Nyert Nyitrai és ek­kor már érződött, hogy lélek­tanilag is rendbejött Hranek. De mennyire! Simán megver­te a komlói fiút a döntőben és boldogan fogadta a gratu­lációkat. Nagyközépsúlyban: (9 indu­ló) bajnok: Hranek Gábor (STC, edző: Szerémi Andor), 2. Nyitrai (Komlói B.), 3- Ba­bacsi (Tatabánya) és Gaál (Debrecen). — Nem tápláltunk vérmes reményeket. A mezőnyt fi­gyelve egy bronzéremmel ki­egyeztünk volna. A fiúk ön­magukat múlták felül. Hra­nek győzelmének, s a két bronzéremnek végtelenül örü­lök — nyilatkozta Szerémi Andor a bajnokság után. Mi ehhez csak annyit teszünk hozzá: a felnőttek és ifjúsá­giak után a serdülők is iga­zolták, hogy előretörőben van a tarjáni ökölvivás. (Sz. L.) A mozgás öröméért Készülnek az olimpiára A vetélkedő egyik akadálya. Jól sikerült sportdélutánt rendezett a VSF a balassa­gyarmati sportcsarnokban a közelmúltban. A Magyar Ká­bel Művek ' balassagyarmati gyáregységének dolgozói, csa­ládtagok, gyermekek részvéte­lével. mintegy százan kezdték a bemelegítést Lombos István vezér yszavára, aki egyébkén* a négy csapat részére a vi­(Fotó: Reiter László) dám, játékos mozgást vezette. A labdával, karikával, roller­rel, s megannyi tornaszerrel kombinált feladatokat Urbán Árpád testnevelő állította ösz- sze. A zsűriben ott volt Gé- czi Imre, a gyár igazgatója is. A közef háromórás játékos mozgás kellemes hét végi prog­ramot biztosított a jelenlevők­nek. — Milyen körülmények kö­zött tudnak a mérkőzésekre, versenyekre felkészülni? — Heti három alkalommal este 6 órától 8 óráig miénk a sportcsarnok. Hat asztalon ütjük a labdát. Az adott kö­rülményekkel elégedett va­gyok. Nagymértékben meg­könnyítené munkámat, ha lenne egy edzőtársam, aki az utánpótlás felkészítésével fog­lalkozna. Hogy Balassagyarmaton lesz-e NB-s asztalitenisz-csa­pat, az az osztályozón dől el. Egy viszont már most biztos: jó úton halad a városban a sportág. Bővül a kaucsuklab- da szerelmeseinek tábora. A vezetés segíti a szakosztályban tevékenykedők munkáját. A mennyiségi változás, a sport­ágra való figyelés előbb vagy utóbb minőségi változást ered­ményez Balassagyarmaton. A balassagyarmati járási sportfelügyelőség az elmúlt napokban a gyermekév jegyé­ben grundbirliózóversenyt rendezett. A járásból 35 ügyes és erős ifjú lépett szőnyegre az Érsekvadkerten megtartott sporttalálkozón. A különböző korosztályok és súlycsoportok győztesei: első korcsoport (5— 6. osztályosok), 36 kilogram­mos testsúlyig, Halaj Ká­roly (Érsekvadkert). 44 kg-ig Hugyecz István (Érsekvad­kert): 52 kg-ig Kakas Csaba (Dejtár); 60 kg-ig Bakos Pé­ter (Szécsény). Második kor­csoportban (7—8. osztályosok) Régi jó kapcsolata van a Fővárosi Kézműipari Válla­lat pásztói részlegének az Adidas sportszereket forgal. mazó, nyugatnémet céggel. Legutóbb is több száz minta­darabot küldtek az NSZK-ba innen az ismert emlémával, s azóta megállapodás született arról is, Hogy a moszkvai olimpiára milyen mennyiség­ben szállítanak Pászión össze­állított táskákat. Pontosab­ban: az olimpiai küldöttsége­ket tervezik ilyen táskákkal fölszerelni. Jelenleg is Adi- das-táskák kés 'ülnek a rész­legben: kék, di’app és piros színűek Lecoq Sportif felira- túak és a jól ismert gall ka­kas emblémája díszíti majd mind a kilencezer darabot. Az üzemben dolgozók ter­mészetesen jól tudják, hogy 44 kg-ig Deák Péter (Endre- falva); 52 kg-ig Imre Ferenc (Dejtár); 60 kg-ig Oláh End­re (Endrefalva); 62,5 kg-ig Kiss Róbert (Dejtár). Ölom- súlyban (67,5 kg. feletti test- súlyúak) Kiss Róbert dejlá- ri fiú nyert. A pontversenyben első Ér­sekvadkert, második Endrefal­va, harmadik Dejtár, negyedik Szécsény. A győzteseket a sportfelügyelőség emléktárgy- gyal jutalmazta. A verseny jó hírverője volt a balassa­gyarmati járásban a birkózó­sportágnak. sportcélokra készítik ezeket a termékeket. De vajon ezen kí­vül is van-e valami kapcso­latuk a sporttal? Az egyik tűző-varró gép mel­lett Bóna Bálintné ül, sorra állítja össze a méretre vágott műanyag darabokat, amelye­ket a győri Graboplast gyár szállított ide.- Bizonyára nem csak a vendégeknek és a „fő­nöknek” szól az a szorgalom, az a koncentrálás, ahogy a munkáját végzi, nyilván más­kor is ott a szeme és jár a 'keze. Nem akarom nagyon zavarni: — Régóta dolgozik itt? — kérdezem. — Csak néhány hete — hangzik a válasz. — Tudja, ijiüyen célra ké­szülnek ezek a táskák? — Persze, sportolóknak. — Maga is sportol valamit? — Saj'nos, nincs rá sok időm. Bejáró vagyok, ott a család is és sokat vesz ki be­lőlem a munka. Régebben, gyerekkoromban még mozog­tam, ugráltam, labdáztam szí­vesen. A részleg vezetőitől meg­tudom, hogy azért komoly ér­deklődés van a sport iránt náluk. Sokan megvették pél­dául a moszkvai 'olimpiáról nemrég megjelent könyvet. Van egy kézilabdacsapat is az üzemben. Előfordul, hogy a helybeli férfi dolgozók össze­állítanak egy kispályás labda­rúgócsapatot, mérkőzést ját­szanak a nagyközségben, vagy csak úgy, egymás közt. Az egyik legaktívabb ebben Ber­kes József műszerész, Ő mo’ndja: — Van vállalaton belüli és helyi bajnokság is, ezeken rendszerint részt veszünk kispályás focicsapatunkkal. Pedig nehéz összeszedni a lét­számot, kevés itt a férfi dol­gozó. A két pásztói üzemrész, nek közös csapata van. — Milyen sikerrel szerepel­nek a mérkőzéseken? — Változó. Legutóbb pél­dául a nagyközségi villámtor­nán rriásodikok lettünk. Van saját szerelésünk is, pályát meg kapunk a PSE-től, ha szükség van rá. Ellenfelet nem nehéz találni. — Más sportágak nem ér­deklik az itt dolgozókat? — A női kézilabdának van még hagyománya. Volt egy termünk is, ahol felállíthat­tuk a pingpongasztalunkat, de erre szüksége van az üzem­nek, nincs azóta hely. — Téma a beszélgetések­ben is a sport? — Természetesen. Sokan nézzük meg együtt a helyi labdarúgócsapat mérkőzéseit a megyei bajnokságban, ér­tékeljük a látottakat. Jó most a csapat. Szőj ka Ferenc ed­ző keze munkája még sok sikert kovácsolhat nekünk. Megtárgyaljuk másnap min­dig a televízió sportközvetí­téseit is, vagy, amit az újsá­gok írnak. A legnagyobb öröm azon. ban bizo'nyosan az. ha meg­látják a tévében, vagy fény­képeken azokat a táskákat, amelyek az ő. üzemükben ké­szültek. Egy kicsit ez a mun­ka is híveket szerez, szurko­lókat toboroz a sportnak. (várkonyi) | NÓGRÁD - 1979. december 6., csütörtök 7 (szc) Birkózás Gyermekek a szőnyegen

Next

/
Thumbnails
Contents