Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-04 / 283. szám
A sokoldalú Rátonyi Róni és a cicák — a Csárdás királynőben Születésnapját nem mos! ősszel ünnepelte, mégis jubileuma volt s "ep'emberben Rátonyi Róberttiék: pontosan 50 évvel ezelőtt volt életé* ben először színházban A ..Három a kis!áriy"*t játszották, s nagyapja vitte el a Király- Színház délutáni előadására. Akkor határozta el, hogy ő is színész lesz .. —* A gyermekálmok többnyire nem valósul* nak meg. de nálam „bevált” ... —“' kezdi a beszélgetést. *~ Persze nemcsak az első szinhá* zi élmény indított el a pályán. Áz a környezet is. amelyben felnőttem Nagyapám ugyanis az egykori Westend kávéház tulajdonosa volt. és •vendégei között az akkori artistatársadalom színe*javfl megfordult, Hacsak időm engedte, ott lebzseltem az asztalok között és tátott szájjal csodáltam azokat a különös embereket. Elsősorban Zoli bohócot, aki relmes orgonista szerepét. Bili kegyeibe fogadott. Talán azért, a premier előtt lábát törte és mert egyforma kicsik vol- az igazgatóság úgy döntött, tunk hogy „Mutassa meg az a Rátonyi, mit tud!” Heltai Jenő — Szüleim kezdetben hal- gzt Irta kritikájában: „Rátér lani sem akartak arról, hogy nyl Róbert nagyszerű drámai én is ezt a „bohém” pólyát színész, de egyedülálló ope- válasszam. Apám pék volt. rettszínész”. Belőlem is azt akart faragni, Munkába is fogott: perecet — Ez a szerep és ez a mon- forrnáltam, kenyeret dagasz* dat megpecsételte további töttam. Még ma i® egész esi* sorsomat. Az akkori Magyar nos pereceket tudok sütni. Színház igazgatója: Gáspár Margit „átcsábított” társula— Amikor döntenem kel* tóhoz, majd amikor az álla* lelt a jövőmről, „kompromisz- moáítás után ő lett a FŐváro- wz.umot” kötöttem szüleimmel. Sj Operettszínház igazgatója, Ha már nem lehetek színész magával vitt a Nagymező ut- — mondtam — zenész leszek! cába. Be is iratkoztam a tanárképzőbe és nem bántam meg: hat Ez pontosan harminc évvel hangszeren tanultam meg és ezelőtt történt. Akkoriban tudok játszani: hegedűn, zon* fénykorát élte az operett. Gás- gorán, szaxafonon, xilofonon, pár Margit vezetésével olyan harmonikán és cimbalmon. társulat vitte sikerre a műfajt, melyhez hasonló se előt— Hogyan lett mégis szí- te, se azóta... Itt játszott «ész? Honthy Hanna, Mezey Mária, — Nem könnyen. Titokban k Petress Zsuzsa, Zentay jelentkeztem « akkori Szín Ann& Latabér Kálmán, Feműveszeti Akadémiára, de ]eky Kamill) Bilicsi Tivadar, „eltanácsoltak ... Nem síké Sárdy János Mányai Lajos, rült a felvételi Vl2»8ám az Ég m váu vérb€li táncos-ko- Orszagos Szineszegyeaület is mlkus9a Rátonyl Róbert 1«. kolajaban sem Végül is Ró olyan sikerek fűződtek a ne- zsahegyl Kalman magán véh mint Mugztafa (Bál a színiiskolajanak a növendéke Brlssard (Luxem1 ettem, őszintén szólva, nem burg gró{ja) zsupán (Marlca „bimbódzo tehetsegemnek gró{nö), Niki (Szabad szél), köszönhettem, hanem főként Doomtlc (My {air Lady). És annak, hogy felajánlottam. mindenekelött. Bóni, a Csár- minden orara hozok friss ke daskirálynöben. Ez utóbbi sze- nyeret, zsemlét kiflit, ami rcpet húgz éy alatt ponton nagy szó volt az ín 2412-szer alakította, az Opeséges, háborús időkben. rettszínházban, és külföldön — Egy esztendei tanulás a Szovjetunióban. (Rászorulón mégis sikeres vizsgát «ágban, Görögországban, tettem: a Hamlet és a Cyrano Csehszlovákiában Románlá- nagymonológját adtam elő, ban, Jugoszláviában. Amerl- valamint Lucifert alakítottam kábán es Kanadaban. a Tragédiában Horváth Ár- Túlzás nélkül mondhatjuk: pád. a Vígszínház akkori lo 01Szágos feltűnést kelteit, rendezője nyomban szerződ amjkor 1971-ben szakított az telett, egy évvel később pedig operettel és átszerzödött — a Royal Revüszínhazhoz ke* pt.QZai színésznek — a Thália •‘ültem, s mert jóképű gyerek sz|nhazba. Azóta is sokan voltam, nyomban bonvivan- kérdezik tőle: miéit? szerepeket bíztak ram. Pedig akkoriban még sem táncolni. — Nem könnyű erről be- sem énekelni nem tudtam. De szélni, még most, nyolc év pótoltam: Somló József tani- után sem... — válaszolja. — tolt énekelni, a színpadi tánc Az igazság az, hogy mint tán* titkait pedig Feleky Kamillné cos-komikus, a színház egyik iskolájában sajátítottam el. „tartóoszlopa” voltam. Ám az — A felszabadulás után az akkori Pódium Kabaré társu3**"'SS.AnPSSrSS- »több teher „yojj, a. é„ Petit., kerültem: Hereien Je- , nő három nappal a premier ;arlJ‘- a™* IÄU __. i.uh alatta... Meg aztan: nincs e lőtt megbetegedett s jobb azomorúbb látvány mlnt egy híján en ugro a , . öregedő táncos-komikus, aki pébe. A többi már ^ttt, mint csak erölködve ug01‘.ja az a karikacsapas a Pódiumban 3Q centimétert Pl.ózai sZínpa. meglátott Vark^yl Zoltán es don d nem az á * nyomban szerződtetett az ak- aasgáaótól fÜ2a „ik® Tavo. kori Művész Színházhoz. Sassagatoi tug„ a siker, iavo retet: olyan feladatokat kaptam. mint az öreg rnelós a „Történelem alulnézetben”, öreg paraszt „Az anyaföld”- ben. az egyik főszerep Zsolt Béla ..Erzsébetvárosáéban. Pagogvin Arisztokraták” cí* mű színművében és Németh László „Ghandi”-jában. Legutóbb pedig Beöthy László figurájában a „Bal négyes páholyában. Rátonyi Róbertét „felfedezte” a film is. Emlékezetes sikere volt Sándor Pá] „Szabadíts meg a gonosztól” című filmjében, g jelenleg három produkcióban Is felvevőgép előtt áll: Gát György—Polgár András „Tiszteletem, főorvos úr” című tévéfilmjében, a Petőfi Sándor életéről szóló hatrészes tévéprodukcióban és Fazekas Lajos—Müller Péter új játékfilmjében. Csaknem minden este színpadon van, gyakran szerepel a rádióban, sokat szinkronizál, de mindez nem elégíti ki. Évek óta hétről-hétre közli humoros írásait a Ludas Matyi, a Füles és számos más újság, folyóirat. Olyan kincsekkel büszkélkedhet, melyekkel még a Színháztudományi Intézet és a Színész- múzeum sem. Páratlan értékű lemezgyűjteményéből gyakran kér kölcsön a rádió. — Nem bánta meg, hogy búcsút mondott az operettnek? — Voltak „gyönge” pillanataim. De azon az estén múlt el végleg ez az érzés, amikor a Bánk Bán premierje volt a Tháliában, ói én Biberach- ként léptem a közönség elé. Ugyanaznap újították fel a Nagymező utca másik oldalán a Csárdáskirálynőt. S én akkor arra gondoltam: ha ott maradok, talán még mindig Bóni lennék. Vagy már az sem... Hosszú volt az út Bónitól — Biberachig. S nem mindig könnyű. Sikerek és csalódások szegélyezték. De ha akad szabad estéje, vagy nyári szünetet tart a színház, örömmel megy vidékre, s szívesen vállal külföldi turnét. Ilyenkor ismét kobakjába nyomja a Girardi-kalapot, s fiatalokat megszégyenítő temperámén tummal ropja a táncot és énekli: „Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szód .. Garai Tamás Könyv a lakótelepeken Bár egyre nagyobb a könyv- szeretők tábora, sokan olvasnak szabad idejükben, sokan gyűjtenek házíkönyvtárat (ha nem Is olvassák el ők maguk, jó lesz a gyereknek...) — de jól tudom, messze vagyunk még attól, hogy alapvető szükségletté vált volna a könyv. Pályafutásom alatt még sosem hallottam olyanról, hogy beírtak volna az újságokhoz, ha a községi könyvtár tatarozása, leltári átadása túlságosan elhúzódott (bezzeg ha az épület vendéglátóipari egység!. ..) De azért már nem teljesen érdektelen a téma. Van, aki más városban járva akarva- akaratlanul összehasonlítja az oltani könyvárusító helyeket a helybéliekkel, elismerően és kissé Irigykedve nyugtázza a lakótelepi fiókkönyvtárat jelző táblákat, Mi a helyzet Salgótarján három nagy lakótelepén a könyvfronton? Jelentkező van Kiindulásul a Beszterce-la- kótelepet választottam. Még jó idő, napsütés volt, amikor az egyik legújabb épület, a szalagház derekán, az ötödik lépcsőház földszinti erkélye» lakásánál a kisebb csoportosulás közepén egy könyvet áruló fiatalasszonyra figyeltem fel. Nemrégiben becsöngettem Farsang Jánosné házfelügyelő Ybl Miklós út 94. sz. alatti lakásába. Kis nosztalgiával emlékszik vissza arra, hogy kint árult. — Volt ugyan olyan Is, aki azt hitte, azért tettem ki a könyvespolcot, hogy dicsekedjek a (könyveimmel.. . — idézi mosolyogva. De az Isme. rősök tudák, a Nógrádi Sándor Könyvesbolt bizományosa vagyok. Volt, aki arról is tudott, hogy részletre is adom a könyveket. Az eddigi bevétellel ennek ellenére nem vagyok túlságosan elégedett —. havi ezer forintnyit árusítottam. Igaz, alig tudnak erről a lehetőségről. — Hogyan lehetne fellendíteni jobban a „boltot”? — Először is két-három tábla kellene a lakótelepen — egy ide a házunkra, egy az élelmiszer ABC-hez legalább. Ügy tudom, kibérelhető lenne — és évente négyzetméterenként 270 forintba kerülne csak — u száritóhelyiség. Egy pár polc. egy biztonságos zár kellene még. Azt hiszem, van jövője — én szívesen elvállalnám. Ipacsné, a bolt vezetője elmondja: hamarosan kitesz- nek táblákat, a karácsonyi forgalomban már talán jobban érződik a bizományos jelenléte. Kemerovón semmi — A többi helyen? A zagy- vupálfalval városrészen, a Gorklj-lakótelepen az ifjúsági-művelődési házban és az ABC-üzletben van könyváru- sltás. A Kemerovón jelenleg semmiféle megoldás nincs, talán az üzletben ott is helyet kérünk majd a könyveknek. Gondolkodtam már én is ezen, hogy itt Salgótarjánban miért megy olyan nehézkesen a lakótelepi könyvárusi- tás. Meg kell persze gondolni, érdemes-e beruházni erre összegeket, ha csak estefelé népesül be a .laktóelep, napközben mór csak kevesen tartózkodnak otthon. mert nem a legfiatalabb házaspárok lakják. Máshol láttam én is könyvesbódét lakótelepi buszvégállomásnál, üzletközpontban. (Igaz, egyelőre nálunk bevásárlóközponttal sem igen dicsekedhetünk...) Kojnok Nándortól, a megyei könyvtár vezetőjétől a telepi könyvtárfiókokról érdeklődöm. — A Kemerovón nincs semmi. A fenntartó szerv ezeknél az egységeknél a városi tanács művelődési osztálya — velük kötöttünk együttműködési szerződést, hogy anyagiak birtokában mi berendezzük, működtetjük ezeket. Évek óta keresik a megoldást a Kemerovón egy helyiség bérlésére, de sikertelenül. Legtöbb forrásból juthatnak könyvhöz a Gorklj-telepiek, bár kimondott lakótelepi könyvtári fiók ott nincs. De mindenki igénybe veheti az Ifjúsági-művelődési ház könyvtárát, nyitott a síküveggyári szakszervezeti intézmény is. Jelenleg még nem tartozik ebbe a kategóriába a bányagépgyár könyvtára, de hamarosan az is hozzáférhető lesz a környék lakosságának. Nincs messze a Hámán Kató telepi fiókunk sem. A Besz- terce-telepen nemrégiben járt kint Oroszné Katona Anna kolléganőm, ő többet tud mondani az ottaniakról. Barátságos fészek Oroszné csak dicsérni tudja Fekete Attlláné munkáját, aki gyermekgondozási szabadságon levő tanítónőként vállalta egy évvel ezelőtt a kölcsönzést. — Frissen kapcsolódik az aktualitásokhoz az ajánlataival, jól rendben tartott az állomány. Értőn, a gyerekeket jól ismerve készít kiemelésekét a különböző életkorúak- nak. Októberi látogatásunkig 81 olvasó iratkozott be, 345 alkalommal látogatták, két rendezvényt tartott. Ez a r(Md szakmai értékelés. A fiatal könyvtárosnak ennél még többet jelent az olvasók öröme — magam ig fültanúja voltam (böngésző olvasóként) hogyan érdeklődik az olvasmányélmények iránt, hogy segít választani. Láttam, milyen jól érzik magukat a gyerekek a barátságos berendezésű, képeslapokkal, folyóiratokkal jól ellátott csöpp könyvtárban. Kár, hogy ezt a keddenként kivilágosodó, bemelegedő helyet a felnőttek még nem fedezték fel igazán maguknak! G. Kiss Magdolna Templomköltöztetés helikopterrel A novgorodi „Vitoszlavici” szabadtéri faépitészeti múzeum új kiállítási tárggyal gya- rapodott. Az új látványosság a maga nemében egyedülálló óorosz építészeti emlék; XVII. századi gerendatemplom. amely Rekonyból, ebből az erdők és mocsarak között megbúvó kicsiny faluból egy Mi—8 típusú helikopteren a levegőben tette meg a múzeumba a kétszáz kilométeres utat. zásom harmadik oka: bár az Egyik legnagyobb sikerem a ttnek kÖ6ZÖnhettem nép, Makrancos hölgy BlondeUÓ szerűségemel luiajdonképpen ja volt. Itt sem töltöttem mlndig% prózai feJlttdatok iz- azonban sok időt, mert Job Dániel visszahívott a Vígszín- 6 házba. Egymás után kaptam — Kazimir Károly, a Thá- a jobbnál jobb prózai felada- lia akkori főrendezője szerző- tokát. Ám röviddel később is- dést kínált: nem garantált mét közbeszólt a véletlen: á olyan „látványos” szerepeket, Vígszínház műsorra tűzte a mint amilyenekben a Nagy- „ . , . . „ . - , mező utca másik oldalán volt „Nebancsvirag című operef ^zem de hozzótette: bízik tét. melyben Btllcsl Tivadar- bennem, számít rám. S ezne- t>a osztották Floridon, a sze- kém elég volt! Beváltotta ígéSzalontai Mihály: Az utolsó nap — Mostan már csak várakozni kell. Ha megvannak, majd csöng ez a jószág. „Te — jó isten” — gondolta Miki —, „de meddig kell várakozni?” S kétségbeesetten nézett Jusztira, aki ugyanolyan kétségbeesetten és riadtan figyelte őt. — Te iszol valamicske snapsz? — kérdezte a pap, de a gurgulázó már ott is volt egy kis metszett üveggel, benne valami fehér lé, egy tálcán hat apró kis pohár, gyűszűnyl nagyságú. Tele is töltötte mind a hatot, azzal: „No proszit! Egészségünkre!” — és ittak. Egész jó törkölypálinka volt. — Ez jó — mondta az öreg. — Ez értágító. S vártak. Miki egyre türelmetlenebbül, ledőlt, felkelt, nézte a pap könyveit, vaskos fekete öreg, múlt századi könyvek voltak, talán még szeminarista korábán vehette őket. Karolina néni vastag kenyereket hozott, rajta vékony szelet marhahús, paradicsom-paprika. Ettek, Itták a teát, néha egy-egy gyűszűnyl snapszot és vártak. Miki, mint egy ketrecbe zárt állat, ledőlt, felkelt, ledőlt, felkelt, nézte a könyveket, nézte újonnan megindult, felhúzott óráját, a falon kakukkos órát, a cirkalmas gót- stílű számlapot. Éjfél már régen elmúlt, s éjfélkor volt az első váltás, tízkor indultak. Ha kettőre a második váltásra nem ér oda, többet nem várják, s akkor vagy marad, vagy... vagy... vagy... az elfogatásra jelentkezik. Megpróbálta végiggondolni, mennyi Idő alatt tud kijutni a Duna-partra, de azonnal átlátta, hogy ez lehetetlen, azt se tudja merre van a Duna, a sötétben nem is figyelt meg semmit, támpontjai nincsenek, a sötétben a két lámpán kívül semmi másra nem emlékszik. „Ha eljutok a faluszéli lámpáig, akkor balra kell mennem a buckás-tó- csás terepre, amíg el nem érem a partot”. Ezt hajtogatta egy óráig, miközben fel-alá Járkált, ledőlt, fölkelt, várt, s mindezt úgy, hogy Juszt! szeme állandóan követte, úgy, hogy Juszt! két tágranyílt kék szeme állandóan rajta volt, miközben némán fésülgette, törülközőbe törülgette, szárítgatta ébenfekete haját. Olyan egy óra körül végre megszólalt a telefon, és a pap és a drót másik végén levő beszélgetéséből valami olyasmi derült ki, hogy a bécsi hívott fél nem érti az egészet, ők nem vártak senkit, nem tudják, hogy mi ez. — ö jesszasz, szegénykéim — mondta a pap, és nekiállt elmagyarázni a központos kisasszonynak, hogy az magyarázza el annak a bécsi házvezetőnőnek, akl felvette a telefont, hogy a család egy fiatal rokonhölgye érkezett kalandos körülmények között Magyarországról és persze, hogy nem várták, hogy is várták volna, hiszen váratlanul érkezett, a váratlant pedig nem lehet várni. Valami ilyesmi lehetett a magyarázat, letette a kagylót, de most viszonylag tíz perc múlva újra csöngött, s most már Becs egyenesben jelentkezett. Juszti távoli rokon nénije volt a telefonnák aki „Én nem tudni magyart” szöveggel kezdte, ezért aztán Juszti helyett megint csak a pap bácsi beszélt és eltolmácsolta a történetet. A néni végre megértette és azonosította Jusztit a másik oldalon, mondta, hogy nagyon örül, arra kérte a papot, hogy reggelig a fiatalokat lássa vendégül, mindent meghálálnak, s megtérítenek, reggel pedig kocsival mennek a rokonokért. Ennyi volt a beszélgetés, de a* öreg pap teljesen eufóriában ugrált körülöttük a boldogságtól, hogy személyesen beszélhetett és szivességet tehetett ifjúkora nagy- hagy színésznőjének. Közben Karolina néni megjelent, mondta, hogy meleg fürdővíz a bojlerben, melyikük fürdik először. Miki csak úgy válla fölött mondta Jusztinák: — Siess, aztán megyek én Is. Juszti ment, Miki pedig felhajtott egy kupica törkölyt, kezet rázott a pappal és a gurgulázó bácsival. Azok nem is értették, miről van szó, s már szökött ment Is. Szerencsére a templomkerti kapuban belülről benne volt a kulcs, kinyitotta, levágott a lépcsőkön, átfutott a lámpa alatt, ki a sarokig, ott megvolt iránytűje, a másik faluvégi lámpa. Futott tovább, könnyedén, zihálva, szinte boldogan, hogy kiszabadult Juszti szemének börtönéből, hogy megpróbálhatja a visszautat, hogy visszajuthat. A faluvégi lámpa alatt egy pillanatra megtorpant. Felvillant, hogy el kéne olvasni a faiutáblát, legalább tudja, hol járt, de aztán lélekben legyintett, balra fordult, s nekivágott a sötétnek. Harisnyás lábával rögtön valami kemény torzsába csapódott. Éles fájdalom, szakadt >| harisnya, de nem törődött vele, Tócsáról buckába, buc-T kából-tócsába ment, futott, tépte magát, de csak nem akart vége lenni, csak nem akart a Duna megjelenni. Szinte erejét vesztve, szinte félőrülten a félelemtől, hogy eltéved, egyre gyorsabb rohanással bukott át akadályain, míg végül egy fűcsomós, öles dombocskáról aztán, vagy három-négy métert esett lefelé a meredek homokgödrös, vízmosásos parton, szinte egyenesén bele a vízbe. (Folytattuk) 4 NÖGRAD - 1979. december 4., kedd
