Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

Akik szilveszter éjjelén sem pihennek...

Közép-Európában velünk egyidőben, a Szovjetunióban 2 órával korábban, New Yorkban 5 órával, Floridában 7 órával később éri el az óra mutatója a tizenkettőt. Elérkezett az óév utolsó éjszakája- Éjfélkor szerte a világon egy pillanatra elnémul a vigasság. Milliónyi ember veszi kézbe a pezsgőspoharat és koccint a boldogságra, egymás egészségére, a békés új esztendőre . . .

Sokan vannak olyanok is, akik nem családjuk, hozzátartozóik körében ünnepük az új évet. Azokról szólunk.

azok előtt tisztelgünk, akiket az új esztendő első perce is munkában talál. Vasutasok, rendőrök, határőrök, mencők, tűzoltók, orvosok és ápolónők, a hírközlés dolgozói — sok ezren vannak —, akik értünk, nyugalmunkért, biztonságunkért ezt az éjszakát is őrhelyükön töltik.

«A maguk módján ők is ünnepelnek- Ha a szolgálat megengedi, koccintanak egy pohárkával, igaz, — legtöbbször csak üdítővel, gyümölcslével, mert szilveszterkor is első: a kötelesség...

Övé volt a Kék Csoda!

Rendező, de királykisasszony is lehetne

Kossuth rádió Budapest. Ejfél van. Minden kedves hallgatónknak boldog új esztendőt kívánunk...

„Az egész életem egy nagy bohócság volt” — mondta beszélgetésünk közbén többször is Molnár Ernő. a salgótarjáni öblösüveggyár totósa. Könnyű riportalany a far- meros, bőrmellényes, hosszú hajú fiatalember: minden kérdésre tüstént kész a derűs válasszal; s nem ódzkodik az öniróniától sem. Harminchat évéből tizenhetet töltött a gyárban- Előtte kereskedő volt, az üzemben hét évig dekoratőrként dolgozott, kerek tíz éve fotózik. S munkája mellett már huszonhárom esztendeje űzi szenvedélyét: az amatőr színjátszást.

ÉN" IS FÉLEK AZ EGÉRTŐL

— Vérbeli kereskedőnek születtem. A boltban rengeteg emberrel lehet beszélni, és nekem ez nem megerőltető, mert ilyen ember vagyok. A baglyasi üzletben dolgoztam. Buktak rám a vevők, főleg az idősebbek. Náluk könnyű jónak lenni, elég megkérdezni hogy vannak. Ha fáj valamijük, ad az ember egy Kalmopirint, s egy életre megszeretik- Nekem jólesett udvariasnak lenni, ha kellett, még a villanyoszlopnak is köszöntem.

— A társai is kedvelték?

— Én voltam az egyetlen férfi több nő között. Egyszer az egyikük egeret talált valamelyik ládában. Sikítozva szaladt ki a raktárból. Nekem kellett „intézkednem”. Csakhogy én is félek az egértől. De ezt nem mutathattam, mint egyetlen férfi. Elkaptam a szomszéd ház macskáját, bedobtam a ládába és rájuk csaptam a fedelet- tgy lettem a nap hőse.

— Vérbeli kereskedő azt szeretné, ha mindent lehetne kapni a boltban.

— Egy időben hiánycikk volt a rizsa Baglyason. Tar- jánban lehetett kapni, de nem hozták ki mihozzánk. Eszembe jutott, hogy a szemközti házban van két szamár. Kaptam magam, elkértem a kél csacsit szekerestül. Ezzel a fogattal hajtottam be Tar- jánba. Befelé jöttek is a fülesek rendesen- De amikor fölpakoltam a tíz zsák rizsát, az istennek nem akartak elindulni. Kénytelen voltam srácokat toborozni, hogy segítsenek. így aztán fiúk tolták végig a kocsit zsákostúl, szama- rastúl Baglyasig.

AZT HITTE, VICCELEK

A boltot nem megcsömörlés miatt hagyta ott. Szüksége volt az' állandó délelőttös műszakra, többek között azért, hogy próbákra járhasson, hódolhasson a színjátszásnak. De új környezetben sem bújt ki a bőréből. Az üveggyáriak is örök bohémnak ismerték meg— Ebben van jó is, .ossz is. Hosszú ideig nagyon keveset kerestem. AUg tudtam belőle megélni. Egyik fizetéskor végképp betelt a Dohár, elhatároztam: most szólni fogok! Majd én megmutatom, hogy velem nem lehet

ezt csinálni. Be is rontottam a párttitkárhoz, és erélyesen megmondtam: á fizetésemet tessék fölemelni! Még elvtársnak is szólítottam, nol- ott korábban a bácsit szok- hatta meg tőlem. De ő mindezen egy jót nevetett. Megszokta, hogy mindenkivel hülyültem, azt hitte, most is viccelek- Mondta is. hogy nagyon jópofa vagyok. Ennek az lett a vége, hogy én is elröhögtem magam, és sajnos, minden maradt a régi- ben.

— Szeretik-e a kétkezi dolgozók?

— Úgy érzem, jobban, mint a főnökök. Talán azért, mert senkinek nem tudok nemet mondani, ha valami nehezet kémek, akkor is azt mondom: majd. A konyhán például sokszor kérik, fényképezzem le őket. Meg is teszem, de a fiatal lányoknak mindig új és új fotó kellene. így azján mikor fényképezőgéppel megyek kajálni, dupla adagot kapokRONTOTTAM A VÁROSKÉPET

A legtöbb élmény a színjátszáshoz köti. Amatőr színészből amatőr rendezővé avanzsált négy esztendeje. Most a Tempress nevű gyári színjátszókört vezeti — sikerrel.

— Mint rendező, minden szerepet tudok. Ha valaKi kidől a sorból, én ugrok be helyette. Nemrég én játszottam az egyik előadásunkban az udvarmestert- Láttam, hogy

mindenki megijedt, és szövegkönyvvel a kezükben ott állnak súgásra készen. De nem volt rá szükség. Jól ismerem a szöveget. Ha kellene, eljátszanám a kíváncsi k1* ráiykisasszonyt is — mondja a kétgyerekes családapa.

Az együttes egyébként egy gyári termékről, a hő- éa ütésálló pohárról vette nevét. „Ez kötődik a gyárhoz, meg elég kacifántos is”.

— Egyszer Balassagyarma. ton a kultúrházban kérdezte tőlem, egy nő: melyik is a maga együttese. Mondom: a Tempress. Ja, persze, mondja a nő, magukról neveztek el egy poharat.

A rendezősködésért havi nyolcszáz forint üti a markát. Mikor ezt ' mondja, főnöke átszól a szomszéd irodából: „De annak a felét az együttesre költőd...”

— Volt régebben egy Skodám. Kék Csodának hívtam, messziről ismerték már a rendőrök is. Mondták, hogy adjam el, mert rontom a városképet. Mikor megszabadultam tőle, rokoni segítséggel vettem egy Zsigát. Huszonötezerrel még -ma is tartozom nekik. De elég az hozzá, hogy egyszer az új kocsimmal beálltam a Kővár presszó melletti parkírozóba. Ott állt három gimnazistalány, s az egyik rám mutatott: nézzétek, annak a srácnak új kocsija van. Erre a másik leinti: na hallod, ő a Tempress vezetője, telik neki. ..

Molnár Pál

Éjfél i mozdonyon — csak Utas üdítővel . . !

*' ImTHl I [mpr!!' M'rTTTn!'* 1 * 1 2 i't |!I

L m

T ..?. HS. >

.1

Ilii

■WlM

Wifii' T

ök adják lakásunkba a fényt, a villamos energiát. A központi villamos teherelosztó diszpécserei köszöntik az új évet.

Nyolc és fél felelet arról:

Elmúlt egy ér. És kezdődik az új esztendő. Éppen a határmezsgyén vagyunk, szokásos ilyenkor mérlegelni és tervezni, tanulságokat vonni és bizakodni, felejteni a kudarcokat és álmodozni — mindezek a legtermészetesebb emberi tulajdonságok. Mi is arra kértük olvasóinkat (és egy leendő olvasót), hogy távirati stílusban válaszoljanak a címben föltett kérdésekre. íme a feleletek!

1. Milyen volt az elmúlt év ? És

2. Mit vár az új esztendőtől ?

tot alkotott. Felejthetetlenül megrázó élmény volt.

2. Az STC bennmaradását remélőn és várom az NB I- ben. Szeretnék még legalább egy évet lehetőleg jól játszani a csapatomban. És persze, izgalommal várom kisfiam iskolai debütálását.

Mi mást kívánhatnék magamnak, mint hogy „zökkenőmentesen” teljenek a hátralevő napok, s így menjek nyugdíjba. És a kollégáknak kevésbé zsúfolt és jóval eredményesebb munkát.

Kiss László, az STC labdarúgócsapatának középpályása: 1. Egy olaszországi túrán látottak tették rám a legnagyobb hatást, az 1974-es földrengés által elpusztított Ge- mona városka romjai. A környezet szépsége, az itáliai ég azúrja megdöbbentő kontraszTóth Sándor taxisofőr, negyedszázada ül a volánnál és jóval több mint egymillió kilométert vezetett ez idáig:

1. Szerencsére nem volt semmiféle különleges esemény, értem alatta a baleset- mentes közlekedést. Ez volt az utolsó munkaviszonyban eltöltött évem, s most immár huszonnegyedszer töltöm az ünnepeket, a szilveszter éjszakát kocsiban.

Pintérné Joó . Zsuzsanna,

a Nógrád megyei Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat 228- as boltjának dolgozója:

1. Számomra jót és roszszat is hozott 1979. Jó az, hogy megkaptam a tízéves törzsgárdatagságért járó elismeréseket és elkezdhettem az üzletvezetői tanfolyamot

Rossz az, hogy a házasságom fölbomlott . . .

2. Mit várok? Szeretnék egy minden tekintetben megfelelő társat. És sikeresen végezni az iskolát.

Kozma Jenőke, Salgótarján, Arany János úti óvodájának hároméves „hallgatója”, egyelőre még csak ismerkedik a betűkkel, de a beszéd már kitűnően megy.

1. A budapesti nagyapáék- nál Voltam két hétig. Ök vittek el a Vidámparkba és az Állatkertbe . • . Ott láttam repülőgépet, autókat, meg elefántot, majmot, mosómedvét. De a varázskastély leégett, mutatta a tévé, oda már többet nem megyek2. Mit szeretnék? Egy Mercedes autót, egy kirakós játékot és egy kistestvérkét. Meg jó lenne újra Pestre és Egerbe menni, mert csak ott lehet úszni.

T

ulajdonképpen mindennek az Ikarus az oka. Szűk benne a hely. A székek közötti folyosón két megtermett ember nem fér el. Ágnes néném is, meg Borinka is jól megtermettek. No, meg egyformán erőszakosak is- Egyszerre akartak felszállni, aminek az lett a vége, hogy beszorultak az ajtóba. Lökdösték, cibálták, ráncigál- ták egymást, de egyik sem engedett a másiknak. Végül a buszvezető tett rendet, mert akkorát kiáltott rájuk, hogy az állomáson mindenki odafigyelt.

— Egyiküket sem viszem el . . .

Ágnes néném sértődötten visszacurikkolt, de ugyanazt tette Borinka is. Ezzel aztán betelt a pohár - .Ágnes néném ráripakodott Borinkára: — Te csúnya cigány, nem ismered a rendet . . .

Mérgesen ' megrántotta nagykendőjét és igazságot keresvén nézett szét az emberek között. Ismerték őt, hogy a falu mindentudója, mert nincs más dolga, csak odafigyelni mindenre. Tudja is, Ki, kinek udvarol, hol volt tegnap egy családi csetepaté, melyik nőszemély kívánkozik foglalt ember után. Na, és az ájtatosságáról is híres Ágnes néném. De az igazat megvallva, több ebben már az elAGNES ES BORINKA...

foglaltságkei;esés, mint az istenfélelemHanem Borinkét sem kell félteni; menyecskének tartja magát, méghozzá a javából. Most is azért csípte ki magát, mert a városba készült egy kis szé (nézésre. Jól megtelt idomain csak úgy feszült a kockás kabátja. Piros nadrágot viselt és ehhez egy halványabb színű, változatos szalaggal díszített kalapot, amelynek a karimáját elöl felhajtotta, hátul engedte le ereszként a nyaka felett. Feketére festett hajának fürtjei kitolakodtak a kalap alól. Illatozott, akár a liliom. Hanem Ágnes néném szavát nagy sértésnek vette. Vörös lett a festett arca, haragtól lángoló a tekintete- Csak úgy visított a hangja:

— Te csúnya paraszt. Te vén boszorkány! — gondolataiban szavakat keresett, miközben forgott a szeme. — Te meg éjszaka kísértei is, nyomni is jársz, te, te . . . — ezzel minden szókincse kimerült.

Ez kellett hát ünnep előtt. Meg is lett a baj, mert ha a busz vezetője nem erélyes, akkor Ágnes néném megtépi

NÓGRÁD — .1979. december 31., hétfő

Borinkát-' Ezt mondani egy tisztes kort megért asszonynak? és méghozzá ez a nőszemély, akit az ura napjában eligazít, mert mindig koslat Háborgott a lelke, de már restelkedve a nagy sokada- lomtól a kendőjébe húzódva hallgatott. Ám magában megfogadta, hogy Borinkát, ezt a festett átkot megleckézteti. Majd megmutatja neki, kicsoda Ágnes asszony.

így is történt. Azt a históriát, hogy szilveszter éjszakáján seprűre kapnak a boszorkányok, mindenki ismeri a faluban. Jókat is nevetnek rajta, de nem Borinka, aki már alkonyaikor reszket kimenni az udarra, annyira fél a sötéttől- Nem veti meg az itókát és ez meggyengítette az idegrendszerét. A tudatában ott élnek a túlvilági szellemek, hiszen éppen ezért jutott eszébe boszorkánynak nevezni Ágnes nénémet. Ágnes asszony pedig nem lenne Ágnes asszony, ha ezt nem érezte volna ki, amikor csetepatéra kelt a buszmegállóban. Szilveszterkor, amikor már mindenütt hangos lett a jókedv, útrakelt Ágnes néném. Borinka akkor már félkeréken búcsúzkodott az ó- esztendőtől. Kálmán, a férje a szomszédban vigaskodou.

Ágnes néném Borinka ablaka alá osont, kezében seprűvel, fején fekete kendővel. Jól megzörgette az ablakot, aztán bekiáltott:

— Megbántottad Ágnest, el- kárhozol • . .

Borinka, amikor felfogta, mi történik az ablak alatt, borsós lett a háta, kiverte a veríték. Hát még amikor megpillantotta a fekete kendőt. Nem kapott levegőt, mellére csapta kezét és kirohant az udvarra. De akkor már Ágnes neme túl volt harmadik soron is. Borinka meg fuldoklott, kidülledt a szeme, és amikor levegőhöz jutott, akkorát sikoltott, hogy meghallották a szomszédban. Kálmán restelkedve ment haza, Borinka csak azt hajtogatta:

— A boszorkány, a boszorkány ... — és kapkodott a levegő után.

— Majd adok én neked boszorkányt — és nyaka közé csördített az asszonynak.

A

z pedig elvetette magát. mint akit magához szólított az úr. Borinká- éknál a szilveszteri jókedvnek vége lett. Ágnes néném másnap nagykendője alól lesve ment a misére. Kezében csörgött az olvasó- Bűnbánó arccal morzsolta az imáját, de közben többet gondolt az előző estére, mint teremtőjére. Észre sem vette, hogy jó. kát kuncog magában . . .

Bobál Gyula

Halasi Zoltán, a Nógrádi Szénbányák tiribesi bányaüzemének lakatosa:

1. Nyolcadik éve dolgozom a föld alatt. Szűkebb kollektívánk is úgy értékeli 79-et, mint a bizalom évét. Bizalom irántunk, hogy még sokáig szükség van a szénre és a bányászokra. Emellett családom és munkatársaim segítségével elkészült Nagybátonyban a saját házunk és sikeresen befejeztem - a marxista egyetemet, tehát elégedett vagyok.

2. Egy új akna nyitását tervezik Mizserfa mellett, remélem sikerül beindítani. ..Személyesen” abban bízom, hogy utcánkban, a Zrínyi úton is lesz végre víz ... És: erőt és egészséget várok!

Szert Sándorné, a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője:

1. Valamivel népszerűbb volt megyénk a turisták, a kirándulók körében, mint a korábbi években- Hollókő és Eresztvény mellett sokan keresték föl Bánkot és környékét is. Újdonság volt, hogy több szakmai konferenciának adtunk helyszínt.

2. Rerpéljük, hogy az új évi új szolgáltatásunk, a különféle sport- és játékcikkek kölcsönzése tovább bővíti az érdeklődők táborát. Mi már most várjuk a síelőket fölszereléseinkkel. Csak éppen hó. ról nem tudunk gondoskodni . . •

Márton József, a KISZ salgótarjáni városi bizottságának titkára:

1. Számomra nem hozott különösebb eseményt az elmúlt év, kiegyensúlyozottan, „szenzációtól” mentesen teltek a napok. A rendőséggel közösen lebonyolított akció személyes; tapasztalatai tették rám a legnagyobb hatást. Ügy érzem ilyenféle munkaakciók nemcsak a személyes és közvetlen kapcsolatokat, hanem egyéb együttműködésekei is motiválnak.

2. Most, a kezdet kezdetén úgy tűnik, nem lesz könnyű az 1980-as év, s ez tükröződik az ifjúsági mozgalomban is. Személyes vágyam? Szeretnék kijutni a moszkvai olimpiára — persze, mint néző.

Brunda József né nyugdíjas, a megyeszékhely főtéri garzonházának portása:

1. Teljesült egy álmom, kétévi keresgélés után végre olyan munkahelyet találtam, amely minden tekintetben kielégít: emberek között lehetek, akik a munkámért tisztelnek, becsülnek. Több mint öt éve egyedül élek, így ez a mindenem.

2. Egyszerű a vágyam, szeretnék szilveszter délutánján is dolgozni, mert elviselhetetlen a magány. Másoknak meg azt kívánom, boldogságban, békességben éljenek- Mert higgyék el, hiába minden kincs, ha boldogság nincs . . .

Tanka László, a fönti írás „gondatlan” elkövetője:

2. Csak „várományom” van: azt szeretném, ha az elhangzott kívánságok, tervek, elképzelések mindegyike megvalósulna. Egytől egyig . . .