Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-29 / 303. szám

Kézilabda Mérlegen a megyei csapatok (5.) FÉRFI IFJÚSÁGIAK: 1. STC 14 Imponáló pont-és gólkülönb­séggel szerezték meg az első helyet az STC fiataljai. Az egész bajnokság során csak három bajnoki pontot veszí­tettek. Mindhármat a tavaszi bajnokságban. Kettőt a Szőnyi- fiatalok elleni vereséggel és a Nagybátonyi Bányász elleni döntetlennel. így félidőben még a — végül második he­lyen végzett — Szőnyi-ifik álltak az élen. Az őszi fordu­lókban viszont az STC-fiata- lok ellenállhatatlanok voltak. Minden mérkőzésüket bizto­san, mondhatni fölényesen nyerték. A Szőnyinek is igen csak visszavágtak a tavaszi IV. fordulóban elszenvedett egy gólkülpnbségű vereségü­kért. Az őszi III. fordulóban 27—11 arányban győztek elle­nük. Az STC-fiatglok tehát meg­ismételték tavalyi bravúrju­kat. Hiszen akkor is győzte­sek voltak, méghozzá pont­veszteség nélkül, s ugyancsak a Szőnyivel vetélkedve. Akkor viszont tíz ponttal előzték meg őket. Most ez szorosabb volt, az előny öt pontra csökkent. A csapat igen gólerős já­tékosokból áll. Magasan a leg­több gólt érték el a mezőny­ben. s emellett a védekezésük 12 1 1 353-183 25 pont. is jónak mondható. Illő meg­említeni név szerint is, hogy elsősorban kiknek az érdeme az első hely megszerzése. A csapat legeredményesebb já­tékosának Kátay András bi­zonyult, aki 61 dobott góljá­val a negyedik helyen végzett a góllövőlistán. De igen ered­ményesen szerepelt még Kis- benedek József 44, Papp Ta­más 42. Babik László 39 és Matuz Károly 33 góllal. 2. Szőnyj SE 14 Most sokkal inkább lépést tudott tartani a csapat az el­ső helyezett STC fiataljaival, mint a tavalyi bajnokságban. Ezúttal 5 pont hátránnyal vé­geztek a 2. helyen, a tavalyi bajnokságban 10-zel. Akkor még a mögöttük végzett Bgy. SE csapatával is meg kellett küzdeniük, hiszen egyetlen ponttal sikerült őket megelőz­ni és megszerezni a 2. helyet. Az idei bajnokság első fele, a tavaszi szezon várakozáson felül jól sikerült a csapatnak, összesen csak egyetlen baj­noki pontot veszítettek a Nb. Bányász ellen. Még az STC csapatát is két vállra fektették, s így két pont előnnyel az élen álltak. Ma kezdődik a sportcsarnokban Országos asztalitenisz-verseny Salgótarjánban A megyeszékhely felszaba­dulásának 35. évfordulója tisz­teletére ma és vasárnap 12 asztalon zajlanak a mérkőzé­sek, amelyeken az ország 32 sportköréből, mintegy 200 újonc, serdülő és ifjúsági fiú, valamint leány asztalitenisze­ző vesz részt. A hagyomá­nyos viadalon ma délután 14 órától az ifjúsági fiú- és leány­párosok versenyeznek, míg 15.30 órától az ifjúsági fiú­leány egyeseket bonyolítják le. Vasárnap 8.30 órától a serdü­lő fiú-leány egyesek, 10.30 órától az újonc fiú-leány egye­sek zajlanak. Az érdekelt na­pon valamennyi versenyszám­ban a döntőkig jutnak el — újságolta pénteken Juhász Imre, a városi sportcsarnok igazgatója. Az eredményes szereplést minden bizonnyal nagyban be­folyásolta az a tény is, hogy a csapat mindig rendelkezett megfelelő számú cserejátékos­sal. A tavaszi VIII. és az őszi IV. fordulók kivételével, ahol csak 8—8 játékos szerepelt, a többi találkozón 11—12 fős csapattal léptek pályára. A sportszerűségben szintén előkelő helyen végeztek 222 ponttal. A második helyet sze­rezték meg, alig 4 pont hát­ránnyal az első helyezett Te­reske mögött. 9 2 3 227-182 20 pont. Az őszi fordulók már ke­vésbé voltak eredményesek. Mindjárt az első mérkőzésükön remiztek a Diósjenővel. Utána győztek ugyan a Bgy. SE és Érsekvadkert ellen, a többi tá- lálkozóik azonban vereséggel végződtek. Így az ősszel szer­zett öt pont kevésnek bizo­nyult az első hely megtartá­sához, illetve megszerzéséhez. A 2. helyük viszont megérde­melt volt. A csapat védőjáté­ka a legjobbnak bizonyult a mezőnyben. A legkevesebb gólt kapták. Támadó játékuk még csiszolásra szorul. Viszont megállapítható, hogy az össze­tétel igen kedvező, egyénileg több, eredményes játékos is található az együttesben. Ezt bizonyítja, hogy hat játékos is 15 gól felett dobott. A leg­eredményesebbnek Patai Lász­ló bizonyult, aki 42 dobott góljával a 11—12. helyen vég­zett a góllövőlistán, míg Ba­logh Gábor 36, Soós Tibor 33, Szabó Zsolt 28, Szegedi Ró­bert 27 és Bangó Béla 17 gólt szerzett csapatának. A csapat létszáma egy-két mérkőzéstől eltekintve ki­elégítő volt. Több cserejáté­kossal is rendelkeztek. Ez po­zitív tényező. Viszont a pá­lyán egy kicsit jobban kelle­ne vigyázni a sportszerűbb játékra, hogy ne csak a 6. hely jusson a sporsZerűségi versenyben. CFoltjtatjnVf) tájfutás Tíz éve a válogatott Tizenhárom esztendeje, hogy Skerletz Iván, a Ma­gyar Tájékozódási és Futó Szövetség főtitkára, egy bu­dapesti általános iskolában, diavetítéssel egybekötött is­mertetést adott a tájfutó­sportágról. A padokban ülő gyerekek között nagy figye­lemmel hallgatta az előadást egy szőkésbarna hajú, nyú­lánk tanuló, Honfi Gábor. Az eltelt, közel másfél évti­zed óta Gáborból I. osztályú válogatott sportoló lett. A mai napig összesen tizenkét országos bajnoki címet mondhat magáénak. Közel másfél száz verseny győztese. Vele beszélgettem eddigi eredményeiről. — Az iskolai ismerkedés után milyen eredményeket ért el? — Nagyon rövid idő eltel­te után máris Budapest-baj- nokságot nyertem. A követ­kező évben beválogattak a magyar ifjúsági válogatottba. Azóta megszakítás nélkül, tíz év óta országos kerettag va­gyok* — mondja Honfi Gá­bor. ' Huszonnégy éves, nős, két gyermek apja. (Felesége, if­júsági korban, szintén válo­gatott kerettag volt.) Salgó­tarjánban, a ZIM munka­ügyi osztályán dolgozik, ahol a megértő vállalati vezetés­től minden támogatást meg­kap. Jelenleg a Testnevelési Főiskola negyedik évfolya­mának hallgatója. A sportág népszerű „Fifije” tizenhat éves korában Bulgária nem­zeti versenyéről győzelemmel tért haza. Tizennyolc évesen ifjúsági magyar bajnok, majd két év múlva, újra ő áll a dobogó legmagasabb fokán. Aztán az idén októberben megnyerte az első egyéni fel­nőtt országos bajnokságát. — Az idén az országos maratoni bajnokság rajtjá­nál is ott láthattuk. A tájfu­táshoz elengedhetetlen-e ez a kiegészítő sportág? Honfi Gábor­— Ha már mint kiegészí­tő sportágat említi, akkor szeretnék régebbre vissza­menni. Ugyanis 15 éves ko­romban kiegészítésként a Bp. Vasas sífutója voltam. Béták Imre kezei alatt hamarosan itt is címeres mezt kaptam. Hat éve a magyar sífutóbaj­nokságon, Dosek mögíitt (je­lenleg ő is kitűnő tájifutó) a második helyen végeztem. Később viszont a biatloncsa­pat tagjaként, országos baj­nokságot nyertünk. Aztán mindjobban előtérbe került á tájfutás. Szerintem a válto­zatosság kedvéért nagyon fontos a kiegészítő sportág. Én most a maratoni futást választottam, ahol az idei bajnokságon, Eger színeiben a 13. helyen végeztem 2 óra 45 perces időmmel. Télen, ha lehetőség lesz az STC színei­ben újra síelni, akkor öröm­mel állok a szakosztály ren­delkezésére. — Ilyen kiváló sportered­ményekhez mennyi edzés­munka szükséges? — Évi 6000 kilométer kö­rül futok, ami heti 10—12 edzést jelent. A napi kilomé­keretben terátíagom az edzéstípustól függően 15—30 kilométer kö­zött mozog. Alapozás alatt a leghosszabb futásom Eger— Bánkút—Eger között 50 kilo­méteres szakasz volt, amit négy óra harminc perc alatt tettem meg. A hosszú futá­sokkal az állóképességemet növelem, de kedvelt edzés­módszereim közé tartozik a rövid, nagy intenzitással vég­zett intervallumos futás is. — Mit tervez, mit vár á jövő évtől ? — Még az idei évtől is so­kat várok. Jelenleg ugyanis az országos rangsor élén ál­lok, ,de még Kiss Zoltán „befoghat” az utolsó rangos versenyünkön. Mint említet­tem, a téli alapozáskor sze­retnék bekapcsolódni a sífu­tókhoz. Náluk most nagyon jó csapat van kialakulóban. Visszajött az egyesülethez Papp Zoli és Hrabecz Gyula. Jó lenne, ha ők is tavaszra beszállnának egy-egy tájfu­tóversenyre. Négy év múlva tájfutó-világbajnokság lesz Magyarországon. Nagy harc várható a csapatba kerülé­sért. Csak olyanok kerülnek a válogatottba, akiknek esé­lyük lesz az eddigi legjobb magyar eredményt (Boros Zoltán 18.) megjavítani. Nem titkolom, szeretnék én is helyt kapni ebben a csapat­ban. Sportegyesületünkben, a szakosztályban pedig ki kell alakítani a jövő gárdáját. A két I. osztályú sportoló mel­lé felnőttek a többiek. Ezt több idei eredményünk is bizonyítja (PVSK-váltó. fel- szabadulási váltó, körzeti1 csb). Tehát a jövő évtől nemcsak kiugró egyéni ered­ményeket várok, hanem,1 hogy esetleg az országos vál­tóbajnokságon a dobogó va­lamely fokára felállhassunk: :— mondja befejezésül Honfi Gábor, az STC tájfutója. Zentai József Nógrádmegyeri Vastömegcikk-ipari Szövetkezet / Sodronylábrács, csőbilincs és A nógrádmegyeri Vastö- megcikk-ipari Szövetkezet három esztendeje ünnepel­te fennállásának negyed­százados évfordulóját. Igaz, annak idején, 1951-ben még Szegkovács Ktsz névvel je­lölték. A kezdetleges eszkö­zökkel felszerelt, földbe vájt munkahelyeken kezdetkor csupán kisvasúti sínszeg és ácskapocs gyártásával fog­lalkoztak, hiszen még a köz­ség villamosítása is hátra volt. A szövetkezet tagjai a rendelkezésükre bocsátott községi kovácsműhelyben szorgoskodtak. Ahogy teltek az esztendők, n szövetkezet úgy izmoso­dott. A tagok száma az ala­pító harmincnégyről nyolc­vanra emelkedett 1958-ra, s már a Nógrádi Szénbányák­nak. a borsodi bányaválla­latnak is gyártottak szeget. A körülmények azonban ar­ra kényszerítették a szövet­kezetét, hogy bővítsék a profilt, s más vastömeg­cikkek gyártásával is próbál­kozzanak. A szövetkezet 1964 ele­jén, fúzió Utján átvette a sóshartyáni Szegkovács Ktsz-t és a budapesti Kis­gépgyártó Ktsz-től újabb profilokat vállalt magára, mint például a hideg sajto­lást, s ezzel a női munka­erő foglalkoztatására is na­gyobb lehetőség nyílott. A szövetkezet igazi fejlődé­se az 1960-as évek végén kezdődött, amikor kidolgozták a hosszabb távra szóló kon­cepciókat és hozzáláttak azok megvalósításához is. A helyi községi tanács által rendelke­zésükre bocsátott területen ezerkétszáz négyzetméter alapterületű,- korszerű csar­nokot emeltek. Időközben konstrukcióváltás is bekövet­kezett a szövetkezetben, mi­után a hagyományos tevé­kenységük után csökkent a kereslet, így a bérmunka le­hetőségeit kutatták és talál­ták meg, hogy olyan tevé­kenységekbe fogjanak, ame­lyekkel a nagyobb ipari üze­meket is segíthetik. Egyebek között kooperációs kapcsola­tot létesítettek a Budapesti Kéziszerszámgyárral, amely­nek jótékony hatását a mai napig is érezhetik. A koope­rációs partner az eszközöket általában díjmentesen bo­csátotta a szövetkezet rendel­kezésére. Mi mindent is gyártanak a nógrádmegyeri Vastömeg- cikk-ipari Szövetkezetben? A szövetkezet jelenlegi alapszabálya arra enged le­hetőséget, hogy kovács-, la­katos-, bádogostermékeket állítsanak elő, préselt vastb- megcíkkeket, alumíniumönt­vényeket, Iópatkószeget gyártsanak — utóbbit ma is Nógrádmegyerben állítják elő az országban egyedül —, bérmunkát végezzenek. A szövetkezet kovácsolt- termékei közül ma a legfon­tosabbak közé sorolják, s a piacon megnyilvánuló ke­reslet is ezt igazolja, az ács­kapcsot, a sínszeget. Bérmun­kában teheremelő horgokat, csillagkulcsokat, kézi szerszá­mokat is gyártanak. A lakatosrészlegben a csa­tornatartó vasakat állítják elő, amely után növekedik az igény az építtetők körében. Az alufníniumöntöde ká­véfőzőfedeleket készít, itt önitik a nyílászáró-szerkezetek — ajtók, ablakok — kilincse­it, amelyek a csiszolórészleg­ben válnak készáruvá. A présrészlegben csator­nacső- és gázcsőbili leseket, valamint különböző alátéte­ket gyártanak, amíg a bádo­gosrészlegben a szeneskan­na gyártása folyik. A nóg­rádmegyeri Vastömegcikk- ipari Szövetkezet több mint százhúsz termék gyártásával foglalkozik. A termékszerke­zetet időről időre felülvizs­gálják és igyekeznek a piac megváltozott igényeit figye­lembe véve módosítani. Az új termékek közé tartozik például a kooperációs kap­csolat keretében gyártott sodronylábrács is. Ezt már az új kovácsolócsarnok át­adásának köszönhetik. Ugyanis a npgrádmegyeri Vastömegcikk-ipari Szövet­kezet a költözés időszakát is éli. Üj telephelyre költöz­nek, ahol a beruházás máso­dik szakasza most folyik, s ennek keretében valósult meg a már említett ková­a többiek csolócsarnok. Igaz, az új te­lep befejezését várhatóan akadályozza majd, hogy a ki­vitelezéshez kellő pénzügyi fedezet teljességgel nem áll rendelkezésükre. A beruházás második szakaszában körül­belül tizenkétmillió forintot költenek az új telepre, ahol egyebek között korszerű szo­ciális létesítményt is kivi­teleznek, gondolva a szövet­kezet dolgozói munkakörül­ményeinek javítására. Ez utóbbira példa még, hogy igyekeznek a közismert ne­héz fizikai munka könnyíté­sére, kiváltására. Így példá­ul az úi kovácsolócsarnok­ban, amely a kapacitást is bővítette, a csatornavasak gyártását gépesítették. Ha­sonló a törekvés, az anyag- mozgatás területén is. Az idén például már villástargoncát is beszereztek. A szövetkezet ezekben az években is keresi a legkedve­zőbb gyártmányösszetételt, az összes hazai vastömeg­cikkek forgalmazásával fog­lalkozó nagykereskedelmi vállalat megbízható partne­re. Termékeik után elenyé­szően érkezik reklamáció a minőség miatt, igyekeznek a szállítási szerződésekben vál­lalt kötelezettségeiknek pon­tosan eleget tenni, s ezzel is tovább öregbíteni a szövetke­zet patinás hírnevét Ami a szövetkezet gazdál­kodását illeti: 1977-ben a ter­melési érték harmincnégy­millió forint körül alakult, az 1979-es esztendőre készült tervben már negyvenegy­millió szerepel. A nógrádme­gyeri Vastömegcikk-ipari Szövetkezet idei nyeresége várhatóan hárommillió fo­rint körül lesz. A szövetkezet dolgozói azon munkálkodnak, hogy minél inkább szolgálják a la­kosság érdekeit termékeik­kel, az ezer „apró” vastö­megcikkel. oy íme „kóstoló” a választékból: gömbölyű kalaphorog, kád­belépő konzol, babáskonzol. Tünde kalaphorog, sínszeg, áll­ványkapocs, daruhorog, ajtókilincs.-

Next

/
Thumbnails
Contents