Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
C-,' volt. A nyá ozcrozsóg rj forró zá porok ritkán mosdatták ;iZ Ú1 széli fasudarakat, s amíf máskor a falu iólöt lomhán görgő fe !eg< két harangkongatással halte»1 ták tova, most az öreget t< tániákon esőért fohászke utak A Kossuth utca 5. alatt nen aggódtak, hogy heteken át nem nyíltak meg az ég csatornái. Belefeledkeztek a készülődésbe. V.-ék egyszem íánya, Ilonka -júniusban kapta kezébe a szakmunkás-bizonyítványt. Erre már fellélegzett D. András is. A községben mindenki tudta, az idén meglesz az esküvő. Bandi egy éve még az NDK- ban dolgozott. Addig jöttek- mentek a levelek, hogy végül felbontotta a szerződést. Májusban tartották az eljegyzést, lagzinak is beillett volna. — Aztán, miként gondoljátok tovább? — kíváncsiskodtak óvatosan a szülők. — Az esküvő is jöhet minél előbb. Akár már nyáron is, de előbb Ica fejezze be az iskolát — mondta akkor a vőlegény. — Tegyétek inkább októberre! Akkor a legszebb... Az időpont kijelölését más is befolyásolta. Abban megegyeztek, hogy a fiatal pár majd Vkéknál kapja meg a két nagyszobát, konyhát, spaj- zot, s az öregeknek is marad három helyiség. — Jaj, mennyi bajunk lesz! — sóhajtott fel V.-né, hasén- k, sem hallotta, amikor arra gondolt: festetni, mázoltatni kell. A szőkébb rokonság ösz- szefogott. Szabad szombáto- kon, vasárnap délelőttönként a kerítést pacsmagolták. Szeptember elején bekopogott H. Géza is. — Néném, hét végére pakoljanak egybe, mert jövünk a fiúkkal. Henger lesz? Fröcs- csöljük? Milyenre? Döntsék el addig! — Géza! Bn azt teljesen rátok bízom, csak azt kérem, hogy valami modernet csináljatok a falakra. Ne legyen öregasszon yos! — hagyta rájuk a ház asszonya, aki az üzletben dolgozott. Akadt neki éppen elég egész nap. —A keresztfiam az egyik szobát meg a konyhát tapétázni akarja. Mondtam neki, lerúgja azt a fal magáról. Vályog, szigetelve sincs. Amikor anyóso- mék építettek, kinek járt ilyen az eszébe? örültek, hogy tető került a fejük fölé. No, a konyhát rájuk hagyom, azzal ti ne bajlódjatok! H.-ék műszak után, esténként a villany mellett szappanoztak, meszeltek. Ica volt a szigorú kritikus. Közben kiszaladt Csehszlovákiába lapétát nézni. A határon a fináncok szeme elől ügyesen elrejtették. V. keresztfia a feleségével két nap alatt felragasztotta. Meggyűlt a bajuk a fallal, a mozaiklap felett tenyérnyi darabokban pergett le. alig győzték gipsszel. De amikor késá lett, s a nyitott ablakon át bekukkantott a szomszédasszony, összecsapta a kezeit. — Hát, legközelebb már én is ilyenre festetem! — áradozott a konyháról. Amíg meg nem tapogatta, nem hitte, hogy papírt enyveztek fel. Icának félrerakták a pénzt a bútorra. Még a tavasz végén kivették a takarékból hogy azzal se teljen az idő, ha neki tetsző darabok érkeznek. Kitartóan érdeklődött a megyeszékhelyen, nem volt olyan nap, hogy be ne kukkantott volna a Lakberendezési Áruházba. Negyvenezerért rendezték be az egyik szobát: a szekrénysor végig a fal mellé került, vele szembe a heverő, fotelek, dohányzóasztal, állólámpa. A másik szobát egyelőre üresen hagyták, mert úgy tervezték: Bandi bútorait és cókmókját csak közvetlenül a kézfogó előtt hozzák be. — Egyszer legyünk túl rajta ’ — mondogatta mosolyogva V Tózsef esztergályos, amikor e nagy felfordulásban semmit sem talált, s reggelire a tej helyett majdnem a maradék diszperzitet hajtotta fel. — Jól van! Hát nem aá avés-ivás napja ez? — Mit bánom én, hogy este mit csinálsz. Legalább addig tartsál ki, amíg a lányod férjhez megy! Az udvar mélyén fejsze csattogott, aprították a tűz- revalót. Az asszonyok krumplit, zöldséget pucoltak, hagymát tisztogattak, belekönnyezett a szemük. Nagymama úgy Káldi Judit: Tánc járt-kelt közöttük, mint valami tábornok, aki ellenőrzi, haditerv szerint tartanak-e a dolgok. Apró mondatokba ölv\^A/v/\A^yvwwwvvv»AWvvwvAAzvv\Azy/wwvvwvv\o/wwww\zvvv\z'AzvAWwyvwwwvvwwvv\/VVVVV' - 0 türelmetlenségét. M. Szabó Gyula riportja INDULHAT A MENET — Lányom! A fényképésszel hányra beszéltétek meg? — ötre, de legkésőbb fél hatra. — El ne felejtsetek tortát, meg. bort küldeni neki! Kiviszi be Icáékat? — Tibivel beszéltem meg.. J Tibi a feleségével a kocsit mosta. A szélvédőt virágfüzérrel díszítették fel, a kert utolsót lélegző ékességeit tép. ték le hozzá. A családban vita támadt, hogy a lakodalmat V.-ék házánál vagy a szövetkezet kicsinosított egységében tartsak. Gyorsan az előbbi mellett döntöttek. — Reméljük nideg sem lesz még, az udvar is tágas. Ez lesz az igazi — hajtogatta Ica nagymamája, aki ta.án a legnagyobb lázban égeti, úgy súr- gött-forgott a ház kerül, mint-, ha az ő esküvőjenek napja kö- zelget* volna. A járási székhelyen, az ÁFÉSZ ’kölcsönzőboltjában hónapokkal előtte megigényelte a tányérokat, tálakat, evőeszközöket. Megegyezett a zenekarral is. pedig azok már máshová ígérkeztek el. Évek óta gyűjtögetett nyugdíjából, hogy harmadik unokájának is legalább annyit adjon, mint a többinek. — Szóljál, hogyha kevés a pénzed! Van még valamicske azon kívül is, amit rászántam. Majd megadod, há lesz — súgta lányának. — Kellene anyuka, mert rengetegbe kerül. Tegnap este számolgattam, ki sem merem mondani... — Ne törődj vele! Kibírták mások is. Ez az egy lányod van. Csak nem halunk éhen — hessegette el a borús gondolatokat a nagymama. — Látod, M.-ék is milyen nagy lagzit csináltak. Mi sem vagyunk alábbvalók... Ügy eljött a szeptember vége, hogy észre sem vették Icáék díszes meghívót nyomtattak, a közelebbi rokonoknak személyesen vitték el Bandival. Azok már közbe- közbe kíváncsiskodtak a szokások szerint, azt szerették volna kipuhatolni, pénzt adjanak-e ajándékba, vagy inkább vegyenek valamit az árában. Sz._né is beállított V.-néhez, a húgához. — Mit vegyünk Icának? Mondj valami okosat! — Ugyan már! Ne verd magad nagy költségbe, meglesz nekik mindenük. — Te is gavallér voltál! Mind a két gyereknek hűtőszekrényt adtál. Televízióra gondoltam, a többit meg odaadom. .. Egy héttel a lakodalom előtt a férfiak hozzákezdtek a sátorveréshez. Elegyengették az udvart, az évelő virágok is a szemétre kerültek. Akácfacsz- iopokbó] ácsolták a vázat, arra feszítették ki a kölcsönkért ponyvát. Oldalt, felül szorosan összefűzték, saslódtak, hogy eső, szél se zavarja majd a mulatozókat. A fészer mellett egy szürkészöld sátort a konyhának ütöttek fel. A villanyt is átvezették. A sátoré pit év kellemetlen esemény zavarta meg. V. József szekercéje lecsúszott a cölöpről s kezét találta. Patakzott belőle a vér, személygépkocsival szállították az s.-i kórház baleseti sebészetére. Néhány öltéssel ösz- szevarrták. tetínuszinjekciőt nyomtak bele, de ő már komolyabb munkához nem foghatott. A sátor alá gömbfákra egymáshoz szegeit deszkákból fabrikálták a hosszú asztalokat, melléjük a lócákat. A fiatalabb asszonyok aztán az ülőalkalmasságot is fehér papírba, fóliába bugyolálták. A tartóoszlopok közé színes papírból font szalagokat kötöttek, szilveszteri hangulatot, keltő lampionokat aggattak fel Sándor bácsi, a sógor lovas fogattal poroszkált az italbolt és V.-ék portája között. Fiával szállították az üveges sört, negyven-ötven ládával, háromféle üdítőt. Sz.-ék padlásáról előkerült az évek óta féltve őrzött finom szilvórium. — Muszáj voltam eldugni, inkább ez maradjon már az' esküvői ebédre — nézegette V.-né a kitöltött szalmasárga pálinkát. — Az Alföldről is hozattunk még negyven litert. Tán csak elég lesz? A biztonság végett néhány üveggel a kocsmából is lecipeltem... A L már tíz napja meg- DOr érkezett. A kereszt- apáék szaladtak le érte személygépkocsival. Húszliteres marmonkannákba töltötték a finom nedűt. A pince hűvös falai között addig-addig csó- csáigatták, szürcsölgették szakértő módon, hogy csaknem be- csiccsen tettek. — No, komám ezt kóstold meg! Egy kicsit nauskotályos ízű, ihatják az asszonyok is — mondták V.-nek. — Gyerekek! Biztos jó, de tudjátok, hogy én egy korty bort le nem nyelek. Ha már egyszer ennyi a sör a pajtában. A fészer 1-11 az ilalrak- tár. Akárkinek oda nem volt bejárása. Ica már a menyasszonyruhával volt elfoglalva. Az anyagot Pesten vették, az egyik nagynénje varrta meg? aki alkalmanként vállalt efféle munkát. — Gyere, nézd már meg te is! — ütötte barátságosan hátba Bandit, aki a sátor árnyékában fél órákat is el-elüldö- gélt egy-két üveg sör társaságában, anélkül, hogy árva hangját hallották volna. — Jóska! Te is keveset igyál! Holnap hajnalban kelünk, el ne szaladjon tőletek a disznó! — csördített rá férjére V.-né. Másnap a kakasok még elsőtt sem kukorékoltak, amikor a két hízó közül az egyiket már ledöfték. Mázsa körül nyomhatott, a másik valamivel többet. Ott böllérke- dett a szomszéd, aki távolabbról rokonságban állt V- ékkel. Sebesen dolgoztak a férfiak, mert kora délutántól aztán érkeznek az ajándékozók. Ilyenkor a menü a szokásos: belsőségpöraölt sok tüdővel, frissen sült hurka, töpörtyű. A két hízó mellé még hozattak külön negyven kiló aprólékot némi protekcióval a városi húsboltbol. — Ennyi kaját! Két hétig se fogy el — csóválta a fejét az egyik unokatestvér. — Nem baj az, ha sok. Ennek van az ideje, csak elég legyen. Mi leszünk százan, esküvő után visszafelé az egész nép itt találkozik... a vőlegény vendégei se lesznek kevesebben — intette le Ica anyja. Délutánra nyoma sem maradi a mős/ároskaJásnak. Az asszonyrokonok fehér < kötényt kaptak maguk elé, az asztalra tányérokat, poharakat szervíroztak fel. Sorra jöttek az ajándékozók. Egyikmásik ismerőseit is elhívta segíteni, tíz-tizenöt-féle süteményt hoztak, meg ki-ki a nagyobb értéket, ha még korábban nem adta volna át. — Ugyan, minek pakoltak fel ennyire? — mondogatták a háziak, de hát mindenki emlékezett rá, amikor a másik gyereke ‘nősült, férjhez ment, ők se adtak kevesebbet. — Jöjjenek! Nézzék meg, hogy rendezkedtünk be! — csalogatta Ica a házba az érkezőket. örzsi néni, Ica nagymamájának testvére, naigyon elcsodálkozott látva a modem garnitúrát, a szekrények nyitott ajtaja mögött a stafí- rungoL — Kedvesem, így könnyű az életet kezdeni. Hűtőnaicsoda, mosógép, porszívó, konyhabútor...? Bn meg Sándorral, mint a két ujjam, úgy kerültem össze. Anyósom még a ruháit se akarta odaadni... Ennyi minden, nagyon szép... — Tizennégy ágygamitúra, van vagy száz törülköző is — magyarázta V.-né Örzsi néninek. Az öregasszony a szekrények polcain felejtette szemét. A textíliák élére hajtogatva sorakoztak, teljesen kitöltötték a teret. — Tudja, üresen már mégsem állhat, ezek még aránylag olcsók — súgta oda V.-né. A ponyvák alatt a hangulat kezdett emelkedni. A kúpicák sűrűn ürültek ki. Az ajándékozók kevés ideig tartózkodtak az illem szerint. Közben a fészerben a háziak egy kiöregedett kasznyi hatalmas fiókjába borították bele a süteményeket, az egyik tálkára húsz-harminc különbözőt visszaraktak hazáira. A torták a szobába, ko'nyhába kerültek. A marcipánfigurák mellett a csokibevonaton habfehér betűk buzdították a fiatal párt: „A gólyától semmit ne várjatok, mindent magatok csináljatok”, „Jó szerencsét, boldogságot, esztendőre apróságot”. Este hét óra felé csak a szűkebb ; rokonság maradt együtt Icáéknál. A férfiak a lócákon ülve diskuráltak, koc- cintgattak. A szomszéd átcipelte a tangóharmonikát, húzta a nótákat, amelyekből csak nem akartak kifogyni. D. bácsinak olya'n kedve kerekedett, hogy botjával hadonászott, mintha csoda történt volna, hetykén táncra perdült. — Es zen járjunk öreg! Eszen járjunk! — horkant rá fia, hogy korai még a haca- cáré. meg a lábára is vigyázhatna. A fehémépség az ólak mellett ki sem látszott a munkából. Kis csoportokba álltak egybe, ahogy Mari néni, a szakácsnő parancsolta. A reglama szerint az egyik sógorral az élen a másnapi levesnek- valót készítették elő. A férfi egy-egy nyisszentéssel vágtáéi a tyúkok nyakát, az asszonyok kopasztották, mosták, darabolták. Aztán a hatalmas katlanba készítették, hogy reggel majd csak alá kelljen gyújtani. A sátor sarkában a levesbe gyúrták á tésztát, elmés szerkezettel szabdalták. — Nem lenne egyszerűbb cérnametélttel? — kdtnyeles- kedett bele a dolgukba az egyik fiatal. — Nincs ennek párja. Több a dolog vel.e, de hol láttál már olyat, hogy lagziscsíkot boltból vesznek? — hurrogták le. Műanyag zsákban még délelőtt meghozták a nyolcvan csirkecombot. Széles darabok voltak, félbe vágták valamennyit. A nyárikonyhában már megdarálták a húst, két asszony ügyesen tapicskolta fasírtnak, több mint kétszázat készítettek elő, hogy szombaton már csak a sistergő zsírba hajigálják, ne legyen vele külön gond. Megérkezett a menyasszonyi csokor is a virágüzletből. Fehér szegfűkből kötötték. Melléje vettek néhány tucatot a koszorúslányok hajába, a vőfélyek gombjukéba rozmaringról is gondoskodtak. Ica kiakasztotta a meggypiros jersey menyecskeruháját, amelyet másnap éjfél körül húz magára a porkoláshoz. — Szóljál már két férfinak, jöjjenek segíteni vizet hordani, majd leszakad a karom — mondta H.-né V.-nének, aki csak legyintett rá. — Elboldogulunk magunk is. hadd mulassanak, nézd milyen jó kedvük van... Fél kile'nc felé betoppant a vőlegény. Arcát pirosra csípte az október esti hideg. — Látod milyen felfordulásban vagyunk — fogadták. — Eredj az emberek közé. .. — Ez megy nálunk is, örültem, hogy elszabadulhattam. Hát Ica? Ica frizurája is elkészült, a fodrásznő megígérte, hogy az esküvőre való indulás előtt beszalad megigazítani. V. József rövid szundítás után simára borotválkozva lépett ki az udvarra. Kerékpárra ült, hogy körbejárja a falut, ebédre szólítsa azokat is, akik a készülődésben éppen nem segédkeztek. A déli harangszára elkezdtek gyülekezni. Sietni nem igen illett, de megkésni sem, így körülbelül negyven perc alatt összejöttek. — Gyerekek! Kínálgassatok, töltsétek! — fordult V.né a legközelebbi rokonokhoz, értésükre adva, amit úgy is tudtak: az ünnepi ebéd számukra az ügyelést jelenti, hogy a vendégek semmiből se szenvedjenek hiányt. Az asszonyok felsorakoztak a levesestálakkal, az első vőfély némi unszolásra, szégyenlősen elszavalt egy mondókat — kihalóban már a rigmusok errefelé —, s elkezdődött az ebéd. Aranysárga tyúkhúsleves, kövér, sárga illata párolgóit a tányérok felett, aztán a főtt hús — a felszolgálók családtagjainak a zúzája, mája is jutott, mert kikotorták nekik a katlan aljáról —, asztalra került a nyáron el rakott savanyúság, töltött káposzta, tejfölös csirke, pörkölt, rántott hús. natúrszelet, hurka. .: Az asszonyok hátán patakzott az izzadtság, ahogy rohangáltak a tele és üres edényekkel. Az üst mellett haraptak egy-egy falatot, s máris mosogattak. Az átöltözés miatt lassan elszállingózó rokonság után letakarították, újra megterítették a borpocsolyáktól sötétlő asztalokat. — Ott vannak a polcokon a literes üvegek, engedjétek tele! — szólt V. József Gy.-nek. Ezek a palackok majd az esküvői menet férfi tagjainak zsebébe kerülnek a decis pohárral együtt, hogy útközben az ismerősöket megkínálhassák. míg az idősebb asszonyok süteményt osztogatnak a kapuk elé kiállóknak. Ica is öltözni kezdett. Néhány asszony szipogva segített. Simogatták, csókolgatták. — Lefeküdt. Elfáradt sze- fűkön ok mi'ir kettes gény. Korán megy a fodrász- sorban ácsohoz reggel, úgy beszélték meg. r°Stak, amikor, V.-ék házához ért a vőlegényt kísérő menet. — Üljenek már le maguk Bandi keresztapjáék jöttek be is egy kicsit! — szutyongatta a menyasszonyért. Bandi a nőket. — Ideadjátok-e Icát a mi — Jaj, hogy ülhetnénk! Bandinknak? — kérdezték arMajd akkor, ha vége lesz a cukon halvány pirosságával az lagzinak — hárították el a izgalomnak, önkényesen mó- pihenésre való, udvarias fel- dosítva az ilyenkor szokásos szólítást. ceremóniát. Mire az aznapra kiszabott — Vigyétek! — válaszolt munkát elvégezték, előgurult könnyezve V.-né, s indultak a hold, csaknem éjfél lett, sie- kifelé a kapun. Ott pár percet tett mindenki haza. várakoztak még, hogy a sorok Reggel ismét találkoztak. V. ’'edződjenek aztán valaki József meg az egyik komája k^^Ptajon . elrikkahtotta ma- már pityókásan énekeltek, be- ®at: nyakaltak jópár deci szilvát. _ indulhat a menet! Jóska! Azonnal lefekszel! a zenekar rázendített: „La- Fel óráig nem nézek rád, már- kodalom van a mi utcánk. is berúgsz. Hogy jössz így az ban. .” esküvőre? — csapott patáliát az asszony. A szeme villogott. Az otthon maradtak pedig mint a tőr megint munkához láttak. NÓGRÁD — 1979. december 24., hétfő 11