Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

C-,' volt. A nyá ozcrozsóg rj forró zá porok ritkán mosdatták ;iZ Ú1 széli fasudarakat, s amíf máskor a falu iólöt lomhán görgő fe !eg< két harangkongatással halte»1 ták tova, most az öreget t< tániákon esőért fohászke utak A Kossuth utca 5. alatt nen aggódtak, hogy heteken át nem nyíltak meg az ég csatornái. Belefeledkeztek a készülődés­be. V.-ék egyszem íánya, Ilon­ka -júniusban kapta kezébe a szakmunkás-bizonyítványt. Er­re már fellélegzett D. András is. A községben mindenki tud­ta, az idén meglesz az esküvő. Bandi egy éve még az NDK- ban dolgozott. Addig jöttek- mentek a levelek, hogy végül felbontotta a szerződést. Májusban tartották az el­jegyzést, lagzinak is beillett volna. — Aztán, miként gondoljá­tok tovább? — kíváncsiskod­tak óvatosan a szülők. — Az esküvő is jöhet mi­nél előbb. Akár már nyáron is, de előbb Ica fejezze be az iskolát — mondta akkor a vő­legény. — Tegyétek inkább októ­berre! Akkor a legszebb... Az időpont kijelölését más is befolyásolta. Abban meg­egyeztek, hogy a fiatal pár majd Vkéknál kapja meg a két nagyszobát, konyhát, spaj- zot, s az öregeknek is marad három helyiség. — Jaj, mennyi bajunk lesz! — sóhajtott fel V.-né, hasén- k, sem hallotta, amikor arra gondolt: festetni, mázoltatni kell. A szőkébb rokonság ösz- szefogott. Szabad szombáto- kon, vasárnap délelőttönként a kerítést pacsmagolták. Szep­tember elején bekopogott H. Géza is. — Néném, hét végére pa­koljanak egybe, mert jövünk a fiúkkal. Henger lesz? Fröcs- csöljük? Milyenre? Döntsék el addig! — Géza! Bn azt teljesen rá­tok bízom, csak azt kérem, hogy valami modernet csinál­jatok a falakra. Ne legyen öregasszon yos! — hagyta rá­juk a ház asszonya, aki az üzletben dolgozott. Akadt ne­ki éppen elég egész nap. —A keresztfiam az egyik szobát meg a konyhát tapétázni akar­ja. Mondtam neki, lerúgja azt a fal magáról. Vályog, szige­telve sincs. Amikor anyóso- mék építettek, kinek járt ilyen az eszébe? örültek, hogy tető került a fejük fölé. No, a konyhát rájuk hagyom, azzal ti ne bajlódjatok! H.-ék műszak után, estén­ként a villany mellett szap­panoztak, meszeltek. Ica volt a szigorú kritikus. Közben ki­szaladt Csehszlovákiába la­pétát nézni. A határon a fi­náncok szeme elől ügyesen el­rejtették. V. keresztfia a fele­ségével két nap alatt felra­gasztotta. Meggyűlt a bajuk a fallal, a mozaiklap felett te­nyérnyi darabokban pergett le. alig győzték gipsszel. De amikor késá lett, s a nyitott ablakon át bekukkantott a szomszédasszony, összecsapta a kezeit. — Hát, legközelebb már én is ilyenre festetem! — ára­dozott a konyháról. Amíg meg nem tapogatta, nem hitte, hogy papírt enyveztek fel. Icának félrerakták a pénzt a bútorra. Még a tavasz vé­gén kivették a takarékból hogy azzal se teljen az idő, ha neki tetsző darabok érkeznek. Kitartóan érdeklődött a me­gyeszékhelyen, nem volt olyan nap, hogy be ne kukkantott volna a Lakberendezési Áru­házba. Negyvenezerért ren­dezték be az egyik szobát: a szekrénysor végig a fal mellé került, vele szembe a heverő, fotelek, dohányzóasztal, álló­lámpa. A másik szobát egye­lőre üresen hagyták, mert úgy tervezték: Bandi bútorait és cókmókját csak közvetlenül a kézfogó előtt hozzák be. — Egyszer legyünk túl raj­ta ’ — mondogatta mosolyogva V Tózsef esztergályos, amikor e nagy felfordulásban sem­mit sem talált, s reggelire a tej helyett majdnem a mara­dék diszperzitet hajtotta fel. — Jól van! Hát nem aá avés-ivás napja ez? — Mit bánom én, hogy es­te mit csinálsz. Legalább ad­dig tartsál ki, amíg a lányod férjhez megy! Az udvar mélyén fejsze csattogott, aprították a tűz- revalót. Az asszonyok krump­lit, zöldséget pucoltak, hagy­mát tisztogattak, belekönnye­zett a szemük. Nagymama úgy Káldi Judit: Tánc járt-kelt közöttük, mint vala­mi tábornok, aki ellenőrzi, ha­diterv szerint tartanak-e a dolgok. Apró mondatokba öl­v\^A/v/\A^yvwwwvvv»AWvvwvAAzvv\Azy/wwvvwvv\o/wwww\zvvv\z'AzvAWwyvwwwvvwwvv\/VVVVV' - 0 türelmetlenségét. M. Szabó Gyula riportja INDULHAT A MENET — Lányom! A fényképésszel hányra beszéltétek meg? — ötre, de legkésőbb fél hatra. — El ne felejtsetek tortát, meg. bort küldeni neki! Ki­viszi be Icáékat? — Tibivel beszéltem meg.. J Tibi a feleségével a kocsit mosta. A szélvédőt virágfü­zérrel díszítették fel, a kert utolsót lélegző ékességeit tép. ték le hozzá. A családban vita támadt, hogy a lakodalmat V.-ék há­zánál vagy a szövetkezet ki­csinosított egységében tartsak. Gyorsan az előbbi mellett dön­töttek. — Reméljük nideg sem lesz még, az udvar is tágas. Ez lesz az igazi — hajtogatta Ica nagymamája, aki ta.án a leg­nagyobb lázban égeti, úgy súr- gött-forgott a ház kerül, mint-, ha az ő esküvőjenek napja kö- zelget* volna. A járási szék­helyen, az ÁFÉSZ ’kölcsönző­boltjában hónapokkal előtte megigényelte a tányérokat, tálakat, evőeszközöket. Meg­egyezett a zenekarral is. pe­dig azok már máshová ígér­keztek el. Évek óta gyűjtöge­tett nyugdíjából, hogy harma­dik unokájának is legalább annyit adjon, mint a többi­nek. — Szóljál, hogyha kevés a pénzed! Van még valamicske azon kívül is, amit rászántam. Majd megadod, há lesz — súg­ta lányának. — Kellene anyuka, mert rengetegbe kerül. Tegnap este számolgattam, ki sem merem mondani... — Ne törődj vele! Kibír­ták mások is. Ez az egy lá­nyod van. Csak nem halunk éhen — hessegette el a borús gondolatokat a nagymama. — Látod, M.-ék is milyen nagy lagzit csináltak. Mi sem va­gyunk alábbvalók... Ügy eljött a szeptember vé­ge, hogy észre sem vették Icáék díszes meghívót nyom­tattak, a közelebbi rokonok­nak személyesen vitték el Bandival. Azok már közbe- közbe kíváncsiskodtak a szo­kások szerint, azt szerették volna kipuhatolni, pénzt ad­janak-e ajándékba, vagy in­kább vegyenek valamit az árában. Sz._né is beállított V.-néhez, a húgához. — Mit vegyünk Icának? Mondj valami okosat! — Ugyan már! Ne verd ma­gad nagy költségbe, meglesz nekik mindenük. — Te is gavallér voltál! Mind a két gyereknek hűtő­szekrényt adtál. Televízióra gondoltam, a többit meg oda­adom. .. Egy héttel a lakodalom előtt a férfiak hozzákezdtek a sá­torveréshez. Elegyengették az udvart, az évelő virágok is a szemétre kerültek. Akácfacsz- iopokbó] ácsolták a vázat, ar­ra feszítették ki a kölcsönkért ponyvát. Oldalt, felül szorosan összefűzték, saslódtak, hogy eső, szél se zavarja majd a mulatozókat. A fészer mellett egy szürkészöld sátort a kony­hának ütöttek fel. A villanyt is átvezették. A sátoré pit év kellemetlen esemény zavarta meg. V. József szekercéje le­csúszott a cölöpről s kezét ta­lálta. Patakzott belőle a vér, személygépkocsival szállították az s.-i kórház baleseti sebé­szetére. Néhány öltéssel ösz- szevarrták. tetínuszinjekciőt nyomtak bele, de ő már ko­molyabb munkához nem fog­hatott. A sátor alá gömbfákra egymáshoz szegeit deszkákból fabrikálták a hosszú asztalo­kat, melléjük a lócákat. A fia­talabb asszonyok aztán az ülő­alkalmasságot is fehér papírba, fóliába bugyolálták. A tartó­oszlopok közé színes papírból font szalagokat kötöttek, szil­veszteri hangulatot, keltő lam­pionokat aggattak fel Sándor bácsi, a sógor lovas fogattal poroszkált az italbolt és V.-ék portája között. Fiá­val szállították az üveges sört, negyven-ötven ládával, három­féle üdítőt. Sz.-ék padlásáról előkerült az évek óta féltve őrzött finom szilvórium. — Muszáj voltam eldugni, inkább ez maradjon már az' esküvői ebédre — nézegette V.-né a kitöltött szalmasárga pálinkát. — Az Alföldről is hozattunk még negyven litert. Tán csak elég lesz? A biz­tonság végett néhány üveggel a kocsmából is lecipeltem... A L már tíz napja meg- DOr érkezett. A kereszt- apáék szaladtak le érte sze­mélygépkocsival. Húszliteres marmonkannákba töltötték a finom nedűt. A pince hűvös falai között addig-addig csó- csáigatták, szürcsölgették szak­értő módon, hogy csaknem be- csiccsen tettek. — No, komám ezt kóstold meg! Egy kicsit nauskotályos ízű, ihatják az asszonyok is — mondták V.-nek. — Gyerekek! Biztos jó, de tudjátok, hogy én egy korty bort le nem nyelek. Ha már egyszer ennyi a sör a pajtá­ban. A fészer 1-11 az ilalrak- tár. Akárkinek oda nem volt bejárása. Ica már a menyasszonyru­hával volt elfoglalva. Az anya­got Pesten vették, az egyik nagynénje varrta meg? aki alkalmanként vállalt efféle munkát. — Gyere, nézd már meg te is! — ütötte barátságosan hát­ba Bandit, aki a sátor árnyé­kában fél órákat is el-elüldö- gélt egy-két üveg sör társasá­gában, anélkül, hogy árva hangját hallották volna. — Jóska! Te is keveset igyál! Holnap hajnalban ke­lünk, el ne szaladjon tőletek a disznó! — csördített rá fér­jére V.-né. Másnap a kakasok még elsőtt sem kukorékoltak, amikor a két hízó közül az egyiket már ledöfték. Mázsa körül nyomhatott, a másik va­lamivel többet. Ott böllérke- dett a szomszéd, aki távo­labbról rokonságban állt V- ékkel. Sebesen dolgoztak a férfiak, mert kora délutántól aztán érkeznek az ajándéko­zók. Ilyenkor a menü a szo­kásos: belsőségpöraölt sok tüdővel, frissen sült hurka, tö­pörtyű. A két hízó mellé még hozattak külön negyven kiló aprólékot némi protekcióval a városi húsboltbol. — Ennyi kaját! Két hétig se fogy el — csóválta a fejét az egyik unokatestvér. — Nem baj az, ha sok. En­nek van az ideje, csak elég le­gyen. Mi leszünk százan, es­küvő után visszafelé az egész nép itt találkozik... a vőle­gény vendégei se lesznek ke­vesebben — intette le Ica anyja. Délutánra nyoma sem ma­radi a mős/ároskaJásnak. Az asszonyrokonok fehér < kö­tényt kaptak maguk elé, az asztalra tányérokat, pohara­kat szervíroztak fel. Sorra jöttek az ajándékozók. Egyik­másik ismerőseit is elhívta se­gíteni, tíz-tizenöt-féle süte­ményt hoztak, meg ki-ki a nagyobb értéket, ha még ko­rábban nem adta volna át. — Ugyan, minek pakoltak fel ennyire? — mondogatták a háziak, de hát mindenki emlékezett rá, amikor a má­sik gyereke ‘nősült, férjhez ment, ők se adtak kevesebbet. — Jöjjenek! Nézzék meg, hogy rendezkedtünk be! — csalogatta Ica a házba az ér­kezőket. örzsi néni, Ica nagy­mamájának testvére, naigyon elcsodálkozott látva a mo­dem garnitúrát, a szekrények nyitott ajtaja mögött a stafí- rungoL — Kedvesem, így könnyű az életet kezdeni. Hűtőnaicsoda, mosógép, porszívó, konyhabú­tor...? Bn meg Sándorral, mint a két ujjam, úgy kerül­tem össze. Anyósom még a ruháit se akarta odaadni... Ennyi minden, nagyon szép... — Tizennégy ágygamitúra, van vagy száz törülköző is — magyarázta V.-né Örzsi néni­nek. Az öregasszony a szekré­nyek polcain felejtette szemét. A textíliák élére hajtogatva sorakoztak, teljesen kitöltötték a teret. — Tudja, üresen már mégsem állhat, ezek még aránylag olcsók — súgta oda V.-né. A ponyvák alatt a hangulat kezdett emelkedni. A kúpicák sűrűn ürültek ki. Az ajándé­kozók kevés ideig tartózkodtak az illem szerint. Közben a fé­szerben a háziak egy kiöre­gedett kasznyi hatalmas fiókjába borították bele a süteményeket, az egyik tálkára húsz-harminc kü­lönbözőt visszaraktak ha­záira. A torták a szobába, ko'nyhába kerültek. A marci­pánfigurák mellett a csokibe­vonaton habfehér betűk buz­dították a fiatal párt: „A gó­lyától semmit ne várjatok, mindent magatok csináljatok”, „Jó szerencsét, boldogságot, esztendőre apróságot”. Este hét óra felé csak a szűkebb ; rokonság maradt együtt Icáéknál. A férfiak a lócákon ülve diskuráltak, koc- cintgattak. A szomszéd átci­pelte a tangóharmonikát, húzta a nótákat, amelyekből csak nem akartak kifogyni. D. bá­csinak olya'n kedve kereke­dett, hogy botjával hadoná­szott, mintha csoda történt volna, hetykén táncra per­dült. — Es zen járjunk öreg! Eszen járjunk! — horkant rá fia, hogy korai még a haca- cáré. meg a lábára is vi­gyázhatna. A fehémépség az ólak mel­lett ki sem látszott a munká­ból. Kis csoportokba álltak egybe, ahogy Mari néni, a szakácsnő parancsolta. A reg­lama szerint az egyik sógorral az élen a másnapi levesnek- valót készítették elő. A férfi egy-egy nyisszentéssel vágtáéi a tyúkok nyakát, az asszonyok kopasztották, mosták, dara­bolták. Aztán a hatalmas kat­lanba készítették, hogy reg­gel majd csak alá kelljen gyújtani. A sátor sarkában a levesbe gyúrták á tésztát, el­més szerkezettel szabdalták. — Nem lenne egyszerűbb cérnametélttel? — kdtnyeles- kedett bele a dolgukba az egyik fiatal. — Nincs ennek párja. Több a dolog vel.e, de hol láttál már olyat, hogy lagziscsíkot boltból vesznek? — hurrogták le. Műanyag zsákban még dél­előtt meghozták a nyolcvan csirkecombot. Széles darabok voltak, félbe vágták vala­mennyit. A nyárikonyhában már megdarálták a húst, két asszony ügyesen tapicskolta fasírtnak, több mint kétszá­zat készítettek elő, hogy szom­baton már csak a sistergő zsírba hajigálják, ne legyen vele külön gond. Megérkezett a menyasszonyi csokor is a virágüzletből. Fehér szegfűk­ből kötötték. Melléje vettek néhány tucatot a koszorúslá­nyok hajába, a vőfélyek gombjukéba rozmaringról is gondoskodtak. Ica kiakasztot­ta a meggypiros jersey me­nyecskeruháját, amelyet más­nap éjfél körül húz magára a porkoláshoz. — Szóljál már két férfinak, jöjjenek segíteni vizet horda­ni, majd leszakad a karom — mondta H.-né V.-nének, aki csak legyintett rá. — Elboldogulunk magunk is. hadd mulassanak, nézd milyen jó kedvük van... Fél kile'nc felé betoppant a vőlegény. Arcát pirosra csíp­te az október esti hideg. — Látod milyen felfordu­lásban vagyunk — fogadták. — Eredj az emberek közé. .. — Ez megy nálunk is, örül­tem, hogy elszabadulhattam. Hát Ica? Ica frizurája is elkészült, a fodrásznő megígérte, hogy az esküvőre való indulás előtt beszalad megigazítani. V. József rövid szundítás után simára borotválkozva lé­pett ki az udvarra. Kerékpár­ra ült, hogy körbejárja a fa­lut, ebédre szólítsa azokat is, akik a készülődésben éppen nem segédkeztek. A déli ha­rangszára elkezdtek gyülekez­ni. Sietni nem igen illett, de megkésni sem, így körülbelül negyven perc alatt összejöttek. — Gyerekek! Kínálgassatok, töltsétek! — fordult V.né a legközelebbi rokonokhoz, ér­tésükre adva, amit úgy is tudtak: az ünnepi ebéd szá­mukra az ügyelést jelenti, hogy a vendégek semmiből se szen­vedjenek hiányt. Az asszonyok felsorakoztak a levesestálakkal, az első vő­fély némi unszolásra, szégyen­lősen elszavalt egy mondókat — kihalóban már a rigmusok errefelé —, s elkezdődött az ebéd. Aranysárga tyúkhúsle­ves, kövér, sárga illata párol­góit a tányérok felett, aztán a főtt hús — a felszolgálók csa­ládtagjainak a zúzája, mája is jutott, mert kikotorták ne­kik a katlan aljáról —, asz­talra került a nyáron el rakott savanyúság, töltött káposzta, tejfölös csirke, pörkölt, rán­tott hús. natúrszelet, hurka. .: Az asszonyok hátán patak­zott az izzadtság, ahogy ro­hangáltak a tele és üres edé­nyekkel. Az üst mellett ha­raptak egy-egy falatot, s már­is mosogattak. Az átöltözés miatt lassan elszállingózó ro­konság után letakarították, új­ra megterítették a borpocso­lyáktól sötétlő asztalokat. — Ott vannak a polcokon a literes üvegek, engedjétek te­le! — szólt V. József Gy.-nek. Ezek a palackok majd az es­küvői menet férfi tagjainak zsebébe kerülnek a decis po­hárral együtt, hogy útközben az ismerősöket megkínálhas­sák. míg az idősebb asszo­nyok süteményt osztogatnak a kapuk elé kiállóknak. Ica is öltözni kezdett. Né­hány asszony szipogva segí­tett. Simogatták, csókolgatták. — Lefeküdt. Elfáradt sze- fűkön ok mi'ir kettes gény. Korán megy a fodrász- sorban ácso­hoz reggel, úgy beszélték meg. r°Stak, amikor, V.-ék házához ért a vőlegényt kísérő menet. — Üljenek már le maguk Bandi keresztapjáék jöttek be is egy kicsit! — szutyongatta a menyasszonyért. Bandi a nőket. — Ideadjátok-e Icát a mi — Jaj, hogy ülhetnénk! Bandinknak? — kérdezték ar­Majd akkor, ha vége lesz a cukon halvány pirosságával az lagzinak — hárították el a izgalomnak, önkényesen mó- pihenésre való, udvarias fel- dosítva az ilyenkor szokásos szólítást. ceremóniát. Mire az aznapra kiszabott — Vigyétek! — válaszolt munkát elvégezték, előgurult könnyezve V.-né, s indultak a hold, csaknem éjfél lett, sie- kifelé a kapun. Ott pár percet tett mindenki haza. várakoztak még, hogy a sorok Reggel ismét találkoztak. V. ’'edződjenek aztán valaki József meg az egyik komája k^^Ptajon . elrikkahtotta ma- már pityókásan énekeltek, be- ®at: nyakaltak jópár deci szilvát. _ indulhat a menet! Jóska! Azonnal lefekszel! a zenekar rázendített: „La- Fel óráig nem nézek rád, már- kodalom van a mi utcánk. is berúgsz. Hogy jössz így az ban. .” esküvőre? — csapott patáliát az asszony. A szeme villogott. Az otthon maradtak pedig mint a tőr megint munkához láttak. NÓGRÁD — 1979. december 24., hétfő 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents