Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

Iráni helyzetkép Heikal-inter/'ú Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár szombaton ötoldalas je­lentést küldött a Biztonsági Ta­nács tizenöt tagjának, s eb­ben beszámol az amerikai— iráni válság megoldása érde­kében tett erőfeszítéseiről. A főtitkár véleménye szerint nincs remény az amerikai tú­szok gyors szabadon bocsátá­sára. Az ennek érdekében tett fölhívásai, köztük a Khomei­ni ajatollahnak küldött sze­mélyes karácsonyi üzenete, a jelek szerint nem jártak ered­ménnyel, az iráni külügymi­niszter ugyanakkor a túszok sértetlenségéről és Irán békés rendezési szándékáról biztosí­totta őt. A jelentés megállapítja, hogy a világszervezet főtitká­ra a túszügy kezdete óta ál­landó kapcsolatban áll Do­nald McHenry amerikai ENSZ-nagykövettel és Cyrus Vance külügyminiszterrel. „A bíróság elé állítják azo­kat az amerikai túszokat, akikről bebizonyosodik, hogy kémtevékenységet folytattak — közölte szombaton Kho­meini ajatollah három Qum­Ford fa ktikázik Az UPI hírmagyarázója sze­rint republikánus k örökbed nem tartják kizártnak, hogy a párt elnökjelöltje végül is az a Gerald Ford lesz, aki mind ez idáig nem mutatott látható érdeklődést a válasz­tási kampány iránt és 'nem jelezte szándékát, hogy is­mét a Fehér Házba szeretne kerülni. Politikai megfigyelők sze­rint nem kétséges, hogy Ford —, aki egyelőre „külső szem­lélőként” figyeli az éppen, hogy megindult választási kampány fejleményeit — úgy véli, hogy pártjának orszá­gos jelölő kongresszusán sem Reagan, sem Connally, sem Bush. vagy akár Baker nem szerezheti meg a jelöléshez szükséges számú szavazatot. Ebben az esetben olyan hely­zet állhat elő, hogy a kon­venció Fordot kéri fel, vállal­ja az elnökjelöltséget, amire ó kétségtelenül hajlandó is lesz. iMtm niii inimmi'irtiiiiiMicmtmiimiiiliMiM min ba látogató francia parlamen­ti képviselővel. Hozzátette, hogy az iráni nép nem ellen­sége az amerikai népnek, de a vádlottak padjára fogják ül­tetni a kémnek bizonyuló tú­szokat, valamint Amerikát, a CIA-t és a SAVAK-ot is. Khomeini szavaiban teherá- ni megfigyelők annak meg­erősítését látják, hogy csak egyes túszokat állítanak bíró­ság elé, a többieket még eset­leg szabadon engedik. Az irá­ni rádió szerint Szadegh Ghodbzadeh iráni külügymi­niszter ezzel kapcsolatban kö­zölte, hogy nemzetközi nagy- esküdtszék segíti majd a bí­rók munkáját. Mohammed Heikal egyipto­mi újságíró, az A1 Ahram volt főszerkesztője egy héttel ezelőtt interjút készített Kho­meinivel, valamint a kor­mány más tagjaival. Most a londoni Sunday Timesben- megjelent cikkében azt írja, hogy az amerikai túszokat a jövő év elején Teheránban nemzetközi jogászok jelenlété­ben bíróság elé állítják. Az ítélet politikai jellegű lesz, s a volt sah és az Egyesült Államok ellen irányul majd, a túszokat pedig szabadon en­gedik — írja Heikal. Az egyiptomi újságírónak olyan dokumentumokat mu­tattak, amelyek szerint a volt sah óriási összegeket juttatott amerikai, európai, ázsiai és afrikai politikusok­nak és pártoknak, nagy ösz- szegekkel pénzelte például Nixon 1968-as választási kam­pányát. „Legalább száz ameri­kai politikust zsarolhatnánk” — jelentette ki az iráni kül­ügyminiszter. Három amerikai pap indult vasárnap este New Yorkból Iránba, hogy karácsony este a teheráni nagykövetségen misét mondjon az amerikai túszoknak. A meghívást szom­baton adta át Ali Agha iráni ügyvivő Thomas Gumbleton detroiti segédpüspöknek, Wil­liam Howard fekete bőrű baptista és William Coffin presbiteriánus lelkésznek. Ez az első amerikai küldöttség, amely hivatalosan érintkezés­be léphet a túszokkal. Carteri demagógia A Krasznaja Zvezda vasár­napi számában megállapítja: Carter elnökségének évei azt bizonyították, hogy a katonai kiadások 5—7 milliárd dollá­ros csökkentésére a választási kampány idején tett ígérete pusztán demagógia volt, vá­lasztási fogás — az emberek háborúellenes hangulatának kihasználása. A cikk írója, M. Ponomarjov ezredes em­lékeztet arra, hogy az ameri­kai kormánykörök külpoliti­kai vonala Carter elnöksé­gének éveiben egyre kemé­nyebbé vált. Az ötéves ka­tonai programot zajos, a hi­degháború legrosszabb éveire emlékeztető szovjetellenes kampány kíséri. Ennek ér­telme nyilvánvaló megro'nta- ni a szovjet—amerikai viszony légkörét, befeketíteni a Szov­jetunió politikáját, hamis fényben feltüntetni, a Szov­jetuniónak saját védelmi ké- pesége erősítésére tett intéz­kedéseit, s ezen az alapon „alátámasztani”, a lázas fegy­verkezési verseny új forduló­ját. Carter elnök militarista és hegemonista irányvonala ugyanakkor kísérlet arra is, hogy az erő pozíciójából, az amerikai feltételeknek meg­felelően tárgyaljanak a Szov­jetunióval. Rágalmazók Újfasiszták rágalmazó kampányt indítottak a Svájc­ban élő Otto Frank, a fasisz­ták által Bergen-Belsenben 1945-ben meggyilkolt Anna Frank apja ellen. Az antifa­siszták hamburgi szövetségé­nek információja szerint a különböző náci csoportosulá­sok az NSZK több városában azt a hazugságot terjesztik, hogy hamisítvány a már több nyelvre lefordított „Anna Frank naplója”. A fasiszták csalónak nevezik az általuk közzétett gúnyiratokban a meggyilkolt leány édesapját, aki az eredeti példányt őrzi. Hamburgban a „Freiaeitve- rein Hansa” elnevezésű fa- sisstabaráf fedőszervezet hí­vei a napló drámai változatá­nak előadását durván megza­varták, és Anna Frank édes­apját csalónak kiáltva ki, durván szidalmazták. Kegyelefes ünnepség Simodában Az Izu-félszigeten fekvő Si- moda városában kegyeletes ünnepségen emlékeztek meg E. V. Putyatin orosz sorhajó­kapitányról és hős matrózai­ról, akik 125 évvel ezelőtt ön­feláldozó segítséget nyújtot­tak a környék lakosságának egy súlyos természeti ka­tasztrófa alkalmával. Putyatin fregattja a két­ezer tonnás Diana 1S54 végén futott be Simoda csendes­óceáni kikötőbe, fedélzetén 500 matrózzal. Ez volt az első eset, hogy orosz flottaegység vetett horgonyt japán vizeken. A tengerészeti küldöttség az érkezést követő napokban alá­írta az orosz—japán kereske­delmi megállapodást. A dele­gáció japáni tarózkodása köz­ben erős földrengés, majd hatalmas szökőár jmsztított a vidéken, egyedül Simodá­ban 85 ember vesztette életét. A lakóházak nagy része ösz- szedőlt, a kikötőben horgony­zó Diana is súlyosan megron­gálódott, s röviddel később el­süllyedt. Egy tengerész bele­halt sérüléseibe. A parton tartózkodó orosz legénység Putyatin parancs­nokságával azonban mindvé­gig kivette részét a Simodá­ban, valamint a környék más városaiban és a falvakban fo­lyó mentési munkálatokból, s a még idejében a szárazföld­re szállított élelmiszer- és gyógyszerkészletet a rászoru­lók rendelkezésére bocsátot­ták. Putyatin kapitányt a ven­déglátók hálájából a legna­gyobb japán kitüntetéssel, „A felkelő nap első osztályú érdemrendjével” tisztelték meg. Ö volt az első külföl­di, akinek a szigetország ezt a kitüntetést adományozta. A most megtartott simo- dai emlékünnepségen a jelen levő hivatalos személyiségek a Gjokuszendzsi-templomban megkoszorúzták a szökőár Ide­jén meghalt orosz metrói sírját. A városi kormányzat egyben döntést hozott, arról, hogy ezután minden eszten­dőben emlékfesztivált tarta­nak a vidéken az első orosz hajó kikötésének évfordulóján. Indiai választások Többismeretlenes egyenlet Oj év — új kormány ! Jog­gal lehet ezzel a párhuzammal jellemezni India belpolitikai éleiét, hiszen 1980 első heté­ben 362 millió választásra jo­gosult állampolgár járul az urnákhoz. „KORMÁNYOZHATAT­LANSÁG?” A kontinensméretű Indiá­ban (amely 640 milliós lakos­ságával a világ második leg­népesebb állama) ötödik hó­napja tart a kormányválság. A hatalmi csatározások hőfo­ka és bonyolultsága olyan szintet ért el, hogy politikai megfigyelők egyre többször illetik a „kormányozhatatlan” jelzővel az országot. Ez alap­vetően arra vezethető vissza, hogy Indiában véget ért az országos tömegbázisra támasz­kodó, minden államban biztos eséllyel fellépő pártok korsza­ka. A Nehru, illetve Indira Gandhi nevével fémjelzett Nemzeti Kongresszus Párt (NKP) még három évtizedig kormányozhatott. Az Indira .Gandhit 1977-ben megbuktató Dzsanata összefogásra már csak időlegesen képes, laza pártkoalíciónak bizonyult. Az 1979 nyarán lemondásra kényszerült miniszterelnök, Deszai helyébe ekkor a fris­sen alakult Dzsanata (Világi) Párt vezetője, Csaran Szingh lépett. Beiktatására azonban már nem került sor: a poli­tikai küzdőtérre visszatérő, s népszerűségét gyorsuló ütem­ben visszanyerő Indira Gan­dhi támogatása nélkül már nem kapott bizalmat az alsó­2 NOGRAD - 1979. házban. Reddi államelnök döntése a rendkívüli választá­sok kiírásáról azonban csak a frakcióharcok és a személyi hatalmi kombinációk teljes eluralkodását akadályozta meg. BONYOLULT SZEMBENÁLLÁS Az alsóház augusztusi fel­oszlatása óta mindegyik poli­tikai csoportosulás saját tér­hódítását reméli. A pártszö­vetségek kialakulása, a , vá­lasztási programok már ma is szolgálnak néhány tanulság­gal. Az országos pártok szere­pének csökkenését bizonyítja a helyi politikai erők előtérbe kerülése. E mögött az indiai államszövetségi rendszer nem elhanyagolható problémái rej­lenek. Kemény központi kor­mányzás, vagy nagyobb re­gionális autonómia? A kérdés súlya a következő évtizedben mindenképpen nőni fog. Mindamellett a választási küzdelem a következő négy nagyobb csoport szembekerü­lését jelzi: 1. A Dzsanata ma­radék erői; vezetőjük Dzsag- dzsivan Ram, aki a 100 mil­liós „érinthetetlen” kisebbség támogatását is élvezi. Ök a „demokrácia minden szinten történő megvalósítását” hirde­tik, közvetve fenntartva ezzel az Indira Gandhi önkényes­kedései ellen emelt vádakat. 2. A Csaran Szingh vezette Lók Dal pártszövetség, ame­lyet az NKP Gandhi asszony­tól eltávolodott szárnya, egyes muzulmán csoportok, a szo­december 24., hétfő dialisták és a kommunisták is támogattak. A jelenleg ügy­vezető miniszterelnök Szingh- et a módosabb földbirtokosok képviselőjének tekintik — gazdaságpolitikája is ennek a rétegnek kedvez. 3. A legutol­só napok fejleménye, hogy az NKP eddig Csaran Szingh mellett álló része bejelentette: korábbi állásfoglalásával el­lentétben mégis önállóan indul a választásokon. A közös listára vonatkozó ígéret visszavonása mindenképpen csökkenti Csaran Szingh esé­lyeit. 4. Végül az NKP Indira Gandhi mellett felsorakozó ré­sze, az úgynevezett Indira- kongresszus (NPK—I). Az ő esélyeiket Indira Gandhi nö­vekvő tekintélye kétségtelenül erősíti, bár az utóbbi időben a nagyvárosokban végzett közvélemény-kutatások ked­vező mutatói megtévesztőek. ORVOSOLATLAN TÁRSADALMI BAJOK A lakosság 80 százaléka ugyanis falun él, s az ő vé­leményük kevéssé ismert. Pe­dig e réteg életszínvonalának, sorsának alakulása jelenti a fő gondot India bármilyen összetételű kormánya számá­ra. Az ország elmaradottsá­ga napjainkig sem változott meg gyökeresen. Bíztató jel az éhínségek leküzdése (India élelmiszerből ma már önellá­tó, bár az idei monszun el­maradása ismét nehézségeket okoz), de az ipari termelés lassulása, a 420 millió analfa­béta, a mintegy 55 millió munkanélküli, s a Dzsanata kormány alatt megugrott inf­láció komoly társadalmi ter­het jelent. Becslések szerint ma is majd 400 millióan él­nek a havi 5 dolláros létmini­mum szintje alatt! Ezek a számok azt jelzik: egy kor­mányváltozás játékony hatású lehet a térség nyugalmának biztosítására, a lassan fél éve elodázott gazdasági-költségve­tési döntése meghozatalára, de a szociális-társadalmi fejlő­déshez önmagában kevés. A hatalomért versengő pártok ugyanis lényegében csak a tő­kés fejlődés különböző alter­natíváit pártolják. A januári választások győz­tesének személye ma még is­meretlen. India legjobb isme­rői is csak annyit mernek jó­solni: Indira Gandhi előretör, de pártjának mandátumai nem lesznek elegendőek egy abszo­lút parlamenti többséghez. Ez a volt — esetleg leendő — miniszterelnök asszony teljes politikai rehabilitációját je­lentené, anélkül azonban, hogy a politikai kibontakozás kér­dését megoldaná. Mi lesz ugyanis akkor, ha egy ilyen bizonytalan parla­menti felállásban ismét a pártszövetkezések boszorkány- konyhájában kezdik főzni az ország helyzetének javításá­hoz szükséges gyógyszert? S ha az új év hosszabb-rövi- debb politikai küzdelem után valóban új vezetést hoz az ország élére, hogyan fognak hozzá a régi problémák or­voslásához? Ilyen, s ehhez hasonló kérdések is mutatják: India jövőjének egyenlete ma még jó néhány ismeretlent tar­talmaz. Szegő Gábor Á hetvenes 1976 A hetvenes évek közepén felbomlott az utolsó „nagy” kolo- niaiisla ország, Portugália gyarmatbirodalma is, annak elle­nére, hogy afrikai háborúit a NATO és Dél-Afrika is támo­gatta. Képünkön: ünnepi nagygyűlés az angolai főváros, Luanda stadionjában a szakadár erők és a külföldi zsoldo­sok felett aratott győzelmek után. Röviden Az etióp külügyminiszter szombaton nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államo­kat amiaitt, hogy katonai cé­lokra kívánja felhasználni az Indiai-óceán partján fekvő egyes államok kikötőit és repülőtereit. E törekvések cél­ja — mutat rá a közlemény —, hogy intervenciós haderőt hozzanak létre a térségben. Ezek a lépések súlyosan fe­nyegetik a térség békéjét és biztonságát —, mutat rá vé­gezetül a nyilatkozat. A magánrepülőgépek feke­te napja volt szombaton az Egyesült Államokban. A sűrű köd miatt öt magángép járt szerencsétlenül az ország kü­lönböző államaiban. A sze­rencsétlenségek összesen 13 halálos áldozatot követeltek. Fidel Castro, a Kubai Kom­munista Párt KB első titkára, az államtanács és a minisz­tertanács elnöke szombaton fogadta Amadou Mahtar M.Bowt, az UNESCO főigazga-’ tóját, aki a kubai kormány meghívására tartózkodik hi­vatalos látogatáson KubábanJ Konsztantyin Katusev szov­jet miniszterelnök-helyettes szombaton elutazott Bulgáriá­ból. Katusev a bolgár—szov-í jet gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködési ve­gyes bizottság két ülésszak közötti elnöki találkozóján vett részt Szófiában. * Szombaton délután a ver­sed repülőtéri mérések sze­rint a délkeleti szél — a kos­sava — óránként 143 kilomé­teres sebességgel száguldott. Az idén Jugoszláviában ez volt a legnagyobb sebessége ennek az egyébként hideg­ként ismert szélnek, amely azonban most — nagy csodál­kozásra — meleg levegőt ho­zott, úgy, hogy Versecen a hőmérséklet több mint 10 fo­kos volt. Kongresszus Damaszkuszban Szombaton 750 küldött, va­lamint a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet képviselői­nek részvételével Damasz­kuszban megkezdődött a Szí­ria! Baath Párt (Arab Újjá­születés Szocialista Pártja) 7. kongresszusa. Haíez Asszad, a párt főtit­kára, államfő megnyitó beszé­dében hangsúlyozta: Szíria el­szántan folytatja harcát az imperializmus, a cionizmus, valamint a Camp David-i kü­lönbéke ellen. Az imperializ­mus és a vele együttműködő belső reakció éppen ezért fo­kozza aktivitását, hogy meg­próbálják Szíriát kapituláció­ra kényszeríteni. Ezzel össze­függésben kemény szavakkal bírálta a Muzulmán testvérek elnevezésű reakciós szélsősé­ges szervezetet, s kijelentet­te, hogy akcióival izraeli ér­dekeket szolgál. Asszad síkra szállt a progresszív pártokat tömörítő Nemzeti Haladó Front megszilárdítása mellett. Restaurálás a Kremlben Befejeződött a moszkvai Kreml falainak és tornyainak restaurálása. A restaurálásban negyven szakma legkiválóbb mesterei vettek részt — a kőművesektől és tetőfedőktől az üvegese­kig és aranyozókig. A fal és a tornyok minden egyes tég­láját külön ellenőrizték, s amelyikben a legapróbb hibát találtak, azonnal kicserélték — több millió darab téglát használtak fel. Néhány toronynál alapos átépítésre, födém­cserére is szükség volt. Azért, hogy a restaurált részletek ne üssenek el az eredeti falaktól, minden felületet megtisz­títottak, majd szilikátfestékekkel és víztaszító folyadékkal vonták be, s ezután kézzel festették át eredeti vörös színre. A falak és bástyák helyreállításával azonban nem ért véget a restaurátorok munkája. A következő években a Kreml templomainak belsejét újítják fel, s eredeti képében állítják vissza a paloták helyiségeit.

Next

/
Thumbnails
Contents